Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)
1988-05-30 / 125. szám, hétfő
mondhatnék. Talán mi örültünk a legjobban, amikor korlátozták az alkohol árusítását, habár ez a lépés legfeljebb csak valamit javíthat a helyzeten. Én ezt a javulást főleg abban látom, hogy nem is olyan régen csaknem minden családi vagy munkahelyi összejövetelen roskadozott az asztal a vodkásüvegektől. Most már akadnak, s nem is kevesen olyanok, akik változtattak ezen a nagyon káros sapkáson, s meggyőződéssel vallják: tea, kávé vagy egyetlen üveg vodka, pezsgő mellett is lehet órákat együtt tölteni. és ősi üzbég szokás szerint nagy ajándékot kell adni a vőlegény családjának, különben ma is nagyon megszólnák őket... Látja, ez csak a hagyományok és a mai szokások keveredése, s nem beszéltünk még a lakásgondokról, anyagiakról és sok más égető kérdésről. A főszerkesztő szavait jegyzem:- Mihail Gorbacsov írja a könyvében, hogy a pangás évei kikezdték eszmei és erkölcsi értékeinket, s ezt a családok is nagyon megérezték. A mi feladatunk most a sebek gyógyítása, s még inkább a problémák A falakon gyermekek fényképei. Mosolygós gyerkőcök, önfeledten hancúrozó fiúk, édesanyjukat átölelő leányok, arrébb egy magányosan tébláboló suhanc, valamivel jobbra könnyező kisfiú rémülten görnyed össze az ütésre lendülő kéz elől. A fő helyen egy plakát: gyermek lövi szét parittyával a vod- kásüveget. Az alkohol elleni harc során meghirdetett pályázat tavalyi díjnyertes alkotása. Eredetileg nem ide készültem, hiszen a Szemja, vagyis a Család nevű új szovjet lapról akartam írni, de szovjet kollégáim azt javasolták, először próbáljak meg beszélni Jelena Csernyák egyetemi tanárral, aki a mai szovjet családok helyzetéről, gondjairól több őszinte hangú, nagy feltűnést és visszhangot kiváltó tanulmányt és cikket írt. Napokon át próbálkoztam, míg végre sikerült telefonon beszélnem vele.-Jöjjön el holnap ide az egyetemre. Előadás után én is készülök a szerkesztőségbe. Útközben beszélgethetünk. Szigorú tekintetű, szemüveges asszonynak képzeltem el Jelena Csernyakot, s meglepődöm, amikor fiatalos járású, divatosan öltözött, élénk tekintetű nő nyújt kezet, aki közvetlenségével pillanatok alatt feloldja a bemutatkozás, az első percek feszélyezettségét. Zöld teával kínál, s már mondanám is kérdéseimet, de leint:- Nem kell mindig rohanni, a teázásnak legyen hangulata, szolgálja a szellemi és a fizikai regenerálódást. A családjáról beszél, s az én családomról kérdez. Kissé kopott Ladában beszélgetünk, útban Moszkva belvárosa felé. A kormány mögül figyeli az utat, de gondolatai máshol járnak:- Valamelyik lapban olvastam azt a találó meghatározást, hogy társadalmunk az öntisztulás fájdalmas folyamatán megy keresztül. Most döbbenünk rá, hogy mennyi minden fölött szemet hunytunk, mennyi mindenről nem beszéltünk az elmúlt években, sót évtizedekben. Fennen hirdettük, s teljes joggal, hogy a család a társadalom alapja. De megmaradtunk a kinyilatkoztatásoknál, a közhelyek ismétlésénél. S megpróbáltuk elhitetni, hogy a szovjet családok életében nincs semmilyen probléma. Ez már csak azért is képtelenség, mert az emberek együttéléséből mindig adódnak kisebb vagy nagyobb gondok, amelyeket nem eltussolni kell, hanem mielőbb megoldani. Mi viszont sokáig csak a termelésről beszéltünk, békésen, gondtalanul élő emberi közösségekről írtunk, miközben nőttek a szociális feszültségek és mind több családi fészek hűlt ki. Mindez sok ember életét keserítette meg, nem egy esetben tragédiákhoz vezetett, s tény az is, hogy ezek a problémák visszahatottak magára a termelésre is, hiszen a megkeseredett, egyéni gondokkal küszködő ember nyilván nem tud jól dolgozni.- A Szovjetunióban jelenleg mintegy 70 millió család él. Jelenleg nálunk nyolcszor több a válás, mint a háború előtt, Moszkvában például minden második házasság válással végződik. Van olyan város Szibériában, ahol tíz házasságból átlagosan hetet rövidesen fölbontanak. Tudjuk, változóban az értékrend, a férfit és a nőt nem a házasságlevél tartja össze, újabban mind többen élettársi kapcsolatban élnek, de ezek tudatában is egészségtelen jelenség, hogy nálunk jelenleg a gyermekek 33 százaléka házasságon kívül születik.-A nyíltság e téren is érezteti hatását, s most döbbenünk rá, mennyi a gond, a sürgős tennivaló, hiszen a család valóban a társadalom alapja. Nemrég készült fölmérés a válások okairól. Az első helyen az alkohol szerepel, a mértéktelen italozás sok egyéni és családi tragédiát okozott, erről sok szomorú történetet Nyíltan a gondokról A Szemja című új szovjet lap szerkesztőségében- Ha a válások további okait nézzük, akkor a hűtlenség és a szexuális diszharmónia szerepel a további helyeken. Látja, ez az utóbbi is olyan probléma, amelyről egészen a közelmúltig nem beszélhettünk. K özben megérkezünk a Szemja szerkesztőségébe, amely jelenleg egy irodaépületben van. Szergej Abramov főszerkesztő, az ismert író fogad, aki maga is érdekes életpályát járt be, hiszen mérnök, konstruktőr, repülők tervezésében vett részt, de az irodalom jobban vonzotta, könyvei jelentek meg, több irodalmi lap szerkesztőségében dolgozott, s boldogan mondott igent, amikor megkérdezték, el- vállalja-e az első szovjet családi lap főszerkesztői tisztét.- Csaknem az egész szerkesztőségi gárda itt van - mondja, aztán mosolyogva hozzáteszi: - Ez ma még nem nagy szó, hiszen a kézbesítővel együtt jelenleg csak tizenöten vagyunk. A lap jelenleg kéthetenként jelenik meg ötszázezres példányszámban, az év végéig szeretnék elérni a kétmilliót, a szerkesztők számát pedig negyvenre emelhetik. A főszerkesztő szobájában ülünk le, s a beszélgetés ott folytatódik, ahol a gépkocsiban abbamaradt. Ludmila Szalnyikova pszichológus, az elmúlt év végéig az egyik moszkvai tudományos intézetben dolgozott, s az Izvesztyija külső munkatársa volt. Januártól az induló Szemja munkatársa lett - jóval kevesebb fizetésért.- Úgy hiszem, hogy itt közvetlenül segíthetek az embereknek, gyakran utazom az ország legkülönbözőbb vidékeire, nagyon sokan kívánják, igénylik az őszinte eszmecserét, azt, hogy nyíltan beszélhessenek mindarról, ami nyomasztja őket, mert szeretnének tartalmasabb családi életet élni. Már csak azért is, hogy a gyermek ne érezze magát árvának a két szülő, vagy az elvált édesanya mellett. Tatjana Kukunova szociológus csehül szólal meg, Prágában szerzett egyetemi diplomát.- Az egyik nagy gond nálunk is az, hogy a rohamosan változó világunkban már lehetetlen a régi értékrend és évszázados beidegződés szerint élni, s az új szemlélet és életvitel meghonosodása nem megy konfliktusok nélkül, különösen olyan hatalmas országban, mint a miénk, ahol sok nemzet és nemzetiség él együtt, más-más gyökerekből táplálkozó hagyományokkal. Hadd mondjak egy példát. Taskentban él az egyik barátnőm, ő és a férje is egyetemi oktatók. Sokat olvasott, korszerűen gondolkodó emberek. Nemrég az asszony panaszolta, hogy évek óta alig tudnak valamit venni, mert keményen takarékoskodnak, ugyanis a lányuk nemsokára férjhez megy, megelőzése. Nevelni szeretnénk az embereket, persze, nem közhelyekkel, hanem értelmes szavakkal, követendő példákkal, s azzal, is, hogy nyíltan beszélünk gondjainkról. Ehhez kínál Yij fórumot a Szemja.- Szeretnénk formálni az emberek pszichológiai kultúráját - folytatja Ludmila Szalnyikova -, hogy türelmesebbek, megértőbbek legyenek egymáshoz. A harmadik számunkban olvasói ankét indult arról, hogy verjük-e a gyermeket. Sok hozzászólás érkezett, köztük több döbbenetes levél is, amely arról tanúskodik, hogy a szülők olykor milyen következetlenek, durvák, sőt, kegyetlenek a gyermekhez.- Lapunkban foglalkozunk a gyermekotthonok gondjaival, sőt gyermekvárosok építésének gondolatával is, alaposan tanulmányozzuk a csehszlovákiai tapasztalatokat is. E gyermekintézmények megsegítésére tavaly országos gyűjtés indult, s néhány hónap alatt egyének és közületek 140 millió rubelt fizettek be. A hatodik számunkban közöljük majd, hogy a gyermekalap kuratóriuma az összegből száz autóbuszt vásárolt a gyermekotthonok részére, s ezen kívül számítógépeket, tévéket és videókat is küldött az ott nevelkedő gyermekeknek.- Egyébként nemcsak a lapban vannak véleménycserék, hanem a szerkesztőségben is - mondja Viktor Kozlov, a Szemja főmunkatársa. - Éles vita folyik közöttünk arról, hogy legyenek-e például rovatok, s ha igen, milyenek. Közöljünk-e olyan cikkeket, amelyek egy-egy réteget céloznak meg mondandójukkal. Fejtörést okoz nekünk az is, hogy az értelmiség a jelek szerint nem nagyon olvassa a lapot. Tőlük nem kapunk levelet, visszajelzéseket. Ök a közönyösek, vagy pedig a mi írásaink gyengék, s ezért nem érdeklik őket? A főszerkesztő mind gyakrabban tekint az órájára. Rövidesen kezdődik a szerkesztőbizottság ülése, ha van időm, s kedvem maradjak, mondja. J elena Csernyákon az ülés végén sem látszódnak a fáradtság nyomai. Lelkesen magyarázza, amikor búcsúzkodom:- Itt is érezhette azt az alkotó légkört, amely ma az ország sok . munkahelyét jellemzi. Szókimondó embereket hallhatott, akik nem félnek szembenézni az igazsággal, a vágyakat nem tévesztik össze a valósággal. De szilárdan hiszik, hogy a vágyakból egyszer valóság lehet. Ezért akarnak még jobban, céltudatosabban dolgozni, s ezért hiszem szebb, emberibb lehet az élet egyre több kis közösségben, s ezáltal a nagy családban, a szovjet társadalomban is. SZILVÁSSY JÓZSEF A világ nyolcadik csodája AZ ELSŐ KÍNAI CSÁSZÁR CSERÉPHADSEREGE A budapesti látnivalók igazi szenzációja volt a „kínai cseréphadsereg" bemutatása, amely a Tavaszi Fesztivál idején nyílt meg. Azóta sok ezren tekintették meg a kiállítást, amely Londonból érkezett, s a legközelebbi állomása Athén lesz. A Magyar Nemzeti Múzeumban bemutatott anyag csak egészen kis töredékét jelenti annak a páratlan régészeti felfedezésnek, amelyet ma a világ nyolcadik csodájaként emlegetnek, s amelynek első leleteit kútásó kínai parasztok találták meg 1974-ben, Hszian városának közelében. Azóta kiderült, hogy a ,,cseréphadsereget“, a Kínát i. e. 221 -ben először egyesítő császár, Csin Si Huang-ti, az „Első Kínai Császár" állíttatta föld alatti mauzóleumában. A felfedezés óta kínai régészek nagy erővel fogtak hozzá e páratlan régészeti kincs feltárásához, eddig kb. 8000 cserépfigurát szabadítottak ki a föld alól. A Budapesten bemutatott szobrok között kitűnően megmintázott íjászokban, vértes gyalogosokban, fogathajtókban, ill. felszerszámozott hátas- ill. igáslovakban gyönyörködhettünk. A mai életnagyságú, agyagszínű cserépszobrok egykor festettek voltak, több helyütt a festés nyomait ma is magukon viselik. A kiállítás egyik szenzációját mindenképpen az a tény jelentette, hogy ezek a több mint kétezer éve élt emberek - köszönet az agyagba mintázásnak - nem porladtak el az évezredek során, hanem ma is épen állnak előttünk egyéni arcvonásaikkal, hajviseletükkel, korhű ruházatukban, fegyvereikkel, lovaikkal együtt, mintegy felkínálkozva a ma tudósainak Kína megismerésére. TRUGLY SÁNDOR Keddi koncertek a Posztócsarnokban A lipcsei Gewandhaus-Orchester már több mint kétszáz éves. Története a 18. század elejéig vezethető vissza, a Collegia musica nevű- a polgárok és diákok alkotta- együttesig, amelynek kiemelkedő vezetői voltak: Georg Philipp Telemann és Johann Sebastian Bach. Valódi története azonban 1743-ban kezdődött, amikor a lipcsei polgárság támogatásával 16 muzsikusból megalakult a „nagy zenekar“. Első koncerttermüket is a polgárságnak köszönhették, ugyanis 1781-től a Gewandhausban - a Posztócsarnokban - a szövet- és gyapjúkereskedők vásárházában muzsikálhattak. Ez lett az állandó otthonuk egy évszázadnál is hosszabb időre, s innen kapták nevüket is, mellyel világhírre tettek szert a későbbiekben. Mendelssohn irányításával A zenekart 1835 és 1847 között Felix Mendelssohn Bartholdy vezette és tette naggyá. A klasszikusok- Bach, Handel, Haydn, Mozart, Beethoven - remekműveinek megszólaltatása mellett kortárs szerzők- Liszt, Schumann, Berlioz - alkotásait is megismertette és megszerettette a közönséggel. Kezdeményezésére nyílt meg 1843-ban az első német konzervatórium, az NDK Zeneművészeti Főiskolájának jogelődje. A Gewandhaus koncerttermét a 19. század második felére kinőtte a hallgatóság. Ezért Gropius és Schmieden tervei alapján klasszicista stílusban felépült a Neues Gewandhaus - az új koncertház -, amely kitűnő akusztikájával, esztétikus látványt nyújtó külsejével és harmonikus belső tereivel mintául szolgált más zenepaloták kialakításához. Egyik leghűbb másolata a bostoni Symphonie Hall (USA) épülete, amelyet 1884-ben emeltek. Nagy egyéniségek a zenekar élén A zenekar élén mindig markáns egyéniségek, korszakos művészek álltak. Arthur Nikisch 1895-től 1922- ben bekövetkezett haláláig töltötte be a vezető karnagy tisztét. Állandóan repertoáron tartotta Beethoven, Brahms és Bruckner műveit, s nagy kedvvel dirigált Csajkovszkijt, Strausst, Debussyt. Wilhelm Furtwängler 1928-ig Bruno Walter 1929- től 1933-ig irányította a zenészeket. Miután Walter a fasiszta diktatúra uralomra jutásával emigrációba kényszerült, a Gewandhaust Hermann Abendorth vette át. Azután jó ideig szünetelt a Gewandhaus. Épülete 1944 februárjában az angol-amerikai szőnyegbombázásoknak esett áldozatul. A zenekar csak 1945 májusában láthatott munkához, a Lipcsei Állatkert tanácskozó csarnokát alakították át részére. Ismét műsorra tűzhették Mendelssohn, Mahler, Hindemith, Sztravinszkij, Bartók, Soszta- kovics darabjait. Kibővült a repertoár, s a korábban származásuk vagy forradalmi munkásságuk, illetve világnézetük miatt betiltott zeneszerzők újfent meghódították a Gewandhaus közönségét. Tekintélyét az együttes Franz Konwitschny vezetése alatt szerezte vissza. A nagyszerű karmester 1949-ben vállalta el a dirigálást. Utána Václav Neumann lépett a pulpitusra, s 1964-68 között csak fokozta a felfelé ívelő fejlődést. Az ideiglenes koncertteremben 35 éven át játszott a zenekar. Közben megkezdődött az építkezés, s 57 havi munka után, 1981 októberében megnyílt a Gewandhaus legújabb épülete. A Gewandhaus új koncertpalotája Az új otthon nagy koncerttermében 1990 néző számára jut hely. Orgonája 89 regiszterével és 6638 sípjával Potsdamban készült. A kamarateremben 500 látogató hallgathatja végig az előadásokat. A remek akusztikájú zenepalota az NDK nemzetközileg elismert zenei központja. A ma 200 tagú zenekar játékát évente több mint 150 ezer zenebarát élvezi. A lipcsei Operában és a Tamás-templomban vállalt hagyományos feladatok mellett a Gewandhaus minden színházi évadban három bérletes hangversenysorozatot hirdet meg, 48 estére. Ezenkívül nyolc keddi koncertjére, 32 kamaraestjére várja a közönséget. Hetenként rendezik meg Az orgonamuzsika órája című programot. A Találkozó a Gewandhausban című koncertsorozat főként a fiatalokat vonzza, ezért a köznyelv egyszerűen „jeans-hangverseny“-nek nevezte el, utalva a kötetlenségre, amikor akár a lépcsőkön ülve is lehet hallgatni a zenét, majd vitatkozni a klasszikusokról és a rockról. Ennek az élénken pezsgő zenei életnek a lelke, éltető szelleme Kurt Masur, aki 1970 óta tölti be a vezető karmesteri posztot. A hatvanéves dirigens, akit New Yorktól Londonig, Párizstól Rómáig, Milánótól Tokióig ismer a zenei világ, a Gewandhaus legújabb korszakát írja zenészeivel. Masurral a zenekar a világ számos országában fellépett, forró sikereket aratva. Sikereik egyik titka kétségtelenül az, hogy - a régi, Mendelssohn által bevezetett hagyományokat követve - gyakran tolmácsolják hazai és külföldi kortárs szerzők opusait. (P. A.) 1988. V. Emilia Öisaríková: Békeplakát
