Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-13 / 9. szám, szerda
Ä szocialista demokrácia fejlesztése visszafordíthatatlan folyamat Beszélgetés Nyikolaj Sislinnel, az SZKP KB propagandaosztálya vezetőjének helyettesével Egy évvel ezelőtt, 1987 januárjában az SZKP Központi Bizottságának ülése tanácskozott az átalakításról és a párt kádermunkájáról, a szocialista demokrácia fejlesztéséről a Szovjetunióban. E társadalmi változások első tapasztalatairól beszélgetett Josef Nývlt, a Rudé právo munkatársa Nyikolaj Sislinnel, az SZKP KB propagandaosztálya vezetőjének helyettesével, aki a múlt héten hazánkban tartózkodott. KOMMENTÁLJUK feSÍ mW Éli ' • A Szovjetunió társadalmi fejlődésében nagyon gazdag volt az év, amely az SZKP KB januári plénuma óta eltelt. Melyek azok az új intézkedések és tapasztalatok, amelyeket ön a legfontosabbaknak tart?- A leglényegesebb, hogy megerősödött a demokrácia bővítésének, a nyilvános tájékoztatás megerősítésének folyamata, ez a folyamat állandósult, nem sikerült és nem is sikerülhet visszafordítani. Ez a folyamat mind mélyebben hatol be a köz- és pártéletbe, a pártszervek, tanácsok, dolgozókollektívák munkájába. Ez látható újságaink és folyóirataink oldalain, a filmművészek és a színházak alkotásain; s ami különösen lényeges, ez a folyamat egyre mélyebben megmutatkozik a pártéletben, a pártszervezetek munkájában. • Nyilvános vitára bocsátják az új választási törvény tervezetét. Hogyan értékelték a helyi tanácsi választások idején megvalósult kísérletet?- Egyértelműen pozitívan. Az ún. többmandátumos körzetekben vitathatatlanul aktívabbak voltak a választási gyűlések, fokozódott a választók aktivitása. Egyes többmandátumos körzetben javasoltak, mondjuk, tíz jelöltet. De ezeket is az eredetileg javasolt ötven olyan jelöltből választották ki, akiket közvetlenül a jelölőgyűléseken értékeltek. Teljes meggyőződéssel elmondható hogy nagyon szükséges az új választási törvény kidolgozása. Itt nemcsak a népi képviselők helyi tanácsaiba, a köztársasági tanácsokba és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába való választások rendszeréről van szó; a választhatóság rendszere vonatkozik a pártbizottságokra is. Képletesen szólva minden pártszervezet egy többmandátumos körzetet jelent, s amikor a pártszervek választhatóságáról szólok, nemcsak a pártalapszervezetekre, a járási, kerületi és határterületi pártbizottságokra gondolok, hanem a központi bizottságra is. A pártban egyetlen tisztség, még a legmagasabb sem lehet életfogytig tartó. • Hogyan tükröződnek a januári ülés határozatai az évzáró pártgyűlések lefolyásában, elsősorban milyen feladatokat oldanak meg a kommunisták?- Három mozzanatra hívnám fel a figyelmet, bár ezekkel nem merül ki a pártmunka egész tartalma. Először: maguknak a pártbizottságoknak a munkája az átalakítás jegyében zajlott és fő eleme a szavak és a tettek közti ellentmondás megszüntetése volt. A párt stratégiája már ki van dolgozva. Most kezdődik a legfontosabb, leglényegesebb szakasz, amelyben a stratégiai irányvonalat meg kell valósítani, alkalmazni kell a gyakorlatban. A másik körülmény, amelynek figyelmet kell szentelni, hogy a „mozgás" előre - s ezt az 1987-es év világosan Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban megalakult az első ifjúsági szövetkezet, amelynek tagjai elsősorban szabadidejükben dolgoznak a szövetkezetben. Színes, dekoratív üvegtáblákat állítanak elő ajtókba, ablakokba. (ČSTK-felvétel) bizonyította - két irányzattal találja magát szemben, melyek ellentéteseknek tűnnek, de az átalakításra egyformán veszélyesek. Az első az avantgardizmus - az elvtársak egy részének az a törekvése, hogy átu- gorjuk a fejlődés egyes szakaszait, és az átalakítást valamilyen egyszeri erőfeszítéssel valósítsuk meg, anélkül, hogy figyelembe vennénk, hosz- szú, bonyolult és nehéz folyamatról van szó. A másik irányzat nem kevésbé veszélyes, ugyancsak képes fékezni, lassítani a társadalom átalakítását - ez a konzervativizmus; a régi szokások, sztereotípiák, a dogmák ereje, a könnyelműség a gondolkodásban és cselekvésben. Minderről ma szó van az SZKP taggyűlésein és évzáró gyűlésein. A harmadik körülmény, amelyre szeretném felhívni a figyelmet, az, hogy az átalakítás az elmúlt év folyamán új támogatást szerzett. A társadalomban uralkodó nézetté vált, hogy nem szabad egy helyben topognunk, előre kell lépnünk. Sok hibát követtünk és követünk el, nem minden sikerül, olyannak kell látnunk a reális életet, amilyen. De a felmerült problémákra a helyes válaszok keresésében egy kulcsot kell használnunk, ez a demokrácia, a glasznoszty bővítése, az alkotó válaszok merész keresése, a vitákban, a nézetek ütköztetésében való keresés. Az olyan válaszok keresése, melyek társadalmunkat minőségileg új szintre emelik. • Hogyan készül az SZKP az országos pártkonferenciára?- Az idén, természetesen, a 19. országos pártkonferencia jelenti a párton belüli és össz-szövet- ségi élet legjelentősebb eseményét. Azzal a meggyőződéssel készülünk rá, hogy a stratégiai irányvonalunk helyes, hogy a megújulás, a forradalmi megújulás irányvonala az egyedüli, amely képes biztosítani a szocializmus új sikereit. Mély a meggyőződés arról, hogy egyedül a dolgok állásáról kialakított józan vélemény vezethet el a helyes következtetésekhez. Ez azt jelenti, hogy a kis és nagy dolgokban is az igazságnak kell győznie, legyen örömteli vagy keserű. Úgy gondolom, nagyon fontos, hogy sikerül megszüntetni az apátiát a társadalom és a kommunisták egy részénél is. Mindannak mércéje, amit tettünk és teszünk, a szociális igazságosság, az ember érdekei, vagyis a magas erkölcs, a figyelemnek nem a szép jelszavak megfogalmazására való összpontosítása, hanem a tettekre, a cselekvésre, amely megfelel minden ember, az egész társadalom érdekeinek. A szovjet - amerikai kapcsolatok történetéről Valentyin Falin, az APN sajtóügynökség elnöke és Eduard Ivánján, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Egyesült Államok és Kanada- kutató Intézetének osztályvezetője a közelmúltban sajtótájékoztatón hangsúlyozták annak a fontosságát, hogy a szovjet és amerikai történészek pozitívan közelítsék meg a szovjet-amerikai kapcsolatok történetét. Az Egyesült Államok és Oroszország hivatalosan 1809-ben vette fel a kapcsolatokat. Ezek fejlődését részletesen elemezve Valentyin Falin arra emlékeztetett, hogy míg az első időszakban a két ország érdekében kiegészítették és sokban gazdagították egymást, a huszadik század kezdetén, s főleg a nagy októberi szocialista forradalom győzelme után ez a viszony stagnált, sőt fokozatosan romlott. Bár a második világháborúban a két ország szövetséges volt, kölcsönös kapcsolataik mégsem fejlődtek egyértelműen. Csak 1944 végén érlelődött meg Franklin Delano Roosevelt amerikai elnökben az a meggyőződés, hogy az Egyesült Államok érdeke is a tartós és egyenjogú együttműködés fejlesztése Moszkvával. Roosevelt halála után azonban Washington eltért ettől az irányvonaltól, megkezdődött a hidegháború korszaka. A háború után Sztálin többször kért Harry Truman elnöktől gazdasági segítséget, ezt azonban az USA mindannyiszor visszautasította. Minden iehető eszközzel arra törekedett, hogy hátráltassa a szovjet gazdaság háború utáni felújítását. Ennek a törekvésnek a részét képezte az ún. Marshall-terv, melynek feltételeit eleve úgy fogalmazták meg. hogy a Szovjetunió és a többi kelet-európai ország számára elfogadhatatlanok legyenek. A Mar- shall-terv értelmében a Szovjetuniónak át kellett volna térnie a gazdálkodás piaci formáira és deformálnia kellett volna a társadalom struktúráját. Falin hangsúlyozta, a háború utáni tapasztalatok negatívak, de sok mindenben hasznosak. Ezeknek köszönhetően tudatosítjuk ma, hol vannak az ellentétek elviselhető határai és hol kell keresni a mindkét fél számára előnyös együttműködés lehetőségeit. Ha a kölcsönös párbeszéd pozitív távlatait akarjuk választani, akkor a történelem szófogadó tanítványaivá kell válnunk. A fegyverek felhalmozása fölösleges fényűzés, amihez az államok a megcson- tosodottsag miatt ragaszkodnak. Jelenleg képtelenek lennénk elviselni a háború terheit, s ebből a tényből le kell vonni a megfelelő következtetéseket - szögezte le Falin. Eduard Ivánján arra figyelmeztetett, hogy az amerikai függetlenség kikiáltása után a két ország több mint 160 éven keresztül fenntartotta diplomáciai kapcsolatait. Sok amerikai tudós meg szeretne feledkezni erről a tényről, s önkényesen felül akarja vizsgálni a kölcsönös kapcsolatok történetét. Elfelejtik például, hogy Oroszország nem volt hajlandó segítséget nyújtani Angliának az amerikai gyarmatokon a felkelők elleni harcában. Észak és Dél háborújában Oroszország hadihajó-flottát bocsátott Abraham Lincoln elnök rendelkezésére. Ezek a történelmi tények bizonyítják, hogy Oroszországnak és később a Szovjetuniónak az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatait nemcsak Moszkva egyoldalú érdekei határozták meg. hanem az együttműködésre való törekvés is. A nyugati történészek állásfoglalásaira negatív hatást gyakorol az is, hogy Nagy-Britanniában, az Egyesült Államokban és még több más államban mindeddig nem hozták nyilvánosságra a Szovjetunió és a Nyugat kapcsolatai történetének fontos dokumentumait. így például Winston Churchill brit miniszterelnök levelezését a két amerikai elnökkel, Roosevelttel és Trumannal. Ismeretes, Churchill arra szólította fel Tru- mant, hogy még a náci Németország és a militarista Japan végső veresége előtt kezdje meg a hidegháborút. A brit kormányfő Roosevelttel titkos tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió sorsáról abban az esetben, ha a Szovjetuniót legyőzi a náci támadás. S azokat az okmányokat sem tették közzé, amelyek megvilágítanák Hitler közeli munkatársának, Rudolf Hessnek Londonba történt repülőútját. (ČSTK) Új évben - új elvek szerint Kommunista pártunk XVII. kongresszusa célul tűzte ki a lakosság ellátása színvonalának emelését. Az erre vonatkozó határozat teljesítése érdekében hagyta jóvá a CSSZSZK kormánya a belkereskedelem gazdasági mechanizmusa átalakítására vonatkozó elveket. Ezek megvalósítása nyomán lényegesen javulnia kell a kereskedelmi tevékenységnek és a vendéglátóipari szolgáltatásoknak is. Az új év tehát fontos mérföldkövet jelent a négy évtizede megalapozott szocialista kereskedelemben. Az új gazdaságirányítási mechanizmus ugyanis az eddigieknél jóval nagyobb lehetőséget nyújt arra, hogy a kereskedelem tökéletesebben betöltse társadalmi-gazdasági szerepét, s ennek elsősorban a lakosság anyagi szükségleteinek kielégítésében kell megnyilvánulnia. Az életbe lépő új intézkedések feltételezik a hatékonyabb munkát, ösztönöznek a vállalkozói szellem kibontakozására - vállalati és üzemi szinten, valamint úgy is, hogy a dolgozók egyénileg is érdekeltek legyenek fejlesztésében. Az irányítás tökéletesítésével párhuzamosan stabilizálni kell a piaci egyensúlyt. A kiválasztott kereskedelmi szervezetek - melyek kísérletképpen alkalmazzák az új elveket - és hazánk valamennyi vendéglá- tőipari vállalata nagy próbatétel előtt áll tehát. Eoben az évben már a gyakorlatban kell érvényesíteni azokat az elveket, melyek az elöbbrelépést jelentik. Az érintett szervezetekben és vállalatoknál már tavaly megkezdték a felkészülést, a legtöbb helyen a körültekintően átgondolt intézkedések egész sorát tették meg a vezetők, de bevonták az előkészületekbe az egész kollektívákat is. A bratislavai Drogéria vállalatnál többek között konkrétan rámutattak a felesleges adminisztráció „leépítésének“ módjára, s a vállalati önállóságtól joggal várják el nemcsak a felelősség növekedését, hanem azt is, hogy a döntéshozatalban valóban önállóak legyenek. Például az olyan apróságnak tűnő, de sokszor bosszúságot okozó részterületen is, mint a külföldről behozott áruk kiválasztása. Ugyanis csak az olyan áru eladásáért tudnak felelni, amelyet ok maguk rendelnek meg. Az áru beszerzése egyébként is nemcsak a legfontosabb, hanem jelenleg az egyik legproblematikusabb feladata a kereskedelemnek. A szállítói-megrendelői kapcsolatok kedvezőtlen alakulása nem véletlenül szerepel napirenden a kereskedelmi szervezetekben. Az eddigi kedvezőtlen helyzetből kiindulva a kísérletező vállalatok vezetői reálisan mérlegelik a lehetőségeket. Attól tartanak viszont, hogy saját erőfeszítéseik nem lesznek elegendőek az új elképzelések megvalósításához, ha a gyártók az eddiginél nem éreznek majd nagyobb felelősséget a keresett termékek piacradobásáért. A sokat bírált vendéglátóiparban is fordulatnak kell bekövetkeznie ebben az évben. Jövőre ugyanis már nem működhet veszteséges vállalat. Kihívás a bizonyításra - így jellemezhetnénk ebben az ágazatban a vezetők előtt álló feladatokat. S aki a követelményeknek eleget akar tenni és a versenyben is meg akarja állni a helyét, annak mindent alaposan át kell gondolnia. Átszervezésekre, a dolgozók hozzáállásának megváltoztatására, de a műszaki fejlesztés lehetőségeinek megteremtésére is szükség lesz - többek között így fogalmazott az elmúlt év végén megtartott sajtótájékoztatóján a szlovák főváros vendéglátóipari vállalatának igazgatója. S mivel a kereskedelmi és a vendéglátóipari tevékenységben a nyereség lesz a legfontosabb mutató, az eddiginél jobban kell mozgósítani és érdekeltebbé tenni valamennyi dolgozót, az irányítás minden szintjén és a kiskereskedelmi egységekben is. Hisz épp ez utóbbiak munkájától függ közvetlenül a vásárlók elégedettsége. DEÁK TEREZ Kávéházi meglepetés A minap egy sérült fiút kellett beszállítanom autón Rimaszombatba (Rimavská Sobota) az ügyeletes orvoshoz. Míg a kivizsgálás tartott, férjemmel beültünk a Mladosť kávéházba. A látvány, amely fogadott bennünket, nem volt valami szívderítő. Az asztalon a terítő pecsétes és lyukas volt. Jött a pincér, s míg megrendeltük a két feketekávét, ő ügyesen felkapta az abroszt, kirázta előttünk, letörölte vele az asztalt, s miután minden ragyogott (beleértve a mi arcunkat is), méltóság- teljesen távozott. Amikor kifizettük a két kávéért a nyolc koronát, rendeltem egy teát is. A tea kihozatalakor újabb meglepetés ért: egy tea öt koronába került, többe, mint a kávé! Gondoltuk, mára elég a jóból, s elmentünk megnézni, hogy közben visszatért-e a beteg fiú az autónkhoz. Sajnos nem, s egy rövid séta után - mivel kint nagyon hideg volt - újból bemerészkedtünk a Mladosť- ba, hogy még egy teát felhörpintve kissé átmelegedjünk. Most egy másik asztalhoz ültünk. Éppen hogy csak eltávozott a pincér a megrendeléssel, úgy éreztem, valami mozog alattam. Ezúttal azonban szó sem volt semmiféle talajmozgásról, „csak" a szék esett szét alattam. A pincér eközben letette az asztalra a kért teát, s megjegyezte: Ez már a második szék. jövőre újakat kapunk (addig még hányán esnek le a székekről?). Ezután kifizettük a számlát, amely újból öt korona volt, csakhogy most két teáért (szintén citrom nélkül, egy cukorral)! Hiába, az embert érik néha meglepetések!... CSÍKFEJESNÉ POMOTKY ERZSÉBET A Sokolovi Vegyiművek az elmúlt évben teljesítette a szociális programban kitűzött feladatait. Az üzem karbantartóinak munkakörülményei jelentős mértékben javultak azután, hogy befejezték az új gépgyártó csarnok építését. Elkészült egy másik épület is, amelyben 200 férőhelyes étkezde, üzemi élelmiszerüzlet, nagyterem, két orvosi rendelő s az üzem vezetőinek irodái kaptak helyet. A felvétel az élelmiszerboltban készült. (Jiŕí Vlach felvétele - ČTK) 1988. I.
