Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-13 / 137. szám, hétfő
VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PÁRTJA KÖZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA Az újításban is újszerűen Sokszor leírtuk már, de talán sohasem árt újra megismételni, hogy az intenzívebb gazdálkodási módszerek érvényesítése, az energiafogyasztás egyharmaddal való csökkentése a 2000. évig, az anyagmegtakarítás - amelynek a fémeknél ugyanezen időpontig el kell érnie a 40 százalékot - és az egyéb technikai és technológiai feladatok, mint a termékszerkezetváltás, a gyártástechnológia megújulása, mind-mind elengedhetetlen feltételei annak, hogy az élet- színvonal állandó emeléséhez szükséges gazdasági eredményeket elérjük. Az sem lehet újdonság senki számára, hogy a felsorolt feladatok végrehajtása nem képzelhető el a tudományos-technikai fejlődés nélkül - pontosabban: ez az egyetlen járható útja a vázolt célok elérésének. De a tudomány és a technika döntő befolyása érvényesítésekor nemcsak a kutatóintézetekre, fejlesztő és konstrukciós részlegekre gondolunk, hanem azokra is, akik tehetségük folytán, kedvtelésből vagy akár jól felfogott anyagi érdekből próbálkoznak új, hatékonyabb megoldásokat találni a gyártásmenet műszaki, technológiai, szervezési tökéletesítésére. A feltalálókról és újítókról van szó. Az ország előtt álló feladatok teljesítésének eredményessége- vagy eredménytelensége - mindannyiunkat érint, s ugyanígy mindannyiunk ügye a megvalósításban való részvétel is. Ha a dolgozóknak a tudományos-műszaki fejlődésbe való bekapcsolásáról beszélünk, akkor ismét csak elsősorban a feltalálókra és az újítókra gondolunk, akiket semmilyen társadalmi rend, de leginkább a szocializmus, nem nélkülözhet. Ha azonban a mozgalom eredményeit tüzetesebben szemügyre vesszük - s ezt tette nemrég az SZSZK Népi Ellenőrzési Bizottsága is, a szlovák kormány felkérésére akkor a vitathatatlan és tényekkel alátámasztott eredményeken kívül észre kell vennünk azokat a hiányosságokat is, amelyek jelentős mértékben befolyásolják (hátráltatják) az újítók és feltalálók mozgalmának teljesebb kibontakozását. A mozgalom eredményei a terveknek megfelelően alakultak, s a 7. ötéves tervben például országosan a célul tűzött 50 milliárd helyett csaknem 55 milliárd korona társadalmi hasznot jelentett a mintegy 43 ezer találmány és 1 millió 800 ezer újítási javaslat. Az előbbiekből azonban csak 13 és fél ezret, az utóbbiakból pedig 900 ezernél valamivel többet hasznosítottak a gyakorlatban. Ez a tény több dolgot is elárulhat. Vagy a vállalatoknak nem létérdeke az, hogy minden kínálkozó lehetőséget megragadjanak a műszaki előrelépésre, vagy egyszerűen nincsenek meg az alkalmazás anyagi és technikai feltételei (gépek, műszerek), és végül arra is utalhat az újítási javaslatok - és főleg a találmányok - hasznosításának alacsony szintje, hogy nem a megfelelő témakörökre, nem a szükséges célok elérésére irányítják az újítók és feltalálók figyelmét a mozgalom szervezői. Az a tény, hogy a sikeresnek mondható időszakban a tematikus feladatok megoldása nem hozta meg a várt eredményeket, azt is jelzi, hogy a feltalálók és újítók nem mindig a vállalat vagy üzem legégetőbb problémáinak megoldásán törik a fejüket. Persze kérdés, vajon ezeket a tematikus feladatokat jól, szakszerűen és időben határozták-e meg? A tényeket vizsgálva talán a legelfogadhatóbb az a nézet, hogy a felsorolt három ok mindegyike közrejátszik abban, amit a népi ellenőrzési bizottság jelentése így fogalmazott meg: „Az újító- és feltaláló mozgalom eredményei nem állnak arányban sem a népgazdasági, sem az egyes vállalatok intenzív fejlesztésének szükségleteivel“. De ez csak a tárgyalt problémakör egyik szelete. További ilyen a jutalmazás kérdése is, amely leginkább forrósította a légkört újítóberkekben, a legtöbb keserű tapasztalatot, ősz hajszálat szerezve egy-egy technikai újdonság megalkotójának. Még ma is, sok esetben, a jogait érvényesíteni akaró feltalálónak vagy újítónak, hosszú bürokratikus utat kell végigharcolnia a jogos jutalom - vagy inkább munkadíj - átvételéig, amely azonban már ritkán bírja helyreállítani a megromlott emberi kapcsolatokat, a megingott bizalmat. S ennek a témának is van - ahogy az ellenőrzés is bizonyította - fonák oldala, amikor egy-egy helyen barátnak, ismerősnek, vagy önmagának fizet ki a vállalatvezetés nagy összegű díjakat semmitmondó, lényegtelen és haszontalan újításokért. Az ilyen esetek sem ösztönzik igazán a dolgozók kezdeményezését. Nem tett jót a mozgalomnak a direktív, szakértelem nélküli tervezés, az eredményességet bizonyítandó álkimutatások, a lehetőségeket figyelembe sem vevő kötelező számadatok rendszere, amely néha többre értékelte az ötször százat mint az egyszer ezret. Hiányzott a mozgalomból az újítóknak és feltalálóknak nyújtott segítség is akár jogi, akár műszaki, akár egyszerűen a formai lebonyolítás terén. S egyáltalán nem működött olyan, minden területet érintő információs rendszer, amely a párhuzamos feladat- megoldásokat elkerülhetővé, a hasznosítást pedig széleskörűbbé tette volna. Az egyik oldalon tehát a túlteljesített tervek, a másikon pedig a több-kevesebb mértékben általánosnak mondható problémák, amelyek közül csak a leginkább elkerülendőkről volt szó. Az újítómozgalomnak - főleg a mozgalom szervezőinek és a keretet biztosító jogalkotó szerveknek - át kell értékelniük eddigi tevékenységüket. Meg kell újulnia az újítók mozgalmának, új formákat kell találni a feltalálók gondolatainak megvalósításához. Elsősorban azonban - s ez már az új gazdasági mechanizmus feladata lesz- olyan feltételeket kell kialakítani, amelyek között a vállalat szívesen megvizsgál minden technikai újdonságot, ötletet, ami dolgozóinak az eszébe jut, s törekszik hasznosítani (s persze a szerzőt megjutalmazni) ha olyanra akad, amely gazdálkodását javítja, nyereségét növeli. SZÉNÁSI GYÖRGY A leszerelési ülésszakon elhangzott szovjet felszólalás igyekezett magyarázatot adni a biztonságos világ irányába történő előrehaladás filozófiai és gyakorlati jellegű kérdéseire is. Hogy ez mennyire volt meggyőző, arról adjanak véleményt mások - mondta Sevardnadze, majd rámutatott: Kissé meglepő, hogy a politika egyes hivatásos magyarázói a leszerelés legbonyolultabb kérdéseit leegyszerűsítve magyarázzák, s úgy néz ki a dolog, mintha varázsszóra várnának, amelynek elhangzása után valami csoda fog történni, valami szenzáció következik be. A politikában azonban csodák nincsenek, a változások lassan, a szorgalmas munka, kitartó küzdelem eredményeként mennek végbe. (Folytatás a 2. oldalon) A tŕebiči Elitex konszernvállalat dolgozói a gyártmányfejlesztés meggyorsítása keretében elkezdték a Sabina 3 kis átmérőjű kötőgép próbagyártását. Az új gép percenként 1500 fordulatot végez, s a kötés folyamatát elektronikus mikroprocesszor vezérli. Egy női harisnyát 44 másodperc alatt készít el, s nagyon gyors mintaváltoztatást tesz lehetővé. A felvételen Karéi Klumpar a kötőgép műveleti ellenőrző berendezését szereli. (ČSTK-felvétel) Eduard Sevardnadze New York-i sajtóértekezlete A Szovjetunió leszerelést javasol minden területen (ČSTK) - Eduard Sevardnadze, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, külügyminiszter szombaton hazautazott. Sevardnadze New Yorkban részt vett az ENSZ-közgyűlés harmadik rendkívüli leszerelési ülésszakán. Egy nappal korábban, pénteken, a szovjet diplomácia vezetője nemzetközi sajtóértekezletet tartott a Szovjetunió ENSZ-missziójának épületében. HETFO 1988. június 13. XLI. évfolyam 137. szám Ara 50 fillér Üdvözlő távirat (ČSTK) - Gustáv Husák köztársasági elnök táviratban üdvözölte Corazon Aquinót, a Fülöp-szigete- ki Köztársaság elnökét országának nemzeti ünnepe alkalmából. Bohuslav Chňoupek, a CSSZSZK külügyminisztere ugyanebből az alkalomból jókívánságait fejezte ki Raul Manglapusnak, a Fülöp-szigeteki Köztársaság külügyminiszterének. Szabadságot Mandelának! (ČSTK) - Szabadságot Mandelának! - ez volt a fö jelszava annak a maratoni hosszúságú, több mint tízórás rock-koncertnek, amelyet a londoni Wembley Stadionban szervezett a brit apartheid-ellenes mozgalom. A világ számos nagy tévétársasága átvette a Mandela 70. születésnapja alkalmából rendezett rendkívül gazdag és színvonalas műsort. A rendezők több mint 70 ezer jegyet'adtak el, a bevételt az apartheid áldozatainak megsegítésére fordítják. A másik fő szervezőt, a BBC-t, amely tíz órán keresztül megszakítás nélkül sugározta a koncertet, a hazai konzervatív körök mellett a pretoriai rezsim is élesen támadta, azzal fenyegetőzve, hogy Dél-Afri- kából kitiltják a BBC tudósítóit. A stadionban felolvasták azt az üzenetet, amelyet Nelson Mandela írt, s amelyet sikerült kicsempészni a börtönéből. Az üzenet fokozott harcra szólít fel a fajüldöző rezsim ellen, amely lábbal tapossa az alapvető emberi jogokat, s felkéri a világközvéleményt, hogy a leghatékonyabb módon támogassa ezt a küzdelmet. London részéről ez például azt jelentené, hogy határozott gazdasági szankciókat kellene foganatosítania Pretoria ellen, erre azonban a Thatcher-kormány nem hajlandó. A negyed évszázada börtönben tartott Mandela szabadságát követelő akciósorozat nem ért véget a könnyűzenei koncerttel. Vasárnap például a skóciai Glasgowból elindult az apartheid ellen küzdő mozgalom híveinek egy menete, (Folytatás a 2. oldalon) (ČSTK) - Új utak a kelet-nyugati biztonságban - ez volt a címe annak a háromnapos nemzetközi konferenciának, amely szombaton ért véget Potsdamban. A tanácskozást a Rockefeller-alapítványhoz tartozó, ún. kelet-nyugati biztonsági tanulmányok intézete szervezte, ezúttal első ízben egy szocialista országban. A szervezet székhelye New Yorkban van.. A szombati plénumülésen kilencen szólaltak fel, köztük Jaromír Johanes, a csehszlovák külügyminiszter első helyettese. Mint mondotta, a Kelet és a Nyugat kapcsolataiban, s az általános nemzetközi helyzetben is erősödnek a pozitív tendenciák. Ezeket tovább kell szilárdítani, s arra törekedni, hogy Lidice emléke ma is él Békenagygyűlés a tragédia évfordulóján (ČSTK) - A Kladnói járás dolgozói szombaton béke nagygyűlést tartottak Lidicében, amelyen részt vett a CSKP KB és a Nemzeti Front KB küldöttsége, Josef Hamannak, a CSKP KB Elnöksége póttagjának, a CSKP Közép-csehországi Kerületi Bizottsága vezető titkárának vezetésével. Jelen volt az SZKP Moszkvai Kerületi Bizottságának a küldöttsége is, amelyet Valentyin Meszjac első titkár vezetett. Bevezetőben szólt arról, milyen nagy sajtóvisszhangja volt a moszkvai csúcstalálkozónak, erről az amerikai tömegtájékoztatás is bőven beszámolt. A csúcstalálkozó kapcsán számos más anyagot is publikáltak a Szovjetunióról, népéről, a demokratizálási folyamatról, a szociálisgazdasági fejlődés meggyorsításáról. A külügyminiszter ennek kapcsán rámutatott, hogy a leszerelés olyan komoly kérdés, amelynek állandóan nagy figyelmet kell szentelni. Sajnos, a rendkívüli leszerelési ülésszak ezt a figyelmet a sajtó részéről, még nem kapta meg. Ennek az érdektelenségnek az okait elemezve kijelentette: Érvénybe lépett a decemberi rakétaszerződés, s körvonalazódik az újabb megállapodás a hadászati támadófegyverek csökkentéséről, s a rakétaelhárító rendszerek korlátozásáról kötött szerződés megtartásáról. A kilátások olyanok, hogy ezt az újabb szerződést még a mostani amerikai kormánnyal alá lehet írni. Korlátoztuk a lázas fegyverkezést, de még nem mondható el, hogy a leszerelés gondolata győzött volna, húzta alá Sevardnadze. A ratifikációs okmányok cseréjét rögzítő jegyzőkönyvön még meg sem száradt a tinta, s máris vannak, akik amiatt aggódnak, hogy nem mentünk-e túl messzire a leszerelés terén. A leszerelés nem válik stabil, uralkodó tendenciává, ha nem ölt komplex jelleget, ha helyben fog járni. A koszorúk elhelyezése után Josef Haman elvtárs beszédében emlékeztetett a 46 évvel ezelőtt lezajlott szörnyű eseményre, de arra is, hogy BEFEJEZŐDÖTT A POTSDAMI ÉRTEKEZLET A kelet-nyugati biztonság új útjairól visszafordíthatatlanná váljanak. A csehszlovák külpolitika nagyon fontos feladatként jelölte meg a biztonságos világ, és a közös „európai ház“ kiépítését. A Kelet és a Nyugat szorosabb gazdasági együttműködésével kapcsolatban emlékeztetett arra a - bécsi utótalálkozón előterjesztett - javaslatra, hogy Prágában rendezzenek nemzetközi gazdasági fórumot. Kijelentette: hazánk konkrétan hozzá akar járulni az európai helyzet javításához, ezt célozza az a javaslat, hogy a Varsói Szerződés és a NATO érintkezési vonalán hozzanak létre bizalmi, együttműködési és jószomszédi övezetet. Miloš Ja- kešnek ez a javaslata összefügg a Jaruzelski-tervvel, amely a kö- (Folytatás a 2. oldalon) a náciknak nem sikerült Lidicét kitörülni az emberiség emlékezetéből. Lidice emléke él és élni fog, nemcsak a csehszlovák nép emlékezetében. Egyúttal hangsúlyozta a szovjet hadsereg felszabadító szerepét, amely nemzeteink létét mentette meg. Aláhúzta, hogy örök időkre a Szovjetunióval gottwaldi jelmondat a cseh és a szlovák nép alapvető politikai hitvallását fejezi ki. Beszédének további részében Haman elvtárs a társadalmi átalakítás jelenlegi feladatait jellemezte. Alapvető gazdasági reformot valósítunk meg, végrehajtjuk a gazdasági mechanizmus átalakítását - mondotta. Jelentős lépéseket teszünk a szocialista demokrácia, a nyilvános tájékoztatás és az ellenőrzés elmélyítésére, s kiszélesítjük a nép részvételét a vezetésben és az igazgatásban. Ennek a folyamatnak egyik útja az, hogy növekedjen a vállalatok jogköre és felelőssége, s érdekeltek legyenek a minél jobb eredmények elérésében. (Folytatás a 2. oldalon)
