Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-06 / 4. szám, szerda

Fényes jubileum Lipcsében Az ötvenes évek közepén, amikor először rendezték meg, még létrehí- vói sem mertek álmodni olyan siker­ről, amilyet évek során a politikai dokumentumfilmek lipcsei nemzet­közi fesztiválja aratott. Lipcse egy filmtípus és több filmműfaj világmé­retű ihletője és bemutató fővárosa lett, s díjazottjai, versenyfilmjei kö­zött a filmművészet számos, azóta klasszikussá vált alkotása található. Éppen ezért, az immár harmincadik lipcsei fesztiválra minden eddiginél többen gyűltek össze, hogy hangsú­lyozzák és kiemeljék a politikai do­kumentumfilmek nemzetközi fontos­ságát. Ehhez a fesztivál a jubileum­hoz méltó programot mutatott be. Lipcse, 1987 = minden eddiginél több és változatosabb műfajú film, minden korábbinál több hazai és külföldi vendég, a legjobb évek ter­mésével vetekedő alkotások sora és igen magas színvonal. Lipcse fényes jubileumot ült. íme, a részletek. A változás szembeötlő volt. A fesztivál jelszava: ,,A világ filmjei a világ békéjéért“ hosszú-hosszú éveken át a közvetlen és közvetett felszabadítási küzdelmek politikailag haladó szempontból feldolgozott krónikáját jelentette. Lipcse koráb­ban a szocialista országok alkotásai közül is elsősorban azokat a filmeket válogatta műsorába és jutalmazta, amelyek a különböző megmozdulá­sokat, forradalmakat, felszabadítási harcokat idézték. E tematika - természetesen -- most is jelen volt a fesztivál műso­rában, azonban nem volt egyedural­kodó. Lipcse filmjei ezúttal az egyes országok belső problémáinak ábrá­zolása felé fordultak: az egyoldalú­ság helyét átvette a tárgyilagos elemzés. Lipcse korábban bizonyí­tani akart, most, hosszú évek óta először, megértetéssel próbálkozott. Az Arany Galambbal, a fesztivál nagydíjával jutalmazott kilencven perces nicaraguai film, A folyók fiai (rendező: Fernando Somarriba) például a mai nicaraguai belpolitika egyik legkényesebb kérdésével, a moszkitó indiánok kormányellenes felkelésének problémáival foglalko­zott. A történelmi igénnyel készí­tett dokumentáció végigtekintett a moszkitó indiánok történelmi múlt­ján, helyzetén a nicaraguai forradal­mon belül, s kegyetlen őszinteség­gel tárta fel a forradalmi rendszer azon hibáit és baklövéseit, melyek végül is a moszkitó-felkeléshez ve­zettek. Mindezt olyan tárgyilagos­sággal, őszinteséggel tette, mely ko­rábban elképzelhetetlen lett volna Lipcsében. Politikai értékei mellett A folyók fiai remekül fényképezett és szakmailag is magas szinten készült alkotás, az évtized egyik legjelentő­sebb dokumentumfilmje. A 35 percnél rövidebb alkotások kategóriájában a nagydíjat a cseh­szlovák Hana Pinkavová Ahová ró­zsák nem kerülhetnek című alkotása nyerte, mely az ápolónők nehéz munkáját és felelősségét ábrázolja, úgy, ahogy azt a nővérek látják. Az animációs filmek Arany Ga­lambja megosztva egy NDK-beli filmnek (Konzekvencia - rendező: Klaus Georgi) és egy lengyel alkotás­nak (Vizrebocsátás - rendező: Le­szek Galewicz) jutott. Az előbbi kör­nyezetvédelmi témával foglalkozó gag-film, az utóbbi politikai ihletésű gag-film, mindkettő méltó a díjra. Ezüst Galambbal tüntettek ki egy NSZK-versenyfilmet, a Hasadási fo­lyamatot (rendező: Bertram Ver- haag, Klaus Strigel), mely az ober- pfálzi wackersdorfi atomerőmű üzembehelyezése ellen tüntetők megmozdulásának krónikája. A film profi eszközökkel és módon készült, s minden oldalról, a hatalom, a Bun- destag-képviselő, a rendőrség és a tüntetők legkülönbözőbb rétegei oldaláról mutatja meg harminchat viharos óra történetét, s közben va­lós keresztmetszetét adja az NSZK belpolitikai életében végbemenő fo­lyamatoknak. A Hasadási folyamat nagy értéke: emberközeli ábrázolás- módja, s a témakörben teljesen szo­katlan humor, mely többszöri tapsot váltott ki a nézőtéren. Kilencvenöt perces hossza ellenére sem unal­mas, sőt szórakoztató és igen tanul­ságos, ugyanakkor politikailag moz­gósító film. Ezüst Galambot kapott az észt M. Soosaar filmje, A Kihnu-sziget férfiai, egy keleti-tengeri szigetecske társadalmi életének kritikus elemzé­se, mely mintegy száz, reménytelen helyzetbe jutott ember sorsát mu­tatja be. Ezüst Galambot nyert még két film, Estela Bravo kubai dokumentá­ciója a latin-amerikai gyerekek hely­zetéről (Gyerekek bűnökkel) és a ZDF egyik produkciója, egy, a chi­lei hétköznapokról szóló politikai so­Grendel Lajossal - noveliáskötetéröl-A napokban került a könyves­boltokba Grendel Lajos Bőröndök tartalma című novelláskötete. Aki is­meri az író eddigi köteteit, ezt elol­vasva, talán meglepődik majd. Mennyiben szánta meglepetésnek ezeket a novellákat maga a szerző?- Nem elképzelhetetlen, hogy a szabályos, realista eszközökkel írt novellákhoz szokott olvasóinkat egy kissé provokálni fogja ez a novellás- kötet. Ám ha az író az emberi léte­zés olyan alapfogalmait kívánja kö­rüljárni, mint: szerelem, szabadság, halál, az ember viszonya a valóság megismerhetőségéhez vagy a tár-' sadalmi igazságossághoz, jogos és indokolt lehet abszurd elemek hasz­nálata is. Egy képtelen ötlettel való írói játék nem okvetlenül öncélú iro­dalmi játszadozás a műfaj lehetősé­geivel. Lehet, hogy egy fantasztikus­nak vagy abszurdnak tetsző ötlet többet mond el a valóság (valósá­gunk) valamely aspektusáról, mint amennyi a hagyományosabb, natu- ralisztikusabb írói módszerrel el­mondható. Persze semmi új a nap alatt. Annak az írói technikának, amellyel új kötetem novellái íródtak, a magyar irodalomban is megvan­nak a hagyományai.- Nem olyan rég ezzel a képze­letbeli bőrönddel utazott Párizsba is?-Tavaly ősszel jelent meg a L'Harmattan könyvkiadónál Éles­lövészet című regényem, s ebből az alkalomból, a francia kiadó vendé­geként néhány napot Párizsban tölt­hettem. A L'Harmattan könyvkiadó nem tartozik a nagy kiadók közé, ám a közelmúltban egy, a középeurópai irodalmakat bemutató sorozatot in­dított. A sorozat szerkesztője, Virág Ibolya jól ismeri e földrajzi régió irodalmait, s igyekszik igényesen válogatni. A sorozat első kötete pél­dául Krúdy Gyula N. N. című remek lírai regénye volt. Párizsi tartózkodá­som alatt alkalmam nyílott elbeszél­getni néhány francia irodalomkriti­kussal is. Nagyon tetszett az az igényesség és kritikus hozzáállás, ahogyan például a kortárs francia irodalom felé fordulnak, s az a hajt- hatatlanság is, amellyel a lektűriro­dalom, s az irodalom elüzletiesedé- se ellen fordulnak. Ebben a tekintet­ben nincsen komolyabb szemléleti különbség közöttük és a mi kritiku­saink véleménye között. Egyébként is az volt a tapasztalatom, hogy több az, ami összeköt bennünket, mint ami elválaszt. Meglepett, hogy az ott rozat hetedik része. Mindkét film elemző objektivitása megragadó, és alkotóiknak sikerült olyan képsoro­kat rögzíteniük, melyek önmaguk­ban mozgósító erejűek. Húsz további társadalmi díjjal ju­talmazták még a versenyprogramot. És míg korábban „felesleges díjeső­ről" írtunk, ezúttal szerencsének tűnt a sok díj, így legalább jutott az elismerésre valóban méltó filmek­nek. A fesztivál tematikai sokoldalú­ságát jellemzi, hogy az AIDS elleni harctól (Christa&. Christophe - Bel­gium, rendező: Jan Keymeulen) a könnyűzene témájáig (Jimmy Hendrix Blays Monterey - amerikai) igazán minden előfordult a verseny és információs programban. Szép filmet láttunk egy nyolcvan feletti idős szovjet festőnőről (Pillantás a foltocskán át); svéd munkásnők életéről, gondjairól (A munka lányai); egy környezetszennyezés történeté­ről (Cubatao - A halál völgye); a cseh tizenévesek körében elhara­pózó ököljogról (Az erősebb jogán); a Lesz-e háború? kérdéséről; a pe­rui emberek elképzeléseiről a de­mokráciáról (így képzelik a demok­ráciát); a mai Mozambik élelmezési nehézségeiről (Mozambik - egy portré képei); egy jugoszláv bányász életéről (Sihten); egy lengyel millio­mos furcsa történetéről (A millio­mos); a chilei egyház kormányelle­nes harcáról (Isten nevében); és Roman Karmenről, a neves doku- mentaristáról. Ezenkívül is sok érde­kes film pergett a mozikban. Lipcse fesztiválját ugyanis a ko­rábbi kettő helyett legutóbb három moziban rendezték meg. Az elő­adásszám növelését a retrospektív vetítések gazdag programja indokol­ta. Egyrészt levetítették a korábbi huszonkilenc fesztivál díjnyertes filmjeit. Másrészt nagyszabású ret­rospektív előadás-sorozatot rendez­tek Szovjet-Közép-Ázsia dokumen- tumfilm-művészetéről (ez önmagá­ban külön fesztivál lehetett volna). Bemutatták az NDK filmfőiskolájá­nak legújabb diplomafilmjeit; levetí­tették más fesztiválok díjnyertes filmjeit; és hat napon át szinte non­stop video-műhelymunka folyt, vetí­tésekkel, vitákkal. Lipcse tehát fényes jubileumot ült, s ismét bebizonyította, hogy a világ legfontosabb és legjobban szerve­zett politikai, dokumentum- és riport­filmfesztiválja. FENYVES GYÖRGY is népszerű latin-amerikai és észak­amerikai próza mellett, mennyire megnőtt a becse a század eleji kö­zép-európai irodalomnak, Kafka, Musil, Broch és mások könyveinek, s hogy növekvőben van az érdeklő­dés a kortárs magyar, lengyel és csehszlovákiai irodalmak iránt is. Sajnos, kevés a jó fordító ezekből a nyelvekből, s talán a hírverés is nagyobb lehetne.-Ezt a gondolatfűzést folytatva: mi foglalkoztatja Grendel Lajost, a prózaírót és a Csehszlovákiai írók Szövetsége választmányának pót­tagját?-Jó lenne, ha a csehszlovákiai magyar írók naprakészen reagálná­nak a társadalmat, a művészeti éle­tet, az irodalom fejlődését, a kritikai életet érintő valamennyi kérdésre. Kellene egy olyan új szlovákiai ma­gyar irodalmi folyóirat is, amely első­sorban a fiatal nemzedék alkotásait közölné, s amely irodalmi műhely lehetne. Azt kívánom, hogy a mi szellemi életünkben is alakuljon ki olyan légkör, amelyben az írónak vagy a publicistának nem kell tarta­nia attól, hogy félreértik, ha önállóan és autonóm módon nyilvánít véle­ményt az időszerű társadalmi prob­lémákról. Persze az író dolga első­sorban az, hogy lehetőleg jó müve­ket írjon. Szeretném mihamarabb befejezni új művemet, amely terje­delmesebb lesz az előzőknél, s egy kicsit az én nemzedékem regénye is |pC7 DUSZA ISTVÁN Csak a pénz? SZÜLÖK ÉS GYERMEKEK ÉRTÉKRENDJÉRŐL H azánkban már évtizedek óta az oktatás ingyenes. Mi több, a tanszereket és tankönyveket is ingyen kapják nevelőintézménye­ink tanulói. Ez viszonylag nagy se­gítség minden családnak, amíg gyermekeik iskolakötelesek, illetve közép- és felsőfokú képzésben ré­szesülnek Bár az iskolába járó gyermek ilyennemű ellátása nem igényel a családtól nagyobb anyagi kiadást, gyermekeink iskoláztatása nem tel­jesen költségmentes. Hiszen a test- nevelési felszerelést, a kerti gyakor­lat, a technika alapjait nyújtó mű­helymunka öltözékét, akárcsak a kü­lönféle iskolai és iskolán kívüli ren­dezvények, kirándulások, tanul­mányutak költségét a szülőknek kell fedezniük. Mindez esetenként meg­terheli főként a többgyermekes és kisebb jövedelmű családokat. Ter­mészetes, hogy az anyagilag jobban szituáltak ezt szinte észre sem ve­szik. A pénz bősége, hiánya vagy szűkössége a tanulók körében azonban bizonyos feszültségeket idéz elő. Már az alapiskola felső tagozatán - ha gyakorta rejtetten is - a gyere­kek összevetik családi helyzetüket, elgondolkoznak a pénzforrások le­hetőségein. így felvetődnek olyan kérdések, mint egyes foglalkozások anyagi előnye (autójavító, orvos, fó­liázó, zöldség- vagy dinnyetermesz­tő, festő, szórakoztatóipari dolgozó, hogy csak párat említsünk közülük), esetleg hátránya. Később szeretnék majd maguk is az „élni jobban tu­dók“ táborát gyarapítani, hogy anyagi helyzetük jobb legyen. A pénzszerzés könnyebb-nehezebb formái - a pedagógusok, pályavá­lasztási felelősök minden igyekezete ellenére - negatívan befolyásolják a tanuló pályaválasztását. Ezek a tények serkentőleg vagy éppen gátlólag hatnak a nevelésre is, mind az iskolában, mind a csa­ládban. Pedagógusok a megmond­hatói, hány esetben gyenge előme- netelű, nehezen fegyelmezhető, de alkalmazkodni, ügyeskedni tudó, jó foglalkozást kiharcoló fiatalok az is­kolából* kikerülve alig egy évtized elteltével csak mosolyognak volt ne­velőjük jövedelmén, összehasonlít­va azt a magukéval. Fennen han­goztatják, hogy idegenkednek min­den olyan társadalmi megmozdulás­tól, a közért végzett munkától, ame­lyért néha még köszönet sem jár. Meg sem értik, hogy a társadalom javára végzett ingyenes munka ter­mészetes velejárója a tartalmas em­beri életnek, a szocialista erkölcsi arculatnak. Társadalmi életünkben egyre na­gyobb hatalom a pénz, s ezt a pénz­centrikus állapotot a nagyzolás, a ki­vagyiság, a mikszáthi humort idéző „dzsentriskedés" erősödő jelenléte is jelzi. Sajnos a bűnös pénzszerzés is terjedőben van, s a televízió kom­mersz detektívfilmjei szinte népsze­rűsítik a vagyonszerzés, a nyerész­kedés tisztességtelen útjait-formáit. Egyre gyakoribb, hogy a családi melegség, a szeretet és kölcsönös megértés, bizalom helyett a szülök a gyermeknevelésben a mindent „megoldó" pénzt helyezik előtérbe. Gyermekeinkben hamis szemlélet alakul ki, mely szerint mindazt, ami éppen divatos, szülői, esetleg nagy­szülői kötelesség megvenni. A fel­nőttek ezzel akarják kárpótolni saját szűkös gyermekkorukat, a sok le­mondást. Ez persze nem bűn, de nevelési konfliktus táptalaja lehet. A hifitornyok és egyéb „apróságok" fiatal tulajdonosai gyakorta bírálói szüleik életformájának: -örökösen gürcölnek, képtelenek élni, hangoz­tatják, pedig nem egy szülő anyagi erejét meghaladja az, amit gyerme­keiért tesz. Ez a magatartás káros következménnyel akkor jár igazán, ha a szülők egymást túllicitálva ver­sengenek egymással, nagyobb le­hetőségeiket bizonyítva. Az alap- vagy középiskola peda­gógusai nemegyszer tapasztalják, mennyi zsebpénz van egy-egy tanu­lónál, milyen nagy összeggel küldik el őket a szülők az év végi vagy egyéb kirándulásokra. S elítélen­dő-e az, ha a kevésbé módos szülők is ezt teszik, gyermekeiknek nehogy szégyenérzetük legyen tehetősebb osztálytársaik előtt? L ehetőségeik alapján a pénzes tanulók gyakran válnak az osztályok hangadóivá, hatalmat for­málva maguknak. A pedagógusok sokszor megfeszített munkával, meggyőzéssel próbálják semlegesí­teni a jómódú és szerényebb körül­mények között élő tanulók között mutatkozó „valóságellentéteket" (Dr. Kerékgyártó Imre helyénvaló megnevezését kölcsönözve), fára­dozásuk azonban nem mindig jár eredménnyel. Iskolánként ugyan születnek bizonyos megszorítások; megtiltják, hogy a gyermekek na­gyobb pénzösszeget vigyenek ma­gukkal az iskolába, értékes ékszert, vagy kihívó drága ruhát viseljenek, mindez azonban nem jár maradan­dó sikerrel. Véleményem szerint ak­kor lenne eredményes az iskolák jó irányban ható igyekezete, ha sike­rülne megálljt parancsolni a társada­lomban burjánzó pénzcentrikus szemlélet terjedésének. A tömegtájékoztató eszközöknek nem „kiszolgálniuk" kellene a diá­kok rossz irányba kibontakozó ízlé­sét vagy éppen ízléstelenségét, ha­nem ésszerűen, helyes irányban kellene azt fej­leszteniük. És fontos len­ne, hogy az oktatási in­tézmények példamutató tanulói a valóban szocia­lista életmódot folytató családok gyermekei, s ne a njgy lábon élők vagy pénzeszsákok csemetéi legyenek. Az ember létét ne csak ösztönei, a rossz irány­ban ható ízlése és életvi­tele szabja meg, hanem erkölcsisége, magatartá­sa, világnézete és egyre emelkedő műveltségi szintje legyen tetteinek a mozgató rugója. Tuda­tosítani kell a tanulókkal: a jogos jövedelem, a napi pénzszükséglet meg­szerzése mennyi munkát, alkotó tevékenységet fel­tételez, s ésszerű gazdál­kodást, tervezett és kie­gyensúlyozott életmódot igényel. Ismereteink rendszeres bővítése, ön­művelésünk, tartalmas szórakozá­sunk széppé teheti életünket Ha a realitások útján haladunk, rájö­vünk, a pénz csak eszköz lehet, nem pedig a mindent letaroló életcél. Gyermekeink pályaválasztásá­ban ne az legyen a mérvadó, vajon mennyit lehet egy szakmában ke­resni, hanem mihez érez vonzalmat a tanuló, melyik pályán tudja majd - összhangban társadalmi igénye­inkkel - hasznosítani adottságait, tanulmányai során szerzett ismere­teit. Szocialista társadalmunk célki­tűzései megkívánják, hogy életmó­dunkban, tevékenységünk minden területén az erkölcsi értékek kerülje­nek előtérbe és az élethez nélkülöz­hetetlen pénz értékrendünkben ke­rüljön az őt megillető helyre. E nnek hiányában eredményte­len az iskola minden törekvé­se a tanulók erkölcsi arculatának formálásában. A helyes értékrend kialakítása nem lehet csak az iskola, a nevelési intézmények feladata, hanem egész társadalmunk erkölcsi kötelessége. juhaszArpad ÚJ SÍ 6 1988. I. ( Gyökeres György felvétele

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom