Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)
1988-04-12 / 85. szám, kedd
Az átalakítás sikere a nép kezében van (Folytatás a 4. oldalról) üzemet, a kislakot, a falut, a kolhozt, a járást vagy a várost. Ezért erről ma nem csupán vita folyik. E súlyponti kérdés körül igazi harc bontakozott ki a pártszervezetekben és a tanácsokban, a dolgozókollektívákban, a társadalom minden rétegében. Úgy gondolom, hogy mindaz, ami az átalakításnak éppen ebben a szférájában történik, kiváló dolog! Kiváló azért, mert a nép erősebbé válik. A nép felemelte fejét, tudatára ébredt jogainak. Műveltségi szintje magas, s ezt a szovjethatalom éveiben szerezte meg. öntudatosan kezd részt venni a társadalom életében végbemenő minden folyamatban. Ha nem használjuk ki a szocialista demokrácia valamennyi lehetőségét, nem fogjuk tudni kihasználni a szocializmus potenciálját sem, nem érjük el azt, hogy átalakításunk visszafordíthatatlan legyen, nem érjük el az átalakítás céljait és nem jutunk el odáig, hogy a szocializmus lenini eszméi a nép tulajdonává váljanak. Miért helyezek ilyen hangsúlyt erre a pontra? Azért, mert ez a fő tényező, elvtársak. Tekintettel arra. kik vannak jelen ebben a teremben, annál helyénvalóbb erről a témáról nyíltan és becsületesen beszélni. Néha ugyanis azt halljuk: nézzék csak, mihez vezetett az önök demokráciája! Mihez vezetett az önök átalakítása! Világosan tudatosítanunk kell, mi húzódik meg a valóságban az ilyen jelszavak mögött. A nép iránti tisztelet hiánya. Ezt helyezem az első helyre. Továbbá a nép bölcsességébe és hazafisá- gába, józan eszébe és alkotóképességébe vetett hit hiánya, annak kétségbevonása, hogy felelősséget érez és odaadó a szocializmus iránt. Az élet bebizonyította és egyértelműen feltárta az utasításos és bürokratikus módszerek hatástalanságát, azt, hogy ezek a módszerek összeegyeztethetetlenek a mai feladatok jellegével, és ami a legfontosabb - elöregedtek és nincsenek összhangban a szovjet nép kulturális és politikai színvonalával. Elvtársak, ez ma a kérdés lényege. Amikor erről beszélek, vissza- emlékszem a kolhoztagok kongresszusára. Bizonyára vannak önök között olyanok, akik részt vettek a tanácskozáson. A politikai bizottság igen örült annak, hogy a kongresszus magas színvonalú volt. örült a vita színvonalának, annak, hogy ez a vita konkrét volt, s örült annak, hogy a küldöttek tudatosítják az élelmiszer-probléma megoldásáért rájuk háruló felelősséget. A kongresszus résztvevői éppen ezért kategorikusan követelték, hogy háruljon el a mezőgazdaságban a kezdeményezőkészség kibontakozását fékező minden akadály, hogy nyíljon meg az út az alkotó munka, az önállóság és a vállalkozószellem előtt. Gyakorlatilag a résztvevők 100 százaléka követelte, hogy a kolhozok irányában szűnjön meg a parancsolgatás. Ennek ellenére sokan maradtak süketek és tovább húzzák a szekeret a régi, kitaposott vágásokon. Hová jutottunk, elvtársak! Hová jutott az egész ügy! Ezekben a napokban néhány rövid találkozóm volt az üzbég dolgozókkal. Legerősebb benyomásom az, hogy az emberek aktívak, nyíltak és meg akarják vitatni a legkomolyabb kérdéseket. A kolhoztagok kongresszusa és ezek a találkozók egészen más fényben mutatják népünket. A nép megváltozott. Ezt, elvtársak, igen komolyan tudatosítanunk kell. És meg kell értenünk. Ebből ugyanis igen komoly következtetések erednek. Népünknek van mit mondania és van mivel hozzájárulnia az átalakításért vívott harchoz. Ezt azonban csak a demokratizmus, a széles demokratizmus feltételei között teheti meg. Vezetőinknek következetesen kell elsajátítaniuk az egyre mélyülő demokrácia feltételei között folytatott munka módszereit. Ez rendkívül bonyolult tudomány. Tudatában vagyunk ennek a központi bizottságban is, amikor országunk életének fontos kérdéseit és a társadalmunkban kialakult konfliktushelyzeteket vitatjuk meg. A központi bizottság áprilisi plenáris ülése óta eltelt három év munkája során felhalmozott tapasztalatoknak köszönhetően én magam, akárcsak a politikai bizottságban dolgozó elvtársaim, arra a következtetésre jutottam, hogy társadalmunk valamennyi problémájának a helyes és sokoldalúan átgondolt megoldását csak a demokrácia útján, a demokratikus folyamatban és az emberekkel való széles, legszélesebb egységben találhatjuk meg. Csakis így lehet bevonni a népet az átalakítás céljaiért vívott aktív küzdelembe. Határozottan meg fogunk szabadulni mindattól, ami az adminisztratív és direktív módszerekből, az emberek, az ő szükségleteik és igényeik, véleményük iránti tiszteletlenségből megmaradt. Biztosíthatom önöket arról, hogy az emberek erre növekvő társadalmi és politikai aktivitással válaszolnak Még egy dologról elvtársak. A múltban nagy dolgokhoz láttunk hozzá, de nem fejeztük be őket, nem teljesítettük azt, amit elhatároztunk. Mondjuk ki nyíltan, hogy ezért komoly kudarcokkal fizettünk az ország szociális-gazdasági fejlesztésének tervei teljesítésében. Ez nagymértékben megmutatkozott az emberek életszínvonalán és társadalmunk egész fejlődésén. Ebból bizonyos mértékig levontuk a tanulságokat, de szemmel láthatóan nem mindenki és nem teljes következetességgel. Ha az ötéves terv eltelt két évét értékeljük, ismét megállapíthatjuk a szavak és a tettek közti ellentmondást. A régi betegség mély gyökeret eresztett és krónikussá vált. A már az átalakítás idejében hozott helyes döntéseket nem mindig teljesítik egészében. Vagyis megismétlődnek a régi hibák. Ez bizonyos mértékig azzal magyarázható, hogy még erősen tartják magukat a régi munkamódszerek, hogy a dolgozókollektívák és a vezetők még nem voltak képesek valóban megváltozni az átalakítás szellemében. Végül az új mechanizmusok sem kezdtek még mindenütt hatni. Ez így van. Mégis, elvtársak, sokkal többet lehetne tenni, mint amennyit már tettünk. Felszólítom önöket az üzbegisz- táni helyzet komoly, pártos elemzésére. Ma mindenekelőtt azért szólók erről, mert az utóbbi években lelassult köztársaságuk gazdasági fejlődése. Gondolkodjanak el ezen a helyzeten. Ez azt jelenti, hogy az üzbég dolgozók sok mindent nem kaptak meg abból, amit megkaphattak volna, s ez vonatkozik az egész országra is. Ebből ered az egész ritmus kiegyensúlyozatlansága és megbontása. Valamennyi köztársaságunk szorosan kötődik egymáshoz. Ma valójában egyik sem képes meglenni a másik nélkül. Ez egy egységes komplexum, egységes össz-szövetségi szervezet. S ha valahol, valami beteges tűnik fel, ez hatással van az egész szervezet állapotára. Országunkban minden összefonódik Emlékeztetni akarom önöket arra, hogy nem teljesítik a terveket az iparban, az építőiparban és főleg a mezőgazdaságban. Minden évben elmaradnak a lakásépítésben, miközben köztársaságukban olyan égető a lakáskérdés. A panelépítés kapacitásait csak 68 százalékra használják ki és lassan bővítik és rekonstruálják a tégla-, a cementgyárakat és más építőanyagokat előállító üzemeket. Hogyan lehetséges ez? Vagy vegyenek egy másik példát, amely köztársaságukban talán a legfontosabb mutató. Gondolok itt az öntözött földek kihasználására. Nyisanov elvtárs nagyon helyesen beszélt erről a kérdésről és én támogatom őt. Ez a köztársaság arany- tartaléka. Valamennyi termény hozamai azonban, enyhén szólva, nem felelnek meg az öntözéses mezőgazdaság lehetőségeinek. Sőt, az utóbbi időben a hozamok csökkenni kezdtek. Kell, hogy ez az irányvonal mindannyiunkat nagyon nyugtalanítson. Üzbegisztán nagyon sok olyan termény szállítója, melyet másutt nem lehet termeszteni. Ezekre országunknak szüksége van. Ez egyszerűen lehetetlen helyzet, elvtársak. Az öntözött földterületek megfelelő és hatékony kihasználása nélkül köztársaságukban lehetetlen a normális élet. Hogyan lehet az, hogy az öntözött földterületek fele lényeges meliorációt igényel, főleg azért, mert a földek elszikesedtek? És tovább: a városokban és vidéken is kevés a gyermekintézmény. Eközben pedig az építési munkák nyilvánvalóan nem elegendőek. Taskent szélén, az új lakótelepen az asszonyok tegnap körülvettek, és az első, amit mondtak, ez volt: ,.Mihail Szergejevics, nincs hová tennünk a gyerekeket. Munkába kell járnunk, de mi legyen a gyerekekkel?“ Gondoskodni kell arról, hogy egyetlen vállalat, egyetlen szovhoz vagy kolhoz, egyetlen építőipari szervezet se vonja ki magát ez alól a fontos feladat alól. Az egész köztársaságot mozgósítani kell az óvodák problémájának megoldására. Hiszen ez az emberek életét érinti! Számunkra ez halaszthatatlan, elsőrendű feladat. És még valami. A hiányos munka bizonyítéka az is, hogy a köztársaságukban létrehozott potenciál nem kellően hatékony. Az üzbég mező- gazdaságba nagy összegeket fektettek be. És nézzék: 1970 és 1986 között a mezőgazdaság alapokkal való ellátása 4,1 -szeresére emelkedett, míg a bruttó termelés csak 1,5- szörösére. A munkatermelékenység a korábbi szinten maradt. A nyolcvanas évek elejétől nem növekszik a köztársaság mezőgazdasági termelése. Ezek nagyon nyugtalanító tendenciák Felelős elemzést kell végrehajtani, jelentős intézkedéseket kell tenni és mozgósítani a dolgozókat. Üzbegisztán gazdag természeti és munkaerőforrásokkal rendelkezik, hatalmas anyagi és műszaki bázisa van. Azt szeretném, ha mai beszélgetésünket mindenki emlékezetébe vésné és ez a beszélgetés mindenkit komoly gondolkodásra késztessen. Meg kell találni a reális kivezető utat Üzbegisztán nehéz gazdasági helyzetéből. Mit tanácsolnék önöknek ezzel összefüggésben? Ha lehet, gondolkodjanak el a következőkön. Most nem kellene újabb nagy vállalatokat építeniük. Végre kell hajtani az aktív alapok korszerűsítését és felújítását, élni kell a nagy vállalatok lehetőségeivel. Hogy gyorsabban lehessen kihasználni a természeti, de főleg a munkaerőforrásokat, közepes és kisvállalatokat kell létrehozni, valamint fióküzemeket. Vitathatatlanul ugyancsak jobban kell kihasználni azokat a lehetőségeket, melyeket a radikális gazdasági reform, valamint az önelszámolásra és az új gazdálkodási módszerekre való áttérés nyújt. Ott, ahol ezeket már alkalmazzák, az eredmény egészen más. Ezek a módszerek megváltoztatják a munkához való viszonyt, ami magasabb végeredményekhez vezet. Sokat érhetünk el az élelmiszer- és a könnyűipar széles körű fejlesztésével. Véleményem szerint itt van az önök „aranybányája". Úgy gondolom, Üzbegisztánnak a legközelebbi időben olyan szintet kellene elérnie, amely kielégítené saját szükségleteit és a többi köztársaság szükségleteit egyaránt. Nagy lehetőségeket kinál a szövetkezeti mozgalom és a szolgáltatások fejlesztése. Mindezt, elvtársak, tárgyilagosan át kell gondolni és hozzá kell látni minden, kicsi és nagy lehetőség kihasználásához. Véleményem szerint köztársaságukban ma olyan hangulat uralkodik, hogy ha a nép elé jó programot terjesztenek, képes nagy dolgokat véghez vinni és meggyorsítani a gazdasági és szociális fejlesztést. Ez, elvtársak, a köztársasági párt- szervezet minden vezetőjének elsőrendű feladata. Mivel itt az átalakításról és minden egyénnek az átalakítás megvalósításához való hozzájárulásáról beszélünk, szeretnék rámutatni még egy dologra. Soknemzetiségű országban élünk. Ma, amikor az egész társadalomban nagy változásokat valósítunk meg, mindig tudatosítanunk kell ezek következményeit az egész Szovjetunió és minden köztársaság, a nemzeteink közti kapcsolatok számára. Minden szociális és gazdasági probléma, a kultúra, a demokratizálás és a glasznoszty kérdéseinek megoldása valamilyen formában mindig érinti minden nemzet, minden nemzetiség érdekeit. Ezért kell ezeket a problémákat következetesen úgy megoldani, hogy ne károsítsák kölcsönös megértésüket és együttműködésüket. Ellenkezőleg, szilárdítani kell nemzeteink barátságát, amely az októberi forradalom és a szocializmus hatalmas vívmánya. Ez a probléma egyik, nagyon fontos oldala. A másik oldal lényege, hogy a reális életben az utóbbi években a lenini nemzetiségi politika minden hatalmas sikere és az október óta eltelt hetven év alatt szerzett valóban egyedülálló tapasztalatok ellenére számos komoly problémával találkoztunk, melyek figyelmes tanulmányozást, megfontolt értékelést, átgondolt következtetéseket és időben hozott, fontos döntések elfogadását követelik meg. Már szóltam erről a témáról. Itt meg kell szabadulnunk a dogmatikus, s mondanám, a sematikus hozzáállástól. Nem maradhatunk meg csak a sikerek konstatálásánál. Társadalmunk fejlődik. Szociális és gazdasági fejlődését természetesen minden nemzet nemzeti öntudatának és intellektuális potenciáljának növekedése, szellemi gazdagodása kíséri. Mindebből, természetesei, új problémák keletkeznek, melyeket látni kell és megoldani, mégpedig nyugodt, átgondolt elemzés és objektív értékelés alapján. Figyelembe kell vennünk azt is, hogy állandóan új generációk lépnek be az életbe, hogy az internacionalizmus tapasztalatait nem lehet automatikusan átvenni. Minden nemzedéknek ki kell járnia az internacionalizmus iskoláját, meg kell tanulnia becsülni nemzeteink testvériségét és azt. amit megszilárdításáért az előző generációk tettek. Mindenekelőtt azonban saját tetteivel kell hozzájárulnia a barátság és az együttműködés megszilárdításához, a nemzetek közeledéséhez. Erről a kérdésről minden vitában van miről beszélnünk, elvtársak. Egyben nyitottaknak kell lennünk a komoly és felelős vita számára azokról az időszerű problémákról, melyek megoldást követelnek, s melyeket meg lehet oldani demokráciánk keretében, a tisztelet, az egyenlőség és a testvériség elvei alapján. A feladatok terjedelme és a munka mértéke folytán pártunk új feltételek közé került. Céljaink elérése ma minden korábbinál nagyobb mértékben függ attól, milyen sikeresen teljesíti az SZKP a társadalom politikai élcsapatának szerepét. Döntő mértékben attól függ az átalakítás sorsa, hogyan fog dolgozni az SZKP, a párt központi bizottsága, a szövetségi köztársaságok kommunista pártjainak központi bizottságai, minden egyes pártbizottság, minden pártszervezet, minden kommunista. Országunkban az átalakítás nagy forradalmi mű. A párt állandó figyelmet szentel a megújulásé mélyreható folyamata fő irányainak. Ez alatt a rövid idő alatt sokat sikerült elvégeznünk. Elvi jelentőségű az, hogy a párt halad az átalakítás élén Ez a megállapítás azonban határozottan nem jelenti azt, hogy a pártnak nincsenek problémái és hiányosságai, hogy ne lennének tartalékai az új jelenségek megvilágításában és a gyakorlati tevékenységben is, főleg ami a határozatok teljesítését illeti. Az SZKP a mozgatóereje az átalakítás gondolatai és a megújulás politikája érvényesítésének, szervezője ezek alkalmazásának a társadalomban. Ez, természetesen, rendkívül nagy igényeket támaszt a párttal szemben, úgy az elméleti tevékenységben, mint a tömegek szervezése új módszerei bevezetésében és a kádermunkában A fő dolog azonban, hogy a párt nem maradhat le az átalakítás folyamatai mögött, melyek fejlődnek országunkban Az elmúlt három év tapasztalatai arra tanítanak minket, hogy ha a párt valamilyen szakaszon lemarad, ez megnyilvánul az egész társadalom helyzetén, az emberek hangulatán, a változások ütemén és mértékén ugyanúgy, mint a társadalmi tudat alakításán és az átalakítás szellemén. A párt képes az új feladatok teljesítésére, ha következetesen elsajátítja az irányítás politikai módszereit és teljes mértékben leküzdi a konzervativizmust és a tehetetlenséget a gondolkodásban. Ha arról beszélünk, hogy mindezektől meg kell szabadítani a társadalmat és mentessé kell tenni a büroktatikus deformációktól, akkor mindenekelőtt a pártnak kell példát mutatnia ebben a hatalmas műben, amely a legfontosabb az átalakítás sorsa szempontjából. Le kell mondani az adminisztratív és utasításos módszerekről a vezetőkkel és a dolgozókollektívákkal szemben, nem szabad tovább helyettesíteni az állami és gazdasági szerveket e§.a tanácsokat. Ha a párt tevékenységében élni fog az alkotó, újszerű és felelős hozzáállásokkal, ha állandóan a tömegek között fog dolgozni, akkor művük megvalósítása biztosítva van és az átalakítás, vagyis egyben az egész társadalom eléri fejlődésének új csúcsait. Azt hiszem, helyénvaló, hogy találkozónkon megismételjem, amiről már beszéltem. A párt vitathatatlanul nagy érdemeket szerzett a nép, történelmünk előtt. A dolgozók között megbecsülésnek és tekintélynek örvend. Helyzetét azonban állandóan meg kell erősíteni aktív politikai tevékenységével. A párt tekintélye nem egyszer s mindenkorra adott. Mindennapi szorgalmas és felelősségteljes munkával kell bizonyítani. És még valamit. Még ha ismétlem is önmagam, emlékeztetni akarok arra, hogy a párt a népet szolgálja. Aki erről megfeledkezik, nem érdemli meg a párt tagjának címét, s még inkább nem állhat egy dolgozókollektíva, járás vagy kerület élén Jó dolog, hogy mindenütt növekszik a kommunisták aktivitása. Tevékenységük elvszerúbb lesz, egyre jobban tudatosítják felelősségüket országuk és kollektíváik sorsáért. Bizonyították ezt azátalakí- tás megvalósulásának szentelt évzáró pártgyűlések is. A kommunisták nagyobb igényeket támasztanak a választott szervekkel, saját pártvezetóikkel, a többi elvtárssal szemben. Sokodalúan kell támogatnunk az aktív kommunistákat és ösztönöznünk az egészséges tendenciákat az SZKP életében. Ebben a vonatkozásban nagyon időszerű a párton belüli demokrácia további fejlesztése, a választott szervek feladatainak növelése és a pártapparátus tevékenységének határozott javítása. A pártban minden szinten szilárdítani kell az elvtársi légkört Mindenkinek éreznie kell egyenjogúságát. Az SZKP soraiban nem szabad eltűrnünk a felsőbbrendűség jeleit sem. A pártban győznie kell a pártos elvtársi kapcsolatok légkörének. A választott pártszerveknek aktív életet kell élniük és nem szabad azok helyzetébe kerülniük, akik szolgálatokat tesznek a pártapparátusnak. Néha ez egészen odáig fejlődik, hogy az apparátus munkatársai kommandírozni kezdik a járási, városi és kerületi pártbizottságok tagjait. Mindenkit emlékeztetni kell arra, hogy az apparátus küldetése a választott szén/ szolgálata és döntéseinek teljesítése, nem pedig fordítva Mindezek a problémák és az SZKP tevékenységével összefüggő kérdések széles köre az átalakítás feltételei között a figyelem középpontjában fog állni a 19. országos pártkonferencián. A pártszervezeteknek azonban nem szabad várniuk arra, hogy mit mond majd a pártkonferencia. Már sok szó hangzott el. Cselekedni kell, nem pedig várni. Aktívan részt kell venni azoknak az elképzeléseknek a megfogalmazásában, melyek megvalósítása az egész pártéletet gazdagítaná. Munkája konkrét feltételei között minden pártszervezetnek hozzá kellene járulnia az átalakítás impozáns feladatainak teljesítéséhez. Újra megismétlem, hogy nem lehet várni a felülről jövő útmutatásokra. A célok és a feladatok adottak. A politika kidolgozott. Az átalakítás fő irányai világosak. Cselekedni kell, elvtársak. Úgy gondolom, hogy Üzbegisztán pártszervezete, amely saját megtisztulása és egészségesebbé válása után megerősödött, minden lehetőséggel rendelkezik ahhoz, hogy a tömegek élén haladjon és teljesítse a köztársaság dolgozói politikai élcsapatának feladatát harcukban Üzbegisztán további felvirágoztatásáért és a köztársaságnak az össz-szövetségi feladatok megoldásához való hozzájárulása növeléséért. ÚJ SZÚ 5 88. IV. 12.
