Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-27 / 149. szám, hétfő

Télen-nyáron sportolhatnak A Rozsnyói (Rožňava) Egészségügyi Szakközépiskola második évfolya­mának tanulói minden év júniusában egyhetes honvédelmi kiképzésben részesülnek. A jelentős fizikai és szellemi igénybevételt jelentő gyakorlatra az idén is a kurinci tó partján került sor, ahol eszményi körülmények között folyt a küzdelem a különböző versenyszámokban, öt napon keresztül nemcsak az idővel és a méterekkel viaskodtak a résztvevők, hanem a tábori élettel is megismerkedhettek. Délutánonként jutott idő napozásra, sporto­lásra és szórakozásra is.- A változatos napi program összeállításával az a célunk, hogy tanulóink megszeressék ezt a tan­tárgyat is, ne pedig ellenszenvet érezzenek iránta, mint ahogyan ar­ra, sajnos, akad példa egyes isko­lákban, amelyekben naphosszat gázálarcban futkároztatják a diákokat - mondotta Stefan Macko, a kikép­zőközpont vezetője, aki mellesleg harmincegy éve tanítja tornára és honvédelemre a leendő egészség- ügyi nővéreket. A testnevelési órák elméleti és gyakorlati anyagából vizsgáznak most tulajdonképpen a tanulók, s eredményeik természe­tesen minősítik a velük foglalkozó pedagógusok és instruktorok szak­értelmét, erőfeszítéseit is. A lányok „vizsgaelőadásával“ szemmel láthatóan elégedett a tor­natanár és a kiképzésben segédke­ző kollégái is. Az egészen kiváló egyéni és csapatteljesítmények mel­lett akadnak persze gyengébb pro­dukciók is.- Sajnos hetente mindössze egy honvédelmi nevelési és két tornaó­ránk van, s ez épphogy a fizikai alapok lerakására és a legfontosabb tudnivalók elsajátításához elegendő. Ami a honvédelmi sportágakat il­leti, ezekben iskolánk járási, sőt ke­rületi viszonylatban is nagyon jó eredményeket ér el. Nem véletlen­szerűen. A tehetséges tanulók ugyanis sportkörökben tökéletesítik tudásukat. A legeredményesebb versenyszámunk évek óta a lövé­szet, melynek légpuska számában tavaly a Kelet-szlovákiai kerületben a második helyet szerezte meg a Mede Margit, Velko Andrea és Fazekas Éva összetételű csapat, a szlovákiai döntőben pedig a hato­dik helyen végzett. Ugyancsak a já­rás legjobbjainak bizonyultak lánya­ink a honvédelmi összetett verseny­ben, s első helyre kerültek a kerületi egészségügyi iskoláinak különver- senyében is. Elért eredményeinkért a többi sportágban sem kell szé­gyenkezniük iskolánk tanulóinak. Az alapsportágnak számító atlétikában például minden évben akad egy-két ügyes diák, aki eljut az egészség- ügyi iskolák országos rendezvényei­re, s azokon eredményesen szere­pel. Az idén például Ivana Rezáčová a 100 méteres síkfutásban 13,4 mp- es időt ért el, Slavka Juhászová 475 cm-t ugrott távolba s a 4x100-as váltónk is a döntőbe került, csakúgy mint a 800-as futó Andrea Čelárová. A labdajátékok közül a kosárlab­da a legnépszerűbb, melynek szép hagyományai vannak az iskolában és a városban. Járási viszonylatban szinte verhetetlenek vagyunk, igaz viszont, hogy a többi középfokú tan­intézetben nem űzik a sportágat túl magas színvonalon. Mindenesetre büszkék vagyunk arra, hogy szinte minden évben nevelünk három­négy játékost a nemzeti ligában sze­replő rozsnyói együttesnek. A jelen­legi kezdőcsapatnak például Solco- vá, Ullmanová és Magerčiaková is tagja. Sokat elmond az iskola sportéle­téről az a tény is, hogy a tanulók egyharmada bronzérmes lett a rá- termettségi jelvényszerző verse­nyen, huszonötén pedig ezüstérem­mel büszkélkedhetnek. A tornatanár a továbbiakban el­mondotta, hogy eredményeik jobbak is lehetnének, ha az úszásban ked­vezőbbek lennének a feltételek fel­készülésre. Sajnos még mindig nem készült el a városi fedett uszoda, sőt a közvetlen környéken sem találni megfelelő edzési lehetőséget. Az is­kola tanulóinak sportteljesítményét ezen kívül behatárolja a számok törvénye, törvényszerűsége is. Csu­pán 4-4 szlovák, illetve magyar taní­tási nyelvű osztályuk van, s nyilván nem versenyezhetnek az ezres lét­számú középiskolákkal. A jó moz­gáskészségű lányokat bizony több sportágban is szerepeltetni kell az iskola méltó képviselete érdekében, s ez a sokoldalúság nem teszi lehe­tővé, hogy igazán kiemelkedőt nyújt­sanak valamelyik sportágban. Per­sze, nem is az a cél, hogy élver­senyzőket neveljenek, hanem hogy megkedveltessék a lányokkal a rendszeres mozgást, a sportolást. Ez a törekvésük egyébként a múlt­ban sem volt eredménytelen, amit bizonyít: három tanulójuk is pályát módosított érettségi után, s később tornatanár diplomát szereztek. A mozgásigény persze minden fiatalban ott lappang, s az iskolai sport célja, hogy ezt kibontakoztas­sa. A dzsesszgimnasztikai szakkört ilyen meggondolásból hozták létre, melynek ma már 30-40 állandó láto­gatója van. Egyre több diáklány vál­lára kerül hétvégeken sportzsák, ők a természetjárásnak, a turisztikának hódolnak, s megismerkednek a kö­zeli és a távolabbi vidék természeti szépségeivel, történelmével is. A téli sportágakat, főként a síelést is nagyon kedvelik a lányok; szeren­csére szakmai segítségért nem kell a szomszédba menniük, hiszen tornatanáruk vezeti a város sporte­gyesülete keretében működő lesik- lóközpont edzéseit is. Sportolási le­hetőségekben tehát nincs hiány. Vé­tek volna ezeket kihasználatlanul hagyni HACSI ATTILA Erős akarat, lelkes hozzáállás Beszélgetés Kamil Haťapkával Az idei kerékpáros Békeversenyről nem hiányzott Kamii Hat'apka. Arcáról egy percre sem tűnt el az elmaradhatatlan mosoly. A volt mester a csehszlovák válogatott külföldi sponzora, az olasz Gipiemme cég képviseletében egy kísérőkocsi kormánya mögött ült. Kamii Hat'apka már tizedszer vett részt a legjelentősebb amatőr kerékpáros versenyen, ezért érthető, hogy beszélgetésünk kezdetén arról faggat­tuk, milyen emlékei vannak erről az egyedülálló rendezvényről. ÚJ SZÚ- Hat ízben én irányítottam a cseh­szlovák válogatottat, s a legszebb emlé­kem 1972-ból származik, amikor a már elhunyt Vlastimil Moravec győzött az összetettben. Igaz, ennél jóval előbb részt vettem a versenyen, 1962-ben motor- kerékpáros bíróként, kétszer pedig a ma­gyar válogatott edzőjeként. • Megmondaná, milyen tisztet tölt be jelenleg?- Ez év január 31 -éig a szerződés értelmében a csehszlovák válogatott edzői tisztét láttam el, jelenleg azonban nincs csapatom. Az elmúlt évi Békever­seny eredményei alaján leváltottak ugyan, de a sportág vezetésével nincse­nek nézeteltéréseim, továbbra is együtt­működök Bartoníček edzővel, hiszen jól ismerem az egyes versenyzők képessé­geit. Ráadásul a csehszlovák együttes bővebb keretének felkészülési tervét is én dolgoztam ki. A jövőt tekintve még nin­csenek pontos elképzeléseim: lehet, hogy továbbra is maradok az olasz cég képvi­seletében, ami fontos feladat, hiszen a jó minőségű sportfelszerelés a jó eredmé­nyek elérésének egyik feltétele, de az is lehet, hogy külföldre szerződöm. • Ha már a külföldet említette, mi­lyen emlékei vannak magyarországi munkájáról?- A kerékpársport nagy lépést tett déli szomszédainknál, még akkor is, ha nem hasonlítható az NDK-beli vagy a szovjet versenyzők szintjéhez. Kicsit csalódott voltam, hogy az idei Békeversenyen gyenge csapatot indítottak, sajnálatomra, nem a legjobbakat küldték el. Ellenkező esetben sokkal jobb helyezést ért volna el a magyar csapat. • Mi a véleménye az idei májusi rendezvényről?- A verseny alakulására nagyon rá­nyomta bélyegét a két legjobb, az NDK- beli és a szovjet gárda taktizálása, ami magában még nem lett volna rossz, csak­hogy a többi kollektíva, beleértve a mien­ket is 'át-'a erőfeszítésük reménytelen voltát, a rendezvény második részében teljesen föladta a harcot. Ami a csehszlo­vák válogatottat illeti, annak teljesítménye Regecen állt vagy bukott. A szlovákiai útszakaszokon ó volt a vezéregyéniség, kár, hogy sérülése miatt idő előtt abba kellett hagynia. Ennek ellenére az a néze­tem, hogy Bartoníček védencei becsület­tel helytálltak, még akkor is, ha továbbra is akadnak gyenge pontok. Itt elsősorban az időfutamra és a célhajrákra gondolok. • Mit jelent önnek a Békeverseny?- Ugyanazt, amit az egész csehszlo­vák kerékpársportnak: a rendezvény ré­vén vált a sportág ennyire népszerűvé nálunk. Lényegében négy évtizede egy­bekötődik az életem e nemes küldetésű versennyel. • Az utóbbi időben egyesek arra törekszenek, hogy degradálják a ren­dezvény sportértékét...-A profi viadalokkal szemben itt in­kább a csapatverseny lép előtérbe, míg az előbbinél mindenki saját magáért küzd. A Békeversenyen az egyén társai nélkül nem sokra megy. Ennek ellenére azon a nézeten vagyok, hogy az esemény színvonalát csak növeli, ha a sportág több fejlett országa bekapcsolódik a jövőben, azért emelek szót, hogy az amatőrök és a profik összemérhessék erejüket. S erre nem is kell sokat várnunk. Jövőre már megvalósul vágyam. • Végezetül, elmondaná vélemé­nyét a csehszlovák kerékpársport leg­nagyobb problémáival kapcsolatban?- Elsősorban is arrav van szükség, hogy sokkal jobb felszerelést kapjunk. A fiúknak nincs min edzeniük, ezért is kevés a versenyzőjelölt, amivel párhuza­mosan az élsportközpontok és a váloga­tott edzőinek választási lehetősége sok­kal kisebb. A hazai kerékpárgyártókat is érdekeltté kellene tenni, s tovább javítani kapcsolatainkat a külföldi szállítókkal. Ami a versenyzők felkészülését illeti, sokkal igényesebbé kell azt tenni a jövőben, hogy ne törje le őket már a legkisebb sikertelenség, hiszen minden sportoló for­máját a verseny közben adódó nehézsé­gek teszik igazán próbára. Nemrégiben még sokan úgy hitték, ha itthon jó ered­ményeket értek el, a profik között is meg­állják a helyüket. De ennek az ellenkezője az igaz. A kerékpározás olyan sport, amely acélos izmokat, erős akaratot és lelkes hozzáállást követel. (šf) Húsz nyári olimpia (1948 - London) Zátopek elkezdte az éremgyűjtést A kerékpáros versenyek tarka mezőnye mindig érdekes látványt és izgalmat nyújt a nézőknek (CSTK-felv.) A második világháború következ­tében elmaradt az 1940-re és 44-re tervezett tokiói, illetve helsinki olim­pia, így a világ ifjúsága tizenkét esztendei kényszerszünet után Lon­donban találkozott újra egymással békés versengésban a XIV. nyári játékokon. A londoni olimpia még számos vonatkozásban magán vi­selte az egész világ sportját érintő háború nyomait; sokan a legjobbak közül elpusztultak, sokak sportpá­lyafutását derékba törte a háború. Ezerszámra mentek tönkre világ­szerte a sportpályák és sportcsarno­kok, s úgy látszott, hogy a nagy megrázkódtatás évtizedekre vissza­veti fejlődésében a háború sújtotta országok sportját. Nem így történt. Ezt mutatja Csehszlovákia és Ma­gyarország példája is. A felszabadu­lás új, nagyszerű feltételeket terem­tett a népi demokratikus országok­ban a testnevelés és a sport fejlődé­sének is. Itt van például Magyaror­szág. A fasizmus dúlásától és a há­ború pusztításától súlyosan szenve­dett ország sportolóit a nemzetek nem hivatalos sorrendjében csak a háborús károktól alig sújtott Egye­sült Államok és a semleges Svédor­szág csapata előzte meg. 1. NAGY TÁVOLSÁGOK. London­ba meghívták a második világhábo­rú vesztes országait, de a németek és a japánok részvételét nem tartot­ták kívánatosnak. A nemzetközi sportéletbe fokozatosan bekapcso­lódó Szovjetunió egyelőre csak megfigyelőket küldött. Az angolok igyekeztek mindent megtenni a zök­kenőmentes lebonyolítás érdeké­ben, ám a háború utáni viszonyok rányomták bélyegüket az előkészü­letekre. Hiányzott az olimpiai falu, nem kevés nehézséget okoztak a nagy távolságok. A résztvevők száma nőtt és ha az eredmények nem is mindig érték el a háború előttieket, az 59 ország 4062 sporto­lójának nagyszerű küzdelme jól szolgálta és erősítette az olimpiai gondolatot. A „REPÜLŐ HOLLANDI“. Minden idők addigi legnépesebb olimpiájá­nak hőse a holland Fanny Blankers- Koen asszony volt, aki azt jelenti a világ atlétikájában, mint Jesse Owens. A berlini olimpián, ahol Owens négy aranyérmet nyert, Fanny mint ismeretlen kezdő a ma­gasugrásban indult és hatodik lett. Tizenkét esztendővel később négy­szer állt a dobogó legfelső fokán, pedig akkor már harmincéves, két­gyermekes családanya volt. Nem csoda hát, hogy a világsajtó minden idők legjobb női atlétájának kiáltotta ki. Megnyerte a 100 és 200 méteres síkfutást (11,9 és 21,4), a 80 méte­res gátfutást (11,2), befejezésül pe­dig a negyedik helyről az elsőre hozta fel a 4x100-as holland váltót. Vajon hány olimpiai bajnokságot nyert volna, ha a magas- és távolug­rásban is indulhat? Erre nem volt lehetősége, mivel kereszteződtek a versenyszámok időpontjai. Mind­két számban ő tartotta a világrekor­dot (171 cm, illetve 625 cm). A „repülő hollandi“ - így becéz­ték - pályafutása alatt tizenkétszer javított világcsúcsot. Még 1950-ben az Európa-bajnokságon is három első helyet szerzett, s csak betegsé­ge és sérülése akadályozta meg, hogy nem indulhatott a helsinki olim­pián. Blankers-Koen asszony húsz évig versenyzett, legutoljára 1965- ben 45 évesen is 575 centimétert ért el a távolugrásban. Sportpályafutá­sa során sosem feledkezett meg a családjáról. Lánya és fia sokat örököltek az anya tehetségéből, de egyiküknek sem volt elég akarata, kitartása a kemény edzésekhez. Fanny asszony ma is sportol, főleg a teniszpályán érzi jól magát. 2. MEGBOROTVÁLKOZOTT... Fanny Blankers-Koen mellett több nagy egyénisége volt a londoni játé­koknak. Az amerikai néger Dillard például „igazi számában“, a gátfu­tásban kiesett, aztán bánatában elindult 100 méteren - és győzött. Ráadásul tagja volt az aranyérmes egyesült államokbeli váltónak is. A legnehezebb szám, a tízpróba bajnoka Robert Mathisas, a 17 esz­tendős (!) amerikai csodagyerek lett, aki sikerét négy évvel később Hel­sinkiben megismételte. És győzelme feletti örömében életében először megborotválkozott. NÉGER BAJNOKNŐ. London­ban kezdte olimpiai pályafutását és éremgyűjtését Emil Zátopek. Ó sze­rezte az első aranyérmet a népi demokratikus Csehszlovákiának, miután megnyerte az olimpia első versenyszámát, a 10 000 méteres síkfutást (29:59,6) és a drámai küz­delmet hozó 5000 méteren csak egy méterrel szorult a győztes belga Reiff mögé. Akárcsak 1908-ban, most is izgalmas jelenetekben bő­velkedett a nagyon nehéz terepen lebonyolított maratoni futás hajrája. A belga Gailly rogyadozó térdekkel elsőnek ért a stadionba, de a célig ketten is megelőzték. Londonban megszületett az első néger olimpiai bajnoknő. Alice Coachmann (ameri­kai) 168 cm-rel nyerte a magasug­rást. Szinte hihetetlen szenzációval végződött a női súlylökés és disz­koszvetés. Egy francia zongoramű­vésznő (!) lett első a két dobószám­ban. Képzeljük csak el, micsoda ujjai lehettek a művésznőnek... Ki ne emlékezne a fiatalabbak közül is minden idők legjobb kajako- zójára, a svéd Gustav Fredricsson- ra. Huszonkilenc évesen nyerte első aranyérmét Londonban és 1960- ban Rómában a hatodikat. Ha már a „minden idők“-nél tartunk: az amatőr ökölvívás egyik legnagyobb alakja, Papp László is az angol fővá­rosban kezdte tüneményes olimpiai sikersorozatát, hogy aztán Helsinki­ben és Melbourne-ben újra a dobo­gó legmagasabb fokára álljon. Erre csak egy példa van; a kubai Teofilo Stevenson (1972, 1976, 1980). 3. AZ „ACÉLEMBER“. A magyar Takács Károly esete is példa nélkül áll a világ sporttörténetében. Azt mondták róla, hogy nem világklasz- szis, hanem egyenesen mondabeli hős. Már válogatott céllövő volt, ami­kor 1936-ban a gyutacs leszakította jobb karját (előzőleg világbajnoksá­got nyert), aztán egy fél év alatt megtanult bal kézzel lőni. És nem is akárhogyan! Két esztendővel ké­sőbb újra világbajnok lett. London­ban megnyerte az aranyérmet, az­tán előhúzta a zsebéből az előre megírt győzelmi nyilatkozatot és átadta az újságíróknak. Ö pedig tisz­títani kezdte fegyverét. Helsinkiben újra megismételte mindezt. Nyilatko­zatában azonban már benne volt honfitársa Kun Szilárd második he­lye is. Sokan azt írták Takács Ká­rolyról, hogy kőszikla, ilyennek kép­zelik a sportember eszményképét. A kétszeres olimpiai bajnok a 70-es évek közepén hunyt el tragikus kö­rülmények között. 4. KENUS-SIKEREK. A 78 cseh­szlovák sportoló közül a kenusok szerepeltek a legjobban, három al­kalommal lettek elsők: Josef Hole- ček kenu 1000 m, František Čapek kenu 10 000 m, Jan Brzak-Bohumil Kudrna kenu kettes 1000 m. A má­sodik három aranyérmet az ökölvívó Torma Gyula, Emil Zátopek és a női tornászcsapat szerezte (Hansová, M. Misáková, Rúžičková, Srncová, Müllerová, Veŕmifovská, Šilhanová, Kováŕová). Ezenkívül még két ezüst- (Zátopek 5000 m, Havel- -Pecka kenu kettes 10 000 m) és három bronzérmet (Rúžička - talaj és gyűrű, Satorník lóugrás) nyertek. Magyarország mérlege: 10 arany-, 5 ezüst-, 11 bronzérem. Az olimpiai bajnokok: Németh Imre (ka­lapácsvetés), Gyarmati Olga (távo­lugrás), Elek Ilona (tőrvívás) Gere- vich Aladár (kardvívás), kardcsapat, Bóbis Gyula (birkózás), Papp László (ökölvívás), Takács Károly (gyors­pisztoly), Pataki Ferenc (torna), Csík Tibor (ökölvívás). TOMI VINCE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom