Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-14 / 138. szám, kedd

Levelezőink írják Védik a termőföldet Az utóbbi években egyre többet hallunk, olvasunk a termőföld védel­méről, tökéletes kihasználásáról, egyes területek termővé tételéről. A Töketerebesi (Trebiáov) járásban tavaly 152 hektárral bővült a termő­föld területe. Ezt úgy érték el, hogy teljes ütemben folyik az eddig ki nem használt, főleg mocsaras területek termóvététele. Ez a gyarapodás an­nak ellenére is megvalósult, hogy csak tavaly legalizáltak egyes gaz­dasági udvarokat 8, agro-repülóte­reket 3, új kanálisokat 16 és a köz­ségek belterületein történő változá­sokat 37 hektárnyi területen. Soknak mondható azonban az a 74 hektárnyi terület, amelyet átme­netileg kivontak a termőföldalapból építkezések, talajjavítási munkák és utak áttétele miatt, 13 hektáron pe­dig homokbányák vannak. Örvendetes viszont, hogy a me­liorációs munkákat már komplex for­mában végzik. Az alagcsövezéssel egyidőben az öntözőrendszer is megépül a területek nagy részén. A járásban jelenleg 10 448 hektárt lehet öntözni, ami az összterület 11 százaléka. Előfordulnak olyan esetek, amikor maguk a lakosok követnek el tör­vénysértést. A tavaly végzett ellen­őrzések során 486 hektár, ebből 305 hektár termőföld került vissza a me­zőgazdasági üzemekhez. Éveken keresztül ugyanis a kistermelők hoz­zá-hozzászántottak kertjeikhez a közösből. A kertészkedni kívánók sem pa­naszkodhatnak a járásban. Erre a célra, nagyüzemi termelésre nem alkalmas 117 hektárnyi terület áll rendelkezésükre. Tavaly például 39 hektáron kezdhették el a sokak számára kikapcsolódást is jelentő kertészkedést Királyhelmec (Krá­l'ovsky Chlmec), Gálszécs (Seőov­ce) és Bodrogszerdahely (Streda nad Bodrogom) körzetében. Horosz Árpád A lakosság élelmiszerellátásában fontos szerepet töltenek be a keres­kedelmi dolgozók, akik a pékekkel, a „tejesekkel" és szállítókkal együtt a korán kelők közé tartoznak. A galántai (Calanta) 509-es számú tejboltban a Takács Mária vezette szocialista munkabrigád ezüstjelvé­nyes tagjai már fél órával a nyitás előtt sürögnek-forognak, hogy hatkor már a polcokon legyen a friss kenyér és a többi áru. A felvételen Takács Mária elárusítónő. oláh Gyula f e, vétel e Szervezik az embereket, a község életét Gyakran tanúi vagyunk annak, hogy a nemzeti bizottságok és tiszt­ségviselői helytelenül csak aszerint vannak értékelve, hogy mi minden épült fel a községben, hogyan ala­kultak a beruházások, az építkezé­sek. Nagyon sokszor a választási időszakban nagy építkezésekre nem került sor, de a nemzeti bizott­ság a Z akció nem beruházásos részében fejlesztette a falut, alakí­totta az életkörnyezetet, foglalkozott a lakosság nevelésével, mozgósítot­ta a képviselőket és a polgárokat a kötelezettségvállalásokra és a szocialista munkaversenyekre, so­kat tett a szolgáltatások bővítéséért és javításáért. Ez jellemző Beniakovce kis­községre is a Kassa (Koáice)-vidéki járásban. Választási programjában nem találunk beruházási építkezést, tízen várnak rá, mert más nem bol­dogul a hiba kijavításával. A hétvégi szolgálatok nagy része is reá hárul. Elfoglaltsága mellett sokat foglalko­zik a fiatalokkal, segít az ifjúság műszaki tudásának fejlesztésé­ben. Kép és szöveg: Kovács Tímár de sokat tesznek azért, hogy a köz­ség arculata szebb legyen, az em­berek egyre jobb környezetben élje­nek és dolgozzanak. Dicséretre mél­tó, hogy a helyi efsz szakemberek­kel és gépekkel segíti a községfej­lesztést. Tervükben szerepel az idén az útszéli árkok kitisztítása, a temető bekerítése, a közvilágítás korszerű­sítése, a helyi hangosanbeszélő ta­tarozása és bevezetése az új épít­' kezési körzetbe. A hnb gondoskodik a lakosság élelmiszerrel való zökke­nőmentes ellátásáról. Figyelemmel kíséri a fiatalok életét, arra törekszik, hogy a községben jó emberi kap­csolatok alakuljanak ki. A községben példásan dolgozik a polgári ügyek testülete és a könyv­tár. A képviselők szinte naponta ta­lálkoznak választóikkal, a tömeg­szervezetek védnökségük alá vették a középületek és közterületek gon­dozását. Iván Sándor Több tonna másodlagos nyersanyag A másodlagos nyersanyagok gyűjtésére nagy súlyt helyeznek a Csehszlovák Autóközlekedési Vál­lalat érsekújvári (Nővé Zámky) üze­mében. Tavaly népgazdaságunknak 252 tonna ócskavasat, 11 tonna szí­nes fémet és 230 tonna lefutott gu­miabroncsot adtak. Az idén is ko­moly feladatokat vállaltak a másod­lagos nyersanyagok gyűjtése terén. A tavaszi hónapok folyamán a áura­nyi, a átúrovói és az érsekújvári részleg dolgozói a nyersanyagérté­kesítő vállalatnak és a fémhulladék­gyűjtő vállalatnak mintegy 48 tonna ócskavasat, 5,7 tonna színesfém­hulladékot és 79 tonna lefutott gumi­abroncsot adtak el. Ladislav Kaplan Ismeretlen lakótársak Kora délután érkeztem haza a minap a munkából. Egy postás éppen a mi emeletünkön próbál­kozott, hátha otthon talál valakit. Egy nagy csomagot cipelt, a fö­löttünk lakó szomszédnak hozta, de az még nem volt otthon. Ter­mészetesen átvettem a csoma­got, ne kelljen a szomszédnak a postára mennie érte, ha már egyszer kihozták. Nemsokára megérkezett a keresett címzett. Fogtam a pakkot, felbaktattam hozzá. Átadtam neki a küldeményt, ő pedig egy ötkoronást nyomott a kezembe. Mondtam neki, hogy nem szoktam borravalót elfo­gadni. Csodálkozva nézett rám, s meg is magyarázta ennek okát: állítólag az én kollégám nemrég addig nem mozdult az ajtóból, amíg nem kapott egy ötöst. - Ez aligha lehetséges - mondtam -, mert az én kollé­gáim nem hordanak ki csoma­got. Én ugyanis nem a postától vagyok, hanem innen a házból... A szomszéd megdöbbent, ki­kapta kezemből a pénzt, s elné­zést kért: nem akart megsérteni. Nos, ha már ilyen jó alkalom adódott az összeismerkedésre, bemutatkoztunk egymásnak, ke­zet szorítottunk, majd ki-ki ment a maga dolgára. Két nap múlva az élelmiszer­boltban találkoztunk újra. Rákö­szöntem. A szomszéd viszont zavartan nézett rám, majd meg­kérdezte: - Találkoztunk már valahol? - Igen, én vagyok a csomagki­hordó - feleltem neki. -Aha, igen, a postától. Jó napot. - Lám, lám, ennyire ,, érdek­lődnek" egymás iránt a nagyvá­rosiemberek. Vagy ez talán csak egy (?) szélsőséges eset? Fiala Ilona Tartásdíj Cs. G.: A volt férjem 1985-ben nyolc hónapig nem fizetett tartásdi­jat, bár bírósági ítélet kötelezte erre. Milyen módon követelhetem, hogy tartozását fizesse meg? A jogerős bírósági ítélettel megál­lapított tartásdíj a kötelezettől bíró­sági végrehajtás útján is behajtható, ha a kötelezett önként nem fizet. A végrehajtás egyes módozatai kö­zül itt főként a munkabérre vezetett végrehajtás jön számításba. A vég­rehajtást az ön indítványa alapján rendelheti el a bíróság (a volt férje lakhelye szerinti járásbíróság, ha a tartásdíjra ön jogosult, illetve a gyermek lakhelye szerinti járásbí­róság, ha gyermektartásdíjról van szó). A kötelezett munkabérére veze­tett végrehajtás lényege rendszerint az, hogy a bírósági határozat alap­ján a kötelezett munkabérének (oly­kor nyugdíjának, táppénzének) fo­lyósítója a határozattal és a jogsza­bályokkal összhangban köteles le­vonni a folyósított összegből a köte­lezett tartozását, majd átutalni a le­vont összeget a jogosultnak. Figyelmeztetnünk kell önt azon­ban arra, hogy az 1985-ben esedé­kessé vált tartásdíj-részletek közül néhány már elévülhetett (ajánlatos lenne tehát mielőbb bírósághoz for­dulnia). A tartásdíj egyes, havonta esedékes részleteinek elévülési ide­je három év. Megváltozott körülmények P.P.: A férjem nyolc éve költözött el. Annak idején még dolgozott és a bíróság ezért 500 korona tartásdi­jat ítélt meg számomra. Néhány hó­napja azonban nyugdíjba ment, s azóta nem hajlandó fizetni, pedig én már csak háromszáz koronát ké­rek tőle. Az én nyugdíjam ezer koro­na, az övé 1600. Elválva nem va­gyunk, csak külön élünk. Azt szeret­ném tudni tehát, köteles-e a férjem tartásdijat fizetni nekem? Ez a kötelessége nem lehet vita tárgya, ha a bíróság az ítéletével kötelezte öt tartásdíj fizetésre, ön említést tesz levelében ugyan arról, is, hogy a férjét nyugdíjazták, s hogy csökkent a jövedelme. Ezek a körül­mények azonban nem fosztják meg az ítéletet érvényességétől, illetve végrehajthatóságától. Éppen ezért az illetékes járásbíróságon ön is in­dítványozhatja a tartásdíjról szóló ítélet végrehajtását. Ezzel szemben a férje arra jogosult, hogy a megvál­tozott körülményekre (nyugdíjazás­ra, jövedelme csökkenésére) való tekintettel azt indítványozza, hogy a bíróság csökkentse a korábban megállapított tartásdíjat. Földhasználat L. B.: 1959-ben a szövetkezet a beleegyezésünk nélkül elvette a földünket, s helyette egy szövetke­zeti tag földjét kaptuk meg. Ez a volt tulajdonos most visszaköveteli a földjét, azt állítja, hogy az még ma is az ő tulajdona és bírósággal fe­nyegetőzik. Mit tegyünk? Műveljék meg továbbra is a föl­det. Valószínűnek tartjuk, hogy a föl­det a 47/1955 sz. kormányrendelet alapján kapták cserébe a saját föld­jükért a szövetkezet javaslata, s a járási nemzeti bizottság döntése alapján. Az említett rendelet szerint végrehajtott gazdasági-műszaki te­lekrendezések (hospodársko-tech­nické úpravy pódy) során kiutalt tel­kekhez azok, akiknek földjét az egy­séges földműves-szövetkezet vagy az állami gazdaság kapta meg, pót­használati jogot szereztek. A tulaj­donos tehát nem változott, s nagyon is valószínű, hogy a föld máig annak tulajdonában van, aki most bíróság­gal fenyegetőzik. Ugyanakkor önök is tulajdonosai maradtak annak a földnek, melyet a szövetkezet ka­pott meg. Az ún. póthasználati jog (právo náhradného uzívania) azon­ban erősebb védelmet élvez, mint a tulajdoni jog. Osztatlan közös tulajdon E. N.: Amikor a fiam fél évvel ezelőtt megnősült, megajándékoz­tam egy ötvenezer koronára szóló betétkönyvvel. Ebből az összegből a fiam különböző dolgokat vásárolt. A házassága azonban zátonyra fu­tott - válófélben vannak. Azt szeret­ném tudni, hogy a feleségének joga van-e az ötvenezer korona felére. Ő ugyanis követeli a felét, holott egy fillért sem hozott a házasságba. Nem egészen értjük, minek a felét követeli a menye. Az ötvenezer ko­ronának? Hiszen azt elköltötte a fia - legalábbis ön azt írta a levelében. Az ötvenezer koronából vásárolt va­gyontárgyak felét? Ez a valószí­nűbb, ebből indulunk tehát ki. A jogszabály egyértelműen meg­határozza mi tartozik a házastársak osztatlan közös tulajdonába; mindaz ami a személyi tulajdon tárgya lehet, s amit a házasság fennállása alatt a házastársak valamelyike szerzett. Kivételt képeznek azonban az örök­lés vagy ajándékozás útján szerzett dolgok - vagyontárgyak. Ezek nem olvadnak bele az osztatlan közös tulajdonba. A megajándékozott vagy az örökös kizárólagos személyi tu­lajdonában maradnak. Igy volt ez azzal az ötvenezer koronával is, me­lyet a fiának ajándékozott. A fia azonban „különféle dolgokat vásá­rolt" ebből a pénzből a házasság fennállása alatt. Ez látszólag azzal járna, hogy ezeket a vagyontárgya­kat is a házastársi osztatlan közös tulajdonba tartozónak kellene tekin­teni. A joggyakorlat azonban más állásponton van. A házastársak ki­zárólagos tulajdonába tartozó pénz­eszközökön vásárolt vagyontárgyak a házastárs kizárólagos tulajdoná­ban maradnak. Ha azonban vala­mely vagyontárgy megvásárlásához akárcsak részben is felhasznált az osztatlan közös tulajdonba tartozó pénzeszközöket (pl. a házasság fennállása alatt átvett munkabért), az így szerzett dolgot már az osztat­lan közös tulajdonba tartozónak kell tekinteni. Egy esetleges vagyonmegosztási perben azonban a fiának kell majd bizonyítania azt az állítást, hogy öt­venezer koronát kapott ajándékba, s azt is, mit vásárolt ebből a pénzből. Lehet-e két lakása? Sz. M.: Kétszobás szövetkezeti lakásban lakom a férjemmel és két gyermekünkkel. Már évekkel ezelőtt nagyobb lakást kérvényeztünk, mert a gyermekek már iskolások, s az egyik fiú, a másik lány. Januárban értesítettek minket, hogy háromszo­bás szövetkezeti lakást kapunk az év végéig. A napokban meglátoga­tott minket az egyik ismerősöm, s felajánlotta cseréljük ki a kétszo­bás lakásunkat az ő háromszobás családi házára. Az ötlet megtetszett, s már intézzük is az átíratást. A jövő hónapban költözködnénk. Az új szö­vetkezeti lakásról előbb le akartam mondani, mert az hallottam, hogy senkinek sem lehet két lakása. Nemrég viszont megtudtam, hogy a családi ház mellett lehet egy szö­vetkezeti lakásunk is. Ezért aztán a gyermekek jövőjére gondolva megváltoztattam eredeti szándéko­mat, hiszen ha háztulajdonos leszek is, a tagságom megmarad, s így a szövetkezeti tagságból eredő jo­gaim is. Valóban nincs olyan jogi rendel­kezés, amely kifejezetten megtilta­ná, hogy valakinek két lakása le­gyen. Mégsem olyan egyértelmű, lehet-e valakinek két lakása, főként ha az egyik szövetkezeti vagy állami lakás. A Polgári törvénykönyv 184 §-a lehetővé teszi, hogy a bíróság a lakások tulajdonosának (például a járási lakásépítő szövetkezet) in­dítványára megszüntesse a bérlő lakáshasználati jogát, ha annak két lakása van, illetve, ha a lakását egyáltalán nem használja vagy csak elvétve használja. Ellenkezik azon­ban az állami lakáspolitikával is, hogy a lakásszövetkezet lakást ad­jon annak, akinek megfelelő nagy­ságú és komfortfokozatú lakása van. Az állami lakáspolitika pedig kötelezi a lakásépítő szövetkezeteket is. Nem tartjuk tehát valószínűnek, hogy a háromszobás szövetkezeti lakásra valóban megkapnák majd a lakáskiutalási határozatot, illetve lakáshasználati joguk keletkezhetne hozzá. Nem tartjuk valószínűnek azt sem, hogy a szövetkezeti lakás át­íratása után tagjai maradhatnának a lakásszövetkezetnek. (m-n.) A tettek embere Harmincnégy éve annak, hogy Vörös Tibor kitanulta a mezőgazda­sági gépjavító szakmát. Első mun­kahelye a Nagymegyeri (Calovo) Gép- és Traktorállomás volt, majd 1964-ben szülőfalujába, Kolozsné­ma (Klizská Nemá) került, az efsz­be. Több évtizedes szakmai gyakor­lata páratlan szorgalommal és mun­kafegyelemmel párosul. Ha nehéz feladatok elé állítják, sosem a kifo­gásokat, hanem a megoldást keresi. Tavaly május 9-én a kiváló munká­jáért minisztériumi kitüntetést kapott. Jelenleg az efsz gépjavító részle­gének vezetője, s annak ellenére, hogy megköveteli a munkafegyel­met és a pontos munkavégzést, minden munkatársa szereti és meg­becsüli. Néha gondot okoz nekik, hogy hagyományos módszerekkel javitják a gépeket, valamint kevés tapasztalt szakemberekkel rendel­keznek. Van olyan reggel is, amikor Béke a gyerekek szemével Az Érsekújvári (Nővé Zámky) Já­rási Művelődési Központ ifjúsági klubjának nagytermében a gyer­meknap alkalmából a cigánygyere­kek munkáiból rendezett rajzkiállí­tást. A járási szintű kiállítás felett véd­nökséget vállaló szervezetek és in­tézmények feladatul tűzték, hogy sokoldalúan fejlesztik a cigánygye­rekek személyiségét, ügyességét, tágítják érdeklődési körüket, s egyúttal a szabadidő hasznos el­töltésére irányítják figyelmüket. A Béke a gyerekek szemével címmel meghirdetett képzőművé­szeti kiállításra 12 alapiskola több mint száz alkotást küldött be, me­lyekből a bírálóbizottság 97 képet fogadott el. A tanulók alkotásait há­rom kategóriában (1-4. osztály, 5-6. és 7-8. osztály) értékelték. Mindhá­rom kategóriában 3-3 díjat osztottak ki, s ezenkívül tizenegy rajz kapott küiön díjat. Kóbölkúti József

Next

/
Oldalképek
Tartalom