Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-13 / 9. szám, szerda

Védekezés a váratlan vízszennyezés ellen A SZLOVÁKIAI VÍZGAZDÁSZOK KONFERENCIÁJÁNAK MARGÓJÁRA Szlovákiában tavalyelőtt és tavaly több váratlan, na­gyobb és kisebb méretű vízszennyezés fordult elő. Ezekre esetenként - beleértve a károkat, valamint a kár­okozók megbüntetését - sajtónk is reagált. Közvéleményünket joggal foglalkoztatják ezek a kér­dések. Az ilyen esetek ugyanis nemcsak azzal járnak, hogy értékes nyersanyagok vesznek kárba, élvezhetet­lenné, vagy használhatatlanná válik a víz, halak és más vízi élőlények pusztulnak el tömegesen s az eredeti helyzet visszaállítása költséges, hanem azzal is, hogy megingatják a felelős vállalatok, szervek és intézmények iránti bizalmat. Ezért tekintjük fontosnak, hogy az üzemi és a vállalati vizgazdászok évről évre megrendezett, tavaly sorrend­ben immár a tizenhetedik konferenciájának fő témája éppen az ilyen jellegű vízszennyezés megelőzése és elhárítása volt. A háromnapos tanácskozással kapcso­latban néhány kérdést tettünk fel Elek Tibor mérnöknek, a bratislavai Vízgazdálkodási Kutatóintézet osztályveze­tőjének. • Elöljáróban tisztázzuk talán a haváriajellegü vízszennyezés fo­galmát. ..- Ez váratlanul bekövetkezett, ún. rendkívüli vízszennyezés, amelynek kiváltója műszaki hiba, gondatlan üzemelés, baleset vagy elemi csa­pás. Lényegében bárhol és bármely időpontban előfordulhat. Jellemzője, hogy viszonylag hirtelen következik be, általában rövid ideig érezteti ha­tását, de ennek ellenére a vízbe nagy tömegben, illetve töménység­ben kerülő szennyező anyagok je­lentős vízminőség-romlást okoznak • Vajon elháríthatóak-, jobban mondva megelőzhetőek-e ezek a vízszennyezések?- Okaik felsorolásából is kitűnik, hogy bizonyos hányaduk nem. Vo­natkozik ez egyebek között a termé­szeti katasztrófák által előidézett ká­rokra, de részben a műszaki meg­hibásodás nem egy esetére is. Meg azt is megemlíthetem, amit a žilinai konferencián elhangzott előadá­somban is érintettem Vannak olyan haváriák, amelyek rejtve maradnak annál az egyszerű oknál fogva, hogy a felszíni vizekbe kerülő mérgező anyagok kimutathatatlanok egy-egy folyószakaszunk, például a Nyitra középső és alsó részének magas fokú szennyezettsége következté­ben. Az ilyen folyamrészek tulajdon­képpen állandó haváriahelyzetben vannak. • Leginkább milyen anyagok szennyezik vizeinket?- Kétségtelenül főleg a kőolaj és a származékai. Viszont ez ellen le­het a leghatásosabban védekezni, s ehhez különféle berendezésekkel, eszközökkel rendelkezünk. Bonyo­lultabb problémákkal jár a víz szeny- nyezése különféle toxikus anyagok­kal, vegyszerekkel, savakkal, sók­kal, a silók, a komposztolt szerves anyag, a műtrágya folyékony kom­ponenseivel stb. • A szóban forgó konferencián nyilván többen és több szemszögből részletesen is megfogalmazták a haváriahelyzetek kialakulásának előzményeit. Melyek azok, legalább nagy vonalakban?- Ide sorolhatjuk elsősorban egyes üzemi tároló, mozgató és szállító létesítmények és berende­zések meg nem felelő műszaki álla­potát valamint rendszeres ellenőrzé­sük, javításuk és karbantartásuk el­hanyagolását. Továbbá a vízre ká­ros anyagokat feldolgozó és szállító berendezések üzemzavarait, illetve az üzemeltetésben a technológiai és a munkafegyelem követelményei­nek szem elől tévesztését. • Vajon feltételezhető-e, hogy e tekintetben ez a tanácskozás vál­toztat a sok vonatkozásban kifogá­solható helyzeten?-Természetesen sem egy, sem több konferencia önmagában nem hozhatja meg - ezen a területen sem - a várt fordulatot. Ehhez rend­szeres munka, a szabályok, a nor­mák következetes megtartása és megtartatása, konkrét, sok esetben költséges és anyag-, kapacitásigé­nyes intézkedések s még sok min­den más szükséges. A szlovákiai környezetvédelmi koncepció az ez­redfordulóig számos ilyen lépést előirányoz és - ezt bizonyította a konferencián elhangzott mintegy harminc előadás is - az illetékes szervek, köztük természetesen a vízgazdaságiak is, igyekeznek megbirkózni a mind összetettebb nehézségekkel és problémákkal. Rövid távon csak részeredmények­kel számolhatunk, hosszabb távon viszont biztatóbb a helyzet. Jóma­gam - e konferencia alapján - talán a legnagyobb pozitívumnak azt te­kintem, hogy kedvező szemléletáta­lakulás tapasztalható. A konferenci­án például a mintegy négyszáz víz­gazdálkodási elméleti és gyakorlati szakember részvétele csakúgy, mint a tartalmas, a lényegi kérdésekre összpontosító vita a probléma új, felelősségteljesebb megközelítését bizonyította. örvendetes, hogy a szakemberek, az illetékes felelős tényezők és a közvélemény is - az elhanyagolhatatlan természetfej­lesztés mellett - mind nagyobb fi­gyelemmel foglalkozik a környezet- védelmi tennivalókkal. 0 S ha már itt tartunk, ezek a te­Bányászbecsülettel... Abban az időben, amikor Járt Sabo elvégezte a polgári iskolát országszerte nagy szükség volt a bányászokra. Sokat hallott erről a nehéz, de szép hivatásról, hiszen szülőfalujából, Gemerský Sadból sokan dolgoztak a környékbeli vasércbá­nyákban. így aztán, bár más lehetőség is kínálkozott, a Spišská Nová Ves-i Bá­nyász Szakközépiskolába jelentkezett. Másfél év után hívták, szükség van rá a bányában, a munka mellett majd leé­rettségizhet. Nem tiltakozott, örült annak, hogy végre a bányában bizonyíthat.- Aknászként kezdtem el dolgozni. Abban az időben még kevés volt a gép. a vasérc jövesztése nagy fizikai megter­helést jelentett. Nemcsak a munkát kellett megszoknom, hanem megismerni az em­bereket, beilleszkedni a bányászkollektí­vába. Ahogy most visszagondolok, nem is volt ez olyan nehéz, talán azért, mert szerettem a hivatásomat, amelyet magam választottam - eleveníti fel a pályakez­dést. Élete egybekapcsolódott a Nižná Sla- ná-i Vasércbányával, ahová a tényleges katonai szolgálat után, mint tartalékos hadnagy tért vissza. Hamarosan leérett­ségizett Ahogy teltek-múltak az évek, egyre otthonosabban érezte magát a bá­nyában. Nemsokára részlegvezető lett. Emberséges, de szigorú volt, nemcsak másokkal, hanem magával szemben is. Talán ezért sem volt az ő munkaszaka­szán üzemi baleset Számos nehézségen kellett túltennie magát, amíg az új bányá­ban megindulhatott a termelés, nagyobb gépesítéssel, jobb feltételek.között. Ma is büszke arra, hogy ha nehézségek árán is, de a tervet mindig teljesítették.- Nyitott füllel és szemmel jártam a tárnában, a fejtéseken, odafigyeltem a bányászok javaslataira, s igyekeztem jobb munkafeltételeket teremteni a sza­mukra. Nyolc újítási javaslatomat fogad­ták el. Ezeknek nem is annyira a gazda­endők hogyan fogalmazhatóak meg?- A legidőszerűbb és részben már elhatározott, illetve folyamatban levő intézkedésekre többen is ki­emelten és konkrétan rámutattak ezen a tanácskozáson. Nevezete­sen arra, hogy a vállalatokban és az üzemekben szigorítják az ellenőr­zést a vízszennyező anyagok mani­pulálása fölött. Az év végéig - ezen túlmenően - főleg a megelőzés szempontjából felmérik a haváriajel- legű vízszennyezés elhárítására kü­lönböző szinteken és szervezetek­ben kidolgozott terveket és ezeket szükség esetén időszerűsitik. To­vábbá 1990-ig folyamatosan el kell érni azt, hogy a kőolaj és a szárma­zékai kezelésének módját össze­hangolják a hatályos csehszlovák állami szabványokkal és tökéletesít­sék az ilyen berendezések manipu­lálását. Nem kevésbé fontos, hogy a tárcák és a kerületi nemzeti bizott­ságok működési területükön az álta­luk irányított gazdálkodó szerveze­tekben elemzik és általánosítják az előfordult káresetek okait és további lépéseket tesznek megelőzésükre. Júliusig a kerületi nemzeti bizottsá­gok a kerületek és a járások szük­ségleteinek, illetve lehetőségeinek megfelelően biztonságos tárolóhe­lyeket hoznak létre a vízszennyező toxikus anyagok elhelyezésére. Az évtized végéig az összes ilyen és ehhez hasonló tárolót a túltelített­ségtől óvó és a szivárgást kimutató jelzőberendezéssel látják el. Maguk­nak a vállalatoknak és az üzemek­nek az a feladatuk, hogy fokozato­san beszerezzék és készenléti álla­potban tartsák a szükséges és hatá­sos kárelhárítási berendezéseket és műszaki eszközöket. Elhanyagolha­tatlan tennivalójuk az is, hogy dolgo­zóikat rávezessék a technológiai fe­gyelem megtartására. Az intézkedé­sek következetes megvalósításával ha nem is orvosolhatjuk az ilyen jellegű vízszennyezés okozta min­den gondunkat és bajunkat, de any- nyi biztos, hogy tetemes anyagi ká­rokat megelőzhetünk. GÁLY IVÁN sági része érdemel említést, inkább az a tény, hogy javították a munkavédelmet, a bányászok egészségvédelmét. Ezt csak az tudja értékelni, aki éveket dolgozott a föld alatt. A Népi Milícia egyenruháját 1964-ben, a föld alatt végzett több mint tíz évi munka után öltötte magára. Még ebben az évben ő lett az egység parancsnoka, annak az egységnek, amely 1948 elején alakult meg. Sokat lapozott a krónikában, olvas­ta, hogy Kéder Jánossal, az első parancs­nokukkal együtt hogyan álltak helyt abban az időben a bányászok. Mindent megtett azért, hogy méltó utódai legyenek azok­nak, akik akkor önként fegyvert fogtak. Szándéka sikerült is, a járás legjobb.egy- ségei közé sorolták őket.- Hét év után megváltam az alsósajói egységtől. Nem önszántamból, a járási törzskar tagja lettem, ahol a kiképzési csoport élére állítottak. Azóta is ezt a fela­datkört látom el, minden bizonnyal azért, mert elégedettek a munkámmal. Beosztá­somból adódólag gyakran részt veszek az egységek foglalkozásain, kiképzésén, de nemcsak én, hanem a járási törzskar többi tagja is, A közös munka eredménye, hogy járásunk a Kelet-szlovákiai kerület­ben a legjobbak közé tartozik. A bányászathoz azonban nem lett hűt­len. Továbbra is vasércbányában dolgo­zott, csak a múlt év derekán ment nyug­díjba. Ma is gyakori vendég Alsósajón, ahol családjával együtt 18 évet lakott, addig, amig a járási székhelyen a családi házuk fel nem épült. Bár nyugdíjas, a Né­pi Milícia törzskarában továbbra is aktívan dolgozik A beosztásával járó kötelessé­gek sok szabadidőt raboltak el tőle és a családjától, de azt mondja, megérte, s hogy ebben a jó családi háttérnek is szerepe van.- Jelenleg a legfontosabb feladatom­nak tartom, hogy megfelelő utánpótlásról gondoskodjam, hogy legyen kinek átadni (A szerző felvétele) a stafétabotot. Ha ezt elérem, megválók a tisztségemtől, de amíg erőm és egész­ségem engedi, az egyenruhát nem ve­tem le. Azt hiszem, mi idősebbek sokat tehetünk a fiatalok honvédelmi nevelésé­ben. Jómagam is gyakori vendég vagyok az iskolában, a különböző honvédelmi rendezvényeken és az egykori egysé­gemhez is gyakran ellátogatok. Jóleső érzéssel hallom, hogy nemcsak a kikép­zési, hanem a termelési feladatokat is hiánytalanul teljesítik. Az évek során igyekezetéért, helytállá­sáért számos kitüntetést kapott A neve ott szerepel azok között, akiket a munkás- osztály győzelmének 40. évfordulója al­kalmából kitüntetésre javasoltak. Amikor szóba hozom, csak ennyit mond:-Amit tettem, szívvel, lélekkel, meg­győződéssel csináltam. Hű maradtam a bányához, a Népi Miliciához, s az maradok, amíg ezt egészségi állapotom megengedi. Szigorú vagyok a kiképzés­ben, de remélem, hogy egységeinknek a jövőben is csak a gyakorlótéren kell bizonyítaniuk. Ján Sabo minden beosztásában be­csülettel helytállt. Ma is naponta bizonyít­ja, hogy rászolgált az elismerésre, a meg­becsülésre NÉMETH JÁNOS APRÓHIRDETÉS KÖSZÖNTŐ ■ December 23-án ünnepelte 33. szüle­tésnapját és 24-én névnapját Langer Éva Érsekújvárott (Nové Zámky) E szép ünnepek al­kalmából gratulá­lunk, jó egészséget és sok szerencsét, boldogságot kívánunk drága lányunknak: anyuka, apuka, férje. Gyuszi, kislá­nya: Karmenka. Ú-5461 ■ Szivünk teljes szeretetével kö­szöntjük a drága fe­leséget, édesanyát, anyóst és nagy­mamát. Resko Andrásné Tóth Erzsébetet Vékén (Vojka), aki 1988. január 2-án ünnepelte 55. szü­letésnapját s egyben nyugalomba vonulá­sát. E szép, kettős ünnep alkalmából szívből gratulálnak, jó egészséget és hosszü, boldog életet kívánnak: férje, fiai: András feleségével: Máriá­val, László feleségével: Máriával, leá­nya: Erzsébet, unokái: Lacika, Sza- bolcska, Emőke, Regina és Pistike, akik sok puszit küldenek Ú-3 ■ Szívünk teljes szeretetével köszöntjük a drága jó férjet, édesapát, apóst, nagy­apát és dédapát. Pomaj Andrást Hosszúszón (Dlhá Ves), aki 1988. január 13-án ünnepli 75. szüle­tésnapját. E szép ünnep alkalmából kívá­nunk neki jó erőt, egészséget családja körében: felesége, lányai, vejei, unokái, unoka- vejei és dédunokái. Ú-58 ■ Fájó szívvel és könnyes szemmel mon­dunk köszönetét minden kedves rokon­nak, ismerősnek, barátnak, munkatárs­nak, a falu lakosainak, akik 1987 novem­ber 20-án elkísérték utolsó útjára a gö- mörpanyiti (Gem. Panica) temetőbe a fe­lejthetetlen férjet, édesapát, testvért, só­gort, apóst és nagyapát, Jánosdeák Istvánt, akit a kegyetlen halál hosszú, súlyos betegség után, 67 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Külön köszönetét mondunk a szárnyai (Stárňa) kórház személyzetének, Los főorvosnak, Vi- gyinsky doktornak, minden nővérnek és alkalmazottnak a kezelésért és az odaadó ápolásért. Megköszönjük a sok szép virá­got, a hnb elnökének, Dobos elvtársnak a búcsúbeszédet, a részvétet, a Szlovák Magnezitművek jolsvai (Jelšava) üzeme szakszervezetének részvétnyilvánítását, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fáj­dalmunkat. A gyászoló család és rokonság Ú-5459 ■ Soha el nem múló szeretettel és fájda­lomtól megtört szív­vel búcsúztunk qs kísértük utolsó útjára a nagylúcsi (Lúč na Ostrove) temetőbe szeretett, drága kis­fiúnkat, Mórocz Karcsikat, akit a kegyetlen halál 1987. november 16- án, 15. életévében ragadott ki szerettei köréből. Köszönetét mondunk a duna- szerdahelyi (Dun. Streda) kórház gyer­mekosztálya főorvosának, Nagy Vidor- nak, dr, Hvojkának és a kedves nővérek­nek, akik mindent megtettek kisfiúnk megmentése érdekében. Külön köszö­netét mondunk a Nagylúcsi Hnb képvise­lőjének, Gerő Bélának a megható búcsú­beszédért. továbbá minden kedves ro­konnak, ismerősnek és mindazoknak, akik virágaikkal és részvétükkel enyhíteni igyekeztek fájdalmunkat Gyászoló szülei és testvérei Ú-5465 ■ Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét mindazoknak, akik 1987. de­cember 27-én elkísérték utolsó útjára a tešedikovói temetőbe a szeretett anyát, nagymamát, Lelovics Annát, akit a halál váratlanul, 70 éves korában ragadott ki szerettei köréből. Köszönjük a sok virágot, koszorút, az őszinte rész­vétnyilvánításokat, melyekkel enyhíteni igyekeztek mély fájdalmunkat. Szívük­ben emlékét örökké megőrzik: gyermekei, unokái és az egész ro­konság. Ú-5468 ■ Fájó szívvel mondunk köszönetét min­den kedves rokonnak, ismerősnek, a ki- rályrévi (Kráľov Brod) és helyi vadász­szervezetnek, a polgári ügyek testületé­nek. a falu lakosságának és mindazok­nak. akik 1987. december 13-án elkísér­ték utolsó Útjára a bodaki (Bodíky) teme­tőbe a 63 éves korában elhunyt id. Herberger Lászlót és részvétnyilvánításokkal enyhíteni igye­keztek soha el nem múló fájdalmunkat. Külön köszönetét mondunk Baculák, Ozogány és Ceconík orvosnak, akik fá­radhatatlanul ápolták végső pillanatáig. Felesége és családja Ú-7 ■ Köszönetét mondunk a rokonoknak, ismerősöknek, a falu lakosságának, a polgári ügyek testületének a szép bú­csúbeszédért és mindazoknak, akik 1987. december 8-án elkísérték utolsó útjara édesanyánkat, özv. Bohony Gizellát, a nagymagyari (Zlaté Klasy) temetőbe, aki életének 85. évében távozott szerettei köréből. Külön köszönetét mondunk a részvétnyilvánításokért, virágokért és koszorúkért. A gyászoló család Ú-40 ■ Köszönjük mindazoknak, akik drága jó férjemet, Trenka Józsefet (Štúrovo - Nána) 1987 december 21-én elkísérték utolsó útjára, nyugvóhelyét virágokkal borították, és enyhíteni igyekeztek mély fájdal­munkat, Szerető felesége és gyermekei Ú-44 ■ Bármerre visz utunk, szemünkben könny, szívünkben fájdalom, mert na­gyon hiányzik szere­tett körünkből a legdrágább fele­ség, édesanya és nagymama, Újvári Erzsébet (Mužla), akinek szerető szíve 1987. január 2-án, 48 éves korában szűnt meg dobogni Akik ismerték és szerették, gondoljanak rá ezen a számunkra oly szomorú, első évfordulón, örökké gyászoló: férje és szerető családja Ú-5458 ■ Fájó szívvel és soha el nem múló szeretettel emléke­zünk a drága jó férj­re, édesapára és szerető nagyapára, Giba Józsefre (Štúrovo), akinek szíve, 1987. január 5-én, 73 éves korában, hosszú betegség után örökre megszűnt dobogni. Akik ismerték és sze­rették, szenteljenek emlékének egy néma pillanatot ezen a számunkra oly szomorú első évfordulón. Szeretetét és jóságát soha nem feledik: felesége, lányai, fia, menye, vejei és unokái: Lacika, Zsuzsika, Józsika Ú-6 ■ Fájó szívvel emlékezünk 1987. január 13-ára, amikor a szeretett férj, édesapa, nagyapa, após, id. Szabó Jenő Felsöpatonyrét (Horná Potôň-Lúky) örökre eltávozott szerettei köréből. Akik ismerték és szerették, szenteljenek emlé­kének egy néma pillanatot ezen a szá­munkra oly szomorú, első évfordulón: örökké gyászoló családja. Ú-33 A KGST-tagorszagoknak a termetes automatizálása terén való együttmű­ködését példázza az az uj önműködő gépsor, amelyet a Havličkúv Brod-i Zetor vállalatnál helyeztek üzembe. Je­lenleg bolgár és csehszlovák szakem­berek olyan gyártási rendszer kidolgo­zását fejezik be, amelyben csehszlo­vák szerszámgépeket, valamint bolgár szállítóberendezéseket és manipuláto­rokat használtak fel. A gépsor össze­szerelését 1987 októberében kezdték meg, s ennek az évnek első negyedé­ben kezdődik meg a próbaüzemelteté­se. A képen: az automatizált gépsort szerelik. (Petr Josek felvétele - ČTK) 1988. I. 1 ■

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom