Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-11 / 7. szám, hétfő
Gépipari technikád próbaköve Automatizált üzem épül Bratislavában A tudományos-technikai fejlődés meggyorsításának egyik alapvető módja a gyártási folyamatok automatizálása. Hazánkban már az elmúlt ötéves tervidőszakban is létrehoztak nem egy robotosított munkahelyet, manipulátorokkal ellátott technológiai berendezést, de olyan üzem, amelynek egész gyártási folyamata, minden műveletre kiterjedően automatizálva lenne, még nem található hazánkban. 1987. áprilisában az Általános Gépipari Minisztérium talaján döntés született arról, hogy az első három teljesen automatizált üzemet Prágában, Brnó- ban és Bratislavában szerelik fel. Prágában a Praga vállalat üzemegységét, Brnóban a Zetor gyár egyik üzemét, Bratislavában pedig a Martini Nehézgépipari Művek bratislavai vállalatának egyik üzemegységét automatizálják. A feladat előkészítése már megkezdődött. Az automatizált üzem koncepciójáról és realizálásának folyamatáról Anton Mach mérnöktől, a Bratislavai Nehézgépgyár automatizációs részlegének vezetőjétől kértünk információt. • A döntés óta háromnegyed év telt el. Milyen fázisban van jelenleg a feladat megvalósítása?- Megvalósításról még nem nagyon beszélhetünk, inkább a születés állapotának nevezném azt, ahol tartunk. Most kerülnek egymás mellé a dolgok, a koncepció, a beruházás előkészítése, a tervek kidolgozása. Bratislavában és egész Szlovákiában nálunk lesz először teljesen automatizált a gyártás, nincs tehát hová mennünk tapasztalatért. A külföldi ismeretek pedig nem alkalmazhatók teljes mértékben, hiszen a mi koncepciónk fő vonalaiban hazai berendezésekre és technológiákra támaszkodik. A feladat legfőbb végrehajtói a Nehézgépipari Müvek Technológiai és Racionalizá- ciós Intézete Bratislavában, a tröszt martini kutatóintézete és a mi vállalatunk. E hármasra hárul a megoldás menetének és módjainak kidolgozása, a megvalósítás koordinálása, az üzem megtervezése, a technológia fő szállítójának szerepe és az építési munkák bebiztosítása. • Melyik az a gyártási folyamat, amelyet alkalmasnak találtak az automatizálásra?- A petržalkai vállalat 01 -es üzemét automatizáljuk, ahol a lineáris hidromotorok gyártása folyik. Véleményem szerint eleve azért esett erre az üzemünkre a választás, mert Bratislavában nem vagyunk képesek biztosítani azt a munkaerőt, amely termelésünk növeléséhez szükséges lenne, ha a kapacitást a klasszikus módon próbálnánk bővíteni. Az a helyzet ugyanis, hogy ha a gyártási programunkba tartozó termékek - hidromotorok és hidraulikus hengerek - két és félszeresét gyártanánk, azt is probléma nélkül el tudnánk adni. A termelés bővítésére tehát mindenképpen szükségünk van. Az elsődleges indokot ezek a körülmények adták, persze az sem mellékes, hogy ezt a gyártási folyamatot a jelenleg nálunk beszerezhető technológiával képesek vagyunk automatizálni. 0 Ez mennyiben segít majd az új üzem termelési gondjain?-1987-ben több mint 60 ezer hengert készítettünk, és az automatizált üzem feladata az lesz, hogy 1990-ben az átépítés első szakaszának befejezése után 95 ezer, 1992-ben pedig, az automatizálás végső befejezése után, 140 ezer hidraulikus hengert gyártsunk. Persze, további növekedésről is szó lehet, mivel eladási részlegünk kívánsága az, hogy legalább 200, de esetleg 220 ezer hidraulikus hengert gyártsunk. Ez azonban már a távolabbi jövő. Amint az már a fentiekből kitűnt, a feladatot két szakaszban hajtjuk végre. 1990-ig olyan stádiumba szeretnénk eljutni, hogy a gépeket és a berendezéseket már számítógéppel irányítsuk, de ezt a technikát személyzet kezeli majd. A számítógép tehát az ellenőrzést és az adatgyűjtést csak támogatni fogja, segítséget - használható információkat - nyújtva az emberi döntésekhez. Már megindult az irányítóközpont kiépítése, amellyel először az AVS 1 jelzésű automatizált gyártócellát vezéreljük Ezt vállalatunk fejlesztette ki. Ez a központ irányítja a többi berendezést is. A vállalati számítógép kapcsolatban lesz az irányító központtal. Ezt később egy nagyobbra cseréljük ki, EC 1027S típusra, amely elég nagy kapacitással rendelkezik majd távlati terveink megvalósításához is, mivel ha már üzemet automatizálunk, nem szeretnénk csak ennél az egynél maradni. # Megtalálták-e már azokat a konkrét berendezéseket, technológiai sorokat, amelyekkel megvalósíthatják a gyártás automatizálását?-Természetesen még minden a tervezés szakaszában van. A terveket csak nemrég fogadták el és jelenleg a részletes dokumentáció kidolgozása a feladat, amely a szakértői vélemények és az ellenjavaslatok figyelembe vétele alapján áll össze, és annyira részletes, hogy magába foglal olyan területeket is, mint a környezetvédelmi problémák megoldása, az energetikai hálózat biztosítása és hasonlók. Mi már tudjuk, hogy hova mit szeretnénk, hiszen az egész üzem vázlata kész van már, sőt arra sem várhattunk a végsőkig, amíg mindent jóvá hagynak, hanem átugorva bizonyos szakaszokat, szakismeretek és tapasztalatok alapján már előre felbecsültünk néhány szükséges dolgot, és azt is előkészítettük. Amire alapozunk, az az általunk kifejlesztett AVS1-es gyártócella, amely építőelemes rendszerű, bővíthető és átalakítható. A Technológiai és Racionalizációs Intézet felmérte a lehetőségeket, mi szerezhető be az országban, és ezekből állt össze a tervjavaslat. A három fővégrehajtó szerven kívül még sokan érdekeltek ebben a vállalkozásban, például a Datasystém, a Kovofiniš, a Transporta, a prešovi Fémipari Kutatóintézet, a Robot egyesülés és hasonló vállalatok és intézetek, amelyek már megrendeléseket is kapnak tölünk, akár egész részlegek összeállítására is. A Fémipari Kutatóintézet és a Robot például a gyártmányok felületi kezelésének és összeszerelésének automatizálását végzi majd. Tudni kell azt is, hogy együtt dolgozunk három szovjet vállalattal, ahol szintén automatizált üzemeket szerelnek fel, és a tapasztalatokat rendszeresen kicseréljük. 0 Ha a beruházási összegek a rendelkezésükre állnak is, ismerve a hazai piaci helyzet túlfeszítettsé- gét, főleg a gépipar területén, nem biztos, hogy mindent időben meg tudnak szerezni.-1990-ig mintegy 410 millió koronát költünk technológiai berendezésekre és építkezésre, 1992-ig pedig, az előbbi összeggel együtt 680 millió korona áll rendelkezésünkre. Gondolom, ez elég nagy összeg ahhoz, hogy valami nagyon jót kihozzunk belőle. De a problémák, amelyekre utalt, már most jelentkeznek. Például ÚJ SZŐ 1988. I. 11. A kertészetben érzem magam legjobban - vallja Gál József, aki harmincöt éve dolgozik a tešedí- kovói szövetkezetben és húsz éve a kertészeti részlegen. Az általa irányított zöldségkertészek tavaly több mint 5 millió koronát termeltek ki. (Milan Aľakša felvétele) a manipulátorokkal felszerelt SPL- típusű gyártócellák beszerzésénei. Ugyanígy a számítástechnika kérdése sem megoldott. Mi a tervek szerint a hazai SMEP osztályú számítógépeket használnánk az irányító központokban. A Datasystém azonban - az eddigi tárgyalások alapján - nem képes a kívánt technikai színvonalat biztosítani, sem a szükséges programokat elkészíteni. A kérdés még nyitott és lehet, hogy ebbe a programba mások is bekapcsolódnak majd. A központi és a városi pártszervek, a szakszervezet nagy figyelemmel kísérik ennek a feladatnak a megvalósítását. Rendszeresek az ellenőrző napok és ez a figyelem egyrészt ösztönöz bennünket, másrészt annak biztosítékát látjuk benne, hogy amire nagyon szükségünk lesz majd, azt be tudjuk szerezni. • Az új üzem - amelyben teljesen automatizált lesz nemcsak a gyártás, hanem a tervezés, a raktározás, az anyagszállítás, a nyilvántartás szakképzett munkaerőt is igényel, karbantartókat, programozókat, szakértőket. Megkezdő- dött-e már a felkészítésük?- Ez nagy probléma számunkra két okból is. Egyrészt mivel ezeket a kádereket már előre fel kellene készítenünk, de nincs hol, mivel ilyen üzem még nincs az országban. Egyes részlegei ugyan dolgoznak már különböző helyeken és oda küldhetnénk is szakembereket, ha lenne szabad emberünk. És ez a másik problémánk. A vállalat az eddigi létszámon felül nem vehet fel munkaerőt, - nem is biztos, hogy találna, hiszen már beszéltem a munkaerőhiányról - a gyártási tervünk viszont nagyon igényes, azt folyamatosan teljesíteni kell, és ott minden kézre szükség van. Senkit nem küldhetünk el egy-két hétre, vagy hónapra tanulmányútra. Ezzel kapcsolatban gondjaink lesznek az üzem szerelésénél is. A csarnokot át kell építeni, hiszen az új technológia új villamos hálózatot, pormentes környezetet és még sok egyéb feltételt kíván, ami nem hozható létre egyik napról a másikra. A kereslet a hidraulikus hengerek iránt akkora, hogy a megrendelők szinte a gép mellől viszik el az elkészült terméket, tehát tartalék vagy raktárkészlet nincs, és a gyártás leállításáról hallani sem akarnak. Ezért szükségünk lesz majd olyan helyre, ahol az összeállított cellákat és részegységeket legalább feléleszthetjük és behangolhatjuk. Még nincs meghatározva, hogy milyen lesz ebből a szempontból a menetrend, de ezen a téren is hamarosan döntésnek kell születnie, hiszen az 1990-es év, az automatizálás első szakaszának befejezése nagyon gyorsan közeledik. SZÉNÁSI GYÖRGY A szakoktatók filmvetítéssel tették érdekesebbé az előadásokat. Az ipoly- nyéki szövetkezetben készült felvételen Buris Sándor kezeli a vetítőgépet. (A szerző felvétele) Ismeretgyarapítás „holtidényben“ A mezőgazdaságban a tél bizonyos mértékben még ma is „holt- idénynek“ számít, hiszen ilyenkor jobbára csendes a határ s a gépek színbe vagy javítóműhelybe kerülnek. A termelőmunkát felváltja a szellemi tevékenység a tapasztalatok és az elért eredmények összegezése, a tervezgetés. Ezt az időszakot használják ki a mezőgazdasági üzemek a dolgozók szakismereteinek bővítésére, különféle továbbképző tanfolyamok megszervezésére. Ezek egyike a Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban a gépjárművezetők szakmai ismeretének felfrissítését, gyarapítását szolgálja. A losonci (Lučenec) autósiskola nagykürtösi központjának három szakoktatója, Buris Sándor, Ján Bartoš és Milan Ďurík a járási székhelyen és a kijelölt mezőgazdasági vállalatoknál négynapos előadássorozat keretében több mint 600 gépjárművezető szakmai továbbképzéséről gondoskodik. Buris Sándor szakoktatóval az ipolynyéki (Vinica) szövetkezetben beszélgettem az eddigi tapasztalatokról. Elmondta, hogy az előadás- sorozatot követő „tesztelés“ bizo- nv/ítja, szükség van a gépjárművezetők rendszeres időszakonkénti továbbképzésére. A résztvevők négy nap alatt több, a járművezetői tudnivalókkal kapcsolatos előadást hallgatnak meg. A „tantervben“ a közúti szabályok ismeretével, a közlekedésbiztonsággal, az első- segely-nyújtással, a pszichológiával és a vezetéstechnikával kapcsolatos előadások egyaránt szerepelnek. Az egyes központokban megtartott felmérések alapján arra lehet következtetni, hogy az idősebb gép- járművezetők nagyobb felelősségtudattal vesznek részt az oktatáson, figyelmesen hallgatják az előadásokat, jegyzetelnek, és kérdeznek is. Ez az igyekezet első fokon a „számonkérésnél“ kamatozik, hiszen az idősebbek rendszerint jobb eredményt érnek el a tesztlapok kitöltésében. A gépjárművezetők ismereteinek felfrissítése, bővítése hasznos foglalatosság a téli pihenés időszakában, hiszen a tanfolyamok résztvevői magabiztosabban ülhetnek a volán mögé. Ebben jelentős érdeme van valamennyi előadónak, orvosnak és közlekedésbiztonsági szakembernek. BÖJTÖSJÁNOS MEGOLDÓDNAK A GONDJAIK? Az Érsekújvári (Nové Zámky) járásban Tardoskedden (Tvrdošovce) tartanak nyilván legtöbb - szám szerint 1058 - szervezett kertbarátot. A jól működő kertbarátszervezet tagjai a közelmúltban ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a Szlovákiai Kertbarátok Szövetsége megalakulásának 30. évfordulójáról, s egyúttal a múlt évi munkájuk eredményeit is értékelték. A Bíróczi Miklós titkár által előterjesztett elnökségi beszámolóból kitűnt, hogy a szervezet tagjai elsősorban önellátásra törekednek, de a közellátás javítását szolgáló szerződéses árutermeléstől sem vonakodnak. Ezt igazolja, hogy a kedvezőtlen időjárás ellenére a kertészkedők tavaly is 1470 tonna zöldséget adtak el a felvásárló szervezeteknek, az idén pedig 1500 tonna zöldség kitermelésére és értékesítésére vállalkoztak. A helyi hagyományokhoz és a termeltetők igényeihez igazodva, az itteni kertbarátok főleg sárgarépát, paradicsomot, salátauborkát, retket és paprikát termelnek, de miként a vitafelszólalásokból kitűnt, a megkötött szerződések ellenére is elég gyakran küszködnek értékesítési gondokkal. Többen bírálták a Zelenina gyümölcs- és zöldségfelvásárló és értékesítő vállalatot, hogy főleg főidényben nem biztosítja a folyamatos felvásárlást Ennek az a következménye, hogy a termelők kénytelenek másutt értékesíteni a piacképes árut, nehogy értékét veszítse. Ugyanakkor a felvásárló szervezet pénzbüntetést ró ki az alapszervezetre, ha az valamilyen oknál fogva nem tudja teljesíteni a szerződésben vállalt szállítási feladatot. Ezt az eljárást a kertbarátok méltánytalannak tartják és bíznak abban, hogy a partnerkapcsolatok javítása és a termelökedv serkentése érdekében a Zelenina a jövőben nem csupán ígérni fogja az értékesítési lehetőségek javítását. VANYA LÁSZLÓ A Matagulpa-akció A brnói Baleseti Sebészeti Kutatóintézet 3-as számú sebészeti klinikájának huszonegy dolgozójából álló egészségügyi brigád tagjai a karácsony előtti napokban érkeztek meg Nicaraguából, s tapasztalataikat megosztották az újságírókkal is. A közép-amerikai ország egyik körzetének központjában, Matagul- pában több mint egy hónapon át emberéletek megmentésével, sebesültek és más rászorulók gyógyításával foglalkoztak. A brigád - orvosok, nővérek, technikusok - a rendkívüli körülmények között végzendő munkára, a kontrákkal vívott harc során megsebesült hazafiak gyógyítására, főként sebészeti beavatkozásokra alaposan felkészült. Szakszerűen összeállította a csehszlovák kormány ajándékát, egy tíztonnás egészségügyi szállítmányt, felkészült, hogy a sebészeti beavatkozásokhoz szükséges feltételeket bármilyen épületben gyorsan létrehozza. A csoport a matagulpai kórházban több mint kétszázötven műtétet s mintegy négyszázötven kivizsgálást végzett.- Pácienseink - mondotta dr. Petr Zelníček, az orvoscsoport vezetője - általában fiatalok, 16 és 28 év közöttiek voltak, s legtöbbjük a kontrákkal vívott összecsapások során sebesült meg. Legfiatalabb páciensünk azonban egy hatéves kislány volt, akit a nővérkék Ivánkának hívtak - emlékszik vissza az orvosbrigád vezetője. A kislányt egy helyi faluból hozták Matagulpába. A falut megtámadták az ellenforradalmárok, s a lövöldözés közben ő is megsebesült. A támadás után két nappal átlőtt tüdővel, gerincsérüléssel s bénult lábbal került a kórházba. A kivizsgáláskor kiderült, hogy a lövedék a szívet is érintette... Nagyon aggódtunk a kislány életéért. A bonyolult műtét sikerült, sőt alig akartunk hinni szemünknek - Ivánka a lábát is meg tudta mozdítani. Ez volt számunkra 1987- ben a legnagyobb öröm. Dr. Zelníček elővesz zsebéből egy átlátszó celofántasakot. Benne az a lövedék, amelyet Ivánka testéből operáltak ki.- Magammal hoztam - mondja a főorvos - emlékeztetőül a háború szörnyűségeire. A csoport búcsúztatásakor a nicaraguai egészségügyi minisztérium egy magas beosztású illetékese a következőket mondta: „a csehszlovák orvosok megmutatták, mire képes a szocialista egészségügy. A matagulpai kórházban végzett munkájuk felülmúlt minden várakozást.“ Ehhez hadd fűzzük hozzá: bizonyította azt is, hogy nem közömbös számunkra e közép-amerikai ország szabadságszerető népének sorsa. SOMOGYI MÁTYÁS
