Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-11 / 59. szám, péntek

Emlékezés Jan Masarykra A néppel együtt Februárban is Történelmünk tartósan jeles sze­mélyisége Jan Masaryk, aki a máso­dik világháború után köztársasá­gunk első külügyminisztere volt. Ezt újra hangsúlyozni kell éppen most, amikor negyven év telt el azóta, hogy a Černín-palotában, lakásában öngyilkos lett, vagyis tragikus halá­lának évfordulója alkalmából, amellyel - az öt jellemző magatar­tással ellentétben - politikailag nem­egyszer visszaéltek. Világosan és nyíltan kimondjuk, hogy Jan Masaryk kiváló diplomata, tisztelt államférfi, a megújhodott Nemzeti Front gottwaldi kormányá­nak tagja volt. Ravatalánál Klement Gottwald ezt mondotta: „Mindany- nyian rendkívül szomorúan visel­jük ezt a gyászt, mivel Jan szemé­lyével nemcsak nagy államférfi és nagy cseh távozik körünkből, ha­nem ezzel egyidejűleg jó, igen jó ember és államférfi, cseh ember, olyan, amilyenekre hazánknak igen nagy szüksége van.“ Igen, Jan Masaryk hazája számá­ra mindig nagyon szükséges és hasznos ember volt. Hűen szolgálta s ez nem volt mindig könnyű. A müncheni árulás nehéz időszaká­ban, a „müncheni" Chamberlain or­szágában nagykövetünkként rendkí­vül nehéz próbát állt ki. Becsülettel helytállt, noha egyenlőtlen harcot kellett vívnia nemcsak Berlinnel és Londonnal, hanem bizonyos vonat­kozásban magával a prágai vár­szárnnyal is. Már régen a szeptem­beri kapituláció előtt Prágát határo­zott tettre ösztönzi. Több mint két héttel azelőtt, hogy a hitleri csapatok Ausztria területére léptek, ezt mon­dotta: „Meg kell mutatnunk orosz­lánkörmeinket, az angoloknak meg kell érteniük, hogy türelmünk véges, s ha megtámadnak ben­nünket, megvédjük magunkat... Dr. Beneš szava kellő pillanatban mérhetetlen segítségünkre le­het... Ez a korszak rendkívül ko­moly, s most hosszabb időre el kellene tekintenünk bármiféle ko­alíciós élcelődéstől.“ Lord Halifax, aki szintén München embere volt, brit külügyminiszter­ként 1938. március 12-én, tehát egy nappal Ausztria megszállása után megkérdezte tőle, hogy hasonló esetben mi mit tennénk, s Masaryk habozás nélkül így válaszolt: „Lő­nénk." Ez nem volt patetikus szófor­dulat. Masaryk ezzel kifejezte polgár­társai millióinak meggyőződését. Az értelmiségi, humanista és pacifista Jan Masaryk teljesen logikusan ugyanolyan álláspontra jutott, mint Čapek művének, Az anyának cím­szereplője, amikor utolsó fiát is elküldi védeni a hazát. „Csapatainkat erődrendszerünk­ből nem vonjuk ki!" - vágta Cham­berlain arcába a kemény szavakat 1938. szeptember 25-én és ez volt az őszinte meggyőződése is. Még október 1 -jén, amikor a prágai kor­mány kapitulált, felszólítja arra, hogy sürgető táviratot intézzen a britek­hez (Churhill München-ellenes ma­gatartására támaszkodik), s lega­lább 48 órán át ne adja ki a kezéből a létfontosságú erődítményeket, mi­vel magában Nagy-Britanniában a nyilvánosság és az ellenzék köré­ben egyaránt növekszik az árulással szembeni ellenállás. A második világháború tragikus fejleményei sok vonatkozásban iga­zat adtak Masaryknak. Elég idő és eszköz állt rendelkezésre a háború megakadályozására. Emigráns kor­mányunkban külügyminiszter lesz Ivan Majszkij szovjet nagykövettel együtt 1941. július 18-án aláírja a csehszlovák-szovjet egyezményt. Ennek értelmében a Szovjetunió, a nagyhatalmak közül elsőként, tel­jesen határozottan, fenntartások és feltételek nélkül Csehszlovákiát elis­meri München előtti határaiban. Ez a dokumentum egyidejűleg rögzítet­te az egyetértést azzal, hogy szovjet területen csehszlovák katonai egy­ségek létesüljenek, aminek óriási je­lentősége volt a Szovjetunióban a Svoboda egységek szervezése szempontjából. Ivan Majszkij vissza­emlékezései szerint Jan Masaryk az egyezmény aláírása után ezt mon­dotta. „A mai nap után bátran kijelenthetem, hogy nem éltem hiába.“ Masaryk csodálja a szovjet ember hősiességét. Cselekvően pártolja a szovjet-amerikai szövetséget és annak szilárdítását. Ezt egyebek kö­zött bizonyítja számos útja az Egye­sült Államokban. Népszerűségét és azt a tényt, hogy amerikai anya fia, teljes súllyal latba veti fáradhatatlan propagandamunkájában. Előadáso­kat tart, meggyőző tevékenységet fejt ki az egyetemeken, politikai nagygyűléseken, a katonák találko­zóin. Beszél a csehszlovák nép igaz ügyéről, annak elkerülhetetlenségé­ről, hogy Amerika Európában is be­lépjen a háborúba, továbbá arról, hogy feltétlenül létre kell hozni a má­sodik frontot. A fasizmus fölötti győ­zelem után síkraszáll valamennyi or­szág széles körű, békés együttmű­ködéséért az ENSZ Alapokmánya szellemében, amelynek bölcsőjénél ott állt ő is és amelyet Csehszlovákia nevében aláírt. Intenzíven szorgal­mazza a háború utáni Csehszlová­kia megújulását, a Nemzeti Front valamennyi szervezetének sikeres és becsületes együttműködését. Álláspontja egyértelmű 1948 feb­ruári eseményei idején. Nem áll az államfordulatra törekvők soraiba. El­fogadja Gottwald javaslatát s kül­ügyminiszterként megmarad a Nemzeti Front megújhodott kor­mányában is. Közben a külső táma­dásokkal szemben határozottan vé­di a kormányválság megoldásának demokratikus módját. Emlékeztessünk főleg 1948 feb­ruár 26-ra, amikor az Egyesült Álla­mok, Franciaország és Nagy-Britan- nia kormánya közös nyilatkozatban leszögezi, hogy Csehszlovákiában veszély fenyegeti a szabadság alap­elveit és „kiéleződött egypárt dikta­túra jött létre a kormány nemzeti egységének ürügyén". Jan Masaryk erre így válaszol a l'Ordre című francia újságnak február 28-án adott interjújában: „Nagyon könnyű olyan nyilat­kozatot tenni, amely elmarasztalja egy idegen szuverén állam politi­káját,.. Csehszlovákia népe meg­szólalt. Demokráciakoncepciónk új és nagy változáson ment át. Csehszlovákia mindig tudta, hogy mit tegyen, s ezt tudja ma is. Én mindig a néppel tartottam, s ma is vele tartok.“ Március 4-én a vezérkari tisztek tanácskozásán, amelyen jelen volt Ludvík Svoboda és B. Boček tábor­nok is, megállapította: „Amikor kié­leződött a helyzet, egy percig sem gondolkodtam afölött, hogy hol a helyem. Helyem itt van a nép, a csehek és a szlovákok körében, akiket szeretek... Számoljatok ve­lem, körötökbe tartozom.“ A következő napon részt vesz a megújhodott Nemzeti Front kor­mányának elsőn ülésén. „Ezzel a kormánnyal szívesen részt ve­szek a kormányzásban“ - mondja az új kormányról, s vele kapcsolatos álláspontjáról. Ez logikus következ­tetés volt, hiszen a Nemzeti Front külpolitikája egyben Jan Masaryk külpolitikája volt és megfordítva. Jan Masaryk szabad és demokra­tikus döntéseinek lehetőségét azon­ban kétségbe vonták azok, akik nemcsak a szabadság és a demok­rácia kizárólag hivatott értelmezői­nek tüntették fel magukat, hanem egyidejűleg Masaryk barátainak is. Persze Masaryk ismeri őket. Tudja, hogy most már nem fogják dicsérni. Végül is, már ezt megelőzően észre­vette feddő tekintetüket, magasba emelt óvó ujjukat, amikor nem vett tudomást „hidegháborús“ érveikről és síkraszállt Kelet és Nyugat őszin­te együttműködéséért. Már 1947- ben nem jut be a Fehér Házba, ahová Roosevelt idején bármikor és azonnal beléphetett. Megalázza Marschall külügyminiszter is, aki csak hosszas huzavona után fogad­ja őt rövid udvariassági audiencián, az ENSZ ülésszakának vége felé. Jan Masaryk úgy érzi, hogy hátba támadták, nem szárpolt ilyen gyűlölködő aljassággal. A brit Daily Telegraph 1948. február 26-i számában ezt írja: „Jan Ma­saryk - a családi hagyományok tragikus emlékű alakja.“ A Sunday Dispatch pedig február 28-i számában így fogalmaz: „Masaryk fia, ez a politikai playboy, bábu­ként vállalta posztját". „Különféleképp beöltöztetett bábukkal zsúfolásig feltöltöt- ték az ún. Nemzeti Frontot. Beleértve Jan Masarykot. Érdekelne, hogy vajon mit is mondana erről nagy apja“ - ezt irta február 28-án lord Vanssittart. Boothby brit követ március 9-én az oxfordi egyete­mi hallgatók nagygyűlésén így hangosko­dik: „Nevét adta egy olyan mozgalomnak, amelyet elítélünk." Az Une Semaine dans le Monde című francia hetilapban,,cinikus ábrándozónak“ nevezik, míg mások „becsvágyó szalonbolseviknak". Néhány órával (!!) Masaryk halála előtt, vagyis március 9-én este a Ma- saryk-család régi barátja, Bruce Lokhardt lép a londoni BBC mikrofonja elé és Jan szemére veti a „közös eszmények eláru­lását". Jan Masarykot halála után sem hagy­ják nyugton. Ide sorolható 1968-ban a csehszlovákiai jobboldali erőknek és az „avatott tanúknak“ szenzációhajhászó kampánya, amely bérgyilkos áldozatának tünteti fel. A legfőbb ügyészség kivizsgá­lása teljes egészében megdöntötte ezt a vádat. Bizonyos idő elteltével azonban jelentkezett a koholmányok új hulláma. Szemrehányások, szidalmak - „történel­mi felülnézetből". így például Prokop Drti- na a Február előtti kormányok iqaz- ságügyminisztere emlékiratainak (Čes­koslovensko, môj osud, Kanada 1982) 618. oldalán ezt írja: „Jan maga döntött úgy, hogy belép a kommunista kormány­ba, s ezzel betetőzte a demokrácia eláru­lását.“ Ivan Sviták pedig Veľký sklz című, Münchenben 1984-ben megjelent gúnyi­ratában Masaryk számlájára írja „a leg­károsabb döntést a közelmúlt cseh törté­netében" és „a nemzetre nézve végzetes durva stratégiai hibákat". Jan Masaryk liberális demokrata volt. Nem mindenben értett egyet a kommu­nistákkal, mint ahogy a kommunisták sem értettek egyet mindig vele. Viszont a há­ború utáni köztársaság építésének fő kér­déseiben nemcsak megértették egymást, hanem szorosan együtt is működtek. Jan azonban akkor is apja fia maradt. Figye­lemreméltó fejlődésen ment át ugyan, de nem szakíthatott el minden olyan gyöke­ret, amely a múlthoz, a család hagyomá­nyaihoz kötötte. Nem léphette túl a saját árnyékát. Jan Masaryk rendkívül érzékeny em­ber volt, aki zaklatott lelkét elrejtette a ha­misítatlan szellemesség, a humor védő függönye mögé. Lelke tele volt gyásszal, s örökösen valamire várt, amit nyilván ő maga is képtelen volt meghatározni. Talán éppen ez a magyarázata annak, hogy a depresszív pillanat óvatlan hangu­latában elszállt biztonságérzete, derűlátá­sa, s elveszítette életkedvét, amellyel olyan önzetlenül megajándékozta környe­zetét. IVAN BROŽ A bratislavai Matador vállalat az idén több mint 60 országba exportálja termékeit. Legnagyobb megrendelője a Szovjetunió, a tőkés államok közül az NSZK, Hollandia, Anglia és Franciaország. Fő kiviteli cikkei a gumitömlők, szigetelőanyagok, a különböző kivitelezésű és méretű gumicsövek, gumiból készült padlószőnyegek és lábtörlők. A vállalat tavaly túlteljesítette exportvállalásait, és az idén is erre törekszik. Felvételünkön a gumicsövek alapanyagát gyártó gépsor látható. (Vlastimil Andor felvétele - ČSTK) Ismét a tervteljesítésről Levonni a tanulságokat sohasem késő A földgázhajtású gépjárművek üzemeltetése harmadannyiba kerül, mint a hagyo­mányos üzemanyaggal működőké. A dél-morvaországi tranzit gázvezeték tvrdo- nicei kompresszorállomásán hét földgázhajtású gépkocsi - többségük főleg Škoda-1203-as - segíti a munkát. Felvételünkön Ladislav Mach a gázmennyiséget ellenőrzi egy ARO-240-es típusú gépkocsiban. (Igor Zehl felvétele - ČSTK) Több ízben is olvashattunk mar lapunk hasábjain az 1987-ben elért eredményekről, a tervfeladatok tel­jesítéséről, gazdálkodásunk pozitív vonásairól és fehér foltjairól. A Szö­vetségi, a Cseh és a Szlovák Sta­tisztikai Hivatal aprólékos jelentés­ben számolt be népgazdaságunk növekedési üteméről valamennyi szakterületen, s a vállalatok, üze­mek szakemberei is megosztották velünk tapasztalataikat. Tehát megannyi értékelésit, elem­zést, tapasztalatcserét tudhatnak már maguk mögött az elméleti és gyakorlati közgazdászok, a terme­lésben és irányításban dolgozók. Levonni előző évi munkánk tanulsá­gait azonban sohasem késő, még ilyenkor, az első negyedév végéhez közeledvén sem. Nyilván ez a tény is szerepet játszott abban, hogy a Szlovák Nemzeti Tanács Ipari és Építőipari Bizottsága a minap meg­tartott 16. ülésén többek között az SZSZK Ipari Minisztériumához tarto­zó vállalatok, valamint az építőipar 1987-re meghatározott tervfelada­tainak teljesítését elemezte. Milyen eredményeket könyvelhe­tett el az ipari minisztérium? 1987- ben a hatáskörébe tartozó vállalatok egészében véve elérték a célkitűzé­seket. A vegyipar bruttó termelése 1986-hoz viszonyítva 3,5 százalék­kal, a fafeldolgozó iparé pedig 0,7 százalékkal növekedett. A könnyű­iparban viszont 1,3 százalékos volt a növekedés. A minisztérium mint egységes egész az állami végrehaj­tási terv további döntő mutatóit is teljesítette, többek között a hazai és külföldi piacra tervezett szállításo­kat, s a kivitel hatékonysága is meg­felelt a várakozásoknak. Jóllehet, a minisztérium mint egy-. séges egész elérte a célkitűzéseket, az egyes vállalatok, illetve termelé- si-gazdasági egységek eredményeit vizsgálva kissé másként alakul a kép. Míg például a Slovnaft szak­ágazati vállalat 1 milliárd 380 millió koronával túlteljesítette a tervfelada­tokat, a Slovcepa termelési-gazda- sági egység termelésének értéke 309 millió koronával, a žilinai Fa- és Bútoripari Tröszté 108 millió koroná­val volt kisebb a tervezettnél. A Slo- vakotex lemaradása „mindössze" 74 millió koronát ért el. A termelés csökkenése kisebb zavarokat oko­zott a hazai piac ellátásában és a tőkés piacra irányuló kivitel - külö­nösen a fafeldolgozó iparban - is csökkent. A boltokba főként készru­hából és cipőből jutott kevesebb. Ezt a kedvezőtlen helyzetet leginkább a termeléskiesések okozták, azon­ban arra is volt számos példa, hogy a kereskedelem nem vette át a felkí­nált árut. Ugyanakkor kapacitás- és anyaghiány miatt a textilipar néhány termékből nem tudta kielégíteni a boltok megrendeléseit. Az iparvál­lalatok másik komoly gondja, hogy tavaly sem csökkentek a kívánt mér­tékben a termelési költségek, így a legtöbb vállalatnál - köztük a vegyipar, fafeldolgozó és könnyű­ipar üzemeiben - nem teljesítették a módosított saját termelési érték mutatóját. A termékek innovációja sem volt mindig megfelelő - ezt tükrözte a piac árukínálata, xxx Az építőipari vállalatok munkáját az egy évvel ezelőtti kedvezőtlen időjárási viszonyok rendkívül meg­nehezítették, a kieséseket azonban az év második felében csaknem mindenütt pótolták. A dolgozók kez­deményezése, a jobb munkaszerve­zés és a színvonalasabb irányítás meghozta gyümölcsét: az SZSZK Építőipari Minisztériuma egészébe véve teljesítette feladatait. Például a nyereség tervét 20,6 millió koroná­val lépte túl, így az állami költségve­téssel szembeni befizetési kötele­zettségeit maradéktalanul teljesítet­te. Az építőipari vállalatok a komplex lakásépítés célkitűzéseitől eltekintve valamennyi lényeges mennyiségi mutatót teljesítettek. A jelentős épít­kezéseken - köztük a mochovcei atomerőműben - a terv szerint, s a határidőket betartva (!) haladt a munka. Ugyanez azonban már nem mondható el a kapacitások üzembehelyezéséről. Évek óta ko­moly gondot jelent, hogy a kapacitá­sok nagy része nem kezdi meg az üzemelést a meghatározott időben. A késések egyrészt jelentős veszte­ségeket okoznak, másrészt pedig az építkezések aránytalanul hosszú ideig kötik le a pénzeszközöket, s ez kedvezőtlenül hat a vállalatok gaz­dálkodására. Szintén az építőipari vállalatok munkáját minősiti az a tény, hogy tavaly sem csökkent a befejezetlen építkezések száma, s a beruházásokat nem mindig sike­rült a korszerűsítésre és a felújításra összpontosítani. xxx Még néhány hónap, s a 8. ötéves tervidőszak első felét magunk mö­gött tudhatjuk. Tehát közel két és fél év áll a vállalatok, gazdálkodó szer­vezetek rendelkezésére ahhoz, hogy a tervfeladatokat teljesítsék és a lemaradásokat bepótolják. Az el­telt két esztendő eredményei arra engednek következtetni, hogy eddig nem minden ipari és építőipari válla­latnál tudatosították: a célokat és feladatokat illetően semmiféle en­gedményekre nem lehet várni. Ezért a jövőre vonatkozólag mindenek­előtt azt kell szem előtt tartani, hogy csak a hatékony munka és az öté­ves terv feladatainak maradéktalan teljesítése nyújthat biztos alapot a gazdasági mechanizmus sikeres átalakításához és a népgazdaság intenzifikálásához. KOVÁCS EDIT

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom