Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-07 / 55. szám, hétfő

KATONALÁNYOK A Prága-strašnicei Tesla gyártási programjának keretében számítástechni­kai és elektrotechnikai berendezések, valamint mérőműszerek és vezérlő­rendszerek állandó fejlesztésére törekszik. A vállalat dolgozói a 8. ötéves tervidőszakban aktívan hozzájárulnak a KGST-tagországok nemzetközi tudományos-műszaki együttműködési programjának teljesítéséhez. A képen: Helena Kubínová integrált áramkört ellenőriz. (Michal Krumphanzl felvétele - ČTK) Kenyeret az állatoknak? A kenyérellátás terén tapasztalt visz- szaélésekre hívta fel szerkesztőségünk figyelmét Farkas Ilona csatai (Čata) olva­sónk. Panasszal szeretnék önökhöz fordulni a csatai kenyérüzlet miatt, mert az Oroszkai (Pohronský Ruskov) Hnb- hez hiába fordulunk sérelmünkkel. Mióta Nagy Magdolna az üzletvezető, azóta csak kemény és poros-sáros kenyeret lehet kapni. A puha, friss kenyeret csak a rokonok és jó ismerősök vásárolják, mi pedig csak a háromnapos kenyeret. A mi pénzünk nem oiyan, mint a rokonoké és ismerősöké? Kötelesek vagyunk-e azt a kenyeret fogyasztani, ami a pult alá van eldugdosva, amelyet egész nap rugdos, összeporol lábaival?" - kérdezi olvasónk, majd leveléből azt is megtudjuk, hogy az üzletvezető korlátozta a kenyéreladást, csak egy és fél friss kenyeret adott, és hozzá két keményet. így az első ünnepek után legalább 150 kenyér maradt, s de­cember 27-én csak úgy kaptak friss ke­nyeret, ha vettek hozzá még legalább fél keményet. Az üzletvezető azt hangoztat­ta, logy ha nem tetszik, akkor nincs semmilyen, a keményet pedig adhatják az állatoknak is. (Vannak államok, ahol az emberek éhen halnak, itt meg pazarolunk, az állatoknak adjuk a kenyeret?) önökhöz fordulok tanácsért, mi tévő legyek, hogy családomnak nyugod­tan be tudjam biztosítani a mindennapi kenyeret. Vagy pedig utazzunk vidékre még kenyérért is?... Nem én vagyok az első, akinek ilyen gondja van, mert azért mégsem lehet hatcsaládos anyának egy kenyeret adni...“ - írja a továbbiakban. .Szerkesztőségünk a panasz fénymá­solatát a Lévai (Levice) Jnb Népi Ellenőr­zési Bizottságára továbbította kivizsgálás végett, s a minap kaptunk választ Ján Horkától, a jnb kereskedelmi és idegen- forgalmi szakosztályának vezetőjétől. A válaszból kiderült, hogy a kivizsgá­lást az Oroszkai Hnb, a jnb kereskedelmi és idegenforgalmi szakosztályának és a lévai Jednota fogyasztási szövetkezet képviselőinek, valamint a panaszos jelen­létében folytatták le. A panasz sokoldalú megvitatása alapján megállapították, hogy levélírónkat valóban sérelem érte kenyérvásárlás során. A panaszról felvett jegyzőkönyv tartalmazza, hogy a kivizs­gáláson résztvevő szervek ellenőrizték a kenyéreladást is, és hatékony intézke­dések foganatosítását javasolták,. mind a helyi nemzeti bizottságnak, mind az üzletvezetőnek, arra, hogy a jövőben ho­gyan előzzék meg a hasonló nézeteltéré­seket. A vizsgálat folyamán a résztvevő­ket felvilágosították arról is, hogy minde­nekelőtt a hnb útján, a fogyasztói ellenőr­zési tanács által rendszeresen tartsanak ellenőrzéseket, s ezek eredményét je­gyezzék be az ellenőrzések nyilvántartá­sába. A panaszost kioktatták, hogy a jövő­ben a panaszkönyv útján érvényesítse jogait, mely minden üzletben megtalálha­tó, s legközelebb forduljon bizalommal a hnb-hez, és annak ellenőrző szerveihez (bár ezt panaszosunk annak idején meg­tette, persze eredménytelenül.) „A panasz részben megalapozott, s azt ajánljuk a helyi nemzeti bizottság­nak, hogy a panasszal kapcsolatos kivizs­gálás eredményeiről a legközelebbi nyil­vános falugyűlésen tájékoztassa a lakos­ságot" - fejezi be levelét Ján Horka elvtárs. TÓTH ÁGNES-A legnehezebbek az első na­pok, hetek voltak, amikor az alapki­képzésen estünk át. Fegyelmező, harcászati gyakorlatok váltották egymást, bizony melegünk volt a te­repszínű egyenruhában, lábunkat feltörte a bakancs. Meg kellett tanul­ni a kúszást, a szökkelést, gyalogsá­gi fegyverekkel biztosan el kellett találni a célt. Este fáradtan feküd­tünk le és másnap nehezünkre esett a felkelés - önti szavakba vélemé­nyét a Nová Dubnica-i Daniela Pla- chelková törzsőrmester. - A rendet, a fegyelmet hamar megszoktam, azt már a szülői házban megta­nultam. Harmincötén kezdték. Mint a fiúk, ők is letöltötték az öt hónapos kato­nai pótszolgálatot. Sok időt töltöttek a kiképzőbázison, őrszolgálatot tel­jesítettek. Nem kértek és nem is kaptak kivételt, de talán ók voltak a legszigorúbbak magukkal szem­ben. Tudták, hogy minden mozdula­tukat több száz férfiszem kíséri, összeszorították a fogukat, utolsó erejüket összeszedve végezték a te­repgyakorlatokat. Más körülmények között nőttek fel, de egy sem szökött meg közülük. S amikor az öt hónap eltelt, megkapták a rendfokozatukat, s lehetőségük volt választani, hogy továbbszolgáló vagy hivatásos állo­mányba akarnak-e tartozni. Egytől egyig az utóbbi mellett döntöttek.- A pedagógiai pálya vonzott, ko­rábban úgy gondoltam, hogy a test- nevelési főiskolán tanulok majd. Hogy mégis erre az iskolára jelent­keztem, annak elsősorban az volt az oka, hogy úgy éreztem, ez felel meg a legjobban egyéniségemnek - vé­lekedik a Ledéč nad Sázavou-i Mi­roslava Hudová törzsőrmester, akit még a gimnáziumban vettek fel párt­tagjelöltnek. - A döntésemet az ne­hezítette, hogy évek óta verseny­szerűen kézilabdáztam. Azt hiszem, sportpályafutásomat hamarosan a bratislavai Štart egyesületben foly­tathatom. Egyszóval eddig minden úgy sikerült, ahogy elképzeltem.-A lányok érkezése egy kicsit felborította az iskola korábbi rendjét, életét - veszi át a szót Valentin Virčík ezredes, a kar parancsnoka. Daniela Plachelková a mindig mosolygó, vidám Jarmila Sládeková törzsőrmester, aki koráb­ban a Banská Bystrica-i Dukla női futballcsapatában játszott, most a Szlovák Nemzeti Ligában játszó vajnoryi Družstevník női csapatában folytatja. Édesapja, a bátyja, a sógo­ra és jómaga is hivatásos katona. Megunta az irodai munkát, ide ke­rült, tavasszal teszi le a tiszti vizsgát.-A lányokkal nincs különösebb probléma. Nyíltak, őszinték. A prob­lémáikat, a magánjellegüeket is igyekszünk közösen megoldani. Mindent elkövetek, hogy szigorú le­gyek, de úgy viselkedem velük szemben, mintha az anyjuk lennék. Mint parancsnokuk azt mondhatom, hogy jó velük dolgozni - summázza véleményét a századparancsnok. Két pufajkás lány lép be az irodá­ba. Zuzana Šebová törzsőrmester a szabályzatnak megfelelően jelenti, hogy átadta a századügyeleti szol­gálatot. Michaela Gundová törzsőr­mester pedig jelenti, hogy átvette a szolgálatot. Az eligazítás alatt szétnézünk a lányok szálláshelyén. Ketten laknak egy szobában, van mosókonyhájuk két mosógéppel, de főzhetnek is. Daniela Plachelková kimenőre készül, s közben azon bosszankodik, hogy még nem ké­szült el a kimenőruhájuk.- Szeretek táncolni, kézimunkáz­ni, de erre kevés idő jut... Számom­ra a tanulás a legfontosabb.- Egy járásbeli fiúval barátkozom, ő is ezen a főiskolán tanul, - vallja be Miroslava Hudová. - Talán egy­kor házasságot kötünk. Ezek a lányok az iskola elvégzé­se után hadnagyi rangot kapnak és a néphadseregben kulturális és poli­tikai téren tevékenykednek majd, de taníthatnak katonai középiskolában is. Az első év végére megszerzik a hajtási jogosítványt teherautóra, de a harci jármű kezelésének alapis­mereteit is elsajátítják, részben az iskolában, részben harci alakula­toknál.- Nekem nehezebb volt a dolgom - jegyzi meg a sídi (Síd) Szó Márta főhadnagy. - A lányokkal lakom, de én már harmadéves vagyok. Ne­künk a harci jármű vezetését és a fedélzeti fegyverek kezelését is el kellett sajátítanunk, és a fiúkkal együtt vettünk részt a harcászati gyakorlaton. Amibe tudok, segítek a lányoknak. Ez a törékeny gömöri lány Füle­ken (Fiľakovo) érettségizett, nyolc évet már leszolgált a légierőnél, de nem elégedett meg ennyivel. Jelent­kezett a politikai akadémiára. Kiváló tanuló, nincs olyan fiú, aki tanulás­ban túltenne rajta, de a gyakorlóté­ren a harci jármű botkormánya mö­gött is megállja a helyét. Jelenleg a leányszázad pártalapszervezete vezetőségi tagjaként segít a lányok­nak, a századparancsnoknak. Az ál­lamvizsga után a politikai nevelő- munkában szeretne bizonyítani. Közeleg a takarodó, a lefekvés ideje. A lányok még a könyvek fölé hajolva tanulnak. A folyosó csendes, csak a századügyeletes léptei vissz­hangzanak. Aztán itt is, ott is leoltják Szó Márta főhadnagy a lámpát, a lányok nyugovóra tér­nek. Éjszaka minden bizonnyal sze­relemről, családról álmodnak, vagy az otthonaik jutnak az eszükbe. Hol­nap reggel azonban az adott időben mindnyájan ott lesznek a reggeli tornán, a tantermekben. Ezek a lá­nyok naponta bizonyítják, mindent megtesznek azért, hogy jól felké­szüljenek a nehéz, de szép, férfias életpályájukra. NÉMETH JÁNOS Szőkék, barnák, karcsúak és telt- karcsúak. Az ország különböző ré­szeiből érkeztek. Vidámak, szeretet- re vágynak. Ami mindannyiuknál kö­zös: hivatásuknak a katonai pályát választották. Frissességet, élénksé­get hoztak a Klement Gottwald Ka­tonai Politikai Akadémia életébe. Igaz, egy-egy évfolyamba korábban is bekerült egy-két lány, de először fordul elő, hogy az ősztől megnyitott új szakon csak lányok vannak. Kato­nai-pedagógiai szakon tanulnak. Az első két vizsga alapján azt mondhat­juk, hogy megállják a helyüket, egyi­kük sem kapott kettesnél rosszabb osztályzatot. a szakaszparancsnok. Mindketten a gyengébb nemhez tartoznak. Má­ria Petrovová főhadnagynak, aki több mint 25 éve viseli a néphadse­reg egyenruháját, hasonló korú lá­nya van, mint a beosztottjai. Koráb­ban az egyik katonai középiskolá­ban tanított. A szakaszparancsnok A katonalányok is szívesen köt­nek. Felvételünkön Miroslava Hu­dová (A szerző felvételei)- A diákszállóban egy emeletet kap­tak, ám a felszerelésükkel elég sok gond, probléma volt. Testhezálló egyenruhát akartak a lányok, bizony volt dolguk a szabóknak. Aztán egy­forma színű csizmát, félcipőt, táskát kellett szerezni, szerencsére a lá­nyok feltalálták magukat. Új tanszé­ket nyitottunk számukra. A fodrászt is sikerült elintéznünk. Mindez több­letmunkát jelentett, de azt hiszem megérte. A lányok a róluk való gon­doskodást a szorgalmukkal igyekez­nek meghálálni. A szűk századparancsnoki szo­bában ketten ülnek, a század- és Szívvel, A Szepsi (Moldava nad Bod- vou) Állami Gazdaság alapító tag­jai közé tartozik Béres Béláné. Ke­reken negyven éve dolgozik a gaz­daságban. Munkáját megbecsülik, elismerik, ezt bizonyítja az a számtalan kitüntetés is, melyet kiemelkedő munkájáért kapott.- Nagyon korán, szinte gyerek­ként ismertem meg a munkát - mondja. - Szüleim földművesek voltak. Heten voltunk testvérek s édesapánk hosszú éveken ke­resztül betegeskedett. így mind­nyájunknak dolgozni kellett, hogy meglegyen a mindennapi kenye­rünk. Megszerettem a földet, az állatokat s fel sem merült bennem, hogy más területen dolgozzak, mint a mezőgazdaságban. Igye­keztem is a munkámat a lehető legjobban elvégezni, nagyon bán­tott, ha hanyagsággal, pocséko­lással, munkakerüléssel találkoz­tam. Ilyenkor persze nem hallgat­tam. Az igazmondás, különösen a hibákkal kapcsolatban, még ma sem tartozik a legnépszerűbb dol­gok közé. Voltak is emiatt kelle­metlenségeim, de a legtöbbször belátták, hogy nem a magam, ha­nem a gazdaság érdekében szó­lok. A tömegszervezetekben is ez volt a véleményem. A tagság ön­lélekkel kéntes, senkit sem kényszerítenek a munkára, de ha már egyszer elvállalta az ember, akkor végezze becsülettel. A tömegszervezetek munkájá­ból a negyven év alatt Béres Anna bőven kivette a részét. Szervezett, és a vezetőség munkájában is részt vett a Nőszövetségben, a Csemadokban, a Vöröskereszt­ben. Falujáért, Somodiért (Drieno- vec) is felelősséget érzett. 1962- től a helyi nemzeti bizottság képvi­selője és tanácstag. 1959-től párt­tag, ő volt a gazdaságban az első nő a párttagok között. Tizennégy éve tagja a kerületi pártbizottság ellenőrző bizottságának. Lelkiis­meretesen, megalkuvás nélkül végzi felelősségteljes munkáját. A pártszervezetben és a tömeg­szervezetekben végzett munkája alapján tagja lett a Nemzeti Front Szlovákiai Központi Bizottságá­nak. Erős akaratú, barátságos, se­gíteni tudó és akaró embernek ismerik. Szereti, ha nevén nevezik a dolgokat, gyűlöli a mellébeszé­lést.- Harmincöt évig dolgoztam az állattenyésztésben - mondja. - Először a borjúnevelésben, majd fejónő voltam, de a leghosszabb időt a baromfitenyésztésben töltöt­tem. Ketten átlagban ötezer tyúkot gondoztunk. A tojástermelés tervét 136 százalékra teljesítettük hosz- szú éveken keresztül. Férje az állami gazdaság szőlé­szetében dolgozik. Gyermekük nem volt, így minden energiájukat a munkába, társadalmi tevékeny­ségbe fektették s közben vágytak a gyermekkacagás után.- Egyszer hallottuk, az egyik községben meghalt egy édes­anya, öt árva maradt utána - mondja. - Nagyon megrázott minket a hír s a férjemmel elhatá­roztuk, hogy egy kislányt magunk­hoz veszünk. így került hozzánk a kis Vlasta, aki könyörgött, hogy testvérét is hozzuk el. Ezért a ti­zennyolc hónapos Veruskát is el­hoztuk. Gyakran látogattuk a többi testvért, akik közül Tibor nagyon ragaszkodott hozzánk. A nyakam­ba kapaszkodott és zokogott, kö­nyörgött, hogy ő is velünk jön. Sokszor együtt sírtunk. Szívtelen­ség lett volna a testvéreket elsza­kítani egymástól, s mi tagadás na­gyon megszerettük Tiborkát. Nem hiszem, hogy saját gyermekeinktől kaptunk volna annyi szeretetet, megbecsülést, mint amennyit mi kaptunk és kapunk hármójuktól. Ma is lesik a gondolatunkat s mivel mind a ketten betegeskedünk, ki­veszik a kezünkből a munkát. Az volt a célunk, hogy kenyeret ad­junk a kezükbe. Vlasta varrónő lett és férjhez ment, Tibor tizenkilenc éves, szakács a szakmája, Verus- ka decemberben végez, cukrász­nak tanul. Nagyon boldogok va­gyunk, ha együtt van a család. A legszebb ajándékot, a szeretetet tőlük kaptuk. Béresék nem a szavak embe­rei. Munkás életük, emberségük szebben beszél minden szónál. Béres Anna a kitüntetései közül a köztársasági elnök által adomá­nyozott A Kiváló Munkáért ■'kitün­tetésre a legbüszkébb. Most pedig a nőnap alkalmából megérdemel­ten a fővárosba hivatalos. FECSÓ PÁL ÚJ SZÚ 3 1988. III. 7.

Next

/
Oldalképek
Tartalom