Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-11 / 59. szám, péntek

A csatornaövezetben folyó amerikai hadgyakorlat durva megsértése a Panama és az Egyesült Államok között kötött csatornaszerződés előírásainak. Képünkön: amerikai egységek a partraszállást gyakorol­ják. (Telefoto - ČSTK) Washingtoni segédlettel Panamában „árnyékkormány“ alakul Súlyos gondokat okoz a pénzhiány (ČSTK) - A Panama-csatorna övezetében folytatódik az amerikai fegyveres erők provokatív hadgya­korlata. A latin-amerikai országok többségének véleménye szerint a Panama elleni fegyveres beavat­kozás előkészületeiről van szó. A panamai kormány élesen tiltako­zott a hadgyakorlat ellen, s kifejezte, az ország lakosságának túlnyomó többsége kész fegyverrel a kezében megvédeni Panama szuverenitását és függetlenségét. Az Egyesült Államok továbbra is igyekszik destabilizálni a panamai politikai helyzetet. Amerikai pénzü­gyi támogatás mellett formálódik egy „árnyékkormány“, amelynek élén Eric Arturo Delvalle, a leváltott ál­lamfő állna. Ennek az „ötödik had­oszlopnak“ a létrehozásában je­lentős szerepet játszik a panamai oligarchia és a helyi reakció vezetőit tömörítő ún. Országos Állampolgári Kereszteshadjárat. Ez a koalíció most igyekszik mesterségesen gaz­dasági nehézségeket okozni az or­szágban, s ezzel kívánja elérni a je­lenlegi kormány távozását. Panamában egyébként egyre érezhetőbb a pénzhiány. Az ország gazdasági életére rendkívül negatí­van hat, hogy Panama az amerikai dollárt használja fizetőeszközként Mint ismeretes, az USA befagyasz­totta az amerikai bankokban elhe­lyezett panamai betéteket (becslé­sek szerint több mint 50 millió dollár­ról van szó). Néhány napos szünet után csü­törtökön ismét kinyitottak a panamai bankok, de csak készpénz-átutalá­sokkal foglalkoztak. „Városok háborúja“ Újabb támadások Teherán ellen (ČSTK) - Irak tegnap hajnalban újabb két rakétát lőtt ki az iráni fővárosra. A támadás során több polgári személy életét vesztette. Az elmúlt 11 nap alatt Bagdad 50 raké­tatámadást intézett Teherán ellen. Az INA iraki hírügynökség jelen­tette, a Baszra és Kurna iraki váro­sok ellen intézett szerdai iráni tüzér­ségi támadásokra Irak válaszul lőtte tegnap Teheránt. A Béke-világtanács felszólította Irakot és Iránt, haladéktalanul ves­senek véget a „városok háborújá­nak“. A két ország államfőjének kül­dött üzenetében sajnálatát fejezte ki az emberáldozatok miatt. Sao Tomé és Principe-szigetek Puccskísérlet (ČSTK) - A nyugat-afrikai sziget­államban, Sao Tomé és Principe Demokratikus Köztársaságban hét­főn államcsíny-kísérletet hiúsítottak meg. A puccskísérletben két ameri­kai állampolgár is részt vett. Az STP-Press hírügynökség sze­rint az egyik amerikai életét vesztet­te, a másikat letartóztatták. A bizton­sági erők fogságba ejtették Afonso dós Santost, a puccsisták vezetőjét és az államcsíny-kísérlet több más résztvevőjét is. Az ANGOP angolai hírügynökség ezzel kapcsolatban felhívta a figyel­met, hogy a szigetország ellenzéki erői Pretoria csendes beleegyezé­sével hadgyakorlatoznak a Dél-Afri- ka által megszállt Namíbia területén. Gary Hart visszalép (ČSTK) - Gary Hart volt sze­nátor ma valószínűleg bejelenti, hogy nem jelölteti magát a De­mokrata Párt színeiben az elnöki tisztségre. Hart az elnökválasz­tási kampány elején pártjának legnagyobb esélyese volt, de szerelmi botrányba keveredett, s egyszer ezért már lemondott arról, hogy harcba szálljon. Ta­valy decemberben ismét közölte, hogy jelölteti magát, de a közvé­lemény ekkorra már ellene for­dult, s elegendő pénz sem állt rendelkezésére. Várhatóan a republikánusok közül Jack Kemp szélsőjobbol­dali kongresszusi képviselő is visszalép. A pakisztáni időhúzás miatt kudarcba fulladhatnak a genfi tárgyalások (ČSTK) - Abdái Vakil afgán kül­ügyminiszter genfi sajtóértekezletén visszautasította az Egyesült Álla­moknak azt a törekvését, hogy az afgán-pakisztáni tárgyalásokat az Afganisztánnak nyújtott szovjet tá­mogatás beszüntetésével kössék össze. Vakil hangoztatta, a szovjet segítséget semmiképp sem lehet összehasonlítani az afgán ellenfor­radalmároknak nyújtott amerikai tá­mogatással. A miniszter továbbá azt is közölte, hogy a genfi tárgyalásokon részt vevő pakisztáni küldöttség vezetője a hét elején üres kézzel tért vissza Iszlámábádból vagyis Pakisztán to­vábbra is kitart amellett, hogy elő­ször hozzanak létre „ideiglenes ko­alíciós kormányt“ Kabulban, s csak aztán lehet szó az afgán-pakisztáni rendezési megállapodásról. Mindez csupán időhúzás, ám a tárgyaláso­kat könnyen zsákutcába juttathatja- mondotta Vakil, és ismételten hangsúlyozta, a kabuli kormány összetételéről nem dönthetnek sem Genfben, sem Washingtonban, sem Moszkvában vagy Iszlamabadban. A genfi közvetett tárgyalások ed­digi legnagyobb sikerének nevezte a szovjet csapatok kivonásának idő­rendi tervét. A szovjet kontingens távozása azonban a genfi dokumen­tumok aláírásának időpontjától függ- jelentette ki az afgán külügymi­niszter. Az afgán-pakisztáni határ térsé­gében élő szabad pastu törzsek tá­mogatják az afganisztáni békés ren­dezést. A pastuk vallási vezetői nyi­latkozatot adtak ki, amelyben szor­galmazzák a genfi tárgyalások mie­lőbbi sikeres befejezését. Anschluss-évforduló REÁLISAN ÉRTÉKELNI A MÚLTAT Ausztriában a napokban emlé­keznek meg az ország csatlakozá­sáról a náci Németországhoz, az úgynevezett Anschlussról. Ezzel a lépéssel a német imperializmus célja az volt, hogy kiterjessze bázi­sát keleti expanziója számára. Ausztria annektálását Csehszlová­kia felosztása és megszállása, a második világháború kirobbantása és a Szovjetunió lerohanása kö­vette. Az Anschluss története nagyon bonyolult, részét képezi a fasiszta rezsim 1934-es hatalomra jutása, az állandó engedmények a hitleri Né­metországnak és a politikai kapitulá­ció 1938 februárjában-márciusában. A náci Németország március 11 -én lemondásra kényszerítette Kurt Schuschnigg osztrák kancellárt és kikényszerítette a náci Artúr Seyss- Inquart vezette kormány létrehozá­sát. Ebben az időben Ausztria terü­letének jelentős része gyakorlatilag már náci uralom alatt volt, március 12-én bekövetkezett Ausztria meg­szállása a német csapatok által és 13-án kiadták a törvényt „Ausztria és a német birodalom újraegyesíté­séről“. Osztrák történészek értékelése szerint azonban maga Ausztria is jelentős mértékben hozzájárult az Anschlusshoz. Katonailag nem szál­tak szembe az ország vezetői a né­met megszállással, mivel „nem akartak német vért ontani". Sokan az osztrákok közül is üdvözölték Hitlert és a nácizmust, míg a hitleri rendőrség és a Gestapo osztrákok ezreit vetette börtönbe és koncent­rációs táborokba. Az akkori fejlemények ellentmon­dásossága még ma is tükröződik, az egész országban éppen most bírá- lóan és kritikátlanul is vitáznak a múltról, s számos kiadvány jelent meg erről a témáról. Az osztrákok felteszik maguknak a kérdést, mi­lyen mértékben voltak a hitleri náciz­mus áldozatai, vagy ellenkezőleg, bűnrészesei a náci agressziónak. Kitűnik, hogy az elmúlt évtizedekben Ausztriában igyekeztek elfeledtetni, milyen részt vállaltak az osztrákok a hitleri háborúban. Ez tükröződik abban a vitában is, amely Kurt Waldheim államfő háborús múltja körül zajlik. A történészek nemzet­közi bizottsága megerősítette, hogy nem követett el háborús bűnöket, de nem is tett semmit ezek ellen. A Wehrmachtban 1,2 millió osztrák szolgált és negyedmillió -elesett a második világháborúban. Az osztrákok Hitlert és a náciz­must a legkülönbözőbb okokból nemcsak üdvözölték, de harcoltak is ellene. Az Osztrák Kommunista Párt már 1938. március 12-én, mint az első politikai párt harcba szólított fel az ország függetlenségének helyre- állítására. A bécsi csehek is jelentős szerepet játszottak a nácizmus elle­ni harcban. Az ellenállás legkülön­bözőbb formáiban valamennyi politi­kai irányzat képviselői részt vettek. Az ellenállásban való részvételért kb. 2700 osztrákot elítéltek és kivé­geztek. Közel százezer személyt, ebből 65 ezer osztrák zsidót a kon­centrációs táborokban öltek meg Az osztrákok múlthoz való viszo­nyulásában jelentős szerepet ját­szott a Szovjetunió, az Egyesült Ál­lamok és Nagy-Britannia 1943. évi moszkvai nyilatkozata, amelyben meghirdették a szuverén Ausztria felújításának programját. Az elmúlt évtizedekben az osztrákok gyakran csak a dokumentum első részére hivatkoztak, mely szerint Ausztria volt a hitleri agresszív politika első áldozata. Igyekeztek elfeledkezni a nyilatkozat utolsó mondatáról, amely Ausztriát emlékezteti felelős­ségére, amiért a hitleri Németország oldalán részt vett a háborúban, s hogy ez alól a felelősség alól nem bújhat ki. A múltról folyó vita most azt is megmutatta, hogy a történe­lem reális és bíráló értékelésére még hosszabb ideig kell várni, (č-f) lyilég mindig folyik a nemzetközi IVI sajtóban a múlt heti NATO- csúcs értékelése, s várhatóan a ké­sőbbi hónapokban is gyakran szóba fog kerülni, annak ellenére, hogy a nyugati kommentátorok körében is nagyon vegyes érzelmeket váltott ki. S nem is éppen a sikertelensége, vagy sikere miatt - ez egyébként nézőpont kérdése, attól függ, mely NATO-ország fővárosában, mely körök nyilvánítanak véleményt - ha­nem az a fontos, hogy a közzétett hivatalos, erősen pro­pagandacélzatú do­kumentumok mögött milyen valós szándé­kok húzódnak meg. Vagyis: milyen utasításokat kapnak azok a szakértők, akik a leszerelési vagy éppen fegyverkezési progra­mok kimunkálását végzik. Nem mintha lebecsülnénk a reprezenta­tív, állam- és kormányfői fórum je­lentőségét, mert már a találkozó té­nye is fontos jelzésekkel szolgál. A közzétett okmányok mögött rejlő szándékok sokkal egyértelműbbek lesznek például a NATO nukleáris tervezőcsoportjának áprilisi ülése után, amikor is megtudjuk, a Brüsz- szelben hangoztatott elveket a gya­korlatban milyen „aprópénzre“ akarják váltani. Ami az egyiknek siker, a másik­nak kudarc. Ez derül ki a reagálá­sokból, s egyúttal jól jellemzi is a csúcsértekezletet. Mert érzékelte­ti: bár a hivatalos nyilatkozatok az egységet deklarálták, a kompro­misszum tényét emelték ki, a háttér­ben mégis ott vannak az atlanti töm­bön belüli ellentétek és ellentmon­dások. Nemcsak az egyes tagorszá­gok közötti (parlamenti vagy éppen elnökválasztások miatti taktikai megfontolások szülte) érdekellenté­tekre gondolunk. A legnagyobb el­lentmondás az, hogy a NATO az új világpolitikai helyzetben, az új kihí­vásokra a régi módon tudott csak válaszolni, bár voltak igények egy új koncepció kidolgozására. Máskép­pen fogalmazva: a nyíltan is beval­lott cél az volt, hogy a Nyugat vá­laszt adjon a gorbacsovi kihívásra. Arra, amiről Thatcher úgy nyilatko­zott, hogy a ,, réginél jóval veszélye­sebb a mostani megtévesztően von­zó szovjet politika, amely a nyugati közvélemény szemében ésszerűnek és rugalmasnak tűnik“, vagy ahogy egy londoni lap fogalmazott: Az at­lanti szövetségesek túl gyakran hagyták magukat a tisztán reagáló szerepre kárhoztatni. Nos, az eredmények nem azt mu­tatják, hogy a leszerelési kérdések­ben a NATO magához tudta volna ragadni a kezdeményezést. Vissza­térve a sikerhez és a kudarchoz. Ami siker Washingtonnak és Lon­donnak, az kudarc például Bonn- nak. Ez érezhető ki a nyugatnémet szociáldemokraták (SPD) pártelnök­ségének hétvégi határozatából, amely rámutat: Kohlnak nem sikerült a NATO-csúcson valóra váltania azt a reményét, hogy a tömb egy átfogó fegyverzetellenőrzési és leszerelési koncepciót dolgozzon ki. S bár Bonn remélte, a kettős nulla után Európá­ban hátramaradó 500 kilométer ha­tótávolság alatti atomfegyverek ügye nem kerül szóba, a NATO e kérdésben - éppen a nézeteltéré­sek miatt - kompromisszumos, so­kak szerint szándékosan homályos, a kiskapukat nyitva hagyó megfogal­mazással élt, amikor kimondta, hogy azokat naprakészen kell tartani. A naprakészség ugyanis nem jelenti egyértelműen a korszerűsítést, vagy a pótfegyverkezést, ahogy London és Washington szeretné, s amit az NSZK ellenez. De nem is zárja ki, hanem lényegében csak elnapolja az egész problémát. Egyébként ez ügyben volt a NATO-csúcs legérde­kesebb mozzanata, amit sokan idő­zített bombának is neveztek: Mitter­rand francia államfő a brit és ameri­kai elvárásokkal ellentétben az NSZK álláspontját támogatta, szem­ben Chirac kormányfővel. A francia köztársasági és a miniszterelnök így hát Brüsszelben nyílt belpolitikai csatározást is vívott - hiszen ebbe már a francia elnökválasztási kam­pány is belejátszott. Az utóbbi hetekben ismét nagyon kemény hangot megütő Margaret Thatcher személyes sikerének könyveli el, hogy a brüsszeli doku­mentumok lényegében ezt a ke­Kettős mérce mény irányvonalat követik. S a csúcs után Reagan a szokásos szombati rádióbeszédében ugyan­csak azt hangoztatta, hogy a NATO- nak az erő pozíciójából kell tárgyal­nia a Szovjetunióval. Sőt, magát a decemberi rakétaszerződést is e kemény politika sikereként igyeke­zett beállítani. Ami szintén alátá­masztja azt a megállapítást, hogy a NATO az új helyzetben a régi szemlélethez, a régi megoldáshoz ragaszkodik. Amint az várható volt, Brüsszel­ben megerősítették, hogy a NATO nem adja fel a nukleáris elrettentés doktrínáját. Elrettentésre, félelemre építeni a biztonságos jövőt - ez a felfogás a nukleáris készletek je­lenlegi szintjén nemcsak veszélyes, hanem erkölcstelen is. A tanácsko­zás pozitívuma volt, hogy üdvözölte a decemberi rakétaszerződést, vala­mint a Szovjetunió és az USA hadá­szati eszközeinek 50 százalékos csökkentését célzó folyamatot. S az is, hogy a résztvevők kijelentették: alacsonyabb szinten kell tartani a hagyományos fegyverzetet, meg­teremtve ezek egyensúlyát, s be kell tiltani a vegyi eszközöket. A mód­szerük viszont kétségeket kelt, hi­szen megismételték, hogy szerintük a Varsói Szerződés e téren jelentős fölényben van, s ezért szovjet rész­ről várnak egyoldalú csökkentést. Elhangzott, hogy a Varsói Szerző­désnek több ezer tankot és tüzérsé­gi egységet kellene leszerelnie. De a légierőről például - e téren a NA­TO jelentős fölényt élvez - érdekes módon említést sem tettek, s azokról a nyugati szakértői véleményekről is megfeledkeztek, amelyek szerint a hagyományos eszközök terén Eu­rópában globális egyensúly van. Ami pedig a vegyi fegyvereket illeti, arról sem esett szó, hogy az előrelé­pést nagymértékben hátráltatja a bi­náris fegyverek gyártásának meg­kezdése az Egyesült Államokban S ami különösen veszélyes az egész leszerelési folyamat szem­pontjából, az az a kitétel, hogy ha csökkentenék is a hagyományos fegyvereket, a NATO akkor is meg akarja őrizni nukleáris erőit: „Csak a nukleáris tényező szállhat szembe a potenciális támadóval, elfogadha­tatlan kockázatot teremtve számára, s ezért a belátható jövőben az elret­tentő erőnek a nukleáris és a hagyó-- mányos erők megfelelő keverékét kell tartalmaznia.“ Ez azt jelenti, hogy a NATO nem akarja a harma­dik nullát, vagyis a már említett takti­kai atomeszközök felszámolását. Pedig a szovjet javaslat, mely sze­rint Moszkva kész tárgyalni minden európai atomfegyver eltávolításáról, érvényben van. E gészen más mércét alkalmaz­tak Brüsszelben tehát akkor, amikor a NATO erőit, s megint má­sat, amikor a Varsói Szerződését vették számba. Ez a kettősség nyomta rá bélyegét mindkét doku­mentumra, erről mondta Egon Bahr, az SPD leszerelési szakértője, hogy eleve kudarcra van ítélve az az ál­láspont, amely egyoldalú csökken­tést vár el a Szovjetuniótól, megfele­lő nyugati válaszintézkedések nél­kül. MALINÁK ISTVÁN Amerikai - kínai tárgyalások (ČSTK) - Vu Hszüe-csien, a Kí­nai Népköztársaság külügyminiszte­re csütörtökre virradó éjszaka befe­jezte háromnapos hivatalos egyesült államokbeli látogatását. Megbeszé­léseket folytatott amerikai kollégájá­val, George Shultz-cal. Szerdán Ronald Reagan amerikai elnök is fogadta a kínai diplomácia vezetőjét. A látogatás legfontosabb ered­ménye: az Egyesült Államok kész újból nagyobb mennyiségben fejlett technológiát szállítani Kínának. Ezt Charles Redman külügyi szóvivő jelentette ki. Cserébe Vu Hszüe­csien ígéretet tett, hogy Kína ezentúl nem szállít Silkworm típusú rakétá­kat Iránnak. A találkozó utolsó napján a kínai külügyminiszter sajtókonferenciát tartott. Kijelentette, Kína üdvözli a decemberben aláírt szovjet-ame- rikai rakétamegállapodást és egy­ben reményét fejezte ki, hogy a két nagyhatalom folytatja a leszerelési tárgyalásokat. Méltatta továbbá Kí­na és az Egyesült Államok közötti kapcsolatokat, ugyanakkor rámuta­tott a két ország viszonyában meg­levő problémákra is.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom