Új Szó, 1988. április (41. évfolyam, 77-101. szám)

1988-04-29 / 100. szám, péntek

a Munka Törvénykönyve mooosiiasan^c alapelveiról VÉLEMÉNYEK W ImhiftMlVl KmIv 1 ImII JAVASLATOK Ne csak büntessenek, jutalmazzanak is! Az állami vállalatokról szóló tör­vénytervezet, a gazdasági mecha­nizmus átalakítása, az új gondolko­dásmód természetszerűleg maga után vonta a Munka Törvénykönyve módosítását is. Ezért örülök, hogy a módosítás alapelvei is nyilvános vitára kerültek, mert azt hiszem, nem mindegy milyen jogi normák között fogunk a jövőben dolgozni. Nem beszélve arról, hogy hozzászó­lásainkkal, észrevételeinkkel köz­vetlen részesei lehetünk a törvény- alkotásnak. Általában véve egyetértek a Mun­ka Törvénykönyve módosításának alapelveivel, mert ezek az alapelvek a becsületes, minőségileg magas szintű munkára, hatékonyabb gon­dolkodásmódra irányulnak. Előfor­dul azonban néhány pont ebben a dokumentumban, amellyel nem teljes mértékben értek egyet, s amely véleményem szerint átdol­gozásra szorul. Gondolok itt el­sősorban a III. fejezet 22. pontjára, miszerint a dolgozók felmondhatják munkaviszonyukat bármilyen indok­ból, vagy akár az indok megjelölése nélkül is. Az új szabályozás egysé­ges felmondási időt vezet be mind a dolgozók, mind a szervezetek ré­szére, amely két hónap lesz Szerin­tem a hat plusz egy, kettő vagy három hónap valóban hosszú idő­szak, és fékezi az optimális munka- erőmozgatást, két hónap felmondási idő viszont kevésnek tűnik. Különö­sen olyan vállalatoknál, szerveze­teknél, ahol az anyagi motiváció nem a legideálisabb. Nem fog-e emelkedni az általános fluktuáció, az indokolatlan munkaerővándor­lás? Gondoltunk-e arra, hogy a dol­gozók nem kis hányada hirtelen, sértett érzelmek hatása alatt írja fel­mondási kérvényét, amelyet a hosz- szú felmondási idő alatt még vissza­vonhatott, sót legtöbbször így is történt. Vagy pedig, ha a szervezet mond fel, képes lesz-e a dolgozó két hónap alatt új munkahelyet találni? Továbbá a 48. pontot olvasva miszerint a szervezetek gyakorol­hatják majd azt a jogukat, hogy terü­letükre történő be-, illetve kilépésnél a dolgozókat személyi motozás alá vethetik. Vállalati viszonylatban ki­csit megalázónak tartom ezt az eljá­rási módot. Ezen a problémán in­kább a műhelyekben és a munkahe­lyeken kifejtett nevelési propagan­dával lehetne seoíteni. Még egy dolog foglalkoztat ezek­kei az alapelvekkel kapcsolatban. Ha szigorúbbak lesznek a bünteté­sek, az anyagi bírságok, amelyeket a dolgozók felettesei szabnak ki, szükségesnek tartanék valamiféle módosítást. Nehogy a felelős veze­tők visszaéljenek ezzel a magasabb jogkörrel és „majd én megmutatom“ alapon dobálódzanak a fegyelmi büntetésekkel és szubjektív indítta­tásokkal hagyják magukat befolyá­solni. Mert ebben az esetben nem sikerül megállítani az indokolatlan fluktuációt, ami pedig célunk. Sót! Véleményem szerint ezt a hatalmi jogkört ki kellene egészíteni jutalma­zási jogkörrel is. Nem létező eset, hogy egy vezető csak büntethessen és ne jutalmazhasson. Szerintem tehát konkretizálni kellene egy pont­ban azt is, hogy a kimagasló teljesít­ményeket hogyan, milyen módon le­hetne azonnal jutalmazni. RÁCZ LÁSZLÓ mérnök, a füleki (Fiľakovo) Kovosmalt műszaki igazgatójának asszisztense A dolgozók érdekében Az önigazgatás bevezetése és hatékony érvényesítése keretében nagy változást jelent e törvénymó­dosítási javaslatban, hogy növekszik a szervezetek jogköre és jelentősé­ge a munka javadalmazásában. Az új szabály szerint a dolgozók mun­kabére nemcsak a végzett munka mennyiségétől, minőségétől és tár­sadalmi jelentőségétől fog függni, hanem az egész dolgozó kollektíva és a szervezet által elért eredmé­nyektől is azzal, hogy a munkabér­nek ez a része nem lesz szavatolva. Az eddigiekhez képest változást jelent, hogy módosul a munkavi­szonynak a szervezet vagy a dolgo­zó részéről megtett felmondással való megszüntetésének szabályo­zása. A szervezetek önállóan dönt­hetnek abban, hogy az adott dolgo­zó fölöslegessé vált-e számukra A szervezetek az olyan dolgozó munkaviszonyát is megszüntethetik, Világosabban - egyszerűbben ÚJ SZÚ 5 1988. IV. 29. Három évtizedet a járási nemzeti bizottságon vezető beosztásban dolgoztam, s szinte nem telt el olyan hét, hogy ne kellett volna a Munka Törvénykönyve után nyúlnom. Ta­pasztalatom az, hogy a becsülete­sen dolgozó emberek nem félnek a törvény szigorától, az erélyes intézkedésektől. Gondosan áttanul­mányoztam a Munka Törvényköny­ve módosításának alapelveit, s az a véleményem hogy több dolgot világosabban, egyértelműbben, pontosabban és egyszerűbben kell kifejezni, hogy mindenki csakis azt értse, ami oda van írva. A második fejezet 12. pontját úgy fogalmaznám, hogy a túlmunka el­rendelésekor egyidejűleg közöljék, hogy ezért pótszabadidőt vagy túl- munka-pótlékot kap az alkalmazott, amit két héten belül, illetve a legkö­zelebbi fizetéskor realizálni kell. Fö­lösleges ezt esetleg három hónapig is nyilvántartani. A 14. pontban vilá­gosan és egyértelműen kell megfo­galmazni azt, amikor is teljesíthet munkaidő alatt az alkalmazott más feladatokat, s azt is, hogy ki. Sajnos ma az a helyzet, hogy a szakszerve­zet és egyéb társadalmi szervezetek ülései, tanácskozásai, különböző já­rási vagy kerületi értekezletek, sze­mináriumok gyakran a munkaidő alatt vannak, s ez nem helyes. Helyesnek vélem a harmadik fe­jezet 24. pontjában foglaltakat, csu­pán rögzíteni kell azt, hogy a szerve­zet a nyugdíjkorhatár előtt legalább egy évvel állapodjon meg az alkal­mazottal arról, hogyan tovább. A dolgozó legfontosabb feladata, hogy eleget tegyen a munkahelyi teendőinek. Ezért nem helyeslem a 30. pont megfogalmazását, hogy a mellékfoglalkozások megkötésé­hez nem lesz szükség a főmunkálta­tó előzetes hozzájárulására. Társadalmunkat a problémák so­kasága között két kényes kérdés is foglalkoztatja: a szeszes ital fo­gyasztása és a dohányzás a munka­helyeken. Jó volna törvénybe iktatni, hogy semmilyen szervezetnél nem szabad szeszes italt' tartani - az igazgató, az elnök, a vezető, a titkár, stb. helyiségeiben sem -, s a köz­vetlen felettes felelős azért, hogy a munkahelyen ne fogyasszanak al­koholt. Csak „fenyegetőzéssel“ ezen a téren változás nem várható, ezért törvénybe kell iktatni, hogy a munkahelyeken még reprezentá­ció formájában se legyen szeszes ital. Az ötödik fejezet 52. pontja sze­rint a törvény a szervezetet feljogo­sítja, hogy elrendelje dolgozójának oktatáson való részvételét, amely munkavégzésnek minősül. Én ezzel nem értek egyet. Mi idősebbek, tud­juk, hogy 1945-tól rendszeresen vol­tak továbbképzések. Ám az ered­mény. a tudás színvonala ezt nem mindig tükrözte, mert, hogy mit ta­nultak meg a háromnapos, a kéthe­tes, az egyhónapos stb. tanfolya­mon, senki sem kérte számon. Na­gyon sokan szívesen mennek min­denféle tanfolyamokra, hiszen ott la­zítanak, kikapcsolódnak. Nézetem szerint a Munka Törvénykönyvébe rögzíteni kell, hogy mindenki köteles tanúbizonyságot tenni arról, hogy a munkakörébe tartozó feladatok teljesítésére szakmailag felkészült. Nem tartom helyesnek a hatodik fejezet 68. pontját, mely szerint rendkívüli esetekben a dolgozó a szabadságát kiveheti a következő naptári év végéig. Szerintem az sem jó, hogy a szabadságot április végé­ig lehet kivenni, hiszen az év nincs lezárva, ez további nyilvántartást je­lent, s fenn áll a dolgok megkerülé­sének veszélye. IVÁN SÁNDOR nyugdíjas, Kassa (Košice) aki nem ér el kielégítő eredménye­ket a munkában, annak ellenére, hogy korábban erre a tényre már figyelmeztették, s a jövőben nem lesz szükség arra sem, hogy a fi­gyelmeztetés írásban történjen. Kedvező az a változás, hogy a dolgozók jogosultak lesznek fel­mondani a munkaviszonyukat bár­milyen indokból, vagy akár indok megjelölése nélkül is. Újdonság, hogy a szervezeteket a törvény kö­telezi majd arra, hogy a nyugdíjkor­határhoz közeledő dolgozókkal ide­jében megvitassák a munkaviszony megszűnését, vagy a nyugdíjigé­nyük elérése utáni további foglalkoz­tatásukat. A nem dohányzó dolgozók na­gyon régi óhaja valósul meg az új szabályzatban. A munka- és az egészségvédelmi ellátás tökéletesí­tése érdekében a Szervezetek fel­adatul kapják a nem dohányzó mun­kahelyek létrehozását. Eddig nagyon sok panasz volt a munkahelyeken az ebédidő rövid­ségére, amelyet szinte lehetetlen volt betartani a gyakori sorbanállás, várakozas végett. Ezért az étkezés és a pihenés nélkülözhetetlen előfel­tételeként 15 percről 30 percre hosszabbodik az étkezésre szánt fizetett munkaszünet amely ezentúl beleszámít a munkaidőbe. Nagyon sok esetben előfordult, hogy a dolgozó nem vehette ki a szabadságát, mert a várakozási ideje nem volt ledolgozva. A dolgo­zók érdekében ezért megszűnik az eddig érvénybe lévő öthavi folyama­tos munkaviszony. A gyermeküket egyedül nevelő dolgozó nők érdekében hozott intéz­kedés a 77. pont, amely szerint szolgálati útra csak a saját bele­egyezésükkel küldhetők azok a nők, akik 15 évnél kisebb gyerekekről gondoskodnak, s ugyanez vonatko­zik a gyereküket egyedül nevelő fér­fiakra is. Ugyancsak a dolgozó nők érdekeit védi az a javaslat, hogy a CSSZSZK kormánya felhatalma­zást nyer, hogy ennek az ötéves tervidőszaknak a végén, a gazdasá­gi lehetőségekhez mérten, egy heti terjedelemben pótszabadságot álla­pítson meg azoknak a dolgozó nők­nek, anyáknak, akik három vagy ennél több gyerekről gondoskodnak. Dr. KOVÁCS JÓZSEF, a Nyugat-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság főelőadója Három hónappal a tervezett határ­idő előtt adták át Jarok pri Nitre községben azt az adóállomást, amely 75 kilowat- tos teljesítményé­vel a legerősebb Szlovákiában. A közeljövőben teljesítményét kétszeresére nö­velik. Az állomás Nyugat-Szlovákia és Közép-Szlová­kia egy részén biztosítja a brati­slavai rádió kö­zéphullámú adásának jó minőségi vételét. Felvételünkön az adóállomás egyik terme látható, előtérben Dušan Pa jer mérnök (Peter Šimončík felvétele - ČSTK) Május elsejei felhívás (70 év telt el a Liptovský Mikuláš-i tömeggyülés óta) 1918 tavaszán az Osztrák-Ma­gyar Monarchiának szembe kellett néznie a feltartóztathatatlan fel­bomlással. A hatalmas társadalmi­politikai forrongás már a januári általános sztrájkban megmutatko­zott. A breszt-litovszki béke megkö­tése után a Szovjet-Oroszország- ból hazatért hadifoglyok sem hoz­ták meg a Monarchiának az annyi­ra várt katonapolitikai stabilitást. Épp ellenkezőleg. Inkább az „orosz példa" terjedését és a ka­tonai lázadások elharapódzását idézték elő. A nagy októberi szocialista for­radalom hatása és a Szovjet- Oroszország nemzetei önrendel­kezésének gyakorlata ösztönözte a nemzeti felszabadító mozgalma­kat az országban. Károly, utolsó császár tétova lépései, hogy libe­ralizálással szilárdítsa meg a hely­zetet, a problémákat nem oldották ugyan meg, lehetővé tették azon­ban a munkások számára nézeteik nyíltabb kifejezését. Emlékezetes megnyilvánulása volt ennek 1918. május 1 -nek megünneplése. Több mint százezer résztvevő a cseh országrészben, Szlovákiá­ban kevesebb újította föl ezt a há­ború előtti hagyományt. Október közvetlen hatására a hagyomá­nyos jelszavak - a nyolcórás mun­kanap, a demokratikus szabad­ságjogok - mellett egyre hango­sabban követelték az igazságos békét és a nemzeti függetlensé­get. Megváltozott a május 1-i tö­meggyűlések jellege is. Több vá­rosban inkább a nemzeti egység kifejezője volt, mint a múltra jel­lemző munkástüntetés. A nemzeti egység gondolata hatotta át 1918- ban Szlovákiában a legnagyobb tömeggyűlést is, amelyet Lip­tovský Mikulásban tartottak. A május elsejei ünnepségeket előkészítő szociáldemokraták itt fölvették a kapcsolatot dr. Vavro Šrobár szlovák politikussal, aki Liptovský Mikulásban is J. Maršá­lek mellett központi alakjává vált a tüntetésnek. A tömeggyűlésen Vavro Šrobár beszédet mondott. A nép a felvonulás befejeztével A Fekete Sashoz címzett vendéglő udvarán megfogalmazta a záróha­tározatot. šrobár, akárcsak a cseh burzsoá vezetők, tudatosította a dolgozók növekvő energiáját és elszántságát. Beszédét ezért kife­jezetten nemzeti demokratikus és haladó szociális hangnemben fo­galmazta. A Liptovský Mikuláš-i határozat nemcsak az igazságos békét, a demokratikus szabadságjogo­kat, a nyolcórás munkanapot kö­vetelte: hanem (Šrobár csehszlo­vákista hazafias meggyőződésé­vel összhangban) hangoztatta: követeljük minden nemzet ön­rendelkezési jogának elismerését, nemcsak a határokon kívül, ha­nem Magyarország nemzeteiét, tehát a csehszlovák törzs magyar- oroszági ágáét is". A magyar hatóságok érthető okokból mindent megtettek azért, hogy a Liptovský Mikuláš-i május elsejei határozat nagyobb nyilvá­nosságát megakadályozzák. A szervezők azonban futárral idő­ben eljuttatták Csehországba, és hírek jelentek meg róla máshol is. A hatóságok Šrobár és a szociál­demokrata vezetők ellen bűnvádi eljárást indítottak, bírósági tárgya­lásra azonban már nem került sor. Az Osztrák-Magyar Monarchia a széles nóprétegek harca követ­keztében szétesett, és romjain lét­re jött a polgári demokratikus Csehszlovák Köztársaság. A bur­zsoá CSSZK ugyan még nem biz­tosította a szlovák nemzet önren­delkezési jogát, de összehasonlít­hatatlanul jobb feltételeket terem­tett fejlődéséhez. Az 1918. október 28-a és 30-a felé vezető úton Szlovákiában nagy szerepet ját­szott a Liptovský Mikuláš-i május elseje. JIRÍ DVORAN EGY JÁRÁSI PÁRTKONFERENCIA SZÜNETÉBEN A magas színvonal titka A Nyitrai (Nitra) járás kommunis­táinak tanácskozásán a pártbizott­ság beszámolója az eltelt két év munkáját értékelve, kritikusan ele­mezte a járás iparvállalatainak tevé­kenységét. Megállapította, hogy a vállalatok teljesítménye többnyire elmarad a lehetőségektől, és hogy ezen a téren a gazdaságos termelés és a termékek minőségének javítása hozhat leginkább kézzelfogható eredményeket. A beszámoló meg­említette azokat az üzemeket és vállalatokat is, ahol a jó minőséggel nincsenek problémák és hangsú­lyozta, hogy az olyan magas műsza­ki színvonalú termékek, mint amilye­neket a Plastica, a Kovoplast, a Bio- veta, vagy az Azbesztcement Müvek adnak a piacra, a gazdasági mecha­nizmus átalakítása és az önfinanszí­rozás időszakában nélkülözhetetle­nek lesznek. Érthető tehát a tudósító igyekeze­te a szünetben, hogy pár szót vált­son a példaként állított vállalatok képviselőinek valamelyikével. En­gem a szerencse Mikuláš Jamrich elvtárssal, a nyitrai Kovoplast igaz­gatójával hozott össze. Őket, mint a progresszív hegesztőtechnika gyártóit, egyaránt ismerik az ország­ban és a határokon túl is. Ebben az évben például a plazmavágó beren­dezésük aranyérmet nyert a brnói hegesztési szakkiállításon. Erről be­szélgettünk tehát először.- Ha már a plazmavágóról kér­dez, akkor azt is elmondom, hogy ilyent nálunk egyedül mi gyártunk, de mi sem tehetnénk anélkül, hogy ne dolgoznánk együtt a kutatókkal. Szoros kapcsolatban állunk a Brati­slavai Hegesztési Kutatóintézettel és az együttműködést a jövőben is folytatni szeretnénk. Velük közösen szeretnénk kifejleszteni például a plazmavágó után a plazmahe- gesztót is. Persze, van saját fejlesz­tőrészlegünk olyan emberekkel, aki­ket nagyon érdekel a munkájuk, sa­ját ötleteik vannak és szinte nem ismernek lehetetlent műszaki dol­gokban. Ez a két dolog - tehát az együttműködés a kutatóintézetekkel és a fejlesztőrészlegünk - az alap, amire építünk, de együttműködünk a Szlovák Műszaki Főiskolával és külföldi cégekkel is. Itt szükséges megjegyezni azt is, hogy a nyitrai Kovoplast tulajdon­képpen helyi szolgáltató és iparvál­lalat, tehát ipari jellegű szolgáltatá­sokat nyújt a járási székhelyen és a járás határain túl is, hogy a he­gesztőberendezések gyártását tulaj­donképpen saját szakállukra kezd­ték meg - a lehetőségeket felismer­ve - 1961-ben. Akkor már ugyan három gyártója is volt ezeknek, ők azonban soha nem tartoztak a ke­vésbé jelentősek közé.- Ma már több mint ezer félauto­mata hegesztőberendezést készí­tünk egy év alatt és nagyon gazdag választékban kiegészítő eszközöket is kínálunk ezekhez. Én nem hi­szem, hogy a nagy gyártók mellett elvesznénk, hiszen termékeink nagyrésze például a világpiacon fa­lai vevőre. A minőségi szint megtartásának és további fejlődésünknek a jövőbe­ni feltételeit a mikroelektronikában elsősorban az ilyen alkatrészekkel való ellátásban látom. Ha ezekből több lesz, akkor mi is többet és jobbat tudunk majd gyártani. Igaz, hogy jelenleg nincs problémánk az eladással, de nem gondolhatunk csak a mára, s már most azon dolgozunk, hogy az elektronika terü­letén hogyan kellene megoldani a jelentkező problémákat Azt hiszem, éppen Jamrich elv­társ utolsó mondatában van a Ko­voplast sikeres tevékenységének másik titka - a tudományos kutatás­sal való együttműködésen kívül - az, hogy ők a mai sikerek mellett már a jövőben várható esetleges nehézségek megoldására is gondol­nak. így kellemetlen és váratlan meglepetések is aligha érik őket. SZENÁSI GYÖRGY

Next

/
Oldalképek
Tartalom