Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-25 / 19. szám, hétfő

Prágai iégkockák Nem árt egy kis változatosság - gondoltam, s néhány nap eltel­tével elindultam, hogy megnéz­zem a Rokokó színpad egyik előadását. De ott sem tudtam szabadulni a jégtől, ismerőseim mindjárt a versenyről, a műkor­csolyázókról faggattak. Be kellett látnom, hogy azokban a napok­ban a jég művészei az igazi nagy csillagok Prágában. Carmen Mozdulni sem tudott rajongóitól, szinte csodáltuk, hogy tizenéves lá­nyok és fiúk, sőt felnőttek is órákig képesek ácsorogni egy aláírásra lesve a Panorama Szálló vagy a prágai sportcsarnok előtt. A fellé­pése után pedig hosszú időbe tellett, míg átverekedte magát a tömegen, hogy előlük az öltözőbe bújjon, de az emberek hada továbbra is kitartó­an várakozott az ajtaja előtt. Carmen, azaz Katarina Witt, a prágai műkorcsolya- és jégtánc Európa-bajnokság legbájosabb höl­gye megszokta már a népszerűség­gel járó fárasztó herce-hurcát. A 22 éves karl-marx-stadti színművé­szeti főiskolás tíz éve indul a világ- versenyeken, hat éve van ott az abszolút élvonalban, sőt, földré­szünk trónján. Közben szerzett egy olimpiai és három világbajnoki ara­nyat is, a legutóbbit tavaly épp az oroszlán barlangjában, Cincinatti- ban hódította el a hazaiak üdvöské­jétől, Debi Thomastól. te hozzá a címvédő Fagyejev.- Egyforma képességű versenyzők vetélkednek a bajnoki címért, hár- mónkon kívül újabbak is megjelen­tek, s ez a fejlődés alapfeltétele.- Gondoltak-e már a búcsúra- hangzott a következő kérdés.- Azért, mert újabb tehetségek jelentek meg, még nem kell egyi­künknek sem elmennie - vélekedett Fagyejev.- Az idénykezdetet jelentő konti­nensbajnokságon még senki nem gondol a távozásra, majd a vb befe­jeztével meglátjuk - így Kotyin.- Nekem még talán korai lenne a búcsúról elmélkednem - válaszol­ta a 18 éves Petrenko.- Hármójuk rivalitása mennyire befolyásolja a köztük lévő viszonyt?- kíváncsiskodott az egyik kolléga.- Mást jelent a verseny, s más az élet. A pályán ellenfelek vagyunk, az életben barátok. A rövid program előtt az ebéd után úgy belebonyo­lódtunk a beszélgetésbe, hogy le- késtük a csarnokba induló autóbuszt- zárta le a témát Kotyin. Olimpia Fassi szemével Carlo Fassit ritkán látni mosolyogni. Pedig lett volna rá alkalma, számos baj­nokot nevelt, akikkel büszkén állhatott a reflektorfényben. Mégis a legünnepé­lyesebb pillanatban is mindig szigorú az arca. A világ legjobb szakedzőjének tartott Amerikában élő olasz mester a három­szoros angol bajnokot, Joanne Conwayt Három a legény... (balról) Kotyin, Fagyejev és Petrenko (örzsik felvételei) I. 25. Ebben az évadban mindkét lány Bizet Carmenját viszi a jégre, a pon­tozóbírák és a közönség számára tehát érdekes összehasonlítás nyílik már egy hónap múlva, a calgaryi olimpián, hogy kettejük közül me­lyiknek ítélje a jég királynőjének kijá­ró koronát. Katarina produkcióját, amelynek koreográfiáját a csehszlo­vák Rudy Suchý készítette, már mó­dunkban volt megcsodálni, még ne­hezebb tavalyi programjánál, s mint­ha testre szabták volna neki a szere­pet, temperamentumos, igazi Carmen.-A zene Müller asszony ötlete volt - ismerte be Katarina egy évig a szekrényében hevert a lemez, aztán mondtam neki, valami spa­nyolos ritmus kellene, mire elővette a Carment. Rögtön bólintottam, igen, ez az... Aztán nyáron megtud­tam, hogy Debi Thomas ugyanezt választotta.- Milyen volt a reakciója?- Hm... azt nem árulom el! Most azt mondom, ám legyen, majd a ver­senyen kiderül, ki a jobb! Barát - ellenfél? Alekszandr Fagyejev és Vlagyimir Kotyin régi nagy ellenfél, a két fiú évek óta harcban áll a dobogóért. Az idén egy harmadik honfitársuk, a fia­tal Viktor Petrenko is csatlakozott hozzájuk.- A sportban az az érdekes, hogy verseng az ember, konkurencia van - magyarázta a helyzetet a rangidős Kotyin s nem hiszem, hogy jót tenne, ha túl nagy különbség lenne a részvevők között. S az külön előny, ha már otthon arra kénysze­rülünk, hogy minél jobb teljesítményt nyújtsunk. Itt is hasonló volt a hely­zet, fiatal kollégánk sikeres kűrje után tudatában voltunk, hogy nekünk is hibátlanul kell futnunk.- Jó, hogy újabban nemcsak a jégtáncban és a párosban színvo­nalas a mezőny a Szovjetunióban, hanem a mi kategóriánkban is - fűz­kísérte el Prágába. Az angol kislányt közösen készíti fel feleségével Christievel Colorado Springsben, ahol a csoporthoz tartóz1!' az amerikai Jill Trenary és Caryn Kadavy.- Hogyan látja védencei olimpiai esé­lyeit a mester?- Kadavy kitűnő formában van, ha Calgaryban sikerül hibátlanul futnia, baj­noknő lehet. Természetesen Debi Tho- mast sem szabad kizárni és Katarína Wittet, akinek programja nagy hatást tett rám.- És a férfiaknál?-Az amerikai Boitano és a kanadai Orser, valamint a három szovjet fiú csatá­ja dönti el a dobogós helyezéseket. Danzer a férfiakra voksol A középnemzedék tagjai közül nyilván sokan emlékeznek még az osztrákok egykori kitűnőségére, a négyszeres Európa-bajnok Em­merich Danzerre (1965-1968). Ma­napság aligha ismernének rá, kilói jócskán megszaporodtak, haja vi­szont annál gyérebb lett. Edzőként tevékenykedik, s valamennyi ren­dezvényen ott van ma is az Osztrák Televízió szakkommentátoraként.- Hogy tetszett a verseny? - kér­deztem a gálaműsor előtt a 42 éves volt korcsolyázót.- A férfiak mezőnye egyre erő­sebb -hangzott az értékelés. - Igaz, szerintem mi annak idején tánco­sabbak voltunk, ma a fiúk többet ugranak, 15 évvel ezelőtt alig láttunk egy-két triplát a kürben, ma az élvo­nalbeliek hat-hetet is ugranak.- És a lányok?- Katarina Witt egyszerűen elbű­völő. Ő testesíti meg az eszmei műkorcsolyázót, nagyszerűen ötvö­ződik nála a sport és a művészi tökély.- ön szerint ez a jövő útja?- Mindenképpen ebbe az irány­ba kell fejlődnie a sportágnak. Akkor biztosan visszatér a közönség is a lelátókra... URBAN KLARA A bájos Katarina Witt autogramjáért naponta százszámra álltak sorba a rajongók- Fúzió utáni egy helyben topogás KI(K) SEGÍT(ENEK) A GONDJAIKON? Már évek óta hullámvölgyben van a kolárovói labdarúgás. A Komá­romi (Komárno) járás közel 20 000 lakosú városában a két évvel ezelőtti fúziótól várják a focirajongók a legnépszerűbb sportág talpraállását. 1986 májusában a Družstevník és a Strojár sportegyesület vezetői úgy döntöttek, egyesítik a két klubot. így jött Jétre az Agro ZVL, melynek labdarúgói tavaly nyáron kiharcolták a kerületi bajnokság f/B osztá­lyába jutást. Látszatra úgy tűnik: focivonalon minden rendben van a Vág-parti városban. A valóság azonban merőben más. Pedig egy elsőséget követően többnyire elégedettség szokott uralkodni...- Ha figyelembe vesszük, hogy a hatvanas években hosszú ideig a divízióban, majd a kerület legjobb­jai között szerepelt a csapat, akkor a jelenlegi pozíciónk igencsak sze­rénynek mondható. A magasabb osztályba jutás ellenére korántsem vagyunk elégedettek, hiszen a járási bajnokság megnyerése természetes dolognak számított. Most ebben az osztályban kellene megmutatnia a gárdának valójában mire is képes - kezdte a beszélgetést Mahor Mi­hály, a sportegyesület titkára. Két évvel ezelőtt, amikor minden idők leggyengébb teljesítményét ér­te el a kolárovói csapat, a környék edzői között még ismeretlen fia­talember, Oliver Čelko, az Elektro- svit Nové Zámky gólerős balszélsője vette át az Agro ZVL irányítását. Kemény fába vágta a fejszét, hiszen edzői pályafutását egy olyan mély­ponton levő együttesnél kezdte, melytől továbbjutást vártak:- Csak most tudatosítom, mit is vettem a nyakamba. Nem volt köny- nyű dolog az élen végezni és az osztályozót megnyerni. A fiúk azon­ban megértették; edzés nélkül nincs eredmény. Úgy jöttem a Vág partjá­ra, hogy nem lépek pályára, ám korábbi sérülésemből felépültem, és itt-ott én is besegítettem. Tavasszal azonban újra csak a kispadról szem­lélem az eseményeket. Nem játszott rosszul az újonc az idei bajnokság őszi idényében: 12 mérkőzésen (4-5-3)13 pontot szerzett, és a hatodik helyen várja a március végén kezdődő visszavá­gó sorozatot. Talán a járási rang­adókon szerepelt a legjobban az Agro ZVL, a naszvadiakat (Nes- vady) 3:1 -re, a marcelháziakat (Mar- celová) 4:3-ra győzte le.- Egy kis szerencsével, fegyel­mezettebb, taktikusabb játékkal akár az élmezőnyben is tanyázhatnánk. Bajoson (Bajč) 2:0-ra vezettünk, s a végén örülhettünk a 2:2-nek. Šuranyban az utolsó percben egyenlítettek a házigazdák (1:1), a sereghajtó Szalka (Salka) otthoná­ban ismét kétgólos előnyt engedtünk ki a kezünkből (2:2). Hazai pályán végig egykapuztunk, az udvardiak (Dvory n. Žit.) elleni összecsapáson, Az Agro ZVL labdarúgócsapata. Álló sor balról: Mahor Mihály, a sportegyesület titkára, Gogh, Soóki, Tóth L., Németh, Bagi- ta I., Tóth D., Szabó, Zuber S., Szlama, Oliver Čelko edző. Guggolnak: Őszi, Nagy L., Bagita T., Tóth K., DilingaJ, Zuber I.. A képről hiányoznak Molnár Z., Molnár T., Kiss A., Csontos (Gőghné felv.) Mahor Mihály, az Agro ZVL sportegyesület titkára (Gágyor Aliz felvétele) mégis gól nélkül végződött a mérkő­zés - emlékezik vissza Mahor Mi­hály. Többnyire saját nevelésű futbal­listák viselik az Agro ZVL mezét, meglepően sokan, huszonötén (!) kaptak játéklehetőséget a bajnokság első „félidejében“. Ez egyrészt a gyakori sérülésekkel, valamint, sajnos a játékosok érdektelenségé­vel magyarázható.- Egyszerűen a foci nem vonzza az embereket városunkban. Nehe­zen felfogható dolog ez, mert tavaly magasabb osztályba kerültünk. A sportegyesület szakvezetői sem tekintik szívügyüknek a város labda­rúgását. Az új év első napjaiban mind a sportegyesület, mind pedig a labdarúgó-szakosztály vezetőse- ge ,,bedobta a törülközőt“. A játéko­sok látják ezt a lazaságot, és ők sem igyekeznek. Egy évvel ezelőtt átlag­ban tizenöten jártak edzésre, most jó ha tízen összeverődnek. Csaló­dott vagyok, merészebb terveimet ilyen körülmények között nem való­síthatom meg. Pedig jóval több van ebben a fiatal csapatban, mint amit ősszel mutatott - kesergett Oliver Čelko. Vajon kik segítenek a kolárovói labdarúgók gondjain? További tá­mogatás és összefogás nélkül alig­ha lesz a futball a régi sikereket idéző sportág a Vág-parti városban. Jó volna, ha az illetékesek közös nevezőre jutnának és elgondolkod­nának azon is, hogy miért rosszab­bak a feltételek most az l/B-osztály- ban, mint a járási bajnokságban voltak.- Azért jutottunk holtpontra, mert nem rendelkeztünk saját nevelésű játékosokkal, nem tudtuk fiatalokkal pótolni a kiöregedett focistákat. Nyolc évvel ezelőtt elkezdtünk ko­molyan foglalkozni az utánpótlás ne­velésével. Jelenleg ezek a futballis­ták szerepelnek. Most is sok fiatal tehetségünk van, mi azonban nem tudunk olyan feltételeket biztosítani nekik, mint a nagyobb és tehetősebb egyesületek. Mivel a lakásprobléma megoldásában sem segíthetünk, ezért nem csoda, ha elmennek. Az üzem ugyan a maga módján támo­gat, ám ebből nehéz „megé/n/“- ál­lapítja meg Kandik István, a tarta­lékcsapat edzője. Kolárovónak a két felnóttcsapa- ton (a B-együttes a járási bajnokság második helyén tanyázik) kívül egy ifjúsági és négy diákcsapata van. Ez is bizonyítja: a szakosztály nemcsak a felnőttekkel foglalkozik, hanem az utánpótlással is. Kár, hogy az edző­ket és a játékosokat magukra hagyták!-A közelmúltban rájöttünk, csak úgy lehetünk eredményesek, ha na­gyobb hangsúlyt fektetünk az után­pótlásra. Az ificsapatunk ugyan se­reghajtó a kerületi bajnokságban, de ez nem jelent tragédiát, mert a játé­kosok többsége még csak 14 éves. Tehát jó két évvel fiatalabbak, mint a többi együttes tagjai. Tavaly kilen­Oliver Čelko, a kolárovói labda­rúgócsapat edzője (Lőrincz János felvétele) cen is ,,kiöregedtek", s most a tarta­lékegyüttesben folytatják. A múltban ez nem volt így; vagy más egyesü­letbe igazoltak, vagy befejezték, örülünk annak, hogy évről évre több tehetség kerül ki a diákcsapataink­ból. Az örömbe azonban üröm is vegyül, hiszen kevés az olyan szak­vezető, aki hajlandó lenne az egye­sület érdekében pluszmunkát vé­gezni. Pedig nagy szükség lenne rá. Remélem, akadnak a városban se­gítőkész, a sportot szerető emberek - búcsúzott bizakodva Mahor Mi­hály. ZSIGÁRDI LÁSZLÓ

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom