Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)
1988-05-16 / 113. szám, hétfő
A kommunista és munkásmozgalom időszerű kérdéseiről A forradalmi harc új tartalma A világban az elmúlt három év alatt nagy változások mentek végbe. Ezek hatása a bonyolult, hosszú ideje fennálló problémák megoldásának dinamizmusában nyilvánul meg. Általában a politikai pártok, de különösen az olyan politikai pártok aktivizálódásához vezet, amelyek aktívan részt vesznek a nemzetközi légkör javításában. A világ közvéleménye a korábbinál jobban érdeklődik a munkásmozgalom, annak mindkét szárnya: a kommunista és a szociáldemokrata mozgalom iránt. Ennek több oka van. A fő ok az, hogy a munkásmozgalom, de különösen a kommunista mozgalom a jelenkor nagy politikai erejét képviselik, és olyan folyamatok játszódnak le benne, amelyek rendkívül jelentősek lehetnek az emberiség jövőjére nézve. A nemzetközi kapcsolatokban végbement pozitív változások szorosan összefüggnek a szovjet bélés külpolitikában lejátszódó változásokkal, és azokkal a folyamatokkal, amelyek más szocialista országokban mennek végbe. Ez a kommunista mozgalomra is hat. Benne az új gondolkodásmód kezd uralkodóvá válni. Bizonyította ezt annak a 93 kommunista, munkás- és forradalmi demokratikus, haladó párt és mozgalom képviselőinek a tanácskozása, amelyet Prágában a Béke és Szocializmus folyóirat munkájának értékeléséről és további feladatainak meghatározásáról tartottak. Megállapították, hogy a békéért, a biztonságért, a népek közötti kapcsolatokért, az új gazdasági rendért, az ember ember általi és nemzet nemzet általi kizsákmányolásától mentes világért folytatott közös harcban egységre kell törekedni. Nemcsak napjaink problémáinak új megközelítéséről, hanem nemzeti és nemzetközi keretek között működő kommunista és munkáspártok, más forradalmi pártok és mozgalmak tevékenységének új tartalmáról van szó. A mozgalom résztvevői nemcsak mélyebben elgondolkodnak a korunkban betöltött szerepükről és helyükről, hanem ugyanakkor jobban tudatosítják a forradalmi tevékenység új problémáit és történelmi feltételeit, az országok, térségek és a világ helyzetének ellentmondásos jellegét, valamennyi forradalmi, demokratikus és haladó erő feladatainak és érdekeinek egységét. A mozgalom egyik fő és legfontosabb feladata az, hogy még jobban mozgósítsa a békeszerető erőket a visszafordíthatatlan leszerelési folyamatért vívott harcra. Az új politikai gondolkodásmód tartalmát és a konkrét kezdeményezések kidolgozását az határozza meg, hogy mennyire tekintünk józanul a világra. mennyire értjük meg objektívan, helyesen az atomkor valós jellegét, az emberiség túlélésének jelentőségét. A világ fejlődése szempontjából meghatározó jelentőségű az e cél elérésére való törekvés. Napjainkban nagy viták folynak az osztálykritériumok és a gyakran „egyetemes emberi értékeknek“ nevezett fogalom viszonyáról. A viták középpontjában az áll, hogy hogyan lehet gyorsítani a társadalmi haladást, hogyan lehet megoldani a globális problémákat az osztály- és békeharc egységének összefüggésében úgy, hogy ne ártsunk az emberi élet alapjának, a természetnek sem. A marxisták helyesen hangsúlyozzák: bizonyos körök a harmadik világ forradalmi erőit meg akarják győzni arról, hogy a forradalomért vívott harcot rendeljék alá a békeharcnak. Ez többek között annyit jelent, hogy olyan helyzetben lemondanánk az imperialista intrikák ellen, a béke elérésére és a társadalmi haladás megteremtésére irányuló harcról, amikor a nemzetközi imperializmus fegyveres és fegyver nélküli erőszakra törekszik az emberiség ellen. Az osztályharc törvényei érvényesek. Néhány elvtárs nagyon találóan állapítja meg: ha meg akarjuk őrizni a világot, akkor meg kell változtatnunk, és meg kell őriznünk, ha meg akarjuk változtatni. Annak ellenére, hogy az imperializmus kénytelen néhány realisztikus lépést tenni, agresszív és kizsákmányoló lényege nem változik. Ezzel kapcsolatban a fejlett kapitalista országok kommunistái egyre többször teszik fel a kérdést: hogyan reagáljanak konkrétan az ipar milita- rizálására, amely meghaladja (sokszor többszörösen is) a nemzetbiztonság szükségleteit. Meg kell találni a választ a békeharc, valamint a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért, a társadalmi haladásért vívott küzdelem közötti kapcsolat kérdésére. A kommunistáknak következetesen elemezniük kell a helyzetet: a békéért, a forradalmi haladó törekvésekkel fellépő erők egyes irányzatainak céljaiért, az egyes mozgalmak sajátos céljaiért vívott harc és az egyetemes forradalmi folyamatok kapcsolatát. A világon vannak antagonisztikus társadalmi rendszerek és antagonisztikus osztályok. A világ minden térségében ezek konfliktusai különböző színezetűek. Többek között azért is, mert az imperializmus alkalmazkodik a népek fokozódó harcához, a kizsákmányolás új módszereit alkalmazza, fokozza agresszivitását. .A fejlődő világ kommunistái figyelmeztetnek, hogy egy jobb, észszerűbb világ elképzelhetetlen a fajüldözés minden formája és megnyilvánulása ellen vívott harc nélkül. Számos pártnak a forradalmi harc fokozásán kívül nincs más alternatívája. Egyik másik globális gond a fejlődő országok külföldi eladósodása. Továbbra is megoldatlan az olyan gond, mint az éhség, az írástudatlanság, a betegségek stb. A kommunista és más forradalmi erőknek itt is pontosítaniuk kell a szerepüket. Ez a világ kommunista és egész forradalmi mozgalmának nemzetközi szolidaritását követeli meg. Nagy jelentőségű a múlt hibáinak bíráló elemzése és a testvéri szocialista országokban lejátszódó társadalmi átalakítási folyamat. A mozgalomnak létérdeke az átalakítás sikere a Szovjetunióban, Csehszlovákiában és a többi szocialista országban. Az egész mozgalom tudatosítja, hogy ennek következtében fordulat következik be a világban, beleértve a világbékéért vívott harcot is. A mozgalomnak szüksége van a szocialista világrendszer problémáinak alapos, bíráló elemzésére, s választ kell kapnia számos, a kapitalista és a szocialista világrendszer versengésével összefüggő kérdésre. Ennek érdekében harcolni kell a dogmatizmus ellen, amely a stagnálás éveiben annyira hiányzó elméleti alkotómunka új irányzatait akadályozza. A kommunista és munkáspártok nagyra értékelik a szovjet átalakítás hozzájárulását a forradalmi folyamatokhoz. A mozgalomban nyomon követhető a törekvés a marxizmus-leninizmus forradalmi, demokratikus és humánus lényegéhez való visszatérésre, s az új helyzetben való alkotó érvényesítésére - az új feladatok és új ellentmondások megoldása során. A kommunista mozgalom előtt a tudományos-technikai forradalom társadalmi hatásával kapcsolatban számos kérdés merül fel. Először is az, hogyan dolgozzanak a kommunisták az „új“ munkásosztállyal. Melyek azok a leghatékonyabb utak és módszerek, amelyek elvezetnék .a dolgozók új kategóriáit a kommunistákhoz? Mely hibákat kell elkerülni? Ezek a kérdések nagyon sürgetö- ek, különösen Nyugat-Európa pártjaiban. Itt az 1992-ben létrehozandó „nagy“ európai piacra és az európai integrációra gondolok. Az utóbbi már most hat a világra. A kommunisták számára az a kérdés: hogyan alakítsák hozzá a munkásosztály harcát ezekhez az új feltételekhez. Hogyan biztosítsák a munkásmozgalom stratégiájának egységét, a nagytőke egyesített stratégiájával szemben? A kommunista mozgalomnak újszerűén kell válaszolnia a nemzeti felszabadulás, a stratégia és a taktika, a nemzeti demokratikus forradalom kérdéseire, s ezzel kapcsolatban, a politikai és társadalmi erők szövetségének kérdésére, figyelembe véve a nemzetközi politikai és szociális helyzetben végbement változásokat. E szempontból a mozgalomban nagyon sok új eredeti és érdekes nézet és tapasztalat halmozódott fel. Nagyon gyakori a lényeges és az árnyalati különbség a nemzeti felszabadító mozgalmak, a kommunista pártoknak e mozgalomban betöltött helyét és szerepét érintő kérdések értelmezésében és magyarázatában. Vita folyik például a kapitalista országokban végbemenő tudományos-technikai forradalomnak a felszabadult országokra gyakorolt hatásáról, arról, hogy ez a forradalom hogyan fokozza a fejlődő országok kizsákmányolását, hogyan lehetne összekapcsolni a kapitalista országokban működő kommunista pártoknak a demokratikus változásokért folytatott harcát és a felszabadult országoknak az új gazdasági világrend megteremtéséért folytatott küzdelmét, hogyan kell megteremteni e harc eszközeit. Nagyon sok kérdés merült fel a nemzeti demokratikus forradalomnak mozgatóerejével, a fejlődés nem kapitalista útjá- val, az ún. szocialista orientációval, az agrárkérdéssel, a kapitalizmus előtti fejlődéssel, a fejlődő országokra gyakorolt hatásával kapcsolatban. Rendkívül nagy figyelem kíséri a politikai gyakorlattal, a kommunista és munkásmozgalom feladatai új megfogalmazásának pontosításával összefüggő elméleti kérdéseket, különösképpen a kommunista pártok egysége, az utóbbi időben pedig a többi demokratikus és antiimperia- lista mozgalom egysége szükségességének új megközelítését. Következetesen kutatják az okait annak, hogy miért csak lassan erősödik néhány kapitalista országban a kommunista párt, pedig a dolgozók életkörülményei romlanak, stagnálás és válság uralkodik, hatnak a reformizmus új változatai. Miért mond le néhány párt a hatalomért vívott harcról, a fegyveres harcról, forradalmi élcsapatok kiépítéséről a fejlődő országokban, a szocialista és a szociáldemokrata pártokkal és más tömegpártokkal és mozgalmakkal folytatott együttműködésről - függetlenül politikai hovatartozásukra - a legszélesebb háborúellenes front kialakításáról. A szocialista országok testvér- pártjaiban vita folyik a szocializmus és a demokrácia kölcsönös kapcsolatának kérdéseiről, a kommunista pártok demokratikus centralizmusáról, a pártélet más kérdéseiről, az uralkodó pártok és a szocialista társadalom más elemei közötti kapcsolatokról, a szövetségesekhez fűződő kapcsolatokról, a nemzeti regionális és nemzetközi demokratikus szervezetek tevékenységéről, a kommunista pártok és tömegek kapcsolatáról, a nemzetiségi és vallási kérdésről. A mozgalomban egyre nagyobb jelentőségűek az ideológiai kérdések. Az ideológiai harc egyre mélyül és erősödik. Intenzívebbé válik az emberek és a mozgalmak párbeszéde, vitája. Ezekben a realizmus érvényesül, ami a világ pozitív változása kilátásainak szempontjából meghatározó jelentőségű. Az információs imperializmus, az antikommu- nizmus, a szélsőbaloldali és fundamentalista szélsőségek hatása erejét veszti. Az ifjúsági és a nőmozgalom kérdései is egyre jobban a figyelem középpontjába kerülnek. Mindezek a tények arról tanúskodnak, hogy a kommunista mozgalom erőre kap, hogy a jövőben megnövekszik nemzetközi jelentősége. A legnagyobb pozitívum az, hogy az egyenjogúság, a függetlenség és az önállóság alapján a mozgalomban vita folyik napjaink minden kérdéséről, az egyes pártok és országok belső fejlődéséről. Korunk sokrétűségének, de ugyanakkor egységének szellemében keresi a bajok orvoslásának új módjait. MICHAL ŠTEFAŇÁK, a CSKP KB nemzetközi osztályának vezetője Folyamatos telepítéssel az egész ültetvényt felújítják (A szerző felvételei) A bő termés alapja a gondos telepítés Korszerű módszerekkel, jövedelmezően termelnek-Ahhoz képest, hogy az idén tulajdonképpen nem is volt tél, elég soká tartotta magát a hideg - mondta Vass Tibor mérnök a Nagyma- gyari (Zlaté Klasy) Efsz gyümölcsösében. Láthatóan gondterhelt volt, hiszen már rég túl kellett volna lenniük a telepítési, gyümölcsfa-ültetési munkálatokon. Nem is álltam meg kérdés nélkül: Vass Tibor mérnök: - Szövetkezetünkben a gyümölcstermesztés jó jövedelemforrásnak számít- Mikor örül a gyümölcsész, ha telepítéskor gondterhelt?- Ez nem ilyen egyszerű... Igaz ugyan, hogy az igazi öröm a jó szüret, de öröm a telepítés és a rügyfakadás is. Arról nem beszélve, milyen fenséges látvány a virágba borult gyümölcsös. Persze, az öröm és a gond együtt jár. Most is, ha korábban kedvezőre fordult volna az időjárás, több örömünk telik a telepítésben. A szövetkezet gyümölcstermesztési ágazatvezetöje, aki a Budapesti Kertészeti Egyetemen szerzett diplomát, fiatalkora ellenére már tizenkettedik éve dolgozik jelenlegi beosztásában. Az eddigi 132 hektárnyi gyümölcsöst idén 6 hektár őszibarackossal növelték, további 28 hektáron pedig kajszibarackot telepítenek.- A legnagyobb kiterjedésű az „almáskert“. A 78 hektáros ültetvényből 57 hektárnyi a termő, az eddigi 30 ha őszibaracknak pedig több mint az egyharmada. A 24 hektár kajszibarackost 23 éve telepítettük, s időközben a fáknak mintegy 20 százaléka kiveszett. A hiányt pótoltuk, akárcsak a tavalyi telepítésben észlelt kiesést, amit elsősorban az nyulak okoztak. Telepítettünk továbbá 12 hektár almát. Ha a felújítást a jelenlegi évi 10-15 hektáros ütemben folytatjuk, akkor 1992-1993-ra felújul az egész gyümölcsös.- Elnéztem az őszibarack-csemetéket ültető dolgozókat. A munka üteme alapján azt gondolhatná az ember, megy ez mint a karikacsapás...- Ez csak látszat, vagyis a munka „látványos“ része. A talaj előkészítése sokkal nehezebb. Itt az őszibarack előtt például körte volt. A felújításoknál rendre gondot okoz a ta- lajuntság. Ebből sok probléma adódik, ha telepítéskor nem tartják be a technológiai követelményeket. Az irtást követően egy-két évig pihentetni kell a területet, mialatt pótolni kell tápanyag- és humusztartalmát. Persze, a talajuntság kisebb gondot okoz, ha például alma után csonthéjasokat telepítünk. A felmérést ma már az agrokémia^ vállalat segítségével végezzük. Ök a talajminták szerint megállapítják a szervesanyag- és sótartalmat, felmérik, mennyi mikro- és makroelem van a talajban, s ennek alapján javasolják a telepítést.- Mindez nyilvánvalóan különbözik attól, ami megelőzi a kiskertek, háztáji gyümölcsösök telepítését. A nagyüzemi gyülömcsös „ránézésre“ is különbözik a kiskertitől, így a gyümölcstermelés technológiája is bizonyára más...- Részben még alkalmazzuk a régi technológiát, de az almánál a legkorszerűbb technológia egyértelműen bevált. Ennek lényege, hogy karcsúorsós, támrendszeres ültetvényeket alakítunk ki. Vagyis „földközelben“ tartjuk a termőfelületet, így a fák korán termőre fordulnak, szép gyümölcsöt teremnek. A félintenzív ültetvényformák dominálnak, melyeknek a művelését gépi metszéssel egyszerűsítettük. A Ro- vinkai Mezőgazdasági Gépkísérleti Kutatóintézet KAM-5-ös sikfalmet- szójével oldalazzuk, tetejezzük a gyümölcsfákat, s kétévenként kézi igazító metszést végzünk. E gép segítségével az ágazat 42 dolgozójával meg tudjuk oldani a gyümölcsfák és a szőlő metszését.-Ami érvényes az alma esetében, az nem alkalmazható a másik két domináns gyümölcsfajnál, az őszi- és kajszibaracknál.- Mindkettőre jellemző, hogy 3-4 vázágnál többet nem hagyunk meg. A kajszinál ügyelni kell arra, hogy a korona katlanszerű legyen, az ágak egymást ne takarják, mert csak így lehet megoldani a gépi szedést. A termőfelületeí igyekszünk a törzshöz közel tartani és elejét venni a felkopaszodásnak. Az őszibaracknál minél kevesebb metszéssel igyekszünk bő hozamot biztosítani.- Ezeknél a gyümölcsöknél a bő hozam, a tetszetős gyümölcs egyik legnagyobb „ellenségének“ kell tekintenünk a kései fagyokat. Ezek ellen nincs orvosság?- Részben van, mert ma már tudjuk, hogy a fagyérzékenységet a kajszinál egy baktérium okozza, amely a virágrügyekben található. Vegyszeres kezeléssel növelni lehet a fák ellenálló képességét.- Milyennek látja az ágazatvezető a szövetkezet gyümölcstermesztésének a jövőjét?-Amint mondtam, a fokozatos telepítéssel és felújítással 1992-1993-ra elérhetjük, hogy az egész ültetvény megfeleljen a legkorszerűbb követelményeknek. Ez persze, együtt jár azzal, hogy az ültetvény 15-20 százaléka mindig fiatal telepítés lesz. (gy biztosított az állandó felújítás, az egészséges körforgás a gyümölcsösben, és persze a jó terméshozam. Ennek tudatában bízom abban, hogy szövetkezetünk gazdálkodásában a gyümölcstermesztés továbbra is „húzó“ ágazat, jó jövedelemforrás marad. MÉSZÁROS JÁNOS
