Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)
1988-01-25 / 19. szám, hétfő
Mire irányultak 1968'ban a „demokratizálási“ koncepciók? Szocializmus, demokrácia, állampolgár A szocialista demokrácia fejlesztése minden aspektusában és megnyilvánulásában céltudatosan irányított folyamat. A szocialista társadalomban ez a szociális folyamatok társadalmi fejlődésének lényegéből adódik, s tapasztalataink is alátámasztják, mondotta dr. Stanislav Zdobinský, a Károly Egyetem Jogtudományi Kara államjogi tanszékének vezetője, amikor a szocialista demokrácia elmélyítésének néhány kérdéséről beszélgettünk. • Mit jelent a szocialista demokrácia elmélyítése társadalmi fejlődésünk jelenlegi szakaszában?- A demokrácia fejlődése a gazdasági és szociális fejlődés meggyorsítását, valamint az átalakítást célzó stratégia sikerének feltétele. Az átalakítás csak a demokrácia segítségével, a demokráciának köszönhetően valósítható meg. Az államelmélet a demokráciáról mint államformáról szól. Ezen a síkon a demokrácia fejlesztésekor mindenekelőtt a „népuralom“ tökéletesítéséről kell beszélnünk. A demokrácia kibontakoztatásának problémáját a nép közügyek irányításában való részvételének bővülésében látjuk. Ez nem lehetséges az állampolgárok politikai jogainak, például a választási jognak az elmélyítése, valamint az egész választási rendszer tökéletesítése nélkül. • Milyen szerepet játszik ebben a folyamatban a kommunista párt?- A párt a szocialista demokrácia fejlesztésének és tökéletesítésének irányító szubjektuma. A szocialista társadalom és az állam vezető politikai ereje. A párt mint az egész társadalom politikai, ideológiai, megismerő és irányító centruma meghatározza a szocialista demokrácia fejlesztésének irányait és céljait, tökéletesítésének módjait, intézkedéseket tesz a célok elérésére,, és szavatolja megvalósításukat. Ezek közül egyet sem mellőzhet. • És ha mégis?- Ennek sajnos az 1968-1969-es válság idején tanúi lehettünk. Ekkor a szocialista demokrácia tökéletesítése helyett destrukció következett be, amelyben elvesztek a szocializmus alapvető értékei. Sohasem szabad megfeledkezni arról, hogy a demokrácia osztály- és történelmi kategória. Újra és újra hangsúlyoznunk kell, hogy a szocializmus feltételei között a demokrácia megszűnik a politikai hatalomért vívott harc eszköze lenni. Nincs szó és nem is lehet szó a burzsoá felfogás szerint értelmezett pluralitáson alapuló demokráciáról. Ez különbözteti meg a mai demokratizálódási folyamat lényegét és jellegét attól, aminek a húsz évvel ezelőtti válság idején lehettünk tanúi. A CSKP KB januári ülésének helyes és szükséges határozatait akkor nem valósították meg. Az 1968. évi demokratizálási folyamat, amelyet fokozatosan a jobboldali és antiszocialista erők uraltak, egyre jobban arra irányult, hogy a demokráciát ismét a politikai hatalomért, az 1938 előtti politikai struktúrákhoz való visszatérésért vívott harc eszközévé változtassa. Megemlítem a CSKP vezető szerepe alkotmányban való rögzítése elleni támadásokat és a kommunista párt vezető szerepének elutasítását, ami jogi szakkiadványok hasábjain is megjelent. Minderre gondolnunk kell, amikor ma a szocialista politikai rendszer keretében - amelynek magva a CSKP - a demokrácia tökéletesítésére törekszünk. • Mi tehát a meghatározó a szocialista demokrácia működése szempontjából?- A szocialista demokrácia működése szempontjából a párton belüli demokrácia szabályos működése a meghatározó. Elmondhatjuk, hogy amilyen a párton belüli demokrácia, olyan a demokrácia államunkban és társadalmunkban. Ezért fordít akkora figyelmet a párt központi bizottsága a XVII. kongresszus óta a párton belüli demokráciára, érvényesítésére és fejlesztésére. A szocialista demokrácia mint államforma minőségének mércéje e demokrácia reális volta, vagyis az, hogyan vesznek részt a dolgozók az irányításban és a döntéshozatalban (mert a kormányzás elsősorban döntéshozatal) az állami és a társadalmi ügyeket illetően. Ennek végső soron az a lényege, milyen reális teret biztosítanak jogainak hatás- és jogkörének érvényesítéséhez az állampolgárok, valamint a politikai és gazdasági rendszer egyes szubjektumai számára. A szocialista demokrácia azonban az egész társadalmi rendszert áthatja, és szoros kapcsolatban áll az állampolgárnak az államban és a társadalomban elfoglalt helyével, azzal, milyen teret és garanciát kap alapvető jogainak és kötelességeink érvényesítéséhez, elsősorban ami politikai jogait illeti. • Milyenek a szervezeti és jogi feltételek a társadalom minden területének demokratizálásához, az állampolgárok aktivizálásához?- A gazdasági szférában ezt például az állami vállalatról és a szövetkezetekről szóló törvények biztosítják, amelyek tervezetét nyilvános vitára bocsátották, majd jóváhagyás végett a Szövetségi Gyűlés elé terjesztik. Ami a politikai szférát illeti, azt hiszem, hogy például az 1971. évi választási törvények már betöltötték szerepüket, s nem felelnek meg a demokratizálás mai követelményeinek, és hogy az új választási törvények pozitív szerepet tölthet- nének be abban, hogy aktivizálják az állampolgárokat társadalmunk politikai életében. Erre ösztönöznek a többi szocialista ország, köztük a Szovjetunió tapasztalatai, ahol a múlt évben nagyszabású kísérletet hajtottak végre a helyi tanácsok népi képviselőinek megválasztása során. És hogy ez valóban élő probléma, azt többek között a Rudé právo olvasóinak tavaly közzé tett számos levele is mutatja. Ez a kérdés azért függ össze a szocialista demokrácia fejlesztésével, mert minden szocialista orÚJ SZÚ 1988. I. 25. A neratovicei Spolana vállalat velvaryi üzemének dolgozói Promol néven új terméket fejlesztettek ki. Az új keverék segítségével a kenőolaj élettartama a kétszeresére nő, s csökken a karbonképződés a hengereken, valamint biztosítja, hogy télen és nyáron a kenőolaj folyékonysága ne változzon. Az üzem évente ebből az anyagból mintegy 6 ezer tonnát állít elő. A felvételen František Brandejský munka közben. (Petr Josek felvétele - ČTK) szág fejlesztésének fő formája a képviseleti demokrácia maradt. • Milyen jelentőségük van számunkra a szovjet tapasztalatok-, nak ma a szocialista demokrácia tökéletesítése terén? Tudjuk, hogy az 1968-69-es válság idején és már korábban egyes teoretikusok elutasították a szovjet tapasztalatokat.- A szovjet tapasztalatok számunkra alapvető jelentőségűek, tartósan ösztönző források. Ez abból adódik, hogy a Szovjetunió a történelem első szocialista állama. Létrejöttétől kezdve keresnie kellett az új társadalom építésével összefüggő teljesen új kérdések megoldási módjait. Talált jó megoldásokat is, de hibákat is elkövetett. Mindez számunkra is tanulság. Nem törekedhetünk minden tapasztalat mechanikus átvételére konkrét társadalmi feltételeink figyelmen kívül hagyásával. Azonban azok az általános érvényességű elvek, amelyeket a szovjet demokrácia tartalmaz, nálunk is érvényesek. Ezek közé tartozik mindenekelőtt a szocialista demokrácia osztály- és történelmi kategóriaként való értelmezése és az, hogy a demokrácia tökéletesítésének korlátlan lehetőségei vannak, amíg a szocializmus és a nép érdekeit szolgálja. A szocialista demokrácia tökéletesítése semmi esetre sem jelentheti azt, hogy tartalma a polgári, pluralitáson alapuló demokráciához közeledik, amint ezt a nyugati országok számos ideológusa szeretné. • Néha találkozhatunk olyan nézetekkel, hogy a szocialista demokrácia fejlődése nem eléggé gyors...- Ami a demokratizálási folyamat mesterséges lassításának kockázatát illeti, bizonyára fennáll. Nemcsak a gazdaságban hat a konzervativizmus, az önelégültség, a sztereotípiák, az új dolgoktól való félelem. De figyelmeztetni kell arra, hogy még egy kockázat létezik, amely az elhamarkodottságból, a türelmetlenségből és abból ered, hogy elméleti háttér nélkül döntések születnek anélkül, hogy kellő időt fordítanának komoly előkészítésükre. Ahhoz, hogy a jog valóban segítse a gyorsítás és az átalakítás stratégiáját, hogy ezt a szerepet betölthesse, a törvényeknek és más jogszabályoknak tartalmilag és formailag egyaránt jóknak kell lenniük. És ez rendkívül nehéz feladat. • Mely problémákat tekinti e szempontból a legfontosabbaknak a szocialista demokrácia fejlesztésével összefüggő elméleti kérdések kutatása terén?- Nem vagyok jogosult a kutatás irányainak meghatározására, mégis úgy gondolom, hogy a tudomány legfontosabb feladata a szocialista demokrácia fejlesztése terén az, hogy választ próbáljon adni a kérdésre, mit kell tenni a dolgozók minél nagyobb számának az állami és társadalmi ügyek irányításába való aktív bekapcsolódásáért. Mit kell tenni annak érdekében, hogy a politikai rendszer minden szubjektuma valóban részt vegyen a politikai hatalomban, a gyorsítás és az átalakítás stratégiájának megvalósításában. Figyelmet érdemelnek a nyilvános tájékoztatás problémái, a közvélemény, az állampolgárok politikai jogai, e jogok szavatolásának elmélyítése, az állampolgári jogok és kötelességek elve, a demokrácia és a felelősség viszonya. A szocialista demokrácia fejlesztésével, a szocialista állam egész tevékenységével ugyancsak szorosan összefügg gyakorlati érvényesítése. Kizárólag a szocialista törvényesség minden esetben való, minden állami szerv által történő következetes megtartása teremti meg az állampolgárok szocialista jogrendbe helyezett bizalmának légkörét, amely rögzíti az állampolgárok egyenlőségét a törvény előtt, megszilárdítja a szocialista igazságossággal kapcsolatos biztonság érzetet. E téren minden kétkedés, minden következetlenség gyengíti a szocialista demokráciát. Ezért kutatni kellene a demokrácia és a törvényesség viszonyát, beleértve a közigazgatási döntések bírósági felülvizsgálatának kérdését is. • Köszönjük a beszélgetést. JIŔÍ KOHOUT A krompachyi Kovohuta vállalat ökológiai programjának keretében megoldotta a termelés során keletkező gázok megsemmisítésének és felhasználásának kérdését. Elkészült egy kéntelenítő berendezés, amelynek segítségével a réz konvertálása közben keletkező gázok 80 százalékát képesek kénsav előállítására felhasználni. A korszerű berendezést lengyel szakemberek fejlesztették ki, s a gyárban a kassai (Košice) Kohóépítő vállalat szerelte fel. A felvételen Ján Dzurov (előtérben), Ján Rabatín és Vladimír Legart a kénsav előállítását irányító vezérlőközpontban dolgozik. (Svätopluk Pisecký felvétele - ČSTK) Az energiatakarékosság közügy Az energia az ember számára többnyire csak akkor beszédtéma, ha nincs. Akkor beszélünk róla, ha fennakadás van a távfűtésben, nem folyik a melegvíz, vagy szünetel az áramszolgáltatás. A folyamatos, kiegyensúlyozott ellátás időszakában - és a mostani már hosszabb ideje ilyennek mondható - ügyet sem vetünk rá, csak a távfűtőművek, a villanytelepek,, az illetékes felügyelő szervek figyelik az energiafogyasztás grafikonjának téli időszakban bekövetkező emelkedését.A villanytelepek, távfűtőművek időnként csúcsteljesítménnyel dolgoznak, s ha ez hosszabb ideig tart, üzemzavarok is keletkezhetnek. Csakhogy ez a hétköznapok emberét nem érdekli, nem akar róla tudomást venni sem otthon, sem a munkahelyén. Vannak országok, ahol az utóbbi években - ezeket az energiaválság éveinek is szoktuk nevezni - sikerült megállítani az energiafogyasztás növekedését, esetenként csökkenteni is a fogyasztást. Sajnos, mi még nem tartozunk ezek közé Egy ENSZ-kimutatás szerint a Német Demokratikus Köztársasággal egyetemben nálunk a legmagasabb az egy főre eső energiafogyasztás. A Német Szövetségi Köztársaságban például csak fele annyi energiát használnak fel egy főre számítva, mint nálunk. A Szövetségi Fűtőanyag- és Energiaipari Minisztérium kimutatása szerint már tavaly felhasználtuk azt az energiafogyasztási növekményt, amelyet az egész ötéves tervidőszakra irányoztunk elő. Nem csekélységről van szó, hanem 2,9 millió tonna olajnak megfelelő energiahordozóról, illetve 8 milió tonna barnaszénről, amely az előbbivel egyenértékű. Gondoljuk csak el, mennyit verítékeznek bányászaink, amíg 8 millió tonna szenet kifejtenek, s mibe kerül ennek a szállítása. A háztartásokban és a termelésben is általában nem jelent nagy tételt a villanyáram-fogyasztás, illetve a többi energia fogyasztása sem. Talán ez az oka, hogy olyan tékozlóan bánunk vele. Az energiaráfordítás ugyanis rendszerint nem tükröződik közvetlenül vissza a munka- csoportok, műhelyek önköltségében. Senki sem követi nyomon, milyen energiaráfordítással készül egyik- másik termék. Csak az egész gyár vagy üzem figyeli az energiafogyasztás alakulását és ügyel arra, nehogy túllépje az energiafelügyelö- ségnek az arra a napra megszabott fogyasztási fokozatát. Ha mindenütt áttérnek majd a teljes önálló elszámolásra, az önfinanszírozásra, ha életbe lép az állami vállalatról szóló törvény, bizonyára ezen a szakaszon is bekövetkezik a fordulat. De mi legyen addig? Folytatódjék tovább a pazarlás? Természetesen nem folytatódhat tovább. Ugyancsak a minisztérium kimutatása szerint, mindössze 2 százalékos megtakarítással teljesen helyreállítható az energiaegyensúly. Olyan sok ez a 2 százalék? Nem. Számottevően mérsékelhető lenne az energiafogyasztás a különféle energiaátalakító és -fogyasztó berendezések rendszeresen végzett műszeres hatásfokvizsgálatával és beszabályozásával. A termeiés szerkezeti korszerűsítésével egyik napról a másikra elősegíthetnénk a hatékonyabb energiagazdálkodást. Azzal, ha kevésbé energiaigényes technológiákat és gépeket alkalmaznánk. Ha ugyanannyi energiával több, értékesebb, elsősorban tudást megtestesítő, magasabb műszaki kivitelezésű termékeket állítanánk elő. Mert a hatékony energiagazdálkodás nem jelent elsősorban spórolást, fogyasztási korlátozást. Nem jelentheti azt, hogy alacsonyabb színvonalon elégítsük ki a háztartások vagy a termelők igényeit, hanem azt, hogy mindenütt úgy, olyan hatásfokkal használjuk fel az energiát, ahogy a legcélszerűbb. Hogy ne az utcákat fűtsük a lakások helyett, a termelésben ne mindenáron a tervteljesítés legyen a mérvadó, a kerül amibe kerül elv alapján. E téren még igen sok a tartalék. Az energiafogyasztás ésszerűsítési programja állandó feladat, de átütő eredményekhez még nem jutottunk. Hogy áttörést érjünk el, s az energiafogyasztásban is megközelítsük a nemzetközi színvonalat, ahhoz a vezető dolgozók, műszaki káderek, munkások, valamennyiünk nagyobb fegyelmezettségére, önmérsékletére van szükség. Tudatosítanunk kell, hogy az energia pénzbe, sok pénzbe kerül, a mi pénzünkbe. Nemcsak akkor, amikor a saját háztartási számlánkat kell kifizetni, hanem akkor is, amikor a nemzeti jövedelem tetemes részét energia- termelésre fordítjuk. Nálunk még a múlt télen is volt elég energia, amikor szélsőségesen hideg időjárás uralkodott. Nem ringathatjuk azonban magunkat abban a hitben, hogy energiatemelésünk lehetőségei végtelenek. Tavaly üzembe helyeztük a Dukovanyi Atomerőmű negyedik energetikai egységét. Ezzel kétségtelenül javult az ország energetikai mérlege. Amíg azonban el nem készül a Mohi (Mochovce) Atomerőmű, további vil- lanyenergia-növekményre nem számíthatunk. Azzal kell gazdálkodnunk, ami van. Nyújtózkodjunk tehát addig, amíg a takarónk ér. PALÁGYI LAJOS
