Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-14 / 61. szám, hétfő

„Megértő“ időjárás ENYHE TEL - KEVESEBB ENERGIA Bárhogy is nézzük, az idei tél már mögöttünk van, még ha valójában nem is volt igazi havas, zimankós időjárás az elmúlt hónapokban. So­kan bizonyára nosztalgiával gondol­tak az elmúlt télre, amelyből jó lett volna néhány hetet átmenteni az ideire... Más dolog, hogy egy évvel ezelőtt mindannyiunknak nagyon is elegünk volt a télből. Az azonban szinte egészen bizonyos: az ener­getikai szakemberek csöppet sem bánták, hogy a leghidegebb évszak ezúttal ilyenre sikeredett. És persze az sem mellékes szempont, hogy ezen a télen a hőellátással kapcso­latban semmilyen probléma nem merült fel, ellentétben a tavalyival, amikor sok helyen nem sikerült za­vartalanul biztosítani a lakások fűté­sét. Szathmáry Ernő gépészmérnök, a Szlovákiai Energetikai Művek Fej­lesztési és Központi Hóellátási Osz­tályának a vezetője egy évvel ezelőtt gondban volt, amikor a téli hőener­gia-ellátásról érdeklődtem nála, most viszont csak mosolygott, ami­kor feltettem a kérdést: energetikai szempontból milyen (volt) az idei tél?- Akármilyen szempontból is né­zem, az idei tél - és benne elsősor­ban a január - tulajdonképpen nem is volt tél... Igaz, bármerre jártam, az eddigiek folyamán szerte az or­szágban azért mindenütt úgy ké­szültek dolgozóink, hogy „sosem le­het tudni, mikor köszönt be". Köz­ben leggyakrabban az ismert mon­dásra hivatkoztak: ,,Nem eszi meg a kutya a telet“, aztán - hogy még a népi meteorológiai megfigyelések­nél maradjunk, - a január végi Pál- fordulás időjárásából, majd pedig február elején a tavaszi napfordulón a medve viselkedéséből még bármi­re következtethettünk volna... Az vi­szont tény, hogy bármilyenre is for­dul az idő, hosszú tél nem lehet! • Januárról bizonyára konkrét adatokkal is tud szolgálni. Milyen volt tehát az általában leghidegebb téli hónap a hőszolgaltatás statiszti­kai adatainak tükrében?- Először is - bár erre aligha kell valakit emíékeztetni - nagyon enyhe volt a január: ha hinni lehet a meteo­rológusok statisztikáinak, akkor egé­szen pontosan a januári középhő­mérséklet 6,4 fokkal volt magasabb a sokévi átlagnál. Ebből pedig már nagyon sok mindenre lehet követ­keztetni, hiszen erre az esztendőre - éppen a tavalyi tapasztalatokból kiindulva - olyan szinten terveztünk, hogy akár a tavalyi zord télhez ha­sonló időjárás esetén is zavarmen­tes legyen a lakások hőellátása épp­úgy, mint az ipari üzemeknek nyúj­tott hőszolgáltatás. Érzékeltetésül néhány számadat: januárra 5 millió 9 ezer 719 gigajoule hőmennyiséget terveztünk megtermelni, ezzel szemben csak 4 millió 28 ezer 936 gigajoulera volt szükség. Ez azt je­lenti, hogy mindössze 78,9 száza­léknyira kellett teljesítenünk a januá­ri tervet, ami a mi esetünkben termé­szetesen kellemes „gond“. Az iménti számok azonban tartalmaz­zák a saját részünkre termelt hőt is, sőt a höveszteséget is, így a tulaj­donképpeni hasznos hőmennyiség, amit a megrendelőinkhez eljuttat­tunk, 3 millió 680 ezer 741 GJ volt, ami 79,18 százaléka a tervezettnek. • Gondolom, az elmúlt évben ép­pen fordított volt a helyzet.-Tavaly januárra 4 millió 427 ezer 224 gigajoulet írt elő a terv, ennél azonban egészen pontosan 447 ezer 278 gigajoule-lal volt szük­ség több hőenergiára. A megrende­lőink által felhasznált hőenergia mennyisége 10,38 százalékkal volt több a tervezettnél. Mindez úgy kö­vetkezett be, hogy a nagyfogyasz­tóknál alig valamivel több mint 4 százalékos túlfogyasztást tapasz­taltunk, míg a középnagyfogyasztók esetében - ide tartoznak az iskolák, óvodák, különböző munkahelyek, irodaházak és a kisebb termelőüze­mek - 23,5 százalék körül volt a túl­fogyasztás, s a lakosság is 12 és fél százalékkal többet fogyasztott a ter­vezettnél. Ezzel szemben az idei esztendőben a nagyüzemek csak alig 80 százalékát fogyasztották a tervezett hőmennyiségnek, a kö- zépnagy fogyasztók csak háromne­gyedét, a lakosság pedig nem egész 85 százalékát. Hogy még néhány számadattal megtoldjuk a statiszti­kai felsorolást, a januári enyhe tél következtében az energetikai művek hőtermelését 1 milliárd 253 millió 369 ezer koronáért biztosítottuk, ami több mint 20 és negyedmillióval ke­vesebb a tervezettnél. Vagyis az energetikai művek nagyon is „meg­értőnek“ minősítheti az idei téli idő­járást. .. • Ha már ilyen sok statisztikai adattal illusztráltuk a telet, akkor nem ártana pénzben kifejezni az elmúlt év januárja és az idei eszten­dő első hónapja közötti különbséget.- Annak ellenére, hogy a hőszol­gáltatás kiterjesztésével eleve több hőenergiára van szükség, mint lett volna egy évvel korábban ugyan­ilyen időjárási feltételek mellett, lé­nyegesen többe került 1987 január­ja. Akkor 883 ezer 996 gigajoul-lal hasznaltak fel többet a fogyasztók, és ez az energetikai műveknek csaknem 48 millió 390 ezer koroná­jába került - ha a jelenlegi árszinten számolunk. Hozzáfűzhetném még azt is, hogy a lakosság 1988 január­jában 5 millió 386 ezer 878 koroná­val fizetett kevesebbet, mint tavaly januárban, igaz ez a különbség ne­künk több mint 14 milliónkba került, hiszen mint ismeretes, a lakosság Az első évtized A prágai Nemzeti Múzeum tevé­kenységére jellemző, hogy állandó természettudományi és történelmi tárlatának rendszeres fejlesztése mellett nagy gondot fordít időszaki kiállítások, előadások és szakmai tanácskozások rendezésére. Mind a kiállításokhoz, mind az előadások­hoz segítséget nyújtanak a múzeum gyűjteményei, levéltára és könyvál­lománya. A múzeum egyik földszinti termé­ben nyílt meg február végén A szo­cialista Csehszlovákia első évtizede című alkalmi kiállítás, amely a mú­zeum legújabbkori gyűjteményéből válogatott, ma már kortörténeti ér­tékű dokumentumok segítségével eleveníti fel az 1948 és 1958 közötti évtizedet. A kiállítás a februári győ­zelem 40. évfordulójára emlékeztet­ve azt is "jelzi, hogy a Nemzeti Múze­um, mint tudományos és közműve­lődési intézmény élő, a társadalom fejlődését figyelemmel kísérő léte­sítmény. Aki emlékszik a szocialista építés kezdeteire, arra kétségkívül emlék­idéző erővel hatnak a korabeli moz­gósító plakátok, az ifjúsági építkezé­sekre, az ostravai bányákba, az egységes földműves-szövetkeze- tekbe toborzó kiadványok, doku­mentumok. Egy plakát az orosz nyelvtanulás jelentőségére, másik a kollektív gazdálkodás előnyeire hívja fel a figyelmet. A nagy munka­erő-toborzásokat idézi a falusi la­kosságot az ostravai bánya- és ko­hóipari építkezésekre agitáló plakát. Az ötvenes éveket, a hidegháború kezdeteit idézi a Nyugat-Németor- szág újrafelfegyverzése ellen tiltako­zó plakát. Az akkori ifjúsági szerve­zet a CSM - egyik plakátja arra hívja fel a figyelmet, hogy „Egy hét késés a cukorrépa-egyelésben nyolcezer vagon cukorveszteséget jelent!“ A kiállítás érzékelteti az évtized legfontosabb politikai eseményeit, az életszínvonal alakulását, a könyvkiadás fejlődését, a népmű­vészet térhódítását. Emlékeztet az amatőr és hivatásos színművészet, a tömegsport rendezvényeire, az el­ső spartakiádra. Élmunkás-jelvé- nyek, az ifjúsági mozgalom szimbó­lumai, jellegzetes sajtó- és propa­ganda kiadványok idézik fel azoknak az éveknek a hangulatát. Ez a méreteiben szerény kiállítás azt is megmutatja, hogy a múzeum gyűjtőmunkája állandó folyamat. Bi­zonyítja, hogy mindig található olyan emlék, amely kiegészítheti, ponto­síthatja mai elképzeléseinket a múlt­ról. S el kell mondanunk, hogy ez nemcsak a Nemzeti Múzeum gyűj­teményeire vonatkozik, érvényes ez helyi és járási viszonylatban is. SOMOGYI MÁTYÁS csak 21 koronát fizet gigajouleon- ként, nem pedig a teljes összeget. • Ha az időjárás ilyen kedvező feltételeket biztosít, ebből mi követ­kezik az energetikai dolgozók szá­mára?- Számunkra az enyhe tél azt jelenti, hogy nem kell minden erőnk megfeszítésével a szükséges hő­mennyiség zavartalan biztosítására törekedni, de figyelmünk ilyenkor sem csökkenhet. Az alacsonyabb igény éppúgy elővigyázatosságot és figyelmet követel, mert ilyenkor sem szabad pazarolnunk az energiát. Mindenütt az érvényben levő előírá­sok betartására kell törekednünk, amelyek az év elejétől, mint ismere­tes, tovább szigorodtak a hőszolgál­tatásról, illetve az Állami Energetikai Felügyelőségről szóló új törvények kiadásával. Célunk mindenképpen az, hogy az így előállt, számos te­kintetben új helyzetben ne csak bün­tessünk, hanem a műszaki feltételek tökéletesítésével elősegítsük a ra­cionális, ésszerű energiafelhaszná­lást. • Közben már szó volt róla, hogy új lakások átadásával, másoknak az energetikai hálózatra történő kap­csolásával, tovább nőtt a természe­tes energiaigény. Azonban a hószol­gáltató kapacitások is szaporodnak. Mennyivel növekedett az energetikai művek hőszolgáltató kapacitása?- Időközben - decembertől - már szolgáltatjuk Trnavában a Jaslovské Bohunice-i Atomerőműből szárma­zó hőt, s nemcsak lakások fűtésére, hanem már a Skloplast vállalat és az autógyár is az atomerőműből kapja a hőt. Eddig összesen 52 megawatt­nyit, és ez a kapacitás az idei esz­tendőben további 63 megawattal nő a kerületi bizottság hatáskörébe tar­tozó létesítmények igényével együtt. Novákyban is megindult az erőmű­ből származó hőszolgáltatás, így 90 megawattal nő Szlovákiában a ma­ximálisan elérhető teljesítmény, s 1989-ben még további 150 mega­wattos gyarapodással számolunk. Épül a zvoleni és a martini fűtőmű is, azonban itt építőkapacitások hiá­nyában lemaradás van. Léván (Levi­ce) már elkezdtük volna az építke­zést, hogy a Mohi (Mochovce) Atomerőműből tudjuk majd biztosí­tani a lakások és az ipari üzemek hőszolgáltatását, azonban még vár­nunk kell, tekintve, hogy időközben tervezési gondok is fölmerültek. • Napjainkban a gazdasági élet minden területén hangsúlyozzuk az átalakítás halaszthatatlanságát. Ez milyen formában vonatkozik az energetikára?- A mindenütt egyformán szüksé­ges tartalmi változtatások végrehaj­tása mellett számunkra ez azt is jelenti, hogy a 25 megawattnál na­gyobb kapacitású energiaszolgálta­tó egységeket az energetikai ágazat közvetlen irányítása alá kell helyez­ni. Esetünkben Bratislavában több mint 22 ilyen van, de említhetném Komáromot (Komárno), Érsekújvárt (Nové Zámky), vagy akár Nyitrát (Nitra), ahol két hőszolgáltató egy­ség is a mi felügyeletünk alá kerül. Mindez új gondokat szül, azonban számunkra a legfontosabb - amint azt már említettem is - az általunk előállított hőenergia minél célsze­rűbb hasznosítása. MÉSZÁROS JÁNOS Nem mindegy, mi kerül a tányérra A reggeli műszak dolgozóival egyidőben kezdenek dolgozni. A ve­zetővel együtt kilencen vannak, összeszokott kollektívát alkotnak, amelynek naponta kell bizonyítania. A Galántai (Galanta) Szerszámgép- gyár üzemi konyháján három sza­kácsnő és ugyanennyi kisegítő mun­kaerő naponta hatszáz adag főételt főz. Az étterem falán lévő díszokle­velek tanúsága szerint az üzemi konyhák járási versenyében is meg­állják a helyüket.- Számunkra a legnagyobb elis­merést az jelenti, hogy a dolgozók 64 százaléka nálunk étkezik - önti szavakba véleményét Božena Bo- lemantová, a konyha vezetője. - Rendszeresen két főétel közül választhatnak, az egyik mindig tész­taféle, vagy főzelék. A második mű­szakban dolgozók is meleg ételt kapnak. A konyhában szorgos munka fo­lyik. Fő a lencseleves, a szakácsnők darabolják a sertésoldalast, amely­hez tejfölös mártás és csőtészta lesz a körítés. Igyekeznek, mert fél tizen­egyre késznek kell lennie az ebéd­nek. Senkit sem kell utasítani, min­denki tudja a kötelességét, hiszen évek óta együtt dolgoznak.- A kora délelőtti órákban néha azt sem tudjuk, hol a fejünk - jegyzi meg mosolyogva Spánik Béláné fő­szakács. - Ez főleg akkor van, ha a kedvelt zsiványpecsenyét vagy fánkot készítjük ebédre. Ilyenkor bi­zony elfáradunk, több a munkánk, de megéri. A dolgozók elégedettsé­ge mindenért kárpótol bennünket. Spánik Béláné a húst adagolja Tizenhat éve állom a sarat, hívtak más helyre is dolgozni, de én itt érzem jól magam. Mindent elkövetnek azért, hogy változatos legyen az étlap, de nem tudják mindig beszerezni a szüksé­ges nyersanyagot. Nem kapnak ha­lat, hüvelyesekből sincs annyi, mint amennyire szükség volna. Húsból van elég, a választékkal is elégedet­tek, de annál kevésbé az árral.- A húsipar a húst konyhakész állapotban szállítja, de a minőség sokszor kifogásolható, pedig több mint tíz koronával többet fizetünk kilónként, mint ha nem feldolgozott állapotban szállítanák. Mondanom sem kell. hogy ez növeli a költsége­inket. Éppen úgy, mint az, hogy a befőtteket nem nagy üvegekben kapjuk. Hiába tiltakozunk, változást nem tudunk elérni. Az ésszerű táplálkozás követel­ményeinek nehezen tudnak eleget tenni. Lehetőségük volna, hogy he­tente kétszer gyümölcs kerüljön az asztalra, de nem tudják beszerezni. Elegendő vitamint csak akkor tud­nak az asztalra tenni, ha lesz ká­poszta, paprika, amelyből salátát készíthetnek. - A heti étlapot az üzemi orvossal és a szakszervezet illetékes bizottságával együtt állítjuk össze - mondja a konyhavezető. - Arra törekszünk, hogy minél válto­zatosabban főzzünk. Sok gondot, Ma csőtészta lesz a körítés - mond­ja Babos József né (A szerző felvételei) bajt levenne a váltunkról, ha a járá­sunkban is akadna egy olyan mező­gazdasági üzem, amely tisztított zöldséget és burgonyát szállítana. Nem volna gondunk a tárolással, a hulladékot pedig az állatok eteté­sére használhatnák fel. Közben a tálalóhelyiségben elő­készítik a negyven tanuló tízóraiját. A főszakácsnő megkóstolja a levest, a főzeléket, s miután mindent rend­ben talál, ebédidőig fokhagymát tisztítanak. Azt mondja, a hagyma hajtásnak indulhat, de leőrólve, só­val tartósítva sokáig eláll, nem lesz veszteség belőle. Matula Pálné és Babos József né szakácsok kifőzik a csőtésztát, a többiek az ebéd kiosztásához ké­szülődnek. Néhány perc után nyílik az ebédlő ajtaja, megérkeznek az első kosztosok. Az asztalra kerülnek a levesestálak, tálcán a főételek. A Galántai Szerszámgépgyár üze­mi konyhája az utóbbi öt évben a já­rás legjobbjai közé tartozik. Dolgozói azt latolgatják, hogy versenyre kel­nek a szocialista munkabrigád cím elnyeréséért. Azt vallják, hogy nem idegenkedhetnek az újtól, hogy csak úgy állhatnak helyt, ha megfelelnek a követelményeknek, ha kielégítik az emberek igényeit.- A dolgozók teljesítményéhez, elégedettségéhez nagyban hozzájá­rul az, hogy hogyan gondoskodunk róluk - összegezi véleményét Ladis­lav Záček, a szakszervezet üzemi bizottságának elnöke. - Az étkezte­tés terén jól állunk, de más területe­ken még sokkal adósak vagyunk dolgozóinknak, s nem mindig az üzem vezetőségének hibájából. Mindent elkövetünk az olyan légkör megteremtéséért, hogy a dolgozók jól érezzék magukat, kedvük legyen ah­hoz, amit csinálnak. Át kell építeni az öltözőket, mielőbb be kell fejezni az óvoda építését, az egészségügyi központ átépítését. Meggyőződé­sem, a munkafeltételek javítása, a dolgozókról való kellő gondosko­dás nékül nem érhetünk el jobb eredményeket a termelésben. NÉMETH JÁNOS Ifjú természettudósok állomása létesült Z ak­ció keretében 1,5 millió koronás költséggel Stará Boleslavban. A természettudomá­nyok iránt érdeklődő gyerekek gyakorlott pedagógusok és más szakemberek irányítá­sával ismerkedhetnek meg a növénytermesz­tés, a természetvéde­lem, a biokémia és ag­rokémia alapelveivel. Felvételünkön Marie Marková, az állomás vezetője az üvegház­ban foglalkozik a gye­rekekkel. (Stanislav Peška felvétele - ČSTK)

Next

/
Oldalképek
Tartalom