Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-08 / 31. szám, hétfő
A gazdasági mechanizmus átalakításáról Rudolf Rohlíček válaszai a Rudé právo és a Pravda olvasóinak kérdéseire A CSKP Központi Bizottságának 7. ülése határozatot fogadott el a CSSZSZK gazdasági mechanizmusának komplex átalakításáról, melynek közlése nagy társadalmi visszhangot keltett, mert konkrétan fogalmazta meg az előttünk álló feladatokat. A Rudé právo és a Pravda szerkesztősége a nagy érdeklődésre való tekintettel távolsági sajtókonferenciát szervezett, melynek keretében Rudolf Rohlíček elvtárs, a szövetségi kormány első alelnöke, a népgazdaság tervszerű irányításának kérdéseivel foglalkozó kormánybizottság elnöke válaszolt az olvasók kérdéseire. A lehetőséget összesen 357 olvasó használta ki, s a Rudé právo és a Pravda január 22-én és 28-án, valamint február 4-én három folytatásban közölte a közérdeklődést legjobban kifejező kérdésekre adott válaszokat. Az alábbiakban kérdéskörök szerint csoportosítva foglaljuk össze Rudolf Rohlíček válaszait. HOGYAN VALÓSUL MEG A KÉTFOKOZATÚ IRÁNYÍTÁS BEVEZETÉSE ÉS MIT VÁRUNK TŐLE?- A gazdasági mechanizmus átalakítása egy minőségileg új irányítási rendszer bevezetését is jelenti, melynek keretében az irányítás egész tengelyében megváltoznak a munkamódszerek, a hatáskörök, s módosul az irányítás egész szervezeti felépítése. Ami a termelési-műszaki, kutatási és kereskedelmi alap kétfokozatú irányításához igazodó szervezeti átalakítását illeti, ennek alapelveit és programját már meghatároztuk. A szövetségi kormány a legközelebbi napokban hagyja jóvá az erre vonatkozó kötelező utasításokat, s maga az átszervezés két szakaszban valósul meg az 1988-as és 1989-es években. Az idén javaslatot dolgozunk ki a központi szervek új szervezeti felépítésére, ezek feladataira és hatáskörére is. Ezzel kapcsolatban számolni kell a központi hatósági szervek számának és az itt foglalkoztatott dolgozók létszámának csökkenésével. A létszámcsökkentés kérdésében természetesen megkülönböztetett módon kell eljárni, figyelembe véve az egyes szervek új feladatait és szerepét. Az adott feltételek és összefüggések részletes elemzése nélkül tehát ma még nem lehet meghatározni a létszámcsökkentés szükséges százalékarányát, de az tény, hogy nem lehet szó csupán néhány százalékot kitevő, szimbolikus csökkentésről. E kérdéssel összefüggésben megfelelő programot dolgozunk ki a felszabaduló dolgozók célszerű elhelyezésére. A gazdaság új irányítási módszereire való áttérés szükségessé teszi a közvetlen, két fokozatú irányítás bevezetését, ami az eddigi közbeeső láncszemek, a vezérigazgatóságok megszüntetésével jár. A vállalati szféra új szervezeti felépítésére vonatkozó javaslatokat országos viszonylatban legkésőbb ez év júniusáig el kell bírálni, s meg kell határozni a végrehajtási határidőket. Azzal számolunk, hogy azok a szervezetek, amelyeknél az erre vonatkozó javaslatokat megfelelően kidolgozták, már 1988. július 1-től állami vállalatokká alakulhatnak át. A bonyolultabb, például ágazatközi rendezést igényelő javaslatok megvalósítására 1989-ben kerülhet sor. A megszüntetésre kerülő vezérigazgatóságok dolgozói olyan területeken kapcsolódhatnak be majd a munkafolyamatokba, ahol teljes mértékben hasznosíthatják képességeiket és tapasztalataikat. A funkcionális központi szervek átszervezése fokozatosan fog megvalósulni, olyan ütemben és mértékben, ahogy az új gazdasági mechanizmus gyakorlattá válik, s amilyen mértékben elmélyül az ágazati szervek funkcionális jellegű tevékenysége. Egyes intézkedések az átalakításra vonatkozó irányelvekkel összhangban már az idén sorra kerülnek, a továbbiak pedig az ötéves tervidőszak végéig valósulnak meg. A CSKP Központi Bizottságának határozata alapján a szövetségi kormány a legközelebbi napokban hagyja jóvá a gazdasági mechanizmus komplex átalakítására vonatkozó irányelveket, s azzal számolunk, hogy ezeket az irányelveket még ez év februárjában közölni fogjuk. fr különösen jelentős konkrét intézkedések közé tartozik a gazdálkodó szervezetek önállóságának és felelősségének növelését célzó komplex kísérlet fokozatos kiszélesítése, valamint az új irányítási rendszer egyes elemeinek érvényesítése az egész gazdaságban, vagy annak egyes ágazataiban. A GAZDASÁGI EGYENSÚLY PROBLÉMÁI, TERMÉKMINŐSÉG, BERUHÁZÁSOK- A gazdasági mechanizmus átalakítása a gazdasági egyensúly fokozatos felújítása érdekében megfelelő változásokat tesz szükségessé a szállítói-megrendelői kapcsolatok területén. A szocialista vállalkozás feltételeinek kiszélesítése alapvető fordulathoz vezet majd a szállítók és megrendelők kölcsönös viszonyaiban, akik az eddiginél sokkal határozottabban járnak majd el a szállítási feltételekre vonatkozó szerződések kidolgozásában, elfogadásában és a vállalati kötelezettségek teljesítésében. A szükségletek és források között tapasztalt eddigi ellentmondások elsősorban a gazdaság extenzív jellegű fejlődéséből következtek. A tervezés és a mérlegelosztás eddigi módszere is hozzájárult az egyensúlyi hiányok fokozódásához. A gazdálkodó szervezetek többsége a tényleges szükségletet jóval nagyobb mennyiségben meghaladó igényeket támaszt az anyag- és energiaellátással, valamint a beruházási keretekkel szemben, s nemcsak azért, hogy biztosítsák magukat olyan esetekre, amikor ezekből hiány mutatkozik, hanem azért is, mert előre tudják, hogy a központi szerv úgyis csökkenteni fogja az igényléseket. A szövetségi kormány a tervidőszak hátralevő éveiben konkrét szervezési és tárgyi intézkedésekkel fogja elősegíteni a gazdaság egyensúlyi helyzetének a javítását, részben a költségvetési források fel- használásában rejlő lehetőségek, valamint a hitelpolitika útján, részben pedig az egyes ágazatok megkülönböztetett fejlesztésével. A továbbiakban a gazdasági mechanizmusnak kell hatnia abban az irányban, hogy megoldódjanak a források és szükségletek közti ellentmondások, s kialakuljon az általános egyensúlyi helyzet a gazdaság fejlődésében. Az új feltételek között a gazdálkodó szervezetek érdeke arra fog irányulni, hogy csökkentsék a ráfordítási költségeket és növeljék a nyereséget. Ez csökkenteni fogja a szállítókkal szemben támasztott igényeket, ugyanakkor alapvetően megnövekszik a szállítók felelőssége is a szállított termékek minőségéért és a szerződéses fegyelem megtartásáért. Egyes esetekben az állam továbbra is kézben fogja tartani a stratégiai jelentőségű nyers- és alapanyagok, tartósan hiánycikknek minősülő termékek elosztását, különösen az átalakítás kezdeti szakaszában, s átmeneti jelleggel, miközben a központi elosztású anyagok köre fokozatosan csökkenni fog. Ami a termékek minőségét illeti, már több éve érvényesülnek a rossz minőségű termelést sújtó bírságok, de kevés hatékonysággal. Az 1988- as évtől kezdve költségvetési befizetések formájában új szankciók is érvényesülni fognak. Központilag fogjuk meghatározni a termékek és szolgáltatások minőségi színvonalával szemben támasztott követelményeket, figyelembe véve a növekvő társadalmi szükségleteket, és fokozni fogjuk a szervezetek anyagi érdekeltségét a termelés minőségi színvonalának emelésében. Mindez nagyobb igényeket támaszt a vállalati ellenőrzés, valamint az állami minőségvizsgáló intézetek munkájával szemben. Ma már azonban a termelés minőségi színvonaláról nem lehet csupán adminisztratív intézkedésekkel gondoskodni, bármilyen jók is azok. Az új gazdasági mechanizmusnak kell kialakítania olyan feltételeket, hogy a vállalatnak és a vállalati kollektívának közvetlen érdeke fűződjön a termelés minőségi színvonalának emeléséhez, s ne legyen kifizetődő az alacsony színvonalú, nehezen értékesíthető termékek gyártása. A gazdasági egyensúly kérdésével szorosan összefügg a beruházáspolitika. A gazdálkodó szervezetek saját hatáskörükben, saját felelősségükre és saját forrásaikból fognak gondoskodni a beruházásokról, amihez bankhiteleket is igénybe vehetnek. A befejezetlen beruházások aránytalanul nagy terjedelme tehát elsősorban a gazdálkodó szervezeteket fogja terhelni, amelyeknek ezért arra kell törekedniük, hogy minél gyorsabban befejezzék az egyes akciókat, s az új üzemegységekben mielőbb beinduljon a gazdaságos, hatékony termelés. Természetesen a központi szervek is hatást fognak gyakorolni a beruházásokra, főleg az állami fejlesztési programok megvalósítása terén, valamint a legújabb tudományos-kutatási eredmények gyors hasznosítása érdekében. Mindez arra fog irányulni, hogy a 9. ötéves tervidőszakban alapvetően megváltozzon a helyzet a beruházások területén. ÖNFINANSZÍROZÁS, ÁRPOLITIKA, GAZDASÁGI SZABÁLYOZÓK- Az új gazdasági mechanizmusban egyaránt megnövekszik a gazdálkodó szervezetek önállósága és az elért eredményekért viselt gazdasági felelőssége. Emellett továbbra is az állami terv lesz az irányítás alapvető eszköze. A komplex állami terv tartalmazni fogja a különböző ágazatok, szakágazatok és termékek fejlesztési és korlátozási programjait, valamint a szerkezeti átalakításra vonatkozó irányzatokat. E programok megvalósításáról részben közvetlen, címre szóló feladatok meghatározásával, részben gazdasági módszerekkel fogunk gondoskodni. Ezen kívül az új gazdasági mechanizmus széles teret biztosít a gazdálkodó szervezetek szocialista vállalkozásának kibontakoztatásához, arra fogja ösztönözni őket, hogy állandóan tökéletesítsék termékeik és szolgáltatásaik színvonalát, s gondoskodjanak saját technológiai eljárásaik minőségi fejlesztéséről is. A bevezetésre kerülő irányítási rendszer hatékonyságának egyik alapvető feltétele, hogy egészséges verseny bontakozzon ki a gazdálkodó szervezetek között. Ez a verseny azonban különbözni fog az eddigi, többnyire formális jellegű versenyektől, mert az egységes gazdasági normatívumok és szabályok érvényesülése mellett elért, objektív gazdasági eredmények összehasonlítására fog vonatkozni. Ebben a versenyben az lesz a győztes, aki kedvezőbb szállítási határidőt tud biztosítani, előnyösebb áron, jobb termékválasztékot tud felkínálni, s a szervizellátásról is gondoskodik. Tehát körülbelül olyan versenyről van szó, mint amilyent termelőink most is folytatnak a külső piacokon a külföldi konkurenciával. Ahhoz azonban, hogy egy ilyen verseny kibontakozzon, meg kell teremteni a feltételeket, többek között egyes termelési-gazdasági egységek monopolhelyzetének felszámolásával, s a gazdálkozdó szervezetek nyitottabb külkereskedelmi tevékenységével. Az előbbiekkel szorosan összefügg az árképzés kérdése. Ezen a területen az átalakítás fő célja arra irányul, hogy az ár minél megbízhatóbban fejezze ki a társadalmilag szükséges munkaráfordítási költségeket, összhangban legyen az adott termék használati értékével és keresletével, valamint a világpiaci árakkal. Mai árainkról mindezt nem mondhatjuk el, mert ezek olyan tényleges költségeket tükröznek, amelyek hatékonysága nem mindig kielégítő. A nagykereskedelmi és a felvásárlási árak objektivizálását a jövő év január elsejére készítjük elő. Az új árak pontosabban kifejezik majd termelésünk átlagos költségeit. Ezzel kapcsolatban a kiskereskedelmi árak változtatásával nem számolunk. A nagykereskedelmi árváltozások következményeit forgalmi adóval, illetve költségvetési dotációkkal fogjuk az érvényes kiskereskedelmi árakkal szemben kiegyenlíteni. A nagykereskedelmi és a felvásárlási árak időszerűsítése a továbbiakban folyamatos lesz, amire a kormány még ebben az évben külön programot fog elfogadni. Az állam továbbra is tervszerűen fogja az árfejlődést szabályozni. A népgazdaság számára legfontosabb nyersanyagok és termékek árát, amelyek meghatározó szerepet fognak játszani a többi termék árképzésénél, az árfejlesztési terv fogja meghatározni. Központilag lesznek meghatározva az árképzés kötelező szabályai, s ezek megtartását az illetékes szervek szigorúan ellenőrizni fogják. Hangsúlyozni kell azonban, hogy a keresleti és kínálati viszonyok kiegyenlítődésétől függően, s a vállalati szférában kibontakozó verseny elősegítése érdekében növekedni fog a szerződéses, szabad árak képzésének a lehetősége, s mérséklődni fognak az állami beavatkozások. Az előbbiekhez tartozik az is, hogy az önálló elszámolással és az önfinanszírozással összefüggésben fokozatosan megszüntetjük az állami költségvetésből folyósított, főleg a veszteséges termelés kiegyenlítésére kifizetett, indokolatlan dotációkat. Továbbra is megmaradnak azonban bizonyos céldotációk az állami fejlesztési programok megvalósítására, az ökológiai beruházásokra, a tudományos-műszaki fejlesztés céljainak megvalósítására, a dolgozók szakmai átképzésére stb. Akik a versenyben nem tudnak majd helytállni, azok nehéz pénzügyi helyzetbe kerülnek. Ha fizetés- képtelenné válik valamilyen vállalat, akkor az alapító nyújthat segítséget konszolidációs program kidolgozásával, a termelési program megváltoztatásával, káderintézkedésekkel stb., rendkívüli esetekben pedig a vállalat felszámolására is sor kerülhet. Ez a felszámolás azonban nem a kapitalista társadalomra jellemző formában megy végbe, ilyen esetekben is érvényesek lesznek a lakosság szociális biztonságait garantáló csehszlovák törvények. VÁLTOZÁSOK A MUNKA BÉREZÉSÉBEN- A gazdasági mechanizmus átalakításának alapvető céljai közé tartozik a dolgozók anyagi érdekeltségének az elmélyítése az elért konkrét munkaeredmények függvényében. A munkabér meghatározásánál továbbra is az egyes tarifaosztályokba való besorolás lesz a mérvadó, a dolgozók szakképzettsége, politikai és erkölcsi tulajdonságai, gyakorlati jártassága, valamint az adott munkatevékenység követelményei szerint. A bérpreferenciák terjedelmét bizonyos ménékben korlátozni fogjuk, de az egyes ágazatokban és szakágazatokban érvényes bértarifák között továbbra is lesznek különbségek, ezek társadalmi jelentőségétől és egyéb sajátosságaitól függően. Ez azzal is összefügg, hogy a munkabér nemcsak az elvégzett munka javadalmazására szolgál, hanem bizonyos mértékben a munkaerő célszerű elosztására is hatást kell gyakorolnia. Megnövekszik azonban a vállalatok hatásköre a dolgozók értékelésében. Az 1988-tól érvényes új feltételek a vállalatok számára lehetővé teszik, hogy a munka eredményei alapján jobban megkülönböztessék az egyes dolgozók és kollektívák keresetét. A dolgozók nyereségben való érdekeltségét az is növelni fogja, hogy a nyereségből származtatott mozgóbér aránya a teljes keresetben a jelenlegi 1,5-3 százalékról ennek körülbelül a háromszorosára, vagyis 7-10 százalékra növekszik. Ez a részarány a 9. ötéves tervidőszak folyamán tovább fog növekedni. Az 1988-as évtől kezdve a mozgóbérek (prémiumok, jutalmak, személyi értékelésből eredő bértételek stb.) kifizetése teljes mértékben a vállalatok hatáskörébe tartozik. Ebben a munka konkrét eredményeiből, nem pedig az adott munkatevékenységből kell kiindulni. Ez lehetővé teszi, hogy nagyobb különbségek legyenek az átlagos és az átlagon felüli dolgozók keresetei között, s hogy a hanyagul és lustán dolgozók ne jussanak meg nem érdemelt előnyökhöz. A KÁDERPOLITIKÁRÓL- A káderek felkészítése a gazdasági mechanizmus átalakításának egyik legfontosabb követelménye. Már most is működik az a rendszer, amely a vezető beosztású gazdasági dolgozók szakmai felkészültségének emelésére szolgál. Elsősorban a miniszterhelyettesek, a minisztériumi osztályvezetők, a vezérigazgatók és helyetteseik, valamint egyes vállalati és üzemi igazgatók szakoktatásáról van szó. Az új irányítási rendszer elsajátításának számos tanulmányi formáját készítjük elő a politikai, a közgazdasági, a jogi és egyéb művelődés minden területén, s nagy figyelmet fordítunk a tapasztalatcserék szervezésére is a progresszív irányítási és gazdálkodási módszerek alkalmazásában. Bevezetjük az új gazdasági mechanizmus tantárgyként való oktatását is a közép- és a főiskolákon. Emellett nagy jelentőséget tulajdonítunk annak a munkának is, amit a televízió, a rádió és a sajtó fejt ki ezen a téren. Ami a káderek kiválasztását és megbízatását illeti, az erre vonatkozó javaslatoknak elsősorban pályázatokból kell kiindulniuk, amelyek keretében komplex módon kell elbírálni a jelölteket. A CSKP KB 7. ülése fontos határozatot fogadott el a káderpolitika színvonalának emeléséről. A kiválasztás objektivitását az fogja alátámasztani, hogy erre nemcsak írásbeli dokumentumok alapján kerül sor, hanem a jelöltek eddigi konkrét munkaeredményeit is figyelembe veszik, valamint azt is, hogy milyen elképzeléseik vannak az igazgatásukra bízandó szervezet további fejlődésével kapcsolatban. A vezető dolgozók választásának a gyakorlatával azt kell majd elérni, hogy a jelöltek minősítése az egész dolgozókollektíva részvételével történjen, s ne kapjanak helyet a jelölés szubjektív módszerei. A választásra nagy hatást fog gyakorolni az a körülmény, hogy az önfinanszírozás, a nagyobb önállóság és az önálló elszámolás feltételei között a dolgozóknak objektív érdekük fűződik olyan vezető kiválasztásához, aki képes lesz megbirkózni az irányítás új, igényesebb módszereivel, s úgy tudja vezetni a vállalatot, hogy az a lehető legjobban kielégítse a dolgozókollektíva érdekeit. Hangsúlyozni kell, hogy a dolgozók nem fognak ,,vakon“ választani, hiszen azok közül válogathatnak majd, akik az 1988-1990-es években, az átalakítás előkészítő szakaszában saját gyakorlati tevékenységükkel bizonyították, hogy egyetértenek az átalakítással, támogatják a kitűzött célok megvalósítását, s az új feltételek között is képesek dolgozni. Nem elég azonban csak a kiválasztásra összpontosítani a figyelmet. Segítségben kell részesíteni az olyan dolgozók felkészülését is, akiknél adva vannak a feltételek felelős vezetői munkakörök betöltésére. Idejében kell őket kiválasztani, s lehetővé tenni számukra a szükséges szakképzettség elérését, az irányítási tevékenység különböző fokozatainak a megismerését. A vezető dolgozóknak - kommunistáknak és pártonkívülieknek - becsületes, nyílt, progresszív viselkedéssel kell kiérdemelniük a természetes tekintélyt a dolgozók körében. A vezető gazdasági dolgozókkal szemben támasztott követelmények között kiemelt szerepe van a szocializmus ügye iránti elkötelezettségnek, a magas erkölcsi színvonalnak, a szakképzettségnek, a szocialista vállalkozói szellemnek, az emberekkel folytatott munkára való alkalmasságnak, valamint az olyan személyi tulajdonságoknak, amilyeneket napjaink tudományos-műszaki haladása, s a hatékonyság növelésére irányuló törekvés követel meg. E követelményekkel összhangban továbbra is érvényesülni fog a párt vezető szerepe a vezető dolgozók kiválasztásában.
