Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-30 / 75. szám, szerda

Csehszlovák-NDK gazdasági együttműködés (ČSTK) - Svätopluk Potáč, a szövetségi kormány alelnöke, az Állami Tervbizottság elnöke tegnap kétnapos munkalátogatásra Berlin­be érkezett, ahol részt vesz a gaz­dasági és tudományos-műszaki együttműködési vegyesbizottság két társelnökének találkozóján. Horst Sölle, az NDK miniszterelnök-he­lyettesével, a vegyesbizottság NDK- tagozatának elnökével elsősorban azoknak a határozatoknak a teljesí­téséről folytat tárgyalásokat, ame­lyek március 10-én, a legfelsőbb szintű berlini találkozón születtek. Áttekintik a 2000-ig terjedő idő­szakra vonatkozó gazdasági és tu- dományos-műszaki együttműködési programból adódó feladatokat, meg­beszélést folytatnak a két ország közötti árucsere-forgalomról szóló jegyzőkönyv teljesítéséről, valamint a vegyesbizottság júniusra tervezett prágai ülésének előkészületeiről. Svätopluk Potáč ma találkozik Gerhard Schürerrel, az NDK Állami Tervbizottságának elnökével is. Megszállt területek Izrael „megelőző intézkedései“ (ČSTK) - Az izraeli hatóságok tegnapra virradó éjjel zárt körzetté nyilvánították a megszállt területe­ket, högy így vegyék elejét a várható tömeges palesztin megmozdulások­nak, s lehetetlenné tegyék az újság­írók munkáját. Mint már beszámol­tunk róla, a palesztinok ma emlékez­nek meg a „föld napjáról“, tiltakozá­sul a megszállt területek kisajátítása ellen. A „megelőző intézkedések“ ér­vénybe lépésével a csakném 1,5 millió palesztin gyakorlatilag nem hagyhatja el lakhelyét, míg az izraeli telepesek mozgását nem korlátoz­ták. Ciszjordánia és Gáza több mint húszéves megszállása alatt az izra­eli vezetés első ízben hozott ilyen intézkedést. A Jordán folyó hídjait lezárták, s a megszállt területeket a külvilág­gal összekötő utakat az izraeli had­sereg ellenőrzi. Az említett területek áruellátása teljesen megbénult. A menekülttáborokban kijárási tilal­mat rendeltek el, s Ciszjordánia fal- vait körülzárták. A rendkívüli intézkedések három napig vannak érvényben, az izraeli rádió jelentése szerint azonban „szükség esetén“ meghosszabbít­hatják azokat. A megszállt területe­ken tartózkodó katonai alakulato­kat teljes készültségbe helyezték, s megerősítésükre további egysége­ket vezényeltek a térségbe. Békemeneteket szegeztek a hét végén Ausztráliában, a résztvevők száma meghaladta a 300 ezret. A tüntetők az atomfegyverek felszámolását, a Csendes­óceán déli részének atomfegyverektől mentes övezetté nyilvánítását és az őslakosság jogainak elismerését követelték. Felvételünk Sydneyben készült. (Telefoto: ČSTK) Nadzsibullah felhívása a lakossághoz Kabul hajlandó tárgyalni a koalíciós kormány létrehozására tett javaslatokról (ČSTK) - Nadzsibullah afgán államfő a közelgő nemzetgyűlési választások al­kalmából felhívást intézett az ország la­kosságához. Afganisztán jelentős politikai esemény előtt áll, az afgán nép a történe­lem során először vehet részt valóban demokratikus törvényhozási választáso­kon - hangoztatja a felhívás, majd a to­vábbiakban rámutat: míg a Nyugat fegy­vereket szállít az ellenforradalmároknak, addig az igazi hazafiak áldozatos munkát végeznek a békéért és a koalíciós hatalmi szervek létrehozásáért. Az ország új alkotmánya értelmében a választások titkosak lesznek, a képvise­lőket közvetlenül választják meg. Ez a nemzeti megbékélés politikájának ered­ménye és annak bizonyítéka, hogy kezd érvényesülni az új politikai rendszer leg­fontosabb elve - a több párt létezése, az olyan rendszer,, amelyben minden osz­tály, réteg és csoport érdekei érvénye­sülnek. Nadzsibullah felhívással fordult az el­lenzéki vezetőkhöz is. Emlékeztetett rá, hogy a kabuli vezetés már korábban mi­niszteri posztokat és katonai tisztségeket ajánlott fel az ellenzéknek. Az afgán ál­lamfő leszögezte: a közelgő választá­sokkal összefüggésben kész megvitat­ni a koalíciós kormány létrehozására vonatkozó javaslatokat. Nadzsibullah végezetül felszólította az ellenzéket, ne álljon azok oldalára, akik aljas terveket szőnek Afganisztán ellen. Az afgán nemzeti front és a miniszter- tanács a külföldön élő afgánokhoz intézett felhívást, s arra ösztönzi a menekülte­ket, hogy térjenek vissza hazájukba, s aktívan vegyenek részt a békés élet építésében, az ország társadalmi éle­tében. Nicaragua A kormány és a kontrák szakértői megbeszélései Megkezdték az amerikai egységek kivonását Hondurasból (ČSTK) - A dél-nicaraguai Sapoában a kormány és az ellenforradalmárok kép­viselői megkezdték a tárgyalásokat a két fél között a múlt héten létrejött 60 napos tűzszünet technikai kérdéseiről. Főleg azokat a zónákat jelölik ki, ahová az ellenforradalmárok vonulnak vissza, anél­kül, hogy letennék a fegyvert. Az április 1-én érvénybe lépő „ideigle­nes“ tűzszünet első két hetében kellene a kontrákat összevonni az említett terüle­teken. A végleges tűzszünetről a felek jövő héten Managuában kezdenek tár­gyalásokat, feltéve, ha a mostani párbe­széd eredményes lesz. Hondurasból megkezdték a több mint egy hete odavezényelt amerikai egysé­gek kivonását. Mini emlékezetes, az USA azt követően irányított további 3200 kato­nát Hondurasba, hogy a nicaraguai had­sereg az ellenforradalmárok egységeit ül­Cl józaviet j6íü1ijlráL=ÜpÁBfíA^ A brit nukleáris politika ÚJ SZŐ 1988. III. 30. (ČSTK) - A moszkvai Pravda teg­napi számában Nagy-Britannia nuk­leáris politikájáról közöl cikket, s egyebek között megállapítja: Lon­don is felelős azért, hogy a brüsszeli NATO-csúcs a nukleáris leszerelés terén nem hozott semmilyen ered­ményt. A lap felteszi a kérdést, miért keményebb London álláspontja? Válaszként a Morning Start idézi, mely szerint Margaret Thatcher azért nem akar lemondani az atom­fegyverekről, mert nélkülük Nagy- Britannia az alárendelt hatalmak szintjére süllyedne. Emellett az atomfegyverek (nagy részüket az Egyesült Államok szállítja) lehetővé teszik, hogy Washington és London között „különleges viszony“ álljon fenn, s köztudott, hogy Nagy-Britan- niának ez szívügye. Margaret Thatcher azt szeretné, ha Nagy-Britannia „a rugalmas rea­gálás stratégiájának új központja“ lenne, ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy London a NATO-n belül politi­kai vezető szerepre törekszik, s kész átvenni a kezdeményezést a szov­jet-amerikai rakétaszerzódés nyo­mán lelszámolt atomfegyverek „kompenzálása“ során. A szakemberek arra figyelmeztet­nek, hogy pozíciói megszilárdítása érdekében London néhány kérdés­ben felhagyott korábbi álláspontjá­val. A brit kormány nemrég például a vegyi fegyverek felszámolásáért szállt síkra, most azonban az ameri­kai obstrukciós magatartást támo­gatja, s ezt azzal magyarázza, hogy a vegyi fegyverek felszámolását állí­tólag nehéz ellenőrizni. Ugyancsak figyelmet kelt az a tény, hogy a ha­dászati támadófegyverek 50 száza­lékos csökkentését támogató londo­ni nyilatkozatok már nem tesznek említést a rakétaelhárító rendszerek korlátozására vonatkozó szerződés megtartásának szükségességéről. Ez a politika, természetesen, az ellenzéki körök és a széles közvéle­mény részéről bírálatok tárgya. Lon­donban még nem értették meg, hogy az, aki akadályokat gördít az európai nukleáris fegyverek felszá­molása útjába, Nagy-Britannia la­kosságának érdekeivel ellentétben cselekszik, s aláaknázza a közös európai ház építményét - írja vége­zetül a Pravda. dözve állítólag átlépte a határt. Az ameri­kai katonák az ország különböző térsé­geiben - a nicaraguai határ közvetlen közelében is - provokatív hadgyakorlato­kat tartottak. Tegucigalpai ellenzéki körök nem tartják kizártnak, hogy az amerikaiak által Hondurasba szállított hadfelszerelést a nicaraguai kontrák kapják meg. Varsó Határozat az áremelések betiltásáról (ČSTK) - Wojciech Jaruzelskinak, a Lengyel Egyesült Parasztpárt X. kong­resszusán elhangzott felszólalásában foglaltak alapján hozott határozatokat te­kintette át hétfői ülésén a Lengyel Nép- köztársaság Minisztertanácsa. Zbigniew Messner, a minisztertanács elnöke az elfogadott és a tervezett intézkedésekről tájékoztatta a kormányt. Ezeknek az intézkedéseknek az a cél­juk, hogy megelőzzék a kedvezőtlen gaz­dasági jelenségeket. A gazdasági reform második szakaszában bővíteni kell az árukínálatot és a szolgáltatásokat, szigo­rúan be kell tartani a vállalatoknál az önelszámolás elvét, és meg kell szüntetni a megalapozatlan ár- és béremeléseket. A kormány a szerződéses árak és néhány termék ára emelésének betiltásá­ról szóló határozatot fogadott el. Ratifikálási vita az USA-ban Ma szavaz a külügyi bizottság (ČSTK) - Az amerikai szenátus had­ügyi bizottsága 18 szavazattal 2 ellené­ben javasolta a törvényhozás felsőházá- nak, hogy ratifikálja a közepes és rövi­debb hatótávolságú rakéták megsemmi­sítéséről szóló szovjet-amerikai szerző­dést. Sam Nunn, a bizottság elnöke ugyan a dokumentum „gyengeségeiről“ beszéit, de megállapította, hogy azokat kiegyensúlyozzák a szerződés pozitív vo­násai. A bizottság a szerződés értelmezé­sére vonatkozóan néhány kérdést intézett a kormányhoz. A Fehér Ház közölte, hogy a kérdésekre mielőbb választ adnak. A hadügyi bizottság ajánlása a szerző­dés ratifikálásához vezető úton az első fontos lépés. Szerdán a szenátus külügyi bizottsága fog szavazni a szerződésről. Panama Szűkül a kör Lehet, hogy a tábornok mégis rákényszerül az ország elhagyásá­ra? Eddig is világos volt, hogy a pa­namai kötélhúzásban nem egyenló- ek az erőviszonyok: az ütőkártya Washington kezében van. A közép-amerikai ország eddig képes volt ellenállni az amerikai nyomásnak, a hurok azonban egyre szorul. A kormány a hét végén már a hadseregnek sem tudta kifizetni a zsoldot, nem beszélve az elmaradt bérekről, nyugdíjakról. A magán­pénzintézetek pedig, rettegve a csőd­től, nem hajlandók együttműködni a központi bankkal. Hasonló a hely­zet a vállalkozók, iparosok, de akár a kétkezi munkások egy részének körében is. Tekintve, hogy a gazda­ság minden területén sztrájkolnak, a kormány kénytelen volt kemény intézkedéseket foganatosítani, s számos esetben a hadsereg irá­nyítása alá vonni a kulcságazatokat. Az amerikai vezetés pedig egyre elégedettebb, s nyíltan hangoztatja: néhány nap kérdése, hogy leszá­moljanak - a számukra oly kellemet­len - Noriega tábornokkal. A múlt héten már úgy látszott, döntő szakaszhoz érkeztek a pana­mai fejlemények. Manuel Solis Pal­ma újonnan megválasztott államfő múlt hétfői rádióbeszédében beje­lentette: a fegyveres erők főpa­rancsnoka, Noriega tábornok kész eleget tenni a washingtoni követe­lésnek, s távozni tisztségéből, amennyiben megkezdődik a szem­benálló panamai erők párbeszéde az ország helyzetéről. A tábornok döntésével bizonyította, személyes karrierjénél előbbre való a független Panama jövője. Washingtonnak épp ezért nem felelt meg az ajánlat, s el is utasította azt, mondván, a tábor­nok lépése nem ok arra, hogy az amerikai kormány megszüntesse Panama-ellenes szankcióit. A Fehér Ház taktikája világos. Nem hajlandó semmilyen kompromisszumra, most már nem elégszik meg csupán Nori­ega távozásával. A tábornok szemé­lyén túlmenően első számú célja a közép-amerikai ország független­ségének felszámolása, amihez rendkívül kedvező alapot nyújt az ország Egyesült Államoktól való füg­gősége. Az amerikai kormány elve, hogy ha meghatározhatja a fegyve­res erők vezetőjének személyét, ak­kor döntő szava lehet a panamai kormány politikájában is, s egy Amerika-barát bábállam létrehozá­sával lehetőség nyílik a csatorna­szerződés felülvizsgálatára. Mert a Fehér Háznak az említett csatornaszerződés okoz fejfájást. Az a megállapodás, amelyet még Carter amerikai elnök és Torrijos panamai államfő (aki különben gya­nús repülőgép-szerencsétlenség ál­dozata lett) írt alá 1977-ben. Wa­shington gyakorlatilag már a szerző­dés aláírásának pillanatában meg­bánta „felelőtlen lépését“, amelyet Reagan elnök azóta is bírál. Mindez mit sem változtat azon, hogy a szer­ződés 1990-ig szól. Igaz ugyan, hogy lejártáig még jó tíz év van hátra, az amerikai vezetés azonban biztos akar lenni dolgában - a stra­tégiai jelentőségű övezet elvesztése túlságosan érzékenyen érintené. Noriega tábornok pedig épp ezen a ponton keresztezi Washington el­képzeléseit: a „Panama a panamai­aké“ elv alapján ragaszkodik hozzá, hogy az Egyesült Államok vonuljon ki a térségből. Sőt, követelését nem 1990-re vonatkoztatta, hanem (te­kintve, hogy a szerződés megsérté­sével, s az ország biztonságának veszélyeztetésével vádolta a pana­mai területeken állomásozó ameri­kai katonai egységeket), azonnali távozásra szólított fel. Washington­nak viszont rendkívüli érdeke fűző­dik a Panama területén kiépített bá­zisai megtartásához. Egyrészt, mert a panamai terület ugródeszkaként szolgálhatna az Egyesült Államok Nicaragua elleni akcióihoz, s esetle­ges lerohanásához is, másrészt vi­szont az amerikai hadseregnek a térségben lévő déli parancsnoksá­ga ideális az egyes „zabolátlan“ latin-amerikai országok kordában tartására. Panama lerohanása elvileg nem okozna gondot. Washington mégis bajban van. Az egyszerűnek látszó képlet valójában mégsem olyan egyszerű. Az amerikai elnökválasz­tások közeledtével ugyancsak nagy kockázattal járna a katonai beavat­kozás. Tekintve, hogy a „vasököl és furkósbot“ politikáját ez esetben ne­hezen tudja érvényesíteni, láthatóan a „kifinomultabb“ megoldás módjait keresi. A lélektani hadviselés adta lehetőségek most kapóra jöttek szá­mára. Mivel a csatorna-állam olyannyira függ az amerikai pénzü­gyi köröktől, hogy az ország fizetési eszköze is az amerikai dollár, egyet­len döntéssel, az amerikai bankok­ban lévő panamai pénzösszegek néhány héttel ezelőtti zárolásával lehetőség nyílt a panamai gazdaság megbénítására. Az ország részle­ges fizetésképtelensége folytán zi­lálttá vált a belpolitikai helyzet. Nori­ega eddig hűségesnek vélt emberei is a tábornok ellen fordultak (bizo­nyítja ezt a sikertelen puccskísérlet), s a lakosság egy része szintén szembehelyezkedett vele. Az egyre növekvő feszültség következtében, s a súlyos gazdasági helyzetre való tekintettel szükségessé vált a rend­kívüli állapot kihirdetése. Washing­ton ezek után úgy ítélte meg, akár ölbe tett kézzel is várhat, míg a tartalékok felemésztésével az or­szág teljesen a tönk szélére jut. Ennek ellenére nem volt rest katonai erőket csoportosítani az övezetbe. A csatorna körüli manőverek azon­ban inkább csak taktikai húzásnak tekinthetők, mivel Washington egyre inkább bízik abban, nem lesz szük­ség a katonai beavatkozásra, s köz­vetett úton is elérheti célját. Ebben a hitében erősíti őt a panamai belső ellenzék, amely maga mögött tudva Washington támogatását, egyre bátrab­ban hallatja hangját, s próbálja diktálni az eseményeket. Az általa meghirdetett álta­lános sztrájk válasz a rendkívüli állapotra, egyelőre azonban nem hozott megoldást. Washington hiába nem ismeri el a jelenle­gi panamai vezetést, a februárban me­nesztett Delvalle államfőnek egyelőre még várnia kell. A Fehér Ház most a pa­namai hadseregtől várja a „csodát“. Erő­sen bízik abban, hogy az ország kiszol­gáltatottsága, s az elmaradt zsoldok vég­re megbontják a hadsereg egységét. Az amerikai kormány nyíltan hangoztatja, számol egy újabb puccsal, mely meghoz­za számára a várt sikert. Noriega körül kétségkívül szűkül a kör. A tábornok tisztában van azzal, hogy az egyre szorongatóbb helyzet megoldást követel. S ha elejét akarja venni, hogy a kilátástalan gazdasági helyzet politikai földcsuszamlást idézzen elő, minél hama­rabb lépnie kell. A Washingtonból kiszivá­rogtatott hírek - miszerint a tábornok elküldte különmegbízottját a latin-ameri­kai és spanyol politikusok Costa Rica-i találkozójára - arra engednek következ­tetni, hogy Noriega mégiscsak fontolgatja a távozást. A kérdés csupán: mikor, hova, és milyen feltételek mellett. Az ország „erős embere" ugyanis mindent megtesz annak érdekében, hogy megőrizze az esetleges visszatérés lehetőségét. A tét nagy - Panama jövője, függetlensége. FÓNOD MARIANNA SELA-bizottság ülése (ČSTK) - Panamavárosban a rendőr­ség hétfőn vízágyúk és könnygázgráná­tok bevetésével oszlatta szét azt a több mint ötezer fős tüntetést, ameiyet a jobb­oldali Országos Állampolgári Keresztes­hadjárat hirdetett meg. Az akció résztve­vői Noriega tábornok távozását követel­ték. A panamai bankbetétek zárolása egy­re súlyosabb következményekkel jár. A kormány hétfőn utalványokat adott ki •azon állami alkalmazottak számára, akik havi bére nem haladja meg a 150 dollárt. A megfigyelők álláspontja ennek ellenére szkeptikus, mivel a hadsereg nem kapta meg a zsoldját, s a kormány nem tudja előteremteni a 130 ezer polgári alkalma­zott bérének kifizetéséhez szükséges 33 millió dollárt sem. Nem éppen megnyugtató az a wa­shingtoni hír, miszerint a csatornaövezet­be irányították az Okinawa amerikai repü- lógép-anyahajót. Panama kérésére Caracasban hétfőn megkezdődött a Latin-Amerikai Gazdasá­gi Rendszer (SELA) közép-amerikai bi­zottságának ülése. Mexikó, Venezuela és a további latin-amerikai országok képvi­selői a találkozón határozottan elítélték a panamai belügyekbe való beavatko­zást, s felszólították az Egyesült Államo­kat, azonnal vonja vissza gazdasági szankcióit.

Next

/
Oldalképek
Tartalom