Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)
1988-02-19 / 41. szám, péntek
Emberhez méltó életért Ordódy Katalin jubileumára ,, Minden művészeti ágban, de különösen az irodalomban az ember elsősorban önmagának - az embernek a kifejezésére törekszik. Kort. társadalmat, eszméket, problémákat emberrel viszonyít, azért az író számára mindennél fontosabb kell hogy legyen az emberábrázolás hitelessége“ - nyilatkozta még pályája elején prózairodalmunk kiemelkedő alkotója, Ordódy Katalin, aki a napokban tölti be hetvenedik életévét. Ez a gondolat hat|a át művészi törekvéseit. immár terjedelemre és minőségre egyaránt jelentős életművét, különösen társadalmi és lélektani ihletésű regényeit. írói pályáját versekkel kezdte, az ötvenes években gyakran jelentek meg családi vonatkozású (pl. Fiamsában idézi fel a múlt és a közelmúlt, a jelenhez vezető út eseményeit, társadalmi és történelmi összefüggéseit. A regény ihlető motívuma a lázadás (a kiadói program még Lázadók címen hirdette), a sorsukból, osztálykötöttségeikből kitörni akarók indulata. Cselekménye a békebeli Prágában indul, átíveli az első világháború éveit, a két világháború közötti időszakot, s a második világháború záró szakaszában tetőzik. Erre a regényre is az emlékező-elbeszé- lő előadásmód jellemző, akárcsak az előzőre. Jelentős szerepet kapnak benne az önéletrajzi mozzanatok, közvetlen élmények és tapasztalatok. Két fiatalember, egy egyetemista és egy pincérből lett villamoskalauz, megszökik a nyilasok fogsának, 1953), a béke és a háború kérdésein tépelődö, az emberhez méltó élet lehetőségeit kereső-bon- colgató költeményei. Verselői készségét azonban az olvasók legfiatalabb nemzedékéhez szólva kamatoztatta igazán. Évi, Pisti, idesüss (1956), címmel verses meséket jelentetett meg. A két kiadást megért kötet sikere az írónő mesélökészsé- gét, epikai hajlamait bizonyította Munkássága az ötvenes évek második felében fokozatosan a próza- irodalom műformáira terelődött át. Különösen a kulturális és irodalmi publicisztika változataiban, a karcolat, az elbeszélés műfajában vált otthonossá, de leginkább a terjedelmesebb epikai műformák vonzották. Legjelentősebb írói sikerei a gazdag valóságtartalmú, lassú kifejlésű, em- lékező-elbeszélö alapállású regényhez fűzik. Már első regényével - Megtalált élet (1958) - szokatlan visszhangot keltett a kritikusok és az olvasók körében egyaránt. Az írónő megtalálta műfaját, melyben adottságai leginkább érvényesülni tudnak Egy nagyarányú tabló keretében bemutatta egy vidéki városka polgárainak sorsát, az 1938-1950 közötti időszakban kialakult társadalmi-politikai helyzetét, életük legégetőbb kérdéseit. A sok szereplőt felvonultató, közvetlen és közvetett tapasztalatokra épülő regény központi alakja egy korán özvegyi sorsra jutó fiatalasszony, Korláth Zsuzsa, akinek életét a háború borzalmai, a béke első éveinek viszontagságai határozzák meg. Passzívan sodródik az eseményekkel, mig emberi öntudatára-jogaira nem ébred, meg nem találja a hozzá méltó életformát. A regény viszonylagos közönségsikere ellenére sem mentes a hibáktól. A pályakezdő író kitűnően ismeri a kort, a kispolgári közeget, de a hatalmas anyag szerkesztési feladatát, a sokágú és sok szereplőt felvonultató cselekmény vezetését nem tudta kellő szinten megoldani. A mű mégis meghatározta az írónő további pályáját, s a kritika is egyértelműen a regény műfajának művelésére bíztatta. Hamarosan új regénnyel jelentkezett. Ha ez egyáltalán lehetséges, még nehezebb írói feladatot vállalt magára. Nemzedékek (1961) címmel az ún. nagyregényre tett kísérletet, amely támadható felületei ellenére súlyban és jelentőségében egyaránt fontos helyet foglal el írói * fejlődésében. Hatalmas időbeli távolságot befogva nemzedékek sorLőrincz János felvétele gából, s a fasiszták elöl bujdokolva felidézik életútjukat. Három nemzedék sorsa bontakozik ki elbeszéléseik nyomán, küzdelmek és elomlá- sok, fájdalmak és örömök, életutak, melyeken piros vonalként húzódik végig a harc a maradiság, az előítéletek, az osztálykötöttségek, a társadalmi és szociális igazságtalanságok ellen. A nagy vállalkozás fogyatékossága, hogy a társadalmi-történelmi leírás gazdagsága gyengíti, szinte elnyomja a lélektani motivációt, csökkenti a jellemábrázolás hitelét. Az eddigiekhez hasonló írói eszközökkel, de életrajzi mozzanatok nélkül, s egészen eltérő indítékok alapján készült harmadik regénye, a Dunáról fúj a szél (1963). A kor követelménye volt, hogy az írók minél hitelesebben és gazdagabban ábrázolják a munkát, a termelést. Ez az igény szülte Ordódy Katalin regényét is. Közvetlen tapasztalatai alapján, féléves tanulmányútja eredményeként egy történetet mond el a komáromi (Komárno) hajóépítők életéből, munkájáról; az alkotás lényegében visszaesést jelent írói fejlődésében. Előképzettségétől, érdeklődésétől, írói adottságaitól eltérő feladattal birkózik benne. A riport és a regény eszközeit vegyítő mű, számos érdekes helyszínrajza és munkásalakja ellenére sem mondható sikeresnek. A kritika is több kifogással élt vele kapcsolatban. Talán ez a sikertelenség az oka, hogy néhány éves hallgatás után jelentkezik új regénnyel. Az idegen (1968) címmel megjelenő mű fordulópontot jelent az írónő művészi pályáján. A korábban művelt társadalmi-történelmi ihletésű regényt a lélektani indítékú, redukált cselekményű müvek váltják fel. Ettől kezdve írásainak középpontjában többnyire az asszonyi sors problémái, az egyéni boldogság és a társadalmi konvenciók konfliktusai, a női lélek sajátosságai stb. állnak. A regény egy házasság válságainak rajza, egy női lélek háborgásai egy hozzá méltatlan házasság kötelékeiben. A főhős - Gigi - sorsa a hűség és hűtlenség problémáit veti fel kisvárosi, kispolgári társadalmi közegbe ágyazva. Ez a regény sem mentes a sablonos megoldásoktól, kidolgozatlan részletektől, de ebben bontakozik ki először hitelt érdemlően a lélektani realizmus, a meggyőző motiváció. Mintegy előkészítője A keskenyebb út (1971) című regénynek, amely tovább szélesíti az itt kimunkált keretet, gazdagítja a lélektani szituációk kifejezésére alkalmas eszközöket. Egy jónak induló házasság belső feszültségei közepette a szlovákiai magyarság életének, a szlovák-magyar együttélés előítéletektől terhes kérdései merülnek fel. Az egyéni boldogság és érvényesülés keresésének és a közösségi elkötelezettség és érdek teljesítésének dilemmáját megszenvedő regényhősök végül a nehezebb, a „keskenyebb“ utat választják. A regény egyik fontos erénye, hogy minden izében, eszmei-tartalmi vonatkozásaiban egyaránt mélyen a szlovákiai magyar valóságban gyökerezik. Hasonló karakterű a Kiküldetés (1977) című regény, amely a szülőföldhöz, a szocialista hazához és népünkhöz való ragaszkodást szélesebb összefüggésekben, az 1968-as eseményekhez kapcsolódva veti fel. Az ember a legsúlyosabb kérdésekben nem dönthet a pillanat hatása alatt Judit, a regény hőse a szerelmét, pillanatnyi boldogságát áldozza fel a közösség érdekében, amely felnevelte, amelyhez egész lényével, múltjával és jelenével tartozik. Lélektani indítékú, szándékosan szegényített epikumú regény A kerekes kút (1979) is. Az epikai alapszituációt egy szétszóródott család tagjainak találkozása adja, az összetartó erő, az anya, temetésén. A halott anya, a szülői ház, a közös emlékek, a gyermekkor természeti környezete és közege, a vénlány nagynéni stb azonban már csak látszólag teremtheti újjá az egykori közösséget. A három testvér már egy-egy új világot, külön érdekszférát képvisel. A temetés lélektani helyzetét használja fel az írónő, hogy hol előre, hol hátra pörgetve az események menetét, az emlékezés mechanizmusát, rámutasson azokra a változásokra, amelyek tájaink emberének tudatában végbementek. A családtagok sorsában, személyiségében, viselkedésében, gondolkodásában, a szülői házhoz való viszonyulásában stb. ott lüktetnek a közelmúlt történelmi-társadalmi eseményei, a változások nyomán keletkezett feszültség stb A belső történések ellenére sem tudatregény A kerekes kút. Inkább lélektani motivációktól átszőtt, aránylag szűkös epikájú, emlékeztető-technikájú, epizodikus szerkezetű regény, amelyben a társadalmi-történelmi háttér csak töredékeiben és igen halványan van jelen. Műfaji kuriózumnak számít Ordódy Katalin életművében a Közjáték Kumadasin (1986) című legfrissebb regénye. Az egzotikus témájú, krimielemekkel dúsított úti- és kalandregény ötvözetének egyéni változatával kísérletezik. Művében minden eddiginél nagyobb szerepet kap a fikció, az írói képzelet és teremtő erő. Egzotikus színterével és valóságanyagával, retrospektív előadásmódjával, naplórészietek beiktatásával, fordulatos meseszövésével szórakoztató, izgalmas olvasmány. Kulturális, főként földrajzietnikai telítettségénél fogva a jó értelemben felfogott lektűrhöz áll a legközelebb, így az igényes ismeretterjesztés feladatát is elláthatja. Epikai alapszituációja gyakorlott mesélöre vall. Egy fiatal régész zavartalan kulturális élményeket ígérő törökországi tanulmányútja veszélyes és kellemetlen eseményekbe torkollik, s a hagyományos eszközökkel építkező regény fokozatosan a bűnügyi történetek konvencióit ölti magára. Ez a átlényegülés, különösen a záró fejezetekben, gyengíti a mű egységét, művészi színvonalát. Már ebben a regényben is bőven kamatoztatja az írónő törökországi ismereteit, szenvedélyes vonzódását az egzotikus táj és népe iránt. Számos törökországi vándorlásainak élményanyagát gazdag történeti-etnikai ismereteit, nyelvtudását stb. azonban legújabb könyvében gyümölcsözteti maradéktalanul. A Mediterrán széllel (1987) címen megjelent tetszetős kivitelű könyv nem szokványos útirajz, inkább ihletett vallomás egy szenvedély természetrajzáról, levonható tanulságairól. Ordódy egy bennszülött jártasságával fedezi fel az olvasó szeme előtt Törökországot, így nemcsak érdekfeszitő olvasmányélményben, de szakszerű tájékoztatásban is réSZ0SÜI SZEBERÉNYI ZOLTÁN Maradandót alkotni Találkozás Igor Vejsadával Zárt világ, magas falak, nyomasztó hangulat. Két férfi és egy nő megszállottan keresi a kiutat. Hátra néz-e vajon, aki megtalálja? Hátra És kétszer is a kezét nyújtja. - Tízperces tánckompozíció egy nem mindennapi tárlat megnyitóján. Igor Vejsada koreográfiája és Jozef Bubák képei a bratislavai Laco Novo- meský Kiállitóteremben. Tánc és képzőművészet egy helyen, egyazon hőfokon. Képek, amelyek megelevenedtek Vagy: arcok, testek, mozdulatok, amelyek vászonra kerültek. Igor Vesjada a brnói Janáček Színház táncosa. Két évig ,,vendégeskedett“ Markó Iván együttesében, a Győri Balettben. Koreográfusként tavaly májusban, az országos balettversenyen mutatkozott be. Álom című alkotását különdíjjal jutalmazta a zsűri.- Egyetlen percig sem tétováztam, amikor Jozef Bubák megkérdezett: volna-e kedvem egy rövid, frappáns koreográfiához. .. azonnal igent mondtam. Először is azért, mert vonz az új, a szokatlan. Egy kiállitóteremben ugye, nincs színpad és díszlet sem, de ott vannak a képek, az ablakok, a falak, olyan táncot kell komponálni, amelynek mondanivalója a rajzok gondolati világában gyökerezik. A Bubák- alkotások ruhátlan emberei szabadok, s ami ugyancsak provokálta a fantáziámat: minden mozdulat, minden tekintet tiszta és őszinte, minden test egy anatómiai csoda. Vojtek Miklós és Gabriela Zahradní- ková, a Szlovák Nemzeti Színház táncosai nagy örömmel vettek részt a munkában, hiszen eddig ők is csak színpadon táncoltak, karnyújtásnyi távolságra a nézőktől, kiállítás megnyitóján még soha.- 1986 nyarán, amikor hazajött Győrből, azt mondta: minden vágya egy önálló együttes. Másfél év telt el azóta... megtalálta-e a táncosait?- Igen. Megtaláltam. Tizenketten fogtunk össze a Janáček Színházban; csupa huszonéves, ambíciókkal teli fiatal. Az első utam Győrbe vezetett velük. Azt akartam, lássák, milyen gyakorlatokat, milyen próbákat tart Markó Iván Beültek a balettterembe és nem akartak hinni a szemüknek. Egyre csak azt hajtogatták: •lyen odaadással, ilyen hozzáállással sehol sem találkoztak még Mert a Győri Balett tagjai nemcsak a színpadon, a próbateremben is érzelemmel, feszültséggel töltik meg a mozdulataikat. Ivánnál minden mozdulat a lélekben születik meg. Ez nagyon fontos. Ehhez maximális felkészültség és maximális koncentrálás szükséges. Anélkül nem megy.- Hogy reagált az elképzeléseire Markó Iván? Elárulta neki egyáltalán, hogy amióta hazajött tőle, nemcsak táncol, hanem koreografál is? Katarína Krajčovičová felvétele- Persze, hogy el. És helyeselte. Nem is kérdezte, hogy hogyan jutott ilyesmi az eszembe.- S ha megkérdezte volna?- Rég megfogalmazódott már bennem a válasz: olyan sok hazugság van az életben... és én is csak az igazság pillanatát várom. És a táncban is ezt akarom megfogalmazni.- Egykori partnerei: Kiss János, Demcsák Ottó, Tárnoki Tamás és a többiek hogyan fogadták?- Szeretettel. Őszinte kíváncsisággal. Mintha el sem váltam volna tőlük. Az igaz kapcsolatok, érzelmek sosem szűnnek meg, csak a hamisak, a felszínesek, az üresek. Gombár Judittal, az együttes jelmez- és díszlettervezőjével pár szót váltottam csupán, mégis a védőszárnyai alatt éreztem magamat.- Várja-e új szerep a Janáček Színházban?- Nem is akármilyen: Mephisto a Faust és Margarétában.- Akkor ugye, jókor találkoztunk...- A közérzetem érdekli? Köszönöm megvagyok. A lelkemben rend van... csak az idő sürget. Harmincegy éves vagyok, szeretnék végre valami maradandót alkotni. SZABÓ G. LÁSZLÓ A cseh képzőművészek új fóruma Tavaly a Cseh Képzőművészek Szövetségének kongresszusa egyik fontos feladatként szabta meg saját önálló lap létrehozását. A terv a napokban vált valósággá, kezünkbe vehettük a szövetség kéthetenként megjelenő lapját, az Ate- liert. A sorszámot még nem viselő próbaszám első oldalán a szerkesztőség, az olvasóhoz szólva kifejti: Lapunknak, mint a Cseh Képzőművészek Szövetsége lapjának, összhangban Csehszlovákia Kommunista Pártja művelődéspolitikájával és szövetségünk eszmei irányvonalával, az lesz a feladata, hogy időszerű és szakavatott tájékoztatást nyújtson a képzőművészeti alkotómunkáról, a képzőművészet minden területét érintő kérdésekről. A lap április elsejétől jelenik meg rendszeresen, kezdetben 20 ezer példányszámban. A társadalom gazdasági és szociális fejlesztése meggyorsításának stratégiája új feladatokat állít a művészek elé is. A Cseh Képzőművészek Szövetsége a társadalom szellemi életének sokoldalú kibontakoztatásában, a szocialista tudat formálásában vállal szerepet. Az emberek értékközpontúbb, eszmei szempontból is tartalmasabb életmódjának kialakításáért, a képzőművészet társadalmi és nevelő szerepének elmélyítéséért folyó küzdelem élvonalába akar állni. Az Atelier az újságírói műfajok sokféleségével „rajzol“ képet a szövetség életéről. Recenziókban ismerteti az olvasókkal a kiállításokat és a művészi alkotómunka eredményeit. Tájékoztat a képzőművészet hazai és külföldi eseményeiről, helyet ad vitáknak, eszmecserének - olvashatjuk a bevezetőben. A lap főszerkesztője František Kšajt, a szerkesztő bizottság elnöke Ľuboš Hlaváček. Az ofszetnyomással készült próbaszám informál a mai cseh képzőművészet eseményeiről. Recenziókat közöl képzőművészeti kiadványokról, prágai, brnói és más városokban rendezett kiállításokról, megemlékezik néhány jubiláló képzőművészről. Széljegyzeteket fűz a moszkvai Chagall-kiállításhoz, a spanyol művészet öt évszázadát bemutató párizsi kiállításhoz, valamint a budapesti Műcsarnokban nemrég megrendezett, az orosz forradalmi avantgárd művészetet bemutató tárlathoz. A lap egész oldalas ismertetést közöl a februári győzelem 40. évfordulójának tiszteletére a prágai Mánes Galériában február 25-én megnyíló Képzőművészet és a kor című kiállítás anyagáról. SOMOGYI MÁTYÁS ÚJ szú 6 1988. II. 19.
