Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-05 / 79. szám, kedd

Iskolai testnevelés Érdemes velük foglalkozni Nem túl jól időzítettem az érke­zést, mert épp csengetnek a követ­kező órára. Bohus Ferenc igazgató magához hívja a két tornatanárt, akik közül az egyik, Dávic! László tiszteletteljesen bocsánatot kér, hogy pár percre magunkra hagy bennünket, el kell indítania az isko­larádióban sugárzott zenét, ugyanis a minisztériumi utasításra három éve bevezetett ötperces óra eleji mozgás következik. Kapóra jön a dolog, most meg én kérek engedélyt, hogy benézhessek egy-két osztályba. Sorra kukucská­lunk be, egyikbe, másikba, harma­dikba, a 7. B-ben épp orosz a ne­gyedik óra, s az idős tanár néni is együtt mozog a gyerekekkel a zene ritmusára. Csak amikor észreveszi a betolakodókat, akkor hagyja abba. Egy másik osztályban egy ügyes kislány az előtornász, társai látható­lag élvezik a dolgot. A mókának vége, a zene elhall­gat, kezdődik a komoly munka. Né­meth Imrének, a másik tornatanár­nak is dolga van, biológiaórát tart, így Dávid.László mutatja be a Nagy- magyari (Zlaté Klasy) Magyar Taní­tási Nyelvű Alapiskola sportéletét. Tizennégy éve tanít itt, jól ismeri.- A gyerekek szeretik a testneve­lést, csak a délutáni foglalkozások­kal van egy kis gond, sok a bejáró, igy alkalmazkodni kell a buszjára­tokhoz, no meg a környékről jött ötödik-hatodikosok először találkoz­nak komolyan a sporttal, szerisme­retük nem olyan, amilyennek lenni kellene, futni, mozogni ugyan sze­retnek, tehát érdemes velük foglal­kozni. A nagymagyari iskolának szolid fölszerelésü a tornaterme, igaz, a berendezés idestova negyedszá­zados, tehát az elöregedés okoz problémát. Később magam is szem­tanúja vagyok, ahogy a köröket tartó elszakadt kötelek lelógnak a magas­ból. Javítót már hívtak, de ez nem olyan egyszerű... Bejövetelemkor egy pillanatra megálltam az iskola ajtaja előtt, sze­membe tűnt a szépen rendben tar­tott, szinte újnak tűnő pálya, amely­nek egyik sarkában egy kupacba ra­kott salak nyilván az atlétikai pályára készül.- Tavaly kezdtük felújítani - tu­dom meg már a tanáriban - nagyob- bitottuk is, az idén tavasszal fejez­zük be az atlétikai pályát. A gyere­kekkel csináltuk a munka nagy ré­szét, a szülők és a helyi sportegye­sület tagjai is besegítettek, a hnb és az efsz is támogatott. Egyébként a pályákat tekintve nem állunk rosz- szul, a gyerekeknek van hol sportol­niuk, a közelben van teke-, foci- és három teniszpálya, az épületek kö­zött is lehet kispályás focit játszani. Időközben véget ért a negyedik óra, amint ígérte, csatlakozik hoz­zánk Németh Imre, a másik torna­tanár.- Két csoportra oszthatók a tanu­lók, az egyiküknek nagy a mozgási­génye, ezeket mindig lehetne foglal­koztatni, a másikba tartozókat eleve nem érdekli, s nem is lehet kénysze­ríteni, pedig épp nekik van nagy szükségük a mozgásra. Ide tartoz­nak általában a súlyfölösleggel ren­delkező gyerekek, akiktől természe­tesen nem lehet annyit megkövetel­ni, mint többiektől. Persze, ez is egyéni, van nálunk egy ikerpár, erős testalkatú, a lányka mindenben ben­ne van, a kosárlabdakörtől kezdve végig mindenütt, ahol sportolni le­het. a fiút viszont mézesmadzaggal sem lehet becsalogatni. Ha idő ma­radna és lehetőség, hogy össze- gyűjtsük azokat, akik súlyfölösleggel küszködnek, ezért ügyetlenebbek, szégyenük magukat a többiek előtt, talán lehetne valamit kezdeni... Igen ám, csakhogy a pedagógu­sok ideje is véges, s nem újság, hogy egyébként is mennyire leter­heltek.- Lent. az alsó tagozaton még nincs szakosítva a testnevelés - mondja neheztelően Dávid László s ez nekünk okoz gondot a felső tagozaton. A gyerekek nagy részét nem sajátítják el annak, amit a tan­terv előír.- Sajnos, ez így van - ismeri el Bohus Ferenc igazgató, - s ennek egyrészt az óraelosztás az oka, de más is. Remélem, rövidesen sikerül megoldanunk. Kilencvenig szeret­nénk elérni, hogy a tanulók negyven százaléka bekapcsolódjék ,, a min­den nap egy órát" mozgalomba, most kezdtük el az első - negyedik osztályban a mozgásgyakorlatokkal. Mint már előbb említettük, az is­kola tanulói közül sok a bejáró, a 327 gyereknek több mint a fele a környező hét faluból jár Nagyma­gyarra. Ez a sportkörök munkájában is bonyodalmat ok«z, igaz, a sportjá­tékokat igyekeznek a tornatanárok úgy szervezni, hogy a fiúk, lányok időben hazaérjenek. A heti két sportjátékon kívül 30 tanuló jár a tu­risztikai körbe, amelyet egyik peda­gógus, Pék Mária vezet, de röplab­da, dzsesszgimnasztika, lövészeti kör is működik, sőt néhányan a helyi sportszervezetbe is eljárnak teni­szezni és tekézni. Délutánonként a pincében elhelyezett asztaloknál Kiáts Gyula igazgatóhelyettes fog­lalkozik azokkal, akik asztaliteni­szezni szeretnek.- Fájó pontunk, hogy a napközi­ben igencsak sántít a testnevelés, pedig délutánonként ott is van fog­lalkozás. Valahogy szervezettebb formában kellene csinálni, talán ak­kor hatásosabb lenne - panaszolja az igazgató. xxx Látogatásunk végén még bené­zünk egy órára, most igazi tornaórá­ra, az ötödikes lányokhoz. Szépek, kék nadrágjukban, fehér mezükben jól mutatnak. És ügyesek is.. No, akad, akinek szögletesebbek a moz­dulatai, de sebaj! Dávid László épp az egyik kislány pulzusát méri, amikor benyitunk. A többiek a bemelegítést végzik.-Tessék csak folytatni! - mond­juk tanárnak, gyerekeknek egyaránt, hogy ne zavarjuk a foglalkozást. Csendben, az ajtó mellett állva fi­gyeljük az eseményeket: a melegí­tés után szertorna következik, sző­nyegen, nyújtón, padokon. Szinte meglep, mennyire fegyelmezettek a gyerekek.- A jövő héten osztályozom a nyújtót - jelenti be a felsorakozott lányoknak a tanár, majd megdicséri Szilviát, Ágit, akik szépen végezték a gyakorlatokat. URBÁN KLÁRA Minden hetedik lakos tagja a sportegyesületnek, de... NAGYOBB TÁMOGATÁST REMÉLNEK Nyirágó (Nýrovce) a Lévai (Levi­ce) járás kisközségei közé tartozik, lakosainak száma alig haladja meg a hétszázat. A fennállásának 80. évfordulóját ünneplő helyi sporte­gyesületnek két szakosztálya és ami külön figyelemre méltó: száz tagja van, de... Közülük húszán a labda­rúgó-szakosztály aktív játékosai. Az utóbbi időben egyre közkedveltebb a szabadidősport, melynek hétről hétre több a híve. Nagy népszerű­ségnek örvendenek a rendszeresen megrendezendő sportdélutánok. Mi­vel kis faluról lévén szó, akadnak problémák is.- Mivel a felnőtt csapat csak a já­rási labdarúgó-bajnokság legala­csonyabb, IV. osztályában szerepel, ezért nincs ifjúsági együttesünk. Il­letve lehetne, csak nem volna hol játszania, mert az ifiknél ilyen osz­tály nem létezik. Nagy kár, hiszen a járásban nemcsak mi tudnánk összehozni egy ifigárdát, hanem más község is. Éppen ezért az a cé­lunk, hogy jövőre magasabb osz­tályba jussunk, s akkor megoldódna az utánpótlás kérdése is - kezdte a beszélgetést Pólya Béla, a sport­egyesület elnöke. Addig kénytelenek a szomszédos falvak együtteseiben játszani a nyir- ágói fiatal labdarúgók. Az éremnek van egy másik oldala is. Azok közül, akik más csapatokba igazolnak, csak kevesen térnek vissza a helyi felnőtt csapatba. Ennek ellenére a sportegyesület vezetősége min­den ifi labdarúgót elenged, hiszen csak így biztosított a további fejlő­désük.- Egyre nehezebb helyzetben va­gyunk, ugyanis évről évre kisebb a támogatás. Saját erőből pedig képtelenek vagyunk fenntartani a sportegyesületet. Tavaly tagjaink érdektelensége miatt a szövetkezet­től sem kaptuk meg a beígért anyagi segítséget, még szerencse, hogy az állami gazdaság és a Csehszlovák Testnevelési Szövetség járási bi­zottsága nem feledkezett meg ró­lunk. Enélkül nem tudom mit csinál­tunk volna. Nincsenek nagy elkép­zeléseink, szerény körülmények kö­zött szeretnénk továbbfejleszteni a falu sportéletét. Az iskolai tornatermekben a téli délutánokon is élénk élet folyt. Felvételünkön a gyere­kek épp a dobásokat gyakorolják (ČSTK-felvétel) Az utóbbi időben mintha a lakos­ság is elpártolt volna a sportegyesü­lettől. Ez főleg a helyi fiatalokra vo­natkozik, akik bizony szívesebben járnak diszkóba, mint a futballpályá- ra. Pedig nagy szükségük lenne mozgásra, sportolásra. Látszatra úgy néz ki, mintha minden rendben lenne, hiszen a falu lakosságának az egyhetede tagja a sportegyesü­letnek. De csak papíron és formáli­san! Mindössze a negyven százalék fizeti a tagsági díjat. Ez pedig elszo- -morító.- Sajnos, a húsz aktív sportolónk közül majdnem mindenki a környé­ken dolgozik, vagy tanul. Ezért csak pénteken lehet együtt a focicsapat, no meg a vasárnapi bajnoki mecs- cseken Ebbe bele kell nyugodnunk, ezen nem tudunk segíteni. Azon viszont feltétlenül változtatni kell, hogy az otthon tartózkodó fiatalok ne tétlenkedjenek, rendszeresen kapcsolódjanak be a falu sportéleté­nek fellendítésébe. Ha az illetékesek látnák: van érdeklődés a sport iránt, akkor egészen biztos nagyobb tá­mogatásban részesítenének ben­nünket. Bízom abban, hogy így lesz. Sokat jelentene, ha labdarúgóink feljutnának a III. osztályba, és meg­alakulhatna az ificsapat. Ebben lá­tom a jövő sikereinek zálogát - bú­csúzott az elnök. Megtudtuk, hogy egyre aktívab­bak az alapozó testnevelési szak­osztály tagjai, akik évente több tö­megsportrendezvényt szerveznek. A szövetkezet, az állami gazdaság és a nőszövetség közös rendezésé­ben kerül sor a gyermeknapon és a nyári vakáció alatt az egész falu lakosságát aktivizáló sportnapokra, ahol különféle versenyeket, játéko­kat rendeznek. Évente többször is pályára lép a helyi öregfiúk labdarú­gócsapata. A közeljövőben nagy hangsúlyt fektetnek majd az egyes spartakiád-gyakorlatok betanításá­ra. Az előző spartakiádon többen is részt vettek a járási bemutatón. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ HÚSZ NYÁRI OLIMPIA (1896) Pierre de Coubertin érdeme Holnap lesz 92 esztendeje, hogy 1502 év után újra elindult hódító útjára a népek közötti barátság és béke eszméjét hirdető olimpia. Hogy ez így történt, abban nagy érdemeket szerzett a francia Pierre de Coubertin, aki a múlt század utolsó két évtizedében fáradhatatlanul agitált az olimpiai eszme felújításáért: „Uraim, az ember végül is nemcsak testből és lélekből áll, hanem testből, szellemből és jellemből. A jellemet pedig nem a szellem formálja: az elsősorban a test képzésének következménye, ebből adódik. Ezt nagyon jól és pontosan tudták a régiek, az ókoriak; nagyapáink elfelejtették, és mi most fájdalmasan emlékezünk erre. Csak fáradságos munkaval tudjuk újra megtanulni és elfogadni...“ 1. MINDEN NEGYEDIK ÉVBEN. 1894. június 16-án Coubertin kezde­ményezésére nemzetközi kongresz- szust hívtak össze Párizsba, ahol az akkor megalakult Nemzetközi Olim­piai Bizottság kimondta: ,,A testne­velés ápolása, fejlesztése, valamint a népek ilyen irányú barátságos érintkezésének az előmozdítása ér­dekében minden negyedik évben a hellén Olümpia mintájára nagy játékokat rendezzenek, amelyre meghívnak minden kultúrnépet...“ Az első olimpia megrendezését - az ókori hagyományokat tisztelet­ben tartva - Görögországnak aján­lották fel. Egy szerdai napon, 1896 április 6-án, a görög nép nemzeti ünnepén a feldíszített athéni stadionban több mint 70 ezer néző lelkesedése köze­pette György király elmondta az azóta hagyományossá vált tizenhat szót, s megnyitottnak nyilvánította az első újkori nemzetközi olimpiai játékokat. 2. CSAK 12 ORSZÁG. A Nemzet­közi Olimpiai Bizottság tagjainak minden erőfeszítése ellenére a rész­vétel a várakozás alatt volt: a 34 meghívott ország közül mindössze 12 képviseltette magát 295 verseny­zővel. A sportban vezető szerepet játszó angolok még nem ismerték fel az olimpia jelentőségét, és akárcsak az amerikaiak, csupán másodrangú sportolókat küldtek Athénba. Ennek ellenére a vendéglátók lel­kesedése megteremtette a kellő hangulatot és kisebb rendezési hi­bák sem befolyásolták a sikert. Győ­zött az olimpia gondolata és a nem­zetközi sportélet újszülöttje bebizo­nyította életképességét. IMÁDKOZNI AKAR? Az olimpia középpontjában - akárcsak ma - az atlétika állt. Az eredmények azon­ban erősen elmaradtak az akkori, még nem hivatalos világrekordoktól. Egyrészt azért, mert korai volt az időpont, másrészt: a rajtnál csak a töredéke jelent meg a legjobb atlétáknak. Az amerikai Bürke pél­dául 12 másodperccel nyerte a 100 métert, a világcsúcs viszont már 10,8 volt! Hasonló arányt mutatott például a 400 m (54,2:48,6) és a tá­volugrás (635:721). Bürke egyébként a rajtjával is ma­gára vonta a figyelmet. Nem állva várta a rajtpisztoly dörrenését, ha­nem térdepelve. Ez nagyon feldühí­tette az indítót és nevetésre késztet­te a nézőket: „Mit képzel ez az amerikai? Talán csak nem imádkozik a rajt előtt?“ Úgy látszik, Bürke jól „imádkozott“, mert mindkét vágta­számot megnyerte. Akkor még csak kevesen tudták, hogy sokkal előnyö­sebb rajtolni „imádkozó“ állásból. De nemcsak ez volt az egyetlen, ma már megmosolyogtató története az athéni olimpiának. Egy-egy érem sorsa ugyanis gyakran a véletlenen múlott. Egy bizonyos Boland nevű angol úr éppen Görögországban üdült, amikor fülébe jutott a hír: a férfiak részére teniszversenyeket is ren­deznek az olimpián. Benevezett. Kölcsönkért felszerelésben, köl- csönütővel egyéniben és párosban (egy atlétával!) olimpiai bajnok lett. KIZÁRTÁK AZ EGYETEMRŐL. Nem mosolygott hazatérése után az amerikai hármasugró Conolly, az új­kori olimpiák első bajnoka. Mivel iskolája beleegyezése nélkül utazott Athénba, kizárták az egyetemről. Pedig három érmet szerzett (távol-, hármas- és magasugrás). Conolly egyébként az olimpián versenyzett először hármasugrásban és annyira megszerette, hogy hetente (!) edzve nemsokára világrekordot javított (14,93), amely tizenöt évig állta az ostromot. Conolly később kalandre­gények írásával vált népszerűvé. Hajdani egyeteme csak 80. szüle­tésnapján, 1953-ban tette némileg jóvá 1896-ban hozott döntését: az agg olimpiai bajnokot tiszteletbeli doktorrá avatta. Nem mindig hálát­lan az utókor... 3. AZ AKARAT JELKÉPE. Marad­junk még egy pillanatra a nagy ame­rikai fölényt hozó atlétikánál. A totá­lis tengerentúli sikerre jellemző volt, hogy amikor az ellenfelek meglátták az amerikai rúdugrók edzéseit, több­ségük visszalépett a versenytől. De nem is erről akarunk szólni, hanem az első olimpiai játékok csúcspontjá­ról, a maratoni futásról. Maratón... Hét betű, amely az emberi akarat jelképe, amely örökre összefonódott Philippidesz görög hős nevével. A perzsák felett Mara­thon mezején időszámításunk előtt 490-ben aratott nagy győzelem hírét futva vitte Athén piacára, s utána a kimerültségtől holtan esett össze. Ez a futás elválaszthatatlan a gö­rög történelemtől, de érdekes mó­don sosem szerepelt az antik olim­piák műsorán. AZ ESKÜVŐ ELMARADT. Egy­szóval óriási érdeklődés előzte meg ezt a teljesen új versenyszámot. A különböző jutalmakon kívül a győztesnek - ha görög lesz - egy Averoff nevű gazdag kereskedő lá­nya kezét ígérte - hatalmas hozo­mánnyal! Huszonöt futó közül a gö­rög Szpiridon Luisz lett az első, 2:58,50 óra alatt tette meg a 40 kilométert. A 70 ezer néző nemzeti hősként ünnepelte a 25 éves pász­tort, aki élete végéig nagy tisztelet­ben állt. Az esedékes esküvőre nem került sor, mert Luisz nős volt és többgyermekes családapa. Ajándé­kokat viszont kapott bőven... Luisz lett a görög nép büszkesé­ge. Egy másik görög futó viszont a szégyene. A harmadikként célba érkező Bikilaszról ugyanis kiderült, hogy a táv nagy részét kocsin tette meg. Nemcsak eredményét semmi­sítették meg, hanem nyilvánosan le­tépték róla nemzeti színű kék-fehér trikóját. 4. FURCSA VERSENYSZÁMOK. Athénban hét sportág 43 számában avattak bajnokot. Egészen furcsa versenyszámok is szerepeltek mű­soron. Például a testsúlykorlátozás nélküli birkózás, amelyet a német Schumann nyert meg, aki a győztes német tornacsapatnak (!) is a tagja volt. Súlyemelésben két versenyszám szerepelt műsoron: egykarú és két­karú emelés. Természetesen itt sem léteztek súlycsoportok. Mindegy volt, hogy hogyan, de fej fölé kellett emelni a súlyt. A századfordulón sokan a derékövükre egy kampót erősítettek, s az első lendület után a kampóban egy kicsit megpihentet­ték a súlyt, no meg az igénybe vett izmokat. A hat kerékpáros szám kö­zött szerepelt a 12 órás verseny is. Ezt az osztrák Schmalt nyerte 314,997 kilométeres teljesítmény­nyel. „A VÍZBEN, FELSÉG...“ Az úszóversenyeket a tengeren ren­dezték dermesztő hideg, talán 10 fokos vízben; a rajt után néhány méterrel úgy kellett kihalászni a meggémberedett úszókat. A 18 éves magyar Hajós Alfréd nem tö­rődve a hideg vízzel (faggyúval ken­te be testét, így védekezett a der­mesztő víz ellen) nagy fölénnyel győzött a 100 (1:22,2) és az 1200 (18:22,2) méteres távon. 500 méte­ren is indulni akart, de nem volt annyi ideje, hogy rajtra jelentkezzen, mert gyors egymásutánban rendez­ték a versenyt. Az olimpia után a görög király fogadást rendezett az érmesek tisz­teletére, és Hajós Alfrédtől megkér­dezte, hol tanult meg ilyen jól úszni. A fiatal műegyetemista így felelt: „A vízben, felség!“. ÉL ÉS VIRÁGZIK. Ma már csak mosolygunk a „kőkorszakbeli“ olim­pia történetein, eredményein. Min­den elismerésünk azonban azoké, akik eredményeikkel és puszta rész­vételükkel hozzájárultak ahhoz, hogy az olimpiai gondolat napjaink­ban is él és virágzik. T0M, V|NCE or

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom