Új Szó, 1988. január (41. évfolyam, 1-24. szám)

1988-01-04 / 2. szám, hétfő

Az emberi jogok szocialista koncepciója Az emberi jogok, pontosabban az emberi és állampolgári jogok létre­jötte a XVII. és a XVIII. század forradalmaihoz, valamint az első polgári alkotmányokhoz kötődik. Vi­tathatatlan, hogy az emberi és az állampolgári jogoknak ezek az ok­mányai nagy mértékben hozzájárul­tak a történelmi haladáshoz, a nép fegyverévé váltak a jobbágyság és a feudális rendszer ellen folytatott harcukban. A további történelmi fej­lődés során azonban az emberi jo­gokat nem lehetett az ember és az állampolgár érdekében következe­tesen kibontakoztatni, mivel alapju­kat a termelőeszközök magántulaj­donához való jog alkotta, amely le­hetővé tette az ember ember általi kizsákmányolását és ezzel termé­szetszerűen tagadta azokat a kinyil­vánított jogokat, amelyek nem voltak összhangban a magántulajdonnal, a tőkések profitjával és érdekeivel. Az emberi jogok polgári intézményé­nek osztály-determináltsága és kor­látoltsága nem teszi lehetővé az ál­lampolgár személyiségének szabad kibontakoztatását, az állampolgárok egyenjogúságát a polgári társada­lomban, de szociális biztonságukat sem. Az emberi jogoknak - mint az állampolgárok alkotmányos jogai­nak, szabadságainak és kötelessé­geinek - felfogásában történelmi je­lentőségű és minőségi változást je­lentett a nagy októberi szocialista forradalom s az azt követő szocia­lista forradalmak Európa, Ázsia, Af­rika és Latin-Ameríka országaiban Az emberi jogok fejlődése szem­pontjából rendkívüli jelentőségű tör­ténelmi dokumentummá vált a dol­gozó és kizsákmányolt nép jogairól szóló nyilatkozat (1918), melyet. Le­nin személyesen fogalmazott meg. Az emberiség történelmében ez volt az emberi jogok első szocialista nyi­latkozata Kinyilvánította a munkás . a katona és a parqsztküldöttek taná­csainak hatalmát, megszüntette a föld magántulajdonát, és a földet a dolgozó nép tulajdonává nyilvání­totta. Jóváhagyta a munkások ellen­őrzését a népgazdaságban, mint az üzemek és valamennyi termelőesz­köz szocialista tulajdonba vételének első lépését, kinyilvánította minden állampolgár kötelességét, hogy a saját munkájából éljen, valamint az élősködés megengedhetetlen voltát. A nyilatkozat megalapozta az emberi jogok uj, szocialista felfogá­sát, amely a politikai hatalomnak a proletariátus általi kivívásán, a ma­gántulajdon megszüntetésén, a szo­cialista tulajdon létrehozásán, vala­mint a munka érdemek szerinti szo­cialista díjazásán nyugszik. Az emberi jogok szocialista kon­cepciója a nagy októberi szocialista forradalom és a szocialista közös­ség államaiban megvalósult szocia­lista forradalmak következménye­ként jött létre, és jelenleg a szocialis­ta országok alkotmányaiban jut kife­jezésre az állampolgárok alkotmá­nyos jogai, szabadságai és köteles­ségei formáiéban. Az alkotmányos jogok, szabadsá­gok, és kötelességek a szocialista államokban olyan közös, demokrati­kus és humanista alapelveken fej­lődnek, mint a társadalom és az egyén alapvető érdekei egységének elve, az állampolgárok egyenlősé­gének, a jogok és kötelességek egy­ségének és megbonthatatlanságá- nak elve, az alkotmányos jogok és szabadságok reális jellegének elve. A szocialista országok állampolgárai alapvető alkotmányos jogainak, sza­badságainak és kötelességeinek tartalmát és terjedelmet az adott szocialista állam társadalmi beren­dezkedése fejlettségének elért szintje határozza meg, amely egy­ben a legfőbb garanciája is annak, hogy az emberek valójában élhes­senek jogaikkal és szabadságaikkal. Minden szocialista alkotmány, és különösen a Szovjetunió 1977. évi alkotmánya - a burzsoá alkotmá­nyokkal való összehasonlításban - rendkívül széles terjedelemben rögzíti az állampolgárok alapvető al­kotmányos jogait, szabadságait és kötelességeit az emberek életének és tevékenységének valamennyi döntő szférájában A szociális és a gazdasági élet területén rögzítik a munkához és az elvégzett munka mennyisége, minő­sége és társadalmi jelentősége sze­rinti díjazáshoz való jogot, a pihe­néshez, az egészség védelméhez és a társadalombiztosításhoz, a személyi tulajdonhoz és az örök­léshez való jogot, a szocialista tulaj­don, a természet és értékei, gazdag­sága védelmének kötelességét stb. A kulturális élet területén rögzítik a művelődéshez, a kulturális vívmá­nyok felhasználásához való jogot, a tudományos, a műszaki és a mű­vészeti alkotó tevékenység szabad­ságát, a műemlékek és a kulturális értékek megőrzéséről való gondos­kodás kötelességét stb.. Az állami és a társadalmi életben rögzítik az állampolgárok azon jogát, hogy részt vegyenek az állami es a társadalmi ügyek intézésében, az állami érdekek védelmének köteles ségét, az állami és a társadalmi szervezetekhez a tevékenységük ja­vítását célzó javaslatok benyújtásá­nak és a munkájukban észlelt fogya­tékosságok bírálatának jogát, az al­kotmány és a törvények megtartásá­nak kötelességét, a választási jogot, a szocialista haza védelmének köte­lességét, a társadalmi és politikai szervezetekben való egyesülés jo­gát, a szólás- és sajtószabadságot, a gyülekezési szabadságot, az utcai felvonulások szabadságát stb. Az állampolgárok személyi életé­nek, szabadságának és biztonságá­nak szférájában rögzítik a személyi sérthetetlenség és a magánlakás sérthetetlenségének jogát, a levele­zés, a táviratok és telefonbeszélge­tések titkának védelmét, a tartózko- dasi, a mozgási és költözködési sza­badságot, a törvénysértő eljárásra való panasztétel jogát, a törvénysér­tő eljárással okozott kár megtéríté­sének jogát, a becsület, az emberi méltóság, az élet és egészség, a személyi szabadság és a tulajdon bírósági védelméhez való jogot stb. A szocialista államokban az összes marxista-leninista párt elvi figyelmet szentel az emberi jogok szocialista koncepciója kibontakoz­tatásának. A szociális és gazdasági fejlődés meggyorsításának straté­giai irányvonala a Szovjetunióban és a többi szocialista államban a szo­cialista demokrácia, a szocialista népi önigazgatás, és az állampolgá­rok alapvető alkotmányos jogainak, szabadságainak és kötelességeinek további kibontakoztatásához kötő­dik. Az átalakítás forradalmi folya­mata megköveteli az állam és az állampolgár közti viszonyok maga­sabb szintre emelését, az alapvető alkotmányos jogok, szabadságok és kötelességek tartalmának és terje­delmének további fejlesztését, hogy teljesíthessék a gazdasági és a tár­sadalmi élet átalakításának igényes feladatait. Ezért szükséges lesz egy olyan politikai légkör kialakítása, amely megakadályozza, hogy egye­sek, esetleg egyes társadalmi cso­portok a saját önző érdekeiket a tár­sadalmi érdekek fölébe helyezzék, illetve, hogy az állam ne tartsa tisz­teletben az állampolgárok jogos ér­dekeit. Ebből a szempontból első­sorban az állampolgárok alapvető kötelességeinek az állam és a társa­dalom iránti köv<*fkezetes teljesíté­séről lesz szó, mivel itt komoly hiá­nyosságok mutatkoznak. Ugyanígy szükséges lesz azon­ban következetesebben megvalósí­tani az állampolgárok egyenjogúsá­gának, illetve a törvény előtti egyen­lőségének elveit, és megteremteni azokat a feltételeket, amelyek meg­akadályozzák, hogy bárki bármilyen jogosulatlan előnyöket, sőt előjogo­kat szerezzen társadalmi vagy politi­kai helyzete alapján. A gazdasági szférában fokozatosan olyan politi­kai, gazdasági és jogi feltételeket kell kialakítani, hogy megszűnjön a munka bérezésében mutatkozó egyenlősdi, s megvalósuljanak a munka bérezésének szocialista alapelvei. Az emberi jogok szocialista kon­cepciójának kibontakoztatása ugyanígy megköveteli az emberi jo­gok megtartása politikai, ideológiai, gazdasági és jogi garanciáinak elmé­lyítését és kiterjesztését, s ebben döntő szerepet kell vállalmaa marxis­ta-leninista pártnak, a szocialista ál­lamnak, de minden egyes gazdasági és társadalmi szervezetnek és intéz­ménynek is. STANISLAV MATOUŠEK egyetemi tanár, a tudományok doktora Az épület leglátványosabb helyisége a télikert (Gágyor Aliz felvételei) Második otthon Emlékeztető faliújság a kezdetek­ről. Képek az elhanyagolt épület­ről, a helyi efsz egykori dohányszárí­tójáról, a gazzal ellepett udvarról. Leszakadt mennyezet, megrongáló­dott gerendák, tárt deszkaajtók, be­tört ablakok. S egy következő felvé­tel a falakat körülvevő állványzattal a felújítási munkákat mutatja. Ma az idegen, ha nem látná ezeket a képe­ket, nem hinné, hogy a pusztulás megállításával sikerűit létrehozni ezt a kivül-belül mutatós épületet. Pedig így történt A hnb vezetősége gon­dolt egy merészet, megvásárolta a megrongálódott épületet az efsz- tői és a jnb szociális osztályának anyagi támogatásaval, körülbelül 2 millió koronáért tatarozta és be­rendezte. Kivitelező a hnb helyi gaz­dálkodási üzeme volt. 1987 februárjában került sor az átadásra. Ezáltal megváltozott a környék és az utcakép a nyáron a burjánzó gaz helyett már színes virágok virítottak az udvaron. A következő faliújságon újságki­vágások. Valamennyi a falu hétköz­napjait idézi. Mondja is a gondnok­nő: - Rosszalják sokan, hogy rólunk még nem írtak. De hát ez ma már nem szenzáció, mondanám. Tudom, hogy tévednék. Mert való igaz, évti­zedekkel ezelőtt a nyugdíjasklub még fehér hollónak számított. Aztán felismerve az idős generáció társa­ság iránti igényét, az egyes települé­seken sorra nyíltak és nyílnak meg az ilyen létesítmények. De ahol most kerül sor az átadásra, mint minden új. ott ez is szenzáció. Ne csodál­kozzunk hát, hogy Naszvadon (Nes- vady) tíz hónap semmit sem kopta­tott az örömön. Azért sem, mert az év végi ünne­pek olyanok lehettek, mint még so­ha. Sokan olyan nagy ,,családban" tölthették, amelyben ugyan nincse­nek rokoni kapcsolatok (vagy csak elvétve), mégis meghitt, megpróbál­ja pótolni azt az érzelmi kötődést, amelyet szükebb-tágabb környeze­téből kellene, hogy megkapjon az ember. A közösség támasz: a közös ÚJ S£i& 1988. I. 4. Panaszosunk, Nagy Vilmos, az idén kitermelt 60 métermázsa sár­garépát, s ezt természetesen a lehe­tő legjobban szerette volna értékesí­teni. S itt kezdődött a kálvária: ..Augusztus 18-án szóban mege­gyeztem Riflik Jánossal, a komáromi (Komárno) Jednota fogyasztási szö­vetkezet kolárovói felvásárlójával, hogy másnap átveszi tőlem a 60 métermázsa sárgarépát, azl. osztá­lyút 3.50 koronáért, a II. osztályút pedig 2.60 koronáért. A vöm rögtön el is ment hozzá, hogy hozzon 300 üres ládát a zöldségnek. Egyszerre csak 200 darabot tudott elhozni, s mikor visszament a többi ládáért, a felvásárlóközpontban már nem ta­lált senkit Elmentem hát a felvásárló lakására, s megbeszéltük, hogy másnap reggel a kamion elhozza az üres ládákat, s egyben elszállítja az árut. Reggel aztán hiába vártam, ezért újból felkerestem a felvásárlót, aki másnapra biztosan ígérte a szál­lítást“ - írja kolárovói panaszosunk. Nagy Vilmos. Mivel ismét hiába várt, s nem akarta, hogy tönkremenjen az áru,. megegyezett a Zelenina zöld­ség- és gyümölcsforgalmazó vállalat helybeli felvásárlójával, hogy az délután elviszi tőle a sárgarépát. Az elszállítás azonban most sem történt meg, ezért visszament a Zelenina felvásárlójához, aki közölte vele, hogy csak reggel tud szállítani, de akkorra már megváltozik a sárgaré­pa ára. Panaszosunk tétovázott, majd elment újra Riflikékhez. de an­nak feleségével nem tudott meg­egyezni, ezért úgy gondolta, mégis a Zeleninának adja el a répát. Éjjel viszont arra a következtetésre jutott, hogy helytelenül cselekedett, s így újra a Jednota felvásárlójával kötött egyezséget. Levélírónknak egyik felvásárlóközponttal sem volt írás­beli szerződése, s a jobb üzlet érde­kében még tett további lépéseket mindkét felvásárló felé, míg végül a következő hétfőn Riflik János el­szállította az árut. Az átvételről azonban nem adott hivatalos elis­mervényt, s Nagy Vilmos csak ekkor érdeklődött az árak felől. Mikor meg­tudta, hogy az I. osztályú sárgarépá­ért 2 koronát, a II. osztályúért 1,60-at fizetnek, úgy érezte becsap­ták őt, s hirtelen haragjában feljelen­tette Riflik Jánost. Az üggyel továb­biakban a Jednota foglalkozott, de panaszosunk nem volt megeléged­ve a vizsgálat eredményével. Ekkor fordult szerkesztőségünkhöz sérel­mével. Mivel Riflik Jánost többszöri kere­sés után sem találtam otthon, Ko­vács Györgytől, a komáromi Jednota ellenőrétől kértem bővebb tájékozta­tást: ,, Riflik János két éve a munka­társunk, eddig semmilyen panasz sem érkezett hozzánk vele kapcso­latban. Ebben az ügyben tanácsta­lanok vagyunk, mert nincsenek írá- * sós bizonyítékaink, csak a szóban elhangzottakhoz igazodhatunk. Az 1. tárgyalás alkalmával szembesí­tettük a feleket, de ez sem vezetett az ügy megoldásához. Csak egy dol­got tudtunk kivizsgálni: felvásárlónk az áru átvételéről nem adott megfe­lelő elismervényt Nagy Vilmosnak, ezért munkatársunk fegyelmi bünte­tést kapott. A többi kettőjük becsüle­tén múlott.. ,,A Jednota szerződésen kívüli árut felvásárolhat, de nem köteles átvenni, ha erre nincs igény“ - tájé­koztatott Urbán Ernő, a Jednota jo­gásza. „Ilyenkor abban a percben jön létre a szerződés, amikor a fel­vásárló átvette az árut. Az árválto­zás központilag van meghatározva, s az igényekhez igazodva egyik napról a másikra megváltozhat a fel­vásárolandó termék ára. Ezek az árváltozások egyes kerületekben különbözők lehetnek. Mi védjük ter­melőink érdekeit, de ebben az eset­ben nem tudunk segíteni a pana­szosnak. A termelő három nappal a szállítás előtt köteles bejelenteni a felvásárlónak az áru mennyiségét, csak akkor tudjuk biztosítani a szállí­tást. Ez azonban ebben az esetben nem történt meg. A felperes azt állítja, hogy nem tudott erről a köve­telményről; az alperes viszont bi­zonykodik, hogy erről tájékoztatta a termelőket. írásos bizonyítékok hiányában egyiküknek sem tudunk igazat adni“. ,,Úgy kell élni, hogy az emberben hinni kell. Olyan biztosnak kell lenni a másikban, mint saját magunkban - akkor minden feladatot teljesíteni tudunk“ - vallja Nagy Vilmos. Hinni az emberben, igazat mondani, be­csületesnek lenni - be kell ismer­nünk, ezen a téren még van javítani­valónk. A legtöbb mesének tanuísá- ga van Ez a történet a legkevésbé sem mese, egy tanulságot azonban le lehet vonni belőle: ha nem merjük vállalni a kockázatot, hogy kitermelt árunkat nem tudjuk a legmegfelelőb­ben értékesíteni, akkor legajánlato­sabb még idejében írásbeli szerző­dést kötni valamelyik felvásárlóköz­ponttal. S ha papíron látjuk a szerző­dés minden pontját részletesen ki­dolgozva, nem érhetnek bennünket kellemetlen meglepetések. M JAKAB GIZELLA program, játék, beszélgetés, kirán­dulás értelmessé és tartalmassá te­szi az életet A nyugdíjaséletet. Nem csoda hát, hogy a tagok valameny- nyien szívesen látnák az újsághírt a nyugdíjasklub életéről. Társadalmunk e humánus támo­gatása természetesen csak akkor igazán értékes, ha a nyugdíjasok megfelelő aktivitásával társul, ha ez­zel a segítséggel tudásukat és ta­pasztalatukat hasznosítani, fejlesz­tem tudják és akarják. Ha a nyugdí­jasokban megvan a nyitottság, nem zárkóznak el a programokban való részvételtől. Ha a drága (27 ezer korona értékű) biliárdasztal ha az oivasósarok könyvekkel és újságok­kal, ha a színes tévé és a lemezját­Sokan ellátogattak nyugdíjasaink közé - mutatja az emlékkönyvet Nagy Imre szó, a szép karosszékek, az ízléses berendezés nemcsak a látványt szolgálja, hanem a pihenést, a hasz­nos összejöveteleket. Hogy Naszvadon ez utóbbit sike­rült elérni, erről Nagy Imrének, az igazgatási szakosztály vezetőjének szavai tanúskodnak:- Szeretnénk, ha nyugdíjasaink otthon éreznék magukat a klubban. Uj még, ismerkedni, barátkozni kell vele. mint minden új otthonnal. Meg kell szokni a berendezést, a környe­zetet, a lehetőségeket. Tudatosíta­niuk kell, az övék, őket szolgálja. Úgy tölthetik itt az idejüket, ahogy jólesik. Mert a mi célunk sem az volt - annak nem sok értelme lenne hogy felépítsük, átadjuk és magukra hagyjuk őket. Ezeknek az emberek­nek, akik eljárnak a klubba, az életük meghatározója az örökös tényke­dés. Ez, hogy a klubot létrehoztuk alkalomadás az elfoglaltságra. Sokukat összefogja a népművé­szet. A kézimunkakörben mindenki bemutathatja tudományát, amit an- nekelőtte megtanult. Már kiállítást is szerveztek. Az énekkörben dalokat tanulnak egymástól A férfiak viszont a sakk- és biliárdkörbe tömörültek. Hogy művelődhessenek, különféle előadásokat hallgathattak. Volt már jogi előadás, s most legújabban egy sorozatot kísérhetnek nyomon az űrkutatásról. Ennek részeként Hur- banovóba utaztak a csillagvizsgáló­ba. De jártak már csoportosan a Du­na Menti Múzeumban. És ahová egyedül talán nem mennének, nyá­ron, a közeli termálfürdőkben tölt­hettek el egy-egy napot. Lapozok. A megközelítőleg 200 tag fényképét nézem, olvasom az alájuk írt neveket, életrajzi adatokat a „családi“ albumban. Aztán Nagy Imre felém nyújtja az emlékkönyvet, írjak bele valamit. Akkor alig-alig jutott eszembe egy-két mondat. Most így utólag kívánom, a klub járuljon hozzá, hogy a naszvadi nyugdíjasok teljes értékű, elégedett életet élhessenek. -si-

Next

/
Oldalképek
Tartalom