Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-23 / 18. szám, szombat

A munkahelyi körülmények és a szakszervezet Egészségünk és életszínvona­lunk csakúgy, mint a népgazdaság és az egész társadalom fejlődése a társadalmi viszonyokon, az anyagi tényezőkön túlmenően meghatáro­zó, módon függ attól a közegtől, amelyben élünk. Ez természetes, magától értetődő és általában elfo­gadott megállapítás. Arra viszont már kevesebben és ritkábban gon­dolnak, hogy ez a közeg nem jelenti csupán a bennünket övező termé­szet. a levegő, a víz, a föld minősé­gét, tisztaságát avagy szennyezett­ségét, hanem ennél jóval szélesebb területet. Nem kevésbé fontos ugyanis az is, hogy milyen környe­zeti feltételek között dolgozunk, la­kunk és munka után pihenünk, üdü­lünk. Aktív életünknek nagyjából az egyharmadát töltjük munkahelyün­kön s ezért a megfelelő környezeti feltételek megteremtése elhanya­golhatatlan feladat az ipari és a me­zőgazdasági üzemekben valamint az egyéb szervezetekben és intéz­ményekben. Pavel Radváni kandi­dátus, a Szlovák Tudományos Aka­démia Építészeti és Műépítészeti In­tézetének tudományos munkatársa egyik tanulmányában ezzel kapcso­latban nagyon konkrétan mutatott rá főleg szakszervezeteink tenniva­lóira. Nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a kérdést teljes összetettségé­ben kell kezelni. Magyarán, a mun­kahelyek környezeti feltételei szoros kapcsolatban állnak a ,,külső“ felté­telekkel. Vagyis nemcsak azt kell vizsgálni, hogy az adott munkahe­lyen például milyen fokú a zajárta­lom vagy mennyire poros a levegő, hanem egyebek között azt is, hogy a dolgozókra a munka után milyen körülmények várnak. Nevezetesen, mennyire megoldott a tömegközle­kedés, milyen a különféle szolgálta­tások, a kereskedelem színvonala, a lakáskultúra és folytathatnánk ezt a felsorolást. Persze, ezek már olyan problémák, amelyeket a szak- szervezeti szervek csupán a nemze­ti bizottságokkal szoros együttműkö­désben oldhatnak meg. A lényeg az, hogy mindez a munkára is kiható tényező, amelyre átfogóan, komplex módon s nem egymástól elvonat­koztatva kell tekinteni. KÖZVETLEN KÖTELESSÉGEK Vannak azonban olyan feladatok is, amelyek az üzemek és az intéz­mények vezetőségei mellett első­sorban a szakszervezet hatásköré­be tartoznak s amelyekről nem sza­bad megfeledkezni. Itt említhetjük meg kiemelten a munkavédelmi gondoskodást, az üzemi balesetek megelőzését stb. A köztársasági és a szövetségi szakszervezeti szövetségeknek jo­gukban áll, s ez egyben kötelessé­gük is, adott hatáskörükben ellen­őrizni az élet és szorosabban a munka védelmére hozott jogsza­bályok megtartását. Vonatkozik ez a levegő, a víz és a talaj szennyezé­sének megelőzésére, 'a zajártalom és a vibrációk elleni védelemre, a szilárd halmazállapotú s főleg a mérgező hatású hulladék megfele­lő tárolására. A felelős állami szer­vekkel együttműködésben ügyelniük kell arra, hogy már az új beruházá­sok tervezésénél ne feledkezzenek meg a szükséges tisztító, portalanító és egyéb környezetóvó berendezé­sekről, s a termelés beindításával egyidejűleg biztosítsák üzembe he­lyezésüket A tárcákkal, valamint a Csehszlovák Tudományos-Mű­szaki Társasággal karöltve az újító mozgalmat valamint a komplex raci- onalizációs brigádokat egyebek kö­zött olyan feladatokkal kell megbíz­niuk, amelyeknek megoldása hoz­zájárul a természeti, a munka- és a lakhelyi környezet megóvásához az ipari szennyezéstől. Kerületi, já­rási és üzemi szerveiket pedig arra kell vezetniük, hogy szüntelenül igyekezzenek olyan feltételeket te­remteni, amelyek javítják a munka- védelmet, vonzóbbá, szebbé vará­zsolják a munkahelyeket. AZ ÜZEMI BIZOTTSÁGOK FELADATAI Ezzel szoros és szerves kapcso­latban nagy felelősség hárul az FSZM üzemi bizottságaira is. Ők magyarázhatják meg a leginkább s a legközvetlenebbül a dolgozók­nak, hogy saját jól felfogott érdekük­ben használjanak fel például minden rendelkezésükre álló munkavédelmi eszközt, tartsák meg a technológiai előírásokat, esetleg maguk is járul­janak hozzá az olyan műszaki, tech­nológiai és szervezési feladatok megoldásához, amelyekkel javítható munkavégzésük közege. Erre kell ösztönözni elsősorban az újítókat, az ésszerüsítőket, a feltalálókat, a racionalizációs brigádok tagjait.. Ezt természetesen kell hogy kiegé­szítse a rendszeres felvilágosító munka s a rend valamint a fegyelem szigorú megkövetelése, amely sok esetben önmagában is jelentősen javíthatna az adott helyzeten, trre a célra kell az eddiginél na­gyobb mértékben és formalizmustól mentesen orientálni ,,A szakszerve­zeti tagok üzemüknek" elnevezésű mozgalmat is. Közvetítésével ugyanis sokat tehetünk azért, hogy a munkahelyen és a környékén is egészséget óvó és a közérzetet is előnyösen befolyásoló körülménye­ket hozzunk létre A szakszervezeti szervezeteknek arra is gondolniuk kell, hogy pionirtáboraikban figyel­met szenteljenek ennek a kérdés­komplexumnak. hiszen a környezet védelmére és alakítására már a gye­rekeket rá kell vezetnünk. A FORMALIZMUS ELLEN A munka közegének védelmében és alakításában csakúgy, mint az ezzel kapcsolatos nevelő és felvilá­gosító tevékenységben már számos részeredményt elértünk. Ez kétség­bevonhatatlan. Ennek ellenére jog­gal állapíthatjuk meg, hogy mindez még nem elegendő. A lemaradás fö oka, hogy számos szakszervezeti szerv és szervezet nem ellenőrzi eléggé következetesen a kitűzött célok elé­rését. Mi több, egyesek közülük ez­zel kapcsolatos kötelességeiket tes- sék-lássék módon, formálisan „tel­jesítik“. Márpedig korunk és a kör­nyezetvédelem helyzete feltétlenül megkívánja nemcsak a negatív je­lenségek feltérképezését és nyilván­tartásba vételét, hanem - főleg - ki­küszöbölésüket és még inkább a megelőzésüket. GÁLY IVÁN MEGFONTOLTAN GAZDÁLKODJUNK MINDEN FILLÉRREL Valós célok érdekében Feladataink a költségvetés tükrében Az SZLKP Központi Bizottsága leg­utóbbi ülésén Jozef Lenárt, a CSKP KB Elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára a beszámolóban szólt arról, hogy Szlovákia gazdaságában a 8. ötéves terv­időszak első két évében jelentős eredmé­nyeket értünk el. Tavaly az év eleji kedve­zőtlen időjárás okozta lemaradásokat a dolgozók előbb vagy utóbb mindenütt bepótolták. Általában tehát teljesítettük a kitűzött feladatokat. Vannak azonban problémák, amelyeket az elmúlt két esz­tendőben sem sikerült teljes mértékben megoldani Még mindig nem kielégítő pél­dául az iparcikkek kínálata sem válasz­tékban, sem minőségben. A lakossági szolgáltatások terén főleg a minőséget és a rugalmasságot illetően nagyok az adós­ságok A nemzeti jövedelem tavaly az előirányzott 4,5 százalékos növekedés helyett az előzetes számítások szerint csak alig több, mint 3 százalékkal növe­kedett. Sorolhatnánk még a problémákat, megoldásra váró feladatokat, amelyek mind azt jelzik, hogy népgazdaságunk intenzifikálása egyelőre még lassú. Hatékonyabb termelés - több bevétel E rövid elemzésből kiindulva nyilván­való, hogy ebben az esztendőben is nagy erőpróba előtt állunk. A feladatok rendkí­vül igényesek, hiszen a célkitűzések el­érése mellett az esetenkénti korábbi le­maradásokat is pótolni kell. A szükséges feltételek megteremtését célozza többek között a pénzügyi és költségvetési politika is, mindenekelőtt azzal, hogy a pénzesz­közökkel való gazdálkodás során a haté­konyság és a népgazdaság teljesítőké­pessége növelését szorgalmazza. Szlovákia 1988-ra szóló állami költ­ségvetése elsősorban abból indul ki, hogy az idei feladatok teljesítése és az elmúlt két esztendő lemaradásainak pótlása a pénzalapok fokozottabb növelését, illet­ve a pénzeszközök hatékony, célszerű és gazdaságos felhasználását követeli meg. Ezenkívül feltételezi a veszteségek és költségek csökkentését, valamint az irá­nyítás és gazdálkodás színvonalának emelését. Ennek alapján milyen hát Szlovákia idei költségvetése? A kiadások (92,4 milli­árd korona értékben) és a bevételek (sa­ját bevételek 34,5 milliárd korona, dotá­ciók a szövetségi költségvetésből 57,9 milliárd korona), összehasonlítása alap­ján egyensúlyban van. Ez annyit jelent, hogy csak annyit költhetünk, amennyi a bevételünk lesz. A költségvetés saját bevételei az összbevételekhez viszonyít­va az idén 6,8 százalékkal növekednek, tavaly ez a növekedés mindössze 4,2 százalékot tett ki. Ez meglehetősen ked­vező változás, különösen azért, mert a nagyobb bevételek Szlovákia gazdasá­ga termelékenységének és hatékonysá­gának növeléséből származnak. Legfontosabb feladatok Ami a költségvetési kiadásokat illeti, a pénzeszközök egy része a fizetett és nem fizetett lakossági szolgáltatások fej­lesztését, minőségük javítását szolgálja. Megkülönböztetett figyelemben részesül a tudomány és a technika, ennek fejlesz­tését 54,5 százalékban, 1,8 milliárd koro­na összegben a szlovák állami költségve­tés fedezi. Ezen a téren - bár az állami segítség nagyon jelentős - komoly ered­ményekre csak akkor lehet számítani, ha a vállalatok az eddiginél nagyobb súlyt helyeznek az innovációra, valamint a ter­mékek és a termelés műszaki és techno­lógiai színvonalának emelésére. A mező­gazdaság tervszerű fejlesztéséhez a költ­ségvetés nem kis összegű dotációval já­rul hozzá, amellyel egyidejűleg az alapve­tő élelmiszerek árának stabilizálását is biztosítja. A dotációknak természetesen a nép­gazdaság más területén is fontos szerep jut. Például a külkereskedelemben első­sorban az árucsere kedvezőtlen pénzügyi szaldóját egyenlíti ki a költségvetés. Eb­ben az esetben főként azért van szükség állami segítségre, mert a kivitel hatékony­sága esetenként alacsony. Ennek oka persze sokféle lehet, ám az utóbbi időben bizonyára termékeink alacsony műszaki színvonala és nem kielégítő minősége is negatívan befolyásolja az eredményeket. Bár valamennyi gyártó előtt nyilvánvaló, hogy csak a magas műszaki színvonalú, kiváló minőségű termékek állják meg he­lyüket a világpiacon, e fontos kérdésekre még mindig nem mindenütt fordítanak kellő figyelmet. A pénzpolitika és az állami költségve­tés ebben az esztendőben is nagy súlyt helyez a beruházásokra, és a készletek­re. A beruházásokra az államkasszából 3,1 milliárd koronát költünk. Főként azok­ról az akciókról van szó, amelyek ökoló­giai problémáink megoldását szolgálják Nagyon lényeges, hogy ezeket a pénz­eszközöket mindenütt hatékonyan hasz­nálják fel. Ehhez azonban a beruházási folyamat irányítását és megvalósítását minőségileg magasabb szintre kell emel­ni. Napjainkban a beruházások előkészí­tésétől azok megvalósításáig a legtöbb­ször aránytalanul hosszú idő telik el, s a tudományos-műszaki fejlődés ered­ményeinek alkalmazása ezen a területen nem mindig kielégítő. A készletek a központilag irányított vállalatoknál ebben az évben várhatóan 73,5 milliárd koronát érnek el. Jóllehet forgási idejük a terv szerint 0,61 nappal lerövidül, a készletgazdálkodás eredmé­nyei még mindig elmaradnak a várako­zástól. Jelentősebb változásokra ezen a területen valószínűleg akkor lehet szá­mítani, ha a szállítói-megrendelői kapcso­latok során a vállalatok a korábbinál kö­vetkezetesebben járnak el a gazdasági szerződések teljesítésekor. A teljesség igénye nélkül szóltunk a népgazdaság néhány olyan területéről, amelyek esetében a költségvetésnek meglehetősen fontos szerep jut. Ez évi feladataink teljesítése a gazdasági és szociális fejlődés egyik alapfeltétele Ép­pen ezért rendkívül fontos, hogy a gazda­sági szervezetek a költségvetés pénz­eszközeit célszerűen és a lehető leghaté­konyabban használják ki. Különösen arra kell törekedni, hogy ezeket a forrásokat a célkitűzések elérésére, ne pedig a ke­vésbé hatékony gazdálkodás kendőzésé­re fordítsák. KOVÁCS EDIT Új, korszerű lakóte­lep épül Prága IX. városkerületében. Az 1722 lakáson kí­vül alapiskola, böl­csőde, óvoda, üz­letház és étterem is épül. A fő kivitele­ző, a Žil inai Ma­gasépítő Vállalat idén 347 lakást ad át. Felvételünkön Peter Ševček he­gesztő látható munka közben. (Peter Merta felvétele - ČTK) Mélyponton a cukorrépa-termesztés Kevesebb alapanyagból kevesebb cukor • Nagy volt a betakarítási veszteség Január elején az utolsó cukor­gyárban is leálltak a gépek, felléle­gezhettek a kampány kezdete óta az éjszakai és ünnepnapi műszakok­ban is derekasan helytálló dolgozók. A munkacsoportok minden lehető­séget kihasználtak, hogy a termés­ből minél több hófehércukrot állítsa­nak elő. Nem sajnálták a sok túlórát, ám a tervet mégsem sikerült minde­nütt teljesíteni. Ezzel kapcsolatban a Cukor- és Édesipari Tröszt vezéri­gazgatóságán az iránt érdeklődtünk, hogy a feldolgozóipar miben látja a problémát, Hogyan lehetne na­gyobb mértékben kielégíteni a társa­dalmi megrendeléseket? Miért lazult meg a tervfegyelem? Vajon intéz­kedtek-e a gazdasági szervek, hogy a mezőgazdasági vállalatok a jövő­ben nagyobb területen termeljék a cukorrépát? Štefan Minárik mérnök, termelé­si igazgatóhelyettes így vázolta a helyzetet:- Az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, a ke­rületi és járási mezőgazdasági igaz­gatóságok szakemberei - tekintettel a kedvezőtlen időjárásra - a több cukor reményében tavaly ősszel azt tanácsolták a mezőgazdasági válla­latoknak, hogy a tervezettnél később kezdjék meg a betakarítást. A cukor­répa felhalmozásának is igyekeztek elejét venni, hogy a nagy melegben a termés ne veszítsen a cukortartal­mából. Számos konkrét intézkedés történt a veszteségek csökkentésé­re. Ennek ellenére mégis nagy mennyiségű cukorrépa maradt a föl­deken, és a feldolgozással járó veszteségek is eléggé jelentősek voltak.- Sajnos, a betakarítással járó veszteség elérte a 30-35, sőt, egyes esetekben az 50 százalékot. Egy­részt ezért volt alacsony a cukorrépa hektárhozama. Ebből az a tanulság, hogy a jövőben alaposabban fel kell készülni a cukorrépa komplex ter­melésére és betakarítására. Az igazgatóhelyettes beszélt a termőterület csökkenéséről is. Mint elmondta, a gazdasági szerveket évek óta figyelmeztetik, hogy ilyen feltételek között nem tudnak kielé­gítő eredményt elérni. Ha nincs elég alapanyag, akkor lehetetlen teljesí­teni a cukorgyártás tervét. Vélemé­nyünk szerint, ha a termőterület ál­landósulna, akkor csak rendkívül szélsőséges időjárás esetén adód­nának elő hasonló problémák. Szlo­vákiában évente legalább 60 ezer hektáron kellene cukorrépát termel­ni. Sajnos a mezőgazdasági vállala­tok az utóbbi években mintegy 7-8 ezer hektárral csökkentették a nö­vény termőterületét, így nem csoda, hogy a cukorgyárak nem kaptak ele­gendő alapanyagot. A jobb feltételek megteremtésé­vel kapcsolatban Minárik mérnök biztató javaslatokról beszélt:-Az elkövetkező időszakban az anyagi ösztönzők jobb kihasználá­sával 'igyekszünk fellendíteni a cu­korrépa-termesztés iránti érdeklő­dést. A termelési feladataikat teljesí­tő vállalatokat segíteni fogjuk a kor­szerű gépek, műtrágya és vegysze­rek vásárlásában. A javaslatot még tökéletesítik, de az a cél, hogy az igyekvőket a termelés növelésére serkentsék. A cukorgyárak szerepe szintén előtérbe kerül. Évek óta szó van arról, hogy felelősséget kellene vál­lalniuk a termelés alakulásáért. Az igazgatóhelyettes ezzel kapcsolat­ban követendő példákat is említett.-Kiemelhetjük a Trenčianska Teplá-i cukorgyárat, amely ezúttal 107,3 százalékra teljesítette a ter­vet. Itt a jó munkafeltételek azért alakulhattak ki, mert ezt a vállalatot tapasztalt szakemberek irányítják, és a dolgozók szintén szívügyüknek tartják a feladatok teljesítését. S ami szintén fontos, sikerült kialakítaniuk a termelők és a feldolgozók együtt­működésének kedvező feltételeit. Hasonló jó munkát végeznek a nyit- rai (Nitra) cukorgyár dolgozói, és az utóbbi időben a sered’i cukorgyár­ban is kedvező változások történtek. Általános tapasztalat, hogy ahol ko­molyan felmérik a lehetőségeket és mindent megtesznek a tervteljesítés érdekében, ott a siker nem marad el. Sajnos, a tíz cukorgyár közül ezúttal csak hat teljesítette maradéktalanul a tervét. Nagy a lemaradás az oroszkai (Pohronský Ruskov), a du- naszerdahelyi (Dunajská Streda) és a trnavai cukorgyárban. Vladimír Ťahúň mérnök, a vezéri­gazgatóság felvásárlási osztályának dolgozója szintén azt hangsúlyozta, hogy a mezőgazdasági vállalatok­nak jobban figyelembe kell venniük a társadalmi igényléseket. Tavaly a cukorrépa eladási tervét csak 76,6 százalékra teljesítették, s nem vál­tották be azt az ígéretüket, hogy kisebb területen nagyobb mennyisé­get termelnek. Az átlagos hektárho­zam ezúttal 30,5 tonna volt, de a Lé­vai (Levice) járásban csak 28,1, a Komáromi (Komárno) járásban pedig mindössze 26,6 tonna cukor­répa termett egy hektáron. Sajnos, a szerződéskötések sem ígérnek sok jót. A Komáromi, Dunaszerda- helyi és Érsekújvári (Nové Zámky) járásban tovább csökken a cukorré­pa termelésére szánt terület. Példá­ul a Bajcsi (Bajé) Áilami Gazdaság, a Naszvadi (Nesvady) és az ímelyi (Imeľ) Efsz az idén nem akar cukor­répát termelni. A vezérigazgatóságon számos jó javaslatról és elképzelésről hallot­tam, melyekből azt a következtetést vontam le, hogy felelősségteljes hozzáállás esetén már az idén kiala­kulhatnak a termelés növelésének kedvező feltételei. Pavel Fekete mér­nök, aki 33 éve dolgozik az édesi­parban, számos példát említett arra, hogy évtizedekkel ezelőtt helyen­ként 40-50 tonna, sőt még több cukorrépát is termeltek hektáron­ként. Például a Töketerebesi (Trebi- šov) Efsz-ben 90 tonna volt a csúcs­hozam. Persze, akkoriban a talaj elegendő szerves trágyát kapott, magas szinten végezték a növényá­polási munkákat, a betakarítási veszteségek pedig jelentéktelenek voltak. Talán jó lenne, ha a korszerű módszerek mellett a cukorrépa-ter­mesztésben is gondolnánk a jó ta­pasztalatok kamatoztatására. A jövő szempontjából ígéretes, hogy a Légi (Lehnice) Csehszlovák-NDK Barát­ság Efsz rendszergazdaként 6000 hektáron vállalja a termelés irányítá­sát Szlovákiában. Nemcsak a hek­tárhozam, de a jövedelmezőség nö­vekedését is garantálja. Az utóbbit elsősorban a termelési költségek csökkentésével. A kezdeményezés már csak azért is ígéretes, mert olyan termelőüzem vállalja a felelős­séget a döntő fordulat eléréséért, amely sok jó tapasztalattal rendelke­zik. örvendetes volna, ha az édesi­par szorosabban együttműködne a kezdeményezőkkel és hatékonyan támogatná törekvéseiket. BALLA JÓZSEF i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom