Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-13 / 137. szám, hétfő
Az Árvai víztározó környékén több szép és forgalmas üdülőközpont található. Évente fiatalok és felnőttek tízezrei töltik ott szabadidejüket. Az üdülőkön, szállodákon, kempingeken kívül pionírtáborok is épülnek. A Dolný Kubín-i Csapágygyár Ústí nad Prie- hradouban levő pionírtáborát a Dolný Kubín-i Járási Építőipari Vállalat dolgozói most újítják fel és bővítik új faházakkal és egy központi épülettel. A képen: az említett vállalat dolgozói csatornát ásnak. (Vladimír Gabčo felvétele - ČSTK) VÁLJON MEGGYŐZŐDÉSSÉ Az ifjúság és a tudományos világnézet A Pravda érdekes beszélgetést közölt az ifjúság egy része vallásosságának okairól. Dr. Tibor Halečka professzor, a tudományok doktora, és dr. Rudolf Dupkala, a prešovi Šafárik Egyetem Bölcsészkara marxis- ta-leninista filozófia és tudományos ateizmus tanszékének munkatársai, dr. Václav Dostál docens és dr .Samuel Uhrín docens, kandidátus, a Komenský Egyetem Marxizmus-Leninizmus Intézetének munkatársai, dr. Matej Beňo kandidátus, a Pedagógiai Kutatóintézet igazgatója és dr. Viera Huttová, a SZISZ Szlovákiai Központi Bizottságának munkatársa a Pravda szerkesztőivel azt boncolgatták, hogy a fiatalok hogyan keresnek választ a tudományos-technikai forradalom időszakában korunk legfontosabb kérdéseire, milyen hatások érik formálódó személyiségüket, nézeteiket, jellemüket. Az utóbbi időben olyan nézetekkel találkozhatunk, főleg az illegális egyházi struktúrák tevékenységével kapcsolatban, hogy fiataljaink körében terjed a vallásosság. A szakemberek a felmérésekből, tudományos munkásságukból és pedagógus gyakorlatukból kiindulva leszögezték, hogy napjainkban világszerte a vallás válságáról beszélhetünk. Szlovákiában például az 1950. évi népszámlálás adatai szerint a lakosságnak csak 0,28 százaléka volt felekezeten kívüli. Az 1974. évi felmérés viszont azt mutatta, hogy a megkérdezettek 55,6 százaléka volt hívő, 29,9 százaléka ateista a többiek nem tisztázták világnézetüket. Az 1980. évi adatok szerint nőtt a materialista világnézetet vallók száma: 53 százalék volt a hívő, 37 százalék az ateista. Érdekes felismeréshez vezetett az a felmérés, amelyet tavaly mintegy háromezer érettségiző fiatal között végeztek. A fiatalok 72 százaléka materialista világnézetet vallott, 22 százalékának nem volt kiforrott világnézete és csak hat százalékuk nem értett egyet a világ materialista lényegével. Hasonló arányt mutatott a különböző típusú középiskolákban végzett felmérés is. A felsőoktatási intézményekben végzett kutatás szintén a tudományos világnézet előretörését tanúsítja. A 7200 megkérdezett főiskolás 70,1 százaléka volt ateista és 13,8 százaléka hívő. Az elmondottak alapján alaptalannak minősítették azt a feltevést, hogy országunkban a vallásosság reneszánszának lehetünk tanúi. A valóságban nem nőtt a hívők száma, de bizonyos klerikális körök hatására különböző formákban nyíltabban hirdetik vallásosságukat. Tanulságos volt az a felmérés, amely során arra a kérdésre kerestek választ, mi befolyásolja elsősorban a fiatalok világnézetének alakulását. Tavaly a középiskolások ilyen sorrendbe állították az egyes tényezőket: iskola, szülők és a család, könyvek, filmek, sajtó, rádió és televízió, felnőtt ismerősök, barátok és csak ezek után következett a SZISZ. Ez nem vet jó fényt ifjúsági szervezetünkre. A Szocialista Ifjúsági Szövetség rendszeresen foglalkozik az ateista nevelés koncepciójának megvalósításával. Tudja, hogy a SZISZ-tagok mintegy fele vallásos nevelésben részesül. Felmérte az egyes területek helyzetét, megállapította, hogy a szövetség járási bizottságainak egy része nem folytat következetes munkát ezen a téren, nem működik együtt a Nemzeti Front szervezeteivel, sok esetben megelégszik a ráhatás közvetlen módszereivel. Átgondoltabb munkára serkent az a felismerés, hogy azokban a járásokban, ahol nem szentelnek kellő figyelmet ennek a kérdésnek, nagyobb a fiatalok vallásossága. A felmérések tanúsága szerint tehát nő a tudományos világnézetet valló fiatalok száma. Hiba lenne azonban, ha a lakosság egy részének vallásosságát a múlt csökevé- nyének tartanánk. A tudományos világnézet térhódításának figyelemmel kísérése azt mutatja, hogy nem bízhatunk az oktatási folyamat automatikus hatásában. Átütőbb eredményeket azokban az iskolákban érnek el, ahol a tudományos ateizmus oktatását összekapcsolják a marxista-leninista filozófia és más tantárgyak oktatásával. Érvekkel alátámasztva kell a fiataloknak megmagyarázni a világnézet egyes kérdéseit. Párbeszédet kell folytatni azokkal, akik eltérő ideológiát hirdetnek, de azokkal is, akiknek világnézeti hovatartozását határozottabbá akarjuk tenni. Ezzel kapcsolatban a beszélgetés résztvevői rámutattak, hogy a vallás és az egyházak az utóbbi időben fokozzák a fiatalokra gyakorolt hatásukat. Míg a lojális, hivatalosan engedélyezett egyházak és vallásos szervezetek a vallásszabadságot szavatoló tön/énnyel összhangban próbálják növelni befolyásukat, a politikai klerikalizmus képviselői, az illegális egyházi struktúrák az antikommunizmus szellemében politikai célokra akarják felhasználni a vallást. Különböző módszereket alkalmaznak. A hivatalos egyházak a vallás modern interpretálására és propagálására törekednek, például a könnyűzene segítségével. Az illegális szervezetek viszont antikom- munista kampányokba akarják bevonni a fiatalokat, támadják a mar- xizmus-leninizmust. Szocialistaellenes alapon vallásos ifjúsági mozgalmat próbálnak szervezni. A klerikális propaganda szerint az ateizmus az élet értelmének elvesztéséhez vezet. A prešovi Šafárik Egyetem felmérései szerint azonban a hívők között többen vannak olyanok, akik nem találják az élet értelmét. Ráadásul az ateisták többsége hasznos akar lenni a társadalom számára, míg a hívők és a kiforratlan világnézetűek inkább az egyéni elégedettségre helyezik a hangsúlyt. Nagy figyelmet szenteltek a beszélgetők azoknak a fiataloknak, akiknek nincs határozott világnézetük. Egy részük fokozatosan eljut a va[lástól a tudományos világnézetig. Ők úgy tartják, hogy isten valószínűleg nem létezik, de mivel még nincsenek erről meggyőződve, azt mondják, hogy nincs határozott nézetük. Egy további csoport már olyan mértékben kétségbe vonja valamilyen földöntúli erő létezését, hogy nem tartja magát hívőnek. A legkisebb csoportot azok alkotják, akik otthoni környezetük hatására közömbösek, fásultak. Érdekes, hogyan választanak ezek a fiatalok a továbbtanulási lehetőségek közül. Azt tartják, hogy a világnézeti kérdéseknek a pedagógiai és bölcsészkarokon tulajdonítanak legnagyobb jelentőséget, s ezért sokan inkább a műszaki főiskolát választják. Nem alaptalan a feltevésük, mert éppen a bölcsész és pedagógiai karokon érik el a legjobb eredményeket az ateista neve- ‘ lésben. Kedvezőtlenebb a helyzet a műszaki és művészeti főiskolákon. A pedagógusoknak mindenütt tudatosítaniuk kell, hogy a világnézet kérdése még sok főiskolás számára gondot okoz. Fontos szerepe van a fiatalok nevelésében a családnak, s ez a világnézeti nevelésre is vonatkozik. A szakemberek szerint huszonötször nagyobb annak valószínűsége, hogy az aki gyermekkorában hisz az istenben, felnőttként is istenhívő marad. Pótolhatatlan az iskola hatása is. Az olyan gyakorlat azonban, amikor a szavak mögött elsikkad a mondanivaló, nem ösztönzi a fiatalokat arra, hogy tisztázzák a világnézeti kérdéseket. Helytelen az a nézet is, hogy a világnézet kikristályosodása kizárólag a tudományos ismeretek elsajátításától függ. Az ateista nevelés nem ragadható ki az oktatási-nevelési folyamatból. Amennyiben a világ tudományos megítélése nincs összhangban azzal az értékrenddel, amelyet a fiatalok kiskoruktól sajátítottak el, nem lehet eredményes a világnézet formálása. Iskoláinkban a kommunista nevelés rendszere átgondolt, összehangolt a pionírszervezet és az ifjúsági szervezet feladataival. Az oktatás azonban nem pótolhatja a valóság közvetlen megismerését és átalakítását. Oktatási-nevelési rendszerünk fejlesztésében előtérbe került a tantárgyak és a tudomány kapcsolata, míg a nevelés kérdéseit mintha egy kissé elhanyagoltuk volna. A szakemberek úgy tapasztalják, hogy bár a fiatalok magasabb képzésben részesülnek, nem tudnak önállóan eligazodni a bonyolultabb helyzetekben. A világnézeti nevelés nem különíthető el a többi tantárgy oktatásától. Az átalakítás nemcsak a gazdaságra vonatkozik, az egész társadalmat, így tehát a nevelést is érinti, amelyben szintén változásokat kell eszközölni. Oktatási rendszerünknek pótolhatatlan szerepe van az ifjúság egy része vallásosságának leküzdésében. Amint azonban a beszélgetés résztvevői megállapították, új módszereket kell alkalmazni az ateista nevelésben, s az eddiginél többet kell tenniük a művészeknek, a sajtónak, rádiónak és televíziónak is. Nagyon sok teendő vár az ifjúsági szervezetre. A hangsúlyt a közvetett befolyásolásra kell helyezni, elsajátíttatva a fiatalokkal'a szocialista értékrendet, megtanítva a fiatalokat, hogy maguk küzdjék le a felmerülő nehézségeket, maguk alakítsák életüket. Ezen a téren sok lehetőség nyílik a fiatalok szabadideje kihasználásának szervezésében. Az eddiginél differenciáltabban kell viszonyulni a fiatalok egyes kor- és szociális csoportjaihoz. Átgondoltabban kell szervezni a kulturális és sport- rendezvényeket, jobban együttműködni az oktatási és művelődési minisztériumokkal, a szakszervezetekkel és a többi társadalmi szervezettel. Amint a kérdés neves szakértői megállapították, a tudományos világnézet formálása nem indulhat ki csupán a vallás visszautasításából, a fiataloknak el kell sajátítaniuk a marxista-leninista ateizmus pozitív filozófiai, humanista és kulturális alapjait. Nem elég az ismeretek terjesztése, a fiatalokban belső meggyőződést kell kialakítani, mivel csak ez lehet a gyakorlati állásfoglalások forrása. (cs. é.) A garantált sertéshizialás problémái SOKOLDALÚ EGYÜTTMŰKÖDÉSRE VAN SZÜKSÉG Aratás előtt a mezőgazdasági vállalatok vezetőinek többsége minden évben abraktakarmányért kilincsel a gazdasági szerveknél. így van ez az idén is. A Nyugat-szlovákiai kerületben több gazdaság a még be nem takarított termésre kér előleget, mert a szorult helyzetből nincs más kiút. Vajon meddig lehet ilyen körülmények között gazdálkodni? Nincs lehetőség az erőtakarmányokkal való gazdálkodás kedvező feltételeinek megteremtésére? Ezekre a kérdésekre kerestük a választ a Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat vezérigazgatóságán. Számos megszívlelendő javaslatot, véleményt hallottunk, amelyeket érdemes papírra vetni. Jozef Zlehovec mérnök, a vállalat termelési igazgatója a sertéshizlalás idényjellegét helytelenítette. Elmondotta, hogy Szlovákiában a mező- gazdasági vállalatok többsége az év végén a pénzügyi terv teljesítése érdekében úgymond „kisöpri“ az istállókat, így a következő év első hónapjaiban nincs elég süldő a termelési-értékesítési tervek teljesítéséhez. Ezen a téren színvonalasabb irányító és szervezőmunkára van szükség. Az állományfejlesztési intézkedések hatására Szlovákiában ez idén már elegendő süldő áll rendelkezésre. Most az a legfontosabb, hogy a vállalatok a takarmányok gazdaságosabb felhasználásával eredményesebbé tegyék a termelést, és a húsipari vállalatok igényléseinek megfelelően, egész évben egyenletesen kínálják megvételre a vágóállatokat. Kisebb-nagyobb eredményekkel évtizedek óta kísérletezik a Mező- gazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalat a garantált sertéshizlalás elterjesztésével. A mezőgazda- sági vállalatokkal szerződést kötnek az optimális napi súlygyarapodás elérésére. A vállalkozás elég nagy kockázattal jár, hiszen a sikernek több feltétele van. A jó súlygyarapodás eléréséhez elsősorban jó minőségű és megfelelő összetételű takarmánykeverék kell. Sajnos, a gyakorlat azt mutatja, hogy ezen a téren elég sok probléma akad. A mező- gazdasági vállalatok zootechnikusai gyakran tapasztalhatják, hogy a takarmánykeverékek nem teljes értékűek, ami lényegesen kihat az állatok súlygyarapodására. Az abraktakarmánnyal való pazarlásnak az állatok részleges kop- laltatása a fő oka. A Központi Mező- gazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgáló Intézet dolgozói laboratóriumi vizsgálatokkal megállapították, hogy ha a hízósertések naponta átlagosan 2,30 kilogramm abraktakarmányt fogyasztanak, és minden egyéb körülmény kedvezően alakul, akkor 60 dekagramm lehet az átlagos súlygyarapodás. Természetesen eltérések lehetnek az egyes üzemekben gyártott keverékek minőségében, de arra is ügyelni kell, hogy a hízóállatokat ne létfenntartási adagokon tartsák. Az igazgató szerint a hízósertéseknek naponta 2,30-2,40 kilogramm takarmánykeveréket kellene fogyasztaniuk. A garantált hizlalás akkor hozza meg a várt eredményeket, ha az állatállomány ellátása folyamatos. Néhány jó példáról is hallottunk. A Féli (Tomášov) Efsz-ben a hízósertések napi átlagban 2,46 kilogramm abraktakarmányt fogyasztanak, és a napi súlygyarapodásuk több mint 68 dekagramm. A Nagycétényi (Veľký Cetín) Efsz-ben 2,28 kilogramm az átlagos napi abrakfogyasztás, de a súlygyarapodás itt is eléri a 68 dekát. Szintén jó eredményeket érnek el a lévai (Levice) Koopera közös mezőgazdasági vállalatnál, ahol a hízósertések napi súlygyarapodása 60 dekagramm. Ezzel szemben más vállalatoknál jóval gyengébbek az eredmények. A hízósertések nagyon érzékenyen reagálnak a stressz- és más környezeti hatásokra. Ezért Juraj Hrabussay, a vállalat takarmányellátási osztályának vezetője munkatársaival felmérést készített arról, hogy a szlovákiai sertéstenyészetekben milyen körülmények között tartják és hogyan etetik az állatokat. A felmérés részletesen elemzi a sertéshizlalás helyzetét, s rámutat a fogyatékosságokra. Megtudhatjuk belőle, hogy hol alkalmaznak száraz, illetve nedves etetést, melyik mezőgazda- sági vállalatoknál egészítik ki a takarmányadagot melléktermékekkel, hogyan tartják meg a higiéniai előírásokat, milyen az istállók mikroklímája stb. A feltételek között az osztályvezető első helyen említette az állomány rendszeres vízellátásának fontosságát. S nem véletlenül, ugyanis, ha a száraz eleséget fogyasztó állatok nem kapnak elegendő vizet, akkor nem hasznosítják kellőképpen a takarmányt és kisebb a súlygyarapodás. Azt gondolhatnánk, hogy a zoo- technikusokat elsősorban az állatok termelékenysége, gyarapodása szerint premizálják. Amint a felmérések bizonyítják, sajnos nem így van. A kimutatások szerint a Dunaszer- dahelyi (Dunajská Streda), Komáromi (Komárno), Galántai (Galanta), Lévai, Nyitrai (Nitra) és Érsekújvári (Nové Zámky) járásban a zootechni- kusok munkadíja mozgó részének alakulása nem függ az állatok súly- gyarapodásától. Ezzel szemben a Bratislava-vidéki, Senicai és Tren- číni járásban a zootechnikusok prémiumának megállapításánál a sertéshizlalásban elért eredményeket is figyelembe veszik. Nem véletlen, hogy ezekben a járásokban a mező- gazdasági vállalatok többségénél általában jó szinten mozog a sertéstenyésztés. Vagyis az itteni tapasztalatok alapján másutt is érvényesíteni kellene az érdem szerinti javadalmazást. A Mezőgazdasági Terményfelvásárló és Ellátó Vállalatnak a garantált sertéshizlalás elterjesztésére tett kezdeményezése meghozta az első eredményeket. Az elemzés azonban azt bizonyítja, hogy még nagyon sok a tennivaló. Elsősorban jobban össze kell hangolni a felvásárló üzemek és a mezőgazdasági vállalatok munkáját, s mindkét részről kedvezőbb feltételeket kell teremteni az optimális súlygyarapodás eléréséhez. Mivel a takarmány kihasználásának mértéke sok mindentől függ, több vállalattal kell együttműködni a hizlalás eredményesebbé tételéhez. Amint az igazgató elmondotta, a garantált sertéshizlalásban a törzstenyésztő vállalatot, az állatorvosi szolgálatot, a húsipart és további vállalatokat, illetve intézményeket is érdekeltté akarnak tenni. Elsődleges céljuk, hogy a megfelelő takarmánykeveréktől a lehető leggyorsabban hízzanak az állatok. Az igazgató úgy vélekedik, hogy ha sikerül mindezt megvalósítani, akkor kisebb létszámú hízóállománnyal is termelhetnek annyi sertéshúst, mint a jelenlegi időszakban. Ezzel egyidejűleg csökkenhetnek a termelési költségek, ami szintén nem elhanyagolható szempont. A garantált hizlalás megközelítőleg a hízósertések állományának a felére terjed ki. A jövőben ezt az arányt kissé mérsékelni akarják, főleg abból a célból, hogy az eredmények mindenütt megfeleljenek az elvárásoknak. Egyelőre az állomány 45 százalékánál vállalnak garanciát a tervezett súlygyarapodás eléréséért. Ez azonban nem jelenti azt, hogy jó tapasztalatok esetén a jövőben ez a százalékarány nem lehet nagyobb. Tehát a mennyiség helyett a garantált sertéshizlalásban is a minőség kerül a figyelem középpontjába. A törekvés nyomán a jövőben remélhetőleg tovább javulnak az eredmények. Kevesebb, de jobD minőségű takarmánykeverék felhasználásával több sertéshúst termelhetünk, és a költségek csökkenése révén javulhat a mezőgazdasági vállalatok jövedelmezősége. BALLA JÓZSEF
