Új Szó, 1988. február (41. évfolyam, 25-49. szám)

1988-02-18 / 40. szám, csütörtök

A közép-amerikai külügyminiszterek értekezlete Viták a béketerv teljesítését ellenőrző bizottság összetétele körül Guatemalában ma ismét találkoznak Managua és a kontrák képviselői • Az amerikai demokraták kompromisszumos segélyterve (ČSTK) - San Salvadorban teg­nap megkezdődött az öt közép­amerikai ország külügyminiszterei­nek értekezlete. A tanácskozáson elsősorban a tavaly Guatemalában született béketerv teljesítését ellen­őrző nemzetközi bizottság végső összetételéről folyik a vita. E kérdés­ben az érintett államok között nézet- eltérések vannak. Salvador és Hon­duras, az USA leghűségesebb tér­ségbeli szövetségesei azt szorgal­mazzák, hogy a bizottságban ne kapjanak helyet a Contadora- és a limai csoport képviselői. Ezzel vi­szont nem ért egyet Nicaragua, amely szerint épp e nyolc latin-ame­rikai ország garantálhatja a béketerv A moszkvai Pravda Miloš Jakeš kladnói beszédéről (ČSTK) - A moszkvai Pravda teg­napi számában beszámolt Miloš Ja- kešnek, a CSKP KB főtitkárának a Kladnói Egyesült Acélművekben a vállalati pártszervezet, a szakszer­vezet, a SZISZ tisztségviselőivel és a gazdasági vezetőkkel történt talál­kozója során mondott beszédéről. Csehszlovákia a társadalmi élet minden területén az átalakítás, a de­mokratizálás elmélyítésének, a gaz­dasági reformok megvalósításának jelentős szakaszába lépett - idéz a szovjet napilap a beszédből, s rá­mutat, hogy a CSKP KB tavaly de­cemberi ülésén kitűzött célokat min­den csehszlovák dolgozó üdvözli. rendelkezéseinek tényleges ellenőr­zését. Managua emellett indítvá­nyozza, hogy néhány nyugat-euró­pai állam politikusa is kapjon helyet az ellenőrző bizottságban. A külügyminiszteri értekezleten kidolgozott álláspontot a közép­amerikai államfők értekezlete elé terjesztik. A San Salvador-i tanács­kozáson hagyják jóvá a Közép- Amerikának nyújtandó, s a Közös Piac elé terjesztendő gazdasági se­gélytervet is. Guatemalában ma megkezdődik a nicaraguai kormány és az ellenfor­radalmi csoportok képviselői közötti közvetlen tűzszüneti tárgyalások újabb fordulója. A felek legutóbb január végén Costa Ricában talál­koztak. Egyelőre távol vannak a megállapodástól, viszont a párbe­szédnek maga a ténye biztató. A San Salvador-i külügyminiszteri konferencia és a guatemalai tűzszü­neti párbeszéd nem sokkal azután zajlik,hogy az amerikai Kongresszus elutasította a kontrák további segé- lye7ósét. Ezzel kapcsolatos hír, mi­szerint a Demokrata Párt vezetői javaslatot készítenek elő a nicaragu­ai ellenforradalmároknak nyújtandó ,,kizárólag humanitárius segítség­re“. Ez állítólag amolyan kompro­misszum lesz a Reagan elnök által eredetileg kért 36 millió dolláros tá­mogatáshoz viszonyítva, s célja mindenekelőtt az, hogy - amint azt az amerikai sajtó jegyzi meg - ne gyengüljenek a kontrák pozíciói a managuai kormánnyal folytatott tárgyalásokon. A demokraták javas­latát a jövő héten vitatja meg a Kongresszus. A Farabundo Marti Nemzeti Fel- szabadítási Front egyik alakulata az elmúlt napokban Usulutan tarto­mány egyik kikötőjének közelében a haditengerészet gyorsnaszádja el­len intézett támadást. A salvadori fegyveres konfliktusban ez volt az első ilyen partizánakció. A Radio Venceremos jelentése szerint a tá­madás során hat kormánykatonát tettek ártalmatlanná. New Hampshire-ben Bush és Dukakis győzött (ČSTK) - New Hampshire ameri­kai államban, az első előválasztáso­kon a republikánus elnökjelöltek kö­zül a várakozásnak megfelelően George Bush jelenlegi alelnök, a demokraták közül pedig Michael Dukakis győzött. Az előzetes ered­mények szerint Bush a szavazatok 38 százalékát szerezte meg, mögöt­te Robert Dole szenátor végzett 29 százalékkal. Az USA moszkvai nagykövete nem vette át a litván állampolgárok tiltakozásait (ČSTK) - Jack Matlock, az Egyesült Államok moszkvai nagykö­vete kedden nem volt hajlandó fo­gadni a Litván SZSZK hivatalos kép­viselőit. A litván küldöttséget azzal bízták meg, hogy a nagyköveten keresztül juttassák el az USA és az amerikai Kongresszus vezetőihez azokat a dokumentumokat, amelyek a litván állampolgárok tiltakozásait tartalmazzák, amiért Washington beavatkozott a köztársaság bel- ügyeibe. A tiltakozás válasz az amerikai törvényhozás határozatára és a Ro­nald Reagan elnök által aláírt nyilat­kozatra - ezek a litván nép érdekeit sértik. Matlock az elutasítást azzal indo­kolta, hogy az USA nem ismeri el Szovjet-Litvániát. A litván képvise­lők a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetésben arra hívták fel a fi­gyelmet, hogy az amerikai elnök és a törvényhozás az említett akciókkal egyáltalán nem járult hozzá a népek közötti megértéshez. A litván nép­nek nincs rá szüksége, hogy taná­csokat adjanak neki, a társadalmi fejlődés milyen útját válassza. Litvániában a szovjethatalom kiki­áltásának 70. évfordulója előtt nagy­mértékben aktivizálódott a nyugati propaganda, e kampány célja az, hogy meghamisítsák a tényeket, rá­galmazzanak s ily módon kétsége­ket keltsenek a litvánok körében a szovjet történettudományok objek­tivitását illetően. Mitterrand és Chirac is részt vesz a brüsszeli NATO-csúcson (ČSTK) - A március 2-án kezdő­dő brüsszeli NATO-csúcson részt vesz Jacques Chirac francia kor­mányfő is. Döntését Chirac a televí­zióban közölte néhány órával azu­tán, hogy Francois Mitterrand el­nök is bejelentette ugyanezt a szán­dékát. 1976 óta, amikor is Francia- ország kilépett a NATO katonai szervezetéből, hogy biztosítsa „nuk­leáris elrettentő erőinek független­ségét“, most első ízben ül a tömb legfelsőbb szervének tárgyalóaszta­lához francia állam- és kormányfő. Megfigyelők értékelése szerint ÚJ SZŐ 3 1988. II. 18. Kétségbeesés A Downing Street 10 közelé­ben hétfőről keddre virradó éj­szaka felrobbant egy gépkocsi, ám nem a brit miniszterelnök elleni sikertelen merényletkísér­letről volt szó. A tiltakozásnak ezt a formáját egy 43 éves mun­kanélküli választotta utolsó két­ségbeesésében. Amint arról a brit sajtó beszá­mol, megtalálták Derek Bainbrid- ge - az áldozat - levelét, amely­ben azt írta: „túl fiatal vagyok a nyugdíjra, de túl öreg ahhoz, hogy éljek“. Búcsúlevelében ezután azt a 14 hónapot festette le, amely alatt nem tudott sem­milyen munkát találni... (č) a brüsszeli tanácskozás jó alkalmat ad a tagországok számára, hogy demonstrálják a NATO egységét a múlt évi washingtoni csúcstalálko­zó után. Margaret Thatcher brit kormány­fő tegnap Belgiumba utazott, hogy meglátogassa a NATO irányító és parancsnoki központjait. Szimboli­kus az út, hiszen a brit kormányfő mind a NATO, mind a nukleáris fegyverkezés egyik legelkötelezet- tebb híve. Az utóbbi napokban pél­dául sokat cikkezik a brit sajtó arról, hogy az úgynevezett kompenzációs intézkedések keretében részben hajlandó befogadni a szigetország­ba további 60 amerikai, nukleáris eszközökkel felszerelt vadászgépet. Az eredmény a demokraták tábo­rában is a várakozásoknak megfele­lően alakult. Dukakis, Massachu­setts állam kormányzója 35 százalé­kot kapott, őt 21 százalékkal követte Richard Gephardt képviselőházi tag, majd pedig Paul Simon szená­tor következett Illinois államból. A többi elnökjelölt aránylag na­gyon kevés szavazatot kapott. Pél­dául a republikánus Pat Robert­son tévéprédikátor, aki az iowai vá­lasztógyűlésen nem kis meglepetés­re megelőzte Busht, most csak 9 százalékot kapott. A demokraták közül két ismertebb név: Jesse Jackson 8 és Gary Hart volt colora­dói szenátor csak 4 százalékot szer­zett. A BT előtt a dél-koreai repülőgép ügye (ČSTK) - A Biztonsági Tanács Japán és Dél-Korea kérésére kedden megkezd­te a tanácskozást arról az incidensről, amely november 29-én történt. Mint isme­retes, a Bagdadból Szöulba tartó dél­koreai repülőgépen bomba robbant. Az akció során mind a 115 utas életét vesz­tette. Az ülésen felszólalt Pák Kir Jón, a KNDK állandó ENSZ-képviselöje, s visszautasította azokat a szöuli vádakat, melyek szerint az esetért Phenjant terheli a felelősség. Mint mondotta, az akciót a dél-koreai rezsim szervezte, s az elnök- választások előestéjén arra használta fel az incidenst, hogy támogatást biztosítson a kormánypárti jelölt számára. Előkészületek az NDK-ban az SS-12-esek kivonására (ČSTK) - A berlini televízió kedden arról számolt be, hogy az NDK-ban meg­kezdődött az SS-12 típusú szovjet raké­ták kivonásának az előkészítése. Az esti hírmagazin riportfilmet közölt a Waren közelében levő Müritz-tó környékéről, ahová négy évvel ezelőtt a rakétákat telepítették. Erich Honecker, az ország legfelsőbb vezetője még január közepén közölte, hogy a tervezettnél hamarabb kivonják az NDK-ból ezeket az eszközö­ket. E döntéssel összhangban már min­den rakéta és a hozzájuk tartozó beren­dezések is szállításra készen állnak. Waldheimet egyre többen bírálják (ČSTK) - A Die Presse című konzervatív bécsi lap szerint az osztrákok 46 százaléka ellenzi, hogy Kurt Waldheim államfő mondjon le. De ha újabb választásokat rendez­nének, az arra jogosultaknak csu­pán a 34 százaléka szavazna mel­lette és 45 százaléka ellene. A lap azt követően végeztetett közvéle­ménykutatást, hogy Waldheim hét­főn tévébeszédben jelentette be: nem enged a nyomásnak és nem mond le. Egy másik bécsi lap, a Kurier tegnapi számában megállapította, nuyy az államfő miatt fennáll a kor­mánykoalíció összeomlásának a ve­szélye. Vranitzky kancellár és pártja, az SPÖ nyíltan értésre adták, hogy a szövetségi elnök számukra teher, miközben Alois Mock alkancellár és konzervatív Néppártja semmilyen áron sem hajlandó engedni. A Kurier ú| elnökválasztás megrendezését javasolja. A kommunista Volksstimme an­nak a véleményének ad hangot, hogy Ausztria egyre mélyebb bel- és külpolitikai válságba kerül, ezért Waldheimnek le kell mondania, más út nincs. A februári események nemzetközi visszhangja - IV. Szovjet vétó a Biztonsági Tanácsban Mély érdeklődést tanúsítottak a Szov­jetunió vezetői és a szovjet közvélemény a februári események alakulása iránt. A sajtó rendszeresen tájékoztatott a csehszlovákiai fejleményekről. Elmond­ható, hogy február 20-a és 25-e között, vagyis a kormányválság ideién a szovjet központi napilapok külföldi tudósításai kö­zött a vezető téma volt a csehszlovákiai helyzet. Azonban a kormányválság meg­oldása után is gyakran tértek vissza az egyes sajtószervek a februári esemé­nyekhez, hogy olvasóiknak megvilágítsák azok egyes oldalait. Köztudott, hogy a Szovjetuniónak ér­deke volt a további haladó, demokratikus fejlődés a népi Csehszlovákiában, amely­hez több szerződés kötötte, valamint az a rokonszenv, ami a háború utáni európai és világpolitika problémái megoldására vonatkozó azonos nézetekből fakadt. A szovjet vezetők figyelmét azonban nem kerülte el, hogy a csehszlovák burzsoá pártok vezetői a február utáni időszakban nemegyszer nyíltan felléptek a Szovjet­unióval és az alakuló szocialista orszá­gokkal való szilárd szövetség politikája ellen. A Szovjetunió ennek ellenére szinte kínosan igyekezett elkerülni bármilyen beavatkozást Csehszlovákia belügyeibe. Meg volt győződve arról, hogy a CSKP élvezi a nép döntő többségének szilárd támogatását, az ország legerősebb párt­ja, a legnagyobb tekintélynek örvend a dolgozók körében. Ez megteremtette az alapvető belső feltételeket ahhoz, hogy a CSKP-ban a fejlődés továbbra is a szo­cializmus irányába haladjon. A nyugati propaganda egy része a múltban és néha még ma is igyekszik a februári eseményekbe való valamiféle szovjet beavatkozás jelét látni abban, hogy a kormányválság idején már külügy­miniszter-helyettesként Prágába érkezett V. Zorin volt csehszlovákiai szovjet nagy­követ. Ezeket a spekulációkat már régen megcáfolták, s olyan mértékben alaptala­nok, hogy az adott összefüggésekben felesleges részletesebben foglalkozni ve­lük. Egyébként miként már említést tet­tünk róla, Steinhardt amerikai nagykövet kijelentette, a Szovjetunió semmilyen mó­don sem avatkozott be a februári esemé­nyekbe. Érdekesebb és hasznosabb annak be­mutatása, hogyan igyekezett a Szovjet­unió a nemzetközi színtéren megalakulá­sa napjától konkrét lépésekkkel segíteni az új kormányt, s ezzel megerősíteni a február utáni Csehszlovákia nemzetközi tekintélyét. Ezzel összefüggésben na­gyon fontos szerepet játszottak Gromiko és Taraszenko szovjet küldöttek felszóla­lásai az ENSZ Biztonsági Tanácsában az úgynevezett csehszlovák kérdés megvi­tatása során. Mint ismeretes, a „csehszlovák kér­dés“ H. Santa Cruz chilei ENSZ-delegá- tusnak a világszervezet főtitkárához 1948. március 12-én intézett írásos kérel­me alapján került napirendre a Biztonsági Tanácsban. Március 16-án keltezett leve­lében Santa Cruz megismételte kérelmét. A chilei delegátus Írásos kérelmei nem az első próbálkozás volt a,,csehszlovák kér­dés“ felvonultatására a nemzetközi fóru­mon. Már február 25-én, azon a napon, amikor Beneš köztársasági elnök aláírta a három burzsoá párt minisztereinek le­mondását, J. Papánek akkori csehszlo­vák ENSZ-képviselő levéllel fordult az ENSZ Titkárságához, kérte a csehszlová­kiai események „kivizsgálását“. Március 10-én Papánek megismételte kérését. Mivel az új csehszlovák kormány időköz­ben visszavonta Papánek megbízatását, a volt ENSZ-delegátus csak mint magán- személy járt el. Ennek következtében az ENSZ Titkársága nem volt hajlandó napi­rendre tűzni Papánek kérését. Ebben a helyzetben keresni kezdtek egy olyan személyt, aki Papánek eredeti kérelmét a főtitkár titkársága elé terjesztette volna, így jutott szerephez Santa Cruz chilei küldött. Március 12-én és 16-án kelt leve­lei alapján került az ügy a Biztonsági Tanács elé. Először március 17-én foglalkozott a Biztonsági Tanács a „csehszlovák kér­déssel". Austin amerikai ENSZ-delegátus és a BT további tagjai, a Szovjetunió és Ukrajna képviselőjének kivételével, támo­gatták a chilei képviselő javaslatát, hogy foglalkozzanak ezzel a „kérdéssel“. Már a tanácskozás első napján felszólalt Gro­miko szovjet ENSZ-képviselő, és a chilei küldött levelét a Csehszlovákia belügyei­be való durva beavatkozás kísérletének nevezte. Hangsúlyozta, hogy az új kor­mány megalakítása a csehszlovák nép ügye, amely saját országában él szuve­rén jogaival. Csak Csehszlovákia népe dönthet kormánya összetételéről, ugyan­úgy minden más kérdésről, amely Cseh­szlovákiának, mint szuverén államnak a belső hatáskörébe tartozik. Gromiko figyelmeztetett, ha a Biztonsági Tanács továbbra is foglalkozik a chilei javaslattal, akkor a testület végeredményben olyan politikai intrikák és provokációk színhelye lesz, melyek mindenekelőtt a Szovjetunió és más kelet-európai országok ellen irá­nyulnak. A szovjet diplomata figyelmezte­tése ellenére a Biztonsági Tanács 1948 márciusa, áprilisa és májusa folyamán több ízben tárgyalt az ún. csehszlovák kérdésről. Március 23-iki felszólalásában a szov­jet ENSZ-delegátus leleplezte további okait is annak, miért került a nemzetközi fórum elé a „csehszlovák kérdés". Napi­rendre tűzésével azt a célt követik - jelen­tette ki hogy rosszabbodjon az államok, főleg pedig a hatalmak közti viszony, növekedjék a kölcsönös bizalmatlanság, s végső soron károkat akarnak okozni az ENSZ-nek, amely nem tud a nemzetek közti megértés sikeres eszközeként mű­ködni, ha nem támaszkodhat a legerő­sebb és legbefolyásosabb nagyhatalmak együttműködésére - szögezte le a szovjet diplomata. A szovjet képviselők ilyen és hasonló felszólalásai döntő módon hozzájárultak ahhoz, hogy sikerült megcáfolni az egész ügy kezdeményezőinek minden érvét, s végül a Szovjetunió vétója után 1948 májusában a „csehszlovák kérdés" leke­rült a napirendről. Egyébként az egész tanácskozás annyira megalapozatlan volt, hogy semmilyen jelentősebb ered­ményt nem vártak tőle még magában az Egyesült Államokban, tehát abban az or­szágban sem, amely az egész ügy kezde­ményezője volt. Mint arra a szovjet kül­döttek meggyőzően rámutattak, az egész probléma csak azért került a Biztonsági Tanács elé, hogy a tárgyalásokat szovjet­ellenes kampány beindítására és a nem­zetközi légkör megmérgezésére használ­hassák ki. A Szovjetunió arra az elvi álláspontra helyezkedett, hogy a cseh­szlovákiai események - mint egy szuve­rén ENSZ-tagország belső fejlődését érintő események - semmi esetre sem tartoznak a nemzetközi fórumra. Ezért Visinszkij, a szovjet delegáció vezetője az ENSZ-közgyűlés plenáris ülésén 1948 szeptember 25-én, amikor beszédében a Biztonsági Tanács 1947-1948-as tevé­kenységét elemezte, a csehszlovákiai eseményeket meg sem említette. A felszabadult Csehszlovákia számára a Szovjetunió külpolitikai támasz volt, melynek jelentősége és súlya teljes mér­tékben megnyilvánult azoknak a forradal­mi vívmányoknak a védelme során is, melyeket február hozott államunk dolgo­zó népének. Néhány hónappal a februári események után Klement Gottwald igy értékelte a csehszlovák-szovjet együtt­müködés jelentőségét: „És a Szovjetunió szövetsége, testvéri segítsége nélkül ma a csehszlovák nép nem építhetné új álla­mát mint független és népidemokratikus államot, nem lenne képes szembeszállni a nyugati imperialisták politikai és gazda­sági nyomásával, és ismét befolyásuk alá kerülne." Figyelemmel kísérték a februári ese­ményeket az alakuló szocialista rendszer országaiban is. Ezzel foglalkozik majd sorozatunk zárórésze. PAVOL PETRUF Svájc kiadta Gellit Olaszországnak (ČSTK) - A svájci hatóságok szerdán kiadták Olaszországnak Li- cio Gellit, a P-2 titkos szabadkő­műves páholy vezetőjét. A svájci legfelsőbb bírósággal létrejött meg­állapodás szerint Gellit néhány bűn­cselekményért állítják bíróság elé (pl. pénzügyi machinációkért, ame­lyek 1982-ben a milánói Banco Ambrosiano csődjéhez vezettek). Az olasz hatóságok kérését, hogy Gellit más bűncselekmények miatt is felelősségre vonhassák, a svájci bí­róság elutasította. Hat évvel ezelőtt tűnt el Olaszországból. 1983-ban Svájcban vették őrizetbe, de a genfi börtönből Latin-Amerikába szökött. Tavaly szeptemberben azonban - szívbetegsége miatt - önként je­lentkezett a svájci hatóságoknál.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom