Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-03 / 1. szám, vasárnap

čliszú s 1988. I. 3. zen a munkahelyre. A kéthetes munkával (dolgoztak szombaton is) átlagban 527 koronát kerestek fe­jenként. Mondanivalójába szenve­délyesen belelendülve teszi föl az ésszerűtlennek egyáltalán nem mondható kérdést: ,.Miért nem vál­lalhat a nyári vakáció alatt mindenki ott munkát, ahol akar?" Ő a kötelező két hetet a kórházban töltötte volna le, ahol segédápolóként, illetve taka­rítóként dolgozott is, tudniillik orvos­nak készül. Duhony Éva szólt egy tanév eleji kellemes meglepetésről is, amikor az iskola új igazgatója, Zámbó Lajos mérnök, a vezetőség többi tagjával együtt hivatta őket és elbeszélgetett velük arról, miben segíthetné mun-; kájukat. Ez a biztatás felbátorította őket arra, hogy ismét fölvessék az iskolai zenekar alakításának kérdé­sét. Az engedélyt megkapták. Ottjár- tamkor zenészeik már rendszeres próbákat tartottak. Terveznek klub­délutánokat, sőt videodiszkót is. Szűkös körülményeik közt persze nehéz lesz megfelelő helyiséget ke­ríteni, de remélik, sikerül. Mindezeket olyan lelkesen ecse­telte, hogy jólesett hallgatnom. Mint ebből is kitűnik, a fiataloknak impo­nál, ha számolnak velük, ha partner­ként kezelik őket, pedig hát ez a leg­kevesebb, amit megadhatunk nekik Joggal vethető szememre, hogy az elmondottakért nem kellett volna olyan messzire utaznom. Amit a Zselizi Magyar Tanítási Nyelvű Gimnázium ifjúsági szervezetének munkájáról írok, elmondható az or­szág valamennyi gimnáziumáéról. A zselizi iskola fiataljainak örömei, gondjai nem ismeretlenek egyetlen gimnáziumban, középiskolában sem. A társadalmi, gazdasági átalakí­tással kapcsolatban únos-untalan hangoztatjuk az emberi tényező je­lentőségét: a kezdeményezés, az alkotó gondolkodás, a társadalmi aktivitás szerepét; de vajon mit te­szünk a társadalom szellemi irányí­tására készülő fiatalok önállóságra neveléséért? Túlzásba vitt gondos­kodásunkkal, gyámkodásunkkal, mindig mindent jobban tudó, tekin­télyféltő magatartásunkkal nem fosztjuk-e meg őket az önálló cse­lekvéstől, s ezzel együtt a saját tet­tekkel járó felelősségvállalás lehető­ségétől? Nyilván a gimnáziumok és általá­ban a középiskolák tanulóinak na­gyobb választási lehetőséget kelle­ne biztosítani jövőjük alakításában. Arra gondolok például, hogy a to­vábbtanulás szempontjából hasznos volna, ha a gimnáziumok tanulói az első két év után maguk dönthetnék el, milyen tantárgyakat akarnak többlet óraszámban, fakultatív for­mában tanulni, s a szaktantárgyak, az úgy nevezett ,,blokk‘‘-tárgyak is­mét csak választhatók lennének, mint azelőtt voltak. Nem hiszem, hogy hasznos volna, ha az egye­temre jelentkező fiatal, aki orvosnak készül, mondjuk építészet alapjaiból szerez szakérettségit, ahelyett, hogy idejét, energiáját a biológia és a ké­mia tanulmányozására fordítaná. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a nyelvésznek, történésznek vagy más hasonló szakra készülők előde­iktől időben megtudakolták, melyik az a szaktantárgy, amelyet a legki­sebb energiával lehetett tanulni, amelyet a tanár sem vett túlságosan szigorúan, s erre jelentkeztek, így lopva maguknak időt a választott szakra való fölkészülésre. Ez az ál­lapot nemcsak számomra, hanem a tanulók számára is abszurdnak tűnik, azok számára persze nem, akik a gimnáziumi szakérettségi kö­telezővé tételével még ez utolsó le­hetőségtől is meg akarják fosztani a tanulókat. De ők nyilván ezt is jobban tudják. Ami pedig a „nyári aktivitás“-t, más szóval a nyári építőtábort illeti, átgondoltabb szervezéssel lehető­séget kellene adni a fiataloknak, hogy érdeklődésük szerint, lehető­leg jövőbeli hivatásukkal vagy lega­lább is anyagi számításaikkal össz­hangban vállalhassanak munkát. A nyári szabadságok idején erre adódna lehetőség. Tudom, a 14-18 év közötti fiatal még nem felnőtt, s nem feltétlenül képes saját sorsában felelősen dön­teni. Azonban az őt érintő, sokszor további sorsát eldöntő kérdésekbe nagyobb beleszólást kell számára biztosítani, óvakodva attól, hogy sorsokat meghatározó kérdésekben kizárólag adminisztratív módon döntcünk. MORVAY GÁBOR „Csak szívvel-lélekkeL A gimnázium épülete (Mácsady János felvételei) Velük együtt, érettük A Szocialista Ifjúsági Szövetség IV. kongresszusa óta alig telt el néhány hónap, s az előkészítés idő­szakának és a kongresszus napjai­nak mozgalmas és lázas tevékeny­ségét mintha bizonyos szélcsend váltotta volna föl. A kongresszust megelőző napokban és a tanácsko­zás alatt az ország a fiatalokra fi­gyelt. Problémáik ígéretesen az or­szág figyelmének középpontjába kerültek, de most ezeket mintha más gondjaink háttérbe szorítanák, pedig az ifjúság problémáit - mint ezt az év végén egy sajtóértekezleten Jo­zef Ďurica a SZISZ Szlovákiai Köz­ponti Bizottságának elnöke hangsú­lyozta - állandóan napirenden kell tartani. Ennek, az újnak éppen nem mondható igénynek akartam eleget tenni, amikor ellátogattam a Bratis- lavától meglehetősen távol eső kis­városnak, Zselíznek (Želiezovce) a gimnáziumába, hogy a SZISZ is­kolai szervezetének munkájáról, a fiatalok gondjairól beszélgessek el a szervezet tagjaival és az iskola pedagógusaival. Csak odaérkezé- sem után tudtam meg, hogy az isko­lai szervezet elnöke, Patassy Lehel, IV. osztályos tanuló küldöttként vett részt a SZISZ IV. kongresszusán. A SZISZ tevékenységének irányítá­sával megbízott fiatal tanár Gubík Jenő jelenlétében faggatom az elnö­köt a szervezet tevékenységéről, és arról, mi a véleménye általában a középiskolai SZISZ-szervezetek munkájáról. Mint általában a középiskolákban a szervezettség náluk is százszáza­lékos, vagyis ahány tanuló, annyi SZISZ-tag. Az iskolai szervezet osz­tályonként tagolódik alapszerveze­tekre. Gubík Jenő és Pattasy Lehel egyaránt azon a véleményen van, hogy a százszázalékos szervezett­ség az egyik oka annak, hogy sok passzív tag van a szervezetben, olyanok, akik csak azért léptek be, nehogy továbbtanulásuk esélyét rontsa kívülmaradásuk. A lelkiisme­retesen tevékenykedő tagokra így náluk is aránytalanul sok munka hárul. A szervezetben folyó munka egyébként nem különbözik és bizo­nyára nem is különbözhet attól ame­lyet más középiskolák szervezetei végeznek. A szervezeti tevékenység egyik fő területe a tagság eszmei­politikai képzése, amely osztályfő­nöki órákon az osztályfőnök irányí­tásával, legtöbbször az ő közremű­ködésével folyik. Olykor „külső" elő­adót is meghívnak, de ez a ritkább eset. A következő tevékenységi terület, amely közvetlenül kapcsolódik az iskolai munkához: a szakköri tevé­kenység. A szakkörök közül a két világnézeti kör a legnépesebb, előa­dásain, érdekes vitáin olyanok is részt vesznek, akik más szakkörök­be jelentkeztek. Szép eredményeket ér el Balázs Lajos vezetésével a matematika­szakkör, tagjai az idén a kerületi verseny első fordulójában nagyon előkelő helyezést vívtak ki ma­guknak. Az irodalmi szakkör szavaiéiból és prózamondóiból alakult irodalmi színpad Gubík Jenőné tanár vezeté­sével sikeresen mutatkozott be a nagy októberi szocialista forrada­lom 70. évfordulójának ünnepélyén „A forradalom születésnapja“ című összeállítással. Mindezeken kívül kisebb-na- gyobb létszámmal több természettu­dományi és nyelvi szakkör is tevé­A Velvaryi Kohóipari Vállalat sikerrel teljesiti a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordulója alkalmá­ból vállalt kötelezettségeit. A szo­cialista államokba irányuló export tervét már november 30-án teljesí­tette. Évi tervét, amely 931 millió korona érték előállítását irányozta elő, négymillió koronával szárnyalja túl. Felvételünk a vállalat egyik csar­nokában készült. (Petr Josek felvétele - ČTK) A mezőgazdasági csoport szak­mai gyakorlaton A „szakmai gyakorlatra", ha vala­melyik üzem „nagylelkűen" befo­gadja is őket, olyan munkát kapnak, amelynek nem sok köze van a tanult szakmához. Sokszor a műhelyt, a gyárudvart takarítják, ha éppen nem dologtalanul ténferegnek. Az üzemekre ezért nem neheztelhe­tünk, nekik a termelés, a terv teljesí­tése a feladatuk, s nem szabadíthat­nak föl mestereket a termelésből, hogy a fiatalokat szakmára ok­tassák. A nyári építőtáborról, amelyet ná­lunk csak „nyári aktivitásinak ne­veznek az alelnök elmondta, hogy az ősszel végzett értékelés szerint hetedikek lettek a kerületben, s ha tekintetbe vesszük, hogy a Nyugat­szlovákiai kerületben hány gimnázi­um és szakközépiskola van, egyál­talán nem kell szégyenkezniük. A kéthetes „nyári aktivitást" a helyi állami gazdaságban, illetve az oroszkai (Pohronský Ruskov) kon­zervgyárban „fejtették ki". Két hét ledolgozása kötelező. (Tudomásom szerint valamikor az építőtábor ön­kéntes volt.) A konzervgyárban a napi nyolcórás műszak reggel hat­kor kezdődött, mivel szállást nem biztosítottak számukra, a helybelie­ken kívül a többi ingázott, ó Léváról (Levice) járt ki, tehát mindennap négy órakor kelt, hogy időben érkez­A kereskedelem nem tartozik népgazdaságunk azon ágazatai kö­zé, melyekben egyes dolgozók lát­ványos eredményeket érnek el. Az elárusítók mindennapi helytállására csak ritkán figyelnek fel olyannyira, hogy az elismerés valamilyen kitün­tetés átadásában nyilvánuljon meg. De azt szokták mondani, a kivétel erősíti a szabályt. Ez történt a közel­múltban is, amikor A Szovjetunió 12. ötéves tervidőszakának élmun­kása címet adták át az arra legérde­mesebb csehszlovák dolgozóknak, s a kiválasztottak között volt Žofia Mahovská üzletvezető is.- Nagy megtisizteltetésnek tartom a kitüntetést, s valahogy úgy érzem, talán ez is mutatja, hogy a kereske­delem fokozatosan egyenragú lesz a többi ágazattal. Szerintem csak az becsüli le az eladók munkáját, aki felületesen ítélkezik felettük. Sok­szor nem is tudatosítják, milyen han­gulatot, közérzetet befolyásoló szerepük van az­zal, hogyan viszo­nyulnak a vásár­lókhoz. Vélemé­nyem szerint ezt soha sem szabad szem elől tévesz­teni. Meggyőződés­sel és lelkesedés­sel beszél munká­járól. A pult mö­gött eltöltött évek során sok-sok ta­pasztalatot szer­zett, a kereske­delmi szakma minden csínját- bínját elsajátítot­ta. A háztartási cikkeket forgal­mazó vállalatnál a villamossági részlegen tanulta ki a szakmát. Rö­vid ideig elárusí­tóként, majd bolt­vezetőként dolgo­zott. 1977-ben, amikor Bratislavá- ban megnyitották a szovjet áruk reprezentatív boltját, az Uralt, őt ne­vezték ki vezetőjévé.- Most egy évtized távlatából csodálkozom is magamon, hogy volt bátorságom elvállalni ennek a bolt­nak az irányítását. Tulajdonképpen csak az áru egy részét ismertem, a villamos háztartási cikkeket - ezek állnak most is a legközelebb hozzám - a többi több száz áruféle teljesen új volt számomra. Megkülönbözte­tett figyelmet igényelt az áru elren­dezése, kínálása, hisz azt akartuk elérni, hogy valóban reprezentatív legyen a boltunk. Aki gyakrabban tér be az Uraiba, tapasztalhatja, hogy az itt dolgozó kollektíva igyekszik megnyerni a ve­vőket. Arra törekszik hogy senki se távozzon üres kézzel. S hogy mindig rend és vonzó kínálat várja a látoga­tókat, abban fő érdeme Žofia Ma­hovská üzletvezetőnek van.- A nyitáskor négyen jöttek ide velem a korábbi munkahelyünkről. A többieknek fokozatosan át kellett venniük a mi munkastílusunkat. Na­gyon fontosnak tartom az idősebbek példamutatását Az a tapasztalatom, hogy a fiatalokkal sincs sok gond, ha úgy viszonyulunk hozzájuk, ahogy kell: segítőkészen, szép szóval, megmagyarázva nekik, mit hogyan kell végezniük és teret adni kezde­ményezésüknek is. Gyakran boncol­gatjuk az eladók-vevők közti kap­csolat kérdéseit. Munkatársaimnak mindig hangsúlyozom, hogy úgy vi­selkedjenek, ahogyan ők azt egy másik üzletben vevőként elvárják. A bolt vezetője tehát a pedagógus szerepét is betölti, mert nem közöm­bös számára, hogy a keze alatt kik hogyan dolgoznak. A szocialista va­gyon védelmében szintén említésre méltóak az eredményeik. A leltárhi­ány náluk ismeretlen fogalom - ez is a pontos, következetes, lelkiismere­tes munkát bizonyítja. Az áru átvéte­lekor Žofia asszony mindig jelen van. Gondosan ügyel arra, hogy he­lyes árcédula kerüljön minden egyes darabra, többek között így előzhető meg nemcsak a vállalat, hanem a fogyasztók megkárosítása is.- Naponta nem nyolc és félórás a munkaidőm, hanem ennél jóval hosszabb - mondotta. - Ezt csak úgy tudom megoldani, hogy a férjem megértő, sokat segít a háztartásban. Most már könnyebb, mert a két lá­nyom is felnőtt. Munkatársaimtól csak akkor követelhetem meg a többletmunkát, ha én magam is itt vagyok és velük együtt dolgozom. Ezt a munkát csak szívvel-lélekkel lehet végezni, szerintem akinek nincs hozzá vonzalma, inkább ne válassza ezt a pályát. Amíg az irodájában beszélget­tünk, számtalanszor csöngött a tele­fon: érdeklődtek van-e hűtőszek­rény, kapható-e játékautó és még számtalan kérdést tettek föl. Žofia Mahovská mindenkivel udvariasan beszélt, türelmesen válaszolt még azokra a kérdésekre is, melyekkel máshová kellett volna a hívóknak fordulniuk.- A csendet nem szeretem. Akkor vagyok elégedett, ha zajos a bolt, mert ez azt jelenti, sok a vevő, kelendő az áru. S kell ennél na­gyobb öröm az eladó számára? kenykedik még, ugyancsak eredmé­nyesen. Amikor azonban affelöl ér­deklődtem, hogy ezek közül a szak­körök közül melyek azok, amelyeket a SZISZ-tagok alakítottak, az elnök kissé csodálkozva néz rám. Nem érti, vajon játszom-e a tájékozatlant, vagy valóban az vagyok, s nem tudom, hogy a szakköröket az igaz­gatóság hozza létre, a tagok pedig jelentkeznek bele. A tanárok, ha azt nem is, hogy mi érdekli a SZISZ- tagokat, azt azért tudják, mire van szükségük. Az iskolai szervezet alelnökével, Duhony Éva III. osztályos tanulóval folytatom a beszélgetést. Nagyon őszintén szól a fiatalok gondjairól, az egyre újabb és újabb tantárgyak be­vezetéséről. Arról, hogy a gimnáziu­mokban meghonosított szaktárgyak valamelyikéből ezentúl kötelező az érettségi. Ezután aki jogásznak, tör­ténésznek vagy nyelvésznek készül kötelezően érettségit tesz üzemve- gyészetből vagy a mezőgazdaság alapjai néven oktatott tantárgyból. Éva szerint azonban a munkahelyek ezt nem ismerik el szakérettséginek, s szempontjuk érthető is, mivel a szakmai képzésnek a gimnáziu­mokban nincsenek meg azok a föl­tételei, amelyek a szakközépisko­lákban. Mindaz, amit elmond, egy­bevág saját tapasztalataimmal. Az elégedettség valóban megha­tározó tényező. De nemcsak a fo­gyasztó szemszögéből nézve. Na­gyon lényeges, hogy a kereskedelmi szervezetek is elégedettek legyenek dolgozóikkal Žofia Mahovská ese­tében ez így van. Nem véletlenül kapta meg az elmúlt évek során a vállalat, a szakágazat és az ágazat példás dolgozója címeket. A legu­tóbbi megtiszteltetés felülmúlja az előzőeket. Hisz a szovjet cím azt az évtizedes erőfeszítést fémjelzi, me­lyet a Szovjetunió több köztársasá­gából behozott dísz- és emléktár­gyak, használati cikkek, játékok népszerűsítéséért tett. Ö maga is nagy érdeklődéssel csomagol ki minden egyes új árufajtát, s úgy tekint ezekre, mint a baráti ország­ból érkezett üzenetre. Megelége­déssel tölti el a tudat, hogy az „ő boltjában" vásárolt ajándékokkal bi­zonyára sokaknak okoznak nagy örömet. Többek között ez is erőt ad mindennapi munkájához. DEÁK TERÉZ (Lőrincz János felvétele)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom