Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)
1988-03-25 / 71. szám, péntek
A szövetkezetek a szocialista gazdaság egyenjogú részei ÚJ SZÚ 5 1988. III. 25. (Folytatás a 4. oldalról) gekröl. Már szinte közmondásossá váltak az újítók problémái a javaslatok kihasználása terén, a képzőművészeti munkákkal, a tudományos-műszaki konzultációkkal kapcsolatos gondok. A nagy vállalatok számára az ilyen jellegű munkák esetenként előnytelenek. Ezáltal csökken a termelés hatékonysága, pazarolják az időt és az eszközöket. Sok mindent átvállalhatnak a kis szövetkezeti szervezetek, amelyek képesek ésszerűen kiegészíteni a társadalmi nagyipari termelést. Fontos a dolog másik oldala, a szociális problémák megoldása is. A szövetkezeti tevékenység, melynek keretében a sok profilú termelés folyik, s ezért a különböző szintű képesítéssel kell számolni, lehetővé teszi a foglalkoztatottság növelését a lakosság minden rétegénél, egyebeken kívül a kisvárosokban, településeken és falvakon is. A szövetkezetekben végzett munka növeli a családok jövedelmét, kiegészíti a szociális infrastruktúra fejlesztését szolgáló helyi költségvetéseket. És végül a szövetkezeti mozgalom képes bevonni a termelésbe és a szolgáltatásokba azokat az embereket, akiknek a munkáját különböző okokból nem lehet kihasználni az állami vállalatoknál és szervezeteknél Elsősorban a nyugdíjasokról, a háztartásbeli nőkről és a tanuló ifjúságról van szó. Ma szükségünk van a szövetkezetekre, formáinak egész sokrétűségében. Ez azt jelenti, hogy a termelés és a szolgáltatások minden területén új szövetkezeteket kell alakítani. Továbbá azt is, hogy a kolhozokban és a fogyasztási szövetkezeteknél fel kell újítani és mélyíteni a demokratikus elemeket. A kolhozokban és az állami vállalatoknál a legalacsonyabb munkakörben dolgozó kollektívák szövetkezeti mozgalmának a fejlesztését is jelenti ez, valamint a vállalatok közötti szerződéses kapcsolatokat. E kiterjedt szövetkezeti mozgalom alapján lehetővé válik a társadalmi tulajdon gazdag tartalmának a gyakorlati megvalósítása. Elvtársak, általában-számos olyan terület van, ahol nem a vállalat nagyságának van elsőrendű jelentősége, hanem annak, hogy gyorsan meg tudják valósítani az átépítést, rugalmasan reagálni a változó keresletre és jobban ki tudják használni a helyi feltételeket, a dolgozók egyéni ügyességét és vállalkozását. Azáltal, hogy a szövetkezetek széles körű fejlesztésének feladatát a gyakorlat síkjára tereltük, választ adunk mindazoknak, akik bizalmatlanul, esetenként kelletlenül fogadják a pártnak a szövetkezeti mozgalom fejlesztését célzó irányvonalát. S azoknak is, akik idegeskednek és tanácstalanok, mert szerintük a szövetkezeti mozgalom nem szocialista gazdálkodási forma, hanem visszatérés a magán- vállalkozói tevékenységhez. Ezeknek az elvtársaknak azt mondhatom, hogy voltak már hasonló kétségek és állítások. Annak idején épp ilyen érvekkel nyomták el a szövetkezeteket - viszonylag sikerrel. Nem, a szövetkezeti mozgalom mint a dolgozók tömeges szociális mozgalma a kizsákmányolástól és az osztályellenté- tektól mentes társadalomban lényegében teljes mértékben összeegyeztethető a szocializmus feladataival, munka- és kollektivista céljaival. Éppen ebből fakadnak azok az új lehetőségek, melyeket országunk szociális- gazdasági fejlesztésének meggyorsítása során teremt. Az átalakítás felébresztette a társadalom érdeklődését a szövetkezeti mozgalom iránt. Sőt, megteremti a szükséges előfeltételeket a szövetkezeti mozgalom minőségileg új szakasza számára. Es ahhoz, hogy széles körben behatoljon a gazdasági és szociális élet különböző területeire. Az átalakítás elsősorban a kedvező társadalmi légkört teremtette meg, felszabadítja az emberek millióinak kezdeményező- és alkotókészségét. Ez elvi jelentőségű, mivel a szövetkezeti mozgalmat nem lehet ,,felülről“ szorgalmazni. Csak az ,,alulról“ jövő kezdeményezés eredményezhet bővérű, formalitásoktól mentes és eleven szövetkezeti mozgalmat, amely valóban tömegessé válik. A szövetkezeti mozgalom fejlődése egyrészt reális eredménye a társadalom demokratizálásának, sokszínű formáinak egyike, másrészt fontos eszköze az egész demokratikus folyamat elmélyítésének és a harcnak az adminisztratív módszerek és a bürokratizmus ellen. Valóban, elvtársak, a nyílt politika, a választhatóság, a nyilvános számonkérés és a dolgozók részvétele a termelés irányításában az, ami nélkül a szövetkezeti mozgalom egyszerűen lehetetlen lenne. Csak mint önigazgató szervezet válhat á gazdálkodás hatékony formájává. A szövetkezeti mozgalom fejlődése és a radikális gazdasági reform között egyenes, szerves az összefüggés. Az állami vállalatról (egyesülésről) szóló törvényben rögzített új gazdasági mechanizmus kulcsot adott a szövetkezeti mozgalom kezébe tevékenysége szervezéséhez. Ma a gyakorlatban jönnek létre a szükséges feltételek az állami és szövetkezeti vállalatok közti megfelelő cseréhez és hatékony együttműködéshez. A szövetkezeti mozgalom fejlődése távlatainak megítélése során figyelembe vesszük a mostani tapasztalatokat is. Egyetlen év alatt tizennégyezer szövetkezet jött létre és kezdett dolgozni a fogyasztási cikkek gyártása, a másodlagos nyersanyagok feldolgozása, a kereskedelem, a közétkeztetés és a szolgáltatások terén. Több mint 150 ezer ember foglalkozik nálunk szövetkezeti tevékenységgel. Számos új szövetkezet hatékonyan dolgozik és fokozatosan kedveltté válik a lakosság körében. Gyorsan bővül a szövetkezetek árukínálata. Szolgáltatásaik - a javítások, az építkezési szolgáltatások - iránt egyre nagyobb a kereslet. Az utóbbi időben a szövetkezeti formákat alkalmazni kezdték az állami vállalatok struktúrájában is, főleg az alacsony rentabilitású, vagy veszteséges szakaszokon. El kell mondani, hogy ez impozáns eredményt szült. A pazarlás felszámolásával, az alkalmazottak számának csökkentésével, a munka racionális megszervezésével és az anyagi értékek észszerű felhasználásával viszonylag gyorsan növekszik a jövedelmezőség. Egészében azonban a szövetkezeti mozgalom még csak most indul be. Termékeik csak kis részét képezik a termelés volumenének, az árueladásoknak és szolgáltatásoknak. Nagyon lassan és egészében lelkesedés nélkül alakulnak a szövetkezetek a nagy ipari vállalatok mellett. Ráadásul a szövetkezeti mozgalom az ország egyes területein nagyon egyenlőtlenül fejlődik. Komoly hozzáállással szervezik és fejlesztik a különböző szövetkezeti formákat a Moszkvai kerületben. Elkezdték a munkát az első kereskedelmi, egészségügyi, ellátási és értékesítési, a szabadidő megszervezésére alakult és más szövetkezetek. A Moszkvai kerületben már 1137 kollektíva tevékenykedik, vagyis minden járásban átlagosan 27 szövetkezet. Aktívan fejlődik a szövetkezeti mozgalom a balti köztársaságokban, a Krasznodari és Stavropoli határterületen, a Szaratovi, Ivanovo-Frankovszki és néhány más kerületben. Vannak azonban más példák is. A közép-ázsiai köztársaságokban, Kazahsztánban és Azerbajdzsánban, a szövetkezetek által nyújtott szolgáltatások mértéke egy lakosra számítva közel hússzor alacsonyabb, mint pl. Észtországban. Szó szerint egy pár szövetkezet gyárt közszükségleti cikkeket az Archangelszki, Tambovi, Tulai kerületben és másutt. Itt nemcsak, hogy nem hozták létre a normális feltételeket a szövetkezetek tevékenységéhez, hanem ellenkezőleg, gyakran különböző akadályokat gördítenek útjukba, törvénytelen tilalmakat és korlátozásokat hirdetnek ki. Munkájukról a lakosságot nem tájékoztatják megfelelően, sőt gyakorta egyoldalúan. Nem lehet szemet hunyni az egyes negatív momentumok előtt sem, melyek objektíve fékezik a szövetkezetek fejlődését és aláássák a velük szembeni bizalmat. Ebbe a szférába gyakran behatolnak a harácsolok, vagy egyszerűen a csalók és spekulatív törekvéseikkel diszkreditál- ják magának a szövetkezeti mozgalomnak a gondolatát. Előfordulnak olyan esetek, amikor a szövetkezetek kihasználják, hogy még kevés van belőlük és jövedelmüket az árak emelésével növelik. Ez a dolgozók jogos elégedetlenségét váltja ki. Ott, ahol erre szükség van, természetesen élni kell a törvénnyel. Kizárólag adminisztratív intézkedésekkel ezt a problémát nem lehet megoldani. A fő kérdés a szövetkezetek számának növelése és az egészséges konkurencia, amelybe aktívan be kell kapcsolódniuk az állami vállalatoknak is. Ez pedig egyaránt kedvezően fog megnyilvánulni az áru- és szolgáltatási piacon, ugyanúgy az árszínvonalon is. Be kell ismerni, hogy a szövetkezetek fejlődését nagymértékben akadályozza a törvényhozás tökéletlensége. A szövetkezeti mozgalmat módosító eddig érvényes felaprózott elvek gyakorta kölcsönösen ellentmondanak egymásnak. Sőt, sok ezek közül nem hogy nem ösztönzi a szövetkezeti mozgalmat, hanem egyenesen fékezi kibontakozását. Ezért vált elkerülhetetlenül szükségessé egy új egységes össz-szövetségi jogi aktus - a szövetkezeti törvény kidolgozása, ez a törvény jelentősen bővíti a szövetkezeti mozgalom szféráját és kiterjedését. Az új törvény célja, hogy biztosítsa a szövetkezeti és kolhoztulajdon megszilárdítását és fejlődését, megteremtse a szövetkezeti demokrácia védelmi-jogi mechanizmusát, megfogalmazza valamennyi típusú szövetkezeti vállalat és szervezet tevékenységének gazdasági, szervezeti és jogi alapjait, módosítsa jogaikat, kötelességeiket és együttműködésüket az állami és gazdasági szervekkel. A törvénytervezetet - miután jóváhagyta a központi bizottság politikai bizottsága - össznépi vitára bocsátották. Olvasásakor meggyőződhettek arról, hogy ez újszerű dokumentum, az átalakítás dokumentuma, amely lehetővé teszi a határozott előbbrelépést az egész gazdasági gyakorlatban és képes új erőket bevonni társadalmunk szociális fejlesztésébe. Ha sokoldalúan értékeljük ezt a dokumentumot, meg kell állapítanunk, hogy a törvénytervezet célja a szövetkezetesítés lenini gondolatának összekapcsolása korunkkal és szerves összehangolása az átalakítás koncepciójának és azokkal a mélyreható változásokról szervezett tapasztalatokkal, melyek társadalmunkban bontakoztak ki. Ez a javaslat szoros kapcsolatban áll az állami vállalatokról szóló törvény kitételeivel és a gazdasági reform más normatív lépéseivel, s ezekkel együtt jelentősen bővíti a mai gazdasági mechanizmus működésének jogi alapját. Számos kérdésben radikális tökéletesítést visz - ez a törvénytervezet ebbe a mechanizmusba, ami feltétlenül megnyilvánul majd az egész gazdasági életben. Az új dokumentum alapja, mondhatnánk magja, hogy elismeri, a szövetkezeti szektor egyenjogú része a Szovjetunió egységes népgazdasági komplexumának. Ezáltal megújul a szövetkezeti mozgalom alapvető lenini elve. Ezzel összefüggésben bővül a szövetkezetek tevékenységi területe és megszűnnek az eddigi szükségtelen korlátozások. Minden állampolgár jogot kap arra, hogy belépjen a szövetkezetekbe. A szövetkezetek tagjaira vonatkoznak mindazok a szociális feltételek, melyek érvényesek a munkások és a többi dolgozó számára. Fontos az is, hogy a szövetkezetek tevékenységében tovább fejlődnek az önelszámolás és az önigazgatás elvei. Ez vonatkozik a tervezésre, az árképzésre, a forrásokkal való gazdálkodásra és a bérezésre egyaránt. Ugyancsak hangsúlyozni akarom, hogy bevezetésre kerül több új elvi jelentőségű intézkedés közvetlenül a kolhozokra vonatkozóan. Indokoltnak tartjuk, hogy teljesen megszüntessünk minden korlátozást, ami melléküzemági tevékenységünket illeti. A kolhoz ezentúl bérbe adhatja földjeit és állóalapjai egy részét mind az egyes állampolgároknak, mind más vállalatoknak, különböző mezőgazdasági szövetkezeteket hozhatnak létre és külgazdasági tevékenységet folytathat. Egyben számolunk a rosszul dolgozó szövetkezetek felszámolásának lehetőségével és azzal, hogy az ilyen szövetkezetektől megvonjuk a földhasználat jogát. Meg kell említeni, hogy a szövetkezeti formák több szocialista országban is tökéletesednek. Tapasztalataikban sok az érdekes és a figyelemreméltó. Úgy vélem, hogy ezeket a tapasztalatokat figyelmesen tanulmányoznunk kellene, bővítenünk a kölcsönösen előnyös együttműködést és aktívan felhasználnunk mindent, ami hasznos. Elvtársak! Amikor a szövetkezeti mozgalomról beszélek, szeretném hangsúlyozni, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlődése közvetlenül kötődik a pártnak a demokrácia bővítése és népgazdaságunk egészségesebbé tételét célzó stratégiai irányvonalához, szerves része az országunkban zajló gazdasági és szociális változásoknak. Természetes, hogy a szövetkezeti mozgalomban, ugyanúgy mint minden új tevékenységben, jelentős nehézségekkel és bonyolult problémákkal találhatjuk magunkat szemben. Nem kételkedem azonban abban, hogy ezeket áthidaljuk, ha energikusan és szorgalmasan látunk munkához. Most az a fontos, hogy fordulatot érjünk el a közvéleményben és a káderek hozzáállásában a gazdálkodás eme új formájához. Határozottan meg kell szüntetni az elavult sztereotípiákat a gondolkodásban és a cselekvésben, meg kell változtatni a viszonyt a szövetkezeti mozgalom, - mint valami másodrendű és jelentéktelen - iránt. A szövetkezeti mozgalom, ugyanúgy mint a gazdasági tevékenység bármely más formája nem kerülhet az állami irányításon kívül. Ehhez megvannak a megbízható gazdasági eszközök - az adóztatás, a hitelpolitika, a szövetkezetekkel kötött szerződések rendszere és tevékenységük befolyásolása az állami megrendelések által. Természetesen a szövetkezetekre teljes mértékben vonatkozniuk kell az érvényes törvényeknek, legyen szó a biztonságról és az egészség- védelemről a munka során, a szociális biztosításról vagy a környezetvédelemről. Ma rendkívül időszerű a törvények szigorú megtartásának problémája. Enél- kül nem lesz eredményes sem a demokratikus folyamat, sem a gazdasági reform. Nyíltan be kell ismerni, hogy az irányítás különböző szintjein nagyon sok vezetőnek valahogy vérévé vált a dolgozókollektívák jogaihoz való felelőtlen hozzáállás. Megszokták, hogy az „azt teszem, amit akarok“ elv szerint járjanak el anélkül, hogy erkölcsileg, s főleg anyagilag felelősek lettek volna döntéseik következményeiért. Az utóbbi időben leleplezték a nemrég hatályba lépett állami vállalatról szóló törvény megsértésének számos esetét is. Ezért a központi bizottság politikai bizottsága szigorúan figyelmeztette a minisztériumok és a központi hivatalok vezetőit az ilyen eljárás megengedhetetlenségére. A törvények megtartása a gazdaságban ugyanúgy, mint a társadalmi élet valamennyi területén az átalakítás feltétlen követelménye. Minden állami, gazdasági szerv, társadalmi szervezet és minden szintű vezető köteles kizárólag a törvény keretei között eljárni. Ami a szövetkezeti mozgalmat illeti, elvtársak, az adminisztratív módszerek teljesen idegenek tőle. A parancsolgatás, a kényszerítés és az értelmetlen tilalmak, csak kárt okozhatnak az ügynek, csak agyonszerveznék és végül kompromittálnák, sót lehetetlenné tennék ezt a mozgalmat. Az új szövetkezeti törvény alapján az állam és a szövetkezetek közti kapcsolatot mindenekelőtt a helyi tanácsok fogják közvetíteni. Mint ismeretes, a szövetkezetek és tagjaik által befizetett adó a helyi költségvetésbe fog befolyni, kiegészítve forrásaikat az adott terület gazdasági és szociális fejlesztése meggyorsítására. A helyi tanácsokat ez a szövetkezeti mozgalom támogatására ösztönzi, s egyben olyan gazdasági eszközhöz jutnak, amellyel befolyásolhatják a szövetkezetek tevékenységét. Merészebben kell fejleszteni az állami vállalatok és a szövetkezetek közti szoros és kölcsönösen előnyös kapcsolatokat. Nem kizárt a vegyes, állami-szövetkezeti vagy szövetkezeti-állami vállalatok létrehozása. Ezek a kapcsolatok, természetesen, kizárólag akkor lesznek hatékonyak, ha következetesen megtartják a partnerek egyenjogúságának és versengésének elvét. A szövetkezeti mozgalom határai, érthetően, nem korlátlanok. Ha a szövetkezeti tulajdont egyenjogúnak tartjuk az állami tulajdonnal, teljes mértékben megerősítjük az állami össznépi tulajdon vezető szerepét. Ez közvetlenül jellegéből és abból a helyből ered, melyet ténylegesen elfoglal az ország gazdaságában. Természetesen nem bízhatunk abban, hogy a törvény elfogadása után a szövetkezeti mozgalom önmagától fog széles körben fejlődni és ösztönösen leküzd minden akadályt. Itt szükség van a pártszervek és tanácsok rendkívül nagy figyelmére, segítségnyújtásukra és támogatásukra, mivel a szövetkezeti mozgalom fejlesztésének feladata még sosem kapott ekkora teret és nem volt ilyen sokrétű. Ezért, elvtársak, a pártos hozzáállás ehhez a kérdéshez megköveteli, hogy több bizalmat és nagyobb segítséget nyújtsunk a szövetkezeti mozgalomnak. A szövetkezeti mozgalmat végérvényesen be kell sorolnunk a szocialista építés erős eszközei közé. Társadalmunkban az őt joggal megillető méltó helyet kell elfoglalnia. III. Elvtársak! Megkülönböztetett figyelmet kell szentelnünk a szövetkezeti mozgalom fejlesztésének vidéken, ahol ma az ország szövetkezeti szektora vállalatainak és szervezeteinek fó része működik. Itt különösen nagyok a szövetkezeti mozgalom lehetőségei és a vele szemben támasztott követelmények. S nemcsak a kolhozokban, hanem az állami gazdaságokban is. Ez minden területre vonatkozik - a termelésre, a műszaki karbantartásra, az ellátásra, a termékek értékesítésére és feldolgozására, valamint a lakosságnak nyújtott szolgáltatásokra. Ezt megkövetelik a mezőgazdasági termelés sajátos vonásai és területi elhelyezése ugyanúgy, mint az egész falusi életmód. Itt nemcsak növekedett a szövetkezeti mozgalom fejlesztésének szükséglete, hanem bővültek ehhez a lehetőségek is, főleg, ha tekintetbe vesszük, hogy fokozatosan érvényesülnek az új gazdasági kapcsolatok - az önelszámolás, a brigádrendszerű munkaszervezés. A kolhozok jelentős termelési-gazda- sági és káderptítenciállal rendelkeznek, így nagy szerepet játszanak az ország élelmiszer- és nyersanyagellátásában. A mezőgazdaság társadalmasított szektorában előállított termékek közel felét adják. Nem fér kétség ahhoz, hogy az új törvény nyújtotta jogaik kihasználásával a kolhozok erős ösztönzést kapnak fejlődésükhöz és lényegesen bővítik tevékenységi területüket. A növénytermesztésen és az állattenyésztésen kívül most nagymértékben foglalkozhatnak terményeik feldolgozásával, különböző -fogyasztási cikkeket gyárthatnak, kereskedhetnek, szolgáltatásokat nyújthatnak a vállalatoknak és az állampolgároknak. Ez elősegíti, hogy a kolhozok hatékonyabban használják ki a termőföldet és más forrásaikat, növeljék bevételeiket és a béreket. A legfontosabb azonban, hogy így megszilárdul az ország gazdasága, gyarapodik az egész szovjet nép életszínvonala emelésének forrása. Különösen abban bízunk, hogy a szövetkezeti mozgalom kedvező feltételeket teremt az olyan halaszthatatlan és kiemelt feladat mielőbbi megoldásához, mint az ország élelmiszerellátásának lényeges javítása. A mezőgazdaság és a vele összefüggő ágazatok fejlesztését célzó jelentős intézkedések és az irányításuk tökéletesítésére tett lépések az utóbbi években lehetővé tették az előrelépést a mezőgazdasági termelésben és a mezőgazdasági termények feldolgozásában. Ez megnyilvánult a lakosság jobb ellátásában is. A központi bizottság februári ülésén mondott beszédemben idéztem néhány adatot. Most ezeket szeretném kiegészíteni. Az országban a bruttó mezőgazdasági termelés két év alatt kilenc százalékkal emelkedett. Ebben az ötéves tervben a gabonabetakarítás az előző tervidőszakkal összehasonlítva évente átlagosan 30 millió tonnával növekedett, a hústermelés 2,1 millió tonnával és a tejtermelés 8,2 millió tonnával. Az élelmiszeripar fokozza termékeik értékesítését. Ennek köszönhetően tavaly a gabonatermékek fogyasztása egy személyre 131 kilogramm volt, a húsé 63 kilogramm, a tejtermékeké 343 kilogramm, a cukoré 46 kilogramm és tojásból 270 darab. Javulás állt be más élelmiszertermékekkel való ellátásban is, vagyis javul a fó fajtákkal való ellátás. Ez örömmel tölt el minket. Ám ez még nem elég. Ez elsősorban az állattenyésztési terményekre, a gyümölcsre és a zöldségre vonatkozik. Az ötéves terv hátralevő három évében a termelés átlagos szintjének eléréséhez hozzá kell adni 2,5 millió tonna húst, 20 százalékkal kell növelni a zöldségbetakarítást és közel száz százalékkal a gyümölcstermesztést. Feltétlenül növelni kell a tej és más mezőgazdasági termékek termelését is. A gabonatermesztés problémája sem megoldott. Sót egyes olyan területeken is, ahol a gabonaféléket piacra termelik sok gazdaság, járás és egész kerület több gabonát igényel, mint amennyit az államnak elad. Ezért állandósulnak a kérések, hogy takarmánygabonát kapjanak az állami forrásokból. A termelés növelése nélkül azonban nem lehet megoldani az önellátás elérésének feladatát a takarmányellátásban és a takarmány import csökkentését. Tegyünk magunkévá egy egyszerű igazságot. A gabonát termeszteni kell, nem pedig kérni. Az ötéves terv végéig minimálisan 50 százalékkal kell növelni a gabonabetakarítás mennyiségét. Ezt az ütemet feltétlenül tartani kell, hogy a következő ötéves tervidőszakban elérjük az új magas szintet, az évi 260-280 millió tonnás termést. Ennek a munkának a fó terhe természetesen azokra a gazdaságokra hárul, melyek a piaci gabonatermesztés területein fekszenek. Emellett azonban gondosan ki kell dolgozni a szervezési-gazdasági és technológiai intézkedések egész rendszerét, össze kell vonni a forrásokat és biztosítani az emberek érdekeltségét. (A beszéd befejező részét lapunk holnapi számában közöljük.)
