Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-14 / 61. szám, hétfő

Reményteljes műkorcsolyázó Kelet-Szlovákiában Jó folytatást, Gábor! Egymás után rója a köröket, de nem inog a lába, nem fárad. Látszik rajta az edzettség - meg az is, hogy élvezi ezt a sportot. Amikor fut, talpa alatt meg-megvillan a kes­keny élű acéleszköz. Szakszerűen „evez“, alig lehet észrevenni, hogy hajtja magát. Fürgén mozog, a test­tartása pedig katonás. Olykor-olykor lelassít, megáll edzője mellett. Vál­tanak néhány szót, aztán újból elin­dul, s különböző gyakorlatok egész sorozatával tarkítja száguldását. Egy ideig előre fut, majd egy gyors mozdulat után hátrafelé fejezi be a kört, aztán ismét vált. Közben pedig hol terpeszt ugrik, hol valami­lyen „tekervényeset“. Ha az utóbbi­ak valamelyikére készül, rendszerint még nagyobb sebességre kapcsol. Amikor aztán úgy érzi, jó az iram, lendületben van, hirtelen elrugasz­kodik a tükörsima jégfel ületröl, hossztengelye körül fordul egyet- kettőt a levegőben... Általában tisz­tán fejezi be ugrásait, előírás szerint ér „talajt“. Úgy landol, olyan simán, mint szélcsendben a mindentudó gépmadárral a mesterpilóta. Áxeí, Lutz, Rittberger, pörgés .. s még egy csomó más ugrás, egyéb gyakorlat szerepel repertoár­jában. Elsajátításuk sok munkába, meg sok esésbe és időbe is kerül. S mennyibe fog még a többi, hiszen nem tud még mindent, nem tud annyit a műkorcsolyázásból, mint Boitano, Orser, Petrenko, Fagyejev, Kotyin, Barna vagy a sportág többi mai nagyjai. No persze, nem is tud­hat, elvégre jóval fiatalabb náluk, s öt-hat év alatt bizony rengeteget tanulhat, fejlődhet az ember, sokat javulhat a sportoló teljesítménye. Hogy a most tizenkét éves kassai (Košice) Erdélyi Gábornak e sport­tal kapcsolatban milyen álmai van­nak, arról még nem beszélgettünk vele, ám kétségtelenül az volna a jó, ha lennének. Mindenesetre, az eddi­gi eredményei feljogosítják arra, hogy bátran tervezgessen, iparkod­jon. Ugyanakkor pedig kötelezik is a sikeres pályakezdés folytatására. Tavaly korcsoportjában Szlová­kiában második volt, az országos bajnokságon negyedik. Az idén lé­nyegesen eredményesebb, hiszen eddig hat versenyen indult, s mind­egyiken diadalmaskodott. Hogy csak a legértékesebb rendezvénye­ket említsük: januárban megnyerte a harmadosztályú műkorcsolyázók szlovákiai bajnokságát, februárban pedig Brnóban az országos bajnoki címet is megszerezte. Bodak (Bodíky) nevét ma még a Csallóközben sem ismerik minde­nütt, pedig e tájegységben található ez a mindössze négyszáz lelket számláló kisközség. Hamarosan az egész ország megismeri, sőt a kül­földi útikalauzok is feltüntetik majd. Itt folyik ugyanis országunk egyik legnagyobb szabású építkezése, a gabčíkovói vízi erőmű építése, és ebből kifolyólag Bodak alig egy éven belül az ún. Szigetközben marad, az öreg Duna, a levezető csatorna meg a hajózsilip Közé szorul. Szóval min­denképpen érdekes településsé vá­lik. Szigetté a tengerben. Hadd árul­juk el, Bodak nevét azért a Duna­szerdahelyi (Dunajská Streda) já­rásban jegyzik: a parányi község vezeti a most induló bajnoki rajt előtt a járási labdarúgó bajnokság tabel­láját. És ez nem először fordul elő, 1984-ben is bajnokságot nyert, csakhogy akkor két osztály volt és osztályozót kellett játszani. Ez a kis település megelőzi a lényegesen magasabb lélekszámú községeket. Hogyan lehetséges ez? - kérdeztük Soós Józseftől, a sportegyesület el­nökétől.-Talán úgy, hogy nálunk na­gyobb az összetartás, mint máshol. Csak egy példát említsek: a testne­velési egyesületnek 121 tagja van. Gyakorlatilag a község minden ne­gyedik lakosa tagja az egyesüle­tünknek. A hűség szép példájának tartom, hogy számos olyan tag is van, aki elszármazott hazulról. Pél­dául Bratislavában telepedett le. Ezek is rendszeresen eljárnak a taggyűlésekre, a mérkőzésekre és fizetik a tagdíjat. Nálunk olyan nincs, Legközelebb már a másodosztá- lyúak mezőnyében szerepel... Gábor sportpályafutása igen egy­szerűen kezdődött. Óvodás volt, amikor 1981-ben szülei megtudták, hogy a Kelet-szlovákiai Vasmű sportegyesülete mükorcsolya-tanfo- lyamot szervez. - Beíratjuk a fiunkat is, hadd mozogjon, hadd erősödje­nek a csontjai! - gondolták. Dönté­süket nyilván befolyásolta, hogy lát­ták, Kassán sokkal mostohábbak Az ifjú reménység szorgalmasan gyakorol edzőjével (A szerző felvétele) a korcsolyázás feltételei, mint példá­ul az ő gyermekkorukban Dereg- nyőn (Drahňov) és Csicserben vol­tak. Beíratták, s egyszeriben meg­változott, mozgalmasabb lett a csa­lád napi programja.- Két évig délutánonként hol én, hol a feleségem volt,,szolgálatban", vittük a gyereket edzésre - mondja Erdélyi István. - Azóta ugyan mái egyedül jár, de a családi „menet­rend" maradt, ugyanis a versenyfel­lépésekre rendszerint elkísérjük, bárhol is legyen az az országban, ugyanakkor engem beválasztottak a sportegyesület műkorcsolya­szakosztályának a vezetőségébe, s mostanában ott tevékenykedem. Gábornak tetszett a „csúszká­lás“, s hamar megtanult korcsolyáz­ni. Jelenleg naponta három órát tölt a Lokomotíva sporttelep téli stadion­jának jegen - kemény munkával. Csiszolgatja, tökéletesíti mozdulata­it, s j<özben újabb lépéseket, újabb ugráselemeket próbál. Amint azt a helyi magyar tanítási hogy bottal kéne behajtani a tagdí­jat. A mérkőzésekre általában há­romszáz néző kíváncsi, de előfordult már, hogy majdnem annyi nézője volt csapatunk mérkőzésének, mint ahány községünk lakosainak a száma. Egy ilyen kis egyesület sem a be­lépődíjakból tartja fenn magát. Hogy teremtik elő az anyagiakat?- Nem közadakozásból. Valamit kapunk a Felbári (Horný Bár) Efsz- től, ahová a község gazdaságilag tartozik, de ez nem elég. Nem is vesszük zokon, hogy a szövetkezet vezetőségének kedvesebb a felbári sportegyesület, amely hosszű stag­nálás után alig két éve állt talpra. Uj pályát, öltözőt építettek, nekik is szükségük volt minden koronára, örülünk neki, hogy sikeresen szere­pelnek, ós egy éven belül a harma­dik osztályból felkerültek a legfel­sőbb járási bajnokságba. A nemzeti bizottságtól is kaptunk némi támo­gatást, bár nem tudom, ezután hogy lesz, mert január elsejétől önálló község lettünk, s ennyi lakos mellett az anyagi lehetőségeink nem vala­mi rózsásak. Úgy segítünk magun­kon, ahogy tudunk, kulturális akció­kat szervezünk, s ezeknek a bevéte­leiből tartjuk fenn magunkat. A sikeres szereplés valószínűleg nem az anyagiakon múlik...- Valóban nem. Inkább azon, hogy jó az egyesületi munka. Feltét­lenül meg kell említenem a vezető­ség tagjai közül Lukovics Lászlót, aki januártól a nemzeti bizottság elnöke, Zsigray Károlyt és Soós La­jost. De nem hagyhatom ki Sípos István edzőt sem, aki Dunaszerda­nyelvű alapiskola pedagógusaitól megtudtuk: az Erdélyi-gyerek a ta­nulásban is példás. öt éve Tőczik Imre az edzője. A neves szakember így vélekedett tanítványáról:- Azt, hogy rendkívül tanulékony és fürge, már akkor észrevettük, amikor a kezdők népes csoportjá­ban bukdácsolt, barátkozott a jéggel és a műkorcsolyázás alapjaival. Már akkor láttuk, hogy érdemes lesz vele komolyabban foglalkozni, s a máso­dik évben helyet kapott a legjobbak tizenhatos csoportjában. Nem csa­lódtunk benne, azóta is rendkívül szorgalmasan, lelkiismeretesen dol­gozik. Vitathatatlan, hogy az adott­sága, a tehetsége is „viszi" ót, ám az mit sem érne, ha nem lenne kedve, ha nem lenne kitartó. Sze­rencsére az utóbbiakkal sem áll ha­dilábon. Mindamellett a szülők áldo­zatkészsége és az iskola is hozzájá­rul ígéretes fejlődéséhez. Amit kifo­gásolok nála, az a túlzott szerénysé­ge. Nem mondom, a szerénység rendkívüli erény, értékes emberi tu­lajdonság, ám nem árt, ha az néha egészséges virtussal párosul. Min­denesetre nála jó lenne, mert egy kicsit bátrabb fellépéssel még jobb, még tetszetősebb, épebb lehetne a kűrje. Ami pedig a folytatást illeti, én bizakodom. A másodosztályban nagyobbak a követelmények, bo­nyolultabb ugráskombinációkat kell tudnia a versenyzőnek, ám Gábor ügyes fiú, képesnek tartom azok elsajátítására. Jó a mozgástechni­kája, meg a pörgése is. Építhet rá. Most az Axel-ugrásokat gyakoroljuk, ugyanis köztudott, hogy a csúcstel­jesítmény felé vezető út a dupla Axellal kezdődik.- Az említetteken felül Gábornak van egy további jó tulajdonsága is - folytatta az edző -, szereti nézni, tanulmányozni az idősebb, tapasz­taltabb műkorcsolyázók edzéseit. Szerencsére helyben, a szakosztá­lyunkban is van kitől ellesnie néhány ,,titkot", hiszen olyan versenyzőink is akadnak, mint például Kotulič, Ištoňa és mások, akiknek biztos he­lyük van a felnőttek országos élme­zőnyében. Fiatal még, alig magasabb a jég­pályát szegélyező palánknál, ám amikor száguldás közben dobbant egyet, felugrik és pörög a levegő­ben, szinte megnő. Legalábbis a kűrjét figyelők szemében igen. Jó folytatást, Gábor! GAZDAG JÓZSEF helyről jár hozzánk. A felnőtt csapat mellett az ifjúságiakat is edzi. Job­ban mondva a két csapat együtt edz, s ezzel általában az a kérdés is megoldódik, hogyan építsük be a fiatalokat a „nagyok“ közé. Az edzőnek remek áttekintése van min­denki teljesítményéről. Már említet­tük, Bodak életében az utóbbi idő­ben nagy változások történnek. Né­hány hónap múlva megnyitják az új vízi erőmű üzemvízcsatornáját, s ezzel a község majdhogynem el lesz vágva a külvilágtól. Előfordul, hogy ha a csapat a legközelebbi községbe megy játszani, kénytelen lesz legalább ötven kilométeres ke­rülőt tenni Gabčíkovón keresztül. Ez lényegesen megnehezíti az egyesü­let helyzetét.- Arról még nem gondolkoztunk, hogy mi lesz ezután. Nálunk szeretik a sportot, és ezután is szeretni fog­ják. Bizonyára a felsőbb szervek is tesznek majd róla, hogy megoldják a közlekedés kérdését. Bugár Árpádtól, a felbári szövet­kezet elnökétől tudjuk, hogy egé­szen pontos terveik vannak Bodak határával. Mivel a vizi erőmű üzem­behelyezése után a Szigetközben nem lesz szabad növénytermesztést folytatni a talajnak vegyszerekkel való szennyezése miatt, az egész környéket legelővé változtatják és lótehyésztésre akarnak áttérni. Csé- zákat, könnyű kocsikat építenek, azokon viszik majd az ide érkező turistákat. Később versenylóte­nyésztéssel is megpróbálkoznak. Lehetséges, hogy néhány éven belül Bodak lósportunk egyik felleg- váráváválik? PALÁGYI LAJOS Érdekes, izgalmas mérkőzéseket hozott az elmúlt hétvégi pontvadászat a labdarúgó-bajnokságokban (Berenhaut felv.) ígéretesen fejlődik az utánpótlás A közelmúltban értékelte elmúlt esztendei tevékenységét a losonci (Lučenec) Spojene závody testnevelési egyesület atlétikai szakosztá­lya. Dél-Szlovákia egyik legnagyobb hagyományú szervezetében tovább javultak a sikeres munkához elengedhetetlenül szükséges feltételek. A magasugrók még a tavaszi idény előtt korszerű szektort kaptak, ősztől pedig már a rúdugrók is megfelelő felszereltség mellett folytathatták az edzésmunkát, rendezhettek versenyeket. Ugyanakkor évről évre visszaköszönő nehézségekről, gondokról is szó esett a köz­gyűlésen. Tavaly nem kevesebb, mint tíz csapat küzdött a pontokért és a he­lyezésekért a különböző szintű és korosztályú bajnokságokban. A leg­fiatalabb lányok Kristína Kováčová vezetésével két csapatot is alkottak, az A a második, a B a hatodik helyen végzett a kerületi bajnokságban. A serdülő lányok edzéseit a korábbi ismert atlétanő, Éva Eibnerová ve­zette, tanítványai a kerületi bajnok­ság B-csoportjából léptek egy osz­tállyal feljebb. A fiúkkal Pavel Hrbáň foglalkozott, s néhány versenyzője szép sikereket ért el a kerületi és a szlovákiai bajnokságokon. Az ifjúsági lányok edzöközpontba tömörülve készültek a versenyekre, melynek vezetője az élvonalat is megjárt Dr. Ivan Eibner volt. Leg- ponterősebb versenyzői az elmúlt idényben Marcela Kelemenová, Ja­na Krátka, Pál Erika és Veronika Lehocká voltak. A 16-18 éves lá­nyokkal Tanóczky Róbert, a helyi mezőgazdasági szakközépiskola testnevelő tanára foglalkozott, akik jól szerepeltek a kerületben, s ősztől már a nemzeti ligában folytatták a pontvadászatot. Tanítványai közül Korimová, Melichová, Kovács, Kár­mán, Vass és Kaeserová érték el a legjobb eredményeket. A fiúk is sokat hallattak magukról. A 14-16 évesek korcsoportjában Huszti Róbert, Peter Rusnák, Pavol Kmeť és Vígh Péter értek el jó ered­ményeket, az idősebbek közül pedig Csömört, Nitont, Jamnickyt és Sule- kot tartotta a legmegbízhatóbbnak Pavel Baculík edző. A serdülő és ifjúsági versenyzők tavaly összesen 32 érmet szereztek a különböző baj­nokságokon. Figyelemre méltó, hogy 11 ifjúsági versenyzőjük szer­zett első osztályú minősítést, s a serdülők között is hét első osztá­lyú versenyzőjük van. A losonci atlétika fejlődése szem­pontjából kétségtelenül pozitív fejle­mény, hogy néhány évi szünet után ismét sportosztály nyílhatott a város egyik alapiskolájában, így biztosított a folyamatos utánpótlásnevelés. Nem kezdődött rosszul a losonci atléták számára az idei esztendő sem. Ifjúsági versenyzőik közül Szlovákia fedettpályás bajnokságán a 800 méteres síkfutásban Korimo­vá aranyérmet szerzett, s hasonló sikert aratott az 1500 m-en a fiúk között Kmeť is. A négyszázasok is dobogóra kerültek. Vígh a fiatalab­bak, Jamnicky pedig az idősebbek korosztályában végzett a harmadik helyen. A serdülők között is számos te­hetség bontogatja szárnyait. A futó­számok mellett mind jobban meg­kedvelik az ügyességi és-ugrószá­mokat is. Nem kizárt, hogy Loson­con Ruffíni után hamarosan újabb kiváló atlétákat nevelnek az él­sportnak. -h. a­Tehetségekben nincs hiány Megtartotta évzáró közgyűlését az OSP Galanta testnevelési egyesület ökölvívó-szakosztálya, melynek elnöke, Kolek János gazdag tevékenység­ről számolt be a jelenlevőknek. A szocialista kötelezettségvállalások terén a szakosztály tagjai összesen 598 órát dolgoztak le társadalmi munkában, ebből 388-at az épülő sportcsarnok körüli munkálatoknál. A szakosztály taglétszáma 1987-ben huszoneggyel emelkedett. Az egykori I. ligás felnőtt csapat jelenleg a Szlovák Nemzeti Ligában küzd a feljutásért. Ivan Zelenák és Sárkány László edzők védencei a kiesést követően - melynek admi­nisztratív okai is voltak, az US Praha elleni 12:8-ra végződött mérkőzést 20:0 arányban az ellenfél javára ír­ták, s a két galántai (Galanta) ökölví­vót, Biharit és Kollert három, illetve két hónapra eltiltották a versenyzés­től - át kellett szervezni a csapatot, mivel hat bokszoló is bevonult kato­nának. Két fordulóval az SZNL befe­jezése előtt az első helyen áll az OSP. A legszebb eredményeket az utánpótlás érte el. A legifjabbak Ko­vács Pál edző irányításával meg­nyerték az ifjúsági SZNL-t, s először megmérkőzhettek a CSNL győzte­sével, a Lokomotíva Ingstav Brno csapatával az országos bajnoki cí­mért. A galántai fiatalok mindkét mérkőzésüket megnyerték 20:12 és 20:10 arányban. Szép eredménye­ket értek el a fiatal öklözök az egyéni versenyeken. Horváth István, Lé­vai Árpád és Román Mihály első lett a kerületi bajnokságon, Szilágyi László, Lévai és Román pedig a szlovákiai seregszemlén szerzett aranyérmet. Az Olomoucban rende­zett országos ifjúsági bajnokságon Lévai és Román is felállhatott a do­bogó legfelső fokára. Az idősebb ifjúságiaknál már nem volt ilyen sikeres a szereplés. Itt csak Horváth János, Bergendi Fe­renc és Jozef Boháč emelkedett ki. Közülük Bergendi súlycsoportjában országos bajnok lett, s a viadal leg­technikásabb öklözője címet is el­nyerte. Horváth ugyanezen a verse­nyen második lett. Az ifjúsági ökölví­vásban elért sikerek nem a véletlen műve, hanem egy előre kidolgozott edzésterv eredménye. Az egyesü­letnek hat helyen van - Felbár (Horný Bar), Csallóközkürt (Oh­rady), Hidaskürt (Mostová), Nagyfö- démes (Veľké Úľany), Sládkovičo­vo, a Galántai Šverma Utcai Alapis­kola - előkészítője. Innen kerülnek ki a sportág legtehetségesebb re­ménységei, akiket szakavatott edzők irányítanak. Galántán már évek óta sikeresen működik az ifjú­sági edzőközpont, ahol nemcsak az egyesület legjobb ifjúsági ökölvívói készülnek, hanem a kerület többi egyesületének legtehetségesebbjei is. A szakosztályt az elért eredmé­nyeiért a járási sportszervek a „Pél­dás szakosztály“ cím III. fokozatával tüntették ki. SZILVÁSSY LÁSZLÓ \ / AZ ÖSSZETARTÁS EREJE

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom