Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-05 / 105. szám, csütörtök

A CSSZSZK kormányának programnyilatkozata (Folytatás a 4. oldalról) mivel azoknak az eszközöknek és módszereknek alkalmazásánál, amelyekkel a nemzeti bizottságok érvényesítik egyeztető szerepüket, jóval nagyobb mértékben kell szá­mításba venniük a területükön kiala­kuló viszonyok gazdasági vonatko­zásait. A nemzeti bizottságokra új feladat hárul, mint olyan szervekre is, ame­lyek közvetlenül irányítják a gazdál­kodó szervezeteket. A szervetalapí- tó funkció gyakorlása (az általuk irá­nyított állami gazdálkodó szerveze­tek létrehozásában) növeli felelős­ségüket. Felmerül az a kérdés is, hogy az irányítás új mechanizmusa milyen hatást gyakorol a Nemzeti Front vá­lasztási programjai kimunkálásának és megvalósításának módjára. Nem vitás, hogy hosszú távon tapasztalt pozitív hozamukat meg kell őrizni. E programok alapján oldanak meg az emberek mindennapos szükség­leteinek megfelelően számos fontos kérdést, s ezért a gazdaságirányítás tökéletesítése során a köztársasági * kormányokkal együtt ügyelni fogunk arra, hogy az új szabályok nagyobb teret biztosítsanak az emberek kez­deményezésének, amelynek célja a városok és a községek szépítése, lakosságuk létfeltételeinek javítása. Életünk demokratizálásáról szól­va természetesen nem feledkezhe­tünk meg a szövetségi kormány te­vékenységéről való nyilvános tájé­koztatásról. E tekintetben már vég­rehajtottunk néhány szervezési és tartalmi változást. Ezek közé tartoz­nak például a rendszeres sajtóérte­kezletek, amelyeken a csehszlovák és a külföldi újságírókat tájékoztat­ják a kormány üléseiről, és amelye­ken tisztázhatják országunk bel- és külpolitikájának bármely kérdését. Nagyon fontosnak tekintjük azt, hogy a kormány tagjai szerepeljenek a sajtóban, a rádióban és a televízi­óban, magyarázzák a kormány ál­láspontját, reagáljanak az állampol­gárok javaslataira és bírálatára. Ezek során ahhoz az elvhez igazo­dunk, hogy a nyíltság a legjobb megelőzése a politika helytelen ér­telmezésének, a mendemondáknak és esetenként szándékaink célzatos elferdítésének is. Új politikai gondolkodásmód a nemzetközi kapcsolatokban Az 1986 júniusi kormánynyilatko­zatban az akkori nemzetközi helyze­tet bonyolultnak és veszélyesnek jellemeztük. Ma, nem egész két év­vel a program elfogadása után re- ménytkeltő mozzanatokra és válto­zásokra mutathatunk rá. Kétségkívül csökkent a nemzetközi feszültség, növekedett az államok közötti biza­lom és számos ország vezetőinek politikai felelőssége. Joggal beszél­hetünk arról, hogy a nemzetközi kapcsolatokban új politikai gondol­kodásmód van születőben. Valamennyien tudjuk, milyen nagy diplomáciai erőfeszítéseket, mennyi kezdeményezést és jószán­dékú gesztust tesz a Szovjetunió és a szocialista közösség többi orszá­ga, hogy a világ kijusson a zsákutcá­ból, s hogy csökkenjen a globális atomkonfliktus veszélye. Tudatosítjuk, hogy a változások meghatározó eleme a Szovjetunió és az Egyesült Államok kapcsolatai és párbeszéde új minőségében rej­lik. Ebben nagy érdemeket szerzett Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtit­kára. A közepes és rövidebb hatótávol­ságú rakéták felszámolásáról szóló szerződés aláírása kétségkívül tör­ténelmi esemény, amely megnyitja az utat a további tárgyalások előtt, főleg a stratégiai támadófegyverek 50 százalékos csökkentéséről, a vegyi fegyverek teljes betiltásáról és a hagyományos fegyvereknek a lehető legalacsonyabb szintre tör­ténő csökkentéséről folytatott tár­gyalások előtt. A szocialista Csehszlovákia ter­mészetesen nem figyelte kívülálló­ként ezeket az eseményeket. Szá­mos nyilatkozattal és más külpoliti­kai lépésekkel is támogattuk ezt az irányvonalat. Szerződést írtunk alá 1987. december 11 -én a Szovjetuni­óval és az NDK-val, amelyben egyet­értettünk a rakétakivonást elősegí­tendő ellenőrző és inspekciós intéz­kedések meghozatalával. A már be­fejezett kivonás egyben azt az óha­junkat is kifejezte, hogy a szerződést ne csak jóváhagyják, hanem a felek következetesen be is tartsák, még­pedig a ratifikálás előtt. Azonban továbbra is a valóságból indulunk ki, ellenállunk a pacifista hangulatok­nak és továbbra is éberek vagyunk az imperializmussal szemben. Ezért kellőképpen gondoskodni fogunk szocialista hazánk biztonsá­gának és védelmi képességének megszilárdításáról - a szövetséges államok törekvéseivel összhangban és a Varsói Szerződés Politikai Ta­nácskozó Testülete 1987 májusi berlini ülésén elfogadott katonai doktrínájának szellemében. Külpolitikai céljainkban nagy fi­gyelmet fordítottunk az egységes európai ház filozófiájának érvénye­sítésére, mert ez nemcsak politikánk elveinek, hanem népünk humánus, a történelem által igazolt eszménye­inek is megfelel. Erre irányul az a legutóbbi cseh­szlovák kezdeményezés is, amely a februári győzelem 40. évfordulójá­val kapcsolatban látott napvilágot, s amely azt szorgalmazza, hogy a Varsói Szerződés és a NATO határvonalán hozzák létre a biza­lom, az együttmúködés és a jószom­szédi kapcsolatok övezetét. Ez a ja­vaslat ugyanakkor magába foglalja a nemzetközi biztonság valamennyi szempontját - a politikait a katonait, a gazdaságit, a környezetvédelmit és a humanitáriust egyaránt. A jövőben tovább akarjuk folytatni az ilyen irányú törekvéseinket: a fegyveres erők és a hagyományos fegyverzet csökkentéséről folyó tár­gyalásokon, beleértve a Varsói Szerződés és a NATO huszonhá­rom országának bécsi konzultációit is. Továbbra is időszerűek közös ja­vaslataink az NDK kormányával, amelyekkel az NSZK kormányához fordultunk a vegyi fegyverektől men­tes övezet és atomfegyvermentes folyosó ügyében. Abból a meggyő­ződésből indulunk ki, hogy a részle­ges lépések és a regionális megbe­szélések világviszonylatban is hoz­zájárulhatnak a leszerelés sürgető kérdéseinek megoldásához. Mint tudják, a közelmúltban Prá­gában járt legnagyobb nyugati szomszédunk, az NSZK szövetségi kancellárja, Helmut Kohl úr. A tár­gyalásokon megállapodtunk abban, hogy a békés egymás mellett élés politikájának szellemében, s a népe­ink történelmében egymásra ható jelentős gazdasági és kulturális ha­gyományokkal összhangban a leg­különbözőbb területeken fejleszteni fogjuk az együttműködést. Ugyan­akkor azzal számolunk, hogy bővít­jük együttműködésünket az Osztrák Köztársasággal, amelynek szövet­ségi kancellárja a közeljövőben tesz látogatást Prágában. Más nyugat­európai országokhoz fűződő kap­csolatainkban is ezt a politikát fogjuk folytatni. A csehszlovák diplomácia figyel­mét a fejlődő világhoz fűződő kap­csolataink sem kerülték el. A globá­lis problémák megoldása szempont­jából a fejlődő országok jelentősége egyre növekszik. Nagyon sok fontos tárgyalás zajlott le elsősorban a ba­ráti arab országokkal, valamint Afri­ka és Ázsia más országaival. Az elmúlt időben arra törekedtünk, hogy legalább kis mértékben hozzájárul­junk a nemzeti megbékélés sikeré­hez Afganisztánban és Kambodzsá­ban, a konfliktusok rendezéséhez Közép-Amerikában, a Közel-Kele- ten, a Perzsa-öbölben és Afrika déli részén. E szempontból nyújtunk testvéri segítséget a nemzeti felsza­badító mozgalmaknak és azoknak az államoknak, amelyek az imperia­lista agresszió célpontjai. A csehszlovák külpolitikai aktivi­tás alapelve a szocialista országok­kal való kapcsolatok fejlesztése az átalakítás és a demokratizálás szel­lemében, s a jövőben is az marad. Ezen elvek alapján számos találko­zóra, konzultációra, munkaértekez­letre került sor a Varsói Szerződés tagállamai között. A kölcsönös együttműködés bővítése szempont­jából a konkrét ösztönzések rendkí­vüli gazdag forrását jelentették Miloš Jakeš elvtársnak, a CSKP KB főtit­kárának idei megbeszélései a test­vérpártok legfelsőbb vezetőivel. A kapcsolatok további fejlesztésére törekszünk a Kínai Népköztársaság­gal is. Hasonlóan, mint a múltban, nap­jainkban is meghatározó jelentősé­gű Csehszlovákia számára barátsá­gunk, szövetségünk és sokoldalú együttműködésünk a Szovjetunió­val. Nagyon ösztönöz bennünket és a jövőben is nagy hatással lesz ránk a politikai és gazdasági reformok irányvonala és a néphatalom lenini elveinek megszilárdítása, a demok­ratizálás, a nyíltság és az a szellemi megújulás, amely a Szovjetunióban, legnagyobb szövetségesünk hazá­jában végbemegy. Ez kölcsönös kapcsolatainkban is tükröződik. Kapcsolataink sohasem voltak olyan széleskörűek, nyíltak és ösztönző- ek, mint napjainkban. Ezt erősítették meg a testvérpár­tok főtitkárainak ez év januári moszkvai megbeszélései, továbbá a köztársasági elnöki és kormányfői szintű tárgyalások. Napjainkban megnövekedtek az igények és az elvárások az irányítás minden szintjének szakmai színvo­nalával, céltudatosságával és gya­korlati képességeivel szemben, ami elsősorban a szövetségi kormányra, az állam legfelsőbb végrehajtó szer­vére vonatkozik. Csak ilyen módszerrel oldhatók meg azok a nem kis feladatok, ame­lyeket a szövetségi kormány prog­ramjában kitűz. Végezetül őszinte köszönetemet szeretném kifejezni a Szövetségi Gyűlésnek azért a hatékony támo­gatásáért, amelyben a kormányt az elmúlt időszakban részesítette, és szeretném kifejezni meggyőződése­met, hogy ez a jövőben is így lesz. Megtárgyalásra a Szövetségi Gyűlés elé terjesztem a Csehszlo­vák Szocialista Köztársaság kormá­nyának programnyilatkozatát és ké­rem önöket, tisztelt képviselő elvtár­sak, hogy megvitatása után a cseh­szlovák föderációról szóló törvény 69. cikkelye értelmében szavazzanak bi­zalmat a kormánynak. Nagyszabású rekon­strukció folyik a neratovi- cei Spolana vállalatnál. A felújításból elsősorban a műszál- és kalcinált nátriumszulfát-gyártás profitál, ahol a régi be­rendezéseket korszerű­ekkel helyettesítették. A termelés nem szüne­telt a felújítás alatt sem. Felvételünkön Rudolf Vondráček és František Mottl a cellulózadagoló berendezést kezeli. (Petr Josek felvétele f ČTK) Megelevenedő arcképek É vről évre május 5-én a vi­rágdíszbe öltözött száz- tornyú Prágában több mint ezerötszáz márványtábla és más emlékjel előtt állnak díszőr­séget az úttörők. Ilyenkor felnőt- tes megindultság ül a vidámság­ra oly fogékony gyermekarco­kon. Ki tudja, hányán lehetnek közöttük, akik számára mindez családi megemlékezést is jelent. Az idővel dacoló, márványba foglalt nem egy arcképet otthon ereklyeként őriznek az albumok. Köztisztelet és családi gyász hatja át egyszerre számos he­lyen e kegyeletlerovást azok iránt, akiket a saját házuk előtt emelt barikádokon ért a gyilkos golyó. Mélyen bevésődve, szemé­lyes emlékezetben él az a kép, amit 1945. május elején Prága mutatott. Az utókor számára ko­rabeli filmfelvételek is megörökí­tették ennek számos mozzana­tát. A fasizmus leveréséről szóló dokumentumfilm-összeállítások- hoz világszerte elválaszthatatla­nul hozzátartozik a hirtelen han­gyabollyá változott Vencel-tér látványa. A fasiszta rémuralom elleni gyűlölet elemi erejű kirob­banását elevenítik fel a filmkoc­kák. Szemtanúi lehetünk, amint a népharag kitörése nyomán porba hullanak a fasiszta jelké­pek, hamuvá válnak a Hitler- portrék és a náci zászlók, s a házfalakon, az ablakokban megjelennek a féltve őrzött csehszlovák állami lobogók. Sok-sok családban a televízió képernyője előtt a legfiatalabb nemzedék számára a szülők és nagyszülők emlékidéző közbeki­áltásai szolgáltatják a kommen­tárt. S az egész lényüket átható lelkesültséget csak az értheti meg igazán, aki ismerte az éve­ken keresztül, lehúzott függö­nyök mögött izzó szabadságvá­gyat, melynek az arcon, tekintet­ben elővillanó leghalványabb je­le is azzal járt, hogy a lépcsőhá­zak csendjét feketeköpenyes Ge­stapo-ügynökök megjelenése veri fel. S ez a halál dermesztő leheletét hozta magával. A résztvevők számára a kora­beli örömérzések újraélésében szüntelenül jelen van az áldozat- vállalás halálkiáltása is. A fasisz­ta járom végleges lerázása még ezekután is sok-sok emberéletet követelt. E májusi napokat meg­idézve gyakori az alábbi, újsá­gok hasábjain is közreadott egyéni emlékkép: „Szinte ma is látom magam előtt férfiak, nők és gyerekek templomok hideg kópadlóján kiterített holttestének hosszú sorát. Sókan voltak, na­gyon sokan. “ Mindezt a cseh nép májusi felkeléseként tárgyalják a törté­nelemkönyvek. A köztudatban prágai felkelésként él ez a fasiz­mus feletti végleges győzelem­mel összefonódott forradalmi tett. Hosszú ideig még a szakiro­dalom és a történeti publicisztika is így emlegette. Tudjuk, a prá­gai nép elszántsága valóban meghatározó szerepet játszott a megszállókkal szembeni népi megmozdulások kiteljesedésé­ben. A cseh nép májusi felkelése ugyanis helyi akciók láncolata­ként kezdődött. Az ellenállás éveken át ébren tartott szelleme gyújtóanyagnak bizonyult, mely robbanásokhoz vezetett, s ezek feltartóztathatatlanul elárasztot­ták Csehország egyes területeit. Tudjuk, a felkelés egyre szapo­rodó tűzfészkei veszélybe so­dorták a Cseh-Morva medencé­ben levő, százezer főnyi náci haderőhöz fűzött reményeket. A felperzselt föld taktikája a leg­apróbb részletekre is kiterjedő, pontos tervekre épült. A forrás- kiadványokban fellelhető doku­mentumokat lapozva ezek ma is megborzongatóan hatnak. Szin­te kézzel foghatóvá válik, hogy milyen pótolhatatlan értékeket mentettek meg a felkelt nép fiai, a partizánok és a szovjet hadse­reg harcosai. A fasiszták menekülését ** megnehezítette a közle­kedési csomópontokon kitört el­lenállás. Hazai és magyarorszá­gi történészek munkái tanúskod­nak arról, hogy a felkelőknek- helyenként jelentős erőkkel- a bomlás állapotában levő ma­gyar hadsereg is segítséget nyújtott. A prágai hidak elveszté­sének rémítő következményeivel számot vetve, a kimúlását érző fenevad bőszületével kegyetlen- kedtek a fasiszták. A tankok és menetoszlopok elé kényszerített túszokkal szembeni könyörte­lenség még utoljára feltárta a fa­siszta terror elvetemültségét. Tragikus áldozatokkal járt a puszta fordulatként értelme­zett, hatalomátvételben remény­kedő, egyezkedésre hajlamos polgári ellenállás magatartása. A cseh kommunisták az illegali­tásból kilépő Rudé právo és a röplapok hasábjain intéztek felhívást a dolgozó néphez: semmit sem kaphatsz aján­dékként, mindent meg kell oltal­maznod... szervezzétek a gyá­rak fegyveres védelmét.” S leg­tovább a munkáskerületekben ropogtak a fegyverek. Tudjuk, sorsdöntő pillantok- ban, a felkelők birtokában levő rádió segélykérő felhívásának eleget téve érkeztek május 9-én Prágába az I. Ukrán Front előre­tolt harckocsiegységei. A velük való találkozás felejthetetlen pil­lanatai a művészet valamennyi ágának művelőit megihlették, hogy a történelmi maradandó- ság világába emeljék azokat. Úgy tűnik, ma mégis a dokumen- tumhü filmek hatóereje a legszá­mottevőbb. Maga a valóság tel­jes közvetlenségében árasztja mához szóló üzenetét. Úgy, ahogy azt Borisz Polevoj riport­jából érzékelhetjük: „A rádió piszkosszürke épülete előtt ki­léptünk az autóból. Néhány bari­kád torlaszolta el a környező utcákat. Feltépett utcakövek, üres töltényhüvelyek, leomlott vakolatmaradványok, üvegcse­repek uralták a szemhatárt. Az egyik barikádon szomorú látvány tárult elénk. Felfordult teherautó mellett halálában is gyönyörű ar­cú fiatal lány holtteste hevert. A lendületében megmerevedett keze konzervdobozból készült gránátot szorított. S közvetlenül mellette széttárt Karokkal a szov­jet hadsereg tankistája terült el holtan. Bizonyára akkor terítette le a lövés, amikor a lány segítsé­gére sietett. Fej-fej mellett fe­küdtek, a hallgatag tömegtől kö­rülvéve, és mintegy jelképezve a csehszlovák és a szovjet nép vérrel pecsételt barátságát.“ E gyéni emlékek, dokumen­tumok, történelmi feldol­gozások és a művészi képzelet szárnyalásai idézik a múltat. Események, élmények érzékel­tetik az összefüggéseket. Csakis így válik érthetővé a felnövekvő nemzedékek számára, hogy mi­ként hiúsultak meg a fasiszták kalandor tervei. Így kap határo­zott vonásokat az emléktáblán szereplő nevek megelevenedé- se. A legdrágább érték, az em­beri élet feláldozásának hősi tet­te ma az egész emberiséget fe­nyegető veszély száműzéséhez ad erőt. KISS JÓZSEF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom