Új Szó, 1988. május (41. évfolyam, 102-126. szám)

1988-05-26 / 122. szám, csütörtök

Építövállalat vándorzászlóval Nem kötelező, de a hazai szokások szerint minden „önmagára valamit adó“ vállalat, szövetkezet vagy intézmény igyekszik méltókép­pen megünnepelni megalapításának 20., 25., 30. stb. évfordulóját. Van olyan szervezet, amely jubileumát hirdető jelvényt, prospektust készíttet ilyenkor, s van, amely rádió- vagy tévéreklám segítségével adja tudtára országnak-világnak, hogy ünnepel. Mindez csupán üres magamutoga­tás? A „kellemessel“ összekötött hasznos reklám, avagy az ünneplő közösség munkahelyéhez való ragaszkodásnak őszinte megnyilvánu­lása? A válasz bizonyára - az eképpen ünneplő - szervezetenként különböző. A bratislavai Mezőgazdasági Építővállalat például tavaly volt 35 éves. Erről dolgozói nem is feledkeztek meg, csak éppen egyik módját sem választották az említett ünnepi hangulatkeltésnek. Ok egyszerűen teljesítették a vállalat tervét, beleértve valamennyi fő gazdasági muta­tót, és így elnyerték a termelési-gazdasági egységük vezérigazgatósá­gának, illetve a mezőgazdasági tárca ágazati szakszervezeti tanácsának a vándorzászlaját. Szlovákia öt mezőgazdasági építővállalata közül a legjobb eredményt elérni már nem kis teljesítmény. Ezt a viszonylag nagy múltú válla­latot az egykori Erdészeti és Faipari Minisztérium határozata alapján hozták létre, és Lesostav néven vált Szlovákia-szerte ismertté. Elsősor­ban, az erdőgazdálkodás, valamint a fa- és papíripar számára épített különböző létesítményeket. Időköz­ben azonban megváltozott a neve, s vele együtt szerkezete is. Tevé­kenysége még néhány éven át a sertéshizlaldák, tehénistállók, nö­vényszárítók és raktárak építéséhez szükséges előre gyártott elemek ki- fejlesztésére és gyártására irányult. Később kísérletképpen olyan új típu­sú mezőgazdasági épületeket épí­tett, mint a hroboňovói nagyhízlalda, a királyrévi (Kráľov Brod) nagy ka­pacitású borjúnevelde és más jelen­tős nyugat-szlovákiai mezőgazda- sági létesítmények. A vállalat a hat­vanas évek közepén az árvíz okozta károk felszámolásában is részt vett, s azóta többtucatnyi létesítményt épített a szlovákiai növénytermesz­tés és állattenyésztés számára. Mai munkájáról, eredményeiről és gond­jairól - mert ez utóbbiakból még egy eredményes vállalatnál sincs hiány - Andrej Rosolanka mérnökkel, a vállalat műszaki igazgatóhelyette­sével beszélgettünk. • Milyen feladatok várnak ma a bratislavai Mezőgazdasági Építő- vállalatra?-A vállalat munkája sokrétűbb, mint arra nevéből következtetni le­het, hiszen a mezőgazdasági re­szort számára építünk mezőgazda- sági és ipari objektumokat, valamint az ilyen jellegű építmények nagyja­vítása is feladatunk. • Vállalatuk szempontjából me­lyek a legjelentősebb építkezéseik?- Közéjük tartozik a Piešťany melletti Ostrovban készülő magne­mesítő, az öntözőrendszer kiépítése Skalica-Gbely és Jarovce-Oroszvár (Rusovce) mezőgazdasági terüle­tén, s a trnavai malom, valamint a hlohoveci kozmetikai üzem épüle­teinek a felújítása. Ide sorolható továbbá a Gabčíkovo-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer, a kladnói ČKD vállalat Slaný-i szerelőcsarnokainak építése, és most kezdjük meg a Banská Bystrica-i járásban levő antoli-kastély felújítását. Mindemel­lett természetesen készítünk mezei trágyatelepeket, silókat, szénapajtá­kat stb. • A felsorolás valóban arra utal, hogy vállalatuk tevékenysége szer­teágazó - úgy tűnik, talán túlságo­san is az. Nem hátráltatja ez a ki­mondottan mezőgazdasági célokat szolgáló létesítmények építését? Egyáltalán előnyös egy mezőgazda- sági építövállalat számára ennyire széles körű építőipari tevékenységet folytatni?- Ezek a különböző jellegű épít­kezések vállalatunktól igényesebb munkaszervezést, az új technológiai eljárások alkalmazását, és az építé­si munkák állandó ésszerűsítését követelik. Előfordul, hogy olyan munkát kell végeznünk, amellyel nincs tapasztalatunk, és számunkra nem is jövedelmező. A mezőgazda- sági építővállalatok nem az építő­ipari reszortba, hanem a mezőgaz­dasági - és élelmezésügyibe tartoz­nak. S ha valamelyik mezőgazdasá­gi üzemnek éppen ipari létesítmény­re van szüksége, akkor azt, ha válla­latunk kapacitása megengedi ne­künk kell felépítenünk. • Vállalatuk néhány évvel ezelőtt még tervezett veszteséggel műkö­dött. Ma már az említett nem jöve­delmező építkezéseik ellenére is je­lentős haszonnal gazdálkodnak. Mi­vel magyarázható mindez?-Azt, hogy vállalatunknak 1984- ben még 2,8 millió korona volt a ter­vezett vesztesége, s hogy ezzel szemben 1987-ben már 5,2 millió korona nyereséget könyvelhetett el, elsősorban az önelszámolási rend­szer fokozottabb érvényesítésével, a brigádrendszerű munkaszervezés­sel, és részben a vállalat dolgozói kezdeményezéséhez szükséges jobb feltételek megteremtésével ér­tük el. Az említetteknek köszönhető­en sikerült tavaly mind a mennyiségi, mind a minőségi mutatókat teljesíte­ni. Ami a határidő betartását illeti, van még javítanivaló, de az ok elsősor­ban az anyagellátási keretben és műszaki felszereltségünk hiányos­ságaiban gyökerezik. Nincs elegen­dő előre gyártott épületelem, tégla, cement, faanyag, kerámiaipari áru stb. • Ezek szerint jó munkaszerve­zéssel sikerült áthidalniuk országos méretű problémákat is. amelyek ál­talában fékezik a hazai építőipari termelés ütemét?- Ezt így túlzás lenne állítani. In­kább csak ily módon igyekszünk segíteni magunkon, mert például amellett, hogy az általunk végzett építkezésekhez szükséges anyagra nincs mindig megfelelő keret, hátrál­tat bennünket a tervek- és beruhá­zási munkák előkészítésének elég­telensége is. Emiatt rendszerint meg kell változtatni a vállalat termelési programját, s mi sem tudunk kellően felkészülni, az építkezési munkála­tokra, mert tovább bonyolódnak az anyagellátással kapcsolatos ne­hézségek. így aztán vállalatunk ta­valy elért eredményei ellenére sem lehetünk elégedettek. Tudjuk, hogy a munkatermelékenység elsősorban tőlünk, a vállalat dolgozóitól függ, de amíg az említett problémák nem oldódnak meg országos méretben, addig nehéz bármilyen módszerrel is eredményesen dolgozni. Terme­lésnövekedés helyett legfeljebb az eredetileg tervezett eredmények elérésére lehetünk képesek. Nos, -Rosolanka mérnökkel csak egyet lehet érteni. Az anyag- ellátás szűkre szabott keretei alig­ha segítik elő a tervszerű gazdál­kodást - ha egy vállalat valamiféle pluszmunkával, jobb munkaszer­vezéssel képes is túlteljesíteni tervét. Ezenkívül - bár erről az igazgatóhelyettes nem szólt - az említettek alapján a kívülállóban akaratlanul is felmerül a kérdés: vajon helyes-e az, hogy miközben a mezőgazdasági ágazat építőipa­ri létesítmények hiányával küzd, a mezőgazdasági építővállalatok- mint például a bratislavai is- eredeti feladatuktól eltérő jelle­gű építőipari munkákat is kényte­lenek végezni. Az sem egészen világos, hogy miért az építőipari tárca magas- és mélyépítő, illetve egyéb szakvállalatai kapnak arra lehetőséget és műszaki felszere­lést, hogy igényes mezőgazdasá­gi objektumokat építsenek, míg a mezőgazdasági építővállalatok eredeti beállítottságuktól elütő munkát kénytelenek keresni. Nem lenne-e az egész társadalom szá­mára előnyösebb, ha például a magasépítő vállalatok lakások és járulékos építkezések, a mező- gazdasági épitövállalatok pedig gabonasilók, mezőgazdasági rak­tárak építésére szakosodná- nak...? BARANYAI LAJOS Segíthetnek a lakóhelyi és munkahelyi közösségek ÚJ szú A közelmúltban többek között a cigánylakosság helyzetével, iskola- látogatásával és foglalkoztatásának nehézségeivel, életkörülményeinek lassú javulásával foglalkozott a Lo­sonci (Lučenec) Jnb plénuma. A ta­nácskozáson megállapították, hogy az összességében pozitív fejlődés mellett több negatív körülmény hát­ráltatja a cigánylakosság teljes tár­sadalmi beilleszkedését. Az iskolákban még mindig a gyer­mekek igazolatlan mulasztása okoz­za a legfőbb gondot, s bizony az egyes munkahelyeken is vannak problémák. Ami pedig a legaggasz- tóbb: jelentős mértékben nőtt a cigá­nyok által' elkövetett bűncselekmé­nyek és törvénysértések száma. A Losonci járásban az elmúlt év végén 10 282 cigány élt, közülük közel hatezren vannak produktív korban. A statisztikák tanúsága sze­rint munkaviszonyban csak 76,2 százalékuk volt. A férfiak esetében ennél valamivel jobb, a nőknél ked­vezőtlenebb a foglalkoztatási arány. A közel ezer munkanélküli foglalkoz­tatása nem egyszerű dolog, hiszen túlnyomó többségük nem rendelke­zik szakképesítéssel, s az üzemek és vállalatok többsége - különösen ha fluktuánsokról van szó - idegen­kedik alkalmazásuktól. Mindemellett a járás ipari és mezőgazdasági vál­lalatainál változatlanul kevés a nők számára kínálkozó munkalehető­ség. A nem dolgozók közül százti­zennyolcan részleges, százhar- mincöten teljes rokkantsági nyugdí­jat kapnak. A járás óvodáiban a 742 három-öt éves korú gyermek' közül 644-en tanulhatnak, s akár teljes is lehetne iskolai előkészítésük, ha Losoncon és Füleken (Fiľakovo) elegendő óvodai férőhely lenne. A járás alapiskoláit az elmúlt tan­évben 1897 cigánygyerek látogatta, s a mulasztott órák száma egy tanu­lóra megközelíti a kilencvenet. A ki­segítő iskolákban 473 gyermek ta­nult, mindemellett a képzés speciális formáira jóval több tanulónak lett volna szüksége. A csavargások, iskolakerülések megszüntetése érdekében az elmúlt időszakban igen sokat tettek az is­kolaügyi szervek, a remélt javulás azonban nem következett be. Nyil­vánvaló, hogy a kérdés megoldása nem lehet csupán egyetlen intéz­mény ügye, a jövőben ezért sokkal nagyobb felelősség terheli majd a szülőket, illetve az őket foglalkoz­tató üzemeket, a nemzeti bizottsá­gokat, a lakóhelyi és munkahelyi közösségeket is. A cigánylakosság beilleszkedéséhez szükséges segít­ség változatlanul hiányzik a munka­helyi közösségek többségéből. Van­nak persze pozitív példák is. A füleki Kovosmaltban, a losonci Polanában és a Poltári Üveggyárakban a dolgo­zókollektívák is sokat tesznek a hát­rányos helyzetűek segítése érdeké­ben. Az említett üzemekben nem kevesebb, mint 12 szocialista mun­kabrigád működik csupán cigány dolgozókból, s elért eredményeikért nem kell szégyenkezniük. A tömeg­szervezetek közül az elmúlt évben a Szlovákiai Nőszövetség és a SZISZ próbálta növelni taglétszá­mát a cigánylakosság soraiból, s számukra különböző tanfolyamok rendezésével igyekeztek vonzóbbá tenni a közösségi életformát. Az elmúlt évek jelentős eredmé­nyei ellenére még mindig nem javul­tak szükséges mértékben a ci­gánylakosok életkörülményei. A la­kásgondok elsősorban a városok­ban égetőek, a falvakban is felszá­molásra vár még öt cigánytelep, ahol összesen több mint százan él­nek. Az elkövetkező időszakban - a nemzeti bizottságok megteremtik annak feltételeit, hogy huszonöt család megfelelő lakáshoz jusson. Az elmúlt időszakban jelentős összeget, több mint hárommillió ko­ronát fordítottak a cigánylakosság helyzetét is érintő közcélú beruhá­zásokra. Füleken óvodát és bölcső­dét építettek a kormány támogatá­sával, s két családi ház átalakításá­val bővítették az ottani magyar taní­tási nyelvű alapiskolát. Több mint félmillió koronát fordítottak a nagy­daróci (Veľké Dravce) kastély tata­rozására, amely a teljes felújítás után gyermekotthonként szolgálja majd a cigánynépességet, -h.a­Eredeti műszaki megoldással rövidítik le az új bratislavai Szlovák Nemzeti Színház építésének idejét. A nézőtér a tervezett öt hónap helyett 30 nap alatt készül el. A jelenlegi időszakban folyik a leendő nézőtér 90 tonnás födémszerkezetének a beemelése. Az ostravai Kohóipari Szerelövállalat dolgozói felhasználták a Slovnaftban készülő hidrokrakkoló építésén alkalmazott speciális darut. A képen Michal Parikrupa (baloldalt) és Emil Lašút munka közben. (Ivan Rýchlo felvétele - ČSTK) Növekvő jogkör és felelősség Tapasztalatok a Sviti Tatrasvitben A Kelet-szlovákiai kerületben ta­valy, július 1 -tői hét vállalatnál kezd­ték el a komplex kísérlet alapelvei­nek érvényesítését, köztük a sviti Tatrasvitben is.-Jövőbeni gazdálkodásunk job- bátéteíét, eredményességének to­vábbfejlesztését várjuk az új intéz­kedésektől - nyilatkozta tíz hónap­pal ezelőtt a kísérlet kezdetén An­ton Bezák mérnök, a vállalat gaz­dasági igazgatóhelyettese. - Válla­latunk dolgozóinak túlnyomó több­sége tudatában van annak, hogy a nagyobb önállóság, a szélesebb jogkör nagyobb felelősséget is von maga után, a vállalat sorsa a dolgo­zókollektíva kezébe kerül. Meg kell szoknunk, hogy csakis olyan pénz­eszközökkel rendelkezhetünk, gaz­dálkodhatunk, amelyeket saját mun­kánkkal teremtettünk elő, tehát a vállalaton belül végzett munkánk eredményességének arányában, annak hatékonysági fokától függően alakul majd pénzügyi mérlegünk. Elkészült az elmúlt esztendő gaz­dasági mérlege, a vállalatok értékel­ték az idei első negyedév eredmé­nyeit, sőt a Tatrasvitben a vállalati önállóság terén szerzett tapasztala­tok elemzésére is sor került mind a vállalaton belül, mind a kerület politikai és állami szerveinek tanács­kozásain. Matej Poruban vállalati igaz­gató hangsúlyozta:- Több mint féléves felkészülés előzte meg a kísérleti intézkedések bevezetését, s ennek során 68 véle­mény érkezett a vállalat dolgozóitól. Közülük 42 javaslat bekerült a válla­latról készült felmérő dokumentum­ba. Ezzel is arra szeretnék utalni, hogy a komplex kísérlet alapelvei­nek bevezetése nem adminisztratív jellegű intézkedés volt nálunk, ha­nem széles körben ismertetett és megvitatott gazdasági beavatkozás. Tehát az új gazdasági feltételek­kel alaposan megismertették a vál­lalat dolgozóit. Ennek ellenére üze­menként eltérő a komplex kísérlet értelmezése. Például a Spišská No­vá Ves-i 3-as üzemben a növekvő személyes felelősség szellemében fokozódik a kollektívák aktivitása, munkájuk eredményessége, viszont az 1-es és 2-es üzemben nem kielé­gítő a hatékonyság szintje. Még elég gyakran előfordul, hogy a dolgozók bizonyos csoportja nem hajlandó fe­lelősséget vállalni a tervteljesítésért. Igaz, többnyire megalapozottan...- Ugyanis arra hivatkoznak- hangsúlyozta Matej Poruban hogy a gazdasági átalakítást szor­galmazó komplex kísérletnek csu­pán néhány vállalat,, adott otthont“- mint mi is - ezek az új szabályzók szerint gazdálkodnak, viszont igen sok partnervállalatra a régi előírások érvényesek. így ezek a vállalatok például még ma is megengedik ma­gunknak, hogy sem időben, sem kellő mennyiségben, sem a kívánt minőségben nem szállítják a terme­lésben szükséges anyagokat, nem teljesítik szerződésileg vállalt kötele­zettségeiket. A Tatrasvitben csupán a partnerek részéről megnyilvánuló mulasztás - a hiányos anyagszállí­tás - csaknem 18 millió korona érté­kű termelési lemaradást idézett elő. Ezeket a kedvezőtlen jelensége­ket a vállalaton belüli hatékonyabb munkával igyekeznek áthidalni. Hogy sikerrel, azt bizonyítják a Tat- rasvit tavalyi és idei eredményei is. A 8. ötéves tervidőszak második évének jó gazdasági mérlegét köve­tően kedvezően alakult a tervteljesí- tés az idén is. Az első negyedév során túlteljesítették az árutermelési tervet, s az előző év hasonló idősza­kához viszonyítva 3,6 százalékkal jobb eredményt értek el. A hazai áruellátás tervét csaknem 102 szá­zalékra, az exportét 107 százalékra teljesítették. Jelentősen javult a ha­tékonyság és a munkatermelékeny­ség is.- A vállalaton belüli gazdasági átalakítás új feltételek megteremté­sét igényli - folytatta az igazgató -, s ennek megfelelően dolgoztuk ki az 1990-ig érvényes intenzifikációs programot, figyelembe véve a saját tapasztalatokat és a szükségleteket. A komplex kísérlet feltételei között a korábbinál sokkal rugalmasabban használhatjuk fel a korszerűsítési alapot, ami évente 50-60 millió ko­ronát tesz ki. Ez év januárjától beve­zettük a műszaki fejlesztési csoport tagjainak személyes felelősségét az új gépek és berendezések időbeni üzembehelyezéséért, azok teljes ki­használásáért, s ennek hasznossá­ga már érzékelhető. Például a válla­lat dolgozóit nagyon élénken foglal­koztatja, mennyi anyagot, energiát használtak fel, milyen minőségű ter­méket gyártottak, s az mennyiért értékesíthető. Ezeknek az adatok­nak az alapján alakul ugyanis a gaz­dasági mérleg, a béralap, tehát a ke­reset is! Azaz jó úton halad a Tatra- svit a gazdasági fellendülés felé... Ez a tény ösztönzi a vállalat dol­gozóinak az innovációs program megvalósítására irányuló igyekeze­tét, a divatújdonságok, a luxuster­mékek piaci versenyképességének megteremtését, s így egyre több külföldi vásárló megszerzését. A ta­valyi eredmények ezen a téren is kedvezően alakultak. A divatújdon­ságok arányát az árutermelés 21 százalékában határozta meg a terv, ezzel szemben 23,2 százalékot ér­tek el. A luxustermékek értékesíté­séből származó bevételt 57 millió koronára tervezték, a valóságban csaknem 64,5 millió korona értékű ilyen terméket adtak el. A külföldi partnervállalatokkal egyre bővülő, már most is igen hasznosnak mondható a vállalat együttműködése. Az idén jelentős mértékben bővíti termelési kapcso­latát a munkácsi (Mukacsevo) Kö­töttárugyárral, a tallinni Marat válla­lattal, kubai textilüzemekkel, az an­gol Lee Cooper-céggel, s tárgyalá­sok folynak az ADIDAS-céggel is. A munkácsi testvérvállalattal immár tíz esztendeje együttműködő Tat- rasvit idei eredményei hozzájárultak ahhoz, hogy a vállalat elnyerte a Szovjet-Csehszlovák Baráti Tár­saság vörös zászlaját. KULIK GELLÉRT

Next

/
Oldalképek
Tartalom