Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-04 / 28. szám, csütörtök

Nicaragua Az ellenzéki pártok nem újítják fel a kormánnyal a párbeszédet A KONTRASEGÉLYRŐL TÁRGYAL AZ AMERIKAI KÉPVISELÖHÁZ II. 4. (ČSTK) - Tizennégy nicaraguai ellenzéki párt jelentette be kedden, hogy nem hajlandó felújítani a kor­mánnyal a párbeszédet. A kormány és az ellenzék párbeszéde a közép­amerikai helyzet békés rendezésé­ről szóló guatemalai megállapodá­sok egyik legfontosabb pontja volt. Mint emlékezetes, a sandinista kor­mány kezdeményezésére a tárgya­lások az elmúlt év decemberében kezdődtek meg, de az ellenzék kép­viselőinek merev magatartása miatt - provokatív politikai követelésekkel álltak elő, így például az alkotmány­reformot sürgették - megszakadtak. Antonio Bonilla, az ellenzék szóvi­vője közölte, hogy a pártok a közel­jövőben előterjesztik javaslatukat a nicaraguai politikai erők megbéké­lésére. A Contadora, valamint a limai csoport kétnapos, külügyminiszter­helyettesi szintű értekezlete kedden fejeződött be Buenos Airesben. A tanácskozáson Argentína, Brazí­lia, Kolumbia, Mexikó, Panama, Pe­ru, Uruguay és Venezuela diploma­tái vettek részt, s felhívásukban min­den olyan akció beszüntetésére fel­szólítottak, amelyek tovább destabi­lizálnák a helyzetet a világnak ebben a robbanásveszélyes térségében. Főleg azt sürgették, hogy a Közép- Amerikában tevékenykedő fegyve­res csoportoknak nyújtott támogatá­sokat szüntessék be. A résztvevők leszögezték, bizo­nyos haladás született a guatemalai megállapodasok teljesítésében. A chilei ellenzék közös programja (ČSTK) - Chilében 13 ellenzéki párt és szervezet közös programot fogadott el, ennek célja a katonai rezsim megdöntése az ún. népsza­vazáson, ily módon kívánják biztosí­tani a demokratikus rendszerre való áttérést. Az 1980-as alkotmány sze­rint, amelyet a Pinochet-rezsim kényszerített a chilei népre, a jövő év márciusáig meg kell tartani az elnöki népszavazást. Csupán egyet­len jelöltet állítanak, akit a fegyveres erők javasolnak majd. Általános az a vélemény, hogy ez a jelölt a mos­tani diktátor, Augusto Pinochet lesz, aki a győzelem esetén 1997-ig maradhatna hatalmon, vagyis meg­szakítás nélkül - az 1973-as véres puccs óta - egy teljes negyed szá­zadon keresztül. Az ellenzéki cso­portosulás, amelyben a Keresztény- demokrata Párt játssza a vezető szerepet, s amelyben néhány cent­rista és baloldali párt is tömörül, felszólította a lakosságot, hogy uta­sítsa el Pinochet jelölését. A vere­ség esetén ugyanis a diktátor már csak egy évig maradhatna hatal­mon, azt követően meg kellene ren­deznie az elnökválasztásokat, ame­lyeken több jelölt indulhatna. Termé­szetesen a betiltott Chilei Kommu­nista Párt képviselőit kivéve. Csao Ce-jang a szakszervezetekről (ČSTK) - Csao Ce-jang, a Kínai KP KB főtitkára kedden találkozott Gáspár Sándorral, a SZOT elnöké­vel, s kijelentette, hogy a kínai politi­kai struktúra megreformálásának egyik központi feladata a szakszer­vezeti mozgalom reformja. Mint mondotta, Kínában a szakszerveze­tek átalakítása során két szempont­ból kell kiindulni. Először: a párt, a kormány, a szakszervezetek és más politikai, valamint társadalmi szervezetek funkcióit szét kell vá­lasztani. Másodszor: maguknak a szakszervezeteknek kell saját so­raikon belül végrehajtani a reformot azáltal, hogy következetesen a de­mokrácia megvalósítására, az em­berek érdekeinek védelmére fognak törekedni, s fellépnek a bürokratikus arrogancia ellen. Ki kell alakítani a megfelelő kapcsolatokat a válla­latigazgatók és a szakszervezetek között is. Az üzemekben be kell vezetni a teljes igazgatói felelősség rendszerét, ugyanakkor törvény által kellene meghatározni, hogy miként fogják a szakszervezetek képviselni és védeni a dolgozók jogait - szö- gézte le Csao Ce-jang. Megerősítették, hogy a Contadora, valamint az őt támogató csoport tag­államai készek folytatni erőfeszíté­seiket a béke és stabilitás eléré­séért. Az amerikai képviselőházban teg­nap kezdődött meg a szavazás a ni­caraguai kontráknak nyújtandó 36 millió dolláros segélyről. Ennek eredményeit lapzártáig nem kaptuk meg. Reagan elnök még az utolsó pillanatban is folytatta kampányát a kontrák megsegítése érdekében. Kedden este mondott televíziós be­szédében azzal a kijelentéssel pró­bálta meggyőzni igazáról a honatyá­kat, hogy „ezeknek a becsületes szabadságharcosoknak ma van szükségük az Egyesült Államok se­gítségére, mert holnap talán már késő lesz“. Természetesen nem hagyta el az immár szokásos, a ni­caraguai kormányra nézve sértő megjegyzéseket sem. Az elnök tel­jesen figyelmen kívül hagyta azt, hogy létezik egy guatemalai rende­zési terv, melynek megvalósításá­hoz a sandinista kormány már eddig is számos konstruktív intézkedéssel járult hozzá. Nyíltan elutasított min­denféle párbeszédet Managuával, ehelyett azt mondotta: „újabb nyo­mást kell kifejteni Nicaraguára, mert veszélyezteti Közép-Amerikában a békés fejlődést és demokráciát". Reagan szerint ezen túlmenően „Nicaragua az USA elleni agresszió felvonulási területe, s ezért veszé­lyezteti biztonságát". Annak érdekében, hogy megsze­rezze a törvényhozók támogatását a kontrasegély ügyében, az elnök átlátszó trükkhöz folyamodott, kije­lentette, logy a 36 millió nagy részét „humánus célokra" fogják fordítani. A múltbeli tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy ilyen elnevezés alatt különböző katonai eszközök is szerepeltek, vagyis távolról sem csak ruházatról, élelmiszerről és gyógyszerekről volt szó. „Tisztán katonai segítségre" Reagan csak 10 százalékot szán az említett összeg­ből, s ezt március 31-e után utal­nák ki, azt követően, hogy a Kong­resszus tagjaival áttekintenék, ho­gyan alakult a helyzet az Arias-terv körül. Most tehát eredmények helyett csak előrejelzésekről tudunk szólni: megfigyelők rendkívül szoros szava­zási arányt várnak. Abban az eset­ben, ha a képviselőház jóváhagyja Reagan tervét, az a szenátus elé kerül, amely ma kezdi meg róla a tárgyalásokat. A palesztin nők egy izraeli katonát akarnak meggyőzni a menekülttá­borban élők tragikus helyzetéről. (Telefoto - ČSTK) MEGSZÁLLT TERÜLETEK Tüntetések, összecsapások, áldozatok (ČSTK) - Az izraeli hatóságok a megszállt palesztin területek újabb körzeteiben rendeltek el kijárási ti­lalmat. Kedden ugyanis Ciszjordánia több városában ismét az utcára vo­nultak a palesztin lakosok. Tulkarm- ban az izraeli fegyveresek tüzet nyi­tottak a tüntetőkre és egy 21 éves palesztint megöltek. Bani Naim falu­ban is heves összecsapásokra ke­rült sor. A megszállók bekerítették a falut és ezzel megakadályozták a sebesültek kórházba szállítását. Izrael „idegháborút“ folytat a megszállt területeken - mondotta Samir kormányfő szóvivője. Tel Aviv azzal számol, hogy a zavargások még sokáig fognak tartani, s végül a legkitartóbb győz. Simon Peresz külügyminiszter kijelentése szerint Izrael üdvözli az Egyesült Államok új, a palesztin ön- kormányzat ügyében tett javaslatát Washington azonban csakúgy mint Tel Aviv, elveti a palesztinok önálló államra való jogát és figyelmen kívül hagyja a PFSZ szerepét. A PFSZ végrehajtó bizottsága Tuniszban kiadott nyilatkozatában mutatott rá arra, milyen is valójában az USA állásfoglalása. Az Egyesült Államok hétfőn megvétózta a meg­szállt palesztin területek lakossága ellen folytatott izraeli gyakorlatot elí­télő BT-határozat tervezetét. Bináris bombát fog gyártani az USA (ČSTK) - Reagan amerikai elnök kedden beleegyezett abba, hogy a hadügyminisztérium megkezdje a Bigeye nevű bináris bomba gyár­tását. Á Pentagon bejelentése sze­rint a Marquardt társaság ez év áprilisában kezdi meg a bombák köpenyének gyártását. E rendkívül veszélyes fegyver sorozatgyártásá­hoz szükséges gépek és berende­zések 90 millió dollárba kerülnek. Maguknak a bombáknak a gyártását a kilencvenes évek elején kezdik meg. A bináris lőszerek gyártása az USA-ban már folyamatban van. Az USA volt hadügyminiszterei támogatják a rakétaszerződés ratifikálását (ČSTK) - Az amerikai szenátus külügyi és hadügyi bizottságában folytatódott a szovjet-amerikai raké­taszerződés ratifikálási vitája. A kül­ügyi bizottságban kedden több volt hadügyminiszter fejtette ki vélemé­nyét, így például Caspar Weinber­ger, Harold Brown, James Schle- singer, Robert McNamara és Elliot Richardson. Brown szerint a szer­ződés megkötése alátámasztja, hogy a fegyverzetellenőrzési folya­mat a szovjet-amerikai kapcsolatok elválaszthatatlan részévé vált. Sík- raszállt azért, hogy az okmányt min­den változtatás nélkül ratifikálják. McNamara és Richardson szavai szerint ez a szerződés lehetővé te­szi a további előrelépést a fegyver­zetellenőrzés terén. Weinberger, aki a múlt év végén mondott le tisztéről, kijelentette, hogy a rakétaszerződés ésszerű megállapodás, s ezt mind a külügyi bizottságnak, mind a Kongresszus felsőházának támo­gatnia kellene. Hozzáfűzte azonban, hogy a Szovjetunióval csak az erő pozíciójából lehet tárgyalni Ezzel kapcsolatban felszólított a harcá­szati nukleáris eszközök korszerűsí­tésére és az SDI-program mielőbbi megvalósítására. Hasonló értelem­ben szólt a hadügyi bizottságban John Galvin tábornok, a NATO európai erőinek főparancsnoka. Szerinte a harcászati rakéták fej­lesztésének elengedhetetlen feltéte­le a repülőgépről indítható új rakéták kifejlesztése, a repülőgépek harcké­pességének növelése és a nukleáris tüzérség korszerűsítése. A februári események nemzetközi visszhangja - II. Alaptalan optimizmus Nagy érdeklődést tanúsítottak a nyugati kormányzó körök az 1948 februárjában Csehszlovákiában zaj­ló politikai küzdelem kimenetele iránt. Reményeiket a burzsoáziához fűzték, melyben természetes osz­tályszövetségesüket látták. A Febru­ár előtti időszak egyes jelentős ese­ményei azonban jelezték, alaptalan a Nyugat túlzott optimizmusa, túlzott hite a csehszlovák burzsoázia képes­ségeiben és lehetőségeiben. A Feb­ruár előtti időszakban ugyanis a bur­zsoáziának a nyugati hatalmaktól kapott - nagyrészt lényegében er­kölcsi - segítség ellenére nem sike­rült hatékonyan megvalósítania azt a stratégiát, amely megfelelt volna Washington és szövetségesei nagy­hatalmi terveinek. Ennek a straté­giának a lényege gyakorlatilag már Churchill 1946 márciusában elhang­zott fultoni beszéde óta az a notori- kus törekvés volt, hogy minden le­hetséges eszközzel „feltartóztassák a kommunizmust". Megteremtői szerint ez a stratégia hatékony ered­ményekhez vezetett azokban az or­szágokban, ahol a társadalom to­vábbi haladásáról a Nyugathoz kö­tődő antikommunista erők döntöttek. Ezektől az antikommunista erőktől Washingtonban és Londonban konkrét eredményeket vártak. A Február előtti Csehszlovákiában azonban nem az antikommunista el­várások szerint alakultak az esemé­nyek. Hiszen a háború utáni első választásokon, 1946 májusában- s ezek a nyugati megfigyelők sze­rint is „valóban szabadok“ voltak- a kommunista párt szerezte meg a legtöbb szavazatot, s ennek alap­ján Klement Gottwald lett a kor­mányfő. Csehszlovákiában a hely­zet a Nyugat és a csehszlovák bur­zsoázia kívánságaival ellentétben alakult. Ez az erőviszonyok háború utáni megváltozásának egyik konk­rét következménye és megnyilvánu­lása volt, megmutatkozott mind az országon belül, mind szélesebb nemzetközi összefüggésekben. Egy-két mondattal aligha lehet le­írni a felszabadulás és a Február közötti csehszlovákiai események és fejlődés mindennapi menetét, az természetesen sokkal bonyolultabb volt. Csehszlovákia burzsoá garnitú­rája tapasztalt volt, a világgal jól kiépített kapcsolatai voltak. Ám a dolgozó nép tudatában nem ját­szott vezető szerepet, ezért közel három évig tartó éles küzdelem után végül is távoznia kellett a politikai színtérről. Ennek első jele az volt, hogy 1947 közepén nem sikerült neki bekapcsolnia Csehszlovákiát a Marshall-tervbe, mely által az USA minél több európai országot akart politikájához kötni. A Marshall-terv elutasítása a burzsoázia nagy vere­sége volt, a Nyugatnak is világosan jelezte, hogy irreális továbbra is szá­mítani Csehszlovákiára, mint az ala­kuló szocialista rendszer potenciáli­san leggyengébb láncszemére. Arról, hogy ebben a helyzetben, közvetlenül Február előtt a nyugati hatalmak a nyomás milyen eszkö­zeit akarták bevetni Csehszlovákia ellen, képet alkothatunk magunknak annak a részletes jelentésnek az alapján, amelyet 1948. január 28-án küldött Bruins, a prágai amerikai ügyvivő a külügyminiszternek. Üze­netében igyekezett jellemezni az ak ­kori csehszlovákiai politikai realitá­sok fő vonásait és javasolta, hogy az USA, mint a kapitalista világ képvi­selője konkrét lépésekkel „lelkesít­se" az antikommunista erőket, első­sorban azáltal, hogy Csehszlovákiá­val megbeszéléseket kezd a gazda­sági és kulturális megállapodás megkötéséről. Propagandisztikus okokból ezt a lépést úgy tüntették volna fel, mint annak megnyilvánulá­sát, hogy a Nyugat érdeklődik a Csehszlovákiával való normális gazdasági és kulturális kapcsolatok felvétele iránt. Emellett Bruins emlí­tett jelentésében nem átallotta azt javasolni, hogy mindenképpen csak egy esetleges rövid távú gazdasági megállapodással számítsanak, mi­vel Csehszlovákiában a helyzet to­vábbi alakulásának „bizonytalansá­ga" miatt más eljárás - hangsúlyoz­ta - „nem lenne taktikus". Ami a kulturális megállapodásra vonatkozik, Bruins a külügyminiszté­riumnak javasolta, hogy azt mérle­gelés után kössék meg Ezzel az USA semmit sem veszítene, mivel- mint írta - a professzorok és diákok cseréje így is, úgy is létezik, ezenfelül a megállapodás megköté­se jelentősen „ösztönözné az USA barátait Csehszlovákiában". Köze­lebbről nem részletezte, milyen ba­rátokra gondolt, de még aláhúzta, hogy ezeknek sürgősen „erkölcsi támogatásra" van szükségük, ne­hogy „elhagyatottnak" érezzék ma­gukat. Bruins értékelő jelentése élénk érdeklődést váltott ki Washington­ban. Az üzenet megküldése és a kormányválság kirobbanása kö­zötti időszakban a külügyminiszté­riumban részletes vita folyt a cseh­szlovákiai helyzetről. Nyilvánvaló volt, hogy a döntő összecsapás kö­zeleg. Csakhogy a nyugati nagyha­talmak nem avatkozhattak be köz­vetlenül ebbe a folyamatba. Az egyik oldalon Csehszlovákiának szilárd külpolitikai biztosítéka volt a Szov­jetunióban, másrészt maguk a bur­zsoá miniszterek önként idézték elő a kormányválságot. További lefolyá­sa magán viselte a demokratikus eljárás minden jelét, nehezen lehe­tett volna bármit is ellenvetni. Ezért a Nyugat konkrét lépései a februári események idején ugyanolyan erőt­lenek voltak, mint maguknak a bur­zsoá minisztereknek az eljárása. Ezek eleve kudarcra voltak ítélve. A burzsoá vezetők számára ugyan erkölcsi ösztönzést jelentett Stein- hardt amerikai nagykövet február 19-iki demonstratív visszatérése Prágába (előtte közel három hóna­pig az USA-ban volt), de ez az adott helyzetben nem játszhatott komo­lyabb szerepet. A kormányválság idején - konk­rétan február 24-én, vagyis a megol­dása előtti napon - az objektív hely­zet hatására a külügyminisztérium már nem titkolta, hogy Csehszlová­kiában a döntő hatalmi összecsa­pásban a burzsoázia vereséget szenved, a győzelem a kommunista párt vezette forradalmi erőké lesz. Marshall tábornok, külügyminiszter -az egyik oldalon ugyan kifejezte meggyőződését, hogy a kommunis­ta párt győzelme alapjában nem vál­toztat azon a helyzeten, amely 1945 után létezett Csehszlovákiában, mi­vel szerinte a CSSZK így is „teljes mértékben támogatta a szovjet poli­tikát", ám a másik oldalon nem tudta leplezni fenntartásait amiatt, milyen forradalmasító hatással lehetnek a csehszlovákiai események a nyu­gati eseményekre. Mint hangsúlyoz­ta, ezek jelentős mértékben „ösztö­nözhetnék és elősegíthetnék" a kommunista pártok és szövetsé­geseik aktivitását. Az amerikai kül­ügyminiszter ezért londoni (Duglas) és párizsi (Caffery) nagykövetei köz­vetítésével igyekezett az USA leg­közelebbi szövetségeseivel, Nagy- Britanniával és Franciaországgal egyeztetni további akcióit Csehszlo­vákia ellen. Enélkül is kezdeményezöen járt el azonban a két említett nyugati hatalom kormánya. Jellemző emel­lett, hogy vezetőik többé-kevésbé világosan tudatosították, a csehszlo­vákiai események lefolyását gyakor­latilag nem lehet hatékonyan befo­lyásolni, részükről mindenképpen a maguk módján csak platonikus tettekről lehet szó. Úgy tűnt nekik, valamilyen „határozott" akcióba kell kezdeniük, csakhogy nem tudták, mi lehetne az. Eközben Csehszlovákiában meg­oldódott a kormányválság. Beneš elnök kénytelen volt egyetérteni a burzsoá miniszterek lemondásával és az új kormány megalakításával. Az USA, Nagy-Britannia és Francia- ország kormányai közös nyilatkoza­tot adtak ki, amelyben megalapozat­lan éles kirohanások voltak az új, kabinet létrehozásának módja ellen, ami valójában megengedhetetlen beavatkozást jelentett Csehszlová­kia belügyeibe. Éppen ezért ezt a nyilatkozatot az új csehszlovák kormány egyértelműen elutasította Közvetlenül az új kormány létre­hozása után Steinhardt, az Egyesült Államok prágai nagykövete távirat­ban részletesen tájékoztatta a kül­ügyminisztériumot az újonnan kiala­kult helyzetről. A lépésekkel, melyek megtételét javasolta, a következő részben fogunk foglalkozni. PAVOL PETRUF

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom