Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-02 / 102. szám, hétfő

Iskolai testnevelés - tornaterem nélkül így is lehet, de meddig? Kevés olyan középiskola van az országban, amely nem rendelkezik saját tornateremmel. A Kassai (Košice) Kuzmány Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium és Alapiskola - akármilyen furcsán is hangzik - ezek közé sorolható. Vajon milyen lehet a testnevelésoktatás egy nagyváros ilyen iskolájában, ahová közel 600 diák jár? Mert ugye itt is van tornaóra, itt is teljesíteni kell (?!) a tantervet, itt is szükségük van a mozgásra, a sportolásra a tanulóknak. De hogyan, milyen körülmények között tornázik az alapiskola 129 és a gimnázium 442 diákja? Erre a kérdésre a helyszínen kerestük a választ.-Sportnyelven szólva, nem va­gyunk egy súlycsoportban a többi kassai alap- és középiskolával. A városban egyedül csak nekünk nincs tornatermünk. Ez az aggasztó helyzet már két évtizede nehezíti a testnevelés oktatását. Az élet azonban természetesen megy tovább! Belenyugodtunk, inkább be­letörődtünk ebbe, és megoldást ke­restünk. Szerencsére a közeli isko­lák kisegítettek, tanulóink ide járnak tornaórára. Ez azonban korántsem megnyugtató, mivel nap mint nap vándorolniuk kell a gyerekeknek. Csak úgy tudtuk megoldani a testne­velés oktatását, hogy főleg délután dupla órákat tartunk - kezdi a be­szélgetést Máthé József, az iskola igazgatója. Nincs könnyű dolga Gönnerth Andrea és Reiter Szonya (csak a 7. és a 8. osztályban tanítja a testneve­lést) tornatanároknak, akiknek bi­zony sokszor túlórázniuk kell. Már az elismerésre méltó, ha az osztá­lyonként előírt heti két testnevelési órát teljesíteni tudják. Ehhez szük­ség volt az úgynevezett nulladik óra bevezetésére, ami azt jelenti: nyolc helyett hétkor kezdődik a tanítás. Tanárnak, diáknak egyaránt! Ez pe­dig nem a legideálisabb megoldás. Más lehetőség azonban nincs. Csak így tudnak „beférni“ a tantervbe és a tornateremmel rendelkező iskola órarendjébe.- Sajnos, a sportkörökre nem na­gyon marad idő, az igazat megvallva nincs is hol tartani ezeket. Annak ellenére, hogy nem tudjuk kellőkép­pen felkészíteni a diákokat az egyes sportversenyekre, minden viadalon részt veszünk. Természetesen a si­kerek elmaradnak, ez érthető is. A múltban nem neveztünk, most viszont változott a helyzet. A kézi­labda- és röplabdatornákra együtt készülünk a Schönherz Zoltán Ipari Szakközépiskola diákjaival. Egy-egy verseny előtt közösen edzünk az ottani tanteremben - mondja Gön­nerth Andrea. A lányok körében nagy népszerű­ségnek örvend a kézilabda, a fiúk a focin kívül a röplabdát is szeretik. Amíg az iskola udvarán lehetett ját­szani, naponta benépesült a kispá­lya. Jelenleg azonban az építkezés miatt kizárták a tanulókat. Ha az időjárás engedi, a délutáni tornaórá­kat a ZŤS stadionjában található atlétikai pályán tartják. Ekkor bizony a dupla óra 90 perc helyett 120-ig is eltart. Ennek a „rájátszásnak“ nagy a népszerűsége, hiszen ki ne sze­retné a labdajátékokat. Jövőre ma­gasabb szintre akarják emelni a sportköröket. Úgy néz ki, lesz belőle valami: a közeli sportcsarnok hetente egyszer a Kuzmány utcai iskola diákjainak rendelkezésére áll majd. Legalábbis ezt ígérik!- Szeptembertől rendszeresen folyik az úszásoktatás. Havonta négy órát kaptunk a kassai 50 méte­res fedett uszodában. Minden szer­dán körülbelül ötvenen ismerkednek az úszás alapjaival. Akik nem tud­nak úszni, azoknak kötelező a rész­Jubiláló atlétikai diákverseny Huszadszor a Csehszlovák Rádió Serlegéért ÚJ SZÚ 1988. V. 2. Kevesen tudják, hogy hazánk leg­nagyobb tömegeket megmozgató atlétikai rendezvénye a Csehszlovák Rádió Serlegéért lebonyolított ver­seny, mely az idén jubilál: immár huszadszor rendezik meg. A viadal célja népszerűsíteni a diáksportot, felfedezni a tehetségeket és a lehető legtöbb fiatalt megnyerni a rendsze­res testedzésnek. A verseny társ­rendezői a Csehszlovák Atlétikai Szövetség, a cseh és a szlovák oktatásügyi minisztérium, valamint a Csehszlovák Rádió prágai és bra­tislavai szerkesztősége. A propagá­lásból és a rendezésből nagy részt vállalnak a rádió sportszerkesztósé- gei. Mária Zavarská, a bratislavai rádió sportosztályának riportere kezdettől fogva a tömeges rendez­vény leglelkesebb népszerűsítői kö­zé tartozik. A jubileumi versenyről tőle kértünk részletes tájékoztatást. • Kik vesznek részt az idei ver­senyen?-Az alapiskolák csapatai négy korosztályban (1976-os és fiatalabb születésű fiúk és lányok, valamint az 1974-ben és 75-ben született diá­kok) mérik össze erejüket. Az előfor­dulók most zajlanak az egész or­szág területén. A kiírás értelmében az iskolai versenyeket legkésőbb május 10-ig kell lebonyolítani. Min­den korcsoportban hat számot ren­deznek, az elért eredményeket az 1987-ben kiadott táblázat alapján pontozzák. Az a csapat győz, mely az összes számot tekintve a legtöbb pontot szerzi. Ezt követően kerül sor a körzeti és a járási versenyekre, melyek lebonyolítási határideje má­jus 27. A kerületi döntőben a legjobb 24 csapat méri össze erejét. Erre a versenyre az egész országban azonos időpontban, június 14-én és 15-én kerül sor. • Ismeretes-e már a kerületi se­regszemlék helyszíne?- A Kelet-szlovákiai kerület dön­tőjét Levočában rendezik, a Közép­szlovákiai kerület északi járásainak képviselői Martinban, a déli járások iskolái Rimaszombaton (Rim. Sobo­ta) versenyeznek, a nyugat-szlová­kiai döntő színhelye Trnava vagy Kálna lesz. A bratislavai iskolák pe­dig a Mladá Garda pályáján mérik össze erejüket. Itt szeretném elmon­dani, hogy a rádió munkatársai min­den pályán ott lesznek, és helyszíni közvetítésben számolnak be a leg­fiatalabb atléták versenyéről. • Milyen visszhangja volt a tava­lyi seregszemlének?- A legnagyobb részvételt a dél- morvaországi kerületben jegyeztük fel, ahol 461 alapiskola közül 345 kapcsolódott be a rendezvénybe. A szlovákiai kerületek közül a legna­gyobb érdeklődés a közép-szlová­kiaiban mutatkozott, a legkevesebb iskola a Nyugat-szlovákiai kerületből jelentkezett. Elgondolkodtató: egész Csehszlovákiában csak egy járás, a Bratislava-vidéki nem rendezett járási fordulót. A tavalyi verseny ab­szolút győztese a Karlovy Vary-i alapiskola leány csapata lett. Kitü­nően szerepeltek a dunaszerdehelyi (Dun. Streda) Hviezdoslav utcai is­kola sportosztályának képviselői is, szlovákiai viszonylatban az első he­lyen végeztek. Bízunk benne, hogy az idei jubileumi verseny újabb híve­ket szerez a sportok királynőjé­nek. (tics) Máthé József: „Csak a mi isko­lánknak nincs tornaterme Kas­sán...” (Gazdag József felvétele) vétel. A gimnázium tanulóinak tíz százalékát érinti ez, főleg vidéki diá­kokról van szó. Sajnos, az órarendet nem tudjuk úgy beosztani, hogy va­lamennyi osztály tanulói elmehesse­nek az úszásoktatásra - említi Má­thé József. Egyre több híve van a szabadi­dősportnak a Kuzmány utcai iskolá­ban is. Főleg a turisztikát kedvelik a diákok, akik Máday Ferenc veze­tésével rendszeresen részt vesznek kisebb-nagyobb túrákon. Legutóbb április 30-án a SZISZ kezdeménye­zésére többen elmentek a VSŽ által rendezett 15 kilométeres tavaszi ter­mészetjáró kirándulásra. Télen, a sí­suliban Reiter Géza az alapiskolá­sokat a lesiklás technikájával ismer­tette meg. Az idén, sajnos, a hóhi­ány miatt - ha volt rá mód - a torna­teremben gyakoroltak.- Minden támogatást megkapunk az iskola vezetőségétől, azonban tornatermet nem építhet Enélkül pedig a jövőben is csak egy helyben topogunk majd. Az illetékesek Ígérik, ám egyelőre semmi jel nem mutat arra, hogy előrehaladás történne az ügyben. Bizakodunk, várunk, mi mást tehetünk... - búcsúzik Gön­nerth Andrea. Tornaterme ugyan nincs a Kuz­mány Utcai Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskolának és Gimnáziumnak, de lelkesedésben, tenni akarásban nincs hiány. Mindannyian az iskolai testnevelés magasabb szintre eme­lésén fáradoznak. Ezt azonban kül­ső támogatás nélkül aligha érhetik el. Valóban megérdemelne ez a kassai iskola egy tornatermet! Lapzárta előtt kaptuk a hírt, hogy május 5-én a Kuzmány utcai iskola rendezi a kelet-szlovákiai középis­kolák tanulóinak atlétikai versenyét, melyen 36 iskola diákjai vesznek részt. A házigazdák nem tartoznak az esélyesek közé, mert a többi indulóhoz képest egy versenyzőjük sem aktív sportoló. Ennek ellenére népes csapatot indítanak, mert a részvételt tartják a legfontosabb­nak, és ahogy Gönnerth Andrea is hangsúlyozta: a mozgás, a sport népszerűsítése a fő feladat. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ A diákok körében is egyre nagyobb népszerűségnek örvendenek a futóversenyek (Virág Tibor felvétele) HÚSZ NYÁRI OLIMPIA (LONDON - 1908) Az első igazi világverseny Mivel a St. Louis-i játékok kudarccal végződtek, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság az olimpiai gondolat és a sportversenyek hatékonyabbá tételén fáradozott. Ezért engedélyezte a görögöknek 1906-ban az úgynevezett olimpiai ünnepségek megrendezését. Es az athéniek huszonkét ország részvételével méltó keretek között, bár sok rendezési hibával bonyolították le a versenyeket. Újra igazi olimpiai hangulat uralkodott a nyári játékokon. Ezt az úgynevezett pánhellén olimpiát a NOB azonban hivatalosan sosem ismerte el. A hivatalos, IV. sorszámot az 1908-as olimpia kapta, amelynek színhelye Róma lett volna. Az olaszok azoban éppen Athénban jelentették be, visszalépnek, mivel országuk politikai és gazdasági válsággal küszködik. Csak erre vártak az angolok, London rögtön „beugrott" Róma helyett... 1. MÉLTÓ FELTÉTELEK. A szi­getországiak alig másfél esztendő alatt 70 000 néző befogadására al­kalmas stadiont létesítettek, mely­nek részét képezte az akkor egye­dülálló 100x15,7 méteres úszóme­dence. A teremsportokat szolgáló tornacsarnokot pedig a stadion bejá­ratánál építették fel. Ezek a pompás létesítmények al­kalmasak voltak arra, hogy most már huszonkét nemzet 2059 sporto­lója valóban olimpiai játékokhoz méltó feltételek mellett mérhesse össze erejét, tudását. A londoni olimpia méreteiben és külsőségei­ben is az első igazi nagy világver­seny volt. Londonban a nyári játékok bebizonyították életképességüket, társadalmi eseménnyé váltak, a színvonalas küzdelmek az érdek­lődés középpontjában álltak. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy a megnyitóünnepséget harmincez­ren nézték végig és az atlétikai ver­senyeken több alkalommal is meg­telt a stadion! Előrelépést jelentett az is, hogy a rendezők ragaszkodtak is saját szabályaikhoz, a műsor összeállítá­sát már megbeszélték a sportban vezető szerepet játszó országok szakembereivel. Persze, egy-két „hazarendezéstől“ a britek sem ri­adtak vissza. 2. COUBERTIN MONDÁSA. A lon­doni játékokat egyházi szertartás vezette be, s ekkor hangzott el az a később Pierre de Coubertinnek tulajdonított mondás, hogy „az olim­pián nem a győzelem a fontos, ha­nem a részvétel“. Az angol főváros­ban adományoztak - az újkori olim­piák történetében először - arany-, ezüst- és bronzérmet a legjob­baknak. Ami a részvételt illeti, Londonban mindmáig érvényes „világrekord“ született: mivel még nem szabályoz­ták, hogy az országokat hányán képviselhetik egy-egy számban, Anglia kerek 700 (!!) sportolót indí­tott. Ezek nemcsak a létszámot nö­velték, hanem jól is szerepeltek, 109 aranyérem közül 55-öt nyertek. Hiá­ba, Anglia a modern sportok ősha­zája. SÚRLÓDÁSOK. Az angoloknak egyetlen komolyabb ellenfelük az amerikaiak voltak, akiknél így is két­szer annyi aranyérmet szereztek. Azokban az időkben a szigetorszá­giak nem nagyon szerették a túlzot­tan magabiztos „jenkiket". Nem csoda hát, hogy napirenden voltak a súrlódások. Kezdődött mindez az ökölvívás­sal. A rendezők szinte az utolsó pillanatig titkolóztak és amikor már biztos volt, hogy az amerikaiak nem érkezhetnek meg időben, bejelen­tették: ökölvívás is lesz a műsoron. Méghozzá öt súlycsoportban. Hogy miért csak ötben, amikor ebben az időben már hét súlycsoport létezett? Nyilvánvalóan csak öt súlycsoport­ban rendelkeztek esélyes ökölvívó­val. A végeredmény? öt angol győ­zelem ... A rendezők már a megnyitón fel­bosszantották a tengerentúliakat, „elfelejtették“ felvonni az amerikai zászlót. Aztán a négyszáz méteres síkfutás döntőjében robbant a bom­ba. Három amerikai és egy angol küzdött az elsőségért. A hazai Hals- welle azonban nem futott át a célon, elesett. Egyesek szerint azért, mert az amerikai Carpenter könyökkel ol­dalba vágta és összerúgta a bokáját, mások szerint a nadrágjánál fogva rántotta a földre. Carpentert kizárták és a döntőt meg kellett ismételni. A másik két amerikai szolidaritásból nem állt rajthoz, így az angol egye­dül „versenyzett“ és nyert aranyér­met. Ilyesmi sem fordul elő minden nap... Ezzel azonban nem értek véget az incidensek. Amikor New York polgármestere fogadta a huszonhét számból tizenötben győztes ameri­kai atlétákat, azok egy oroszlánköly- köt vittek magukkal a városházára Ez nem is lett volna baj. Csakhogy a farkára volt kötve - az angol zász­ló! Ezt már diplomáciai úton kellett elsimítani. EWRY BÚCSÚJA. Egyébként az atlétikai versenyek Londonban is az érdeklődés középpontjában álltak. Az érdekesebb számok telt ház előtt zajlottak, futószalagon dőltek meg a világrekordok. Az angol fővárosban búcsúzott az újkori olimpiák legendás alakja, a már 35 éves Ray Ewry, a „kígyó- ember", a helyből ugrás utolérhetet- lenje, aki három olimpián nyolc első­séget szerzett. 3. ÖLBEN A CÉLBA. Drámai pilla­natokban bővelkedett a maratoni fu­tás, amelynek ismét megvolt a maga sajátos szenzációja. Az olasz Do- rando Pietri elsőnek futott be a sta­dionba, de összeesett. Keserves kínlódással valahogy újra felállt, majd ismét elterült. Közben a stadi­on bejáratánál már megjelent az amerikai Hayes. Ekkor a vezető ver­senybíró (!) felkapta Dörandót és úgy vitte a célba Az olasz győz - de idegen segít­séggel. Óvás, botrány, amerikai győzelem. A jóakaratú rendező megfosztotta Pietrit az aranyérem­től. De ki tudja, saját lábán képes lett-e volna áthaladni a célon? BIRKÓZÁS - 70 PERCIG. Amint fentebb említettük, Londonban sem volt teljesen ismeretlen fogalom a „hazarendezés“. Kötélhúzásban: 1. Nagy-Britannia I, 2. Nagy-Britan- nia II., 3. Nagy-Britannia III. Angliát a liverpooli és a londoni központi rendőrség csapatai képviselték. A rendőrök egymást húzták... A birkózók (már két fogásnemben versenyeztek) viszont egymást gyö­törték. És nem is egy-két percig! Például a nehézsúlyú magyar Weisz 70 perces (!) küzdelemben biztosí­totta bajnokságát Petrov orosz orvos ellen. Ebben az időben ugyanis még időkorlátozás nélkül, addig birkóz­tak, amíg az egyik versenyző két vállra nem fektette a másikat. CSODABOGARAK. Nemcsak a szabályok voltak furcsák a század elején, hanem néhány „csodabo­gár“ is szerepelt az olimpiák műso­rán. Ilyen volt a lovaspóló, a rockets (teremben űzik, a labdát ütő segítsé­gével az egyik falhoz csapják, s ahogy visszapattan, az ellenfélnek kell lekezelnie), a jeu de paume (afféle őstenisz) és a jégkorongo­záshoz hasonló lacrosse. A londoni olimpia néhány további érdekessége: itt avattak először baj­nokot gyeplabdában és labdarúgás­ban. A futballt természetesen az angolok nyerték, előbb 7:1-re verték Franciaországot, majd 2:0-ra Dáni­át. Londonban a műkorcsolya is szerepelt a nyári olimpia műsorán. KÉT BRONZÉREM. Csehorszá­got huszonegy sportoló képviselte a nyári játékokon és a vívók két bronzérmet szereztek: kard egyéni­ben (Losdorf) és kardcsapatban. Magyarország 63 sportolója közúl ugyancsak a kardvívók szerepeltek a legjobban, két aranyérem (Fuchs és a csapat), egy ezüst (Zulovszky) volt a mérleg. Amikor véget értek a londoni nyári játékok, Piere de Coubertin, a NOB elnöke a záróvacsorán nagy jövőt jósolt az olimpiának. Igaza lett a mo­dern olimpiák szülőatyjának... TOMI VINCE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom