Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-13 / 9. szám, szerda

Ä szocialista demokrácia fejlesztése visszafordíthatatlan folyamat Beszélgetés Nyikolaj Sislinnel, az SZKP KB propagandaosztálya vezetőjének helyettesével Egy évvel ezelőtt, 1987 januárjában az SZKP Központi Bizottságának ülése tanácskozott az átalakításról és a párt kádermunkájáról, a szocialista demokrácia fejlesztéséről a Szovjetunióban. E társadalmi változások első tapasztalatairól beszélgetett Josef Nývlt, a Rudé právo munkatársa Nyiko­laj Sislinnel, az SZKP KB propagandaosztálya vezetőjének helyettesével, aki a múlt héten hazánkban tartózkodott. KOMMENTÁLJUK feSÍ mW Éli ' • A Szovjetunió társadalmi fejlő­désében nagyon gazdag volt az év, amely az SZKP KB januári plénuma óta eltelt. Melyek azok az új intézke­dések és tapasztalatok, amelyeket ön a legfontosabbaknak tart?- A leglényegesebb, hogy meg­erősödött a demokrácia bővítésé­nek, a nyilvános tájékoztatás meg­erősítésének folyamata, ez a folya­mat állandósult, nem sikerült és nem is sikerülhet visszafordítani. Ez a fo­lyamat mind mélyebben hatol be a köz- és pártéletbe, a pártszervek, tanácsok, dolgozókollektívák mun­kájába. Ez látható újságaink és fo­lyóirataink oldalain, a filmművészek és a színházak alkotásain; s ami különösen lényeges, ez a folyamat egyre mélyebben megmutatkozik a pártéletben, a pártszervezetek munkájában. • Nyilvános vitára bocsátják az új választási törvény tervezetét. Ho­gyan értékelték a helyi tanácsi vá­lasztások idején megvalósult kísér­letet?- Egyértelműen pozitívan. Az ún. többmandátumos körzetekben vitat­hatatlanul aktívabbak voltak a vá­lasztási gyűlések, fokozódott a vá­lasztók aktivitása. Egyes többman­dátumos körzetben javasoltak, mondjuk, tíz jelöltet. De ezeket is az eredetileg javasolt ötven olyan jelölt­ből választották ki, akiket közvetle­nül a jelölőgyűléseken értékeltek. Teljes meggyőződéssel elmond­ható hogy nagyon szükséges az új választási törvény kidolgozása. Itt nemcsak a népi képviselők helyi tanácsaiba, a köztársasági taná­csokba és a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsába való választások rend­szeréről van szó; a választhatóság rendszere vonatkozik a pártbizottsá­gokra is. Képletesen szólva minden pártszervezet egy többmandátumos körzetet jelent, s amikor a pártszer­vek választhatóságáról szólok, nem­csak a pártalapszervezetekre, a já­rási, kerületi és határterületi pártbi­zottságokra gondolok, hanem a köz­ponti bizottságra is. A pártban egyetlen tisztség, még a legmaga­sabb sem lehet életfogytig tartó. • Hogyan tükröződnek a januári ülés határozatai az évzáró pártgyű­lések lefolyásában, elsősorban mi­lyen feladatokat oldanak meg a kommunisták?- Három mozzanatra hívnám fel a figyelmet, bár ezekkel nem merül ki a pártmunka egész tartalma. Elő­ször: maguknak a pártbizottságok­nak a munkája az átalakítás jegyé­ben zajlott és fő eleme a szavak és a tettek közti ellentmondás meg­szüntetése volt. A párt stratégiája már ki van dolgozva. Most kezdődik a legfontosabb, leglényegesebb szakasz, amelyben a stratégiai irányvonalat meg kell valósítani, al­kalmazni kell a gyakorlatban. A má­sik körülmény, amelynek figyelmet kell szentelni, hogy a „mozgás" elő­re - s ezt az 1987-es év világosan Azerbajdzsán fővárosában, Bakuban megalakult az első ifjúsági szövetke­zet, amelynek tagjai elsősorban szabadidejükben dolgoznak a szövetkezet­ben. Színes, dekoratív üvegtáblákat állítanak elő ajtókba, ablakokba. (ČSTK-felvétel) bizonyította - két irányzattal találja magát szemben, melyek ellentéte­seknek tűnnek, de az átalakításra egyformán veszélyesek. Az első az avantgardizmus - az elvtársak egy részének az a törekvése, hogy átu- gorjuk a fejlődés egyes szakaszait, és az átalakítást valamilyen egyszeri erőfeszítéssel valósítsuk meg, anél­kül, hogy figyelembe vennénk, hosz- szú, bonyolult és nehéz folyamatról van szó. A másik irányzat nem ke­vésbé veszélyes, ugyancsak képes fékezni, lassítani a társadalom át­alakítását - ez a konzervativizmus; a régi szokások, sztereotípiák, a dogmák ereje, a könnyelműség a gondolkodásban és cselekvésben. Minderről ma szó van az SZKP tag­gyűlésein és évzáró gyűlésein. A harmadik körülmény, amelyre szeretném felhívni a figyelmet, az, hogy az átalakítás az elmúlt év fo­lyamán új támogatást szerzett. A társadalomban uralkodó nézetté vált, hogy nem szabad egy helyben topognunk, előre kell lépnünk. Sok hibát követtünk és követünk el, nem minden sikerül, olyannak kell lát­nunk a reális életet, amilyen. De a felmerült problémákra a helyes válaszok keresésében egy kulcsot kell használnunk, ez a demokrácia, a glasznoszty bővítése, az alkotó válaszok merész keresése, a viták­ban, a nézetek ütköztetésében való keresés. Az olyan válaszok keresé­se, melyek társadalmunkat minősé­gileg új szintre emelik. • Hogyan készül az SZKP az országos pártkonferenciára?- Az idén, természetesen, a 19. országos pártkonferencia je­lenti a párton belüli és össz-szövet- ségi élet legjelentősebb eseményét. Azzal a meggyőződéssel készülünk rá, hogy a stratégiai irányvonalunk helyes, hogy a megújulás, a forra­dalmi megújulás irányvonala az egyedüli, amely képes biztosítani a szocializmus új sikereit. Mély a meggyőződés arról, hogy egyedül a dolgok állásáról kialakított józan vélemény vezethet el a helyes kö­vetkeztetésekhez. Ez azt jelenti, hogy a kis és nagy dolgokban is az igazságnak kell győznie, legyen örömteli vagy keserű. Úgy gondo­lom, nagyon fontos, hogy sikerül megszüntetni az apátiát a társada­lom és a kommunisták egy részénél is. Mindannak mércéje, amit tettünk és teszünk, a szociális igazságos­ság, az ember érdekei, vagyis a ma­gas erkölcs, a figyelemnek nem a szép jelszavak megfogalmazására való összpontosítása, hanem a tet­tekre, a cselekvésre, amely megfelel minden ember, az egész társadalom érdekeinek. A szovjet - amerikai kapcsolatok történetéről Valentyin Falin, az APN sajtóügy­nökség elnöke és Eduard Ivánján, a Szovjetunió Tudományos Akadé­miája Egyesült Államok és Kanada- kutató Intézetének osztályvezetője a közelmúltban sajtótájékoztatón hangsúlyozták annak a fontosságát, hogy a szovjet és amerikai történé­szek pozitívan közelítsék meg a szovjet-amerikai kapcsolatok tör­ténetét. Az Egyesült Államok és Oroszor­szág hivatalosan 1809-ben vette fel a kapcsolatokat. Ezek fejlődését részletesen elemezve Valentyin Fa­lin arra emlékeztetett, hogy míg az első időszakban a két ország érde­kében kiegészítették és sokban gaz­dagították egymást, a huszadik szá­zad kezdetén, s főleg a nagy októ­beri szocialista forradalom győzelme után ez a viszony stagnált, sőt foko­zatosan romlott. Bár a második vi­lágháborúban a két ország szövet­séges volt, kölcsönös kapcsolataik mégsem fejlődtek egyértelműen. Csak 1944 végén érlelődött meg Franklin Delano Roosevelt amerikai elnökben az a meggyőződés, hogy az Egyesült Államok érdeke is a tar­tós és egyenjogú együttműködés fejlesztése Moszkvával. Roosevelt halála után azonban Washington el­tért ettől az irányvonaltól, megkez­dődött a hidegháború korszaka. A háború után Sztálin többször kért Harry Truman elnöktől gazda­sági segítséget, ezt azonban az USA mindannyiszor visszautasítot­ta. Minden iehető eszközzel arra törekedett, hogy hátráltassa a szov­jet gazdaság háború utáni felújítá­sát. Ennek a törekvésnek a részét képezte az ún. Marshall-terv, mely­nek feltételeit eleve úgy fogalmazták meg. hogy a Szovjetunió és a többi kelet-európai ország számára elfo­gadhatatlanok legyenek. A Mar- shall-terv értelmében a Szovjetunió­nak át kellett volna térnie a gazdál­kodás piaci formáira és deformálnia kellett volna a társadalom struktúrá­ját. Falin hangsúlyozta, a háború utáni tapasztalatok negatívak, de sok mindenben hasznosak. Ezek­nek köszönhetően tudatosítjuk ma, hol vannak az ellentétek elviselhető határai és hol kell keresni a mindkét fél számára előnyös együttműködés lehetőségeit. Ha a kölcsönös párbe­széd pozitív távlatait akarjuk válasz­tani, akkor a történelem szófogadó tanítványaivá kell válnunk. A fegyve­rek felhalmozása fölösleges fényű­zés, amihez az államok a megcson- tosodottsag miatt ragaszkodnak. Je­lenleg képtelenek lennénk elviselni a háború terheit, s ebből a tényből le kell vonni a megfelelő következteté­seket - szögezte le Falin. Eduard Ivánján arra figyelmezte­tett, hogy az amerikai függetlenség kikiáltása után a két ország több mint 160 éven keresztül fenntartotta diplomáciai kapcsolatait. Sok ameri­kai tudós meg szeretne feledkezni erről a tényről, s önkényesen felül akarja vizsgálni a kölcsönös kapcso­latok történetét. Elfelejtik például, hogy Oroszország nem volt hajlandó segítséget nyújtani Angliának az amerikai gyarmatokon a felkelők el­leni harcában. Észak és Dél háború­jában Oroszország hadihajó-flottát bocsátott Abraham Lincoln elnök rendelkezésére. Ezek a történelmi tények bizonyítják, hogy Oroszor­szágnak és később a Szovjetunió­nak az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatait nemcsak Moszkva egyoldalú érdekei határozták meg. hanem az együttműködésre való tö­rekvés is. A nyugati történészek állásfogla­lásaira negatív hatást gyakorol az is, hogy Nagy-Britanniában, az Egye­sült Államokban és még több más államban mindeddig nem hozták nyilvánosságra a Szovjetunió és a Nyugat kapcsolatai történetének fontos dokumentumait. így például Winston Churchill brit miniszterelnök levelezését a két amerikai elnökkel, Roosevelttel és Trumannal. Ismere­tes, Churchill arra szólította fel Tru- mant, hogy még a náci Németor­szág és a militarista Japan végső veresége előtt kezdje meg a hideg­háborút. A brit kormányfő Roose­velttel titkos tárgyalásokat folytatott a Szovjetunió sorsáról abban az esetben, ha a Szovjetuniót legyőzi a náci támadás. S azokat az okmá­nyokat sem tették közzé, amelyek megvilágítanák Hitler közeli munka­társának, Rudolf Hessnek Londonba történt repülőútját. (ČSTK) Új évben - új elvek szerint Kommunista pártunk XVII. kongresszusa célul tűzte ki a lakos­ság ellátása színvonalának emelését. Az erre vonatkozó határo­zat teljesítése érdekében hagyta jóvá a CSSZSZK kormánya a belkereskedelem gazdasági mechanizmusa átalakítására vonatkozó elveket. Ezek megvalósítása nyomán lényegesen javulnia kell a kereskedelmi tevékenységnek és a vendéglátó­ipari szolgáltatásoknak is. Az új év tehát fontos mérföldkövet jelent a négy évtizede megalapozott szocialista kereskedelemben. Az új gazdaságirá­nyítási mechanizmus ugyanis az eddigieknél jóval nagyobb lehetőséget nyújt arra, hogy a kereskedelem tökéletesebben betöltse társadalmi-gazdasági szerepét, s ennek elsősorban a lakosság anyagi szükségleteinek kielégítésében kell megnyil­vánulnia. Az életbe lépő új intézkedések feltételezik a hatéko­nyabb munkát, ösztönöznek a vállalkozói szellem kibontakozá­sára - vállalati és üzemi szinten, valamint úgy is, hogy a dolgo­zók egyénileg is érdekeltek legyenek fejlesztésében. Az irányítás tökéletesítésével párhuzamosan stabilizálni kell a piaci egyen­súlyt. A kiválasztott kereskedelmi szervezetek - melyek kísérletkép­pen alkalmazzák az új elveket - és hazánk valamennyi vendéglá- tőipari vállalata nagy próbatétel előtt áll tehát. Eoben az évben már a gyakorlatban kell érvényesíteni azokat az elveket, melyek az elöbbrelépést jelentik. Az érintett szervezetekben és vállala­toknál már tavaly megkezdték a felkészülést, a legtöbb helyen a körültekintően átgondolt intézkedések egész sorát tették meg a vezetők, de bevonták az előkészületekbe az egész kollektívákat is. A bratislavai Drogéria vállalatnál többek között konkrétan rámutattak a felesleges adminisztráció „leépítésének“ módjára, s a vállalati önállóságtól joggal várják el nemcsak a felelősség növekedését, hanem azt is, hogy a döntéshozatalban valóban önállóak legyenek. Például az olyan apróságnak tűnő, de sok­szor bosszúságot okozó részterületen is, mint a külföldről behozott áruk kiválasztása. Ugyanis csak az olyan áru eladásáért tudnak felelni, amelyet ok maguk rendelnek meg. Az áru beszerzése egyébként is nemcsak a legfontosabb, hanem jelenleg az egyik legproblematikusabb feladata a keres­kedelemnek. A szállítói-megrendelői kapcsolatok kedvezőtlen alakulása nem véletlenül szerepel napirenden a kereskedelmi szervezetekben. Az eddigi kedvezőtlen helyzetből kiindulva a kísérletező vállalatok vezetői reálisan mérlegelik a lehetősége­ket. Attól tartanak viszont, hogy saját erőfeszítéseik nem lesznek elegendőek az új elképzelések megvalósításához, ha a gyártók az eddiginél nem éreznek majd nagyobb felelősséget a keresett termékek piacradobásáért. A sokat bírált vendéglátóiparban is fordulatnak kell bekövet­keznie ebben az évben. Jövőre ugyanis már nem működhet veszteséges vállalat. Kihívás a bizonyításra - így jellemezhet­nénk ebben az ágazatban a vezetők előtt álló feladatokat. S aki a követelményeknek eleget akar tenni és a versenyben is meg akarja állni a helyét, annak mindent alaposan át kell gondolnia. Átszervezésekre, a dolgozók hozzáállásának megváltoztatására, de a műszaki fejlesztés lehetőségeinek megteremtésére is szük­ség lesz - többek között így fogalmazott az elmúlt év végén megtartott sajtótájékoztatóján a szlovák főváros vendéglátóipari vállalatának igazgatója. S mivel a kereskedelmi és a vendéglátói­pari tevékenységben a nyereség lesz a legfontosabb mutató, az eddiginél jobban kell mozgósítani és érdekeltebbé tenni vala­mennyi dolgozót, az irányítás minden szintjén és a kiskereske­delmi egységekben is. Hisz épp ez utóbbiak munkájától függ közvetlenül a vásárlók elégedettsége. DEÁK TEREZ Kávéházi meglepetés A minap egy sérült fiút kellett beszállítanom autón Rimaszombat­ba (Rimavská Sobota) az ügyeletes orvoshoz. Míg a kivizsgálás tartott, férjemmel beültünk a Mladosť kávé­házba. A látvány, amely fogadott bennünket, nem volt valami szívde­rítő. Az asztalon a terítő pecsétes és lyukas volt. Jött a pincér, s míg megrendeltük a két feketekávét, ő ügyesen felkapta az abroszt, ki­rázta előttünk, letörölte vele az asz­talt, s miután minden ragyogott (be­leértve a mi arcunkat is), méltóság- teljesen távozott. Amikor kifizettük a két kávéért a nyolc koronát, ren­deltem egy teát is. A tea kihozatala­kor újabb meglepetés ért: egy tea öt koronába került, többe, mint a kávé! Gondoltuk, mára elég a jóból, s elmentünk megnézni, hogy közben visszatért-e a beteg fiú az autónk­hoz. Sajnos nem, s egy rövid séta után - mivel kint nagyon hideg volt - újból bemerészkedtünk a Mladosť- ba, hogy még egy teát felhörpintve kissé átmelegedjünk. Most egy másik asztalhoz ültünk. Éppen hogy csak eltávozott a pincér a megrendeléssel, úgy éreztem, va­lami mozog alattam. Ezúttal azon­ban szó sem volt semmiféle talaj­mozgásról, „csak" a szék esett szét alattam. A pincér eközben letette az asztalra a kért teát, s megjegyezte: Ez már a második szék. jövőre úja­kat kapunk (addig még hányán es­nek le a székekről?). Ezután kifizet­tük a számlát, amely újból öt korona volt, csakhogy most két teáért (szin­tén citrom nélkül, egy cukorral)! Hiá­ba, az embert érik néha meglepe­tések!... CSÍKFEJESNÉ POMOTKY ERZSÉBET A Sokolovi Vegyiművek az elmúlt évben teljesítette a szociális programban kitűzött feladatait. Az üzem karbantartóinak munkakörülményei jelentős mértékben javultak azután, hogy befejezték az új gépgyártó csarnok építé­sét. Elkészült egy másik épület is, amelyben 200 férőhelyes étkezde, üzemi élelmiszerüzlet, nagyterem, két orvosi rendelő s az üzem vezetőinek irodái kaptak helyet. A felvétel az élelmiszerboltban készült. (Jiŕí Vlach felvétele - ČTK) 1988. I.

Next

/
Oldalképek
Tartalom