Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-03 / 129. szám, péntek

Gyökeres változásokat Viták, eszmecserék oktató-nevelő rendszerünkről S okasodnak az oktatásügyünk gondjaival, az oktató-nevelő rendszer átépítésével foglalkozó cikkek, elemzések, viták a szlovák és a cseh lapokban. A Rudé právo még az év elején közölt terjedelmes interjút Karéi Julié cseh oktatásügyi miniszterrel, s azóta rendszeresen jelenteti meg a pedagógusok, az elméleti szakemberek és a szülök hozzászólásait. Ezek számos fontos kérdésre térnek ki, olykor más-más oldalról közelítenek a témához, ám az egybecsengő vélemény az, hogy égető szükség van oktatási rend­szerünk gyökeres átépítésére, s olyan szerkezet kialakítására, amely megfelel korunk követelmé­nyeinek, társadalmunk jelenlegi és jövőbeli elvárásainak. Ezért támo­gatják a CSKP KB Elnökségének tavaly februári határozatát, amely­ben feladatul adták a két oktatási minisztériumnak, hogy végezzenek átfogó, tudományos alapokra épülő elemzést oktatásügyünk jelenlegi helyzetéről, s bocsájtsák vitára a ja­vasolt változásokkal kapcsolatos el­veket, elgondolásokat. Ezt az együttgondolkodást ösztönzik a tö­megtájékoztató eszközök is. A Rudé právo eddigi vitájából egyértelműen kitűnik, hogy a csehszlovák oktatási rendszer korszerűsítését célzó, 1976-ban jóváhagyott dokumentum lényeges változtatásra szorul. A do­kumentum legnagyobb hibája - mu­tattak rá többen is hogy oktatás­ügyünk szakaszán evolúciós fejlő­déssel számolt, holott a társadalmi igények napjainkban az oktatási rendszer forradalmi jellegű átalakí­tását követelik meg. Ugyancsak a dokumentum fogyatékosságai kö­zé tartozik, hogy összemosta a kü­lönböző típusú középiskolák funkci­óit, s emiatt például a gimnáziumok nem tudnak kellő mértékben törődni legfontosabb feladatukkal: a tanulók felkészítésével az egyetemi, főisko­lai tanulmányokra. Ugyanakkor nem javult számottevően a szakközépis­kolák színvonala sem. Az egyik hozzászóló véleménye szerint az említett dokumentum nem szüntette meg oktató-nevelő rend­szerünk eddigi ellentmondásait, ha­nem éppen ellenkezőleg: a régiek mellé újakat is teremtett. Oktatásügyünk helyzetét és fel­adatait elemzi a terjedelmes beszél­getés, amely tulajdonképpen a Nové slovo tavalyi - az alapiskolák neve­lőmunkájának kérdéskörével foglal­kozó - ankétját zárja le. Az eszme­cserén - amelynek anyagát a hetilap múlt heti, 21. száma közli - neves szakemberek, valamint gyakorló pe­dagógusok vettek részt: többek kö­zött Jozef Ševc, az SZLKP KB osz­tályvezetője, Ľudovít Kilár, az SZSZK oktatási, ifjúsági és testne­velési minisztere, Rudolf Štepano- vič, a Szlovák Tudományos Akadé­mia Kísérleti Pedagógiai Intézeté­nek igazgatója, Járt Hvozdik, tan­székvezető egyetemi tanár és mások. Bevezetőjében Jozef Ševc hang­súlyozta, hogy a társadalom átépíté­se természetesen oktatásügyünket is érinti, s pártunk vezető szervei - az oktató-nevelő munka egyre növekvő társadalmi jelentőségét szem előtt tartva - éppen ezért ad­ták feladatul az illetékes minisztériu­moknak, hogy reálisan, bírálóan és önkritikusan mérjék föl a jelenlegi helyzetet, s tegyenek javaslatot a szükséges korrekciókra. E munka legfontosabb célja olyan oktatási rendszer kiépítése, amely képes ko­runk és társadalmunk szakmai, poli­tikai és erkölcsi követelményeinek megfelelő szinten és eszközökkel nevelni a fiatalokat, formálni szemé­lyiségüket. Jozef Ševc rámutatott, hogy a dokumentum az oktatás és nem a nevelés gondjait akarta le­venni a szülők válláról, de e téren is sok az ellentmondás. Mind több a panasz a tanulók túlterhelésével, a tantervek következetlenségeivel, s a tankönyvek színvonalával kap­csolatban. Ľudovít Kilár elismerte a panaszok és kifogások jelentős részének jo­gosságát, majd arról beszélt, hogy elkészült oktatásügyünk helyzeté­nek átfogó elemzése, amely a leg­fontosabb tennivalókat, a lépésvál­tás szükségességét is tartalmazza. Az anyagot megküldték a kerületi és a járási bizottságok elnökeinek, s a különböző szintű pártszerveknek is. A Nové slovo kerekasztal-beszél- getésének több résztvevője kifejezte azt az aggodalmát, hogy az érintet­tek, vagyis a pedagógusok eléggé tájékozatlanok e téren, a tervezet megvitatásába csak kevés helyen vonták be őket. Ezt követően oktatásügyünk hely­zetéről és a szükséges változtatá­sokról folyt az eszmecsere. Ján Hvozdik szerint iskoláink sok min­denre - olykor túl sok mindenre - megtanítják a tanulókat, de nem lehetünk elégedettek azzal, ahogy nevelik őket és formálják személyi­ségüket. Vonzóvá kell tenni az isko­lákat a tanulók számára, a tanter­mekbe vissza kell hozni a tanulás, a felfedezés, a közös munka örö­mét. A mai iskola igényei számos vonatkozásban túlzottak, viszont a gyermekek képességei csaknem korlátlanok, de ezekre a tulajdonsá­gokra csak jó iskola és főleg hozzá­értő pedagógus tud építeni. T öbben szóltak arról is, hogy a tantervek készítésébe több szakembert, s ugyanakkor gyakorló pedagógusokat is be kell vonni, e munkacsoportokban helyük van az orvosoknak, a pszichológusoknak és a szociológusoknak is, akik mind többször figyelmeztetnek a mai ta­nulók túlterheltségére, melynek kö­vetkeztében a gyermekeknek nincs idejük a testi és a lelki regeneráció­ra. Komoly hiba az is, hogy az okta­tási folyamat túlságosan pedagó­gusközpontú, a különböző módszer­tani utasítások gyakran megfeled­keznek a tanulókról. Nekik naponta, minden órán érezniük kellene: a pe­dagógus nem azért van, hogy nehe­zítse a tanulást, s feleltetésekkel riogassa őket. A jó pedagógusnak éreztetnie kell, hogy partnere akar lenni a tanulónak, tehát mindenben bizalommal fordulhat hozzá, mert önzetlenül segíti emberi fejlődését, tudásának, műveltségének gyara­podását. Tanítónak lenni nem foglalkozást jelent, hanem életmódot - hangsú­lyozta Jozef Ševc. A vita többi részt­vevője szépnek és igaznak tartotta ezt a megállapítást, ám hangsúlyoz­ta, hogy a gyakorlatban nem ez az elv érvényesül. A pedagógus munkáját sok fölösleges adminisztráció, bü­rokratikus előírás nehezíti. Segítő kezet kell nyújtani nekik: úgy is, hogy anyagilag jobban elismerjük munkájukat, s úgy is, hogy kellő feltételeket teremtünk nevelőmun­kájukhoz, önművelésükhöz és to­vábbképzésükhöz is. A pedagógu­sok értékelése ne merüljön ki a kü­lönböző statisztikai és más formális jelentésekben. S legyen végre lehe­tőségük, energiájuk a lényegre: a nevelőmunkára. Föl kell számolni azt a gyakorlatot, hogy az iskolák­ban lassan minden gyűlésre, min­den rendezvényre jut idő, csak a legfontosabbra, a szakmai jellegű megbeszélésekre, a pedagógiai ta­nácsok üléseire nem. Emiatt is gyö­keres változásokra van szükség a felettes szervek, de a közvetlen felettesek, az igazgatók munkájá­ban is. Bőven olvashatunk arról is, az átalakításban nagyobb szerephez kell jutnia az elméletnek, a pedagó­giai tudományoknak, az alap- és az alkalmazott kutatásoknak. A válto­zások alapos előkészítésében ugyanakkor fontos hely illeti meg a pedagógusokat, a legjobb gyakor­lati szakembereket is. Változtatni kell a pedagógusképzés rendszerén és tartalmán is. Nem szabadna megfeledkezni többek között arról az elvről, hogy nem matematikuso­kat, fizikusokat, vagy történészeket nevelünk, hanem matematikát, fizi­kát és történelmet tanító pedagógu­sokat. Előtérbe került az iskolák anyagi ellátottságának, valamint számos oktatási intézmény túlzsúfoltságá­nak problémaköre is. Társadalmunk anyagi lehetőségei nem korlátlanok, habár államunk valóban tekintélyes összeget fordít az oktatásügyre. Fontos az is, hogy a rendelkezésre álló anyagiakat ésszerűen használ­juk fel, ne herdáljuk el lényegtelen, fölösleges dolgokra. A beszélgetés végén Ľudovít Ki­lár olvasói kérdésekre válaszolva el­mondta: jelenleg nincs szó arról, hogy az iskolák igazgatóit és más tisztségviselőit szavazással válasz­tanák meg, ám az iskolával kapcso­latos valamennyi gond megoldásá­ba és a tennivalókba az eddiginél jobban be kell vonni a pedagóguso­kat. Többen hangot adtak azoknak az aggályaiknak, miszerint a szov­jetunióbeli változásokhoz képest ná­lunk megrekedünk jelenlegi oktatási rendszerünk kozmetikázásánál. A miniszter erre határozott nemmel válaszolt, s hangsúlyozta: el kell tá­volítani mindent, ami elavult, s ami gátolja az előrelépést. Rövidesen megteremtik a feltéte­leit annak, hogy a tankönyvek szer­zőit pályázat útján jelöljék ki. Bizo­nyos tantárgyak integrációjával ipar­kodnak mielőbb elérni, hogy az alapiskolásoknak naponta legfeljebb hat órájuk legyen. A vita résztvevői végezetül hangsúlyozták, hogy a pár­beszédek, az eszmecserék rendkí­vül fontosak, mert lényeges szere­pük lehet olyan oktató-nevelő rend­szer kimunkálásában, amely a mos­taninál jóval nagyobb mértékben tesz eleget a szülők, s az egész társadalom elvárásainak. Sz. J. Sikeres rendezvény A csehszlovák kultúra napjai az NDK-ban Csehszlovákia kultúrájának napjai a Német Demokratikus Köztársaságban a Csehszlovák Állami Dal- és Táncegyüt­tes berlini fellépésével fejeződtek be. Az egyhetes rendezvénysorozat ízelítőt adott hazánk kulturális életéből a fővárosban és a vidéki városokban egyaránt. Találkozás volt annak a tárlatnak a cí­me, melyen hazánk és az NDK legfiata­labb képzőművészei mutatkoztak be a Berlini Újgalériában. A Neues Deutsch­land című napilap részletesen értékelte a kiállítás anyagát. Kiemelte Zdenék Götz és Hana Čápová figyelmet érdemlő alko­tásait, de bizakodással szólt Boris Jirkú, Vojtéch Adamec, Zdenka Marschalová, Ivan Pavle és Martin Kellenberger művé­szetéről is. A kiállításról megjelent 160 oldalas képes katalógus szerkesztői a ki­állító 35 fiatal képzőművész rövid bemu­tatására, művészetének méltatására vál­lalkoztak. A berlini kritika kiemelten foglalkozott a Szlovák Nemzeti Színház operatársula­tának előadásaival. Különösen Leoš Ja­náček Jenufa című operájának színrevite- le nyerte el a közönség tetszését. A lapok az énekesek teljesítményét, mindenek­előtt a címszereplő Magdaléna Blahušia- ková alakítását méltatták. A Berliner Abendzeitung a társulat előadásában Verdi Álarcosbáljának sikerét különösen Ľubica Rybárská és Jitka Zerhauová énektudásának tulajdonította. Szenzációnak számítottak Alfons Mu­cha képei a Berlini Állami Múzeumban. Jana Brabcová a prágai Nemzeti Galéria munkatársa hozzáértően válogatta össze a tárlat anyagát, így a német közönség átfogó képet kaphatott az európai sze­cesszió kimagasló egyéniségének művé­szetéről. Az idei kulturális napok újdonsága, a csehszlovák és NDK-beli zenekarok közel négyórás dzsesszhangversenye, a könnyűzene kedvelőinek nyújtott kelle­mes szórakozást. A Berlini Csehszlovák Kulturális és Tájékoztató Központ is színvonalas ren­dezvényekkel gazdagította a kulturális Leértékelt Líra A bratislavai nemzetközi táncdalfesztiválról E gy táncdalfesztivál rangját, ered­ményességét elsősorban a be­mutatott dalok színvonala határozza meg, bár a ,.körítés" - a konferansz, a szerve­zés, a kiegészítő programok - sem elha­nyagolható a végső „elszámolásnál“. Az épp egy hete befejeződött Bratislavai Líra ’88-ról bevezetőül annyi elmondható, hogy legalább is vegyes érzelmeket vál­tott ki. De nézzük a tényeket, vagyis a versenydalokat, ezek közül is először a hazaiakat! A Líra elsősorban a szerzők vetélke­dése, de a dalokat a közönség aszerint jegyzi meg, hogy kik adták azokat elő (igaz, ha nem maradnak meg emlékeze­tünkben - s ez, bizony az idén is általános volt -, akkor nem számít sem a szerző, sem az előadó). Annyit meg kell mondani, hogy a zsűri nem vádolható részrehajlás­sal, valóban azokat a dalokat díjazta, amelyek - ebben a mezőnyben! - a leg­jobbak voltak. A csehszlovák verseny győztese - mint már beszámoltunk róla - az a Berco Balogh lett, aki tavaly dúlhatna már el a mélypontról (persze nem még lejjebb). Voltak olyan hangok is, hogy egyszerűen meg kell szüntetni a fesztivált, minek erőltessük azt, ami nem megy. A többség véleménye azon­ban megegyezett abban, hogy a Líra visszaszerezhetné régi fényét, ha pl. ti­tokban maradna a szerzők neve, s jobban előkészítenék a válogatást, az egész szervező munkát. De a leginkább üdvös valószínűleg az lenne, ha a „popzenei kormányzat" egész évben jó munkát vé­gezne ... A nemzetközi versenynek inkább gálajellege szokott lenni, hiszen ismert dalokkal is lehet rajta indulni. De hogy az arany Lírával jutalmazott ír Allies együttes számának címét idézzem (Blue Feeling) szomorú érzés fogott el engem is a dalok elhangzása után. Volt balkáni, sőt arab-keleti hangulat, latin-amerikai rit­mus, angolszász lendület, szláv líraiság stb., stb. Volt, aki unottan lépett a mikro­fon elé, mások lelkesen, megint mások Berco Balogh és a VV-systém a bronz Lírát vihette haza. Funky-ízű dala, a Színeket lehel az éj (Farbami dýcha noc) profi munka, nem utolsósor­ban a fúvósokra épülő hangszerelésnek és az énekes öblös, erős, tiszta hangjá­nak köszönhetően. Az eddig kevésbé is­mert fiatal énekes mindenképp sikerként könyvelheti el lírás szereplését (a nem­zetközi versenyben második lett). Hana Khžková sokoldalú énekes, bár­sonyos, jó fekvésű altja dzsesszes és rockos számok, valamint sanzonok előa­dására egyaránt alkalmassá teszi. Ezüst Lírát nyert dala ezek keveréke volt (s a fesztivál kevés izgalmai közé tarto­zott, hogy a pontozás során sokáig a ké­sőbb győztes dallal cserélgette helyét a táblán). A ,,bronzos" Soňa Horŕiáková nem egészen ismeretlen a közönség és a tévénézők előtt, s bár dala - A szerelem csak teher (Láska je dnes príťaž) - kelle­mes, lírai hangzású volt, inkább a szöveg ragadta meg a figyelmemet („...szíved csupa folt, zsebeidben sok-sok szemét... “). A többi nyolc dalnál nem érdemes sokat időzni, esetleg a fiatal bratislavai Metalinda együttes „fémzenéjéről“ mondható el, hogy kultivált, megfelelő színvonalú volt. A szintén bratislavai To­nic együttes túl „keserű“ volt, s emléke­zetemben inkább megmaradtak a fürdő­köpenyes fúvósok, Linda Finkovát úgy reklámozták, hogy ismert zenészek leá­nya, de hát a sikerhez ez nem elég. A Konvoj együttes száma elnyújtott volt, akár egy hosszú gépkocsioszlop. Lešek Wronský tipikus fesztiváldala unalmas volt. A két prágai színészből álló Grejf -Dejdar duó „másnapos“ hangulatot kí­vánt idézni (ami sikerült is...). A Konárik -Peštová kettős nem használta ki a duett­ben rejlő lehetőségeket, Marcela Brezino­vá száma pedig esetleg egy pinceklubban lehetne siker. Ö nkéntelenül is felvetődik a kérdés, vajon milyen lehetett a többi dal, amelyek nem mentek át a cseh és a szlo­vák zeneszerzői szövetség elózsűrijének rostáján (összesen 87 dalt neveztek be a Lírára). Nos, ezt ne feszegessük, de tény, hogy az új rendszer - miszerint a válogatást az „ágazati szövetség“ vég­zi el a színvonal lényeges emelése céljá­ból - nem vált be. Ez lehet a szerzők hibája, akik többsége nem is tagja a szö­vetségnek (és akik talán a „leégéstől“ is félnek), de lehet a válogatóké, a szerve­zőké is, akik nem voltak képesek mozgó­sítani, a részvételre ösztönözni (akár anyagilag is) a „nagy neveket“. így - sajnos - a visszájára fordult az amúgy is kényszerűnek ható „fiatalítás“, s az is tény, hogy a fesztivál nem adott hű képet a fiatal szerzők és énekesek mai törekvéseiről - a csehszlovákiai popzenei életről pedig pláne nem. Újságíró kollégá­immal beszélgetve kerestük a Líra „árfo­lyamesésének" okait, s azt, hogyan moz­(ČSTK-felvétel) kínlódva énekeltek. Nagy nevek nem sze­repeltek a listán, de hát a válogatást bizonyára nehezítették az anyagi korlá­tok. Ám nyilván külföldön is csökkent az érdeklődés a Líra iránt. Nem volt például képviselője Olaszországnak, ahonnan pedig a múltban általában sikeres éneke­sek jöttek el hozzánk (és évek óta az olasz líra is tartja viszonylag stabil árfo­lyamát...). Ami az eredményt illeti, az Allies- megint csak azt kell mondani, hogy ebben a mezőnyben - megérdemelte az „aranyat", már csak azért is, mert a trió egyik tagja, Eamon Gibney (szólóban részt vett a tavalyi Lírán) ismét eljött, sőt, barátait is elhozta... És most röviden a „körítésről", amely leginkább a vegyes salátára hasonlított. A verseny utáni, illetve a második este rendezett úgynevezett kiegészítő koncer­teken sokféle irányzat mutatkozott be. Említésre méltó a szovjet Masina Vreme- nyi együttes, amely hagyományos beatet játszott, helyenként igen lendületes billen­tyűs betétekkel megtűzdelve. Kár, hogy a közönség nem tanúsított irántuk valami nagy tiszteletet, és fel-alá mászkált, mint­ha épp szünet lett volna. Peter Lipa együttese ugyan a legjobb hazai dzsessz- formációk közé tartozik, de erősen meg­kérdőjelezhető a szerepeltetése, mivel a Líra elsősorban mégiscsak más típusú zene porondja (ez már egyébként Lipáék tavalyi fellépése után is elhangzott). Igazi csemegének ígérkezett Paco de Lucia bratislavai bemutatkozása, s bár a spa­nyol gitáros virtuozitásához továbbra sem fér kétség, utólag azért kiderült, hogy ezt a zenét legfeljebb a fanatikus flamenco- rajongók képesek órákig hallgatni. A Líra-előzetesben azt írtam, fazon- igazítás lesz az idei fesztiválon, ami arra is vonatkozott, hogy a tavalyihoz hasonló „Fiatalok koncertje“-sorozat az idén el­marad. Nagy kár, mert így a Líra közön­sége leszűkült a Szakszervezetek Házá­nak nagytermében ülő közönségre (mely­nek a fele - a rossz nyelvek szerint- protokollvendég volt). Kárpótlást a tele­vízió „késleltetett" közvetítése sem nyújt­hatott az első napon, ugyanis azokban az órákban alighanem a nagyobb fiatalok már aludtak. O —emély szerint én azonban hálá­OZ. val tartozom a televíziónak. A hazai verseny befejezése után ugyanis otthon még elértem a felvételről sugárzott dalokat. És így nem csak az egyébként rendkívül rokonszenves (s kollégájával együtt igen jó teljesítményt nyújtó) hölgy­konferanszié miniszoknyája által el nem takart bájak csodálója lehettem, mint ahogy „élőben“, a legelső sor majdnem legszélső székéből, rögtön a dübörgő hangfalak alatt - a Líráról tudósító társa­immal. Mit mondjak, volt jobb „protokoll- jegy“ is... PAPUCSEK GERGELY napok eseményeit. A központ a prágai Iparművészeti Főiskola munkáját, ered­ményeit, bemutató, valamint cseh és szlovák írók könyveinek német nyelvű kiadásait felsorakoztató kiállítást rende­zett. Az operabemutatók, a hangversenyek és a kiállítások mellett tudományos ta­nácskozásra is sor került Berlinben. Ha­zánk és az NDK irodalomtudósai a két ország közti irodalmi együttműködést érintő kérdésekről tárgyaltak. Milan Kymlička cseh kulturális minisz­ter a Rudé právónak adott interjújában elmondta, hogy Csehszlovákia és az NDK közti kulturális együttműködés elmélyíté­sét szolgáló rendezvénysorozat ezúttal is teljesítette célját. Peter Lorf, az NDK kul­turális miniszterhelyettese is pozitívan ér­tékelte művészeink egyhetes vendégsze­replését a Német Demokratikus Köztár­saságban. Ősszel hazánkban rendezik meg az NDK kulturális napjait. PETER KOVÁČ, VLADIMÍR VÁCHA

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom