Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-10 / 135. szám, péntek
A gazdasagi mechanizmus komplex átalakítása az SZSZK mezögazdasági-élelmiszer-ipari komplexumában Holnapi elégedettségünk a mai tetteinkből fakad írta: IVAN KNOTEK, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a KB titkára A Szövetségi Gyűlésben való megvitatás után az idén július 1 -jén, hatályba lép az állami vállalatokról, valamint a mezőgazdasági és más szövetkezetekről szóló törvény, továbbá néhány új jogi norma, s ezzel kialakulnak a gazdasági mechanizmus átalakításának szervezési és jogi feltételei. A mezögazdasági- élelmiszer-ipari komplexumban mindez a pártszervek és -szervezetek figyelmének a középpontjában szerepel, tekintve, hogy a népgazdaságnak ebben az ágazatában már 1989. január 1-től áttérnek az új irányítási és gazdasági alapelvek komplex érvényesítésére. Csak részben új a feladat A minőségi szempontból új feladatok megkövetelik, hogy a figyelmet mindenütt a legfontosabb tennivalókra összpontosítsák. Ezek közé tartozik a vállalatok és a tudomá- nyos-kutatási alap szervezeti rendszerének átalakítása, a központi szervek struktúrájának racionalizálása, az irányítás köztes láncszemeinek fokozatos megszüntetése, valamint a teljes önelszámolás feltételei között az önfinanszírozás alapelvei szerint gazdálkodó állami vállalatok létrehozása. A mezőgazdasági alaptermelésben, főleg az egységes földműves-szövetkezetek viszonylatában ez tulajdonképpen nem új elvárás, hiszen már a szövetkezeti gazdálkodás kezdetén az önfinanszírozás volt a pénzügyi gazdálkodás alapvető követelménye és formája. Később különböző okokból „módosítgatták" az önelszámolás alapelveit, ezért most a helyes alapelvek következetes érvényesítésével kell újrateremteni az önfinanszírozás feltételeit. A tapasztalatok szerint, a szervezési kérdések állnak a figyelem középpontjában, és háttérbe szorul a tartalom és a forma szerves összehangolása. A szervezési, termelési, gazdasági és káderkérdések tekintetében egyaránt komplex módon kell eljárni, s a vállalatok termelési szerkezetét és szervezését a szocialista vállalkozás alapelveinek következetes érvényesítésével kell átalakítani. Ne csak a név változzon Az SZSZK mezőgazdasági-élel- miszer-ipari komplexumában 1988. július 1-jével 87 új állami vállalat alakul, ebből 18 az élelmiszer- iparban. Minden feltételt meg kell teremteni ahhoz, hogy az új állami ^vállalatok termelési és gazdasági eredményeikkel, valamint a demokrácia fejlesztésével maradéktalanul bebizonyítsák, hogy az olyan bonyolult ágazatban, mint amilyen az élelmiszeripar és a mezőgazdasági alaptermelés, szintén indokolt az állami vállalatok léte. Magától értetődő, hogy a párt- és szakszervezeti alapszervezetekben nagy figyelmet kell szentelni a káderek kiválasztásának és felkészítésének. Feltételezzük, hogy a rátermett és a múltban jó munkát végzett elvtársakat a választások során megerősítik tisztségükben. Ahol kádercserére kerül sor, ott legalább két jelöltet kell állítani a választásokon. A dolgozókollektívák demokratikus módon 5 éves időtartamra választják meg vállalatuk igazgatóját. Bonyolult folyamatról van szó, hisz nem egyszerű dönteni az alaptermelés, a feldolgozóipar, a biológiai és technikai szolgáltatások szerkezeti felépítéséről. Semmiképpen nem szabad megengedni, hogy csupán a vállalat elnevezése változzon meg. A termelési-gazdasági egységek és vezérigazgatóságok megszüntetésének a szaktevékenységek szerinti új egységek kialakulásához kell vezetnie. Az állami vállalatok létrehozásában szerzett tapasztalatokat a második félévben tökéletesen ki kell használni azoknak a vállalatoknak a felkészítésében, amelyek majd 1989. január 1 -jén alakulnak át állami vállalattá. Az állami vállalat létrehozásához részletes gazdasági elemzésekre és tervdokumentációra van . szükség, ami egyelőre, sajnos, több esetben hiányzik. Helytelen, hogy sok esetben nem gondolták végig a vállalat szerkezeti felépítését, és helyenként túlzott erőfeszítéseket tesznek az irányítás összpontosítására, ami a belüzemi önelszámolás alapelveinek megszegéséhez vezet, és viszszaveti az alacsonyabb szervezeti egységek kezdeményezését. Elejét kell venni annak, hogy az állami vállalaton belül új „törpe“ termelésigazdasági egységek alakuljanak ki és ezzel „átmentsék“ az eddigi irányítási módszereket. A vállalat fejlődéséhez a fokozott gazdasági felelősség, az alibizmus felszámolása, az önelszámolás megszilárdítása, valamint az anyagi és erkölcsi ösztönzés teremti meg a forrásokat. A dolgozókollektívákat az elvégzett munka mennyisége és minősége szerint differenciáltan fogják értékelni, s törekedni fognak a brigádrendszerű munkaszervezés és javadalmazás érvényesítésére. Szigorúan kell elbírálni a vállalati érdekeket, melyeknek a társadalmi érdekekhez kell igazodniuk, de ennek nem szabadna gátolnia a vállalkozást. Ki fog irányítani? A Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztériumban ugyanúgy, mint a többi központi szervben, a következő félévben tisztázni kell a minisztérium munkájával és irányító tevékenységével, • illetve a kétlépcsős irányítás feltételei között érvényesülő munkamódszerekkel összefüggő kérdéseket. A mező- gazdaság specifikumaira való tekintettel az az elképzelés, hogy a kerületi és járási mezőgazdasági igazgatóságok helyett bizonyos ideig az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának kihelyezett ügyintéző munkahelyei fognak működni, természetesen más munkatartalommal, és módosul a környezetükhöz fűződő kapcsolatuk is. A minisztérium köteles teljesíteni az adminisztratív apparátus létszámának egyharmadával való csökkentésére vonatkozó, általános érvényű feladatot. A vállalati szféra problémáinak megoldásában különös figyelmet kell fordítani az állami vállalatok, a szolgáltatási szervezetek, a tudo- mányos-kutatási alap és a földműves-szövetkezetek vállalkozói aktivitásának serkentésére. Célunk, hogy a vállalatok a termelőeszközök szocialista tulajdonára alapozva, tökéletesebben teljesítsék a lakosság élelmiszer-ellátásával kapcsolatos fő feladatukat, s közben jelentősen hozzájáruljanak a külkereskedelmi árucsere hatékonyabbá tételéhez. A gazdasági mechanizmus átalakításával véget ér a központban a nagy újrafelosztási folyamatok időszaka. Ezért minden vállalatnak számolnia kell azzal, hogy az ötéves tervidőszakra meghatározott irányelvek fogják szabályozni a társadalmi vagy állami megrendelés teljesítésének, illetve a vállalat tevékenységének feltételeit. Jogos igény, hogy már a jövő évi tervek előkészítésénél megnyilvánuljon a szocialista vállalkozáshoz való újszerű viszonyulás. Az új gazdasági feltételek, mindenekelőtt a befizetési kötelezettségek szükségessé teszik, hogy mindenütt alaposan átgondolják a termelés szerkezeti összetételét. Ez a melléküzemági termelésre is vonatkozik. Ennek a ténynek azonban semmilyen körülmények között nem szabadna kihatnia a zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztésre, mivel itt megfelelő árakkal és árpótlékokkal a társadalmi szempontból szükséges termelési szint megtartására ösztönzik a vállalatokat. Mielőbb száműzzük a veszteséget Komoly problémát jelent a vállalatok veszteséges gazdálkodása. A gazdasági ösztönzőket a vállalatok termelési-gazdasági csoportokba való besorolása szerint differenciálják. Ez megteremti a lehetőséget ahhoz, hogy az eltérő termelési feltételek között egyaránt biztosítva legyen a bővített újratermelés. Szlovákia valamennyi mezőgazdasági vállalata részére azonos feltételeket kell teremteni, ha szükséges, akár utólagos módosítások árán is. Az új gazdasági rendszer nagyobb lehetőséget kínál a lemaradozó vállalatok problémáinak egyértelmű megoldására, így ezen a területen legkésőbb a 9. ötéves tervidőszak végére alapvető fordulatot érhetünk el. Külön fejezetben kell szólni a közös mezőgazdasági vállalatokról. Ezek esetében szintén érvényes, hogy a gazdasági fellendülésnek a termelés hatékonysága és a nyereségképzés az alapja. A mezőgazdasági vállalatoknak, mint tagüzemeknek, maguknak kell eldönteniük, hogy érdemes-e fenntartani a veszteségesen gazdálkodó, a feladatát nem teljesítő közös vállalatot. A döntést azonban nem szabad elkapkodni, valamennyi összefüggést figyelembe kell venni. Az alapítók, tehát a tagüzemek elsődleges feladata, hogy megteremtsék a nyereséges gazdálkodás szervezési, gazdasági és káderfeltételeit. Például a dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Másospollal, néhány agrokémiai és egyéb közös mezőgazdasági vállalattal szemben számos példa igazolja, hogy a közös vállalatok gazdálkodása szintén nyereségessé tehető. A szolgáltatásokban is újszerűen Bízunk abban, hogy a gazdasági mechanizmus átalakítása minőségi változást hoz a biológiai és technikai szolgáltatási vállalatok, a tervező szervezetek és intézmények munkájában. Nagyon fontos, hogy a szállítói-megrendelői kapcsolatok megtartásával javítsuk ezeknek a vállalatoknak a mezőgazdasági alaptermeléssel folytatott együttműködését és felszámoljuk a közvetítő láncszemeket. Alapelv, hogy a megkésett vagy rossz szolgáltatás nem segítség, inkább rontja, mint javítja az eredményeket, ezért nem lehet fizetni érte. Sőt, ilyen esetekben a szolgáltatási vállalat köteles megtéríteni a termelőnek okozott kárt. A gép- és traktorállomásoknak, mezőgazdasági gépjavító, terményfelvásárló és ellátó, tervező és élelmi- szer-ipari feldolgozó vállalatoknak, az állatorvosi szolgálatnak és a törzstenyésztőknek egyaránt tudomásul kell venniük, hogy nincs többé monopol helyzetük s hatalmi, gazdasági vagy egyéb eszközökkel nem kényszeríthetik rá az akaratukat más vállalatokra. Vége annak a gyakorlatnak, hogy a tervező intézetek által kidolgozott és a minisztérium által jóváhagyott típustervek a vállalatok részére kötelezőek. Ezentúl a tervezők aligha engedhetik meg maguknak, hogy olyan megoldásokat javasoljanak, amely számukra hasznot, viszont a gyakorlatnak tetemes károkat jelent. Éppen elég olyan tehénistállót és farmot építettek már, amelyek technikai szempontból tökéletesek ugyan, csak éppen alkalmatlanok a biológiai termelésre, és nem felelnek meg a gazdasági hatékonyság, illetve a víz- és környezetvédelmi követelményeknek. Évek óta bíráljuk a helyzetet, mégis újabb ilyen istállók épülnek. A tervezők munkája eddig jobbára kedvezően hatott a mezőgazdaság anyagi-technikai alapjának fejlődésére, a jövőben mégis hatékonyabban kell dolgozniuk és a kor követelményeinek megfelelő színvonalon kell megoldaniuk a feladatokat. A dolgozók támogatásával A gazdasági mechanizmus átalakítása bonyolult folyamat. Miloš Ja- keš elvtárs, a CSKP KB főtitkára a KB 9. ülésén indokoltan hangsúlyozta: ,,... intenzív fejlődéshez, a szocializmus és a tudományostechnikai haladás szerves összekapcsolásához, minőségileg új szocialista társadalom kialakulásához vezető, alapvető forradalmi átalakulásnak kell bekövetkeznie a nép érdekében...“. Ennek a követelménynek csak akkor tehetünk eleget, ha az átalakítás az embereknél támogatásra talál. Ezért javítani kell a tömegpolitikai munkát. A szövetkezeteknél, állami gazdaságoknál és egyéb vállalatoknál valamennyi pártszervezetben tájékoztatni kell a dolgozókollektívákat az átalakítás helyi vonatkozású céljairól és feladatairól. Közben nem szabad szem elöl téveszteni, hogy az átalakítás sikere elsősorban a 8. ötéves terv teljesítésétől függ. Igényes feladatok előtt állunk, sok problémát kell megoldanunk. Döntő fontosságú azonban az a tény, hogy a CSKP KB 7. és 9. ülésén, illetve az SZLKP KB ezt követő tanácskozásain meghatározott feladatok és célok reálisak, s nem haladják meg az erőnket. Korunk imperatívusza A Tvorba hetilap idei 6. számában Zuzana Soukupová tollából érdekes interjú jelent meg Vlagyimir Szokolov szovjet akadémikussal a környezetvédelem néhány általánosítható jelenségéről és problémájáról. Az alábbiakban ennek a beszélgetésnek kissé rövidített szövegét tolmácsoljuk olvasóinknak. Elöljáróban az akadémikus megállapította: - A szovjet társadalom jelenlegi ökológiai problémái hasonlóak, mint világszerte. Ide soroljuk a levegő, a víz szennyezettségét, országunk számos részében a talaj- viszonyok leromlását, sok esetben tékozló gazdálkodásunkat erdeink- kel. Persze az lehetetlen, hogy bioszféránk változatlan maradjon. Bármit is teszünk, valamilyen módon minden hat a környezetünkre. Csak arról van szó, hogy miképp. Ez a probléma lényege! így például a fakitermelés szükséges, a fát valószínűleg sohasem nélkülözhetjük. De létre kell hoznunk számos védett területet, ahol szigorúan megőrizzük az eredeti bioszférát, másutt pedig a kitermelt erdórészeket telepítéssel megújítjuk. Ezzel azt akarom mondani, hogy a természettel ésszerűen kell bánnunk. Más szóval úgy, hogy a lehető legnagyobb mértékben kihasználjuk a természeti forrásokat és ezzel egyidejűleg optimális mértékben megőrizzük létfeltételeiket. Meggyőződésem szerint a megfontolt környezetvédelemnek fontos előfeltétele mindannyiunk békés, nyugodt élete. Ha az ember feje fölött a háború veszélyének damok- lészi kardja függ, akkor egészen más az értékrendje. Nem kötődik gondolatilag ahhoz, hogy miképp őrizzük meg a gyönyörű, harmonikus környezetet, hanem egyetlen gondja a túlélés, mégpedig minden áron. Tudatosítsuk, hogy manapság, amikor a világ politikai légköre általában megváltozott és az emberiségnek nagyobb az esélye a békére, jóval több szó esik és sokkal qyakrabban a környezetvédelemről. • Azt mondhatjuk tehát, hogy az új gondolkodás így tükröződik a belső, a hazai problémák megoldásának megközelítésében csakúgy, mint a nemzetközi együttműködésben?- Erre gyakorlati példát hozhatok fel. Kennedy idején az Amerikai Egyesült Államokkal nagyon jó és gyümölcsöző kapcsolatunk volt a környezetvédelem terén. Meg kell mondani, hogy akkoriban volt mit tanulnunk az amerikaiaktól. Környezetvédelmi rendszerünk nagyon hatásos volt. Reagan hatalomra jutása után azonban minden kapcsolat (Gyökeres György felvétele) megszakadt, a közös munka és tervek befejezetlenek maradtak. • Miképp értékeli az egyik oldalon a tudósok, a másikon pedig a közvélemény szerepét a környezet megóvásáért folyó harcban? ■- Ebben a kérdésben kikristályosodott nézetem van. Meggyőződésem szerint e tekintetben kétségtelenül elsődleges a tudósok szerepe. Csak a tudós, a szakember képes tárgyilagosan felmérni, hogy mi és milyen mértékben árt a bioszférának. S elsősorban rajtunk, tudósokon múlik, kidolgozni az olyan technológiák tervezeteit, amelyek hatékonyak lennének és ugyanakkor ökológiailag ártalmatlanok. A közvéleménynek azonban nem kisebb a szerepe, mivel a tudósok egyma- gukban természetesen semmit sem érnének el. Mi ökológusok nagy reménnyel tekintünk éppen arra, hogy mostanában számos ország közvéleménye igen aktív érdeklődést kezd tanúsítani a környezetvédélem iránt. Bolygónk minden lakosának meg kell értenie, hogy ez a kérdés mindenkit személyesen érint, itt az életük, gyermekeik élete a tét. S ugyanakkor azt is, hogy tőlük is függ, milyen lesz ez az élet. Fabatkát sem érnének még a legokosabb, szigorú környezetvédelmi törvények is, ha a különféle rétegekhez tartozó, különböző szakmájú és életkorú emberek mindahányan nem fognának össze a közös ügy érdekében. Úgy hiszem, hogy most rátaláltunk a helyes útra. Ezt például akkor tudatosítottam, amikor tagja voltam a Norvégia miniszterelnöknője, Gro Harlem Brundtland asszony által vezetett nemzetközi környezetvédelmi és fejlesztési bizottságnak. A világ más és más országában tartottuk meg üléseinket. Először szakemberek körében, majd vitatkoztunk a társadalmi szervezetek képviselőivel, akik tolmácsolták nekünk a közvélemény gyakran igen kritikus hangvételű nézeteit az adott ország ökológiai helyzetéről és kormányának környezet- védelmi intézkedéseiről. Igen meglepődtem azon, hogy manapság a közvélemény milyen cselekvően képes kiállni a Föld jövőjével kapcsolatos elképzelése mellett. E tekintetben óriási feladat hárul a hírközlő eszközökre. Tőlük függ, hogy az emberek mennyire lesznek tájékozottak az ökológiai helyzetről és mennyiben fejthetik ki a lapok hasábjain valamint a képernyőkön nézeteiket ezekről a problémákról. Nem szabad megfeledkezni az oktatásról sem. A környezetvédelemre nevelésnek minden fokozatú iskolán a tanterv szerves részévé kell válnia. Mi egyes természettudományi főiskolákon tanfolyamokat szerveztünk az ökológiai ismeretek színvonalasabb elsajátítására. • Ma világszerte számos különféle szervezetnek fő jelszava a környezetvédelem. Szervezik a szakemberek nemzetközi találkozóit, kongresszusait és konferenciáit, de egyelőre úgy tűnik, hogy inkább csak tanácskozó és nem szavazati joggal rendelkeznek... Nemzetközi együttműködés nélkül meddő lenne minden törekvésünk. A világ ugyanis túlságosan kicsi ahhoz, hogy tevékenységünk leszűküljön egy-egy országra. Világviszonylatban ma már több két- és többoldalú kormányközi megállapodás és szerződés van, de ez még mindig kevés. így például a Fekete-tenger vizének védelme sürgősen megkívánja, hogy a lehető legrövidebb időn belül a partjain elterülő országok kormányai egyezményt kössenek, mivel ebben a térségben a helyzet kezd kritikussá válni. • Egyébként ön a derű- vagy a borúlátó ökológusok közé sorolja magát?- Feltétlenül optimista vagyok. Hiszem, hogy a józan ész győzni fog. Hiszen nem vagyunk öngyilkosok és ezért nem pusztíthatjuk el a Földet, amelyen élünk. Az utóbbi évek haladása a jövőt tekintve reménykeltő. Erre kell erőnk teljéből törekednünk nekünk tudósoknak, önöknek újságíróknak és bolygónk minden lakosának.
