Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)
1988-06-10 / 135. szám, péntek
A leszerelés általános emberi eszmény (Folytatás az 1. oldalról) ségileg, hogy megértése kollektív erőfeszítéseket igényel. Tisztázni kell, milyen tanulságok erednek az első nukleáris leszerelési megállapodásból, hogy áttérhessünk a civilizáció másik, magasabb kategóriájába. Véleményünk szerint ezek a tanulságok azt bizonyítják, hogy a leszerelés, amely általános emberi eszmény, mostanra általános emberi követelés lett, és ezt meg is lehet valósítani. Semmi sem erősebb az igazságnál, amelynek ideje elérkezett. Számunkra mindig ilyen igazság volt Lenin tézise, miszerint „a leszerelés a szocializmus eszményképe“. Ezt a tézist nem lehetett valóra váltani rögtön az októberi forradalom után, s meg kell mondani, hogy ettől az eszménytől még most is távol állunk. A Szovjetunió, az Egyesült Államok és több más ország valóban rendkívül nagy mennyiségű fegyverrel rendelkezik. Nyilvános tájékoztatás csak egy van, s nem ismer államhatárokat. Néhány számadatot mondanék el. A Szovjetunió hadászati támadófegyverzete jelenleg 2494 hordozóból és hozzávetőleg 10 ezer nukleáris robbanótöltetből áll, beleértve a tengeri telepítésű manőverező robotre- pülógépek robbanófejeit is. A világnak azonban tudnia kell, hogy a Szovjetunió a nagy fegyverarzenál mellett a leszerelésre irányuló politikai akarat még nagyobb potenciáljával rendelkezik. Ez az akarat megfelel azon képességünknek, hogy önkritikusan értékeljük saját múltunkat és a múltban elkövetett hibáinkat. A társadalom megújításakor az új politikai gondolkodás felcseréli a régi gondolkodásmódot és megteremti a nyilvános tájékoztatás, a nyíltság és a demokratizmus magasabb normáit. Ez a tisztességes, az átalakításra jellemző önértékelés, amely tükröződik az SZKP KB-nak a XIX. országos pártkonferencia számára kidolgozott téziseiben. Amikor dogmatizmusról és szubjektivista hozzáállásról beszélünk saját korábbi külpolitikánkra vonatkoztatva, akkor joggal várjuk el a többiektől is a hasonló önkritikát. A Szovjetunió ezen a fórumon számos olyan javaslatot terjeszt elő, amelyek a nukleáris fegyverek megsemmisítése kezdetének idejében a leszerelés számára egy új bázis elemeivé válhatnának. Évszázadunkban az egész világot egyazon veszélyek fenyegetik, és világunknak csak egy sorsa van. Az ellentétek sokaságára való tekintet nélkül születőben van az államok és a nemzetek megváltó megegyezése. A közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákról szóló szerződés ennek a megtestesítője. A nemzetközi közösség számára reális távlattá vált 13 ezer nukleáris töltet felszámolása. Meggyőződésünk, hogy megköthető a hadászati támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről szóló megállapodás a rakétaelhárító rendszerek korlátozására vonatkozó szerződés megtartása mellett. Jelenleg két stratégiai feladat áll előttünk. Az első: bővíteni és erősíteni a leszerelési folyamatot anélkül, hogy csökkenne az elért ütem. A második: a biztonságot minőségileg más színvonalon kell építeni. Nem állítjuk, hogy a nukleáris fegyverek felszámolása könnyű és végbemehet a biztonság más elemeinek figyelmen kívül hagyásával. Mindenekelőtt azonban - s talán ez a legnehezebb - meg kell szabadulni azoktól a mítoszoktól, miszerint a nukleáris fegyverek garantálják a békét. A Szovjetunió meg van győződve arról, hogy a biztonságot a nem nukleáris eszközök elégséges szintjén garantálni lehet. Az elégséges szint nem csupán a fegyverzet bizonyos szintje. Mindenekelőtt a tudat bizonyos állapota, lélektani és politikai törekvés a védelemhez elegendő, de a támadáshoz nem elegendő arzenálok fenntartására. Sevardnadze a továbbiakban hangsúlyozta, a nemzetközi közösség egyik fontos feladata, hogy kidolgozza a leszerelés koncepcióját, melynek alapja a mai világ egységének és kölcsönös összefonódásának a gondolata. Hasonlóan egységesnek kellene lennie a leszerelés folyamatának és az ellenőrzés rendszerének is. A Szovjetunió maximálisan megnyitotta az utat az ellenőrzés előtt, s ezzel hozzájárult egyrészt az egyetemes együttélés új formáinak megszilárdításához, másrészt az államközi kapcsolatok nyíltságának a határaira vonatkozó hagyományos nézetek valóban forradalmi átalakításához. Ezt a forradalmat ki kell terjeszteni a leszerelés más területeire csakúgy, mint a regionális konfliktusokra, ahol az ellenőrzés az első számú kérdés. Ezzel összefüggésben a szovjet külügyminiszter rámutatott Afganisztánra és hangoztatta: miközben az egyik fél teljesíti a genfi megállapodásokból eredő kötelezettségeket, a másik fél megsérti azokat. Ilyen helyzetben kétségek keletkeznek, s a partnerrel szemben bizalmatlanság alakul ki. Az, aki megsérti a megállapodásokat, egyben aláássa a többi regionális konfliktus rendezésének lehetőségébe vetett hitet. Úgy gondolom, a nemzetközi közösségnek nem szabadna belenyugodnia ebbe a helyzetbe. A leszerelésről folytatott párbeszédnek a valóban internacionális alapokon nyugvó átfogó biztonság szavatolását célzó széles körű és sokoldalú folyamat részévé kell válnia. Ez alatt azt értjük, hogy minden ország, elsősorban a nukleáris hatalmak, állást foglalnak a reális leszereléssel kapcsolatban és megmondják, hogyan kívánnak részt venni ebben a folyamatban. Az Egyesült Nemzetek Szervezetében elmélyült a véleménycsere a szocialista országok csoportjának arról a javaslatáról, hogy meg kell teremteni a nemzetközi béke és biztonság átfogó rendszerét. A mostani ülésszakon ezek az országok előterjesztették a Biztonságot a leszerelés útján című memorandumot, amely e koncepció fő gondolatát konkretizálja. Úgy véljük, hogy a koncepció megvalósításához vezető úton ésszerűen kell összehangolni a nemzeti és az átfogó biztonság érdekeit. A nem katonai garanciákra kell áttérni, jóvá kell hagyni a védelmi jellegű stratégiai doktrínát és a katonai struktúrákat kizárólag nem támadó védelemre kell beállítani. A Varsói Szerződés tagállamai elég világosan fejtették ki álláspontjukat a katonai doktrínára vonatkozó dokumentumban. Ebben lefektettük katonai-politikai szövetségünk szigorúan védelmi jellegét és felhívással fordultak a NATO-tagországokhoz, hogy a katonai doktrínákat hasonlítsuk össze és együtt vitassuk meg. A cél az, hogy a katonai elméletet és gyakorlatot összhangba hozzuk a védelmi stratégia követelményeivel és az elégséges védelem elvével. A védelmi stratégia és a katonailag elégséges szint elve nemcsak a fegyverzet csökkentését hanem a katonai tevékenység jellegének, a fegyverzet felépítésének és széthelyezésének, a fegyveres erők tevékenységének és kiépítésének a lényeges átalakítását követeli meg. Ezzel összefüggésben a Szovjetunió számára elsőrendűek a hagyományos erők és fegyverzet főleg európai csökkentéséről folytatott tárgyalások. Javasoljuk, hogy a hagyományos fegyverzet csökkentését a kölcsönös adatcsere alapján a meglevő aránytalanságok és aszimmetriák felszámolásával kezdjük. Ezzel párhuzamosan lehetne megvitatni a Varsói Szerződés és a NATO csapatainak visszavonására, a nukleáris és a vegyi fegyverektől mentes folyosók és övezetek létrehozására vonatkozó intézkedéseket. E téren a szocialista országok rendkívül érdekes javaslatokat terjesztettek elő. Elég megemlíteni az NDK, Magyarország, Bulgária, Románia kezdeményezését, a Jaruzelski-tervet és a Jakeš-javaslatot. További feladat a hagyományos fegyverek egyre pusztítóbb típusai és rendszerei fejlesztésének a korlátozása. Ezzel összefüggésben figyelmet érdemel az el nem kötelezett országok javaslata, miszerint a tudományos-műszaki haladást nem szabad az új tömegpusztító fegyverfajták fejlesztésére és gyártására kihasználni. A regionális konfliktusok rendezésé- , nek útjában álló akadályok közül Sevardnadze kiemelte a feszültséggócokba irányuló fegyverszállításokat. Rámutatott, a Szovjetunió ezért is síkraszáll a hagyományos fegyverek eladásának és szállításainak korlátozásáért. A szovjet külügyminiszter hangsúlyozta, a leszerelési folyamat egységes egészet alkot, s ezért nem megengedhető, hogy a haditengerészeti erőkre ne terjedjen ki. A bizalom növelése céljából hasznos lenne a haditengerészeti potenciálok adatainak az összehasonlítása, a haditengerészeti erők bevetése elveinek a megvitatása és a haditengerészeti gyakorlatok céljainak az összehasonlítása. Mindenkinek azonos érdeke a tengeri útvonalak megbízható biztonsága. Ennek megfelelne, ha a fő nemzetközi tengeri útvonalak térségében létrehoznának olyan övezeteket, ahol csökkentenék a fegyverek számát, fokoznák a bizalmat és ahonnan kivonnák a támadóeróket és -eszközöket. Az elmúlt időszak eseményei ismét meggyőztek bennünket arról, hogy célszerű lenne létrehozni az ENSZ haditengerészeti erőit. A Szovjetunió a kölcsönösség alapján kész előre bejelenteni, hogy az idegen kikötőkbe tartó hadihajóin vannak-e nukleáris fegyverek. Vonzó az a gondolat is, mely szerint az érdekelt felek együtt fejlesztenének ki olyan technikai eszközöket, amelyek lehetővé teszik a hadihajókon elhelyezett nukleáris fegyverek jelenlétének az ellenőrzését. Javasoljuk, hogy mindezeket a kérdéseket az ENSZ-ben a katonai szakértők sokoldalú találkozóján vitassuk meg. Az egyik legélesebben felvetődő katonai-politikai probléma az idegen területeken levő katonai támaszpontok és az idegen katonai jelenlét kérdése. Ez a politikai választóvonal, ahol a nemzetközi biztonság, valamint a szuverenitás, a függetlenség és a nemzeti méltóság koordinátái szelik át egymást. A Szovjetunió javasolja, hogy a 2000. esztendőig meg kell szüntetni minden idegen katonai jelenlétet és támaszpontot. Ezt szakaszosan kell megvalósítani, figyelembe véve a regionális sajátosságokat, a biztonság és a védelem tényleges szükségleteit. Az idegen csapatok kivonásának ellenőrzésével az ENSZ foglalkozhatna. Ha valahol békefenntartó erőkre van szükség, azt a világszervezetnek kell biztosítania. Jó lenne, ha az államok az ENSZ-főtitkár rendelkezésére bocsátanák az idegen katonai jelenlétre és katonai támaszpontokra vonatkozó adatokat. Ezen az ülésszakon is napirenden szerepel a nemzetközi megfigyelői és ellenőrzési ügynökség létrehozására vonatkozó javaslat. Az ENSZ égisze alatt működő sokoldalú ellenőrző szerv egyeztethetné és szükség esetén ellenőrizhetné is a fegyverzetcsökkentésre vonatkozó sokoldalú megállapodásokból eredő kötelezettségek teljesítését, úgyszintén ellenőrizhetné a nemzetközi feszültség csökkentésére vonatkozó megállapodások megtartását és a válságövezetekben figyelemmel követhetné a katonai helyzetet. A Szovjetunió tudatában van annak, hogy e gondolat megvalósítása rendkívül bonyolult, s abból indul ki, hogy a nemzetközi ellenőrzési ügynökség létrehozásához vezető folyamat a konszenzus alapján elfogadott döntéseken fog alapulni. Nem zárjuk ki, hogy konkrét esetekben individuális alapon jöjjön létre az ellenőrzési mechanizmus. Célszerű lenne, ha az ENSZ-főtitkár hivatala mellett működne az ellenőrzés területén folytatott együttműködés sokoldalú központja. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban rendkívül fontos leszerelési folyamatnak nevezte a világűr militarizálásának megakadályozását. Megállapította, ennek elérését elősegítené, ha a világűrt az egyre bővülő nemzetközi békés együttműködés térségévé változtatnák. A Szovjetunió véleménye szerint az ilyen együttműködés jó példája lehetne a szovjet és az amerikai űrhajósok közös Mars-repülése. Nem kizárt, hogy ezen az űrrepülésen más országok is részt vehetnek A terv nyilván jelentősen ösztönözné az új technológiák kifejlesztését és a tudomá- nyos-müszaki haladás meggyorsítását. Sevardnadze emlékeztetett rá, hogy a Szovjetunió már 1985-ben javasolta az ENSZ-ben egy űrkutatási világszervezet létrehozását. Hangsúlyozta, ez a javaslat ma még időszerűbb. Úgyszintén meg kell vizsgálni, milyen közös elveket lehetne kidolgozni a világűr szennyezésének megakadályozására. Az ENSZ-közgyűlés 1. rendkívüli leszerelési ülésszaka a vegyi fegyverek valamennyi fajtájának teljes tilalmára szólított föl. A Szovjetunió határozottan elítéli a vegyi fegyverek bármiféle alkalmazását és terjesztését. Mindnyájan kötelesek vagyunk arra törekedni, hogy minél hamarabb megszülessen a vegyi fegyverek általános és teljes tilalmáról szóló megállapodás - hangsúlyozta Sevardnadze, majd a nukleáris fegyverkísérletek kérdésével foglalkozott. Ezzel kapcsolatban rámutatott, hogy az atomkísérletek tilalmáról a Szovjetunió által sokáig folytatott monológ talán végre dialógussá változik. Eduard Sevardnadze felszólalásában fontosnak minősítette, hogy a leszerelés révén felszabaduló anyagi eszközök megfelelő részét állítsák a fejlesztés szolgálatába, s kijelentette: a Szovjetunió átfogó vizsgálatot indít annak megállapítására, hogyan lehet hasznosítani a katonai célokat szolgáló ipart polgári célokra. Mindezeket a kérdéseket meg lehet vizsgálni az ENSZ Biztonsági Tanácsa tagállamai legfelsőbb szintű vezetőinek konferenciáján, amely megrendezésére Mihail Gorbacsov tett javaslatot - mondotta a szovjet külügyminiszter az ENSZ- közgyűlés rendkívüli leszerelési ülésszakán mondott beszédében. LIBANONI TÁJKÉP R omokba dőlt házak, homokzsákokból emelt barrikádok, feldöntött személyautók, harckocsik, fegyveres milicisták, katonák... Ilyen látványt nyújt Bejrút. Törékenynek bizonyult a belső béke Libanonban. A muzulmán szekták, az egyes vallási csoportok közötti konfliktus, a palesztin belvi- szály fegyveres ellenségeskedéssé fajult. A baloldal és a szíriai béke- fenntartó egységek erőfeszítései ellenére a dél-bejrúti menekülttáborokban a viszonylagos csend után áprilisban ismét kiújultak a harcok az egymással rivalizáló palesztin csoportok között. Ismét az Arafat vezette El-Fatah tagjai csaptak össze a szakadárokkal. Súlyos következményei lehetnek a kiújult konfliktusnak. A PFSZ és Szíria közötti kapcsolatok javítása szempontjából mindenesetre negatív fejlemény. A dél-bejrúti palesztin táborokat körülvevő külvárosok lakosainak sem adatott meg, hogy sokáig éljenek békében. Május elején kirobbant a síita belháború. Három héten át vívtak kemény harcokat a Szíria-barát Amal és az Iránt követő Hezbollah muzulmán szervezetek fegyveresei. A többször meghirdetett tűzszünet gyakorlatilag érvénybe sem lépett. A felek gránátokat, rakétákat, géppuskákat vetettek be és ágyúkkal lőtték egymás állasait. Több százan vesztették életüket a harcokban és 3 ezerre becsülik a sebesültek számát. A város gyakorlatilag kiürült, 200 ezer ember volt kénytelen elhagyni otthonát. Szíria és Irán vezetői megállapodtak abban, hogy közös erővel próbálnak véget vetni a Bejrútban dúló harcoknak. A helyzet komolyságát bizonyította, hogy iráni részről Ali Mohammed Besarati külügyminiszter-helyettes vett részt a megbeszéléseken. Damaszkusznak eltökélt szándéka volt, hogy békés úton oldja meg a konfliktust, de mint azt a Bejrútban tárgyaló Musztafa Tiasz szíriai hadügyminiszter kijelentette, Damaszkusz szükség esetén a fegyveres beavatkozást választja. Ez a megoldás sehogy sem tetszett az iráni félnek, időközben ugyanis a teheráni kormány támogatását élvező Hezbollah emberei kerültek előnyösebb katonai pozícióba. A szír alakulatok teljesen körülzárták a dél-bejrúti külvárosokat, a bevonulással azonban sokáig vártak. A több ezer fős egységek végül is május 27-én azzal a céllal hatoltak be a körzetekbe, hogy véget vessenek a rivális csoportok fegyveres harcának, és jelenlétükkel szavatolják a tűzszüneti megállapodást. Voltak, akik kétségbe vonták a harcokban alulmaradt Amal csoportot támogató Szíria lépését, elsősorban a PFSZ, amely az Amal ellen szövetkezett. Pedig Arafat áprilisban tett damaszkuszi látogatása után úgy tűnt, sikerült elsimítani a PFSZ és a Szíria közötti nézeteltéréseket, illetve közeledni látszottak az eddig ellentétes vélemények. Vagy mégsem? Arafat megint csak Szíriát vádolja, szerinte a damaszkuszi politika okozta a harcok kiújulását. Damaszkusz úgy képzelte, hogy a szíriai csapatok libanoni küldetésüket befejezve napokon belül kivonulnak Dél-Bejrútból, az ellenőrzést pedig a libanoni biztonsági erők veszik át. Nem így történt. Az alakulatok a körzetben maradtak, s azóta több ellenőrző pontot építettek ki. A kedélyek sem csillapodtak. Június 6-án Dél-Bejrútban, nem messze a szíriai rendfenntartó erők egyik állásától, vagy száz méterre a Hezbollah székhelyétől hatalmas robbanás történt. A merényletért eddig senki sem vállalta a felelősséget. A damaszkuszi kormány azt fontolgatta, hogy fegyveres erővel szabadítja ki a Hezbollah emberei által Bejrútban fogva tartott külföldi, többségükben amerikai túszokat. Időközben - amerikai sajtóértesülések szerint - titkos tárgyalások kezdődtek az Egyesült Államok és Irán között a túszok kiszabadításáról. A párbeszéd állítólag szíriai közvetítéssel jött létre. Ezt támasztja alá, hogy nemrégiben Damaszkuszban járt Vernon Walters, az USA állandó ENSZ-képviselője, a héten pedig Shultz külügyminiszter is nyilván Csata közben szóba hozta az amerikai túszok ügyét. Hogy a libanoni keresztények táborában is ellentétek vannak, bizonyítja az a bombamerénylet, amelyre május 31-én került sor, ezúttal Kelet-Bejrútban. Politikai megfigyelők szerint a robbanás a két szembenálló keresztény tábor - az Amin Gemajel elnök vezette Falangista Párt és az ellene szövetkezett Sza- mir Zsazsa által irányított jobboldali milícia - belső harcával, s az augusztusban esedékes elnökválasztással van összefüggésben. I zrael malmára hajtja a vizet a libanoni belviszály. Tel Aviv most ugyan nem talált olyan ürügyet, mint 1982-ben (a londoni nagykövet elleni merénylet), amikor megindította Libanon elleni háborúját. De minek az ürügy? Az izraeli kormány úgy gondolja, jogosan játssza a megtorló szerepét Libanonban. Az agresszorok a déli területeken „tisztogatnak“. Blokád alatt tartják az egész határterületet, a brutális razziák során számos libanoni állampolgárt tartóztattak le vagy hurcoltak el. Előbb provokatív és megtévesztő harci berepüléseket, most légitámadásokat hajtanak végre. Tűz alá vették a Szidon környéki palesztin menekülttáborokat. Átlépték a megszállva tartott, úgynevezett biztonsági övezetet, amelynek ellenőrzését Izrael a jobboldali keresztény milicistákra bízta. A Lu- vaiza és más faluk elleni támadások során 40 személyt gyilkoltak meg. A mészárlást az izraeli katonai parancsnokság szerint figyelmeztetésként szánták mindazoknak, akik a dél-libanoni falvakban katonai bázisokat akarnak kiépíteni. A Hezbollah főhadiszállása - Luvaiza - elleni támadás csak egy volt a tervezett akciók közül - mondotta az izraeli katonai szóvivő. Szavát betartotta. Szerdán újabb két dél-libanoni falut támadtak meg. A körzetet ellenőrző síita fegyveresek közölték, hogy visszaverték az izraeli egységeket, amelyeket helikopterek is támogattak. P olitikai megfigyelők szerint Tel Aviv a Libanon ellen irányuló agresszív akcióival el akarja terelni a figyelmet a megszállt területeken alkalmazott terrorról. A New Yorkban tartózkodó Samir izraeli kormányfő reményét fejezte ki, hogy a most folyó arab csúcskonferencia kudarcba fullad. Veszélyt jelentene számára, ha az arab országok rendeznék ellentmondásos viszonyukat? URBÁN GABRIELLA Folytatódik a leszerelési ülésszak általános vitája (ČSTK) - Az ENSZ-közgyűlés 3. rendkívüli leszerelési ülésszakán tegnap folytatódott az általános vita. Nemzetközi erőfeszítésekre van szükség a fegyverkezési verseny megfékezésére, s ebben a harcban az ENSZ-nek kellene játszani a főszerepet - hangsúlyozták a felszólalók. Venancio da Silva Moura, Angola képviselője rámutatott: ami a délafrikai helyzetet illeti, csak két lehetőség van: az együttműködés, vagy a konfrontáció. Angolának nem célja a háború, de mindig harcolni fog a külföldi agresszió ellen. Soubank Srithirath, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság képviselője kijelentette: a nemzetközi közösséget nyugtalanítja a nukleáris fegyverkezés, amely veszélyezteti az egész emberiséget. Mint mondotta, a nemrégiben ratifikált szovjet-amerikai rakétaszerződés pozitív lépést jelent az általános és teljes leszereléshez vezető úton.
