Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-10 / 58. szám, csütörtök

Zsarolások, szankciók Amerikai inváziótól tartva Panama a BT-hez akar fordulni (ČSTK) - A panamai külügymi­nisztériumból származó értesülések szerint Panama a Biztonsági Tanács sürgős összehívását fogja kérni az ország belügyeibe való amerikai be­avatkozás kapcsán. Ugyanezek a források közölték, hogy a panamai kormány az Egyesült Államokkal va­ló diplomáciai kapcsolatok megsza­kítását fontolgatja. Jorge Abadia Arias panamai külügyminiszter sajtóértekezletén élesen bírálta azt a hadgyakorlatot, amelyet a csatornaövezetben állo­másozó amerikai fegyveres erők tar­tanak. A miniszter rámutatott, Wa­shington nem konzultált a hadgya­korlat megkezdéséről a panamai kormánnyal, s ezzel durván megsér­tette a csatornaszerződést. Arias szerint a manőversorozat egy Pana­ma elleni fegyveres agresszió előké­születei keretében folyik. Megtalálták az IRA-tagok gépkocsiját (ČSTK) - A spanyol rendőrség Marbella tengerparti üdülőhelyen Gibraltártól mintegy 50 kilométerre keletre megtalálta azt a gépkocsit, amelyet a brit gyarmati hatóságok néhány napja keresnek. A gépkocsi­ban 60 kilogrammnyi robbanóanyag volt. A rendőrség szerint a közeli Malagában az ír Köztársasági Had­seregnek (IRA) az a három tagja bérelte ki a gépkocsit, akiket a brit katonák Gibraltáron vasárnap lőttek le. A gépkocsiban a robbanóanyag mellett két órát, egy stopperórát és lőszert is találtak. Az órákat 11 óra 20 percre állították be, tehát arra az időre, amikor Gibraltáron minden kedden idegenforgalmi attrakciónak számító katonai díszszemlét ren­deznek. A brit hatóságok szerint a lelőtt IRA-tagok bombamerénylet­re készültek a szemle résztvevői ellen. Nagy-Britanniában egyébként heves tiltakozásokat váltott ki, hogy az IRA-terroristákat minden felszólí­tás nélkül lőtték le. Margaret Tha­tcher kormányfő ezt azzal igyekezett igazolni, hogy állítólag még nagyobb vérontást sikerült megelőzni. Az eset miatt az Ir Köztársaság kormá­nya és parlamentje tiltakozott Lon­donnál. Az Egyesült Államok gazdasági agresszióra is készül Panama ellen. Az UPI hírügynökség véleménye szerint a súlyos gazdasági helyzet és a fizetőeszköz mesterséges hiá­nyának fenntartására a kényelmet­len panamai kormánnyal szemben szintén hatékony fegyver lehet. Is­meretes, hogy az Egyesült Államok a múlt héten már befagyasztotta az amerikai bankokban elhelyezett pa­namai betéteket, leállította a csator­na bérleti dijának kifizetését, s a kö­zeli napokban várhatóan kereske­delmi korlátozó intézkedéseket is hoz. Ugyanakkor Charles Redman külügyi szóvivő azt hangoztatta, az USA kész azonnal támogatást nyúj­tani Panamának, feltéve, ha eltávo­lítják tisztségéből Manuel Antonio Noriega tábornokot, a fegyveres erők főparancsnokát. Irak - Irán Kölcsönös rakétatámadások (ČSTK) - Az irániak tegnap újabb két rakétát lőttek ki Bagdadra. A tá­madás során több ember megsebe­sült. Az iraki sajtószóvivő megerősí­tette a hírt és hozzáfűzte, az irakiak válaszul Teheránt lőtték. A „városok háborújában" idáig Irak és Irán leg­kevesebb 80 rakétát lőtt ki egymás városai ellen. Az egyre gyakoribb rakétatáma­dások miatt India úgy döntött, hogy hazarendeli állampolgárait Teherán­ból. Március 10-én különrepülőgép- pel térnek haza az indiai diplomaták és családtagjaik. Dánia, Svédor­szág, Norvégia és Finnország is ha­sonlóképpen döntött, de diplomáciai misszióikat továbbra is működtetik. Izraeli katona palesztin tüntetők közé lő. A cinizmus jele, hogy a gumi­botjára kötött szalag színe a palesztin zászló színeivel egyezik meg. (Telefoto: CSTK) Megszállt területek Palesztin nők ezreinek tüntetései (ČSTK) - A megszállt arab terüle­teken és Izrael arabok lakta falvai­ban tegnap tiltakozó tüntetéseket rendeztek a nemzetközi nőnap al­kalmából. Ramallahban, Nablusz- ban, Tulkarmban, Dzsaninban, a ciszjordániai menekülttáborokban a palesztin nők ezrei vonultak az utcára. Az izraeli katonák gumilöve­dékkel és könnygázzal próbálták szétoszlatni a tüntetőket. Ciszjordániában és Gázában a tegnapi napot a palesztin vértanúk Elmaradnak a tűzszüneti tárgyalások (ČSTK) - A kormány és az ellen- forradalmi csoportok közötti tüzszü- neti tárgyalásokat a kontrák hibájá­ból nem tartják meg - hangoztatta egy managuaí nagygyűlésen Da­niel Ortega nicaraguai államfő. Mint ismeretes, az újabb közvetlen tár­gyalási fordulót március 9-11 között kellett volna megtartani Sapoa nica­raguai határmenti községben. Adol­fo Calero, az ellenforradalmárok egyik vezető személyisége azonban kedden bejelentette, nem megy el a tárgyalásokra, s azzal vádolta a kormányt, hogy visszahívta Migu­el Obando y Bravo érseket. A nicaraguai kormány egyébként elutasította a kontráknak azt a köve­telését, hogy a sapoai megbeszélé­sek előtt Costa Ricában tartsanak előkészítő tárgyalásokat. Az ellenforradalmárok döntése az utolsó pillanatban született meg, s az okok most sem a tárgyalások tartalmára, hanem többé-kevésbé ügyrendi kérdésekre vezethetők vissza. Általános vélemény szerint ez az átlátszó halogató taktika az Egyesült Államok „közreműködésé­nek“ az eredménye. napjává nyilvánították. A meggyilkolt palesztin harcosok emlékének tisz­teletére összejöveteleket és tünteté­seket szerveznek. Becslések szerint az agyonlőttek száma 85, palesztin források még több áldozatról adtak hírt. Izrael most új technikával próbál­kozik. A közeljövőben egy új nagy kaliberű ágyúból kilőtt kőzáporral fogják „lesöpörni“ a tüntetőket az utcáról. Új könnygáz-palackokkal szerelték fel a katonákat és „nagyon hatásosnak“ tartják az új szögletes műanyagbotokat - írta a Maariv tel- avivi napilap. A FAN A hírügynökség összegez­te az arab államok álláspontját az Egyesült Államok legújabb közel- keleti rendezési tervével kapcsolat­ban. A PFSZ és az arab országok elutasítják az új amerikai kezdemé­nyezést, mivel az Egyesült Államok­nak csak az a célja, hogy megment­se Izraelt a további zavargásoktól és megtörje a palesztinok harci el­szántságát. A „szuperkedd“ után Bush már befutó(nak látszik) ÚJ SZÚ 3 1988. III. 10: Owen, az optimista (ČSTK) - David Owen brit parlamenti képviselő keddi lon­doni sajtókonferenciáján közölte „minden a régi marad, pártom normálisan felújítja tevékenysé­gét“. Ez azonban nem felel meg a valóságnak, mivel a Szociálde­mokrata Párt (melynek elnöke Owen) tagjainak túlnyomó több­sége a közelmúltban a Liberális Demokrata Párttal egyesült. Owen ez ellen határozottan fel­lépett. Az egykori munkáspárti külügyminiszter most azt állítja, hogy a megcsonkított Szociálde­mokrata Párt a brit politikai po­rondon jelentős szerepet fog ját­szani. Nem világos azonban, ezt hogy képzeli el, mivel Owen hí­vei közül jelenleg csak hárman foglalnak helyet az alsó­házban... (ČSTK) - Az Egyesült Államok­ban lezajlott „szuperkeddi" elővá­lasztások során George Bush alel- nök a republikánusok vonalán jelen­tős előnyre tett szert vetélytársaival szemben. Kedden tizenhét, túlnyo­mó részt déli szövetségi államban rendeztek előválasztást. Bush tizen­ötben győzni tudott, s a nyári el- nökjelölö pártkongresszuson továb­bi 563 küldött fogja őt támogatni. Megfigyelők véleménye szerint Bush elnökjelöltségét aligha veszé­lyeztetheti valami. Jelenleg össze­sen 684 küldött áll mögötte, a meg­választáshoz 1339 szavazatra lesz szüksége. Az alelnök fő ellenfele, Robert Dole szenátor a szavazatok 26 szá­zalékával és csupán 99 küldöttel a második helyen végzett. Pat Ro­berson volt lelkészt a republikánus választóknak mindössze a 13 szá­zaléka támogatta. A demokraták táborában kedden Albert Gore szenátor szerepelt a legjobban: a szavazatok 31 száza­lékát szerezte meg. Nem sokkal ma­radt le mögötte Jesse Jackson, az ismert néger polgárügyi harcos, aki 26 százalékot szerzett és akire a becslések szerint a néger válasz­tók 96 százaléka adta le voksát. Michael Dukakis massachusettsi kormányzó a keddi előválasztások során leadott szavazatok 22 száza­lékát nyerte el. A demokraták között továbbra is Dukakis áll az élen, akit a párt jelölő­kongresszusán egyelőre 393-an fognak támogatni. Albert Gore a má­sodik (366 szavazat) és Jesse Jackson a harmadik (344 szavazat). Richard Gephardt, a képviselőház tagja messze lemarad mögöttük (165 szavazattal rendelkezik). A júli­usi atlantai kongresszuson a győze­lemhez 2082 szavazat lesz szük­séges. A következő jelentősebb elővá­lasztásokat egy hét múlva Illinois államban, majd New York szövetsé­gi államban tartják. Míg a republiká­nusoknál Bush győzelme bizonyos­ra vehető, a demokraták táborában valószínűleg az utolsó pillanatig éles lesz a harc. H étköznapivá válhat-e a min­dennapossá lett erőszak? Megszokható-e a terror? Tűrhető-e a végtelenségig az elnyomás, a jog­talanság? Elfogadható-e a kegyet­lenség, a brutalitás? Hol a jogos önvédelem határa? Meddig mehet­nek el a megtorlások, s jogosak, indokoltak-e? Kegyetlenül nehéz kérdések ezek, de válaszolni rájuk még nehezebb. Egyáltalán: lehet-e? Pedig ezek a kérdések már több mint négy évtizede vissza-visszatér- nek a palesztinok sorsával kapcso­latban. S immár negyedik hónapja talán minden korábbinál nyomatéko­sabban, sürgetőbben. Éleslőszert használt az izraeli hadsereg a kövekkel, palackokkal „felfegyverzett“, ezekkel védekező palesztin tüntetők ellen a népi felke­lés első napjai­ban, első hetei­ben. Naponta több halott, több súlyos lőtt seb lett az „eredmény“. Meg a nemzetközi méretű felhábo­rodás. Igaz, a felkelés is csitulni látszott. Valójában erőt gyűjtött, szervezettebbé vált. Jött az újabb tiltakozási hullám, az újabb palesztin áldozatok, az újabb világméretű elí­télés. Samir izraeli kormányfő ekkor, ja­nuár elején taktikát változtatott. Uta­sítást adott az éleslőszer felhaszná­lásának korlátozására, hogy - átla­gosan napi egy főre csökkentsék a lelőtt palesztinok számát. A súlyos sérülések száma viszont emelke­dett, mivel a gumibotok, a dorongok, a puskatus lett a vezető fegyverfajta, az ütlegelés a követendő harcmo­dor. Samir utasítása világos volt: „Újra bele kell vernünk az arabokba a félelmet!“ Akár úgy, hogy kövekkel törik el a tizenéves fiúk végtagjait, vagy megpróbálják őket élve elte­metni. Akár úgy is, hogy asszonyo­kat, öregeket vernek félholtra. Eközben a megszállt területeken zajló események kapcsán világszer­te egyre több szó esik a palesztinok nemzeti jogairól, legelemibb emberi jogaik tiszteletben tartásának szük­ségességéről. A szocialista közös­ség országai, a Közös Piac 12 tag­országa, az el nem kötelezettek mind határozottabban sürgetik a kö­zel-keleti rendezési konferencia összehívását. Ezt a megoldást már valamennyi arab állam támogatja. Elutasítja viszont Izrael és - a legfel­sőbb szinten született szovjet-ame- rikai megegyezéssel ellentétben - Washington is. Bár az USA - hiva­talosan - szintén a rendezési konfe­rencia összehívásának szükséges­ségét hangoztatja, véleménye nem- hivatalosan nagyon közeli a tel avivi vezetők nézeteihez, s inkább támo­gatná a Camp David-i típusú külön­szerződések megkötését, mint az átfogó rendezést, amely valószínű­leg korlátozná befolyását, katonai mozgásszabadságát a Közel-Ke­leten. É ppen ezért okozott meglepe­tést, hogy Shultz külügymi­niszter hiábavaló házalása az „új“ amerikai elképzelésekkel sehol sem szenvedett olyan egyértelmű kudar­cot, mint Izraelben. Samirral és Pe­resszel külön-külön kellett tárgyal­nia, mivel a kormányfő és külügymi­niszter helyettese szemmel látható­an még egy magas rangú vendég kedvéért sem hajlandó ugyanahhoz az asztalhoz ülni. így nem meglepő, hogy Shultz látogatása, intenzív tár­gyalásai nem eredményeztek eny­hülést a megszállt területeken. Pe­dig Washington már jóval előtte az­zal utasította el Izrael megbélyegzé­sét a Biztonsági Tanácsban, hogy előterjesztés előtt álló módosított rendezési terve ehhez minden bi­zonnyal hozzájárul. Ennek éppen az ellenkezője történt: Shultz körútja idején és közvetlenül utána heve­sebbek lettek az összecsapások a megszállt területeken. Bár az „egy nap - egy halott" irányelvet lényegében betartják a katonák, az erőszakhullám mégis egyre magasabbra csap, s magában Izraelben is mind többen emelik fel ellene szavukat. Ezt bizonyítja a Bé­két most! békeszervezet zsidó-arab tiltakozó menete, a katonai szolgálat megtagadásának immár több száz esete, amire a libanoni invázió óta nem volt példa az izraeli hadsereg­Bátorság vagy botorság? ben. A katonák ugyanis egyértelmű parancsot kaptak az ütlegelésekre, amit sok kiskatona és tartalékos összeegyeztethetetlennek tart saját erkölcsi nézeteivel és a hivatalosan hirdetett izraeli erkölccsel egyaránt. Még ennél is felfigyeltetőbb, hogy míg a szélsőjobboldali képviselők, de a kormányzó nagykoalíció képvi­selői is a katonák bátorságát dicsőí­tik a knesszetben, a baloldali és független honatyák nyíltan parancs­megtagadásra szólítják fel a katoná­kat. A heves összecsapásokhoz szokott izraeli parlamenti tudósítók is csak ámulnak: ilyen még nem volt! Tettlegesség - az igen, de felszólí­tás a parancsmegtagadásra?! M ás „újdonságok" is tapasz­talhatók az izraeli társada­lomban. Még azok is, akik nyomós gazdasági, politikai vagy éppen val­lási okokból ellenzik a megszállt te­rületek visszaszolgáltatását, elítélik a kegyetlen terrort, emlékeztetve a zsidók fasiszta üldöztetésére, a koncentrációs táborok rémségeire. De egyre többen vannak azok is, akik nagy botorságnak tartják a ma­kacs ragaszkodást a megszállt terü­letekhez. Nem az arabok iránti ro- konszenvük miatt, hanem aggódva, hogy Izrael elveszíti zsidó jellegét, hogy az arabok kerülnek többségbe. Sokan attól tartanak, helyrehozha­tatlan károkat okoz a fiatal katonák jellemében, magatartásában a rájuk kényszerített, bátorságnak kikiáltott kegyetlenkedés. Aggodalmakban tehát nincs hi­ány. Annál is inkább, hogy a héten már a palesztinok is terrorcselek­ményhez folyamodtak. A terror is­mét terrort szül. Jogos, indokolt volt , a buszeltérítő akció? Megmagyaráz­ható? Elfogadható? Bátor vagy elí­télendő tett? Újabb nehéz kérdések. És egyre több van belőlük. Kérdéses az is, mit tisztáz Samir hétfőn kezdő­dő washingtoni látogatása, melynek során elő akarja terjeszteni rendezé­si elképzeléseit. Találgatások tár­gya, valóban találkozott-e Vernon Walters amerikai ENSZ-nagykövet a PFSZ vezetőivel hétvégi tuniszi látogatása idején, ahogyan azt a CBS tévéállomás állítja. Tudni kell, hogy Izraelhez hasonlóan Washing­ton is terrorista szervezetnek tartja a PFSZ-t, nem tekinti tárgyalópart­nernek, sőt még ENSZ-megfigyelője New York-i irodáját is be akarja záratni. K érdések, találgatások, véleke­dések. Mindenesetre az izra­eli kormány tízezer új gumibotot ren­delt egy tel avivi gyártól... GÖRFÖL ZSUZSA A szovjet űrkutatás idei tervei (ČSTK) - A szovjet űrkutatási intézet idei terveiről nyilatkozott a TASZSZ-nak Vjacseszlav Balebanov, az intézet igaz­gatóhelyettese. Elmondta, 1988-ban to­vábbi mesterséges égitestek felbocsátá­sával számolnak. Júliusban két startra kerül sor. A Phobos nemzetközi kísérlet keretében két szondát bocsátanak fel, amelyek a Mars és annak holdja, továbbá a Nap kutatására összpontosítanak. Balebanov beszámolója szerint az év végén bocsátják fel a Gamma 1 asztrofi- zikális obszervatóriumot, amely egy más- ' fél tonnás teleszkóppal a távoli égitestek gammasugárzását fogja kutatni. A kísér­letben szovjet, lengyel és francia tudósok vesznek részt. Ugyancsak tervezik a Grá­nát asztrofizikális obszervatórium felbo­csátását, amely segítségével az űrből érkező röntgen- és gammasugárzást fog­ják vizsgálni. A Gamma és a Gránát néhány évig fog dolgozni az úrben. Az Interkozmosz program keretében az idén bocsátják fel az automatikusan irányított űrállomások sorozatába tartozó egyik műholdat, amelyet az ún. aktív plazmakísérlet során használnak ki. A műholdon egy elektromágneses gene­rátor lesz elhelyezve, amely energiát fog kibocsátani a kozmoszba. Ez az energia a Föld mágneses terének plazmájában ezután helyi zavarokat fog előidézni. A kí­sérlet célja, hogy létrehozzák a napener­gia hatása alatt végbemenő plazmafolya­matok modelljét. Ez lehetővé teszi, hogy új ismereteket szerezzenek a Föld és a Nap közötti viszonyról, főleg a Földet ért napenergia átváltozásának mechanizmu­sairól.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom