Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-04 / 28. szám, csütörtök

Nagyobb figyelmet a tehetségeknek A pályaválasztással és egyéb időszerű nevelési kérdésekkel kap­csolatban egyre gyakrabban vetődik fel a szakemberek és a gyakorló pedagógusok, valamint a szülők kö­zött is a tehetséggondozás proble­matikája. Mind emberi, mind szociá­lis-gazdasági, mind pedagógiai-lé­lektani szempontból olyan kérdésről van szó, melynek elfogadható meg­oldása egyre sürgetőbb kényszerű­séggel jelentkezik a nevelés külön­böző szintjein. Különösen időszerű ez napjainkban, amikor a felgyorsult tudományos és műszaki fejlődés nyomán felvetődő társadalmi és fő­leg gazdasági feladatok teljesítése az átlagos képességeket túlhaladó alkotó teljesítményt követel a veze­tésben, a tervezésben, a kivitelezés­ben és a szervezőmunkában. E tel­jesítményektől függ társadalmi elő­rehaladásunk üteme és a munka minőségének állandó javulása. A tehetséggondozás probléma­körének körülhatárolása és a konk­rét feladatok végrehajtása mindig valamilyen világnézeti alapállásból kiindulva, annak megfelelő politikai elhivatottságtól vezérelve történik. A szocialista pedagógia például a tehetségnevelés kérdéseinek megoldásakor abból az alaptételből indul ki, hogy az egészséges gyer­mek olyan természetes előfeltéte­lekkel születik, amelyek közvetlenül meghatározott biológiai struktúrához kötődnek. Ezeket a feltételeket (diszpozíciókat) adottságoknak ne­vezzük, s alapjai a különböző cse­lekvések nyomán kialakuló képes­ségeknek. A gyermek képességei, tulajdonságai, tehetsége csak akkor bontakoznak ki, ha megfelelő tevé­kenységet végez, és közvetlen kör­nyezete nemcsak ösztönzi e képes­ségeket fejlesztő tevékenységeket, hanem meg is teremti a szükséges alapfeltételeket. Pedagógiai szempontból fontos tudatosítani, hogy a tehetség kibon­takozását két tényező határozza meg: egyrészt az adottságok, más­részt a környezet által teremtett te­vékenységi lehetőség, pontosabban a ténylegesen gyakorolt adekvát te­vékenység. Más kérdés, hogy az adottságok hogyan függnek össze a fejleszthe­tőséggel. A pedagógiai gyakorlatból ismert, hogy azonos cselekvési kö­rülmények és azonos intenzitású fej­lesztés esetén a különböző adottsá­gú gyermekek teljesítményei külön­bözők. A gyengébb adottságú gyer­mek alacsonyabb szinten teljesít, mint a jó adottságokkal megáldott társa. Ebből következik, hogy bizo­nyos határokon túl a céltudatos, megfelelő tevékenységeket teremtő, intenzív fejlesztés sem tudja pótolni a gyengébb adottságokat. Ugyan­akkor a jól szervezett és kellő tevé­kenységek hiánya esetén még a jó adottságokból sem fejlődnek ki jó képességek. Ám a gyengébb adott­ságokból is fejleszthetők jó képes­ségek, ha kellő minőségű és intenzi­tású, jól megszervezett munkát biz­tosítunk az egyén számára. A tehetséggondozás demokrati­kus felfogása hangsúlyozza, hogy minden egészséges gyermek min­den emberi tevékenység végzésére bizonyos adottságokkal születik. Va­lójában nincsenek általában rossz adottságokkal született gyerme­kek. Nagy különbségek tapasztalha­tók azonban a tekintetben, hogy mi­lyen tevékenység iránt mutatnak erősebb vagy gyengébb érzékeny­séget: szellemi, műszaki, gyakorlati, művészeti stb. Kit tartunk tehetséges tanulónak? Általában elfogadott nézet szerint a tehetséges gyermek valamilyen társadalmilag fontos tevékenységet átlagon felüli szinten, alkotó módon tud elvégezni. A tehetség legfonto­sabb jegyei tehát az átlagon felüli teljesítmény és az alkotóképesség, s e tulajdonságok közül is az alkotó- képesség (kreativitás) a legfonto­sabb, hiszen ez az átlagon felüli teljesítmény alapja. A kreativitás olyan fejlett értelmi képességeket tételez fel, mint pél­dául a gondolkodás hajlékonysága, eredetisége, kidolgozottsága, a prob­lémaérzékenység, az átlagnál fejlet­tebb intelligencia. Általános ta­pasztalatok szerint a tehetség, az alkotóképesség ugyan feltételez bi­zonyos, az átlagot meghaladó intelli­genciaszintet (értelmességet), az in­telligencia azonban bizonyos hatá­rokon túl már nem játszik döntő szerepet a tehetség kibontakozásá­ban. Az alkotásra hajlamos egyé­nekre jellemző a nyitottság, a kíván­csiság, mely belülről jövő tartós mo­tivációt teremt a tehetség kibontako­zásához. Az új dolgokra fogékony, megismerni vágyó egyénre jellemző még, hogy természetes módon von­zódik a problémákhoz, s rendszerint fokozott vállalkozókedvet mutat azok megoldásához. A tehetséges gyermek személyi­ségjegyei közül ki kell emelni a fejlett éntudatot, az önálló (belső) érték­rendet, elmélyültséget (megszállott­ságot), a humorra, játékosságra való hajlamot, a széles körű érdeklődést, az eredetiséget és a hajlíthatatlan­ságot, mely a tehetségek és környe­zetük közötti konfliktusok igen gya­kori forrása. E konfliktusok szaksze­rűtlen megoldása sokszor a tehetsé­ges gyermek további kibontakozását akadályozza. A tehetség egyes területeken (például zene, képzőművészet, sport stb.) már igen korán megnyil­vánul, ezért fejlesztése - kedvező körülmények között - nem okoz kü­lönösebb gondot. Társadalmunk már eddig is sokat tett a tehetséges gyermekek adottságainak továbbfej­lesztése érdekében. A művészeti alapiskolák országos hálózatának kiépítésére, az alapiskolákban is be­vezetett választható tantárgyak rendszerére, a szakkörök, a tagoza­tos osztályok bevezetésére gondo­lunk. Ezek a tömeges oktatás-kép­zés keretei között fejlesztik a tehet­séget, s a szocialista társadalom demokratikus elveiből kiinduló olyan megoldások, amelyek a tehetség- gondozás alapját, nélkülözhetetlen keretét jelentik. Úgy véljük azonban, hogy a tehetséggondozás feltételei­nek megteremtésével párhuzamo­san nem volt következetes ezeknek a kereteknek tartalommal való meg­töltése. Tovább kellene lépni a te­hetséggondozás feladatainak konk­rétabb megfogalmazása és mara­déktalanabb teljesítésük terén is. Az eddig elért eredmények növe­lése érdekében többet kellene tenni - a meg-megújuló kampányszerű akciókon kívül - a tehetségek kivá­lasztásában. Ehhez folyamatos, át­gondolt program szerinti jól irányított szűrő munkára lenne szükség. A kü­lönféle versenyek ugyan sokat segí­tenek a tehetségek kiválasztásában és képességeik továbbfejlesztésé­ben, ennél azonban többet kell ten­ni. Nincs megoldva például az álta­lános tehetségek kiválasztásának és gondozásának kérdése. Az alap- és középiskolákban megszervezett szakköri munka, bár nélkülözhetet­len és sok iskolában egyetlen formá­ja a tehetséggondozásnak, önma­gában nem teljesítheti a korszerű, igényes fejlesztés minden feladatát. A szakkör tagjait gyakran nem hoz­záértő kiválasztással, hanem jelent­kezés alapján veszik fel, s a szakköri tevékenység csak részben szolgálja a tehetségfejlesztést; gyakran fel­zárkóztató, s nem fejlesztő jellegű. Hiány mutatkozik a megfelelően mo­tivált és pedagógiai szempontból is jól felkészült szakkörvezetőkben, különösen a műszaki szakkörök esetében. A szakkörökben folyó munkát nehezíti a krónikus anyaghi­ány, és helyenként a nagyon szegé­nyes felszerelés. A tehetségek kiválasztása átgon­dolt koncepció alapján történő folya­matos szakmai-módszertani irányí­tást feltételez. E téren a pedagógu­sok több támogatásra tartanak igényt. Különösen nagy szükség lenne a tehetségfeltárás és -gondo­zás terén végzett lélektani és peda­gógiai kutatások eddigi eredményei­nek módszertani feldolgozására, a gyakorlat követelményeinek meg­felelő népszerűsítésére. A pedagó­gus-továbbképzés programjának ki­dolgozásakor megkülönböztetett fi­gyelmet kellene fordítani az e téren tapasztalható fogyatékosságok fel­számolására. Nincs arányban a tehetséggon­dozás társadalmi-gazdasági jelentő­ségével a pedagógusok felkészítése e feladat megoldására. A pedagó­gusképzés során az általános peda­gógiai-lélektani és módszertani fel­készítés keretében az egyre csök­kenő óraszámok miatt nem jut elég idő a tehetséggondozás elméleti és módszertani kérdéseinek beható ta­nulmányozására. A felkészítést ne­hezíti a megfelelő szakirodalom hiá­nya is. A tehetséggondozás néhány kér­désének felvázolása is bizonyítja, hogy rendkívül összetett nevelési feladatról van szó. A megoldására tett társadalmi erőfeszítéseket ki kellene egészíteni a szülők, valamint a gyermekek nevelésében részt ve­vő intézmények, szervezetek nyúj­totta hathatósabb támogatással. Jobb eredményeket e téren is csak összefogással és a nélkülözhetetlen alapfeltételek megteremtésével ér­hetünk el. KULACS DEZSŐ Szakköri foglalkozáson ČSTK-felvétel Kulturális hírek □ Mircea Muresan rendezte a Tenge­rek titkai című ú) román filmet. □ A Chicago Tribúna napjaink leg­halhatatlanabb" színészének nevezi Jack Nicholsont, neve a lap szerint éppúgy fönnmarad, mint Humphrey Bogarté □ Vlagyimir Naumov rendezte A vá­lasztást, Jurij Bondarev regényének film- változatát; Natalija Belohvosztyikova és Mihail Uljanov a két főszereplő. □ Klaus-Maria Brandauer, aki a Beethoven unokaöccse című filmben nem vállalta el, hogy eljátssza a zeneszerzőt, a hírek szerint egy amerikai filmben lesz Beethoven. □ Branislaw Pawlik, a kiváló színész játssza a Császármetszés című lengyel film egyik főszerepét; rendezője, Stanis- law Moszuk ezzel debütál. □ Egy ember magányos hangja cím­mel Andrej Platonov két elbeszélésének (A Potudány folyó; Mester született) motí­vumaiból a leningrádiak forgattak filmet. Sokszínű folyóirat A Literárni mésíčník 1. száma Újabb évfolyam, megújult külső - kezdhetném így is a Literárni mé- síčnik újabb évfolyamát elindító első szám rövid ismertetését. Az előző évek színes fotográfiáit ugyanis kép­zőművészeti alkotások színes rep­rodukciói váltották fel az elő- és hátoldalon. E mostani első számot az egyik fiatal cseh festő- és üveg­művész, Jan Exnar alkotásai díszí­tik. Az ő rajzaiból áll össze a folyóirat belső oldalain található képzőművé­szeti anyag egyik része is, míg a másik részét Jan Reich fotómű­vész, lassan eltünedező prágai mo­tívumokat megörökítő fotográfiái al­kotják. Mindkét művész munkássá­gát egy-egy esszé is megpróbálja közelebb hozni az olvasóhoz. A lap szépirodalmi anyagában O. Vyhlídal, J. Pilaŕ, J. Urbánková, J. Hanzlík, J. Karen, I. Odehnal, D. Cvek, V. Hons, J. Cink, D. Žváčekés M. Husák jelentkezik új versekkel, a prózát pedig Véra Adlová Naroze- niny (Születésnap) és Jan Suchl Zajetci od Zeleného rybníka (Fog­lyok a Zöld halastótól) című elbeszé­lései képviselik. Egy dráma is talál­ható ezúttal a lapban, Jan Bartoš Svatebni hosté (Lakodalmas vendé­gek) című színműve. A szlovák köl­tők közül ez alkalommal Ivan Mojik és Ján Štrasser versei szerepelnek, ezenkívül Ladislav Ballek Na hranici (A határon) című prózai munkája is megtalálható a folyóiratban. A szlo­vák irodalommal, pontosabban a szlovák költészettel foglalkozik Mi­loš Tomčik elméleti munkája is, melyben a kortárs költészet jelenkori legfontosabb feladatairól értekezik. A múlt évi utolsó számban a fo­lyóiratban adták közre annak a ta­nulmánynak az első részét, melyben Jifi Hájek a cseh klasszikus dráma- irodalom alkotásainak kortárs szín­padon elfoglalt helyét vizsgálja. A mostani számban olvasható a ta­nulmány második, befejező része. a-» "'nr,('jit évben jelent meg az a könyv, amely, főleg nagyon ala­csony példányszáma és elég kései újrafelfedezése miatt, meglehetősen nagy port vert fel a cseh művészeti berkekben. Otakar Zich Estetika dramatického uméní (A drámamű­vészet esztétikája) című könyvéről van szó, amely 1931 -ben jelent meg először. A második kiadása alkal­mából Jan Cisar mutatja be a folyó­irat hasábjain, a cseh színházelmé­leti irodalom egyik alapvető műve­ként. Egy további tanulmányban Vladimír Piša elemzi az ismert cseh prózaíró, Jan Suchl eddig megjelent riportköteteit, egy továbbiban pedig Ivó Pospišil a kortárs szovjet próza néhány képviselőjének egy-egy re­gényét (V. Bikov, B. Okudzsava, M. Zarinys, A. Prisztavkin munkáit), il­letve egy novellagyűjteményt ele­mezve rajzol sokszínű képet a szov­jet irodalomnak erről a területéről. A száz éve született Eduard Bassról, a Humberto Cirkusz és a Li- dé z maringotek (Emberek a lakóko­csikból) művek szerzőjéről emléke­zik meg egy további anyagban Marie Krulichová. A lap köszönti a hatva­nötödik születésnapját ünneplő is­mert prózaírót, Alexej Pludeket, öt­venötödik születésnapja alkalmából pedig Sáva Šabouk esztétát, művé­szettörténészt. Az ismert költőről, a dél-csehországi táj talán legneve­sebb lírikusáról, Ladislav Stehlíkról - aki az elmúlt év őszén, nem egé­szen egy évvel nyolcvanadik szüle­tésnapja előtt távozott az élők sorá­ból - az ismert irodalomtörténész, František Buriánek emlékezik meg. Ritka vendége van az első szám­nak, egy kínai bohemista, Szü Csen személyében, akivel Vlasta Brtiková beszélget a kínai és a cseh irodalom kapcsolatairól, a cseh irodalom kínai megjelenéséről, fogadtatásáról. Ezúttal is a kezdő, fiatal irodalmárok Műhely rovata zárja a számot. NÉMETH GYULA Matematikai kislexikon A Kriterion Kézikönyvek sorozat­ban korábban olyan könyvek jelen­tek meg, mint Ember és egészség (Kislexikon), Mediterrán mítoszok és mondák (Mitológiai kislexikon), Ide­gen szavak szótára, Magyar helyes­írási szótár, Geológiai kislexikon, Magyar-román műszaki szótár. Ké­miai kislexikon, Földrajzi kislexikon. Az alábbiakban ismertetett Mate­matikai kislexikon szerzői a címszó­cikkek kidolgozását a következő­képpen osztották el egymás között: a matematika alapjai, a számelmélet és algebra témakörébe tartozókat Maurer I. Gyula, a geometriai tárgyú cikkeket Orbán Béla és Radó Fe­renc, a topológia ós a differenciál­egyenletek témakörébe tartozó cik­keket Szilágyi Pál, a valószínűség- számítás, statisztika és számítás- technika témakört pedig Vincze Má­ria vállalta magára A budapesti Műszaki Könyvkia­dónál 1979-ben jelent meg a Farkas Miklós szerkesztette Matematikai kislexikon. Ez az első olyan mű, amely alfabetikusan rendezett cím­szavakban tartalmazza a legfonto­sabb matematikai fogalmakat, defi­níciókat, tételeket, módszereket, összefüggéseket. A romániai magyar matematiku­sok által a közelmúltban megjelente­tett Matematikai kislexikont az teszi időszerűvé, hogy napjainkban a ma­tematikai módszerek gyorsan terjed­nek a különböző tudományágakban, a matematika felhasznáhatósági te­rülete egyre bővül, ennek következ­tében a matematikatanítás jelentő­sége fokozódik, nem utolsósorban pedig a matematika gyakran legtá­volabbi fejezetei kölcsönhatásának lehetünk tanúi. A kislexikon mintegy 2200 fogalom és eljárás rövid, de pontos leírását 1818 címszóban és utalószóban tartalmazza, s felöleli a középiskolákban, valamint a nem matematikusokat képző egyetemi tanszakok matematika-tananyagá­nak minden fontosabb fogalmát. Ezen túlmenően kitér a matematika egyes speciális területeinek azokra a fogalmaira is, amelyek vagy az elmélet szempontjából, vagy pedig a gyakorlati alkalmazások lehetősé­ge miatt kiemelkedően fontosak. A szócikkek megfogalmazásakor ar­ra törekedtek a szerzők, hogy a szö­veg egyrészt korszerű és matemati­kailag egzakt legyen, másrészt tar­talmazzon szemléletes magyaráza­tokat is. Tükrözi a lexikon a matematiká­ban az utóbbi évtizedekben végbe­ment változásokat. A szerzők ennek szellemében arra törekedtek, hogy rámutassanak a különböző diszciplí­nákban használatos rokon fogalmak közös gyökerére, előnyben részesít­sék a matematika mai nyelvezetét és szimbolikáját a hagyományossal szemben. A legfontosabb szimbólu­mokat külön táblázatban tekinthetjük át. Minden címszóban a fogalomnak a román és angol nyelvű megfelelője is zárójelben megtalálható. Ez és a lexikon végén levő román-magyar és angol-magyar kifejezéstár lehe­tővé teszi a fordítást az említett három nyelv bármelyikére. A matematikai kislexikont ha­szonnal forgathatják középiskolai di­ákok, tanárok, egyetemi hallgatók, oktatók, mérnökök, közgazdászok, a különböző természettudományok művelői és a matematika iránt ér­deklődő olvasók. OLÁH GYÖRGY ÚJ SZÚ 6 1988. II. 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom