Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-05 / 29. szám, péntek
A magánerkölcs, a közállapotok és a színház Bánk bán a Mateszban Nem szeretnék belekeveredni azokba a véget nem érő vitákba, amelyek több mint másfél évszázada dúlnak Katona József Bánk bániának első bemutatóját (1833 február 15., Kassa - Košice) követve. Ráadásul ezekben a szellemi kardcsatákban - olvasmányélményeim szolgálnak erre bizonyságul - mindig az eredeti mű kapta a legtöbb sebet. Nem véletlen, hogy mára szinte már minden csepp vére kifolyt. Ezeknek a vitáknak mindvégig volt két jellegzetessége. I. a résztvevők olykor történelmi korok múlandóságát semmibe véve (nem kevésbé a fizikai időt) átkiabáltak egymásnak ,,a Styx túlpartjára". II. a színház- művészet szempontjait mindig mellőzték az irodalom felsőbbrendűsége védelmében kardot rántó teoretikusok. A zsurnálkritika meghatározottságait és kényszerűségeit figyelembe véve sem vállaikozhatom ezeknek a mérlegelésére. Amit azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, az mégiscsak az irodalom berkeiben született, ha mindkét esetben motiváló erő is volt a színház. Az első dolog tankönyvi banalitás: Katona József megírta a Bánk bánt. (Lelke rajta, miért két változatban.) A második tény. Illyés Gyula átigazította, s létrehozott egy olyan változatot, amely lényegi beavatkozások nélkül közelebb került a huszadik század végét élő színházi nézőhöz. Amikor az irodalom ,,felkent papjai“ egymást megsemmisítő vitákba bonyolódnak az eredeti, illetve az átigazított mű már csak ürügy nézeteik kifejtésére. Feledik mindazt, amit az idővel együtt változó színháztól a néző minden esetben elvár. Ezt figyelembe véve pozitív tényként fogadható el, hogy az alapításának harmincötödik évfordulóját Katona József Bánk bánjának bemutatásával ünneplő Magyar Területi Színházban az Illyés Gyula átigazította változatot játsszák. Ezt is szövegelemzök bizonyították be: Illyés költői zsenialitása az átigazítás során alázattá változott. Drámaírót és drámáját úgy szolgálta, hogy korunk színházaiban játszhatóbb, a nézőtereken ülők számára ésszerűbb (kevésbé szentimentális) világlátással megközelíthető müvet alkotott Oly kevés idő telt el az átigazítás óta (1976), így remélhetjük, hogy az lllyés-féle átdolgozást bemutató rossz előadások tapasztalásait a nézők egyszer majd nem Katonára, s nem is Illyésre hárítják. Akkor van ennek a klasszikus nemzeti drámának színházi sikere is, ha a megírás idejét, írói motiváltságát, létrejöttének történelmi hátterét a jelennel egybevető színpadi megvalósítás üzen vele a mának, a ma emberének. Mi lehet fontos a Matesz nézői számára ebben a drámában? Megítélésem szerint az a történelmi tanulság, mely Katona József Bánk bánját olvasva így is meghatározható: Az egyén (Bánk bán) cselekvését, lázadását erkölcsileg elértékteleníti, ha minden negatív társadalmi tapasztalás ellenére a magánerkölcsön (Melindához fűződő kapcsolatán) esett sérelem hatására tetőzik. Bánk mindvégig kiutat kereső, nemzetiségi - meráni és magyar - villongásokat csitítani akaró, a drámában a Tiborc alakjában megtestesülő társadalmi igazságtalanságot átérző hősként van jelen. Azonban minden tudatosított közállapotokbeli tapasztalását a szervezett felkelés, a megfontolt cselekvés taktikája és stratégiája helyett, az egyéni (eleve hiábavalóságra ítéltetett) lázadás királynőgyilkosságba (Gertrudis) fulladó bosz- szúba sűríti. Ha a mai nézők egyenként adhatnak is felmentést, a magánerkölcs, a magánjog sérelméért bosszút álló Bánk bánt, közösségként aligha menthetik fel. Tudom, Bánk az intrikákkal és praktikákkal „csordultig telt pohár“ lelki kényszere alatt cselekedett, de ez a fajta mélylélektani érvelés sem menthet fel senkit a drámában azok közül, akik országot, népet, nemzetet, nemzetiséget menteni hivatottak, s magánsérelmi indíttatásból közbűnt követnek el. Takáts Ernőd rendező keresve az értelmezés lehetséges útjait, bízott a dráma belső erejében. Kétségtelen, hogy Katona elementáris írói képessége ezt meg is teremtette, s Illyés Gyula átigazítói tolla még egyértelműbbé változtatta. A színházi előadás nem zárhatja ki idő- és térbeli környezetéből a jelenvalót, a nézőt, az egyéni és társadalmi lét determináltságát, éppen ezért nem hagyatkozhat a dráma befogadói sablonjaira. A színház az egyidejűség művészeteként, kiszámítható hatásokat ér el. Azt nem logikus feltételezni, hogy a rendezőnek az esetlegessé váló befogadás volt célNémeth Ica (Gertrudis) és Ropog József (Bánk bán) a tragédia csúcspontján (Nagy Tivadar felvétele) ja Ha így lenne, eleve lemondott volna az értelmezés, az üzenet jogáról, illetve Bánk bán rendezésére mindenkor vállalkozók küldetéséről: megtisztítani végre a másfél évszázad alatt rárakódott történelmi pate- tizmustól. Individualizmusuk fogságában vergődő tragikus alakok járnak egymás mellett a színpadon. Mai szemmel nézve Katona drámájában nincs egyetlen olyan figura sem, aki sematikus lenne. Éppen ez jelenti - rendezői értelmezésektől függetlenül - a dráma egyik értékét. Itt a hősök, a tűrök és lázadók, zsarnokok és áldozatok egyformán képviselik egyéni drámájukat. Éppen ezért fordult visszájára az előadásban az alakok szabadjára engedett individualizmusa. Minden kettősök vitája lett, és nem álláspontok, jellemek, sorsok összeütközése volt így a tragédia. Ennek elkerüléséhez a pontosabb szituációk, a nehézkesen változtatható terekben való mozgás meghatározottsága és az előadás tempójának felfokozása segített volna hozzá. Bánk bán már az első jelenetében felfokozott érzelmekkel lépett a színpadra. Ezt Ropog József később, a tragédia végkifejlete felé haladva, egy bizonyos tetőpontot elérve, már nem tudta tovább fokozni. Mintha a viszonyulások, az egyéni és udvari kapcsolatok tisztázatlanságának, arány nélküliségének csapdájában vergődött volna a színész. Az olyan kulcsjeleneteknek számító találkozás, mint Tiborc és Bánk beszélgetése, sem volt elegendő az érzelmileg árnyaltabb játékstílus megtalálásához. Nem is szólva a királynőgyilkosságot megelőző drámai szóváltásról. Ebben a jelenetben a Gertrudist alakító Németh Ica kiteljesítette azt a játékot, amellyel a me- rániból lett magyar királynőt - az emigrációnak is tekinthető házasságban érzelmileg magára hagyott nőt - megformálta. Gertrudisa inkább volt kiszámíthatatlan és a pillanat kényszere alatt cselekvő, mint- gátlástalan hatalmaskodó. Dráfi Mátyás ideális Tiborc volt. A mintegy Bánk ielkiismeretének tekintett pór, ebben az előadásban magával ra- gadóan „panaszkodik“. Amit színész tehet ezzel a szereppel, Dráfi megtette. Vele azonos szintű teljesítményt nyújtott Ottó szerepében Szikra József, a győri Kisfaludy Színház művésze. Ottója, mint egy egzaltált kamasz, tobzódott a férfias hiúságtól és elvakultságtól. Szikrának olyan partnere van Boráros Imre személyében, akivel pontos jellemeket formálnak. Boráros Biberachja úgy mai figura, hogy akár rá is épülhetett volna a rendező koncepciója. Világos és minden eszközében megfontolt alakítás az övé. Biberachja tudatos, számító; veszélyesen intrikál ugyan, de egy percig sem téveszti szem elől, hogy rajta veszthet. Ottó és Biberach párosjelenetei, illetve színpadi jelenlétük mindig felizzították a nézőteret. Szikra és Boráros megsejtették a nézővel, milyen irányba lenne fejleszthető Katona tragédiájának korszerű színpadi változata. Míg az eddig említett színészek többé-kevésbé képesek voltak saját értelmezésüket átsugároztatni az előadáson, addig Tóth Erzsébet Melindája áldozatul esett a színpadi bizonytalanságnak. Az első jeleneteiben kevesebb volt benne az a tisztaság, amely indokolttá tette volna, hogy az Ottó által meggyalázott asszonyt később elborult elméjű nőként állítsa elénk. Petúr bán szerepében Holocsy István nem érzékeltette, hogy az összeesküvők asztaltársaságában ő az egyetlen főúr, aki nemzeti és nem egyéni érdeket képvisel. Petúr így csupán egyike volt a lázadóknak, s nem lett Bánk ellenlábasa, aki, mint azt egyéni tragédiája is jelzi, megbékélést akart, de egyéni tisztaságát védve lett lázadó magángyilkos. Varsányi Mária (Bendeleiben Izidora), Bugár Béla (Mikhál bán) és Pöthe István (II. Endre) egy határozottabb rendezői értelmezésben megtalálhatták volna az önmagukban tisztán értelmezett figuráik helyét. Bugár Gáspár (Simon bán), Tóth László (Myska bán), Bajcsi Lajos (Solom mester) és Vörös Lajos (Udvornik) kiszabott feladatokat láttak el. Ez volt a jellemző azoknak a színészeknek, segédszínészeknek a játékára is, akik az előadásban az udvartartást, a zászlósurakat, az udvari asszonyokat, a katonákat és szeretőket alakítják. A tájolásokkal indokolható, hogy egy ekkora színpadtélben, mint amilyen a Matesz színpada, miért ragaszkodik a díszlettervező a lényegében szimultán terekhez. Persze, ebben a mindvégig illúziókeltésre építő előadásban illúzióromboló, ha a mulatozó udvartartás minden gátlás nélkül sétál vagy futkos a később trónteremmé változó térben. Az illúziókeltés szándékával, mégis többféle stilizáltságban született meg a díszlet. A rusztikus palotafalak között, a gótikus boltívtöredékek alatt középkori kocsmák székeit, kecskelábú asztalait látjuk viszont. A királyi trón pedig egy karosszék, támlája felsőrészén egy szecessziós pálmaággal. Sajnos, ez az a helyzet, amikor méltánytalanul marasztalom el Platzner Tibor díszlet- és jelmez- tervezőt. Egy ilyen klasszikus drámát illúziókeltő reprodukálásban csak pontos díszletezéssel és jelmezekben szabad színre vinni. DUSZA ISTVÁN Színes programok - az idén is Beszélgetés a Prágai Magyar Kulturális Központ munkájáról Az elmúlt esztendő a Prágai Magyar Kulturális Központ munkájában több újdonságot, figyelemre méltó tapasztalatot hozott. Ezekről és az intézet idei terveiről beszélgettünk Horváth József nagykövetségi tanácsossal, a központ igazgatójával.- A Prágai Magyar Kulturális Központ munkája 1987-ben minőségi és mennyiségi szempontból egyaránt javult. Rendezvényeink, amelyeket az itteni kulturális szervekkel szorosan együttműködve bonyolítunk le, színvonalasabbá váltak. Jó kapcsolatokat alakítottunk ki a gazdasági, a gazdaságpolitikai, a műszaki és tudományos körökkel. Jó eredménynek könyvelhetjük el azt is, hogy a magyarországi társadalmi átalakulás kérdéseivel foglalkozó előadásainkat, szemináriumainkat, s tapasztalatcsere-fórumainkat a csehszlovák szakemberek nagy érdeklődéssel fogadták. Magyar-csehszlovák műszaki-tudományos klubot hoztunk létre intézetünkben. 1987-ben javultak és bővültek kapcsolataink a tömegkommunikációs eszközökkel is. Fontos információk jutottak el így a szakmai körökhöz, de a szélesebb nyilvánossághoz is. A szlovákiai nagyvárosok kulturális szerveivel és intézményeivel, a távolság ellenére is, kapcsolataink konkrétabb formát öltöttek. Együttműködünk a szlovák művészeti szövetségekkel, közös rendezvényeket szervezünk, s további közös terveink vannak. Jelentősnek tartjuk a kelet-szlovákiai kerületi és járási szervekkel, a kulturális intézményekkel közösen rendezett magyar kulturális hetet. Kiválóak a kapcsolataink a Szlovák Filharmóniával és a Csehszlovák Rádióval is.- Egyértelmű tehát, hogy a központ munkájában és módszereiben az új igényekhez alkalmazkodik...- A bevált módszereket továbbra is alkalmazzuk, ám azt, ami elavult vagy formálissá vált az évek során, kiiktatjuk munkánkból. Megerősítettük fordítói gárdánkat. Videotárunk, videós információs rendszerünk segítségével gazdag képanyag továbbítására vagyunk felkészülve. Új elem munkánkban, hogy átfogó képet nyújtunk egy-egy magyar- országi vidéki nagyváros, illetve tájegység életéről, jelenéről és múltjáról. Ez különösen a testvérvárosi és megyei-kerületi kapcsolatok terén gyümölcsöztethető. Egyik közeli, márciusi rendezvényünk Prágában és Brnóban Hajdú-Bihar megye bemutatkozása. (A megye székvárosa, Debrecen, Brno testvérvárosa.) Ennek során szakemberek tartanak előadásokat a megye jelenéről, tudományos életéről, közművelődési Friss diplomával... A Flashdance című film bemutatása után sok hűhó támadt a főszerepét alakitó Jennifer Beals körül, majd váratlanul nagy lett a csend; csak A menyasszony című filmjét említették meg röviden, amelyben a híres popénekes, Sting volt a partnere Most kiderült a hallgatás oka: Jennifer Beals a híres Yale Egyetemen tanult, de már friss diplomával a zsebében folytatja megszakított filmszínészi pályafutását. helyzetéről. Fiatal debreceni képzőművészek állítják ki alkotásaikat, de bemutatkozik egy folklóregyüttes és egy fúvósötös is. A prágai Alfa étteremben hajdú-bihari gasztronómiai hetet is tervezünk.- Ezzel már az 1988-as esztendő programját részletezzük.- Ebben az évben tovább ápoljuk művészeti kapcsolatainkat is. Emellett változatlanul nagy figyelmet szeretnénk fordítani a magyarországi gazdasági, politikai és társadalmi átalakulás ismertetésére Szeretnénk, ha a gazdasági és műszakitudományos együttműködéssel foglalkozó rendezvényeink hozzájárulnának országaink kapcsolatainak erősödéséhez. Terveink közt szerepel a felsőoktatási intézményekkel való együttműködés javítása is, a társadalmi szervezetekkel és vidéki kulturális központokkal való kapcsolatok fejlesztése. Kapcsolataink ápolásában különösképpen a Szocialista Ifjúsági Szövetség, az ifjúság körében szeretnénk előbbre lépni. A csehszlovák dolgozó nép 1948. évi februári győzelmének, illetve a magyarországi fordulat évének 40. évfordulója alkalmából februárban magyar és csehszlovák történészek részvételével szemináriumot tervezünk, egy későbbi időpontban pedig a Kommunisták Magyarországi Pártja megalakulásának 70. évfordulójáról emlékezünk meg. 1988- ban Olomoucban és Karlovy Vary- ban rendezünk magyar napokat, s folynak a tárgyalások arról is, hogy Banská Bystricában is megrendeznénk a magyar kultúra hetét. Itt, Prágában és Szlovákiában is kétnyelvű műsorral emlékezünk meg Juhász Gyuláról, a magyar líra kiváló képviselőjéről. Készülünk Petőfi Sándor két jelentős fordítója, a cseh Jaroslav Vrchlický és a szlovák Ján Smrek évfordulójára, valamint Vas István szerzői estjére. Intézetünkben minden évben, csehszlovákiai színészek közreműködésével, önálló színházi estet rendezünk. Tavaly Göncz Árpád Magyar Médea című monodrámáját mutattuk be. Az idén, valószínűleg. Karinthy Ferenc egyik egyfelvonásos darabja kerül műsorra. Áprilisban Prágában és Bratislavában a kortárs magyar zene népszerűsítése keretében Láng István szerzői estjére kerül sor. Részt veszünk az idén az ostravai Janáček- fesztiválon is, amelynek műsorában kiemelkedő szerepet kap a magyar zene. ' Képzőművészeti kiállításainkkal is a kortárs magyar művészet bemutatására törekszünk. Tervezzük Ma- kovecz Imre építőművész és Szántó Piroska festőművész kiállítását. Több helyen, így Szlovákiában - Bratislavában. Komáromban (Komárno) és Léván (Levice) továbbá Olomoucban és Karlovy. Varyban magyar filmnapokat, filmhetet tervezünk. Számos filmklub, köztük Cse- madok-klubok számára is rendszeresen kölcsönözünk filmeket. Műszaki-tudományos és video- klubunk a közeljövőben az ipari vízszennyeződés kérdéseivel foglalkozik. Bemutatjuk a szegedi biológiai központot, szükebb szakmai körök számára pedig videoprogramokat állítunk össze. SOMOGYI MÁTYÁS A hatéves kislányt átráncigálja az apja a túloldalra a piros jelzésnél. A kislánynak száján van a szó, mondaná, még ne, most nem szabad átmenni.- Sietünk! - mondja az apja ellentmondást nem túróén. A kislányban már óvodáskorban rögződtek elemi közlekedési ismeretek. Az ilyen alkalmak fellazítják Sietünk... őket, rájön, hogy nem mindig kell betartani. Ha siet az ember, akkor más. Sok a gyermekbaleset. Naponta olvasunk tragédiákról. Még ha valóban óvatos a gyerek, akkor is érheti baj. Elütheti a kocsi a zebrán is, még úgy is, hogy a gépkocsivezető vétlen. Gyakorta a parkoló autók még a közlekedési szabályok előírta öt métert sem tartják be, majdnem ráállnak a zebrára. A gyerek nem lát ki az útra az autóktól, majdnem vaktában kell kilépnie. És szembe találja magát a néhány méterre közeledő járművel, amelynek vezetője szintén nem látja az apró gyalogost. Legjobb, ha azt mondjuk a gyereknek: várd meg, míg jön egy felnőtt, s vele menj át! A gyerek termeténél fogva nemcsak nem látja át a terepet, de nem is tud egyszerre többfelé figyelni, nem tudja úgy megosztani a figyelmét, mint az e téren is gyakorlottabb felnőtt. Vagy elvonja a figyelmét a veszélyes átkelésről egy szirénázó mentőkocsi. Sokfelé látni a városban kószáló kisiskolásokat, akik felfedező úton vannak. A mai nagyvárosi forgalomban tíz éven alul semmiképpen nem szabad engedni, hogy egyedül közlekedjék a jármüveken a gyerek. Más az, ha az iskolába megy a megszokott útvonalon, s nincs módja a szülőnek elkísérni. De a kószálás ebben a korban veszélyes. A gyerek apró termete eltűnik a felnőttek között, s nem is óvják, nem is figyelnek rá sokszor. Fennáll az eshetősége, hogy lelökik a járdaszigetről vagy a járműről visszalökik felszálláskor. Bár minden felnőtt úgy érezné, hogy a vele utazó idegen gyerekért is olyan felelős, mint a sajátjáért, s nem engedné, hogy veszélybe kerüljön. A kerékpározás is sok baleseti veszélyt rejt magában. Bár ma már inkább a járda a pályájuk. Itt az autóktól ugyan biztonságban vannak, de a kisgyerekekre és az idősekre nincsenek tekintettel, vadul száguldanak közöttük. Szerencsétlen esés közben maguk is súlyos sérüléseket szenvedhetnek. Erre is a szülőknek kell figyelmeztetni csemetéjüket, hogy a járda nem versenypálya, s inkább a népte- lenebb utcákban karikázzanak. Gyermekeink élete, testi épsége függ tőle, hogy megtanítjuk-e őket a biztonságos közlekedés szabályaira, s magunk is betartjuk-e őket. Hiszen többnyire a rossz példát fogják utánozni. ÁTÁN Yl LÁSZLÓ ÚJ SZÚ 6 1988. II. 5.
