Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-07 / 81. szám, csütörtök

Közösen a XVII. pártkongresszus programjának megvalósításáért íl..—aľ.. ...........■».... . .1...^ >0: ; Új gondolkodásmódot, hatékonyabb munkát Ne csak az év vége felé Városunkban csaknem 14 ezren élnek. A lakosságnak csaknem a negyede a régi városrészben, má­sik negyede a városhoz csatolt köz­ségekben, Ebeden (Obid) és Nánán, legalább a fele új lakótelepeken él. Először a múlt évi tevékenysé­günkről szólok. A rendszeresen megtartott rendezvényeink közül fi­gyelmet érdemel a zenei együttesek találkozója, a kulturális nyár és a kü­lönböző ismeretterjesztő előadások Különösen kedvelt az aerobik, a szabás-varrás, a főzőtanfolyam és vonzóak a zenekedvelő fiatalok ta­lálkozói A művészeti szakköri tevé­kenység terén jó eredményeket mu­tathat fel a női kamarakórus, a gyer­mek fúvószenekar, és a 73 szakkör közül még néhány további. Tavaly első ízben tehetségkutató versenyt is rendeztünk, ezen 216 fiatal vett részt. Jól dolgozik a képzőművészeti jcsoport, a művelődési klub, a zene­barátok klubja és ígéretesen fejlődik a számítástechnikai szakkör is. Bár az elmondottakból arra követ­keztethetnénk, hogy művelődési központunk jó feltételek között mű­ködik. a valóság, sajnos, mást mu­tat; épületünk majdnem elavult álla­pota nem megfelelő, a régi város­részben van, a lakosság zöme pedig lakótelepeken él. Folyamatosan és fokozatosan ugyan javítjuk a hibá­kat, gondot okoz azonban a helyhi­ány, a zsúfoltság és a nem megfele­lő felszereltség. Épületünkben csak három olyan helyiség van, ahol szakkörök működhetnek, vagy tan­folyamokat tarthatunk. Természete­sen ez nem felelhet meg a lakosság igényeinek és szükségleteinek, s a központ tárgyi ellátottsága nem teszi lehetővé, hogy sokrétű munkát végezzünk. Nincs elegendő és megfelelő klubhelyiségünk, és olyan termünk, ahol szakkörök dolgozhatnának, fő­leg a tánc-, a színjátszó és bábját­szócsoport, a zenei együttesek, vagy ahol tanfolyamokat rendezhet­nénk. A meglévők pedig nem felel­nek meg a kor igényeinek, sőt a fel­szereltségük sem. Nem kielégítők az öltözők, sem a szereplőké, sem a közönségé, nem jó a terem akusz­tikája és szellőztetése. Gondot okoz, hogy nincs audiovizuális berendezé­sünk. Ha művelődési központunk lé­pést akar tartani a kor műszaki fejlő­désével, a 20. századdal, megfelelő Több kell az előrelépéshez ÚJ SZÚ 1988. IV. 7. Az amatőr művészeti mozgalom fejlődését elősegítendő, még a het­venes évek elején dokumentumter­vezet született az államigazgatási szervek és a társadalmi szervezetek együttműködéséről. A tervezetet 1973-ban hagyták jóvá, majd 1979- ben újabb fejezetekkel bővült. Mindazzal, amit ez a dokumen­tum tartalmaz, részletesen foglal­koztunk kerületünkben az elmúlt években. Külön tanácskozáson vi­tattuk meg a kérdéseket, megállapít­va, hogy az együttműködés nem ér el olyan színvonalat, amely méltó lenne az amatőr művészeti mozga­lom egészéhez. Ellentmondásnak tűnik föl, hogy noha a dokumentu­mot aláírták a legtöbb tárca képvise­lői, valamint a társadalmi szerveze­tek képviselői; következetes érvé­nyesítése késik valamennyi szinten, a helyi kulturális élet szervezését is beleértve. A szóban forgó szervek és szervezetek gyakran csak formá­lisan vesznek részt a mozgalomban; csak kevés vállalat tekinti a társada­lom javára végzett tevékenységnek az amatőr művészeti munkát. A helyzet megváltozásának érdeké­ben, a dokumentum szellemében, számos intézkedést foganatosítot­tunk az elmúlt időszakban. Hiszen többek között szó van itt az anyagi­tárgyi feltételek javításáról is, az el­sők között ugyanis ezektől függenek az eredmények, a munka minősége. Például attól, van-e elegendő tér, azaz helyiség, terem. Egyes helye­ken van, másutt szűkösek a lehető­ségek, vagy egyáltalán nincsenek ilyenek, gyakran éppen olyan tele­püléseken, ahol kiváló együttesek működnek. Gondok különösen a té­li időszakban, illetve a hidegebb hónapokban jelentkeznek, vagyis akkor, amikor a csoportok általában új műsorukat próbálják. Sajnos, szinte lehetetlennek látszik e gond leküzdése. Pedig a helyi kulturális élet fejlesztésével kapcsolatban ép­pen a művelődési házak üzemelte­téséről esik a legtöbb szó, írnak és beszélnek róla, különösen Miroslav Váleknek, a CSKP XVII. kongresz- szusán elhangzott felszólalásával összefüggésben. Nehéz ott próbál­ni, ahol nincs fűtés vagy a fűtőanya­got maguk az emberek hozzák a sa­ját készletükből. Ebben a tekintet­ben valamivel jobb a helyzet az üzemi, illetve szakszervezeti klubok háza táján, jóllehet a szakszervezet központi szervei felhívást tettek köz­zé, miszerint szigorúan meg kell tar­tani az üzemeltetésre vonatkozó előírásokat - ez negatívan befolyá- solhajta több csoport működését. A sportolóknak fizetnek „nyilvános fellépéseikért“, olykor még akkor is, ha elveszítik a mérkőzést, és bizo­nyára külföldi útjaikat sem a saját zsebükből fedezik. Ugyanakkor az amatőr művészeti együttesek tagjai nem ritkán maguk fizetnek azért, hogy próbálhassanak, különböző ta­lálkozókon gyakorolhassanak és fel­léphessenek a közönség előtt. További gond a tárgyi-műszaki eszközök beszerzése, amely a leg­jobb szándék mellett is nehézségek­be ütközik. Hadd említsem meg azo­kat a problémákat, melyekkel a ze­nekarok és a lemezlovasok küzde­nek. A munkájukhoz szükséges fel­szereléseket nem tudjuk hivatalos úton beszerezni, így más utakat kell választani, olykor nem egészen le­gálisakat. Gondot jelent az is, hogy a Kereskedelmi Minisztérium nehe­zen ad engedélyt videotechnika és más műszaki eszközök vásárlására, noha ezek ma már nélkülözhetetle­nek a szocialista kulturális intézmé­nyekben. Hasonló nehézségek fé­kezik a munkát a fényképészeti, il­letve képzőművészeti szakkörök­ben, a szinjátszócsoportokban, folk­lóregyüttesekben, ahol népviselet­ről, jó minőségű hangszerekről és más dolgokról kell gondoskodni. Hogy az amatőr művészeti csopor­tok korszerűbb körülmények között és eszközökkel dolgozhassanak, gyakran sikerül előteremteni hozzá az anyagiakat, de egy sor tiltó ren­delkezés, amely a magánszemé­lyekre nálunk nem vonatkozik (csak a szocialista szervezetekre) fékezi a tevékenységet és elveszi az em­berek kedvét. Gond tehát van bőven az amatőr művészeti mozgalomban. Meggyő­ződésem, hogy nyilvánosan kell szólni róluk, segítve e mozgalom további fejlődését, szocialista jelle­gének további szilárdítását. Állandó feladat ez, közös érdekünk, hogy e téren is előrelépjünk, hiszen ez a mozgalom aktivizálja valamennyi korosztályt, elvitathatatlanul jelentős szerepet tölt be az emberek eszmei, politikai, erkölcsi arculatának formá­lásában, a közműveltség gyarapítá­sában, a művészeti értékek terjesz­tésében. Megfelelő körülményeket kell tehát teremteni - mindenütt. IGOR KOVAČOVIČ, a Közép-szlovákiai Kerületi Népművelési Központ munkatársa műszaki berendezésekre, segéd­eszközökre lenne szükségünk. Sajnos, mindezt nélkülöznünk kell. bár szerintem mások is hasonló ci­pőben járnak. Hibának tartom, hogy az anyagi eszközöket az év vége felé bocsátják rendelkezésünkre, amikor műszaki berendezések a boltokban nem igen kaphatók, vagy a kereskedelem nem teszi le­hetővé, hogy megrendelésre vásá­roljunk. Másrészt a különféle rendel­kezések is nehezítik az ilyen eszkö­zök vásárlását. Központunknak két magnetofonja, két lemezjátszója, három zongorája, két fényképező­gépe van. Ezek az eszközök, beren­dezések, sajnos, elérik alkalmazot­taink átlagéletkorát. Az audiovizuális műszaki berendezések a filmfelve­vőgépek, vetítők, képmagnók, szá­mítógépek számunkra csak vágyá­lom. Talán helyesebb lenne, ha eze­ket a műszaki eszközöket a felsőbb szervek - az adott művelődési köz­pont tevékenységét figyelembe véve - központilag utalnák ki. Korszerű műszaki eszközök nélkül a szakköri vagy klubtevékenységet nehéz a fia­talok szamára vonzóvá tenni. Nehe­zíti helyzetünket, a népművelők munkájának kibontakoztatását a személyi feltételek hiánya is, szak ­képzett munkaerőket ugyanis nem tudunk kellően bérezni. Kívánatos lenne a bérrendszer módosítása, a többi szakágazathoz (például az oktatásügy) hasonlóan a fizetésren­dezés. Az előírások, sajnos, nem teszik lehetővé azt sem, hogy a kü­lönböző versenyek résztvevőinek apró ajándékot vásároljunk. Örvendetes, hogy a művelődés­politikai célkitűzések megvalósítása a jövőben lehetővé teszi tevékeny­ségünk fejlesztését. Városunkban 1989-ben megkezdik egy új kulturá­lis létesítmény építését az új lakóte­lepen, a 9. ötéves tervidőszakban pedig a mostani központ újjáépíté­sét, illetve bővítését JÚLIUS HEGLI, a stúrovói művelődési központ igazgatója A pozsonypüspöki (Podunajské Biskupice) művelődési ház egyike azok­nak az épületeknek, amelyekre már nagyon ráfér a korszerűsítés. Ezt a létesítményt eredetileg le akarták bontani, ám az illetékes szervek végül is a teljes felújítás mellett döntöttek. A munkálatok a tervek szerint idén késő ősszel kezdődnek, s legalább két évig tartanak majd. Bratislava e városnegyedének lakói remélik, hogy az illetékesek addig találnak megfelelő helyiségeket a helyi kulturális rendezvényeknek. Felvételün­kön a tatarozás előtt álló művelődési ház. (Lőrincz János felvétele) Tizenöt és még két esztendő... Visszatekintve az elmúlt másfél évtizedre megállapíthatjuk, hogy községünkben a mindeddig hiányzó korszerű művelődési ház, s a lakos­ság hullámzó érdeklődése hatarozta meg a kulturális életet. Az 1973-ban elkezdett építkezést csak tavaly si­került ismét folytatni. Elsősorban a beruházáshoz szükséges összeg szűkösségével és szervezési okok­kal magyarázható a művelődési ház építésének az elmaradása. A mun­kák jelenlegi állása alapján elmond­ható, hogy minden feltétel adott az átadás 1990 februári határidejének megtartásához. Mintegy tizenöt évvel az építke­zés megkezdése után, méltán merül fel a kérdés: Megfelel-e majd az épület az időközben megváltozott igényeknek? Utólag, minden igyeke­zetünk ellenére is, csak nagy nehéz­ségek árán tudtuk megváltoztatni az eredeti tervrajzot. Gondot okoz az is, hogy a művelődési ház erede­tileg kisebb kapacitásra volt mére­tezve, mint ahogy azt a most mutat­kozó igények kívánnák. Ami van, az már nem elég Rohamosan fejlődő korunknak sokoldalúan müveit, tájékozott em­berekre van szüksége. Ennek eléré­sében játszanak döntő szerepet a kulturális intézmények, és erre törekszik a Kolárovói Városi Művelő­dési Központ is évi átlagosan 170 tájékoztató és ismeretterjesztő ren­dezvényével, saját és különböző amatőr együttesek közreműködésé­vel rendezett 130 előadásával és 30 műsoros estjével Ezenkívül napon­ta tartunk esti filmelőadást, diszkót, könyvtárunk tavaly 72 programot szervezett. A rendezvények zöme jó színvonalú, eszmeileg és politikailag időszerű, megfelel az esztétikai kö­vetelményeknek. Erről tanúskodik a felettes szervek pozitív értékelése és rendezvényeink egyre növekvő látogatottsága is. Valamennyi rendezvényünkhöz a legegyszerűbb technikai segéd­eszközöket használjuk: magnót, le­mezjátszót, diavetítőt. Az utóbbihoz a keverőpulttal együtt a Honvédelmi Szövetség helyi szervezetének jó­voltából jutottunk. Sajnálatos de va­lós tény, hogy a művelődési ház megnyitása az az 1974 óta ugyan­azokat a kiöregedett, alaposan el­használódott segédeszközöket va­gyunk kénytelenek használni, az el­múlt 11 év során nem sikerült felújí­tani, kicserélni az állományt. Az egész év folyamán ,,nincs rá pénz“, az év végén ugyan kapunk párezer koronát, de olyankor, október 15-e után, az üzletek már nem fogadnak el megrendeléseket, mi viszont készpénzben nem tudunk fizetni. Holott sok esetben az üzletek nem teljesítik évi tervüket, így ez a tilalom nemcsak számunkra, hanem szá­mukra is kedvezőtlen, veszteseget okozó. Hol itt a logika? Szükség van ilyen korlátozásokra? Aligha. Ilyen esetekben az emberek kénytelenek ,.kiskapukat" keresni, de ehhez sincs mindenkinek tehetsége és jel­leme. így jártunk mi is tavaly, amikor asztalokat és székeket akartunk venni. A fél országot bejártuk, amíg - hála a helyi és a seredi bútorüzlet dolgozóinak - megkaptuk őket, igaz, hogy három részletben, de végre megvannak. Zongorát azonban nem sikerült szereznünk, pedig ezúttal volt rá pénz. Mert pénz sincs mindig, holott valóban jó minőségű munkát nem tudunk végezni megfelelő se­gédeszközök, berendezések nélkül. Nincs például világítóberendezé­sünk, hosszú ideig nélkülözni vol­tunk kénytelenek a 16 milliméteres vetítőt is. Szerencsére az utóbbi be­szerzéseben segített a Bálványi (Balvany) Magtermesztő Állami Gazdaság. Nagyon sajnáljuk, hogy művelődési házunk nem rendelkezik saját videóval, ami még vonzóbbá, színesebbé és érdekesebbé tehetné műsorainkat. Nagy szerencsénk, hogy körünkben sok olyan ember akad, aki lelkes munkájával pótolni, feledtetni tudja ezeket a zavaró hiá­nyosságokat. Együtteseink és szak­köreink rendszeresen részt vesznek a járási és kerületi versenyeken, ahol sikerrel megállják a helyüket. Sok esetben a látogatókkal, hallga­tókkal kialakított közvetlen kapcsolat hatékonyabb, mint a legtökélete­sebb technika. Azt, amire rohanó, elgépiesedő világunkban olyan nagy szükség van, az érdeklődést, a szívélyességet, a szép és jó iránti fogékonyságot nem adják a gépek, azt csakis mi, emberek tudjuk nyúj­tani. És erre törekszünk mi is ren­dezvényeinkkel, amelyek nemcsak szórakoztatnak, hanem gyarapítják a látogatók műveltségét is. TÓTH ANNA, a művelődési központ igazgatója Amíg egy 2500 lakosú központi feladatokat is ellátó községnek egyáltalán nincs művelődési háza, kénytelenek vagyunk ideiglenes megoldásokat keresni. A mai köve­telményeknek megfelelően helyreál­lított egykori megyeháza épületében (ma ez a helyi nemzeti bizottság székháza) az évekig tantermeknek használt helyiségeket átépítettük Ezzel ideiglenes megoldásként he­lyet tudtunk adni a község utóbbi időben felélénkülő kulturális éle­tének. Ez bizonyára segít majd bennün­ket abban, hogy az időközben elké­szülő művelődési házban a már most fellendülőben lévő művelődés, közösségi élet kiteljesedhessen. Az eddigiekből talán az is kiderült, hogy a nehéz körülmények ellenére szá­mos rendezvényre került sor. Min­denekelőtt a nyugdíjasok klubjának aktivitását emelném ki. Velük együttműködve rendeztük meg a nyugdíjas klubok járási találkozó­ját Persze, egyértelműen a fiatalo­kat sem marasztalhatjuk el, bár az ő tevékenységük nagyobbrészt a diszkók és táncmulatságok rende­zésében merül ki. Mindenesetre biz­tató jelként konstatáltuk a nyugdíja­sok és a fiatalok közös farsangolá­sát. ami az egész falu érdeklődését felkeltette. Reméljük, hogy a Nem­zeti Front legaktívabb tömegszerve­zetei közé tartozó Csemadok-alap- szervezet is tovább bővíti majd tevé­kenységét az új épületben. A művelődési intézmények integ­rálása után jelenleg a helyi nép­könyvtárban összpontosul vala­mennyi tevékenység. A néhány éve felújított épületben megfelelő kör­nyezetbe került a könyvtár Rend­szeresen üzemel a mozink is, amelynek az épülete azonban ha­marosan tatarozásra szorul. Voltak próbálkozásaink, hogy a tanfolyamokon, az író-olvasó talál­kozókon, a klubesteken kívül kor­szerűbb, elsősorban a fiatalokat vonzó népművelési formákat keres­sünk. A tervezett video-klub alakítá­sára azért nem került sor, mert a já­rási szervek véleménye alapján, a helyi nemzeti bizottság nem léte­síthet ilyen jellegű klubot. Sajnos a pénzügyi keretből, amely évi 40 ezer korona, különösebb műszaki felszereltségre nem telik. Egyelőre az anyagi eszközeinket a meglévő épületet - könyvtár, mozi, klubhely­ség - üzemeltetésére és a különbö­ző rendezvények finanszírozására használjuk, (gy aligha kerülhet sor egyhamar a mozi vetítőgépének esedékes felújítására. Természetesen sokat várunk az épülő új művelődési háztól. Kissé a művelődésre szánt beruházásain­kat is visszafogtuk, mivel szeret­nénk, hogy az elkészülő új objektum a lehető legkorszerűbb eszközökkel, klubhelyiségekkel legyen felsze­relve. KIRÁLY LÁSZLÓ, a Pelsöci (Plešivec) Hnb titkára

Next

/
Oldalképek
Tartalom