Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-22 / 43. szám, hétfő
Forradalmi átalakítás és a megújulás ideológiája (Folytatás a 3. oldalról) s hogy ez a nyolcvanas évek kezdetén még csökkenni is kezdett. Elvtársak, ez a valós helyzet. Csak most kezd egészséges alapokon fejlődni a gazdaság. Még mindig erősen érezzük a múltban kialakult helyzet következményeit. Most, amikor a világpiaci konjunktúra változott, és a tüzelőanyag-energiaipari források árai csökkentek, amikor a lakosság egészsége megőrzésének érdekében kénytelenek voltunk visszaszorítani a szeszes italok gyártását és árusítását, a szovjet gazdaság most komoly pénzügyi problémával küzd. A szeszes italok árusításának csökkentése következtében az állam három és fél év alatt több mint 36 milliárd rubelt veszített. Ezen túlmenően tavaly, 1985-höz viszonyítva, 9 milliárd rubellal csökkentek az importáruk eladásából származó bevételek, ezeknek a behozatalát devizahiány miatt kellett korlátozni. A jelenlegi helyzet hatalmas, mondhatnám rendkívüli erőfeszítéseket követel tőlünk egyszerre két irányban: az alapvető gazdasági reform megvalósítása során, valamint a gazdasági helyzet javítása és a lakosság sürgető szükségleteinek kielégítése terén. Amint emlékeznek, a központi bizottság júniusi plénumülésén az egész problémakörből a legfontosabbakat emeltük ki: az élelmiszerkérdést és a lakásellátást, s azt, hogy a lakosság számára biztosítani kell a szükséges árumennyiséget és a szolgáltatásokat. Döntésünk hogyan valósul meg a gyakorlatban országos viszonylatban, a köztársaságokban, a határterületeken és a kerületekben? Elvtársak, ezt a pártnak és a népnek tudnia kell. Mindenekelőtt az élelmiszerkérdésről. A 12. ötéves tervidőszak első két esztendejében a gabonatermelés 17 százalékkal nőtt. Az előző ötéves tervidőszak éves termeléséhez képest a hústermelés 2,1 millió tonnával, vagyis 13 százalékkal lett nagyobb, a tejnél ez 8,2 millió tonna, azaz 9 százalék, a tojásnál a növekedés 7 milliárd darab, vagyis 9,4 százalék a növekedés. Amint látják, a termelésnövekedés nyilvánvaló, ez szavatolt bizonyos javulást az élelmiszer-ellátásban, tekintet nélkül arra, hogy ezekből az élelmiszerekből csökkent a behozatal a deviza- bevételek visszaesése miatt. Ennek ellenére az élelmiszerforrások helyzete nem elégít ki bennünket, s ezeket állandóan növelnünk kell. Nagyok itt a tartalékaink, de ezeket különbözőképpen használják ki. Egyrészt több köztársaság és kerület van, ahol az utóbbi években a mezőgazdasági termelés lényegesen nőtt. Például az oreli kerület mezőgazdasága még a közelmúltban is jelentősen lemaradt, az utóbbi időben azonban tapasztalhatók ott a javulás jelei. A mezőgazdasági dolgozók nagy figyelmet szentelnek a munkaszervezés ós javadalmazás hatékony formái bevezetésének. Gyakorlatilag az egész növénytermesztésben elterjedtek a szállítási szerződések különböző formái - a kollektív, a családi és az egyéni forma. A szállítási szerződések alapján végzett munkára való áttérés lényegében az állattenyésztésben is a befejezéséhez közeledik. Az eddigieknél nagyobb figyelmet szentelnek a falvak szociális fejlődésének. Az elmúlt év során e terület elmaradott gazdaságaiban átlagosan 50-100 lakást építettek, 40 új iskolai férőhelyet és 43 bölcsődei- óvodai férőhelyet adtak át. Ezáltal javult a falvak káderhelyzete, létrehozták a feltételeket a növénytermesztésben a hozamok, az állattenyésztésben a hasznosság növeléséhez. így az 1986-1987-es időszakban a bruttó mezőgazdasági termelés az előző ötéves időszak átlagos évi szintjéhez képest 18 százalékkal nőtt, a munkatermelékenység pedig 27 százalékkal. A terven felüli termelésnek köszönhetően az utóbbi két évben a helyi ellátás számára a húseladás 33, a tejtermékeké pedig 17 százalékkal lett nagyobb. A lakosság . valóban megérezte a megvalósuló átalakítás eredmé- 'nyeit. Sajnos, távolról sem dolgoznak mindenütt ilyen módon. Örményországban, a Novoszibirszki, Voronyezsi, Jaroszlavi, Kirovogradi, Kosztroni és Rosztovi kerületben továbbra is alacsony a szántóföldek é§ a farmok hasznossága, az egyes gazdaságokban a termelés hatékonysága. A tejtermelésben való lemaradás miatt a helyi ellátás számára sem szállították le a tervezett mennyiséget. Hasonló a helyzet a húsellátás terén Azerbajdzsánban, Grúziában, Üzbegisztánban, a Cse- csen-lngus ASZSZK-ban és a Csardzsoui kerületben. A helyzeten változtatni akarunk, határozottan fel kell számolni azokat a törekvéseket, hogy egyesek a mások munkáján élősködjenek, sok helyi vezetőnek azt a szándékát, hogy az élelmiszer-ellátás biztosításának kérdését a központi szervekhez címzett állandóan új és új követelésekkel oldják meg. Mi itt a legfontosabb? Véget kell vetni a papírmunkának, a kolhozoknak és a szovhozoknak való parancsolgatásnak. Fontos, hogy zöld utat adjunk a mezőgazdasági szektorban dolgozók vállalkozásának és kezdeményezésének, aktívan kihasználjuk a munkaszervezés és javadalmazás hatékony formáit, a kolhozokban és szovhozokban a kollektív, bérleményi és családi szállítási szerződéseket, s úgyszintén a járási mezőgazdasági-ipari egyesülések újszerű hozzáállását. Most pedig a lakásépítésről és a szociális szféra fejlesztésének egyes kérdéseiről. Amint tudják, e téren a feladatok mielőbbi megoldása érdekében intézkedéseket hagytunk jóvá, s ezek megvalósítása folyamatban van. A munka első eredményei a következők: 1987-ben az összes finanszírozási formát beleértve hozzávetőleg 130 millió négyzetméter lakás épült, ez csaknem 2,5 millió négyzetméterrel több a tervezettnél és 10 miiló négyzetméterrel több, mint 1986-ban volt. Több bármely korábbi évinél is. Csak az elmúlt évben az általános műveltséget nyújtó iskolák átadása terén 18 százalékos, a gyermekintézmények terén 7 százalékos, a műszaki szakközépiskolák tekintetében 61 százalékos, a rendelőintézetek terén 17 százalékos, a klubok és művelődési házak vonatkozásában pedig 36 százalékos volt a növekedés. Már beszéltem arról, hogy a Ka- zah SZSZK-ban a lakásépítés terén keresik a jó ötleteket. Jól dolgoztak tavaly a kazah építők, az éves tervet a nagy október 70. évfordulójára teljesítették. Lakást kapott minden ötödik várakozó család. Ezek a sikerek reálissá teszik az új feladat megvalósítását: 1991-ig a köztársaság minden dolgozója számára biztosítani kell a lakást, azok számára, akik az 1987-es év elejéig kerültek be a névsorba A szociális szféra fejlesztésében terjedelmes munkát végeznek Észtországban. Ott évről évre rendszeresen teljesítik a terveket, a lakások átadása terén az országban ők állnak az első helyen, ehhez nem kis mértékben hozzájárult a lakosság eszközeinek a megfelelő módon való bevonása. A tervek megfelelően teljesítik a másik fontos feladatot- azt, hogy falun minden gazdaságnak legyen iskolája, bölcsődéje, óvodája, klubja, étterme, s ezeket az objektumokat határidőben és jó minőségben adják át. Külön szeretném hangsúlyozni, hogy az észt építők a saját anyagi-műszaki bázisuk gyors ütemű fejlődésére támaszkodnak. A KB júniusi ülésén sok köztársaság és kerület vezető dolgozóit- mint önök is emlékeznek - bíráltuk a lakásépítés lemaradása miatt. Ilyen jelenségek ma is tapasztalhatók. Lassú ütemben folyik a lakások és szociális objektumok építése Tadzsikisztánban, az Oroszországi Föderáció számos kerületében, főleg a Gorkijiban, a Novoszibirszki- ben, a Penzaiban, a Rjazanyiban, a Csitaiban, valamint Dagesz- tánban. Mi történik itt, melyek a lemaradás fő okai? Ha figyelembe vesszük, hogy gyakorlatilag mindegyiknek azonos feltételei vannak, akkor a kérdésre adandó választ elsősorban a régi betegség recidíváiban kell keresni- a szavak és tettek közötti szakadékban. Mindenütt jó programokat készítenek, de teljesítésüket távolról sem mindenütt biztosítják megfelelő szervező és gazdasági munkával. A KB politikai bizottsága az elmúlt napokban megtárgyalta és jóváhagyta az SZKP KB és a Szovjetunió Minisztertanácsának határozatát az egyéni lakásépítés fejlesztéséről a városokban és a falvakban. Ezeknek az intézkedéseknek el kell távolítaniuk a múltban létező indokolatlan korálozásokat, s kedvező feltételeket teremteni a családi házak építéséhez és a hitelnyújtáshoz. Mindennek jelentősen elő kell segíteni a szociális programjaink teljesítését. Most aról van szó, hogy a helyi szervek nagyobb figyelmet szenteljenek az egyéni építőknek, és nyújtsanak nekik segítséget. Elvtársak, amint látják, különböző intézkedéseket hagytunk jóvá, most ezeket aktívan ki kell használni, hogy a lakás- problémát mielőbb megoldjuk, hogy kedvezőbb életkörülményeket alakítsunk ki a szovjet emberek számára. Ne legyünk elvtársak, megalkuvóak az értékelésben: a lakásépítés és a járulékos beruházások terveinek nem teljesítése megengedhetetlen, semmivel sem igazolható. Azokat az eseteket, ahol nem teljesítik a feladatokat, nyilvánosságra kell hozni, azokat pedig, akik miatt a fontos szociális programok nem teljesültek, a dolgozóknak kell felelősségre vonniuk. Komoly aggodalmakat kelt az árutermelésben és a lakossági szolgáltatásokban uralkodó helyzet. A fogyasztási cikkek gyártásának fejlesztését célzó intézkedések már hoztak bizonyos eredményeket. Az ipari fogyasztási cikkek gyártása az utóbbi két évben 16,5 milliárd rubellal, vagyis 9,4 százalékkal nőt, ebből a köny- nyűiparban 3,3 milliárd rubellal, ami 4 százaléknak felel meg. Ennek ellenére a fogyasztói piacon a helyzet továbbra is feszült, a vásárlóképes szükségletet nem sikerült kielégíteni. Az ipar az elmúlt évben a tervhez képest 3,6 milliárd rubel értékű termékkel maradt adós. Emellett nagy mennyiségű terméket nem adtak át a szövetségi minisztériumok alá tartozó vállalatok, főleg a korszerű technikai színvonalon kivitelezett termékből, amelyek iránt a lakosság körében nagy a kereslet. A fogyasztási cikkek minőségét tekintve sem történtek lényeges, a jobb irányába mutató változások. A szolgáltatások bővítéséhez szükséges anyagi-műszaki bázis különösen lassan növekszik. Gazdaságirányításunk végső átalakítása nem az ágazati minisztériumok felelősségét célozza, hanem éppen a köztársaságokba, határterületekbe és kerületekbe irányítja át az áruk és a szolgáltat- sok iránti lakossági kereslet kielégítését célzó gyakorlati erőfeszítések súlypontját, a lakosság pénzbevételeinek és kiadásainak egyensúlyát biztosító erőfeszítések súlypontját. El kell ítélni azokat a törekvéseket, hogy különböző indoklásokkal egyesek ki akarják vonni magukat e lér- fontosságú problémák megoldásából. Nyilvánvalóan el kell gondolkodni azon kérdés felett is, mennyire tökéletes a dolgozókollektívák ösztönzését szolgáló gazdasági mechanizmusunk, amely a fogyasztási cikkek gyártásának növelését szolgálja. Annál is inkább, mivel azok a kísérletek, hogy az árucikkek és szolgáltatások mennyiségének és minőségének problémáit csupán adminisztratív módszerekkel oldják meg, mindeddig kevésbé voltak hatékonyak. Nem kell félni attól, hogy beismerjük az általunk elkövetett hibákat. Ellenkezőleg, minél előbb felfigyelünk rájuk és kijavítjuk azokat, annál jobb lesz, annál hamarabb érünk el eredményt. Csupán egyetlen követelmény marad állandóan érvényben: a problémákat gyorsan kell megoldani, s nem szabad őket „elsüllyeszteni a fiókok mélyére“. Lehet, hogy a beszéd e részének meghallgatása után akad, aki felteszi a kérdést: miként függ ez össze az átalakítás ideológiai vonatkozásaival? Úgy gondolom, hogy itt közvetlen az összefüggés - attól, ahogyan ezeket a feladatokat teljesítjük, nagymértékben függ az emberek hangulata, gondolkodása, munkához való hozzáállása, viszonya a pártpolitikához és az átalakításhoz. Elvtársak! Gazdasági reformunk, a demokratizálási folyamatok és a nyílt tájékoztatás fejlesztése, a lelki és erkölcsi szféra megújulása, vagyis mindaz, amit összekötünk a forradalmi átalakítás fogalmával, ugyanazon láncnak az egyes elemei. Szoros kapcsolatban vannak és kölcsönös függőségben, s megkövetelik, hogy ha az egyikben megkezdjük az átalakítást, akkor a továbbiakban is folytassuk. Ezért egészen természetesen, úgy mondanám, logikusan jutottunk mos! el politikai rendszerünk átalakításának szükségességéhez. Nem arról van szó, hogy a jelenlegi rendszert felváltsuk, hanem arról, hogy minőségileg új struktúrákat és elemeket vigyünk bele annak érdekében, hogy új tartalmat és dinamikát adjunk neki, ami biztosítaná társadalmunk sikeres fejlődését. Ezekről a kérdésekről nálunk már széles körben és élénken folyik a vita. Ami nem véletlen, mert az átalakítás a dolgok mélyébe hatol. Fel kell ölelnie minden területet, s természetesen az olyan fölöttébb fontos szférát is, mint amilyen a társadalom politikai rendszere. Mint már mondottam, ezeket a kérdéseket még a 19. országos pártkonferencia előtt alaposan fel kell dolgozni. Politikai rendszerünk fejlődésének fő problémája a hatalom és a vezetés olyan mechanizmusának a létrehozása, amelyben pontosan működne a hatékony demokratikus ellenőrzés, amelyben kidolgoznánk a jogi eljárásokat, s ezek pedig jelentősen korlátoznák, sót eltávolítanák a véletlenszerűség elemét a legfontosabb politikai és állami ügyek megoldása során, továbbá politikai rednszerünk minden „emeletén" kizárnák a szubjektivizmus lehetőségét. El kell érni, hogy a lényeges döntések kidolgozására és jóváhagyására a nép aktív részvételével kerüljön sor. Éppen ez fog megfelelni szocialista demokráciánknak. Elsősorban lényegesen növelni kell a tanácsoknak, mint társadalmunk politikai rendszere gerincének szerepét. Éppen itt, a tanácsok létrehozásában és tevékenységükben kell elsősorban érvényesíteni a szocializmus demokratikus elveit. Ugyanebben az értelemben beszélünk a szovjetek hatalmának lenini értelemben történő feltámasztásáról. Arra van szükség, hogy a tanácsok minden szinten az államhatalom és -igazgatás konkrétan dolgozó, kezdeményező és teljes jogú központjai legyenek. Nyilvánvalóan jobban át kell majd gondolni, hogy miként hozzuk létre a tanácsokat. Ami azt jelenti, hogy elkerülhetetlenül tökéletesítenünk kell választási rendszerünket annak érdekében, hogy a képviseleti szervek kialakításának folyamata biztosítsa a nép aktív részvételét, gondosan kiválogatva a tanácsi munka végzésére alkalmas személyeket, tekintetbe véve az átalakítás feladatait. A tanácsokban tükröződnie kell országunk sokszínűségének, beleértve a nemzeti sajátosságokat. Nem lehet megkerülni a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa munkájának kérdését sem. Új módon kell majd értelmezni feladatát, mégpedig a munka hatékonyabbá tétele szempontjából - kezdve az elnökséggel, az ülésekkel, egészen a bizottságok és a képviselők tevékenységéig. A politikai rendszer reformjának kulcskérdése a párt- és állami szervek funkcióinak a meghatározása. Kiindulási alapként itt is Lenin gondolatai szolgálnak. A párt irányadó és vezető szerepe a szocialista társadalom működésének és fejlődésének elengedhetetlen feltétele. A párt elméletileg kidolgozza a politikai irányvonalat és korrigálja azt. Az általa kidolgozott politikát eljuttatja a tömegekhez, szervezi és egyesíti azokat a meghatározott feladatok teljesítése érdekében, és végrehajtja a megfelelő káderpolitikát. Éppen ebben rejlenek a pártnak, mint a társadalom politikai élcsapatának az alapvető funkciói. Az átalakítás és a demokratizálás jelenlegi feltételei között teljes mértékben fel kell újítani Leninnek a pártról, a szocializmusban a párt tevékenységéről szóló tanítását. E kérdésekről átgondolt, kollektíván kidolgozott javaslatokat kell előterjesztenünk az országos pártkonferencia elé. A politikai rendszert nem lehet elképzelni a társadalmi szervezetek fejlett rendszere nélkül, munkájuk tartalmának és módszereinek lényeges megváltoztatása nélkül. Abból kell kiindulni, hogy minden társadalmi szervezet mögött bizonyos szociális rétegek állnak a maguk specifikus jegyeivel és érdekeivel. Nem az a feladat, hogy ezeket nivelláljuk, éppen ellenkezőleg, az hogy ezek maximális mértékben megnyilvánulhassanak, hogy számoljanak ezekkel a jegyekkel és a társadalmi haladást szolgálhassák. A társadalmi szervezetek fő feladata a szociális-politikai aktivitás fejlesztése, a különböző érdekek kielégítése és az, hogy az állampolgárokkal elsajátíttassák a társadalmi önigazgatás szokásait. Úgy vélem, feladatul kell tűznünk magunk elé, hogy felszámoljuk a társadalmi szervezetekben a fizetett tisztségviselők uralmát, a túlszervezettséget és a bürokratizmust azáltal, hogy a központi szervek jogköreinek egy részét átadjuk az alsóbb szerveknek. Meg kell szabadítanunk a helyi szervezeteket attól, hogy minden lépésüket a felsőbb apparátus irányítsa. Érezzük a szükségét a társadalmi struktúrák rendszere fejlesztésének. Olyan társadalmi formációkat kell létrehozni, amelyek összefognák a különböző szociális, szakmai és egyéb érdeklődésű embereket. Nyilvánvalóan érdemes lenne bővíteni azon kérdések körét, amelyekről az állami szervek csak a társadalmi szervezetek részvételével dönthetnek. A szocialista demokratizmus a társadalmi és politikai élet formáinak sokszínűségét jelenti, természetesen a mi szocialista elveink és értékeink alapján. Ez a gondolat legyen a kiindulási alap azon döntések során, amelyeket véleményünk szerint a pártkonferenciának kell majd kidolgoznia. Vonatkozik ez a nemzetiségi viszonyokra, a soknemzetiségű állam építésére. Ma a nemzeti tudat növekedéséről beszélünk országunk minden nemzeténél és nemzetiségénél, a nemzeti érzés megnyilvánulásairól (ez egyes esetekben deformált módon jelentkezik). Mindezek nagyon időszerű kérdések, amelyeket meg kell oldani. El kell majd gondolkodnunk a köztársaságok közötti kapcsolatok fejlesztésének formáiról, jogaik erősítéséről, beleértve képviseletüket a központi állami szervekben. Amint látják, nagyon sok probléma halmozódott fel. A félmegoldásokkal itt nem megyünk semmire. Az is világos, hogy az elkövetkező pártkonferenciára a politikai rendszer tökéletesítését célzó átfogó intézkedéseket kell kidolgozni, amelyek a XXVII. pártkongresszus, valamint a központi bizottság üléseinek a nép szocialista önigazgatásáról szóló gondolataira építenének, tekintetbe véve a társadalomban végbemenő demokratizálási folyamatokat. Mihail Gorbacsov a továbbiakban az átalakítás ideológiájának néhány nemzetközi aspektusáról szólt. Ezzel összefüggésben rámutatott: Sok szenvedésen mentünk keresztül, s tudatunkba és szívünkbe beoltottuk a múlt tapasztalatait és tanulságait. Kitűztük magunk elé a célt, hogy megértsük a társadalmat, amelyben élünk, hogy megismerjük és tájékozódni tudjunk benne. Pontosan így jártunk el nemzetközi tekintetben is: arra törekedtünk, hogy megismerjük a világot, amelyben élünk, megértsük azt és tájékozódni tudjunk benne. Az objektív elemzés alapján eljutottunk ahhoz a felismeréshez, hogy az átalakítás és az új politikai gondolkodásmód elengedhetetlen. Ez áttörést jelentett a mai realitások tudományos megismerésében, ami újszerű és dinamikus politikává változott. Már a pártkongresszus előtt, 1986 január 15-én meghirdettük a nukleáris fegyverek nélküli világ megteremtésének programját, mint az emberiség túlélésének elengedhetetlen feltételét. Az SZKP XXVII. kongresszusa alapos elemzést adott a békés együttélés filozófiájáról és megindokolta a béke és a nemzetközi biztonság átfogó rendszerének a koncepcióját. Leszerelési kezdeményezéseink és más további konkrét lépéseink ma már nem jelentenek rögtönzést a nemzetközi porondon, nem csupán a Nyugat ilyen vagy olyan lépéseire adott válaszként foghatók fel, ahogy az korábban megesett. Kezdeményezéseink szilárd, hosszú távú és tudományos alapot kaptak. Így nyílt meg az út Genfbe, majd Reykjavík- ba, végül Washingtonba, ahol az Egyesült Államokkal a legfelsőbb szinten írtuk alá a közepes és rövidebb hatótávolságú rakétákra vonatkozó megállapodást, amely az első nukleáris leszerelési szerződés. Úgy gondolom, a dokumentum értékelésekor mindnyájan egyetértünk abban, hogy a gyakorlatban erősíti meg az 1985 áprilisi plenáris ülésen elkezdett és a XXVII. pártkongresszuson elméletileg megindokolt politika helyességét. Azt szoktuk mondani, hogy a Washingtonnal aláírt szerződés a reális leszereles kezdete. Azt akarjuk, hogy ez tényleg így legyen. És arra fogunk törekedni, hogy ennek a kezdetnek folytatása is legyen. Ez azonban a szocialista országok, más haladó és békeszerető államok, társadalmi mozgalmak, az ENSZ és az el nem kötelezettek kitartó harcának is az eredménye. Kiemelkedő tudósok, kulturális és egyházi személyiségek aktivitásának, konszolidációjuknak és kölcsönös megértésüknek úgyszintén az eredménye. Ez számos politikus, a kereskedelmi és katonai körök megfontolt hozzáállásának is az eredménye. A szerződés sajátos mutatója annak a szintnek, amelyre a béke potenciálja jutott. Arról tanúskodik, hogy az ú| gondolkodásmód hatni kezd a világpolitikára. A szerződés kidolgozása tanulságos a szerzett tapasztalatok szempontjából is. (Folytatás az 5. oldalon) ÚJ SZÚ 4 1988. II. 22.
