Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-12 / 8. szám, kedd

Hangverseny - tanulságokkal Az Ifjú Szívek kamaraegyüttesének bemutatójáról Némi szerénytelenséggel legfel­jebb zeneszerető embernek mond­hatom magam, s ez a tény bizqny vajmi kevés alapot ad ahhoz, hogy koncertről írjak. Hogy mégis veszem a bátorságot, annak egy oka van: nem hangversenyről, hanem hang­verseny kapcsán szeretnék általam lényegesnek vélt dolgot elmon­dani. Az Ifjú Szivek Magyar Dal- és Táncegyüttes kamaraegyüttese de­cember közepén mutatta be Régi korok zenéje című új műsorát. A ka­rácsony előtti hajsza, bevásárlási láz meglátszott a látogatottságon is, a Szlovák Filharmónia Moyzes ter­mében, de másnap, a somorjai (Ša- morín) művészeti alapiskola hang­versenytermében sem volt telt ház; ezt azonban csak azért említem, mert akik távol maradtak, bensősé­ges hangulatú, színvonalas hang­versenyről maradtak le. Nyilván nemcsak a laikus számá­ra tűnt ez a műsor egységesebbnek, meggyőzőbbnek a másfél éve be­mutatott Búm elfelejtésére című összeállításnál. Németh Imre, az együttes vezetője és a műsor össze­állítója érzésem szerint ezúttal keve­sebbet markolt, de jóval többet fo­gott. Az előadott dalok, táncok, ze­neművek révén sokszínűén idézte föl a reneszánsz és a korabarokk korok zenéjét, a magyar, a szlovák és a lengyel zene kölcsönhatását. A műsor egyik fénypontja kétségte­lenül Czidra László Liszt-díjas ven­dégművész fellépése volt, aki külö­nösen a Variációk késő reneszánsz angol témára című darab virtuóz előadásával szerzett emlékezetes perceket a hallgatóságnak. A szak­emberek remélhetően részletesen elemzik majd a hangversenyt, a ka­maraegyüttes tagjainak kétségtelen mesterségbeli fejlődését, miként méltathatják Marta Sigmundová ki­fejező jelmezeit, s a táncosok telje­sítményét is. A hangverseny során és a végén az motoszkált bennem, hogy hazai magyar tömegtájékoztató eszköze­ink szinte alig vesznek tudomást az Ifjú Szívek nevelő hangversenyeiről, az ifjúság zenei és esztétikai nevelé­se érdekében végzett több mint másfél évtizedes munkájáról. Sőt napvilágot látott olyan cikk, amely - enyhén szólva - nem lelkesedett azért, hogy ez az együttes karolta föl egykori tagjainak máshol szinte ter­mészetes, nálunk talán még szokat­lannak tetsző törekvéseit, s lehető­séget teremtett arra, hogy a csoport ne csak önmagának muzsikáljon. Az értetlenség, a közöny és a ta­máskodás helyett dicséret illeti az Ijfú Szívek vezetőségét, mert nem a különböző előírások betűrendjé­hez, hanfem a szelleméhez ragasz­kodva fölkarolta az egykori tagok, Németh Imre, és társainak értelmes kezdeményezését, lehetőséget adott nekik ahhoz, hogy elképzelé­seiket fokozatosan valóra váltsák. Ez a kamaraegyüttes - amely a re­neszánsz és a barokk muzsika újra­felfedezését tartja céljának - olyan zenét játszik, amely sok szállal kötő­dik a népzenéhez, egyúttal a későb­bi, tehát a hozzánk közelebbi korok dallamvilágához is. A csoport új színfoltot jelent hazai nemzetiségi kulturális életünkben, s nem vélet­len, hogy játékukkal hazánkban és külföldön is fölkeltették a szakem­berek érdeklődését. Ideje hát, hogy Dél-Szlovákiában is fölfedezzük végre ezeket az ambi­ciózus muzsikusokat. Leginkább az­zal támogatjuk törekvéseiket, ha meghívjuk őket iskolákba, művelő­dési klubokba és máshova, s bizo­nyítjuk nekik és önmagunknak, hogy tájainkon nem szükségszerűen hamvába holt az a kezdeményezés, amely régi korok zenéjét, értékeit akarja fölfedezni a mai nemzedékek számára. (szilvássy) Segítség felvételizőknek - matematikából Akik szeretik a matematikát, bizo­nyára sok könyvet, példatárat ismer­nek Akik középiskolai felvételi vizs­gára készülnek, azok számára két hazai magyar nyelvű kiadvány áll rendelkezésre. Az egyik: Dr. Franti­šek Béloun A tanulók felkészítése matematikából a középiskolai felvé­teli vizsgákra (Szlovák Pedagógiai Könyvkiadó. Bratislava, 1982). A ki­advány tartalma a következő: A fel­vételi vizsga jellemzése; A felvételi vizsgákon előforduló néhány hiá­nyosság; A tanulók felkészítése fel­vételi vizsgákra; Példaanyag. A be­fejezés néhány megjegyzést tartal­maz a szülők és a kezdő tanárok számára. Ez a könyv akkor íródott, amikor az alapiskola még kilenc osztályos volt, ennek ellenére sok hasznos ismeretet meríthetnek be­lőle a felvételizők. A másik: L. Bálint-J. Bobok- M. Križalkovičová-J. Lukátšová Ma­tematika feladatgyűjtemény a kö­zépiskolai felvételi vizsgákra (Szlo­vák Pedagógiai Kiadó, Bratislava, 1987). Ez a gyűjtemény az alapisko­la 5-8. osztályai tantervi anyagának legfontosabb ismereteit, megoldott és megoldatlan feladatait tartalmaz­za. A könyv két részből áll. Az első rész tizenegy fejezetet tartalmaz. Minden egyes fejezet - röviden - azokat az elméleti ismereteket öleli fel, amelyek az egyes (megol­dott) feladatok megoldásához szük­ségesek. A feladatgyűjtemény má­sodik része is tizenegy fejezetből áll, ez azonban megoldatlan feladatokat tartalmaz. Az egyes fejezetek fela­datainak a száma a témakörök ne­hézségi fokától függ. A kiadvány abban tér el az eddig használtaktól, hogy a legalapvetőbb fogalmakat nehezebb feladatokkal mutatja be. A második részben található felada­tok azért is hasznosak lehetnek, mi­vel némelyik szerepelhet majd a fel­vételi vizsgán is. Ezért a kiadvány a feladatok végeredményeit nem tartalmazza. Ahhoz, hogy a tanuló a felvételi vizsgára jól felkészülhessen, szük­séges már a nyolcadik osztály meg­kezdésekor tudni, milyen a tudása. A kiadványban szereplő feladatok lehetővé teszik a tanároknak és a szülőknek, hogy a felvételi vizsgák mintájára feladatsorozatokat állítsa­nak össze, mégpedig egy-egy fel­adatot az adott anyagrészből A ta­nuló ezeken keresztül a gyakorlat­ban próbálhatja ki, képes-e megha­tározott idő alatt (60 perc) önállóan kidolgozni az adott feladatokat. így fokozatosan megszokja a vizsgafel­tételeket és kiküszöbölheti azokat a tényezőket, amelyek negatívan hathatnak a felvételi vizsga eredmé­nyére. Ezáltal talán sikerül felszá­molni azt az évente ismétlődő jelen­séget is, hogy néhány tanuló teljesít­ménye a felvételi vizsgán két, sőt három fokkal csökkenjen az alapis­kolai osztályzathoz képest. A to­vábbtanulásra jelentkező tanulók­nak ezeket a feladatokat komolyabb nehézségek nélkül kellene tudniuk megoldani. Eligazításul szolgáljon a könyv tartalomjegyzéke: Alapismeretek és megoldott feladatok; Racionális szá­mokkal való számolás; A százalék: Egyenes és fordított arányosság: Függvények; Egyenletek és szöve­ges feladatok megoldása; Egyenlőt­lenségek és szöveges feladatok megoldása; Kifejezések átalakítása; Háromszögek; Négyszögek; Sok­szögek, Körvonal és közlap; Tér- mértan; A testek felszíne és térfo­gata. Az ismertetett kiadvány 15 000 példányban jelent meg, így remélhe­tőleg eljut mindenkihez, aki felvételi vizsgára készül matematikából. Ha­szonnal forgathatják a könyvet azok a tanárok is, akik felvételire készítik fel tanítványaikat, és látni szeretnék az írásbeli felvételi vizsga követel­ményeit. OLÁH GYÖRGY Együttélés és többnyelvűség az irodalomban Sziklay László tanulmányai Sziklay László legutóbbi és, sajnos egy­ben utolsó kötete szerves és méltó folyta­tása, és immár lezárása is az ismert tudós életművének. Eddig megjelent legfonto­sabb munkái (A szlovák irodalom történe­te, 1962; Szomszédainkról, 1974; Vissz­hangok, 1977) a szlovakisztika, valamint a szlovák-magyar irodalmi kapcsolatok köréből kerültek ki. A szerzőnek, bevallott szándéka szerint, a több nép együttélésé­nek és a két-, illetve többnyelvűségnek a hangsúlyozásával mostani kötetében is határozott célja van, mely Így fogalmazó­dik meg a bevezetőben: ..Legfőbb óha­junk: pontot tenni a nemzeti elfogultság a nacionalista gyűlölködés sajátos jelen­ségei után“. Ennél nemesebb célt nem tűzhet ki maga elé az összehasonlító irodalomkutatás és a kulturális kapcsola­tok vizsgálata, tudatosítva, hogy az ellen­Gyökeres György felvétele séges érzületek szinte mindig a tájékozat­lanságból és a tudatlanságból fakadnak, veszélyeztetve a nemzetek és nemzetisé­gek békés együttélését - a szocializmus­ban is. A tanulmánykötet első részének (Együttélés) írásai a magyarok, németek, szlovákok, délszlávok és más néptöredé­kek együttélésének művelődés-, művé­szet- és irodalomtörténeti, de ugyanúgy népköltészeti és mentalitásbeli összefüg­géseit vizsgálja a romantika történelem- szemléletének problematikájától kezdve a polgári kultúra kialakulásának és jegyei­nek feltárásán át egészen a két háború közötti kelet-közép-európai nemzetek „ruralistáinak“ (népi íróinak) bemutatá­sáig. A második fejezet (Többnyelvűség) a népek együttélésével foglalkozik, hang­súlyozva annak kultúraközvetítöés szocio­lógiai jelentőségét. Kiemelkedő írás itt a Vitkovics Mihály, a kétnyelvű költő című tanulmány, de izgalmas a magyarországi nem magyar nyelvű sajtó kezdeteit és a kétnyelvű költőiség kérdéskörét elemző összefoglalás is. A kötet szerzőjének egy­re táguló és mélyülő kutatásai módszerta­ni szempontból szintén figyelemre méltó eredményeket hoztak, melyek nemcsak szlovák-magyar viszonylatban jelentősek - a nemzeti irodalmakon túlmutató nem­zetközi jelenségek kutatásakor is kama­toztathatók. Akik ismerték,, szerették is Sziklay Lászlót, a tudóst, a tanárt, a tudomány- szervezőt, az embert. A még a harmincas években induló nagy ívű pályája töretlen volt - mint azt Fried István utószava is megállapítja -, a szlovák-magyar kap­csolattörténeti dolgozatoktól a kelet-kö- zép-európai régió összehasonlító kutatá­sában fordulópontot jelentő összegzés kísérletéig vezetett. (Közös dolgaink, Gondolat, 1987) ALABAN FERENC ÚJ FILMEK A közvetítő (angol) Megkésve (rejtélyes, hogy miért) jutott el hozzánk A közvetítő, az 1971. évi cannes-i fesztivál nagydí­jas filmje. Az alkotás új oldaláról mutatja be Joseph Loseyt, az idő­közben elhunyt világhírű rendezőt, akinek könyörtelen valóságlátása helyett ezúttal lírája vált dominálóvá. Igaz, a látszólagos idill mögül is elővillantja a társadalmi ellentéteket és gyermekhőse szemszögéből fél­reérthetetlenül ábrázolja, hogy hiába vannak érzések, ha azt elnyomják az érdekek. Egy nagy rendező biztos kezű, szép munkája ez a film. Joseph Losey következetes, a világot min­dig ugyanabból a látószögből mutat­ja, a tizenkét éves főszereplő élmé­nyeként. A film nézője sem lát mast, mint a gyerek, de mélyebben, ár­nyaltabban, tapasztaltabban látja ugyanazt. Mert jobban ismeri a fel­nőttek kapcsolatait, a szerelem titka­it. a társadalmi konvenciókat. A néző előtt pontosan az tárul fel, ami Leó előtt, amikor a fiú a század elején előkelő és gazdag diáktársának csa­ládjához látogat vakációra. A felnőtt számára ugyanez a kép már mást jelent, a felnőttnek nincsenek illúziói az emberek magánéletéről, a vikto­riánus uralkodó osztály erkölcseiről, tartásáról, modoráról. A közvetítő nem mocskolja ezt az életformát. Csupa szépség a film, s elegancia. Az egész élet szertartás ebben a gyönyörű kastélyban, ahová a szegény kiskamasz megérkezik egyetlen ruhával, nyaralásra, valójá­ban inkább társalkodó partnerként, hogy osztálytársa ne unatkozzon egyedül a nyáron. Mindenki kedves hozzá, minden szépnek látszik. Leó hisz ebben, mert csak tizenkét éves. Még nem veszi észre az udvarias szavakban a finom gúnyt, a nyájas érdeklődés mögött a lenézést. S annál kevésbé veszi észre, Árulás és megtorlás mert szerelmes lesz, noha semmit sem tud a szerelemről A család szépséges felnőtt lánya kelti föl a fiú csodálatát, s a maga hűvös-bizal­mas módján jól tudja kezelni a gyer­meket. Hamarosan felhasználja ar­ra, hogy postása, közvetítője legyen titkos szeretőjéhez, a birtok egyik bérlőjéhez. Különös körültekintéssel kell tehát intézni a találkákat, és Leó, aki semmit sem tud, viszi-hozza a szerelmi postát, míg egy nap vá­ratlanul és nyers formában leleple­ződik előtte ez a szerelem testi való­ságában is, s tragikus csalódás árán szétfoszlik a titok, mely kamaszlel- kének addig annyi szépséget, naiv ábrándot, s tudatlanságában izgal­mas boldogságot nyújtott. Losey reális szemléletmódjára utal, hogy elkerüli a romantikus megoldást és Harold Pinter forgató­könyvíróval a kegyetlenebbet, de igazabbat választja. A rendező nem akarja, hogy meghatódjunk a látotta­kon, vagy részvétet érezzünk a lány iránt, akit a családja boldogtalan életre ítél. Mindezt csupán rögzíti a maga szűkszavú, erőteljes mód­ján. Fő törekvése ennek az előkelő angol világnak az ábrázolása; a for­malizmusból, élősdi tétlenségből, unalomból, álboldogságból és álbol­dogtalanságból vegyült atmoszférá­nak az érzékeltetése: a külső ragyo­gás és a belső sivárság megkompo- nálása. S az ebből a világból örökre kizárt Leó sem sajnálatra méltó, bár neki öregkorában, gyógyíthatatlanul megsebzetten is csak a közvetítő szerepe jut. Kitűnő a rendező színészvezeté­se. A szereplők hihetetlen fegyelem­mel, lemondva minden „rájátszás­ról", alárendelik magukat a rendezői akaratnak. Julie Christie, Alan Ba­tes, Margaret Leighton. Michael Redgrave és Dominic Guard (Leo) ragyogó jellemábrázolók. (kínai) Az új kínai film arról szól, amit a cím is sugall: árulásról és megtor­lásáról. Elvégre a mesét a kínai história vérzivataros korszaka, a múlt század dereka ihlette, amikor sokévi küzdelem után, 1864-ben a mandzsu dinasztia császárának hadai leverték a tajping lázadókat, s meghódították országukat, a Mennyei Birodalmat. Az uralkodót és megtorlás, az első darab, melyet a hetvenes években sorozatban ké­szült ilyen szórakoztató produkciók közül nálunk is bemutatnak. A törté­netnek (a történelemnek) - akárcsak a többi kung-fu film esetében általá­ban - jóformán semmi jelentősége, a hangsúly ugyanis a verekedése­ken, a mozgásművész kung-fu sztá­rok cirkuszba illő mutatványain. és feleségét meggyilkolják, egy- szem kisfiúk elmenekül. A főváros védői arra törekszenek, hogy a hata­lom szimbólumának számító nagy birodalmi pecsétet, s főképp a vezér kisfiát biztonságba helyezzék. A kung-fu művészetében rendkívül jártas gyermeket nagybátyja tíz esz­tendőn át oktatja, s készíti fel a bosszúra. Az uralkodó derék ifjúvá serdült gyermeke egymaga próbálja megtorolni apja halálát. S mert min­dig mindenütt az igazság oldalán tevékenykedik, s mert kitanulja a kung-fu harcosok rituáléjának va­lamennyi mesterfogását - a lázadó nép élén legyőzi az áruló banditákat. ' Jellegzetes kung-fu film az Árulás a harcos kung-fu stílus bemutatásán van. Csou-Kang-jü rendező munká­jában a cselekménybonyolítás, a konfliktusszervezés olyan, mint a világ összes ismert meséjében, a jók és a rosszak a szokásos séma szerint vívják meg harcukat; az áru­lás és a megtorlás motívumának kibontása is számos korábbi siker­filmből köszön vissza. A rendező a szórakoztatás hagyományosan hazai és tipikus amerikai fogásait párosítja a technikai megvalósítás magas színvonalán, de hosszúra nyújtva a különböző keleti hadijáté­kok, a váltogatott halálnemek bemu­tatását.-ym­ÚJSZ 4 1988. I. Jelenet a kínai filmből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom