Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)
1988-05-10 / 108. szám, kedd
Júliustól: anyagi támogatás nélkül Egy nap a Moszfilmben A Lenin-hegyen túl már feltűnik a jelzőtábla: Moszfilmszkaja, vagyis Moszfilm utca. Innen már nem érdemes trolira szállni, gondoltam, s elhatározásomban megerősített az a járókelő is, aki szintén úgy vélte: nincs messze a világhírű filmgyár. Aztán jó félórányi gyaloglás után ismét megbizonyosodhattam arról, hogy ebben a kilencmilliós városban más léptékkel mérnek, mint a mi tájainkon. A főbejáratnál már várnak rám, s így a folyosók és hátsó feljáratok labirintusában gond nélkül jutok el Abdulrahman Abdulovics Manilov- nak, a Moszfilm filmgyári igazgatójának az irodájába. Az órámra nézek: néhány perc múlva nyolc, korainak tetszik a megbeszélt időpont. Az igazgató azonban már az első mondataival megcáfol:- Itt nincs korai meg késői időpont, nálunk szinte huszonnégy órán át nagyüzem van. Egyébként azért ajánlottuk a reggeli időpontot, hogy minél több időt töltsön itt, minél jobban tájékozódhasson. Egésznapos programot állítottunk össze. Amíg telefonál, nézegetem a szerényen berendezett szoba vitrinjeiben elhelyezett díjakat, s a címek emlékezetes élményeket elevenítenek föl bennem: Szállnak a darvak, Emberi sors, Csajkovszkij. A sor legvégén ott csillog az Oscar-díj, amellyel a Moszkva nem hisz a könnyeknek című filmet tüntették ki néhány évvel ezelőtt. Az igazgató eltalálja, mi jut az eszembe:- Láthatja, az elmúlt években elmaradoztak az elismerések, filmgyártásunkat sem kerülték el a pangás legkülönbözőbb tünetei.-A Szovjet Filmművészek Szövetségének legutóbbi viharos kongresszusa is rádöbbentett bennünket arra, amit saját bőrünkön szinte naponta éreztünk: nehézkes lett a filmgyártás mechanizmusa, egyesek kezében túl sok hatalom összpontosult, számos kérdésben egyáltalán nem az eszmei és esztétikai kritériumaink szerint döntöttek. így aztán nem csoda, ha évről évre több gyenge mű került ki a stúdióból, s nyílt titok volt az is, hogy nagyon sok rendező, színész gondtalanul és érdemtelenül sütkérezett az elismerés, az anyagi jólét napfényében... Hogy csak egy példát említsek: nem is olyan régen akadt olyan rendező, aki kikötötte: csak olyan filmeket hajlandó forgatni, amelyeknek története nyáron és a tengerparton játszódik. A személyi érdekek összefonódásából is sokat beszélhetnék. Voltak megbírálhatatlan rendezők, akik aztán nem csekély anyagi előnyökhöz juttatták a hozsannázó sorok szerzőit. Például tanácsadóknak vagy forgatókönyvek társszerzőivé nevezték ki őket és így tovább. Az ilyesmikhez fantasztikus ötleteik voltak...- Az SZKP XXVII. kongresszusa számunkra is erőt, bátorítást és ösztönzést jelentett. Határozott lépésekre szántuk el magunkat, amelynek a lényege az, hogy a filmgyártásban is bevezetjük az önelszámolást, decentralizálást hajtunk végre, véget vetünk a Goszkino mindenhatóságának. A Szovjetunióban a filmstúdiók július elsejétől teljesen önállóak lesznek, önmaguk gazdálkodnak, teljes anyagi és művészi felelősséget vállalnak munkájukért, vagyis minden alkotásért. Vlagyimir Nyikolajevics Dosztál, a Moszfilm stúdió vezérigazgatója arról tájékoztat, hogy a legnagyobb szovjet filmgyárban miképpen megy végbe az átalakítás.- Mi már tavaly munkához láttunk, s javaslataink, majd intézkedéseink nyomán hónapokig felbolydult méhkashoz hasonlított ez a stúdió is. A segédszemélyzettel együtt több mint ötezer ember dolgozik itt, s az átszervezés mindenkit érintett. Nem is keveset úgy, hogy a semmittevésért júliustól nem kap egyetlen kopeket sem.- Eddig hat alkotócsoport vált nálunk, ezek állandó stábok voltak, s jórészt a Goszkino illetékesei döntötték el, ki milyen filmet forgat. Most titkos választással tíz új, önálló alkotói egyesülést hoztunk létre, amelyek élére - ugyancsak titkos szavazatok alapján - művészeti vezetőket neveztünk ki. A művészeti vezetők teljesen szabadon választhatnak, hogy kivel Íratják meg a forgató- könyvet, s milyen stábbal forgatják a filmet, ők döntenek a rendező személyéről is. A tapasztalt rendezők közül Szergej Bondarcsuk és Georgij Danyelija is művészeti vezető lett, ebbe a tisztségbe nevezték ki a viszonylag fiatal Karen Sahnaza- rovot, Szergej Szolovjovot és másokat. Megbízatásuk öt évre szól, de bizonyos esetekben a vezérigazgató tanácsának - melynek tagja több színész és kritikus is - javaslatára korábban is visszahívhatják tisztségéből a művészeti vezetőt. Ilyen eset lehet például, ha eszmeileg erősen kifogásolható filmet forgatnak, vagy a produkciók huzamos ideig gyengék. Egyébként az új produkciókat már nem a Goszkinónak kell bemutatni, hanem a stúdiók vezetőségének. Mi megteremtjük a feltételeket ahhoz, hogy az alkotások megítélésében a korábbi szubjektív, s olykor kimondottan dogmatikus szemléletek érvényesülésének még a lehetőségét is kizárjuk.- Jövőre itt 42 egész estés filmet forgatunk, s ezen kívül 14 tévéfilmet készítünk. Tíz alkotást a Goszkino megrendelésére készítünk, ezeket állami költségvetésből finanszírozzák, a többi produkció esetében miénk a kiadás és a bevétel is, önállóan gazdálkodunk. Abdulrahman Manilov folytatja:- Persze hogy elszabadultak az indulatok, hiszen sokan megbízatás, jó fizetés nélkül maradtak. Ma a Szovjetunióban 408 filmrendező s mintegy 340 operatőr tevékenykedik, viszont jövőre csak 115 filmet és valamivel több mint 100 tévéfilmet forgatnak az egész országban. Mindenki tehát nem jut automatikusan munkához, s remélem, ez az új modell majd fokozatosan leszorítja a pályáról a tehetségteleneket, hiszen most már anyagi következményei is lesznek annak, ha valaki többször rossz filmet készít. A Moszfilmben alapfizetést folyósítunk minden olyan alkalmazottunknak - beleértve a rendezőket is - akit a korábbi munkaszerződése a stúdióhoz köt, s aki nem kap munkát az említett alkotói egyesülésektől, vagy más filmstúdióktól. Ez az átmeneti állapot legfeljebb három évig tart, utána mindenkivel csak pontosan meghatározott feladatok elvégzésére kötünk szerződést. Lenni vagy... Pihentetésül, meg talán azért is, hogy legyen időm a hallottak, a kérdések és a kételyek végiggondolására, a stúdiókban zajló forgatások megtekintésére hívnak meg. Az egyik helyiségben magyar feliratokat látok: Úri szabó, Női kalap. Kísérőm felvilágosít:- A Fantaszta című sci-fi filmet forgatják, s az egyik helyszín a múlt század végének Budapestje. Dél fele a vetítőterembe megyünk. Négy új Moszfilm-produkciót vetítenek. Különösen témájuk és friss szemléletmódjuk miatt érdekes alkotások, habár művészi színvonaluk ingadozó. Nekem leginkább Eldar Rjazanov Elfelejtett melódia című alkotása tetszett, amely egy karrierista - s emiatt a feleségétől függő - férfi, s egy érzelmekben gazdag ápolónő tragikomikus történetét dolgozza fel, jó adag társadalombírálattal, kerülve a szentimentalitást és a sematikus megoldásokat. Az ötvenhárom hideg nyarának cselekménye egy távoli munkatáborban játszódik, néhány részletében erős alkotás, jelképes értékű képsorokkal. Az összhatást olykor a krimikben és más akciófilmekben látható hatásvadászó elemek rontják le. A társ című fanyar humorú film egy alkoholista férfi társtalansá- gát és egy beszélő kutyához való barátságát ábrázolja, az Ász a szovjet tengerparton garázdálkodó bűnbanda leleplezésének nem szokványos, de kissé hosszadalmas története. Kint már sötétedik, amikor visszatérek az igazgató szobájába, ahol éppen egy értekezlet ér véget.- Júliustól csökkentjük a műszaki személyzet számát is. A szakszervezetiekkel beszéltük meg, hogy milyen módon tegyük meg ezt a szükséges lépést. Elém teszi a Szovjetszkaja Kultu- ra legfrissebb számát, amelyben Nyikolaj Guneko nyilatkozik a filmipar átalakításáról. Pirossal aláhúzta az alábbi mondatait:- Eddig hatalmas bürokratikus labirintusban voltunk kénytelenek dolgozni, ennek egyszer véget kellett vetni. Az átalakítás alapmodellje szakít a művészek hivatalnokokkal szembeni kollektív védtelenségével, szabad teret nyit az egyéniségnek. A modell azonban még korántsem tökéletes. Vlagyimir Dosztal elgondolkozik:- Mélyen egyetértek ezzel a véleménnyel. Új útra léptünk, de még nem tudjuk pontosan, miképpen haladjunk tovább. Sokan aggodalmas- kodnak, vajon az önálló elszámolás nem vezet-e a kommercializálódás útvesztőibe, s nem fajulnak-e odáig a dolgok, hogy csak a bevétel lesz az egyetlen mérce? Helyes lépés-e a stúdiók és a filmgyárak különválasztása; s vajon készülnek-e továbbra is rétegfilmek, s nem szorulnak-e háttérbe a művészfilmek, amelyek ezután sem számíthatnak kasszasikerre? S miként tevékenykednek majd az egyes szövetségi köztársaságok nemzeti filmstúdiói, ahol eddig mar számos kiemelkedő film készült. Képesek lesznek-e megállni a saját lábukon, s ha igen, milyen áron?- Ezek nyitott kérdések, amelyekre ma még nincs, nem is lehet egyértelmű felelet. Kettőt azonban biztosan tudok. A filmgyártás eddigi modellje megkövesült, s legfőbb ideje volt, hogy felszámoljuk. Szakmai, erkölcsi és politikai szempontból pedig elég erősnek hiszem magunkat ahhoz, hogy megoldjuk a felmerülő gondokat, mert azokból van és lesz is bőven. Csodát, persze semmitől sem lehet várni, de meggyőződésem, hogy két-három év múlva a szovjet filmgyártásban is érezni fogjuk az átalakítás jótékony hatását. Huszonnégy óra előtt néhány perccel léptem ki a főbejáraton. A Moszkva folyó felöl friss szellő suhant végig az elszenderülő fővároson. SZILVÁSSY JÓZSEF Májusi meglepetés: az MTV Plusz A Magyar Televízió a szocialista országok televíziózásának történetében egyedülálló meglepetéssel szolgál nézőinek: 1988. május 17-27 között, tehát a Budapesti Nemzetközi Vásár idején, kísérleti jelleggel egész napos kereskedelmi adást indít, mely az MTV-Plusz nevet kapta és a második csatornán vendégeskedik. Nem egyszerű reklámműsorról van szó, hanem egy alapvetően új tv-kísérletról, mely ha beválik, hosz- szabb távon lehetővé teszi a magyar televíziózás megújítását és a magyar kereskedelmi televíziózás megteremtését, azaz egy új tv-adó születhet. Az alapelv kristálytiszta: önellátó és önfenntartó televízióra van szükség (és lehetőség), tehát egy olyan műsorra, melynek költségeit a kül- és belföldi hirdetések, közvetett reklámok maradéktalanul fedezik. Az első tizenegy kísérleti nap műsora érdekesen alakul. Szombat, vasárnap és hétfőn reggel félkilenctől műsorzárásig sugároz az MTV Plusz, keddtől péntekig viszont reggel fél kilenctől tizennyolc óráig. Az előre gondosan megtervezett szigorú műsorrendben reggeli híradó szerepel magyar, majd német és angol nyelven. Kilenc órától a gyerekeké lesz a képernyő: a Magyar Televízió műsorában még nem játszott gyermek- műsorok kerülnek képernyőre. Tíz órakor jelentkezik a most még csak Magazin névvel jelölt blokk, melyben 60-90 percen át érdekességek, fontos tájékoztatások hangzanak el. A magazinműsoroknak két házigazdája lesz, és minden adásnak egy- egy nemzetközileg is híres, népszerű vendége. A műsor 8-10 perces részekből áll, a leghosszabb magazinanyag maximum tizenöt perc lehet... Tizenegy órakor (esetleg fél tizenkettőkor) játékfilm követi a Magazint, majd magyar és orosz nyelvű híradó következik, azután fél kettőkor indul - más műsorvezető párral - a délutáni Magazin, mely fél négyig lesz látható a képernyőn. Ezt félórás gyermekműsor, majd egy órás könnyűzenei program követi, délután ötkor pedig egy sorozatfilm következik. A hétvégi programokban még sok más meglepetés is lesz. A magazinműsorok vezetői között lesz Endrei Judit, Sugár Ágnes, Menti Mária, továbbá Déry János, Dömsödi Gábor, Horváth János. Az MTV Plusz személyzetének - az előzetes tervek szerint - és műsorvezetőinek egyenruhája lesz. Újszerű lesz az is, hogy közvetlen és közvetett hirdetések is lesznek a műsorban és az elképzelések szerint, a sorozatműsorokat, húsz percenként egy-egy hirdetésblokkal szakítják meg. A tizenegy adásnap költségeit - teljes egészében - kül- és belföldi hirdetők állják. Van, aki meghatározott összegű hirdetést ad fel, van aki műsort vásárol. Az MTV Plusz szerkesztői különféle külföldi példákat ötvöznek magyar televíziós sajátosságokkal. A szerkesztők idejében megbízták a Tömegkommunikációs Kutatóközpontot, hogy megadott szempontok alapján, különböző rétegeknél napokon át részletes felmérést készítsenek: így kívánják megtudni, hogy az egyes nézórétegek mit fogadnak szívesen és milyen műsorokat szeretnének látni. A felmérés tapasztalatait azután részletes értékelés követi, és ennek alapján vonják majd le a tizenegy napig tartó kísérleti adások később is használható következtetéseit. Ez a műsor a Magyar Televízió egyik gyökeres megújulási kísérlete. A magyarországi otthonokban egyre több kábel- és műholdas műsor közül válaszhatnak (vannak városok, negyedek, ahol tizenegy-tizenkét tv- műsort is lehet fogni!), így a Magyar Televíziónak is váltania kell, ha valamilyen formában versenyre kíván kelni a külföldi konkurenciával. A kísérleti adás nyolcvan műsorórával növeli meg a Magyar Televízió adásidejét, s ügy tuniK: nemusars a kísérlet költségei térülnek meg maradéktalanul, de tiszta haszon is várható. Az MTV Plusz - legalábbis tervezői azt ígérik - új hangvétellel, új módszerekkel szól majd a nézőkhöz, tele lesz különböző rejtvény és fejtörőjátékokkal, melyekkel értékes dolgokat, sőt külföldi utakat is lehet nyerni. Ha a kísérlet beválik, akkor megszületett a példa és a megoldás: milyen irányban indulhat el a magyar televíziózás a megújulás útján. Ami pedig az egész kísérletből a nézőnek jut: az nemcsak a nyolcvan óra plusz műsor, de egy szórakoztatóbb, elevenebb, érdekesebb magyar tévéprogram, mint a korábbiak. És ez nem kevés... FENYVES GYÖRGY Három szocialista országban A kínai zenekar európai hangversenykörútja A népi Kína és a szocialista országok között egyre reménytelje- sebb együttműködés tapasztalható. Ennek jegyében vendégszerepeit most a pekingi ifjúsági szimfonikus zenekar együttese több baráti országban, két neves karmester vezényletével. Az ifjúsági megnevezés csupán az életkorra vonatkozik, mert eddigi koncertjeikről a varsói és a berlini lapok a legnagyobb elismeréssel számolnak be. Kínának évezredekre visszatekintő zenei kultúrája van, ugynakkor egyre inkább elsajátítja a klasszikus és kortárs európai zeneirodalmat. Tanúsítja ezt az említett együttes műsora is. A turné Lengyelországban kezdődött, ahol hét hangversenyt adtak, az ugyancsak fiatal Chen Cuohuang, valamint a pekingi filmharmonikusok zenekara főkarmesterének, Tang Muhainak a vezényletével. Az utóbbi Herbert von Karajarmä\ tanult, de Bernstein, Celibidache és Sawallisch mellett is működött asz- szisztensként. Személy szerint jó barátja Rolf Reuter és Kurt Masur, érthető tehát szoros kapcsolata kontinensünk zeneéletével. A lengyelországi vendégszereplést több hangverseny követte az NDK-ban, majd két koncert Moszkvában. Általában minden hangversenyükön elsőként honfitársuk, Chen Yi I. szimfóniája csendült fel, őt követték az európaiak. Közülük is elsődlegesen Sosztakovics, Richard Strauss, Csajkovszkij és Dvorák. Ráadásként majdnem minden hangversenyükön Brahms valamelyik magyar táncát játszották, valamint megszólaltattak olyan műveket, amelyek az ősi kínai zenéből táplálkoznak, és csak sajátos hangszerekkel adhatók elő. Gondolunk például a kínai fadobra, vagy a kin nevű, citeraszerú hangszerre. Ennek eredetileg öt, később hét különböző hangolású selyemhúrja van, és asztalra helyezve plektrum nélkül pengetik. Különös varázsa volt e hangszerek és az általuk előadott müvek zengésének. Az ifjúsági zenekar elóadókörútját valószínűleg több együttes vendég- szereplése is követi majd - kölcsönösségi alapon hiszen egyedül Peking - a már említett filharmónia zenekarán kívül - még tíz, egymással szinte vetélkedő koncerttársulattal rendelkezik. Hasonló a helyzet több kínai nagyvárosban is. V. I.
