Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-01 / 25. szám, hétfő

Bohumil Rázl, a csehszlovák válogatott edzője derűlátó A sífutók kellemes meglepetést szerezhetnek A calgaryi téli olimpiai játékokra készülő többi csehszlovák sportolóhoz hasonlóan a férfi sífutók sem pihennek ezekben a napokban. Annak ellenére, hogy a hazai sportszövetség vezetése az éremlatolgatásnál nem számolt velük, ez nem jelenti azt, hogy az év legjelentősebb sportrendezvényén az ö szerepük csak a részvételre korlátozódna. Sót... A legutóbbi eredmények azt mutatták, hogy esetleg kellemes meglepetésről gondoskod­hatnak. Három évvel ezelőtt Benc ötödik lett a seefeldi világbaj­nokságon, tavaly az oberstdorfi világversenyen közvetlen dobo­góközeiben végzett a Švarida, Bečváŕ, Lisičan, Benc összetételű váltó, ami jelzi, hogy versenyzőink az ötkarikás játékokon is előkelő helyért lehetnek harcban. Hasonló véleményen van Bohumil Rázl, a válogatott edzője is.-Az olimpiai fel­készülés során elég sokszor kellett im­provizálnunk az Eu­rópa-szerte tapasz­talható hóhiány mi­att. Még szerencse, hogy a Csorba-tói sportközpontban ki­tűnőek voltak a kö­rülmények. ez volt azon kevés helyek egyike, ahol versenyezni és edzeni is lehetett.- Sok gondot okozott a nevezés?- Švanda, Benc. Korunka, Nyč és Lisi­čan esetében biztos voltam a dolgomban, csupán az okozott fejtörést, vajon a fiatal Petráseknek vagy a rutinos és tapasztalt Bečvámak szavazzak-e bizalmat A Csorba-tón rendezett két Világ Ku­pa-viadalon a hazai sífutók kellemesen meglepték a szakvezetést. Švanda és Korunka a 15 kilométeres távon értékes VK-pontokat szerzett, a váltó ráadásul a harmadik helyen ért célba. Magát a mestert is meglepte az eredmény, hi­szen a fiúk teljes edzésből álltak rajthoz, különösebb formacsiszolás nélkül...- Nem számítottunk arra, hogy ver­senyzőink ilyen jól helytállnak. A formát az olimpiára időzítjük, nem szeretnénk semmit elsietni. Ebben a sportágban sok-sok apróság közrejátszik abban, vajon a síelő jól felké­szül-e, a korcsolyázó és a klasszikus stílus is körültekintően, ésszerűen meg­választott edzésmódszert igényel. Van, akinek ez felel meg, másnak megint amaz. A váltófutásban a korcsolyázó stí­lussal többet foglalkozó Nyč és Korunka például meglepett kitűnő klasszikus tech­nikájával. Érdekes, hogy egy nappal előt­te Korunka a Siitonen-lépéssel megtett versenyen 15., Švanda 9. lett. A népszerű sárga lapok ÚJ SZÚ 1988. II. 1.' A versenysport világában nem éppen dicsőség sárga lapot kapni. Akinek rend­szeresen felmutatják az első fokú figyel­meztetést jelentő kártyát, azt bizony rövi- debb-hosszabb időre eltiltják a verseny­zéstől. Okkal-joggal... Ám, mi most olyan sárga lapokról szólunk, amelyeket egyáltalán nem kell szégyellni, sőt, gazdáik hamar népszerű­séget szereztek lakóhelyükön, szúkebb ismeretségi körükben. Ugyanis bebizo­nyították, hogy a sportról nem csak be­szélnek. Az NDK-ban 1960 óta működik az az olimpiai gondolat előmozdítására alakult társaság, amelynek az a célja, hogy meg­felelő eszközökkel - írásokkal és emléke­zésekkel - a lakosság körében terjessze az olimpiai eszmét és egyúttal anyagilag is támogassa az NDK olimpiai csapatát. Ezzel egyidejűleg a társaság azt a célt tűzte ki, hogy az NDK minél több állam­polgárát ösztönözze a rendszeres sporto­lásra. A társaság tagjai és a sportújságírók 1986 tavaszán azzal a közös tervvel álltak elő, hogy nagyszabású sport-tárgysorsjá- tékokat kell szervezni, összekapcsolva a sport népszerűsílésével. A vállalkozás­nak ez volt a jelszava: Szíved a sporté - és ez a szív olyan erős, mint a fa! A jelszó közzététele után az NDK vala­mennyi postahivatalában és újságárusá­nál már meg lehetett vásárolni azokat a sárga lapokat, amelyek mindegyikén három fa volt látható 100-100 „levél­szívvel“. AZ egyik fa jelképezte a kitar­tást, a másik a mozgékonyságot, a har­madik pedig az erőt. Aki két márkáért vásárolt egy ilyen sárga lapot, már be is írhatta a levél-szívbe saját sportteljesít­ményét. A szervezés a kitöltés megköny- nyítése céljából azt ajánlották, hogy aki tíz percet tornászott, az jegyezzen be a szív­levélbe egy G betűt (Gymnastík), a futá­sért egy L betűt (Laufen), az úszásért egy S betűt (Schwimmen), az erőedzésért egy K betűt (Krafttraining). De nemcsak az ismert sportmozgások kezdőbetűit lehe­tett felírni a levél szívbe, hanem minden más megerőltető fizikai tevékenységet, így például a kerti munkát, a favágást, sőt még a táncolást ts. A lényeg az, hogy az illető derekasan megizzadjon a sport, a munka, vagy a szórakozás eredménye­ként. Felmerül a kérdés: ki ellenőrizte mind­ezt? Erre ezt felelte Heinz Dietrich, a tár­saság főtitkára és a sport-tárgysorsjáték ,,atyja“: - Nincs szükségünk ellenőrzésre és szigorú előírásokra. Mindenki a maga edzője és a maga bírája. Aki úgy tölti ki a szív-levelet, hogy nem űzött semmiféle sportot, az önmagát csapja be, mert nem járul hozzá saját egészségének és jó közérzetének növeléséhez. Ez a nagy közösségi vállalkozás több mint egy éven keresztül szórakoztatta a családokat, a munkaközösségeket és a szabadságukat élvező üdülőket. És amikor az NFK 8. torna- és sportünne­pén, 1987 nyarán Lipcsében megvonták a rendkívüli népszerű vállalkozás mérle­gét, kiderült, hogy mintegy 500 000 sárga lapot vásároltak és annak nagy részét vissza is küldték a társaság központjába, így tehát tízezrek kapcsolódtak bele ebbe a tényleges sporttevékenységet jelentő mozgalomba. Sok helyen a családok valóságos ver­senyt vívtak egymással, hogy melyikük tud több szív-levelet kitölteni. így például a berlini Krehahn család büszkén közölte, hogy Peter fiúk 12, Thomas pedig 11, anyjuk 6, apjuk pedig 9 sárga lapot küldött be. A Thiel család Lipcséből 29 lapot töltött ki. A 75 éves Heinz Hering 52 ezer kilométert kerékpározott, Gojko Mitics, a népszerű filmszínész pedig elmondotta, hogy szíve egész életében a sportért dobogott. Ha egy napja sport nélkül múlik el, akkor azt elveszettnek tekinti. Minden este legalább 5km-t kocog. Azután kö­vetkeznek a korlát- és nyújtógyakorlatok. A lipcsei ünnepi sporthét keretében 1987 júliusában sorsolták ki a tárgynyere­ményeket. A főnyereményeket egy haté­ves kislány és három olimpiai aranyérmes nyerte. A dessaui vagongyár egy 40 éves munkása kabinjegyet nyert egzotikus ten­geri utazásra. A nyeremények között vol­tak sporteszközök, kempingfelszerelések, csónakok, kerékpárok. Végső soron - akár nyert valaki a sorsjátékon, akár nem - az egész vállalkozás a tömegspor­tot szolgálta és elérte legfőbb célját. Ne­vezetesen, hogy vonzó formákkal sportra és szórakozásra buzdítsa a tömegeket. (M. K.) Ladislav Švanda úgy érzi, még van mit javítania:- Az első körben még úgy ahogy bír­tam az iramot, a másodikban már mindent bele kellett adnom. A formám még nem az igazi... Hasonlóan vélekedett a csehszlovák kollektíva többi tagja is. Az edző, ameny- nyiben az idő és a lehetőségek megenge­dik, továbbra is kísérletezik, hogy megta­lálja a váltó optimális összetételét. Ezért sorolta Bencet és Lisičant a második stafétába Buchtához, aki fiatal kora elle­nére mindenkit meglepett nagyszerű tel­jesítményével, küzdeni akarásával.- Hiszem, hogy azok a fiúk, akik lehe­tőséget kapnak majd az olimpiai váltóban, maximális teljesítményt nyújtanak. Švan­da. Korunka és Benc felől nincsenek kétségeim, a negyedik embert illetően azonban még nem tudok dönteni. A Csorba-tói versenyek jelezték, hogy a csehszlovák sífutók még nem teljesen estek át az időnként jelentkező válságon, ami egyrészt érthető is.- Mint előbb mondtam, mindent egy lapra tettünk föl - az olimpiára. Aki ott jó napot fog ki, annak öröm lesz majd a ver­seny. ellenkező esetben viszont kínszen­vedés magának a versenyzőnek, a szak­vezetésnek és a szurkolótábornak is - jel­lemezte a helyzetet Bohuslav Rázl. A sífutók mesterének - a többi síedzö- höz hasonlóan - legfőbb óhaja, hogy végre elegendő hó legyen, mert csak a kitűnő körülmények biztosíthatják a jó felkészülést s ez pedig a sikert. Igaz, a calgaryi pályák nem ugyanolyanok, mint a tátraiak, igényesebbek, több az emelke­dő és a lejtő, a Csorba-tói edzőtáborozás­nak mégis megvan a maga előnye. Ez pedig a tengerszint fölötti magasság, ami lényegében megegyezik az olimpiai léte­sítményekével.-Minden versenyző számára fontos, hogy egy-egy rendezvényen megbirkóz­zék a nehézségekkel, nemcsak a fizikai, hanem a lélektani megterheléssel is. A sportoló számára óriási stresszhatást jelent az időmérővel folytatott harc. S ha még ehhez hozzászámítjuk a nagy ellen­feleket, megértjük, a részvevőkre nehe­zedő egyre nagyobb nyomást. Minderre nekünk kell felkészítenünk a válogatott tagjait. Én magam hiszek abban, hogy megfelelő hozzáállással és tapasztalattal, esetleg a fiatalok bátor és harcos maga­tartásé valjól szerepelünk az ötkarikás játé­kokon-\é\ez\e be Bohuslav Rázl. (šf) A sífutók olimpiai kerete a Csorba-tói edzőtáborozáson: (balról) Rázl edző, Švanda, Benc, Korunka, Nyč, Lisičan, Petrasek, Bečváŕ (ČSTK-felvétele) Úszóvilág ’87 (nők) Hatalmas NDK-fölény Az 1987-es év úszó-világranglistájanak érdekessége, hogy tizenkét számban is NDK-beli versenyzőnő áll az élen. Más országból a román Costache és Lung, valamint az amerikai Evans került az élre. 50 m gyors: Costache (román) 25,50, Hunger (NDK-beli) 25,56, Meissner (NDK-beli) 25,64. Torres (amerikai) 25,69, Pielke (NSZK-beli) 25,88, Pettis- Scott (amerikai) 25.92. 100 m gyors: Ottó 55,20, Stellmach (NDK-beliek) 55,49, Costache 55,64, Tor­res 55,72, Meissner 55.93, Dittmann (NDK-beli) 56,06. 200 m gyors: Friedrich 1:58,24, Stell­mach (NDK-beliek) 1 58,95, Wayte (ame­rikai) 1:59,24, Strauss (NDK-beli) 1:59,89, Poll (Costa Rica-i) 2:00,02, Púra (román) 2:00 18. 400 m gyors: Evans (amerikai) 4:05,45, Friedrich 4:06,39, Strauss 4-07.71, Möhring (NDK-beli) 4:09.40, Pú­ra 4.09,65, Lung (romániai) 4:09.75. 800 m gyors: Möhring 8:19,53, Evans 8:22,44, McDonald (ausztrál) 8:23,18, Strauss 8:28,07, Elford (ausztrál) 8:31,37, Hartmann (NDK-beli) 8:31,59. 1500 m gyors: Evans 16:00,73, Elford 16:10,11, Brown (amerikai) 16:19,59, McDonald 16:22,44, Anderson (amerikai) 16:30,06. 100 m hát: Ottó 1:01,86, Sirch (NDK- beli) 1:01,95, Poll 1:02,18, Schlicht (NSZK-beli) 1:02,21, Mitchell 1:02,30, Green (amerikaiak) 1:02,36. 200 m hát: Sirch 2:10,20, Livingstone (ausztrál) 2:11,84, Egerszegi (magyar) 2:11,86, Patrascoiu (román) 2:12,02. Zimmermann (NDK-beli) 2:12,23, Hayes (amerikai) 2:12,37. 100 m mell: Hörner (NDK-beli) 1:07,91, Valié (olasz) 1:09,66, Gerasch (NDK-béli) 1:09,83, Higson (kanadai) 1:09,92, Louvrier (francia) 1:10,14, Volko­va (szovjet) 1:10,49. 200 m mell: Horner 2:27,49, Sziao Min (kínai) 2:27,78, Shaw (amerikai) 2:29,58, Lempereur (belga) 2:29,79, Kuz­mina (szovjet) 2:29,88, Nagasaki (japán) 2:30,54. 100 m pillangó: Weigang (NDK-beli) 59,47, Ottó 59,52, Plewinska (francia) 59,89, Hung Csiang 1 00.05, Hong (kínai­ak) 1.00,23, Meyers (amerikai) 1:00,62. 200 m pillangó: Nord (NDK-beli) 2:08,85. Weigang 2:09,60, Púra 2:10,64, Gressler (NDK-beli) 2:11,63, McGinnis (kanadai) 2:12,08, Buddemeyer (ameri­kai) 2:12,27. 200 m vegyes: Lung 2:14,72, Sirch 2:15,04, Nord 2:15,25, Hunger 2:15,27, Gyengyeberova (szovjet) 2:15,87, Grigli- ane (amerikai) 2:16,19. 400 m vegyes: Lung 4:39,01, Evans 4:39,75. Gyengyeberova 4:42 62, Nord 4:44,09, Seith (NDK-beli) 4:45,53, Felotti (olasz) 4:47,90. 4x100 m gyorsváltó: NDK 3:42,56, Egyesült Államok 3:43,90, Hollandia 3:45,93, NSZK 3:46,49, Románia 3:47,18, Szovjetunió 3:47,76, Kína 3:49,34, Ausztrália 3:49,48, Magyaror­szág 3:49,94. 4x200 m gyorsváltó: NDK 7:55,47, Egyesült Államok 8:06,54, Románia 8:09,15, NSZK 8:09,89, Franciaország 8:12,60, Olaszország 8:12,97. 4x100 m vegyesváltó: NDK 4:04,89, Egyesült Államok 4:09,50, Olaszország 4:10,04, NSZK 4:10,92, Szovjetunió 4:11,17, Franciaország 4:11,89. (sr) Veszélyben egy kisközség sportegyesületének léte ÉRDEKTELENSÉG, DE MIÉRT? Vágfüzes (Vrbová n/V.) a Komáromi (Komárno) járás legkisebb községei közé tartozik, lakosainak a száma alig haladja meg a félezret. Huszonhárom évvel ezelőtt a pusztító árvíz után kezd csak igazán fejlődni a falu, amely ekkor még szétszórt tanyasi házakból áll. A hatvanas évek végén elkészült a járási székhely­hez vezető, portalanított bekötőút, s ez nagy mérföldkő volt a kisközség életében. Szintén fontos eseménynek számított 1973-ban a helyi sportegyesület megalaku­lása. A kezdeti nehézségeket követően egyre jobb eredményeket értekei a vágfü­zesi sportolók, ám a fennállásának 15. évfordulóját ünneplő sportegyesületben jelenleg komoly problémákkal küszködnek. Hogy a helyzet valóban nem valami rózsás, azt az alábbiak is bizonyítják.- Ha belegondolok abba, hogy labda­rúgóink tíz évvel ezelőtt a járási bajnok­ság középmezőnyében tanyáztak, most pedig csak vergődünk a III. osztályban, akkor összeszorul a torkom. Jelenleg an­nak is örülök, ha pályára tudunk küldeni tizenegy focistát. A naszvadiaknak (Nes- vady) köszönhetjük, hogy létezünk, hi­szen öten-hatan is kisegítenek. Nélkülük már régen megszűnt volna az egyszak- osztályos sportegyesületünk - kezdte a beszélgetést Kovács László, a sporte­gyesület elnöke és a labdarúgók edzője. Nem is olyan régen még asztalitenisz­csapata is volt Vágfüzesnek. Mindössze egy évig! Időközben szétszedték az élet- veszélyesnek nyilvánított, kultúrháznak aligha mondható rogyadozó épületet. Újat pedig nem építettek, a kisközségben vi­szont maholnap elkészül a második ven­déglő! Itt és a szabadság alatt aligha lehet pingpongozni.- Sportegyesületünknek 67 tagja van, de csak papíron. A tavalyi évzárón még ötvenszázalékos sem volt a részvétel. Nem érdekli az embereket a falu sportéle­te. Nincs egy lakosunk, aki elvállalná az ificsapat vezetését. Hiába akarnak ver­senyszerűen focizni a 13-15 éves srácok, nem tehetik, mert nincs egy edző, aki foglalkozna velük. Ezek a gyerekek ta­Kovács László: „Meddig lesz kétta­gú sportegyesületünk vezetősege?“ vasztól őszig ki-kijárnak a focipályára, egy idő után aztán megunják a szervezet­lenséget. Később, három-négy év múlva hiába hívjuk őket a felnőtt csapatba, nem jönnek. Addigra elkényelmesednek, és sajnos jó páran szabad idejükben inkább a vendéglőbe járnak - mondja elkesered­ve a labdarúgócsapat edzője. Elszomorító dolgok, melyeket mielőbb orvosolni kell! Vajon mi az oka annak, hogy egy több mint félszáz taggal rendel­kező sportegyesület vezetősége mind­össze kéttagú. Kovács László és Mó- rocz István titkár egyre tanácstalanabb. Csak nekik, pontosabban sportszerete- tuknek köszönhető, hogy még nem szűnt meg a vágfüzesi sportegyesület. Pedig minden támogatást megkap a helyi efsz- től.- Komáromban a CSSZTSZ járási bi­zottságán is örülnek, hogy létezünk, s lép- ten-nyomon biztatnak, támogatnak. Ez az egy, ami lelkesít minket. A falu lakosságá­nak a tv-n és a rádión kívül csak a foci- mérkőzések jelentik a szórakozást. En­nek ellenére egy-egy bajnoki meccsen üresen tátong a 200 férőhelyes fedett lelátó. Bizony, sokszor gondolunk arra: vajon érdemes-e volt ezt felépíteni? Bírá­lóink szép számmal akadnak, ahelyett, hogy segítenének. Ez az állapot tarthatat­lan, évek óta csak küszködünk. Én már ráuntam az állandó szélmalomharcra, munkánknak sajnos semmi eredménye sincs. Pedig úgy szeretnénk, ha fiataljaink sportol(hat)nának - búcsúzott eléggé le- törten Kovács László, aki nem is vágfüze­si születésü, ám mégis szívügyének te­kinti e kisközség sportját. Őszinte, ám annál megrendítőbb sza­vak. Szinte hihetetlen, hogy egy ötszáz lakosú faluban ne legyen négy-öt sport- szerető ember, akik a fiatalokért, a falu sportjáért feláldoznák szabad idejük egy részét. Azt, hogy a tizenévesek igenis akarnak szervezetten sportolni, Ben- kóczki Péter 16 éves tanuló szavai is alátámasztják:- Minden vágyam az, hogy a vágfüze­si csapatban focizzak. Mivel nem akar minket senki sem edzeni, sajnos, kényte­len leszek Keszeg falura (Kameničná) jár­Benkóczki Péter: „Szeretnék szülő­falumban futballozni!“ (Gágyor Aliz felvételei) ni játszani. Valótlan az az állítás, hogy nem jönne össze egy csapatra való gye­rek. Ki kellene próbálni. Az viszont igaz: a 18 évesek már túl öregek ahhoz, hogy a felnőttek között kezdjenek. Éppen ezért kellene az ificsapat. Vajon teljesül-e Benkóczki Péter kí­vánsága? Bízunk benne, hogy igen. Rajta és a focit szerető, magára hagyatott fiatal társain kívül Lőrincz Zoltán az, akit a szó legszorosabb értelmében megmosolyog­ja a lakosok többsége. Miért? Azért, mert rendszeresen, télen-nyáron sportszere­lésbe öltözve végigkocog a falun. Való­ban olyan nevetséges ez? Jó volna, ha ezen elgondolkodnának azok, akik fejcsó­válva néznek a mellettük elfutó sportoló után. Mi történne, ha egyszer-egyszer legyőznék kényelmüket, és a munkaidő, illetve az esti hazai „túlóra“ közben ki­kapcsolódnának, kipróbálnák a kocogást. Egészen biztosan más véleményük lenne a sportról, s akkor nem állna a szakadék szélén a vágfüzesi sportegyesület, mely­nek két vezetőjét a lenni, vagy nem lenni hamleti kérdés foglalkoztatja. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom