Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-26 / 20. szám, kedd

Korparancs A Tvorba című hetilap idei 2. száma interjút közöl Duba Gyulával, a Madách Kiadó főszerkesztőjével. Nemzetiségi irodalmunk jeles képvi­selője, Gál Jenó kérdéseire vála­szolva, a csehszlovákiai magyar iro­dalomról, az utóbbi évek hazai ma­gyar irodalmi terméséről, valamint a műfordításokról tájékoztatta a lap olvasóit és a cseh irodalmi nyilvá­nosságot. Duba Gyula megállapítja: Nem­zetiségi irodalmunk legjelentősebb értékei a nyolcvanas években a re­gényirodalomban születtek. Ez el­gondolkoztató, a korábbi évtizedek­ben ugyanis inkább a költészet do- mináJt, a költők fogalmazták meg a nemzetiségi életérzés és létszem­lélet új vonásait, s a történelmi ta­pasztalatokból okulva ők juttatták ki­fejezésre a nemzetiségi sors sajátos jegyeit. Bábi Tibor, Ozsvald Árpád, Tőzsét Árpád, Gál Sándor, Zs. Nagy Lajos és mások versben adtak han­got egy közösség életérzéseinek. Ma ez a hagyomány mintha szegé­nyedne, a lírai kifejezésmód ereje gyengül. A nemzetiségi próza tuda­tos törekvése, hogy a történelmet tegye a művészi igazság próbájává, s a mai magatartásnak, életformá­nak gyökereit, erkölcsünk hagyo­mányőrző értékeit a múltunkban ke­resse. Dobos László, Rácz Olivér, Gál Sándor, Grendel Lajos és má­sok azt vizsgálják, honnan ered, ho­gyan fejlődik, s merre tart a nemzeti­ségi tudat és öntudat, hogyan látja önmagát a nemzetiség, miként érté­keli helyét, kötődéseit és milyenek a lehetőségei a csehszlovák szocia­lista társadalom kontextusában, Kö- zép-Európában, a világban. A továbbiakban Duba Gyula el­mondja, hogy a költészet új eredmé­nyei voltaképpen régebbi keletűek, a középnemzedék költőinek - Tő- zsér Árpád, Cselényi László, Zs. Nagy Lajos, Gál Sándor - válogatott verses köteteiben mutatkoznak meg. Másrészt a fiatal költők forma­keresése és új valóságlátása mutat fel bizonyos eredményeket. Az iro­dalomkritikával kapcsolatban meg­állapítja: ez még szembeőtlőbben fordul a múlt felé, mint a széppróza, legjelentősebb sikereit irodalomtör­téneti munkákban éri el, Turczel La­jos, Csanda Sándor, Fonod Zoltán, SzeberényiZoltán műveit emelve ki. Arra a kérdésre, hogy az újabb nemzedékeknek - elsősorban Gren­del Lajosnak és a Próbaút antológia költőinek, íróinak - felfogásában a nemzetiségi s általában a társa­dalmi lét kérdéseit háttérbe szorítot- ta-e egy elvontabb, filozófikusabb irodalomszemlélet, vagy ezt az útke­resés természetes velejáróján túl egy általánosabb érvényű, új, objek- tívebb társadalmi értékrend kialakí­tásának igényeként értelmezhet- jük-e, a nyilatkozó így válaszol: A fi­atal nemzedéknek az örökségként kapott értékrendet meg kell szabadí­tania a felesleges terhektől, hogy egy letisztultabb eszmeiségből és következetesebben közelítsen a va­lóság ábrázolásához. De én - mint mondotta - az alkotás kérdéseit a realizmus álláspontjáról ítélem meg, és meggyőződésem, hogy a mai és mindenkori valóság irodal­mi képét csak a valóság új vonásai­nak feltárásával, új tények és össze­függések meglátásával, új igaz­ságok felfedezésével lehet megújí­tani. A költő: névadó, mondta Fábry Zoltán, s ez azt jelenti, hogy az író néven nevez és új jelenségeket jele­nít meg, így láttatja a Változások értelmét és az idő lényegét.- A műre, a formára való össz­pontosítás pezsdítöleg hathat a kié­lezetten tartalomközpontú irodalom­felfogással szemben, helyrebillent­heti a tartalom-forma megbomlott egységét - jegyzi meg Gál Jenő. Duba Gyula éppen ebben az érte­lemben lényeges különbséget lát Grendel és a Próbaút írói között. A formai újításnak csak akkor van értelme, ha a tartalom szolgálatában válik esztétikai értékké. Grendel La­jos regényének értékét új tartalmi elemei - nemzetiségi kisváros, értel­miségi múlt - és az ezekből követ­kező egyéni igazságok és létszem­lélet adják; az író stílusa, formai új­szerűsége ezeket az értékeket csak erősíti. Ezért Grendel szövegei nem avantgarde, hanem új realista szö­vegek. Mint hangsúlyozza, hasonló eredményeket korántsem lát a Pró­baút szerzőinél, tematikailag sokrétű és változatos stílusú munkáikban gyakran nem a lényeget keresik, Duba Gyula a Tvorbában Karéi Machata nemzeti művész hatvanéves Ahhoz a szlovák színésznem­zedékhez tartozik, amelynek tagjai ma már egy színháztörté­neti és egy filmtörténeti fejezetet tudhatnak maguk mögött. Ter­mészetesen ennek mind a mai napig nincs vége, hiszen évadról évadra szaporodik emlékezetes alakításaik száma. Karol Macha­ta is akkor került a pályára, ami­kor a háború után egy új nemze­dék jelentkezett a szlovák művé­szetben, így a színházművé­szetben is. Sok idős vagy fiatal pályatársához hasonlóan, ő is Martinban kezdte a hivatást. A kor szellemének megfelelően népi hőst alakított: Gelo Se- bechlebský volt az a szerep, amellyel elkezdte a vérbő humo­rú népi figurák megformálását. Azok közé tartozik, akiket sze­rencsére nem tudtak „beskatu­lyázni“, mert művészetének ere­je szétfeszíti a szerepek sablon­jait. Komédiák és tragédiák nagy szerepeinek megformálóját is­merhetjük személyében, olyan egyéniséget, aki képes a népi hőstől egy Shakespeare-dráma történelmi királyáig terjedő ská­lán játszani. Volt Rómeó és volt Hamlet, de eljátszotta Cyranót is. így aztán benne látják sokan Jánošíkot ugyanúgy, mint legu­tóbb Harpagont, Moliére Fösvé­nyéből. Ez a sokszínűség bujkál vala­mennyi alakításában. Mindig úgy ragadja meg a megformálandó hős jellemét, hogy annak minden összetevőjét igyekszik megmu­tatni a színpadon. így aztán plasztikus, minden leegyszerűsí­téstől mentes szerepformálások­nak lehetünk tanúi. Komikus fi­guráiban ugyanúgy megvillantja a tragikumot, mint a tragédiák hőseinek sorsában a komikum elemeit. Az életet játssza, min­den kisszerűségével és nagy­szerűségével együtt. Ezért is te­kintik sokan Harpagonját, ame­lyet mostanában többször is ját­szik a Szlovák Nemzeti Színház Kis Színpadán, sajátosan értel­mezett tragikus hősnek. A pénz- sóvár, öreg Harpagon szemé­lyében nem az önmagában ne­vetséges öregembert, hanem a környezetét tudatosan terrori­záló, önös érdekeit mindenkin keresztül gázolva érvényesítő „zsebdiktátort“ formálja meg. Éppen ez a Harpagon-típus je­lenti a legnagyobb veszélyt ki­sebb és nagyobb közösségeink­re, az ilyen embertípus elszapo­rodása vonná maga után az álta­lánosan érvényes erkölcsi nor­mák és társadalmi értékrendek felforgatását. Ez a színész életének a jele­ne, de akik régebbről ismerik őt, emlékezhetnek rá az első szlo­vák-magyar koprodukciós film­ből is. Mikszáth Kálmán Szent Péter esernyője című regényé­ből készült filmkomédiájában Vibra Gyurit, Törőcsik Mari part­nereként, egy fiatal szlovák szí­nész játszotta. Az a fiatalember nem volt más, mint a most hat­vanéves Karol Machata... D. I. ragadják meg, időnként (nem ritkán) megragadnak a felszínen, a stíluskí­sérlet izgalma csábítja őket. Sokszor kevésbé fontos, sőt lényegtelen, amit mondanak, müvük csupán gesztus vagy játék. Inkább csak a formai kísérletet tekintve egyéniek, mintsem a lényeglátást és a sajátos mondanivalót illetően. Foglalkozik az interjú a csehszlo­vákiai magyar írók, műfordítók fon­tos szerepével a szlovák illetve a cseh irodalom magyarországi és hazai népszerűsítésében. Duba Gyula elmondja, műfordítóinknak köszönhetően a kortárs és klasszi­kus cseh és szlovák müvek legjava olvasható magyar nyelven. A cseh klasszikusokat a Madách Kiadó a Cseh Irodalom Könyvtára sorozat­ban jelenteti meg. A magyar olvasók szívesen olvassák a cseh irodalmat, . fordítóink és kiadóink abból indulnak ki, hogy ne csak hozzáférhetővé tegyék ezt az irodalmat, hanem az egyetemes magyar irodalmat is gaz­dagítsák általa. Felveti a beszélgetés azt a kér­dést is, hogy a csehszlovákiai ma­gyar irodalom - mely szerves része mind az egyetemes magyar iroda­lomnak, mind a csehszlovák irodal­mi kontextusnak - fejlődését szlovák részről az utóbbi években fokozott figyelemmel kísérik. Mint megálla­pítja, gyarapodott a szlovák fordítá­sok száma, ugyanakkor a cseh or­szágrészben - egy-két lefordított műtől eltekintve - szinte teljesen ismeretlen a hazai magyar irodalom Erre a paradox helyzetre a legutóbbi írókongresszuson is rámutattak. S hogy milyen értékekkel gazdagít­hatná a csehszlovákiai magyar iro­dalom a cseh irodalmat? Duba Gyu­la terjedelmes válaszából idézünk: A nemzetiségi irodalom különféle történelmi élményeket, nyelvi érde­keket és közösségi sorskérdéseket szembesít, összegez, hogy új minő­séggé, sajátos értékké ötvözze őket. Nyelvét, kultúráját, létbiztonságát, megmaradását önkifejezéssel és al­kotással akarja megőrizni. A cseh irodalom eddig valóban keveset, vagy alig tudott rólunk - hangsúlyoz­za ezért már puszta létünk tudo­másul vétele, fejlődésünk és céljaink ismerete is tanulságul szolgálhatna, közvetlenül tágíthatná a cseh iroda­lom valóságképét, árnyalhatná ér­tékrendjét. A nemzetiségi irodalom­nak az anyanyelvhez való ragaszko­dása, identitástudatra való törekvé­se, céltudatos történetisége rokon­ságot mutat a modern szellemi áramlatokkal. Azokkal az értékeink­kel, melyekkel már négy évtizedes töretlen fejlődésünk során szükebb közösségünket szolgáljuk, egész társadalmunk hasznára szeretnénk lenni. -es­Kulturális hírek □ Oleg Boriszov, a moszkvai Művész Színház művésze játssza A kertész című szovjet film címsze­repét. □ öt ejtőernyős jóbarátról szól a Szabadesés című új szovjet film, amelynek Mihail Tumanisvili a ren­dezője. □ Kirk Douglas fia, Michael Do­uglas játssza a Wall Street című Oliver Stone-film főszerepét. □ Róma nemcsak helyszíne, de valóságos főszereplője is a Bemuta­tom a barátnőmet című olasz film­nek. Cselekménye négy évszakot ível át; ősszel kezdődik, amikor még lángolnak a virágok a Spanyol lép­csőn, de esténként a parkokban már dideregnek a szerelmesek. És ismét ősz van, amikor a film - címéül is szolgáló - zárómondata: „Bemuta­tom a barátnőmet“ elhangzik. □ Leningrádban nemrég avatták fel az Anna Ahmatova Emlékmúzeu­mot, amely kéziratokat, dokumen­tum-fotókat és az írónő könyveinek első kiadását tartalmazza. A múze­um iránt az első napokban óriási volt az érdeklődés. □ Malagában megtartották a spanyol irodalom idei kongresszu­sát, amelynek témája a száz éve született Jósé Morano Vila életműve volt. Siker (szovjet) A színpadon minden habfehér. A falak, a bútor, a jelmezek. Bal oldalról egy feketébe öltözött figura lep be és elindul a mozdulatlanná merevedett fehér ruhás alakok felé. így képzeli el a Siker című szovjet alkotás rendező hőse Csehov Sirá­lyának kezdetét. A kép akár szimbo­likus is lehetne. Az ambiciózus Gen- nagyij Moszkvából vendégrendező­ként érkezik egy unalomba süppedt vidéki társulathoz, azzal a nem titkolt szándékkal, ha sikerre viszi a Si­rályt, ott tartják főrendezőnek. Mint a film címe is utal rá, ez a „ha“ végül is bizonyossággá válik, ám a sikerig meglehetősen göröngyös az út. Konsztantyin Hugyjakov, a Siker rendezője színészként kezdte pá­lyafutását, ismeri tehát a színház világát, a színészek lelkét, összetar­tását és intrikáit, önzésüket és önfel­áldozásukat. Filmje azonban nem- (csak) erről szól, nem csak kulissza- titkokról; szándékában ennél jóval többről: alkotói hitvallásról, művészi etikáról, a mások iránti felelősség­nek és a hivatástudat könyörtelen­ségének érzékeny egyensúlyáról. Szóval mindenről, amit egy rendező munkájával el szeretne mondani a közönségnek. Ismeri-e a film rendezője a vilá- Bounty got, az életet? A filmbeli rendező bármi áron is mai művé akarja alakí­tani a vidéki színház színpadán a Si­rályt; mondhatjuk-e, hogy a film ren­dezője ezzel a történettel a ma em­berét akarja tevékenységre késztet­ni és a tespedtséget, a belenyug­vást, a közönyt, az elszürkülést tá­madja? Igaza van-e, hogy ami csak­nem száz esztendeje egy vidéki bir­tokon lejátszódhatott, az ma egy vidéki színházban is megeshet, ugyanúgy és mégis másként? A Siker érdekes és komoly gon­dolatokat közöl a színházról, művé­szetről, morálról, az igazsághoz ve­zető drámai útról, amely nélkül a művészet éppúgy, mint maga az élet, terméketlen lenne. A rendező arra késztet, hogy elgondolkozzunk a világ során, a művészet tükrében meglássuk magunkat és környeze­tünket, hibáinkat, betegségeinket, önmagunk és mások iránti felelős­ségünket, lehetőségeinket és korlá- tainkat. A felismerés természetesen nem elegendő: valamit tennünk kell. Kezdetben már az is valami, hogy megnézve a filmet, elgondolkozunk. A stúdióhálózatban vetített film főbb szerepeit Leonyid Filatov, Ali- sza Frejndlih, Lev Durov, Larisza Udovicsenko és Ljudmila Szaveljeva játsszák, kiválóan. (angol) E kalandfilm, amely Richard Hough Captain Bligh and Mr. Christian{BUgh kapitány és Mr. Christian) cí­mű regénye alapján készült, a témá­nak a sokadik filmfeldolgozása. Már a harmincas években visszhangos sikert aratott ez a történet a felejthe­tetlen Charles Laughtonnal, Clark Gable-lel és Franchot Tone- nal a fő­szerepben. E kosztümös história 1962-es változata nem kisebb sztá­rokkal, mint Marion Brandóval, Tre- wor Howarddal és Richard Harrisz- szel próbálta elhomályosítani a haj­dani emlékeket. A most látható, eddigi legutolsó verzió alkotója nem elégedett meg az angol kereskedelmi flotta egyik legszebb hajója, a Bounty. A közép­osztálybeli, középkorú Bligh pa­rancsnok simán teljesíthetné felada­tát, ha a Jóreménység fokán át ha­józna Tahitibe. De ő megátalkodot- tan a Horn-fokot választja. így késve érkezik a szigetre. Közben Bligh egyre kegyetlenebb lesz. A végsőkig elkeseredett legénység Fletcher Christian vezetésével fellázad elle­ne. A kapitányt és néhány emberét egy hánykolódó dereglyén kiteszik a tengerre, a Bounty pedig Fletcher irányításával visszatér Tahitibe. A lázadók egy lakatlan szigeten tele­pednek le, míg Bligh parancsnoknak Jelenet az angol kalandfilmből; az előtérben Mel Gibson és Anthony Hopkins azzal, hogy szabályos sikerfilmet forgasson, mint elődje, s csupán izgalmat, látványt, kalandot adjon. Arra törekedett, hogy a megtörtént esetet - a lázadást a Bounty hajón - a lehető leghitelesebben mutassa be; az új feldolgozásban ennek megfelelően a két főszereplő karak­tere is módosult: Fletcher Christiant a korábbi változatokban még ro­mantikus lázadóként ábrázolták, e nemes férfiú mostanra már köny- nyelmű, felelőtlen ifjúvá alakult, a zsarnoki természetű, dicsőségre szomjazó Bligh kapitányt pedig vál­tozatlanul kemény emberként, de rátermett parancsnokként láttatják. A két férfi közti ellentét merőben különböző szemléletükből, életfelfo­gásukból adódik. E regényes történet 1787 decem­berében, Portsmouth kikötőjében kezdődik. A tenger kék, az ég nem­különben, amikor dagadó vitorlákkal és a király parancsával útjára indul és embereinek sikerül visszatérniük Angliába, ahol a kapitányt felmentik a hajó elvesztésének vádja alól, ugyanis bebizonyítja, hogy nem mi­atta fogyatkozott meg az angol flot­ta, ő minden tőle telhetőt megtett a Bounty zendülőinek megfékezé­sére. Az eredetileg két részesre terve­zett film anyagi okok miatt össze­zsugorodott, nem készült el második része, mely a lázadók további sorsát követte volna nyomon (hollétüket egy amerikai halászhajó fedezte fel, tizennyolc évvel a zendülés után). Roger Donaldson rendező produkci­ójában nem csak a kaland, az izga­lom, a romantika kedvelői találnak élvezetes perceket, képeket, örö­met lelnek benne a színvonalas szó­rakozásra vágyó nézők is, Mel Gib­son (Fletcher Christian), Anthony Hopkins (Bligh kapitány), Laurence Olivier, Edward Fox és mások alakí­tásának jóvoltából. -ym­ÚJSZI 4 1988. I. 2 " ÍIIm h ÚJ FILMEK Ismerős arc

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom