Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-10 / 33. szám, szerda

A társadalmi valóságból kiindulva A büntetőpolitika átalakításáról Néhány évvel ezelőtt az újságíró­kat még meglepték a vezető igaz­ságügyi dolgozók olyan kijelentései, hogy óvatosabban kell bánni az elő­zetes letartóztatásokkal, nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szabad­ságelvonással nem járó büntetések­re, meg kell gyorsítani a büntetőeljá­rást, főként ha a terhelt (vádlott) előzetes letartóztatásban van .. Napjainkban azonban egyre gyak­rabban hangzanak el a büntetőpoliti­ka lényeges átalakítását, illetve a büntetőjog további humanizálását célzó javaslatok. Megváltozott a büntetőeljárásban részt vevő szervek (nyomozó- és ügyészi, illetve bírósági szervek) gyakorlata is. Szigorúbbá vált még az olyan - a törvényesség szem­pontjából látszólag lényegtelen - kérdés megítélése is, mennyi idő telik el az ítélet kihirdetésétől a kéz­besítéséig. Módosították azt az ér­tékhatárt, amely - a cselekmény társadalmi veszélyességét jellemez­ve - megkülönbözteti a bűncselek­ményt (vétséget) a szabálysértéstől. Korábban, ha az elkövető száz koro­nát (a fiatalkorú 200 koronát) meg­haladó kárt okozott a cselekményé­vel (mondjuk lopással), a tettét már vétségként, azaz bűncselekmény­ként ítélték meg. Jelenleg a szabály- sértést a bűncselekménytől megkü­lönböztető értékhatár 200, illetve a fiatalkorúaknál 400 korona. Ugyan­ez az értékhatár a szocialista tulaj­dont gondatlanul károsító cselekmé­nyeknél ötezer koronáról tízezer ko­ronára emelkedett. Megváltoztak azonban azok az értékhatárok is, amelyek valamely bűntett alapesete és a súlyosabb büntetéssel járó ún. minősített esete között tesznek kü­lönbséget. Mindezek a változások ún. dekri- minalizációs törekvéseket tükröz­nek, melyek korlátozni igyekeznek a bűncselekménnyé (bűntetté vagy vétséggé) minősített magatartás-tí­pusok számát, és minél kevesebb ember elítélésére, bűnözőként való „megbélyegzésére“, szabadságától való megfosztására irányulnak. Dr. Ján Feješ, a CSSZSZK legfőbb ügyésze a büntetőpolitika átalakítá­sa irányairól tartott sajtótájékoztató­ján többek közt egy nemzetközi összehasonlítással is indokolta a dekriminalizációs törekvések idő­szerűségét, amikor elmondta, hogy Csehszlovákiában átlag több elítélt tölti szabadságvesztését a bünte­tésvégrehajtási intézetekben, mint Japánban. Jóllehet, az ilyen adato­kat nem lehet mechanikusan össze­hasonlítani, hiszen az ítélkezési gyakorlatot számtalan társadalmi körülmény (a bűnözés mértéke és szerkezete, a hagyományok, az ál­lampolgári fegyelem állapota stb.) befolyásolja, mégis elgondolkodtató, főként ha figyelembe vesszük Japán népességének számát. Figyelemre méltó ezzel kapcsolatban az is, amit Michal Benőik, az SZSZK Igaz­ságügyminisztériuma Jogi Intézeté­nek igazgatója írt egy szaklapban: „A büntetőeljárásban részt vevő szervek, tevékenységük intenzitásá­nak növelésekor nem mindig teljesí­tik következetesen a minőségi köve­telményeket. Negatívan tükröződik ez a döntéshozatalukban, a differen­ciálás elveinek hiányos alkalmazá­sában. Egyebek közt megnyilvánul abban is, hogy bizonyos szempont­ból előnyben részesítenek egyes szankciókat (pl. a szabadságvesz- tés-büntetését) még az első bünté- nyes személyeknél is... Az apró bűnelkövetés elintézése jogi szabá­lyozásának tartós hiánya, amely le­hetővé tenné más, mint büntetőjogi felelősség érvényesítését, hozzájá­rul a bűnözés ,.gyártásához“ és po- tencionálisan leszűkíti a közbizton­sági, ügyészi, és bírósági szervek lehetőségeit, hogy több időt és fi­gyelmet fordítsanak a komoly, a tény­állás és a jogi megítélés szem­pontjából összetett ügyekre..." A büntetópolitika lényegesebb mó­dosítása tehát elképzelhetetlen a büntetőjogi törvények módosítása, vagy újakkal való helyettesítése nél­kül. A törvény pedig nem csupán elhatározás kérdése. ,,A törvényhozó hatalom nem csi­nálja a törvényt, csak felfedezi és megfogalmazza“ - írta Marx jó száz­évvel ezelőtt. Ezzel tulajdonképpen egy alapvető követelményt fogalma­zott meg a törvényhozás munkájával szemben: a törvényhozó az életből, a nép szemléletéből jogtudatából merítsen. Az olyan törvény ugyanis, amely nem a társadalmi valóságból indul ki, nem képes arra, hogy az emberek magatartásán keresztül befolyásolja a társadalmi viszonyok alakulását, betöltse küldetését. A törvény téves vagy inkább önké­nyes „felfedezésének" következ­ményeire Marx a „Viták a falopási törvényről" c. cikkében mutatott rá (a parlament lopásnak nyilvánította a gallyfa elvitelét és a rőzsesze- dést). „A nép látja a büntetést ott, ahol nincs bűntett, már ezért sem fog bűntettet látni ott, ahol büntetés' van. Azzal, hogy a lopás kategóriáját ott alkalmazzátok, ahol nem szabad alkalmazni, ott is megszépítettétek (a bűntettet, a lopást), ahol alkal­mazni kell“. Ahhoz tehát, hogy a büntetőtörvények bűnözés elleni harcra mozgósítsák a társadalmat- mert hát végül is ez lenne a legfon­tosabb céljuk - szükséges az is, hogy csak olyan cselekményeket nyilvánítson bűntetté, melyeket a nép is bűntettnek lát. Csak így számíthatunk arra, hogy a társada­lom támogatni fogja a bűnüldöző szervek munkáját, hogy az állampol­gárok aktív szerepet vállalnak a bűncselekmények felderítésében. A jövendőbeli büntetópolitika, melynek alapvető irányát már meg­fogalmazta a CSKP KB Elnöksége, teljes összhangban van a törvény- hozás marxi követelményeivel: a „nép bűntettet lát“. A jogrendünk viszont eddig a bűncselekmény két fajtáját „látta“, a bűntettet és a vét­séget, (bár, a bűncselekménynek bűntettre, vétségre és kihágásra va­ló felosztásával szemben már ez is haladás volt). Inkább csak a jogász számára nyilvánvaló a bűntett és a vétség közti különbség, hiszen mindkét bűncselekmény fajta ügyé­ben a bíróság hoz döntést a bűnös­ség és a büntetés kérdésében, és úgy a bűntettért, mint a vétségért is kiszabható szabadságvesztés. A nem jogász társadalom viszont csak a büntetendő cselekményt lát­ta, s azt, hogy elkövetőjét a bíróság ítélte el - a bűntett és a vétség közti különbségnek nem volt számára gyakorlati jelentősége. Mércéül nem szolgálhatott még a cselekmény tár­sadalmi veszélyességével arányban álló büntetés mértéke sem, mivel a társadalomra - az elmélet indoklá­sa szerint - kevésbé veszélyes vét­ség elkövetője olykor súlyosabb büntetést kapott, mint a bűntett elkö­vetője, ami persze összhangban volt a törvénnyel. Azért, hogy a társadalom jelentős része máig nem értette meg a bűn­tett és a vétség közti különbség mibenlétét, hibáztathatnánk a társa­dalom jogi kultúrájának alacsony szintjét, vagy a jogi nevelés hiányos­ságait, ám nem lehet vitás az, hogy inkább a jogászoknak kell a társa­dalmi tudathoz, szemlélethez iga­zodniuk, mint a társadalomnak- kultúrájában és szemléletében- az önmagában ugyan kifinomult, évszázadokig csiszolt, de egyben el is avult, tudálékos jogi fogalmakhoz, jogászi gondolkodásmódhoz. A CSKP KB Elnökségének hatá­rozata szerint tehát megszűnne a vétségek kategóriája, megszűnne a bűncselekményeknek bűntettekre és vétségekre való felosztása. A je­lenlegi vétségeket és számos kisebb társadalmi veszélyességű bűntettet (pl. ittas vezetés), a nemzeti bizottá- gok és más szabálysértési hatósá­gok hatáskörébe utalnának. Ezzel együtt azonban az illetékes szervek megfelelő intézkedéseket hoznak a büntetésvégrehajtási intézetekből szabadulok ún. utógondozására, hogy megakadályozzák visszaesé­süket, a bűnmegelőzés átfogó rend­szerének tökéletesítésére, hiszen a büntetőpolitika átalakításának el­sődleges célja a társadalom foko­zottabb védelme a bűnözéssel szemben. FEKETE MARIAN APRÓHIRDETÉS ■ TAGFELVÉTEL A Csehszlovákiai Magyar Dolgozók Kul­turális Szövetsége Központi Bizottságá­nak Szőttes Népművészeti Együttese tagfelvételt hirdet férfitánckarába, 1988. február 11-én (csütörtökön) 17.00-20.00 óra között a Szőttes próbatermében, (Bratislava, námestie 1. mája 10.). Érdek­lődni a Szőttes irodájában lehet (cím mint fent), személyesen, vagy telefonon az 533 94, 535 17 vagy 528 07-es telefon­számokon. VÁRUNK MINDEN 14-25 ÉV KÖZÖTTI, NÉPMŰVÉSZETET SZERE­TŐ FIÚT!! ÚF-28 KÖSZÖNTŐ ■ Február 10-én ünnepli 65. születésnap­ját a drága jó édesanya, anyós és nagy­mama, özv. Kahölek Istvánné Vajkán (Vojka nad Dunajom). E szép ünnep alkalmából szívből gratulá­lunk, jó egészséget, boldogságot és hosszú, nyugodt életet kívánunk: lányai, fia, menye, veje és unokái. Ú-214 ■ 1988. február 10- én ünnepli 80. szüle­tésnapját a drága édesanya, anyós, nagymama és déd- mama, özv. Purger Júlia Somorján (Šamorín). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­nak, jó egészséget, boldogságot és még hosszú, nyugodt éveket kívánnak: fia: Józsi, menye: Mariska és három unokája: Marika, Józsika és Lacika, unokaveje: Zoli és a két dédunoka, akik sokszor csókolják a dédmamát. Ú-279 ■ 1988 február 10- én tölti be 41. élet­évét a drága jó édesanya, anyós és nagymama, Füsi Magdolna Komáromban (Komárno). E szép ünnep alkal­mából szívből gratu­lálunk, további jó egészséget és hosszú, boldog életet kívánunk sok szeretettel, élettársa, édesanyja, lányai, fia, vejei és unokái: Magdika, Imike, Renáta, akik sokszor csókolják a nagyma­mát. Ú-318 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük drága apukánkat, nagyapát, Vargaestók Bélát Garanyban (Hraň), aki 1988. február 11 -én ünnepli 60. szüle­tésnapját. E szép ünnep alkalmából sze­retettel gratulálunk, kívánunk jó egészsé­get, boldogságot és további hosszú, nyu­godt éveket: felesége, édesanyja, gyermekei: Jo- lánka, Géza, Bélu, veje: Marián, me­nye: Margitka és unokái: Leácska Peti­kével. Ú-337 ■ A legdrágább édesanyának, nagyma­mának, özv. Michalek Juliannának (Jóka - Jelka) születésnapja alkalmából szívből gratu­lálnak: lányai, vejei, fiai, menyei, unokái, uno­kaveje és a kis dédunokák. Ú-466 ■ Február 21 -én és február 10-én ünnep­ük születésnapjukat A brnói Zbrojovka vállalat výškoví üze­me teljesen robotlzált munkahelyen gyártja a traktorok tengelykapcsolójá­hoz tartozó alkatrészeket. Az Itt levő gépsorról, amely három PR/16-P típu­sú robotból, két-két manipulátorból, maró- és fúrógépből valamint négy esztergapadból áll, műszakonként megközelítőleg 180 termék kerül le. A felvételen: Alois Jelinek a szerszám­gép pontosságát állítja be. (Igor Zehl felvétele - ČTK) Zajdó Imre Szilicén (Silica) és fia, Zajdó László Körtvélyesen (Hrušov). Az ünnepeiteket szívből köszöntik: Magda, Jani és a kis Magdika, aki sok­sok puszit küld a drága nagypapának és bátyának. Ú-489 ■ Február 11-én ünnepli 80. születés­napját a legdrágább édesapa, nagyapa, Boros Dezső Rimaszécsen (Rim. Seč). E szép ünnep alkalmából szívből gratulál­nak, erőt, egészséget, boldog életet, nyu­godt öregkort kívánnak: felesége: Irma, fiai: Dezső és Aladár, menyei: Juliska és Valika, unokái Ga­bi, Gyuri és Attila. Ú-490 ■ Február 9-én ün­nepelte 80. születés­napját a drága édes­anya, anyós, nagy­mama és dédmama, özv. Zsóka Istvánné Vendégen (Hosťovce). E kedves ünnep al­kalmából szívük meleg szeretetével kö­szöntik, és további jó erőt, egészséget, nyugodt, békés életet kívánnak: lánya: Jolánka, fiai: Pista, Jancsi, veje, menye, unokái, unokavejei, unokame­nyei és dédunokái, akik sokszor csó­kolják a dédikét. Ú-534 ■ Házasságkötésük 50. évfordulója al­kalmából jó egészséget és hosszan tartó, boldog, békés öregkort kívánnak: Nyitrai Ferencnek és Nyitrai Rozáliának (Bruty). Fiuk: Jani, lányaik: Gizi és Erzsi, me­nyük: Vali, vejeik: Jancsi, Józsi, vala­mint unokáik: Marianna, Alica, Janika, Norbert, Kinga, Réka. Ú-554 ■ 1988. február 6-án ünnepelte 60. szü­letésnapját édesapánk, Kósa Károly Nagytúron (Veľké Túrovce). E szép ünnep alkalmából nagyon jó egészséget és hosszan tartó, boldog éle­tet kívánnak: fiai; Tibi, Karcsi, menyei: Ilonka, Marika és unokái: Tibiké, Csabika, Lenke és Karolko. Ú-561 ■ Fájó szívvel mon­dunk köszönetét minden kedves ro­konnak, jó barátnak, a polgári ügyek tes­tületének, a helyi pártszervezetnek, az efsz dolgozóinak és mindazoknak, akik 1987. november 24­én elkísérték utolsó útjára a felsóvályi (Vyšné Valice) temetőbe a felejthetetlen férjet, édesapát és nagyapát, Bárdos Barnabást, akit a kegyetlen halál életének 53. évé­ben, hosszú betegség után ragadott ki szerettei köréből Köszönjük a szép bú­csúbeszédet, részvétnyilvánításokat, a sok virágot és koszorút, melyekkel eny­híteni igyekeztek mély fájdalmunkat A gyászoló család Ú-537 ■ Megtört szívvel és mély fájdalommal mondunk köszönetét minden kedves ro­konnak, ismerősnek, jó barátnak, munka­társnak, a falu lako­_________ sainak, akik 1988 ja nuár 26-án elkísérték utolsó útjára a to- mášikovói temetőbe a felejthetetlen test­vért, sógort, nagybácsit, Páleník Szilvesztert, akit a kegyetlen halál 37 éves korában, búcsúszó nélkül, tragikus körülmények között ragadott ki szerettei köréből. Kö­szönjük a sok szép virágot, koszorút, őszinte részvétnyilvánítást, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Jóságát és szeretetét örökké őrzi: a gyászoló család. Ú-555 ■ Megtört szívvel, mély fájdalommal és könnyes szemmel mondunk köszönetét minden kedves ro­konnak, szomszéd­nak, munkatársnak, ismerősnek, jó ba­rátnak, a falu lakosainak, és mindazok­nak, akik 1988. január 19-én elkísérték utolsó útjára a sókszelócei (Selice) teme­tőbe a drága jó férjet, édesapát, nagy­apát, apóst, Bodor Istvánt, akit a kegyetlen halál 54 éves korában, rövid, súlyos betegség után ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok szép koszorút, virágot, melyekkel enyhíteni igyekeztek soha el nem múló fájdalmun­kat. Jóságát és szeretetét örökké őrző: gyászoló felesége: Ilonka, fia: Róbert, leánya, Magda, menye: Mária, veje: Pityu és két kis unokája: Anettka és Robika. Ú-557 AJ*, <W> MEGEMLÉKEZÉS \y Az idő múlik, de a fájdalom örökre megmarad. Könnyes szemmel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a drága jó férjre, apára, apósra, nagyapára, testvérre, sógorra, Házi Zoltánra (Vásárút - Trhové Mýto), akit a kegyetlen halál 1987. február 10-én, 53. életévében ragadott ki szeret­tei köréből. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pilla­natot ezen a szomorú, első évfordulón. Emlékét, jóságát és szeretetét örökre szi­vünkbe zártuk. A gyászoló család Ú-229 ■ Bármerre visz utunk, szemünkben könny, szívünkben fájdalom, mert nagyon hiányzik a szerető feleség, édesanya és anyós, Virág Ferencné (Udvard - Dvory n/Ž.), akit a kegyetlen halál 1983. február 10-én ragadott ki szerettei köréből. Akik ismer­ték és szerették, emlékezzenek rá szere­tettel ezen a nagyon szomorú, ötödik évfordulón. Emlékét örökké őrzi: férje, lánya, veje. Ú-361 ■ Életünk legszo­morúbb napja marad 1983. február 10. amikor 47 éves ko­rában eltávozott szerettei köréből a drága jó férj, édes­apa, após és nagy­apa, id. Ravasz Tibor (Felsőpatony-Rét - Horná Potôň-Lúky). Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly szomorú, ötödik évfor­dulón. örökké gyászoló családja Ú-402 ■ Megtört szívvel és soha el nem múló szeretettel emlékezünk a felejthetetlen férjre, gondos édesapára, nagyapára, id. Benkovics Jánosra, (Libád - Lubá), akinek 1985. február 4-én 72 éves korá­ban szűnt meg dobogni szerető szíve. Akik még őrzik emlékét, szenteljenek neki egy néma pillanatot ezen a számunkra oly szomorú évfordulón. Emlékét őrző: felesége, gyermekei és unokái. Ú-501 ■ Fájó szívvel emlé­kezünk a szeretett édesanyára, Vendégh Rozáliára (Csilizradvány - Čil. Radvaň), aki rövid, súlyos be­tegség után, 1987. február 3-án távozott örökre szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, első évfordulón. Férje, fiai, menyei és unokái Ú-526 ■ Fájdalomtól meg­tört szívvel és köny- nyes szemmel emlé­kezünk a felejthetet­len, drága jó fele­ségre, édesanyára, nagymamára, déd- mamára, Valasek Béláné Boros Juliannára (Felbár - Horný Bar), akit a halál 1983. február 9-én ragadott ki szerettei köréből. Akik ismerték és szeret­ték, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a szomorú, ötödik évfor­dulón. A gyászoló család ü-529 ■ 1978. február 8- án örökre eltávozott szerettei köréből Sipos Jenő (Bajtava). Akik ismerték és szerették, emlékez­zenek rá ezen a szo­morú, tizedik évfor­dulón. Gyászoló felesége, gyermekei család­jukkal Ú-553 ■ Fájó szívvel emlékezünk a szeretett férjre, édesapára, Veres Antal mérnökre (Milanovce-Strekov), halálának első évfordulóján, aki 1987. február 11 -ón búcsúszó nélkül távozott el közülünk. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlékének egy néma pilla­natot. Emléke mindig velünk marad: felesége és gyermekei. Ú-559

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom