Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-09 / 57. szám, szerda

Mihail Gorbacsov találkozója a moszkvai csapágygyár dolgozóival Gyökeret eresztett az átalakítás politikája (ČSTK) - Mint már korábban közöltük, Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára március 4-én találkozott az I. számú Állami Golyóscsapágy- gyár dolgozóival. A moszkvai vállalat a Szovjetunióban a maga nemé­ben a legnagyobb. Több mint 20 ezer'fnunkást és szakembert alkalmaz. Termékeit külföldön is jól ismerik. A vállalat sokezres kollektívája szüntelenül keresi a munka szervezésének és ösztönzésének új formáit és annak lehetőségeit, hogyan lehetne növelni a termékek minőségét és a termelés hatékonyságát. A TASZSZ hírügynökség hétfőn este adta ki Mihail Gorbacsov beszédét, amely a vállalat dolgozóival tartott találkozón hangzott el. ÚJ SZŐ 3 1988. III. 9. Bevezetőben az SZKP KB főtitká­ra leszögezte: Mai találkozónknak nagy jelentő­séget tulajdonítok. Úgy gondolom nem szükséges, hogy ennek okát hosszasan magyarázzam. Most, az átalakítás második szakaszának kezdetén mindenki látja közéletünk gyors ritmusát, mindenki látja, mi­lyen hatalmas társadalmi erők len­dültek mozgásba és milyen érdekes folyamatok bontakoznak ki a társa­dalomban. A központi bizottság februári ülé­sén ismét sürgetően vetettük fel azt a halaszthatatlan feladatot, hogy meg kell újítani a szocializmus lenini jellegét, a néphatalom lenini értel­mezését és a pártirányítás lenini stílusát. És ezt a feladatot a lehető legszélesebb demokrácia által, az egész gazdasági mechanizmus ra­dikális reformja közvetítésével és a pártnak az átalakítás feltételei kö­zötti szerepe határozott megújításá­nak segítségével kell teljesítenünk. Ezek felelősségteljes és igen bo­nyolult feladatok. Mint tudják, megvi­tatják őket a 19. országos pártkonfe­rencián. És számunkra rendkívül fontos tudni, hogyan fogadják a dol­gozókollektívák a párt kezdeménye­ző lépéseit. Véleményem szerint a politikus számára a legfontosabb az, hogy ismerje az emberek hangu­latát és érezze a valódi élet érveré­sét. Enélkül a politika holt skolaszti­kává, dogmatizmussá válik. Bizonyára észrevették, hogy a politikai bizottság tagjai és a köz­ponti bizottság titkárai utazásokat tesznek az országban, szüntelenül emberekkel találkoznak. Másként ezt nem lehet csinálni. A mai vezető pártmunkásnak minden szinten szo­rosan össze kell fonódnia az embe­rekkel, az élettel. Ellenkező esetben, ahogy mondani szokás, lekési a vo­natot - nem fogja tudni követni az élet demokratizmusát, amelyet az átalakítás teremtett meg. Ebből a szempontból értékelem a mi talál­kozónkat is. örömmel meghallgaton a mai problémákkal és a jövő felada­taival kapcsolatos véleményüket. Az átalakítás csak akkor lesz visszafordíthatatlan, ha a dolgozó­kollektívák mindennapi életének ré­szévé válik. Ez világos volt már a központi bizottság 1985 áprilisi ülése után is. De csak most lehet erről úgy beszélni, mint realitásról. Miért? Azért, mert érvénybe lépett a vállalati törvény és vállalatok és egyesületek ezrei már eszerint dol­goznak. Azért, mert az emberek mil­liói már élő kapcsolatot tartanak a gyakorlati politikával, amelyet a párt dolgozott ki és amely a társa­dalom demokratizálására és a radi­kális gazdasági reformra irányul. Ma senki sem állhat félre az át­alakítástól. Ma ugyanis nehéz hall­gatni, a háttérbe húzódni és várni, mi sül ki végül az egészből. Most mindenkinek ki kell alakítania saját álláspontját, meg kell határoznia sa­ját helyét a közös munkában. Természetesen látnunk kell azo­kat a nehézségeket, amelyekbe az új gazdálkodási feltételek között számos kollektíva ütközik. Ez nem könnyű folyamat, s a nehézségek számos oka objektív. A múltban a tervezés, az anyagi-műszaki ellá­tás és az árképzés terén elkövetett hibákból erednek. Nem könnyű fela­datokat kell megoldanunk, de dolgo­zunk rajtuk. Egyszóval, sok olyan kérdés merült fel, amelyet jó lenne megvitatni. A vállalat vezetőségén a vállalati vezetők, a pártbizottság tagjai és kiváló szakemberek részvételével részletes vitát folytattak. Az SZKP KB főtitkárát sok minden érdekelte: mi újat hozott a kolfektíva életébe a vállalati törvény? Hogyan fogadták az emberek a törvényt? Hogyan ala­kulnak most a termelésben az önel­számolási viszonyok? Milyen lépé­seket tesznek a munkásönigazgatás létrehozása felé? Mit tesznek a kol­lektíva szociális szükségleteinek megoldásáért? V. Noszov, a társulás vezérigaz­gatója a vállalat feladatairól és ter­veiről beszélt. Jelenleg folyik az üzem széles körű rekonstrukciója. Megkezdték a leghaladóbb technika és a modern technológia alkalma­zását. Mihail Gorbacsov az iránt érdek­lődött, hogyan biztosítja a vállalat az állami megrendelés teljesítését. Az idén - válaszolta az igazgató - az állami megrendelés a 99,7 százalékát alkotja annak, amit ma képesek vagyunk megtermelni. Az állami megrendelés azonban magá­ban foglalja a leghátrányosabb, leg­kevésbé kifizetődő termelést is. Hi­szen minden vállalatnak szó szerint harcolnia kellene az állami megren­delésért, amely számára teljes mér­tékben biztosítják az alapanyagot és amely lehetővé teszi a magas nye­reséget. Az üzem dolgozói úgy vélik, az állami megrendeléseket pályázat alapján kellene elosztani. Mihail Gorbacsov megjegyezte, hogy a ter­melő és a fogyasztó közötti normális kapcsolatokat csak az ő érdekeik kölcsönös összefüggése és össze­fonódása által lehet megteremteni. Ezeket a kérdéseket csak szerződé­sekkel és normatívákkal lehet meg­oldani. Vita folyt a termékek minőségéről is. Az üzem vezetői arról beszéltek, hogy a szerződéses kötelezettségek száz százalékos teljesítését a kol­lektíva a termékek műszaki színvo­nalának fokozásával, megbízható­ságuk és élettartamuk növelésével kapcsolja össze. Csak így lehet jobb eredményekkel számolni a hazai piacon, s ugyancsak ez az export fokozásának a feltétele. És exportálhatnának több terméket is? - tette fel a kérdést az SZKP KB főtitkára. Az igazgató azt válaszolta, hogy az üzemnek ehhez megvan­nak a műszaki lehetőségei. Mihail Gorbacsov ezután az egyes üzem­részlegekbe látogatott. A munká­sokkal az őket foglalkoztató problé­mákról beszélgetett. Az eszmecsere során számos kérdést érintettek, de mindenekelőtt azt, hogyan lehet meggyorsítani a rekonstrukciót és hogyan lehetne világszínvonalú ter­mékeket gyártani. A munkások elmondták, hogy ma mindenekelőtt a minőségre fordíta­nak nagy gondot, de munkájukat megnehezítik a kohászok, mivel az anyag beérkezésekor végrehajtott ellenőrzés során nehéz megállapíta­ni a fém hibáját. Egy olyan üzemben, mint az önö­ké, rendkívül szigorúnak kell lennie az anyagellenórzésnek - mondotta Mihail Gorbacsov. A kohászoknak éppúgy szigorúaknak kell lenniük, mint önöknek. Érdekünk, hogy az önök üzemének szánt szállítások fo­lyamatosak és az alapanyagok jó minőségűek legyenek. Miért? Ha in­gadozik a csapágygyártás, ez nega­tív hatással van az egész népgazda­ságra. A mai feltételek között, ami­kor a vállalatok önmaguk kötik meg a szerződéseket, joguk van kimon­dani: nem szállítják nekünk a meg­felelő fémet, így nem fogadjuk el a szállítmányt. Annál is inkább, mert a csapágyak olyan állami megren­delés részét képezik, amelyet meg­különböztetett anyagszállításokkal kell biztosítani. Úgyhogy most na­gyobb jogokkal rendelkeznek. Azt hiszem, minden nem változik meg azonnal. A kohászatnak is át­alakításon kell keresztülmennie. De önöknél is sok mindennek kell meg­változnia. A helyzet azonban javulni fog. Biztos vagyok abban, hogy már a legközelebbi időben a helyzet urai leszünk. Nem engedjük meg, hogy az ellenőrzés kicsússzon a kezünk­ből. Most az egész gépipar korsze­rűsítésének kérdését oldjuk meg, szeretnénk meggyorsítani a lakás­építést és javítani az élelmiszer- és más árucikkekkel való ellátást. Gyor­sabban szeretnénk előrehaladni és ezért mindent meg kell tennünk, ami szükséges. Nem lehet azonban egy­szerre átugorni az összes akadályt, fokozatosan kell előrehaladnunk. Úgy gondolom - folytatta Mihail Gorbacsov -, hogy a dolgozó ember életét, hangulatát és szükségleteit alaposan ismerni kell, másként ne­héz kidolgozni a helyes politikát és nehéz helyes döntéseket hozni. Nem könnyű időket élünk. A na­pokban az újságban olvastam egy nagyüzemről. A cikkben az állt, hogy a munkások januárban és február­ban kisebb fizetést kaptak. Termé­szetesen kellemetlen, ha a munkás kevesebbet kap. Hogyan lehet azonban a teljes értéket kifizetni, ha az nem megérdemelt? Hiszen ha a bér nem lesz a termelésnöveke­dés függvénye, mit vesz az ember ezekért a .papírokért“? Mindnyájan ismerjük ezt a helyzetet: megkeres­ted a pénzt, s elmész az üzletbe, ahol egyszer ezt, másszor azt nem kapni. Mindez azért van, mert az­előtt az az elv érvényesült, miszerint mindenki megkapta a pénzét, s nem vették figyelembe, hogy megtermel- te-e vagy sem a meghatározott árut, s hogy az jó vagy rossz minőségű volt-e. És az eredmény? Az anyagot felhasználták, a munkát elvégezték és a bért kifizették. Áru azonban nem volt. Vajon lehet-e így élni? Természetesen nem. A helyzet odá­ig jutott, hogy az egyes üzemeket majdcsaknem be kellett zárni. Ve­gyük például a Bakuban gyártott hűtőszekrényeket. Az emberek el­vesztették irántuk az érdeklődést, egyszerűen már nem vásárolták őket. Leállították gyártásukat. Akkor az üzemben kiválasztották a legjobb típusokat, tökéletesítették őket és most a hazai piacon és külföldön is keresettek. Mindent megtehetünk elvtársak. Tehetséges embereink bőven van­nak. Tudományunk fejlett, munkás- osztályunk magasan képzett. Meg kell azonban változtatni a munkához való viszonyt. Egyenesen megmon­dom. mindnyájunknak rá kell kap­csolnunk a munkában és meg kell szilárdítanunk a fegyelmet - más út egyszerűen nem létezik. És ez is a reform célja. önök már most jól dolgoznak. És ha befejezik a rekonstrukciót és megjelennek az új berendezések, ha új munkahelyek létesülnek és kevesebb lesz a fizikai munka, akkor a munka nagyobb örömet fog okoz­ni. Megtekintettük az öreg üzem­részlegeket és ellátogattunk az újjá­épített részlegekbe is. Azoknak, akik az új gépeken dolgoznak, már más a hangulatuk. Mihail Gorbacsov a továbbiakban hangoztatta, hogy már most olyan gazdasági mechanizmusok alakul­nak ki, amelyek nem teszik kifizető­dővé az elöregedett termékek gyár­tását. Megmondom önöknek - foly­tatta az SZKP KB főtitkára -, nagy dologba kezdtünk, ami szükséges, elengedhetetlen, de bonyolult is. Egyes embereknek nem tetszik a mi átalakításunk és meg akarják azt akadályozni. Az emberek tudatában kétségeket igyekszenek ébreszteni, vajon az átalakítás elengedhetet- len-e. Állítólag rákényszerítik a munkásosztályra az önelszámo­lást és az állami áruátvételt. Korlá­toztuk a vodkaeladást. Az értelmisé­get azzal sértettük meg, hogy a tu­dományt átállítottuk az önelszámo­lásra. Korlátozzuk a közigazgatási apparátust. És mindent így szépen leírnak, s utalásokat tesznek arra, hogy a társadalom állítólag nem lesz képes elviselni ezt a megterhelést. Úgy vélem - mondotta Mihail Gorbacsov -, hogy a szovjet embe­rek helyesen értelmezik azokat az in­tézkedéseket, amelyek megvalósí­tásán ma dolgozunk. Az egész tár­sadalomnak szüksége van rájuk. Közismert, hogy annak idején az egész országban megállt a káderek megújításának folyamata, hogy bizo­nyos stagnálás állt be ezen a terüle­ten. Egyes vezetők arra a meggyő­ződésre jutottak, nem azért vannak itt, hogy a népet szolgálják, hanem azért, hogy a nép szolgálja őket. Ezért elengedhetetlen a demokrá­cia, amely mindent a helyére tenne. Az országban a nép az úr. A nép felismeri, ki mennyit ér. És nem engedi meg, hogy ártsanak a jó embereknek. Ebben szintén bízunk és az emberek józan eszére apellá­lunk. Természetesen felbukkannak a demagógok is, ők azonban nem fognak dönteni az ország sorsáról. Miért kezdtük meg a gazdasági reformot? Azért, hogy az emberek el­kezdjenek számolni, hogy érdekelve legyenek a termelés fejlesztésében és a tervek túlteljesítésében. Az em­berek nem lehetnek kívülálló megfi­gyelők. Azt hiszem, leküzdjük a ne­hézségeket és előrelépünk. Érezzük a dolgozók támogatását. Mihail Gorbacsov a munkások munkakörülményeiről, bérükről, la­káskörülményeikről és az üzemi ét­keztetésről érdeklődött. Ezzel kap­csolatban hangoztatta, ma fontos a lakásépítés kapacitásának növelé­se közvetlenül az üzemben is. Igen jó dolog, hogy saját építési-szerelő részlegük van, amely hozzájárul a lakásprobléma megoldásához. A tervek sem rosszak. De többet kell tenni. Mihail Gorbacsov megjegyez­te, hogy számos kollektíva ifjúsági lakáskomplexumok építésébe fo­gott. Ebben a munkában mindenki részt vesz és ez a munka sikeres. Az üzemben nőkkel is elbe­szélgettem - mondotta a továbbiak­ban Mihail Gorbacsov. Ketten közü­lük 1944 óta dolgoznak. Egyszobás lakásra lenne szükségük. Életük úgy alakult, hogy most család nélkül ma­radtak. ószintén szólva, szomorú, hogy mindeddig nem kaptak önálló lakást. A fiataloknak is lakást kell kapniuk, hogy saját életet kezdhes­senek, s úgyszintén lakáshoz kell jutniuk az érdemes dolgozóknak, akik ehhez munkájukkal szerezték meg a jogot. Úgy véljük, most csök­kenteni kell az új ipari létesítmények számát és nagyobb eszközöket kell fordítani a lakásépítésre, óvodák, kórházak építésére, egyszóval, a szociális szférára. E téren már tettünk is lépéseket. A városokban és a munkásnegyedekben fejleszt­jük az önerős építkezéseket. Sok az érdeklődő. És ez így van jól. Az emberek maguk építkeznek és eközben a helyi anyagokat használ­ják ki. A műhelyek megtekintése és a dolgozókkal folytatott beszélgetés után Mihail Gorbacsov találkozott a munkásokkal, a brigádvezetőkkel, művezetőkkel, a párt-, a szakszer­vezeti és ifjúsági aktívával, a társu­lás vezetőivel. Ugyanúgy, mint az egész ország, most az önök üzeme is megújuláson megy át - mondotta Mihail Gorba­csov. - örülök, hogy erről személye­sen meggyőződhettem. Folyik a műhelyek műszaki re­konstrukciója, folyamatban van a gazdálkodás önelszámolási mód­szereinek bevezetése és a szociális kérdések megoldása. Természete­sen problémánk is van elég. Ezek egy részét a múltból örököltük, né­melyek csak ma keletkeztek - az átalakítás, a gazdasági reform meg­valósítása során. Ez természetes. Azonban olyan benyomás alakult ki bennem, hogy pánik nélkül, optimiz­mussal tekintenek a jövőbe és ma­gabiztosan haladunk előre. Helyes, hogy a gyár dolgozói gondolnak az egyesülés jövőjére és átgondolt program szerint járnak el. Minden nagy kollektívának, minden termelési egyesülésnek rendelkez­nie kell fejlesztése tudományosan kidolgozott programjával. Ennek tar­talmaznia kell a műszaki haladás kérdéseit, ugyanúgy, mint a terme­lés rekonstrukcióját és korszerűsíté­sét érintő intézkedéseket, s termé­szetesen a szociális problémák egész körét. Helyes, hogy a gyár következete­sen kezdett foglalkozni a korszerűsí­téssel. És jó az is, hogy önök a szov­jet gyártmányú berendezésekben, mérnökeik és dolgozóik munkájában bíznak. Sok vállalatvezető ma, a műszaki problémák mielőbbi megoldására törekedve, nem ritkán csak egyetlen utat lát - minél több importberende­zést vásárolni. Ez azonban nem je­lent kiutat. Van, amit vitathatatlanul meg kell venni, de csak azt, ami sürgetően szükséges. Saját gép­iparunkra, saját technikánk eredmé­nyeire kell azonban támaszkodni. Nagy erőfeszítések történnek a haladás elérésére a gépiparban. Éppen a gépiparnak kell új technikát szolgáltatnia a népgazdaság vala­mennyi ágazatának, a könnyűipar­nak ugyanúgy, mint a mezőgazda- sági termelésnek, segítenie kell a szolgáltatások és a lakásépítés fejlesztését. Létrehoztuk és már realizáljuk a szovjet gépipar korszerűsítésének országos programját. Kezdetben nehezen bontakozott ki és még ma is nem kevés bonyodalom és hiá­nyosság van ezen a téren. A hala­dás azonban mégis bekövetkezett. Mindent meg kell tenni azért, hogy reálisan biztosítsuk a kitűzött tervek teljesítését. Tudom, hogy a lakáskérdés szá­mukra az egyik legégetőbb problé­ma. Ez közös gondunk. A lakáskér­dés ma mindenütt rendkívül sürgető. Mint tudják, megoldásáért nem ke­veset teszünk. Sok minden azonban attól is függ, hogyan látnak hozzá önök a szociális szféra problémái­nak megoldásához. Ezen a téren feltétlenül szükség van a saját kez­deményezésre, nem szabad arra várni, hogy valamilyen mesebeli apóka mindent megtesz helyettünk. Annál inkább sem szabad várni, mi­vel a különböző szociális problémák érezhetően megnyilvánulnak a ter­melésben is. Ez nehéz ügy, egyetlen nap alatt nem lehet megoldani, de valamit tenni kell megoldásáért. További kiemelt feladat az élelmi­szerellátás. Úgy vélem, ezen a téren az a legfontosabb, hogy - ahogy mondani Szokás - ne kössük meg a mezőgazdaságban dolgozók ke­zét, ne akadályozzuk őket abban, hogy egészséges, szocialista vállal­kozókészséget tanúsítsanak és tá­mogassuk a munkaszervezés új for­máit. Ott, ahol erre az útra léptek, ahol fejleszteni kezdték a szállítási szerződések családi és más formáit, ott már vannak-eredmények. És mi­lyen eredmények! Azonos lehetősé­gek mellett, ugyanazon a földön és azonos technikával képesek voltak 50, sőt 100 százalékkal emelni a ter­melékenységet a növénytermesz­tésben és az állattenyésztésben. Az ötéves terv szociális problé­máit ma a dolgozókollektívákban, közvetlenül a munkahelyeken oldják meg. Termeljen a gyár bármit, meg­munkáló gépeket vagy golyóscsa­págyakat, ez ilyen vagy olyan formá­ban ismét visszatér a néphez, az emberhez. Ezért a gazdasági reform alapvető feladata, hogy ösztönözze minden egyes dolgozó kezdemé­nyezőkészségét, az embereket gaz­daságilag tegye érdekeltté munká­juk termelékenységének növelésé­ben. Ezt a célt szolgálja az önelszá­molás, a munka brigádrendszerü formája, valamint a szövetkezeti és a magánjellegű munkatevékenység valamennyi formájának fejlesztése. Érthető, hogy szükségünk van a munkakezdeményezésre, a tisz­tességes kezdeményezésekre - hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Nem olyanra, mint amilyent egyes szövetkezetek tanúsítanak, amelyek kihasználják a piacon mutatkozó hi­ányt és kimondottan kapzsi módon járnak el. Bejelenthetem önöknek, hogy ezért fogjuk bevezetni a prog­resszív adózást. Úgy vélem, ez igazságos lesz. Az átalakítás, a gazdasági reform és a társadalom demokratizálása számos nehéz kérdést, sőt konflik­tust szül. Nyilvánvalóan nem min­dent sikerül megoldanunk és nem mindenütt. Tanulni kell azonban az átalakítás folyamatainak irányítását és nem szabad félnünk semmilyen tévedéstől vagy hibától a párt elvi politikája megvalósítása során, melynek lényege az irányítás utasí- tásos-adminisztratív formája elveté­se. A legfontosabb, hogy bízni kell az emberekben, tanácskozni kell az emberekkel és a dolgozókollektívák­kal. És természetesen elkerülhetet­len, hogy mindenki megtanuljon dönteni. Sok helyi vezető még mindig nem tud megszabadulni szokásától, hogy minden kérdéssel Moszkvához, a központi szervekhez forduljon, mintha Moszkvából jobban lehetne látni, hol mit kell termelni, hol mit kell vetni. A vállalatokban is gyakorta (Folytatás a 4. oldalon)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom