Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)
1988-03-07 / 55. szám, hétfő
KATONALÁNYOK A Prága-strašnicei Tesla gyártási programjának keretében számítástechnikai és elektrotechnikai berendezések, valamint mérőműszerek és vezérlőrendszerek állandó fejlesztésére törekszik. A vállalat dolgozói a 8. ötéves tervidőszakban aktívan hozzájárulnak a KGST-tagországok nemzetközi tudományos-műszaki együttműködési programjának teljesítéséhez. A képen: Helena Kubínová integrált áramkört ellenőriz. (Michal Krumphanzl felvétele - ČTK) Kenyeret az állatoknak? A kenyérellátás terén tapasztalt visz- szaélésekre hívta fel szerkesztőségünk figyelmét Farkas Ilona csatai (Čata) olvasónk. Panasszal szeretnék önökhöz fordulni a csatai kenyérüzlet miatt, mert az Oroszkai (Pohronský Ruskov) Hnb- hez hiába fordulunk sérelmünkkel. Mióta Nagy Magdolna az üzletvezető, azóta csak kemény és poros-sáros kenyeret lehet kapni. A puha, friss kenyeret csak a rokonok és jó ismerősök vásárolják, mi pedig csak a háromnapos kenyeret. A mi pénzünk nem oiyan, mint a rokonoké és ismerősöké? Kötelesek vagyunk-e azt a kenyeret fogyasztani, ami a pult alá van eldugdosva, amelyet egész nap rugdos, összeporol lábaival?" - kérdezi olvasónk, majd leveléből azt is megtudjuk, hogy az üzletvezető korlátozta a kenyéreladást, csak egy és fél friss kenyeret adott, és hozzá két keményet. így az első ünnepek után legalább 150 kenyér maradt, s december 27-én csak úgy kaptak friss kenyeret, ha vettek hozzá még legalább fél keményet. Az üzletvezető azt hangoztatta, logy ha nem tetszik, akkor nincs semmilyen, a keményet pedig adhatják az állatoknak is. (Vannak államok, ahol az emberek éhen halnak, itt meg pazarolunk, az állatoknak adjuk a kenyeret?) önökhöz fordulok tanácsért, mi tévő legyek, hogy családomnak nyugodtan be tudjam biztosítani a mindennapi kenyeret. Vagy pedig utazzunk vidékre még kenyérért is?... Nem én vagyok az első, akinek ilyen gondja van, mert azért mégsem lehet hatcsaládos anyának egy kenyeret adni...“ - írja a továbbiakban. .Szerkesztőségünk a panasz fénymásolatát a Lévai (Levice) Jnb Népi Ellenőrzési Bizottságára továbbította kivizsgálás végett, s a minap kaptunk választ Ján Horkától, a jnb kereskedelmi és idegen- forgalmi szakosztályának vezetőjétől. A válaszból kiderült, hogy a kivizsgálást az Oroszkai Hnb, a jnb kereskedelmi és idegenforgalmi szakosztályának és a lévai Jednota fogyasztási szövetkezet képviselőinek, valamint a panaszos jelenlétében folytatták le. A panasz sokoldalú megvitatása alapján megállapították, hogy levélírónkat valóban sérelem érte kenyérvásárlás során. A panaszról felvett jegyzőkönyv tartalmazza, hogy a kivizsgáláson résztvevő szervek ellenőrizték a kenyéreladást is, és hatékony intézkedések foganatosítását javasolták,. mind a helyi nemzeti bizottságnak, mind az üzletvezetőnek, arra, hogy a jövőben hogyan előzzék meg a hasonló nézeteltéréseket. A vizsgálat folyamán a résztvevőket felvilágosították arról is, hogy mindenekelőtt a hnb útján, a fogyasztói ellenőrzési tanács által rendszeresen tartsanak ellenőrzéseket, s ezek eredményét jegyezzék be az ellenőrzések nyilvántartásába. A panaszost kioktatták, hogy a jövőben a panaszkönyv útján érvényesítse jogait, mely minden üzletben megtalálható, s legközelebb forduljon bizalommal a hnb-hez, és annak ellenőrző szerveihez (bár ezt panaszosunk annak idején megtette, persze eredménytelenül.) „A panasz részben megalapozott, s azt ajánljuk a helyi nemzeti bizottságnak, hogy a panasszal kapcsolatos kivizsgálás eredményeiről a legközelebbi nyilvános falugyűlésen tájékoztassa a lakosságot" - fejezi be levelét Ján Horka elvtárs. TÓTH ÁGNES-A legnehezebbek az első napok, hetek voltak, amikor az alapkiképzésen estünk át. Fegyelmező, harcászati gyakorlatok váltották egymást, bizony melegünk volt a terepszínű egyenruhában, lábunkat feltörte a bakancs. Meg kellett tanulni a kúszást, a szökkelést, gyalogsági fegyverekkel biztosan el kellett találni a célt. Este fáradtan feküdtünk le és másnap nehezünkre esett a felkelés - önti szavakba véleményét a Nová Dubnica-i Daniela Pla- chelková törzsőrmester. - A rendet, a fegyelmet hamar megszoktam, azt már a szülői házban megtanultam. Harmincötén kezdték. Mint a fiúk, ők is letöltötték az öt hónapos katonai pótszolgálatot. Sok időt töltöttek a kiképzőbázison, őrszolgálatot teljesítettek. Nem kértek és nem is kaptak kivételt, de talán ók voltak a legszigorúbbak magukkal szemben. Tudták, hogy minden mozdulatukat több száz férfiszem kíséri, összeszorították a fogukat, utolsó erejüket összeszedve végezték a terepgyakorlatokat. Más körülmények között nőttek fel, de egy sem szökött meg közülük. S amikor az öt hónap eltelt, megkapták a rendfokozatukat, s lehetőségük volt választani, hogy továbbszolgáló vagy hivatásos állományba akarnak-e tartozni. Egytől egyig az utóbbi mellett döntöttek.- A pedagógiai pálya vonzott, korábban úgy gondoltam, hogy a test- nevelési főiskolán tanulok majd. Hogy mégis erre az iskolára jelentkeztem, annak elsősorban az volt az oka, hogy úgy éreztem, ez felel meg a legjobban egyéniségemnek - vélekedik a Ledéč nad Sázavou-i Miroslava Hudová törzsőrmester, akit még a gimnáziumban vettek fel párttagjelöltnek. - A döntésemet az nehezítette, hogy évek óta versenyszerűen kézilabdáztam. Azt hiszem, sportpályafutásomat hamarosan a bratislavai Štart egyesületben folytathatom. Egyszóval eddig minden úgy sikerült, ahogy elképzeltem.-A lányok érkezése egy kicsit felborította az iskola korábbi rendjét, életét - veszi át a szót Valentin Virčík ezredes, a kar parancsnoka. Daniela Plachelková a mindig mosolygó, vidám Jarmila Sládeková törzsőrmester, aki korábban a Banská Bystrica-i Dukla női futballcsapatában játszott, most a Szlovák Nemzeti Ligában játszó vajnoryi Družstevník női csapatában folytatja. Édesapja, a bátyja, a sógora és jómaga is hivatásos katona. Megunta az irodai munkát, ide került, tavasszal teszi le a tiszti vizsgát.-A lányokkal nincs különösebb probléma. Nyíltak, őszinték. A problémáikat, a magánjellegüeket is igyekszünk közösen megoldani. Mindent elkövetek, hogy szigorú legyek, de úgy viselkedem velük szemben, mintha az anyjuk lennék. Mint parancsnokuk azt mondhatom, hogy jó velük dolgozni - summázza véleményét a századparancsnok. Két pufajkás lány lép be az irodába. Zuzana Šebová törzsőrmester a szabályzatnak megfelelően jelenti, hogy átadta a századügyeleti szolgálatot. Michaela Gundová törzsőrmester pedig jelenti, hogy átvette a szolgálatot. Az eligazítás alatt szétnézünk a lányok szálláshelyén. Ketten laknak egy szobában, van mosókonyhájuk két mosógéppel, de főzhetnek is. Daniela Plachelková kimenőre készül, s közben azon bosszankodik, hogy még nem készült el a kimenőruhájuk.- Szeretek táncolni, kézimunkázni, de erre kevés idő jut... Számomra a tanulás a legfontosabb.- Egy járásbeli fiúval barátkozom, ő is ezen a főiskolán tanul, - vallja be Miroslava Hudová. - Talán egykor házasságot kötünk. Ezek a lányok az iskola elvégzése után hadnagyi rangot kapnak és a néphadseregben kulturális és politikai téren tevékenykednek majd, de taníthatnak katonai középiskolában is. Az első év végére megszerzik a hajtási jogosítványt teherautóra, de a harci jármű kezelésének alapismereteit is elsajátítják, részben az iskolában, részben harci alakulatoknál.- Nekem nehezebb volt a dolgom - jegyzi meg a sídi (Síd) Szó Márta főhadnagy. - A lányokkal lakom, de én már harmadéves vagyok. Nekünk a harci jármű vezetését és a fedélzeti fegyverek kezelését is el kellett sajátítanunk, és a fiúkkal együtt vettünk részt a harcászati gyakorlaton. Amibe tudok, segítek a lányoknak. Ez a törékeny gömöri lány Füleken (Fiľakovo) érettségizett, nyolc évet már leszolgált a légierőnél, de nem elégedett meg ennyivel. Jelentkezett a politikai akadémiára. Kiváló tanuló, nincs olyan fiú, aki tanulásban túltenne rajta, de a gyakorlótéren a harci jármű botkormánya mögött is megállja a helyét. Jelenleg a leányszázad pártalapszervezete vezetőségi tagjaként segít a lányoknak, a századparancsnoknak. Az államvizsga után a politikai nevelő- munkában szeretne bizonyítani. Közeleg a takarodó, a lefekvés ideje. A lányok még a könyvek fölé hajolva tanulnak. A folyosó csendes, csak a századügyeletes léptei visszhangzanak. Aztán itt is, ott is leoltják Szó Márta főhadnagy a lámpát, a lányok nyugovóra térnek. Éjszaka minden bizonnyal szerelemről, családról álmodnak, vagy az otthonaik jutnak az eszükbe. Holnap reggel azonban az adott időben mindnyájan ott lesznek a reggeli tornán, a tantermekben. Ezek a lányok naponta bizonyítják, mindent megtesznek azért, hogy jól felkészüljenek a nehéz, de szép, férfias életpályájukra. NÉMETH JÁNOS Szőkék, barnák, karcsúak és telt- karcsúak. Az ország különböző részeiből érkeztek. Vidámak, szeretet- re vágynak. Ami mindannyiuknál közös: hivatásuknak a katonai pályát választották. Frissességet, élénkséget hoztak a Klement Gottwald Katonai Politikai Akadémia életébe. Igaz, egy-egy évfolyamba korábban is bekerült egy-két lány, de először fordul elő, hogy az ősztől megnyitott új szakon csak lányok vannak. Katonai-pedagógiai szakon tanulnak. Az első két vizsga alapján azt mondhatjuk, hogy megállják a helyüket, egyikük sem kapott kettesnél rosszabb osztályzatot. a szakaszparancsnok. Mindketten a gyengébb nemhez tartoznak. Mária Petrovová főhadnagynak, aki több mint 25 éve viseli a néphadsereg egyenruháját, hasonló korú lánya van, mint a beosztottjai. Korábban az egyik katonai középiskolában tanított. A szakaszparancsnok A katonalányok is szívesen kötnek. Felvételünkön Miroslava Hudová (A szerző felvételei)- A diákszállóban egy emeletet kaptak, ám a felszerelésükkel elég sok gond, probléma volt. Testhezálló egyenruhát akartak a lányok, bizony volt dolguk a szabóknak. Aztán egyforma színű csizmát, félcipőt, táskát kellett szerezni, szerencsére a lányok feltalálták magukat. Új tanszéket nyitottunk számukra. A fodrászt is sikerült elintéznünk. Mindez többletmunkát jelentett, de azt hiszem megérte. A lányok a róluk való gondoskodást a szorgalmukkal igyekeznek meghálálni. A szűk századparancsnoki szobában ketten ülnek, a század- és Szívvel, A Szepsi (Moldava nad Bod- vou) Állami Gazdaság alapító tagjai közé tartozik Béres Béláné. Kereken negyven éve dolgozik a gazdaságban. Munkáját megbecsülik, elismerik, ezt bizonyítja az a számtalan kitüntetés is, melyet kiemelkedő munkájáért kapott.- Nagyon korán, szinte gyerekként ismertem meg a munkát - mondja. - Szüleim földművesek voltak. Heten voltunk testvérek s édesapánk hosszú éveken keresztül betegeskedett. így mindnyájunknak dolgozni kellett, hogy meglegyen a mindennapi kenyerünk. Megszerettem a földet, az állatokat s fel sem merült bennem, hogy más területen dolgozzak, mint a mezőgazdaságban. Igyekeztem is a munkámat a lehető legjobban elvégezni, nagyon bántott, ha hanyagsággal, pocsékolással, munkakerüléssel találkoztam. Ilyenkor persze nem hallgattam. Az igazmondás, különösen a hibákkal kapcsolatban, még ma sem tartozik a legnépszerűbb dolgok közé. Voltak is emiatt kellemetlenségeim, de a legtöbbször belátták, hogy nem a magam, hanem a gazdaság érdekében szólok. A tömegszervezetekben is ez volt a véleményem. A tagság önlélekkel kéntes, senkit sem kényszerítenek a munkára, de ha már egyszer elvállalta az ember, akkor végezze becsülettel. A tömegszervezetek munkájából a negyven év alatt Béres Anna bőven kivette a részét. Szervezett, és a vezetőség munkájában is részt vett a Nőszövetségben, a Csemadokban, a Vöröskeresztben. Falujáért, Somodiért (Drieno- vec) is felelősséget érzett. 1962- től a helyi nemzeti bizottság képviselője és tanácstag. 1959-től párttag, ő volt a gazdaságban az első nő a párttagok között. Tizennégy éve tagja a kerületi pártbizottság ellenőrző bizottságának. Lelkiismeretesen, megalkuvás nélkül végzi felelősségteljes munkáját. A pártszervezetben és a tömegszervezetekben végzett munkája alapján tagja lett a Nemzeti Front Szlovákiai Központi Bizottságának. Erős akaratú, barátságos, segíteni tudó és akaró embernek ismerik. Szereti, ha nevén nevezik a dolgokat, gyűlöli a mellébeszélést.- Harmincöt évig dolgoztam az állattenyésztésben - mondja. - Először a borjúnevelésben, majd fejónő voltam, de a leghosszabb időt a baromfitenyésztésben töltöttem. Ketten átlagban ötezer tyúkot gondoztunk. A tojástermelés tervét 136 százalékra teljesítettük hosz- szú éveken keresztül. Férje az állami gazdaság szőlészetében dolgozik. Gyermekük nem volt, így minden energiájukat a munkába, társadalmi tevékenységbe fektették s közben vágytak a gyermekkacagás után.- Egyszer hallottuk, az egyik községben meghalt egy édesanya, öt árva maradt utána - mondja. - Nagyon megrázott minket a hír s a férjemmel elhatároztuk, hogy egy kislányt magunkhoz veszünk. így került hozzánk a kis Vlasta, aki könyörgött, hogy testvérét is hozzuk el. Ezért a tizennyolc hónapos Veruskát is elhoztuk. Gyakran látogattuk a többi testvért, akik közül Tibor nagyon ragaszkodott hozzánk. A nyakamba kapaszkodott és zokogott, könyörgött, hogy ő is velünk jön. Sokszor együtt sírtunk. Szívtelenség lett volna a testvéreket elszakítani egymástól, s mi tagadás nagyon megszerettük Tiborkát. Nem hiszem, hogy saját gyermekeinktől kaptunk volna annyi szeretetet, megbecsülést, mint amennyit mi kaptunk és kapunk hármójuktól. Ma is lesik a gondolatunkat s mivel mind a ketten betegeskedünk, kiveszik a kezünkből a munkát. Az volt a célunk, hogy kenyeret adjunk a kezükbe. Vlasta varrónő lett és férjhez ment, Tibor tizenkilenc éves, szakács a szakmája, Verus- ka decemberben végez, cukrásznak tanul. Nagyon boldogok vagyunk, ha együtt van a család. A legszebb ajándékot, a szeretetet tőlük kaptuk. Béresék nem a szavak emberei. Munkás életük, emberségük szebben beszél minden szónál. Béres Anna a kitüntetései közül a köztársasági elnök által adományozott A Kiváló Munkáért ■'kitüntetésre a legbüszkébb. Most pedig a nőnap alkalmából megérdemelten a fővárosba hivatalos. FECSÓ PÁL ÚJ SZÚ 3 1988. III. 7.
