Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-26 / 47. szám, péntek

A gyorsításnak és az átalakításnak nincs alternatívája Tisztelt elvtársak, tisztelt bratislavaiak, kedves fiatal barátaim! Nagy forradalmi ünnepünkről, a csehszlovák dolgozóknak a bur­zsoázia felett aratott győzelme 40. évfordulójáról emlékezünk meg. Több százezer embert személyes emlékek fűzik ehhez a történelmi eseményhez, valamennyien, idő­sebbek és fiatalabbak is, február korszakalkotó hatása alatt élünk. Annak tudatában térünk vissza az évfordulóhoz, hogy olyan forradalmi tettről volt szó, amely véglegesen döntött nemzeteink és nemzetisége­ink új történelmi útjáról. Ezekben a pillanatokban is visz- szagondolunk a jövönkről döntő hat nap drámai eseményeire. Megemlé­kezünk a munkások határozott fellé­péséről, az üzemi tanácsok kong­resszusán kinyilvánított forradalmi elszántságáról. Visszaemlékezünk a dolgozó parasztság állásfoglalá­sára, arra, hogy egységes álláspon- ra helyezkedtek a parasztbizottsá­gok konferenciáján. Megemléke­zünk a hazafias értelmiségről, amely tettekkel bizonyította a néppel való egységét. Élénken emlékezünk a fi­gyelmeztető általános sztrájkra, amelyben Bratislava, Trnava, Tren­čín, Partizánske és más városok gyárainak dolgozói, ugyanúgy mint 1947 őszén, határozott nemet mondtak azoknak, akik ellenforra­dalmi fordulatra készültek. Élénken Jozef Lenárt elvtárs beszéde emlékezünk a megújhodott Nemzeti Front akcióbizottságainak megala­kulására, a Népi Milícia, a népakarat fegyveres védőpajzsa megszületé­sére. Emlékezünk Szlovákia Kom­munista Pártja szervei és szerveze­tei, a vezető elvtársak, személyesen Husák elvtárs szilárd és határozott eljárására. A burzsoázia képviselői, úgy mint Prágában a lemondással, Bratislavában is demagógiával akar­ták félrevezetni és becsapni a népet, de póruljártak és a történelem sze­métdombjára kerültek. Engedjék meg, kedves barátaim, elvtársak, hogy ezekben az ünnepi pillanatokban köszöntsem önöket Szlovákia Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, a Nemzeti Front, a Szlovák Nemzeti Tanács és a kormány nevében e dicső évfordu­ló alkalmából. Szívélyesen köszöntőm a munká­sokat, földműveseket, értemiségie- ket, a partizánokat, a forradalmár szakszervezeti tagokat, a felkelés katonáit, az antifasiszta harc többi résztvevőjét, a Népi Milícia, a had­sereg, a biztonsági testületek tagjait, minden hazafit, aki hozzájárult a tör­ténelmi jelentőségű februári győze­lem kivívásához. Tisztelettel adózunk Szlovákia dolgos népének, amely a nemzeti felkelés örökségéhez hűen hozzájá­rult a csehszlovák dolgozók győzel­méhez, megvalósítva és továbbfej­lesztve február hagyatékát. Mi volt a tét? Négy évtized elteltével ismét fel­tesszük a kérdést, mi volt a tétje a februári összecsapásnak, miért harcoltunk? A gyárak munkásai, a falusi sze­génység, a néphez hű értelmiség a szovjet hadsereg általi felszabadu­lás után lelkesedéssel látott hozzá az új köztársaság építéséhez. Őszintén azt kívánták és arra is törekedtek, hogy a köztársaság igazi hazájuk legyen, szociális és nemze­tiségi szempontból igazságos társa­dalom alakuljon ki. Csehszlovákia Kommunista Pártja meggyőzően fe­jezte ki érdekeiket, ezt tükrözte a Kassai (Košice) Kormányprogram, mint a széles Nemzeti Front prog­ramja. A kommunisták, és a többi haladó ember becsületesen a közös célok megvalósítására törekedtek. De nem mindenki cselekedett így. A burzsoázia politikai képviselői a kormányban és a Nemzeti Front­ban fékezték a nép erőfeszítéseit, szabotálták a kormányprogram va­lóra váltását. Egyre szembeötlőbbé vált, mit tesznek azért, hogy meg­másítsák a fejlődést és visszatérjünk a kapitalizmusba. Arról volt szó, hogy a bányák, a gyárak, a bankok, a nép kezében maradnak-e, vagy pedig ismét a ki- zsákmányolóké lesznek. Arról kellett dönteni, hogy a föld azoké lesz-e, akik megművelik, vagy pedig a földbirtokosoké. Arról kellett dönteni, hogy a társa­dalom a gazdasági fejlődés útján halad-e majd, vagy pedig egy hely­ben topog. Arról kellett dönteni, hogy a mű­velődés és a kultúra hozzáférhetővé válik-e a nép számára, vagy pedig csak a vagyonos rétegek kiváltsága marad. Az volt a tét, hogy megszilárdul-e a nemzeti bizottságok forradalmi ha­talma és a nép demokráciájának útján haladunk-e, vagy pedig ismét a járási főnökök és a jegyzők veszik kezükbe a hatalmat. Dönteni kellett, hogy megszilár­dítjuk-e a csehek, a szlovákok és a nemzetiségek testvéri szövetsé­gét, vagy pedig a reakció ismét bi­zalmatlanságot, ellentéteket szít-e, és gyengíti a közös államot. Végül arról is dönteni kellett, hogy a köztársaság szabadságát és füg­getlenségét a Szovjetunióval való szövetségünk megszilárdítása sza- vatolja-e, vagy pedig ismét az áruló imperialista körök fondorlatainak tár­gyát képezi majd országunk. így tehát kedves barátaim, azok­ban a napokban valóban mindenről döntenünk kellett! Az igazságnak ezekben a pillanataiban a dolgozók megértették, hogy sorsdöntő törté­nelmi napokról van szó és a Klement Gottwald által vezetett kommunista párt irányításával nyomós választ adtak a reakciónak, amely gáládul kivált a kormányból és megbontotta a Nemzeti Frontot. Elérték, hogy képviselői már nem térhettek vissza a kormányba, és helyüket a megúj­hodott Nemzeti Front pártjainak és társadalmi szervezeteinek képvise­lői foglalták el. Arra a kérdésre, hogy miért ara­tott történelmi győzelmet a munkás- osztály és az összes dolgozó, ezt válaszolhatjuk: azért, mert olyan ve­zetője volt, mint a harcokban meg- edzett Csehszlovákia Kommunista Pártja. A párt a mi viszonyaink kö­zött alkotóan érvényesíteni tudta a szocialista forradalomra vonatko­zó lenini tanítást, kidolgozta a nem­zeti demokratikus forradalomból a szocialista forradalomba való át­menet stratégiáját. A párt a népet szolgálta és korszerű, vonzó progra­mot dolgozott ki. Nemzeteink és nemzetiségeink döntő többségét megnyerte e program támogatá­sára. Azért győzhettünk, mert a dolgo­zók egységesek voltak, új úton, a társadalmi igazság útján akartak haladni és ezt csakis a szocializmus szavatolhatta! Azért győzhettünk, mert oldalun­kon állt a Szovjetunió, amelynek befolyása és tekintélye meghiúsítot­ta, hogy kívülről a reakció érdeké­ben avatkozzanak be az esemé­nyekbe. Ez tette lehetővé, hogy a nép akarata demokratikus úton érvényesüljön. Amikor ma az imperializmus re­akciós központjainak szolgálatában álló február előtti burzsoá politikusok elcsépelt érveket hangoztatnak a csehszlovákiai összeesküvésről, kijelenthetjük: igen urak, összees­küdtetek a köztársaság, a nép érde­kei ellen, ezért kerültetek elszigetelt­ségbe és kockázatos játékotok ezért vallott kudarcot! A négy évtized bizonyít ÚJ szú 1988. II. 26. Kedves barátaim! Az életből, a tényekből kiindulvaaz évforduló alkalmából mély meggyő­ződéssel leszögezhetjük: az elmúlt negyven év a bizonyítéka annak, hogy a nép a felejthetetlen februári napokban helyesen választott, ez a választás nemzeteink és nemzeti­ségeink javára vált. A nép szabad munkájából és lel­kesedéséből született meg az új Csehszlovákia, a dolgozók igazi ha­zája, amely megoldotta és megoldja alapvető létkérdéseiket, megteremti a feltételeket szükségleteik és vá­gyaik kielégítéséhez. Népünk az új élet építése során bebizonyította, hogy' jobban tudja irányítani nemzeteink és államunk ügyeit, mint a hajdani burzsoázia. Iparosította az országot, szövetke- zetesítette falvainkat és kulturális forradalmat hajtott végre. Ez lehető­vé tette a termelőerők gyors és sok­oldalú fejlődését. Ennek egyik bizo­nyítéka, hogy az évi nemzeti jövede­lem az említett időszakban hétsze­resére növekedett. A szocialista Csehszlovákia korszerű, gazdasági és kulturális szempontból fejlett or­szággá válik. Létbiztonságot ad ál­lampolgárainak, szavatolja politikai jogaikat, megteremti a feltételeket a nemzetek és nemzetiségek fejlő­déséhez, egyenjogú együttéléséhez az állam szövetségi rendezésének elvei alapján. A szocializmus erejéről és elő­nyeiről beszélve meg kell állapíta­nom, hogy ezek különösen szembe- ötlőek Szlovákiában. Szlovákiát a ki­zsákmányoló rendszerek arra ítél­ték, hogy Európa perifériáján nyo­morogjon. A szocializmus elindította Szlovákiát a haladás útjára. A szoci­alizmus a volt nyomorúságos és el­maradt országban olyan feltételeket teremtett, hogy Szlovákia a Cseh­szlovák Szocialista Köztársaság di­namikusan fejlődő része lett. Szlo­vákia egyre nagyobb mértékben já­rul hozzá egész társadalmunk fejlő­déséhez. Természetesen a szocialista épí­tést nem kísérték csupán sikerek. Vereségeket, tévedéseket is átél­tünk és sajnos, a szocialista törvé­nyességet is megsértették, aminek tragikus következményei voltak poli­tikai, etikai és egyéni szempontból is. A bonyolult belső és külső feltéte­lek között a fenyegető háború ve­szélyében kitartóan harcolni kellett minden elavult ellen, utat kellett ke­resni a felderítetlen terepen, ami rendkívüli igényeket támasztott a kommunista párttal szemben. A párt hozzálátott a hibák kiküszö­böléséhez, de mivel engedménye­ket tett a visszahúzó erőknek, ame­lyek elérkezettnek látták a pillanatot, hogy megtorolják februárt, az ese­mények drámai fordulatot vettek. Ezt a nehéz próbát is kiálltuk, tartós tanulságot merítve ebből. Meggyő­ződtünk, hogy csakis a lenini örök­ség érvényesítésével, a forradalmi alkotás útján - ugyanúgy mint febru­árban - a dolgozók érdekeiért folyta­tott következetes harccal irányíthatja a párt eredményesen a szocialista építés folyamatát, vezetheti a népet és szavatolhatja a társadalom fejlő­dését. Tisztelt elvtársak! Amikor büszkén és önbizalommal értékeljük eredményeinket, nem szabad rózsaszín szemüvegen ke­resztül néznünk. Tudatosítjuk, ha nem is többet, de mindenesetre job­ban dolgozhattunk volna. Az élet nem áll meg. A társadalom szükség­letei megváltoznak, egyre nagyob­bak lesznek, a világ gyorsan halad. Ez megnyilvánul a piacon, ahol nagy a kereslet a jó minőségű áru, a gaz­dagabb választék iránt. Tudjuk, mi­lyen égető kérdést jelent a komplex lakásépítés lemaradása, a fiatalok lakásproblémája. Határozottan vé­get kell vetni a felelőtlenségnek a környezetvédelemben, javítani kell az egészségügyet, korszerűsíteni az élelmezést és az oktatást. Vala­mennyien láthatjuk, milyen sokat kell még tennünk, milyen sok a fogyaté­kosság, mit kell elvégeznünk azért, hogy jobban, elégedettebben élhes­sünk. A kommunista párt - mely a népet hűen szolgálja -, a növekvő szük­ségletek felismeréséből kiindulva ki­dolgozta a szocialista demokrácia fejlesztésének programját, a társa­dalom gazdasági szociális fejleszté­se meggyorsításának és átalakítá­sának irányvonalát, amelyet a XVII. pártkongresszus hagyott jóvá. Az a legfontosabb, hogy az állampolgá­rok elkötelezetten támogassák eze­ket, leküzdjük a közömbösséget és a dolgozók jó gazdákká, vállalko­zókká váljanak, bevonjuk a széles rétegeket és így haladást érjünk el a gazdaság, de a társadalmi élet valamennyi területének intenzifiká- lásában is. Az a célunk, hogy ko­runknak megfelelő színvonalon elé­gítsük ki az emberek anyagi és szel­lemi szükségleteit. Annak érdekében, hogy minden téren átütőbb erejű haladást érjünk el, véget kell vetni az elavult hozzá­állásoknak, új módon kell irányíta­nunk, terveznünk, szerveznünk, színvonalasabban és hatékonyab­ban kell dolgoznunk. A központi bi­zottság ezzel összhangban azt java­solta, hogy hajtsuk végre a gazda­sági mechanizmus reformját, és gyümölcsözően fejlesszük a szocia­lista demokráciát. Tisztelt barátaim, ezen a forradal­mi úton fejlesztjük tovább elért ered­ményeinket, valósítjuk meg a nagy február ösztönző örökségét. Mi a legfontosabb erőfeszítése­inkben, mit akarunk közösen elérni? El kell érnünk, hogy az emberek, a gyárakban, az építkezéseken, az intézetekben és a szervezetekben dolgozó kollektívák ne cselekedje­nek és gondolkodjanak langyosan, közömbösen, hanem mint az igazi szocialista gazdák, s jó gazdaként dolgozzanak munkahelyeiken. Ezért szorgalmazzuk az önigaz­gatást a vállalatoknál, a szövetkeze­tekben és a nemzeti bizottságokon, az önálló elszámolás és az önfinan­szírozás érvényesítését a kollektí­vák felelősségének és önállóságá­nak fokozásával. Meggyőződésünk, hogy ez ösztönzőleg hat a minőségi és a hatékony munkára. Meggyőző­désünk, hogy ez felkelti az emberek érdeklődését a termelés, az irányí­tásban és a döntéshozatalban való részvétel iránt. Ebben rejlik a de­mokrácia, az önigazgatás és az önálló elszámolás fejlesztésének kölcsönös összefüggése. Ezzel együtt a szövetségi és köztársasági központi szervekben figyelmünket a koncepciós kérdések megoldásá­ra, a távlatok kidolgozására és prog­ramjaink egybehangolására kell irá­nyítanunk. Következetesen érvé­nyesítenünk kell ezeket az alapelve­ket, mivel ezek jelentik gyorsabb haladásunk, a humanista társada­lom eszméi megvalósításának moz­gatóerejét. Kommunista pártunk örül, hogy a dolgozók többsége magáévá teszi és támogatja az új utat. Köszönetét mondunk ezért, de ez nem elég. Nem tagadjuk, vannak olyanok, akik várakozó álláspontra helyezkednek, akik csak legyintenek. Azt mondják, hogy fölöslegesen bonyolítjuk éle­tünket. Olyan dolgozók is akadnak, akik szavaikkal támogatják az átala­kítást, de régi módon dolgoznak. A CSKP Központi Bizottsága va­lamennyiünkhöz szólva leszögezte: a gyorsításnak és az átalakításnak nincs alternatívája. A központi bi­zottság a konkretizálás érdekében arra szólít fel bennünket, egysége­sítsük lépteinket és az átalakítás szóbeli támogatását változtassuk tettekké! Tisztelt barátaim, ez megköveteli, hogy minden munkahelyen a le­hető legjobban teljesítsük az idei tervfeladatokat, különösen a minő­ségi mutatókat; mindenütt javítsuk a munka, a ter­mékek és a szolgáltatások minősé­gét és ennek érdekében bátran ér­vényesítsük az elért eredmények szerinti javadalmazás igazságos szocialista elvét; már most haladéktalanul felké­szüljünk az új feltételek között vég­zett munkára, gazdálkodásra és vál­lalkozásra. Ebből a szempontból fel kell tárni a hiányosságokat az állóa­lapok, a munkaidő kihasználtságá­ban, a rentabilitásban, harcolni kell a rend, a fegyelem megszilárdításá­ért, a szervezettség javításáért. Ezeknek a feladatoknak a meg­valósítása kezdeményező, szakkép­zett munkát, az egész irányítási struktúra részvételét követeli meg. A központi szerveknek, de a nemzeti bizottságoknak és a vállalatoknak is csökkenteniük kell az előírások aránytalanul nagy számát, véget kell vetniük a fölösleges papírmunkák­nak, meg kell válniuk az elavult hoz­záállásoktól, a bürokráciától, a kon­zervativizmustól, a rendetlenségtől, új munkaformákat és szabályokat kell magukévá tenniük es elkötelezet­ten ezek szellemében kell cseleked­niük. Ezeknek a céloknak a valóra vál­tása megköveteli, hogy valamennyi­en - miniszterek, munkások, tudó­sok, technikusok, a párt, a szakszer­vezetek, az egész Nemzeti Front tisztségviselői, a képviselőtestületek képviselői - valóban valamennyien önmagunknál kezdjük a munkát. Igen, tisztelt barátaim, csak ez a hozzáállás lehet hazafias, forra­dalmi és méltó a dicső februári győ­zelemhez. Csakis ez felel meg a di­namikus szocializmusnak és annak a nemes célnak, hogy a csehszlovák haza keretében magasabb szintre emeljük Szlovákiát. Megvédjük az építés békés feltételeit Tisztelt barátaim! Hazánkban a szocializmust kez­dettől úgy építettük, hogy közben az imperializmus nyomást gyakorolt ránk. Hidegháborút folytatott elle­nünk, támogatta a belső diverziót, szervezte a vereséget szenvedett reakció ellenállását. Ez megkövetel­te, hogy megerősítsük az ország védelmi erejét és belső biztonságát. A szocializmus többi országával együtt nagy erőfeszítéseket tettünk annak érdekében, hogy megvédjük az építés békés feltételeit. A nukleá­ris fegyverek nélküli világ programja, a Szovjetunió békekezdeményezé­sei új dinamikus, offenzív vonásokat adnak közös külpolitikánknak. Ennek eredménye a szovjet és amerikai nukleáris fegyverek két csoportjának felszámolásáról kötött megállapodás, ami világjelentőségü eredmény. Arra törekszünk, hogy rövid időn belül megállapodást kös­sünk a stratégiai nukleáris fegyverek számának 50 százalékos csökken­téséről, ami fordulatot jelentene az atomfegyver-mentes világ felé. Amint Gorbacsov elvtárs ezekben a napokban rámutatott, ezek a sike­rek nem adnak okot az elégedett­ségre. A -normalizálás ellenfelei az Egyesült Államokban és az európai NATO-országokban a militaristák aktivizálódnak, provokációkat hajta­nak végre a Szovjetunió határain. Ezért fokoznunk kell a békéért, a há­ború megakadályozásáért, az em­berek millióinak megmentéséért folytatott harcot. Mindez arra ösztö­nöz és kötelez bennünket, hogy ha­tározottan és eltökélten a gyorsítás és átalakítás útján haladjunk, amely új dinamikát ad a szocializmusnak, megerősíti hazánk szerepét a szo­cialista közösségen belül, a szocia­lizmus eszméinek győzelméért, az emberek szabadságjogaiért, a hu­manizmusért, a békéért és az együttműködésért folytatott harcban. Tisztelt bratislavaiak, tisztelt elv­társak! Ezzel a nagygyűlésünkkel, éppen úgy, mint Prága, valamennyi váro­sunk és községünk dolgozói és la­kosai, mi is kifejezzük azt az eltö­kéltségünket, hogy továbbra is hatá­rozottan és tántoríthatatlanul azon az úton akarunk haladni, amelyet a győzelmes február nyitott meg előttünk. Lenin tanításával felvértez­ve, képességeinkbe vetett hitünkkel, a Szovjetunióval és a többi testvéri országgal szilárd szövetségben minden erőnket a XVII. kongresszu­son kitűzött program megvalósításá­ra fordítjuk. Erősödjön a párt és a nép egy­sége! Országaink és a világbéke érde­kében erősödjön Csehszlovákia és a Szovjetunió testvéri szövetsége! Ezekben a napokban ünnepli megalakulásának 70. évfordulóját a szovjet hadsereg. Szívélyes, elv­társi üdvözletünket és forró jókíván­ságainkat küldjük felszabadítónk­nak, a demokrácia, a haladás és a béke szavatolójának! Éljen a győzelmes február, örök­sége ösztönözzön bennünket a munkában és az életben! (Alcímek: Új Szó)

Next

/
Oldalképek
Tartalom