Új Szó, 1988. június (41. évfolyam, 127-152. szám)

1988-06-30 / 152. szám, csütörtök

Mihail Gorbacsov előadói beszéde

(A beszéd első részét tegnapi számunkban közöltük).

Miben jutott ez kifejeződésre? Mindenekelőtt abban, hogy a nemzetközi élet súlypontja a szembenállásról az együttműködésre, a kölcsönös megértésre és az olyan tárgyalásokra helyeződik át, amelyek megnyitják a tényleges eredmények elérésének távlatait, mindenekelőtt a tömegpusztító fegyverek vonatkozásában. Javultak a szovjet-amerikai kapcsolatok. Létrejött a szerződés a nukleáris fegyverek egy részének felszámolásáról. Államközi és különösen társadalmi szinten élénkebbé vált az összeurópai folyamat.

A genfi megállapodások és afganisztáni katonai kontingensünk már megkezdett kivonása mérföldkő az egész világ számára veszélyes és a népek fejlődését fékező regionális konfliktusok politikai rendezésében.

Engedjék meg, hogy a pártértekezlet szónoki emelvényéről az egész párt és a nép nevében mély elismerésemet fejezzem ki a katonáknak és tiszteknek, polgári szakembereknek - egyszóval mindenkinek, akinek a sorsát valamilyen módon érintette ez a háború, mindenkinek, akit megégetett ez a háború. Harcosaink a haza bölcs döntésére távoznak Afganisztánból, az utóbbi években új politikai és erkölcsi tapasztalatokat szereztek, mélyebben értik már a modern világot, annak ellentmondásait és a jövő felé vezető út nehézségeit.

Egészében a realitások elemzése azt a következtetést teszi lehetővé, elvtársak, hogy ha ezeket a realitásokat sikerül megerősíteni és továbbfejleszteni, akkor a világot a XX. és a XXI. század fordulóján a következő tendenciák fogják meghatározni:- A nemzetközi viszonyok fokozatos demilitari- zálódása és humanizálása, amikor végre a józan ész, a tudás és az erkölcsi normák - nem pedig az egoista törekvések és az előítéletek - fogják motiválni az államokat a világ számos ellentétének megoldásakor, az érdekegyensúly megvalósításakor, amikor mindenkinek joga lesz a szabad választásra.-Az államok biztonságának garantálása egyre inkább át fog helyeződni a katonai erőviszonyok szférájából a politikai együttműködés és a nemzetközi kötelezettségek szigorú tiszteletben tartásának szférájába. Létrejön egy átfogó nemzetközi biztonsági rendszer, főként az ENSZ hatékonyságának és szerepének növekedése eredményeként.- A műszaki-tudományos erőforrások óriási mértékben megnőnek és civilizáltabban kerülnek hasznosításra az emberiség egész javát szolgáló együttes és átfogó gazdasági, ökológiai, energetikai, élelmezési, egészségügyi és más feladatok megoldása véqett.-A független államok sokszínű és önkéntes kapcsolattartása jól fogja szolgálni az államok kölcsönös anyagi és szellemi gazdagodását, az általános béke struktúrájának erősítését.

De vajon nem illúzió-e mindez? Eltűntek volna az agressziók és a háborúk imperialista forrásai? Nem. Nem feledkezünk meg arról, hogy az imperialista militarizmus fenyegeti a békét, és úgy véljük, hogy

még nem jöttek létre az elkezdőzött pozitív folyamatok visszafordíthatatlanságának biztosítékai.

Éppen az új politikai gondolkodás révén találhatunk új lehetőségeket arra, hogy a korábbinál szélesebb politikai alapon szálljunk szembe az erőpolitikával. Ezeket az új lehetőségeket a századunk második felében felmerült új objektív tényezők is erősítik. Ez határozza meg a fejlesztését honvédelmünknek is, amelynek hatékonyságát mostantól kezdve főleg a minőségi paramétereknek kell biztosítaniuk mind a technika, a haditudomány, mind a fegyveres erők összetétele tekintetében. Honvédelmünk fejlesztésének garantálnia kell a szovjet állam és szövetségesei megbízható biztonságát, s szigorúan védelmi doktrínánkkal összhangban kell folynia.

Gyakorlati nemzetközi tevékenységünkben a továbbiakban is keresni fogjuk a szilárd békéhez és a nemzetközi együttműködéshez vezető utat. Számunkra a továbbiakban is a szocialista országokhoz fűződő viszony lesz a legfontosabb.

Következetesen folytatni fogjuk kapcsolataink elmélyítését a fejlődő országokkal, az el nem kötelezett mozgalommal. Aktív párbeszédet és tárgyalásokat folytatunk a hatalommal felruházott államférfiakkal, mindenekelőtt a világpolitika fő területén, a leszerelés kérdéseiben. Az átalakítás évei alatt sok szomszédos vagy nagyon távoli állammal létesítettünk viszonyt, illetve fejlesztettük a meglévő kapcsolatokat. Egyetlen ország sincs, amellyel megrontottuk volna viszonyunkat. A továbbiakban is ugyanígy igyekszünk tevékenykedni.

Az SZKP a kommunista világmozgalom elválaszthatatlan részének tekinti magát. A kommunista világmozgalom ma a nehéz útkeresés állapotában van: azt kutatja, hogyan léphet történelmi fejlődésének új szakaszába. Ebben az útkeresésben mi is aktívan részt fogunk venni a teljes egyenjogúság és a tisztelet alapján. A világ tudományát és kultúráját képviselő különféle társadalmi erőkkel, a más ideológiai irányzatú pártokkal - mindenekelőtt a szocialista, a szociáldemokrata, a labourista pártokkal és egyéb úgynevezett baloldali körökkel, mozgalmakkal - létrejött új kapcsolataink növekvő nemzetközi potenciált jelentenek.

Változatlanul szolidaritást vállalunk az egész világ dolgozóival, a gyarmatosítás, a fajgyűlölet és a reakció ellen küzdőkkel.

Elvtársak! A szovjet külpolitika - függetlenül attól, hogy a múltban voltak bizonyos hibái és tévedései - egészében véve hatalmas érdemeket szerzett az ország, a szocializmus, az egész emberiség szolgálatában. Az átalakítás új minőséget követelt a szovjet külpolitikától, a tartalmat és a formát tekintve is. Ugyanúgy, mint a belpolitikának, a külpolitikának is a párt és a nép kollektív gondolkodását kell megtestesítenie. Operatívan számításba kell vennie nemcsak a folyamatban levő, hanem az elórejelezhetó változásokat is. A világban zajló folyamatokról és lehetőségeinkről folyamatosan tudományos és nyilvános vitákat kell folytatni a közvélemény és a társadalmi szervezetek részvételével. Napirendre kell tűzni a külpolitikai tájékoztatás minőségének javítását. A politikai rendszer reformja keretében hatékony, alkotmányos mechanizmust kell létrehoznunk a tárgyszerű és hozzáértő külpolitikai vitákhoz.

II. A politikai rendszer reformja az átalakítás visszafordíthatatlanságának legfontosabb biztosítéka

Elvtársak! Amikor az SZKP Központi Bizottsága a XIX. országos pártértekezlet elé terjesztette a társadalmi és politikai élet radikális demokratizálásé1 nak és a politikai rendszer reformjának programját,

úgy vélte, hogy ez lehetővé teszi politikai intézményeink hatékonyságának gyökeres javítását, a szocialista néphatalom tartalékainak feltárását.

1. Miért van szükség a politikai rendszer reformjára?

ÚJ SZÚ

1988. VI. 30.

Nem a nulláról indulunk ebben a munkában. Rendelkezünk a világ első szocialista demokráciájának egyedülálló tapasztalatával. A néphatalomnak a szocializmus által létrehozott formái és módszerei óriási hatást gyakoroltak az emberiség társadalmi haladására, beépültek korunk politikai kultúrájába. A mi országunk volt az, ahol a szovjetköztársaság formájában megszületett a munkáshatalom, a munkásellenőrzés, a munkához való jog, létrejöttek más igen fontos szociális személyi jogok, megvalósult a női egyenjogúság, a nemzetek és a nemzetiségek egyenjogúsága. Más szóval a XX. század számos demokratikus kezdeményezésében elsők voltunk.

Hogy miért kerül ma napirendre a politikai rendszer gyökeres reformja? Mindenekelőtt azért, elvtársak, mert az októberi forradalom győzelme nyomán létrehozott politikai rendszer - ezt most el kell ismernünk, elvtársak - egy bizonyos időszakban komoly torzulásokat szenvedett.

Ennek következtében lehetett mindenható Sztálin és környezete, válhattak tömegessé a megtorlások és a törvénytelenségek. Az azokban az években kialakult parancsuralmi és adminisztratív irányítási módszerek káros hatással voltak társadalmi fejlődésünk különböző területeire. Sok mai nehézségünk is abban a rendszerben gyökerezik.

A XX. pártkongresszus határozatai lehetőséget teremtettek arra, hogy megszűnjön a párt- és állami élet lenini elveinek megsértése. Ezeket a lehetőségeket azonban nem használtuk ki, mindenekelőtt azért nem, mert alábecsültük a szocialista demokrácia jelentőségét. És ez a kultuszjelenségek ismétlődő visszatéréséhez vezetett.

A politikai rendszer nem tudta elejét venni annak, hogy az utóbbi évtizedekben megszaporodjanak a pangási jelenségek a gazdasági és társadalmi életben, és ezzel kudarcra ítélte az akkor megkezdett reformokat. Jellemzővé vált, hogy a gazdasági irányítási funkciók egyre inkább a párt- és politikai vezetés kezében összpontosultak. Egyidejűleg túlzott mértékben megnőtt a végrehajtó apparátus szerepe.

A különböző állami és társadalmi szervekbe megválasztott emberek létszáma elérte a felnőtt lakosság egyharmadát, de eközben a megválasztottak túlnyomó tömege nem vehetett részt ténylegesen az állami és társadalmi döntések meghozásában.

A pangás időszakában az irányító apparátus - amely annyira felduzzadt, hogy az országos minisztériumok száma megközelítette a százat, a köztársasági minisztériumoké és főhatóságoké pedig a nyolcszázat - gyakorlatilag saját akaratát diktálta a gazdaságnak és a politikának. Maguk a főhatóságok és más irányító struktúrák tartották a kezükben a döntések végrehajtását, tevékenységükkel vagy passzivitásukkal ők maguk döntötték el, hogy mi legyen és mi ne legyen. A tanácsok - és sok esetben a pártszervek is - képteleneknek bizonyultak ellenőrzésük alatt tartani a főhatóságok részéről jelentkező nyomást. Általános szabállyá vált, hogy a döntést hozó szerv n^m viselte saját tevékenysége gazdasági következlriényeit.

A létrejött politikai rendszer komoly hiányossága abban rejlett, hogy túlzottan államosította a közéletet. Természetesen a szocializmusban az állam feladatai és funkciói sokkal szélesebb körűek, mint a kapitalizmusban.

De a marxizmus-leninizmus létrehozóinak elképzelései szerint az irányító funciók ilyen bővülését nem az utasításokra és kényszerre támaszkodó hatalom erősítése útján kell megvalósítani, hanem mindenekelőtt a demokratikus tényező aktivizálásával, a széles tömegeknek az irányításba való bevonásával.

Emlékezzünk csak a szocialista állam ismert lenini meghatározására, amely szerint az állam már nem a szó eredeti értelmében vett állam hanem inkább „félállam“, amely fokozatosan társadalmi önigazgatásba nő át. Sajnos Lenin halála után az elméletben, de a gyakorlatban is az államnak éppen a régi, ,.teljes" értelemben vett megközelítése vált uralkodóvá. Az állami szabályozást a társadalmi tevékenység rendkívül széles körére terjesztették ki. Az aprólékos, központosított tervezéssel és ellenőrzéssel az élet minden területét át akarták fogni, és ez valósággal gúzsba kötötte a társadalmat, komolyan fékezte az emberek, a társadalmi szervezetek és a közösségek kezdeményezéseit. Egyebek között emiatt jött létre az árnyékgazdaság és árnyékkultúra, amelyek azt használták ki, hogy az állami szervek nem voltak képesek megfelelő időben és teljes mértékben kielégíteni a lakosság anyagi és szellemi szükségleteit.

Az állami struktúrák elbürokratizálódása, a tömegek társadalmi alkotóképességének meggyengülése statikus, különböző megoldási módokkal számolni képtelen gondolkodásmódra tanította a társadalmat. Az emberek tudatában leegyszerűsített, torz kép alakult ki - és ez az elképzelés még mindig hat a tudatokra - a szocialista néphatalomról, amelyben a tényleges hatalomgyakorlás nem a dolgozók aktív politikai tevékenységével azonosul, hanem mindenekelőtt a végrehajtó szervekkel.

Végül a létező politikai rendszer évtizedeken át főként a voluntarista intézkedések és parancsok végrehajtásához alkalmazkodott, nem pedig a társadalmi élet törvényes keretek közötti megszervezéséhez. A társadalmi életben eléggé elterjedt és meggyökeresedett az, hogy a szavakban demokratikus elveket hangoztattunk, a gyakorlatban pedig tekintélyuralom volt, a szónoki emelvényekről a néphatalmat hirdették, de e tettekben voluntarizmus és szubjektivizmus uralkodott, a demokratikus intézményekről szóló üres szavakkal szemben a valóságban lábbal tiporták a szocialista normákat, hiányzott a kritika és a nyilvánosság. Ezekért a módszerekért súlyos árat kellett fizetni: az emberek közömbössé váltak, meggyengült a tömegek társadalmi aktivitása, a dolgozó elidegenedett a társadalmi tulajdontól és irányítástól.

Éppen a hatalom megcsontosodott rendszerében, parancsokra és utasításokra támaszkodó, elnyomó felépítésében rejlenek napjainkban a peresztrojka alapvető problémái - mind a gazdasági reform, és a szociális-kulturális szféra fejlesztésének területén, mind az országban zajló eseményekhez való gazda-szemlélet és érdekeltség kialakítása kérdésében.

1985 tavaszán a párt határozott harcot indított a társadalmi-politikai struktúrák megújításáért. Folyik az új gazdálkodási mechanizmus kialakítása. Változik a társadalmi viszonyok jellege. Erősödnek az

átalakítás jogi alapjai. Tanuljuk a demokráciát és .a nyíltságot; tanuljuk, hogyan kell vitázni, érvelni; tanuljuk, hogyan mondjuk meg egymásnak az igazat. Ez persze már önmagában sem kevés.

De a demokratizálódás folyamata lassan bontakozik ki, mind a központban, mind alacsonyabb szinteken. Bátran be kell vallanunk: ha a politikai rendszer mozdulatlan, változatlan, marad, nem boldogulunk az átalakítás feladataival.

A politikai rendszer gyökeres reformjának kérdésével kapcsolatban mindenekelőtt azt kell tisztá- nunk: melyek e rendszernek azok a főbb jellemzői, amelyek kiállták az idő próbáját és amelyekre ma is szükségünk van, és melyek azok, amelyeket éppen ellenkezőleg a minimumra kell korlátozni, illetve teljesen meg kell szüntetni.

Elképzelésünk szerint a következő alapvető feladatok megoldásáról van szó:

Először: mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy dolgozók milliói ne csak szavakban, hanem valójában is bekapcsolódhassanak az ország irányításába.

Másodszor: maximális teret kell nyitni a társadalom önszabályozása és önigazgatása előtt, meg kell teremteni a feltételeket ahhoz, hogy érvényre juthassanak az állampolgárok, a népképviseleti szervek, a párt- és társadalmi szervezetek, a dolgozókollektívák kezdeményezései.

Harmadszor: ki kell alakítani azokat a mechanizmusokat, amelyekben szabadon formálódhatnak és kifejeződhetnek minden osztály és társadalmi csoport érdekei és akarata, módot kell találni ezek egyeztetésére és a szovjet állam bel- és külpolitikájába történő beépítésére.

Negyedszer: meg kell teremteni a feltételeket minden nemzet és nemzetiség további szabad fejlődéséhez, az internacionalizmus elvein alapuló barátság és egyenjogú együttműködés erősítéshez.

Ötödször: alapjaiban kell megerősíteni a szocialista törvényességet és jogrendet, annak érdekében, hogy kizárjuk a hatalom kisajátításának, a hatalommal való visszaélésnek a lehetőségét, hatékonyan szembenszálljunk a bürokratizmussal és formalizmussal, biztosítsuk az alkotmányos állampolgári jogok és szabadságjogok megbízható védelmét, valamint azt, hogy az állampolgárok teljesítsék a társadalommal és az állammal szembeni kötelezettségeiket.

Hatodszor: világosan el kell határolni a párt- és az állami szervek funkcióit - összhangban azzal a lenini koncepcióval, mely szerint a kommunista párt a társadalom politikai élcsapata és a szovjet állam a népi hatalom eszköze.

Végül hetedszer: olyan hatékony mechanizmust kell kialakítani, amely biztosítja a politikai rendszer folyamatos megújulását a belső és a nemzetközi feltételek változásainak megfelelően, amely képes a hatékonyabb fejlődésre és lehetővé teszi a szocialista demokrácia és önigazgatás elveinek érvényesülését az élet minden területén.

2. Az átalakítás és az emberi jogok

A politikai rendszer reformjának végső célja, és megvalósításának legfőbb kritériuma az emberi jogok sokoldalú gazdagítása, a szovjet emberek társadalmi aktivitásának fokozása. Ez a kérdés központi helyet foglal el a szocializmus elméletében és gyakorlatában. Az októberi forradalom által megteremtett alapokon kiépítettünk országunkban egy hatalmas rendszert, amely sok területen biztosítja az állampolgárok jogait. Élünk ezekkel, de ne tagadjuk, ritkán gondolkozunk el azon, hogy mindezekről a számunkra oly természetes jogokról a világ sok táján csak álmodnak a dolgozók, és kivívásukért küzdenek.

Az emberi jogok társadalmunkban nem tekinthetők az állam ajándékának, vagy valaki jótéteményének. Ezek a szocializmus elidegeníthetetlen sajátosságát, vívmányát alkotják. Személyiség és társadalom, állampolgár és állam, ember és kollektíva - mind ugyanannak a problémának különböző vetü- letei. Ezek megoldása tükrözi politikai rendszerünk jellegét, és sok tekintetben előre meghatározza az emberek tevékenységének eredményeit, az egész társadalmi élet rendszerét. E kérdés szocialista megoldása a kollektív és egyéni kezdeményezések szerves összekapcsolását jelenti. Filozófiánk a társadalmi berendezkedés e kulcskérdésében a Kommunista Kiáltvány ismert megfogalmazásából indul ki: Minden egyes ember szabad fejlődése az összesség szabad fejlődésének feltétele.

Meg kell értenünk, elvtársak, hogy az emberek társadalmi, munkahelyi és politikai aktivitása végső soron éppen attól függ, milyen helyet foglaltak el a társadalomban, milyen jogaik és kötelezettségeik vannak. Méghozzá nemcsak megértenünk kell mindezt, hanem cselekednünk >s ebben az irányban kell a gazdasági és politikai reform megvalósítása során.

Melyek a konkrét feladataink?

Mindenekelőtt a személyiség szociális jogait említeném. Kialakult nálunk az emberről való társadalmi gondoskodás szerteágazó rendszere, de a fejlődés jelenlegi szakaszában világosan látjuk ennek gyengéit és hiányosságait. Arra törekszünk, hogy minden tőlünk telhetőt megtegyünk a munkafeltételek javítása, az oktatás és az egészségügy színvonalának emelése, a dolgozók szociális ellátottságának javítása érdekében. Mindez azt tükrözi, hogy a párt határozott törekvése a szovjet emberek egyenjogúságának, szociális védettségének biztosítása.

Ezzel kapcsolatban a következőket szeretném még elmondani: meg akarjuk erősíteni a személyiség társadalmi-gazdasági jogainak garanciáit, ehhez viszont a gazdasági és politikai feltételek megfelelő változtatására is szükség van. E változtatások jellege és megvalósításuk határideje ugyanakkor szorosan összefügg a szovjet társadalom minden egyes tagjának munkájával. A társadalomtól kapott szociális juttatások és a munkateljesítmény elválaszthatatlanul összefüggenek egymással. Mindenkinek meg kell értenie: önmagával szemben is igényesnek kell lennie. Ez is azt mutatja, hogy szükség van az önelszámolás elvein alapuló gazdálkodásra, amely lehetővé teszi a béreknek, valamint a szociális igények kielégítésének összekapcsolását az egyéni és kollektív teljesítménnyel. Az értékek és javak nem maguktól keletkeznek, csak a munka hozhatja létre őket. Elfogadhatatlan számunkra a munkához való lelkiismeretlen hozzáállás, a munkafegyelem lazasága, a hanyagság, az élős- ködés.

Igen, tudjuk, hogy a pangás éveiben a munka területén sok probléma halmozódott fel. Most nekünk kell rendbehozni a dolgokat, és pótolnunk a mulasztást, s ez nem olyan egyszerű, mert az egész társadalmat-érinti.

Az átalakítás felvetette, az ember politikai jogainak a kérdését. Ezeknek a jogoknak az érvényesülésére különösen fájdalmasan nyomták rá bélyegüket a vezetés parancsoló-adminisztratív módszerei és a demokrácia ezzel összefüggő korlátozása. Mindez lefékezte és bonyolultabbá tette az október által megkezdett folyamatot - az embernek a hatalomtól és a politikától való elidegenedése felszámolását.

A konferenciánkon megvitatásra kerülő politikai reformtervezetnek éppen az a célja, hogy meggyorsítsa a dolgozók minél szélesebb bevonását az ország ügyeinek irányításába. Ehhez természetesen reális feltételeket kell teremteni - meg kell változtatni a választási rendszert, át kell szervezni a hatalom és az irányítás szerveinek a szerkezetét, meg kell újítani a törvényhozást. Ez feltételezi, hogy emberek millióinak és millióinak a társadalmi tudatában is megfelelő változások történnek.

Mostanában gyakran beszélnek és írnak arról különböző szinteken; hogy az átalakítás hozzájuk nem ért el, s kérdezik, mikor fog ez megtörténni. De a peresztrojka nem égi manna, nem kell arra várni, hogy valahonnan felülről meghozzák, hanem mindenkinek magának kell saját városában vagy falujában, a munkahelyi kollektívában megvalósítania. Ma - sokkal inkább, mint eddig bármikor - tettekre van szükség, nem pedig arra, hogy beszéljenek az átalakításról. E téren sok függ kádereinktől, a járási,

(Folytatás a 4. oldalon)