Új Szó, 1988. március (41. évfolyam, 50-76. szám)

1988-03-18 / 65. szám, péntek

A szovjet-jugoszláv kapcsolatokról, az átalakításról Mihail Gorbacsov beszéde a belgrádi parlamentben Nicaragua katonai intervenciótól tart Amerikai egységeket vezényeltek Hondurasba • Managua tartalékosok mozgósítását rendelte el (ČSTK) - Az Egyesült Államok további jelentős katonai egységeket vezényelt Hondurasba. Ronald Rea­gan elnök döntéséhez ürügyként az a vád szolgált, mely szerint a nicara­guai hadsereg szerdán az ellenfor­radalmi csoportokat üldözve beha­tolt hondurasi területre. A Fehér Ház állítása szerint az amerikai csapate- rösítést Jósé Azcona hondurasi el­nök kérte. A Pentagon szóvivője közölte, mintegy 3200 fős dandárt küldenek Hondurasba. A dandár a 82. légi deszant hadosztály és a 7. gyalog­sági hadosztály két-két zászlóaljá­ból áll. A^dandár tegnap indult útnak az észak-karolinai Fort Bragg és a kaliforniai Fort Ord támaszpontról. A Fehér Ház szóvivője a közép­amerikai válság további fokozódását jelentő döntést azzal igyekezett mérsékelni, hogy kijelentette, az amerikai egységeket nem a nicara­guai kormány és a kontrák közötti harcok térségébe vezénylik. Állító­lag egy „rendkivüli hadgyakorlaton" vesznek részt, melynek célja „Hon­duras szuverenitásának és területi épségének a biztosítása“. Daniel Ortega nicaraguai elnök a kormányát ért vádakat visszauta­sította. Hangoztatta, az elmúlt na­pokban több mint 2000 fős ellenfor­radalmi egység intézett támadást Hondurasból a nicaraguai határ­menti térség ellen. A sandinista had­sereg erre válaszként nagyszabású offenzívát indított, amelynek azon­ban védelmi jellege volt - mondotta Ortega, s hozzáfűzte, a sandinista egységek nem sértették meg a kö­zös határt. A nicaraguai kormány szerdán el­rendelte 15 ezer tartalékos mozgó­sítását. Managuában attól tartanak, hogy az országot katonai támadás éri. Nicaragua ENSZ-képviselöje szorgalmazta, hogy a világszervezet hozzon létre egy szakemberekből álló bizottságot, amely megvizsgál­ná az ellenforradalmi csoportok je­lenlétét a hondurasi határ térségé­ben, s ajánlásokat dolgozna ki a kontrák leszerelésére. Puccskísérletet hiúsítottak meg Panamában Noriega tábornok eltávolítása volt a cél (ČSTK) - A panamai fegyveres erők főparancsnoksága tegnapra virradó éjjel megerősítette, hogy tisztek egy csoportja szerda reggel puccskísérletet hajtott vég­re, melynek célja Manuel Antonio Norie­ga tábornok, a fegyveres erók főparancs­nokának eltávolítása lett volna. Amint arra a nyilatkozat rámutat, az összeesküvést Leonidas Macias ezre­des, a rendőrség főparancsnoka vezette három magas rangú tiszt közreműködé­sével, akik a közelmúltban tértek vissza az Egyesült Államokból. Mindnyájukat le­tartóztatták. A közlemény szerint a hata­lomátvételi kísérlet nem követelt emberál­dozatokat, azonban fokozta az amúgy is feszült belpolitikai légkört. A hírügynökségi jelentések szerint a vezérkar épületében szerda reggel lö­völdözésre került sor. Az adott időpont­ban Noriega tábornok is a helyszínen tartózkodott. A főparancsnokságot őrző negyedik gyalogos zászlóalj tagjai beha­toltak az épületbe és sikerült lefegyverez­niük a lázadókat. A vezérkar épületének környékét jelenleg állig felfegyverzett ka­tonák őrzik. A panamai fegyveres erók képviselői kezdetben nem közölték, hogy az akció a főparancsnok ellen irányult. Mint mon­dották, csupán a vezérkar épületének védelmét gyakorolták. Manuel Noriega a lövöldözést követően magas rangú tisz­tek kíséretében jelent meg, s közölte az újságírókkal, hogy a helyzet normalizáló­dott. A puccskísérletet követően az ország­ban erősödtek a tüntetések, s a második legnagyobb városban, Colónban is nagy­szabású megmozdulásokra került sor. Samirt nem győzték meg Washingtonban Izraeli légitámadás dél-libanoni falvak ellen (ČSTK) - Az Izrael által megszállt területeken újabb áldozatokat kö­vetelt a katonák terrorja. Szerdán további négy palesztin vesztette éle­tét, s a PFSZ szerint így az izraeli terror áldozatainak száma tavaly de­cember óta már túllépte a 150-et. A Gázai-övezetben levő Tulkarma kórházába szerdán 20 sebesült pol­gári személyt vittek be. A megszállt területeken egyébként folytatódott az általános sztrájk. Washingtonban eközben Jicchak Samir izraeli miniszterelnök Ronald Reagan amerikai elnökkel tárgyalt. A szerdai megbeszéléseket követő­en Samir újságíróknak nyilatkozva elmondta, a közel-keleti rendezésre vonatkozó amerikai elképzelések ügyében nem jutott közös nevezőre Reagannel. Hozzáfűzte azonban, hogy a két fél folytatja a tárgyaláso­kat. Izrael végső állásfoglalását a kormány jövő heti ülésén dolgoz­zák ki. Tuniszban Vlagyimir Poljakov, a szovjet külügyminisztérium közel- keleti és észak-afrikai osztályának vezetője Jasszer Arafattal, a PFSZ Végrehajtó Bizottsága elnökével folytatott megbeszélést. A szovjet fél tajékoztatást adott az arab-izraeli konfliktus átfogó rendezésére vonat­kozó elképzelésekről. Poljakov han­goztatta, a politikai erőfeszítések csak akkor hoznak sikert, ha a konf­liktusban részt vevő minden fél ér­dekeinek ésszerű egyensúlya alakul ki. Izraeli repülőgépek a dél-libanoni Suf hegységben két falut bombáz­tak. A térségben drúzok és paleszti­nok is laknak. A Bejrúttól 15 kilomé­terre délre fekvő falvak bombázása az idén már a harmadik izraeli légi­támadás volt Libanon ellen. (ČSTK) - Mint arról már beszámoltunk, Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára szerdán beszédet mondott a jugoszláv parlamentben. A beszéd külpolitikai részét lapunk tegnapi számában közöltük, az alábbiakban a szov­jet-jugoszláv kapcsolatokra és az átalakításra vonatkozó részt ismertetjük. Bevezetőben Mihail Gorbacsov köszö­netét mondott a szívélyes fogadtatásért, majd így folytatta: A mostaniakhoz hason­ló napokban helyénvaló megemlékezni az államaink közti kapcsolatok történelmé­nek számos kiemelkedő oldaláról. Az orosz katona és önkéntes sokszor sietett a szabadságukért harcoló jugoszlávok segítségére. Nem lehet megfeledkezni a jugoszláv internacionalisták ezreiről sem, akik a forradalmi Oroszország mun­kásainak és parasztjainak oldalán védel­mezték Október nagy művét. Népeink sosem felejtik el az elmúlt háború eseményeit. Amikor a hitleri hor­dák betörtek a szovjet területre, amikor hadseregünk és népünk magára vonta a hatalmas katonai masinéria csapatát, amikor a leigázott népekben elkezdett gyülemleni a harag és a gyűlölet a meg­szállók ellen, abban az időben Jugoszlá­via hegyei között a kommunisták felhívá­sára és vezetésük alatt kibontakozott a harc a megszállók ellen és népi háború­vá nőtte ki magát. Hazánk védelmezőit ösztönözte és melengette az a tudat, hogy nincsenek egyedül, hogy Dél-Európában, kilométe­rek ezreire a szovjet-német fronttól har­coltak jugoszláv testvéreink. A jugoszláv népi felszabadító hadsereg harcosai szá­mára természetesen létfontosságúak vol­tak a hírek a harcokról, melyek a Fehér- tengertől a Fekete-tengerig folytak, s me­lyek eredménye minden túlzás nélkül sok évtizedre meghatározta Európa és talán az egész emberi civilizáció sorsát. Népünk és hadseregünk a szövetsé­gesek és az európai népek ellenállási mozgalmának támogatásával kitartott, a fasizmust sikerült leverni. A szovjet felszabadítók Tito marsall katonáival együtt léptek be az örömmámorban úszó őszi Belgrádba. Tisztelgünk hősiességük előtt és meghajtunk azok emléke előtt, akik a szabadságért és a függetlenségért, népeink becsületéért és méltóságáért ál­dozták életüket. A fasizmus veresége után új korszak kezdődött az emberiség történelmében, megkezdődött azon figyelemre méltó kor­szakok egyike, amikor a népek lehetősé­get kaptak, hogy ismét hozzálássanak álmaik alakításához, döntsenek, milyen törvények szerint fognak élni, milyen el­vekhez és erkölcshöz fogják magukat tartani. Ez a fordulat és az alkotó munka időszaka volt, ebből a korból ered sok minden, amire az emberiség ma joggal büszke, de ebben a korban gyökerezik számos égető és megoldatlan probléma is. A szovjet-jugoszláv harci testvériség Sinowatz lemondott (ČSTK) - Fred Sinowatz, az osztrák kormányzó Szocialista Párt (SPÖ) elnöke lemondott tisztségéről - közölték tegnap nem hivatalosan Bécsben. Utódjává Franz Vranitzki kancellárt javasolta. A párt élén bekövetkező változást meg kell erősítenie az SPÖ rendkívüli kong­resszusának, amely valószínűleg május­ban ülne össze. SAJTÓÉRTEKEZLET MOSZKVÁBAN A Kaukázuson túli területek nemzetiségi viszonyairól (ČSTK) - Moszkvában szovjet történészek részvételével sajtóérte­kezletet tartottak arról, hogyan ala­kultak az októberi forradalom után a nemzetiségi kapcsolatok a Kauká­zuson túli területeken. Jurij Polja­kov, az akadémia levelező tagja egyebek között rámutatott, az 1917-1920 közötti időszak Grúzia, Örményország és Azerbajdzsán tör­ténetének legsúlyosabb időszaka volt s az akkori történések megérté­se nélkül nem lehet elemezni a je­lenlegi problémák lényegét. A Kau­kázuson túli köztársaságokban ak­kor nacionalista pártok voltak hatal­mon. Ez az érzékeny térség a török, a német és a brit hadsereg interven­cióinak célpontjává vált, s a támadók rendkívül éles nemzetiségi konfliktu­sokat provokáltak. Az említett három év során emberek tízezrei pusztul­tak el a harcokban. Jurij Poljakov a továbbiakban rá­mutatott, hogy csak 1920 és 1921, a szovjethatalom győzelme után jöt­tek létre a nemzetiségi problémák rendezésének feltételei. Számos problémát valóban megoldottak, de nem midegyiket - hívta fel rá a fi­gyelmet a szovjet tudós. A sajtókonferencián szó volt a ka- rabah autonóm területen kialakult problémák okairól és megoldásuk lehetőségeiről is. Poljakov ezzel kapcsolatban rámutatott, az auto­nóm terület létrehozása 1923-ban kompromisszum eredménye volt. A terület azelőtt sosem volt autonóm közigazgatási egység, s az autonó­mia biztosítása az örmények nem­zetiségi igényeit volt hivatott kielé­gíteni. A másik oldalon azonban az a tény, hogy a terület Azerbajdzsán része maradt, az azerbajdzsániak igényeit elégítette ki. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a Nagorno-Karabah Autonóm Területet mindig szoros gazdasági szálak fűzték Azerbajdzsánhoz. Ör­ményországnak nem volt fejlett gaz­dasági infrastruktúrája, és a karaba- hi terület gazdasági integrációja Azerbajdzsánnal abban az időben célszerű volt. A jelenlegi helyzetet csak Örményország és Azerbajdzsán la­kossága oldhatja meg - folytatta Poljakov. - A megoldás útjai külön­bözőek lehetnek, s nem csupán szi­gorú adminisztratív intézkedésekre kell gondolni. A szovjet tudós annak a véleményének adott hangot, hogy maximálisan bővíteni lehet az Ör­ményország és a karabahi örmény lakosság közötti kapcsolatokat. A kultúra és az oktatásügy kérdései­nek megoldásáról az örmény szer­vek dönthetnének, míg az Azerbaj­dzsánnal fenntartott gazdasági kap­csolatokat nem érné csorba. Ez csak a lehetséges változatok egyike, ám legyen a megoldás bármilyen, tiszteletben kell tartani mindkét köz­társaság lakosságának akaratát. A karabahi helyzetet nyugodtan le­het és kell megoldani. A problémák okai nemcsak a nemzetiségi kap­csolatokban keresendők. A gondok legfőbb forrását a szociális és a kul­turális téren elkövetett hibák és a fe­lesleges felső beavatkozások képe­zik - mondotta végezetül Poljakov. logikus kicsúcsosodása volt 1945-ben a barátsági, kölcsönös segítségnyújtási és háború utáni együttműködési szerző­dés aláírása. Sajnos, az államaink közti jó kapcsola­tok csakhamar megromlottak, és a szer­ződés felbomlott. A Jugoszláv Kommu­nista Párt vezetését alaptalan vádakkal illették, a kialakult konfliktus komoly káro­kat okozott Jugoszláviának, a Szovjetuni­ónak és a szocializmus ügyének egy­aránt. Elkerülhetetlennek tartottam, hogy szóljak erről, hogy már ne legyen ok a feszültségre, a gyanúsitgatásra, a bizal­matlanságra és a sértődöttségre, ami - ezt a történelem bizonyítja - olyan könnyen létrejöhet két nemzet kapcsola­taiban és később nagyon nehezen küzd­hető le. Szükség van erre azért is, hogy hang­súlyozzam azoknak a következtetések­nek a jelentőségét, melyeket a múltból vontunk le. Ahhoz, hogy kapcsolatainkat szilárdan építsük a teljes egyenjogúság, önállóság es kölcsönös tisztelt alapján, ez szintén elkerülhetetlen. Három évtized távlatából is múlhatat­lan jelentőségűek az elhidegülés meg­szüntetésében az 1955-ös, illetve az 1956-os szovjet-jugoszláv dokumentu­mok. A bennük rögzített elvek kiállták az idő próbáját, és szilárd politikai alapzatul szolgálnak a két ország kapcsolatainak fejlesztéséhez. Nagy nemzetközi vissz­hangot is kiváltottak és a mai politikai kultúra részévé váltak. Értékeljük azok­nak a vezető politikusoknak a megfontolt­ságát, akik az említett dokumentumok születésénél álltak. Ha a szovjet-jugoszláv kapcsolatok­nak az elmúlt években való fejlődését tekintjük, azt látjuk, hogy fokról fokra bő­vült a gazdasági és a politikai együttmű­ködés. E folyamatot időszakonként ismét­lődő legfelsőbb szintű találkozók is táplál­ták. A legutóbbi ilyen találkozó a Renovi- ca elvtárs vezette JKSZ-küldöttség láto­gatása volt 1986 decemberében Moszk­vában. A jelenlegi látogatás e jó hagyomány egyenes folytatásának tekintjük. Mojszov, Krunics és más elvtársakkal folytatott megbeszéléseink bizonyították mindkét fél törekvését arra, hogy az államközi és a pártközi kapcsolatokat minőségileg új szintre emeljük. Ezt a gondolatot rögzíti az elfogadott szovjet-jugoszláv nyilatko­zat is. Nagyon elégedettek vagyunk azzal a gyümölcsöző párbeszéddel, melyet a gyakorlati kérdésekről folytattunk a JKSZ Központi Bizottságán. A szocialista rendszernek mindenütt közösek a vonásai, ezek közül a legfonto­sabbak, hogy a hatalom a nép kezében van, a társadalmi tulajdon az uralkodó és megszűnt a kizsákmányolás. A közös vonások azonban nem zárják ki a sokszí­nűséget. A szocializmus ereje sokszínű­ségében, gazdag internacionalista ta­pasztalataiban rejlik. Ezért nagyra érté­keljük minden egyes párt és állam önálló­ságának szerves összekapcsolását a partner érdekeinek, véleményének és tapasztalatainak tiszteletben tartásával, s ezt a szocialista országok közti kapcso­latok érettségének tekintjük. Most, a XX. század végén a világszo­cializmus a rekonstrukció és a reformok korszakát éli. Valamennyien érezzük an­nak szükségességét, hogy megújítsuk és hatékonyabbá tegyük a szocialista orszá­gok együttműködési mechanizmusát. En­nek az irányvonalnak teljes mértékben megfelel közös elhatározásunk a szovjet -jugoszláv együttműködés bővítésére és a kapcsolatok megerősítésére állami, parlamenti, társadalmi és pártvonalon, a kultúrában, az oktatásban, a sportban, az idegenforgalomban és az ifjúsági szer­vezetek között. Természetesen mindkét fél sokat vár a gazdasági kapcsolatok fejlesztésétől is. A Szovjetunió már több mint 10 éve az első helyen áll Jugoszlávia árucseréjé­ben. Az önök országa pedig jó és pers­pektív gazdasági partnerünk. Vagyis ezen a téren kölcsönös érdekeltségről beszé­lünk. Ha azonban meg akarjuk őrizni a ke­reskedelem volumenét és dinamikáját, nemcsak új nyersanyag- és áruforrásokat kell keresnünk, hanem mindenekelőtt át kell építenünk a gazdasági kapcsolatok struktúráját, széles körben fejlesztenünk kell a szakosítást és a kooperációt, köz­vetlen kapcsolatokat kell kialakítanunk a vállalatok között, vegyes tőkéjű cégeket és egyesüléseket kell alakítanunk és kö­zösen fellépnünk a harmadik piacokon. Mindkét fél készen áll az előrehala­dásra ebben az irányban. Nagy, de telje­síthető feladataink vannak. Úgyszintén nyilvánvaló, hogy az országunkban meg­valósuló gazdasági reform és a jugoszláv gazdasági mechanizmus új elvei kedvező feltételeket teremtenek a kooperációhoz. Tudjuk, elvtársak, hogy a jugoszláv kommunisták és minden dolgozó élénken érdeklődik a Szovjetunióban zajló átalakí­tás iránt. Amikor három évvel ezelőtt az átalakí­tás bölcsőjénél álltunk, az alapvető kér­dés az volt, hogyan jussunk el a fejlődés új fokára, milyen erőket hozzunk mozgás­ba. Az átalakítást a jövőbe vivő áttörés­nek, egyszersmind az el nem avuló érté­kekhez, a lenini szocializmuskoncepció­hoz való visszatérésnek tekintjük. Felis­mervén, hogy a társadalom erkölcsi lég­köre sok tekintetben a politikai becsüle­tességen és elvi következetességen, a szavak és tettek összhangján múlik, tárgyilagosan értékeljük önnön múltunkat, őszintén beszélünk a mai problémákról és nehézségekről. Úgy vélem, azok önök közül, akik az utóbbi időben ellátogattak a Szovjetunióba, érezhették, mennyire felélénkült nálunk a társadalmi élet, mi­lyen merészen és újszerűen gondolkod­nak a szovjet emberek. Az átalakítás új dolog, de már van történelme, pontosabban előtörténete. Már magunk mögött tudjuk a helyzet ala­pos elemzését és a fejlesztés stratégiájá­nak kidolgozását. Most áttértünk a mély­reható és átfogó változások szakaszára. Az átalakítás során napirendre került a megújításra érett politikai felépítmény átszervezése is. Azt tervezzük, hogy ala­posan megvitatjuk e kérdést a nyáron sorra kerülő országos pártértekezleten. Gondolkodunk azon, hogyan lehetne job­ban szétválasztani a párt- és az állami szervek funkcióit, hogyan szabadíthat­nánk meg a formalizmustól, hogyan töm­hetnénk meg új élettel a tanácsok munká- - ját, hogyan fejleszthetnénk tovább vá­lasztási rendszerünket, hogyan biztosít­hatnánk a szükséges jogi, gazdasági, morális-politikai feltételeket a népi öni­gazgatás megújításához, hogyan szilár­díthatnánk a jogrendet és a törvényessé­get. Alaposan át kell majd gondolnunk a nemzetiségek közti kapcsolatok fejlesz­tésének kérdését is. Ez az egyik legfonto­sabb és legkényesebb kérdés egy olyan soknemzetiségű államban, mint amilyen a Szovjetunió. Helytelen volna úgy kezel­nünk a nemzetiségi lét és a nemzetiségek közti kapcsolatok kérdéseit, mintha azo­kat egyszer s mindenkorra megoldottuk volna. Vannak e téren nehézségeink. Ezek egy részét a múltból örököltük. Van­nak azonban az idők során újonnan kelet­kező problémák is, olyanok, amelyeket a gazdasági változások, a társadalmi vi­szonyok változásai és az emberek felfo­gásában végbemenő változások idéznek elő. Okvetlenül szükségesnek tartjuk e problémák olyan demokratikus megol­dását, amely megfelel a szovjet népek családjába tartozó minden egyes nép és egész szocialista társadalmunk érdeke­inek. Hangsúlyozni szeretném, hogy a tár­sadalmunkban végbemenő változások szorosan összefüggenek a kommunisták pártjának tevékenységével. Az SZKP kezdeményezte az átalakítást és a szov­jet társadalom fejlődésének jelenlegi áttö­rést jelentő szakaszában politikai élcsa­patszerepe különösen fontos. Meggyőző­désünk szerint a pártnak az előtte álló felelősségteljes feladatokat nem utasítá- sos módszerekkel és adminisztrálással kell megoldania, hanem azáltal, hogy a tömegek élén fog állni a társadalom forradalmi megújításáért küzdő mozgal­mukban. Átalakításunk során, természetesen, saját országunk szükségleteiből indulunk ki, és az átalakítást nem akarjuk valami­lyen univerzális modellnek nyilvánítani, használati utasításnak mindenki számá­ra. Világosan látjuk azonban nemzetközi vonatkozásait is. Hiszen a szocializmus elméletének és gyakorlatának megújulá­sától - a kommunistáknak attól a képes­ségétől, hogy teljes mértékben figyelem­be veszik a világban bekövetkező válto­zásokat - függ az új társadalmi rendszer sorsa, és magának a civilizációnak a jö­vője is. Pártunk és a szovjet nép sziiárdan elhatározta, hogy befejezi az átalakítást és ezzel járul hozzá annak a történelmi feladatnak a megoldásához, amely előtt a kommunista mozgalom és a szocializ­mus minden híve áll.

Next

/
Oldalképek
Tartalom