Új Szó - Vasárnapi kiadás, 1987. július-december (20. évfolyam, 26-51. szám)
1987-07-31 / 30. szám
ÚJ szú 3 »7. VII. 31. ehszlovákia Kommunista Pártja WO fennállása óta a társadalmi igazságért, a dolgozó tömegeknek az anyagi és szellemi elnyomás és a kizsákmányolás alóli felszabadításáért, a tőkés rendszer ellen és a szocializmusért küzd. Ebben a harcban alakult ki viszonya a valláshoz és az egyházakhoz. Ez a viszony nem szubjektív módon, önkényesen, ösztönösen és véletlenszerűen formálódott. Ezen a politikai és ideológiai területen a párt a feladatait mindig úgy határozta meg, hogy figyelembe vette az osztályharc, illetve a szocialista építés adott szakasza feladatainak jellegét és nagyságát. Programijaiban a párt sohasem tulajdonított nagy jelentőséget a vallás kérdésének, és nem szigetelödött el a hívók tömegétől. Ellenkezőleg, arra törekedett, hogy megnyerje és bevonja őket a szociális igazságtalanság ellen, az igazságosabb társadalmi rendért és a szocializmusért folytatott harcba. így volt ez a burzsoá köztársaság idején, a nyomor és az elnyomás elleni harc időszakában, akkor, amikor egységes népi front alakult a fasizmus ellen a harmincas években, a nemzeti felszabadító mozgalom időszakában, a nemzeti és demokratikus, a szocialista forradalom, valamint a szocialista építés szakaszában. A párt története tükrözi azt a törekvést, hogy mindig egyesíteni akarta a különböző világnézetű dolgozókat a létfontosságú problémák és feladatok megoldása érdekében. Annak a tapasztalatnak, amelyet a párt a hívőkkel folytatott tevékenysége során szerzett, nagy jelentősége van az együttműködésben, a szocialista társadalom további fejlődéséért és a béke megőrzéséért vállalt közös felelősségben. Mi határozza meg társadalmi fejlődésünk mai szakaszában a feladatokat a világnézeti és ennek keretében az ateista nevelésben? A társadalom szociális-gazdasági fejlesztése meggyorsításának stratégiája, amelyet a CSKP XVII. kongresszusa tűzött ki, valamint a társadalmi élet valamennyi területe alapvető átalakításával kapcsolatos feladatok nagysága. Gustáv Husák elvtárs, a CSKP KB főtitkára, a CSKP KB 5. ülésén záróbeszédében kijelentette, hogy ,.társadalmunk új szakaszba lép, amely új feladatokat hoz magával és lényegesen nagyobb követelményeket támaszt az egész párttal, valamennyi dolgozóval szemben“. Ez azt jelenti, hogy az átalakítás feladatai közvetlenül vonatkoznak a hívőkre is, az átalakítást nem valósíthatjuk meg nélkülük. KEZDEMÉNYEZŐBBEN ÉS ALKOTÓAN Egyre nagyobb fontossága van annak, hogy mindenki társadalmi aktivitást fejtsen ki, alkotó munkát végezzen, kezdeménye- ' zőbben kapcsolódjon be a munkakollektívákban az egyes szocialista versenyek és mozgalmak keretében a munkakezdeményezésbe, valamint a közéleti tevékenységbe. Az a feladat áll tehát előttünk, hogy az eddiginél jobban aktivizáljuk a hívőket, köztük a papokat is, szocialista társadalmunk fejlesztése meggyorsításában, a békéért folytatott küzdelemben. Napjainkban Nyugaton a klerikális és antikommunista erők arra törekszenek, hogy általában lebeszéljék a hívőket a kommunistákkal folytatott együttműködésről, országunkban pedig különösen arról, hogy bekapcsolódjanak a szocializmusnak - a tartós béke megbízható szavatolójának - közös további építésébe. Csehszlovákia Kommunista Pártja megalakulásától sohasem osztotta a társadalmat hívőkre és nem hívőkre. Mindig a dolgozók egyesítésére törekedett, arra, hogy politikai egységben küzdjenek az elnyomás és a kizsákmányolás alóli felszabadulásért. A világnézeti kérdésekben folytatott filozófiai viták nem akadályozták a hívőket abban, hogy a választások során a kommunistákra szavazzanak, erkölcsi és politikai egységet alakítsanak ki velük a szocializmusért és a haladásért folytatott harcban. így pl. már 1928-ban, amikor a pártnak 93 200 tagja volt, a CSKP 934 223 szavazatot (13,2 százalék) szerzett, ami a tagok számának tízszeresét jelenti. Az 1946. évi választásokban a hívők nagy része az egész köztársaságban a kommunistákra szavazott. A párt fokozatosan megnyerte a nép többségét politikája támogatására. Ma a hívők döntő többsége a CSKP politikájára, a szocializmusra és a békére szavaz. Ez a történelmi igazság, ilyen a mai helyzet. A hívók a gyakorlatban tagadták meg a reakciós klerikális körök által propagált tézist, miszerint a hívők és az ateisták egysége és együttműködése elképzelhetetlen. Az egész eddigi gyakorlat azt mutatja, az eltérő világnézet nem akadályozza állampolgárainkat abban, hogy a midennapi munkában és életben demokratikusan, megértéssel viszonyuljanak egymáshoz. Visszautasítják a vallásos és bármilyen más fanatizmust, amely megbontja az emberek közötti kapcsolatokat. Azt mondjuk, hogy állampolgáraink az eltérő világnézet ellenére is kölcsönösen tisztelik egymást, de ez nem jelenti, hogy már nem találkozhatunk előítéletekkel és problémákkal. Ezeket azonban úgy próbálják megoldani, hogy elkerüljük a fölösleges nézeteltéréseket és konfliktusokat. A reakciós erők és a nyugah szélsőséges vallásos körök éppen úgy, mint hazánkban egyesek és kisebb csoportok is, az ilyen nézeteltérésekkel számolnak. A HÍVŐKKEL EGYÜTT Ezért következetesen le kell leplezni szándékaikat, és határozottan küzdeni kell az ellen, hogy visszaéljenek a hívók vallásos érzelmeivel. Mindig elleneztük és ellenezni fogjuk, hogy a vallást szocialistaellenes és haladásellenes célokra használják ki. A párt állandóan megkülönböztette és napjainkban is megkülönbözteti a dolgozó ember vallásos hitének spontán megnyilvánulásait a programszerű politikai klerikaliz- mus céltudatos aktivitásától. A kommunista párt még magában a pártban sem tekintette soha elsőrendű kérdésnek a világnézeti különbözőségeket. így például 1925-ben (a CSKP III. kongresszusának évében) a 93 220 tagnak csak 47,8 KÖZÖS ÉRDEK Vannak emberek, akik különböző okokból előtérbe helyeznék a világnézeti különbségeket, módszertani kiindulópontnak tekintenék a filozófiai, teológiai vitákat és ezáltal problematikussá tennék az emberek mindennapi kapcsolatait, megnehezítenék a gyakorlati kérdések megoldását az elsőrendű társadalmi-gazdasági feladatok valóra váltása során. Az ilyen irányzatok ellentétben állnak törekvésünkkel a társadalmi fejlődés meggyorsítására és az átalakításra. A mai nemzetközi helyzetben alapvető kérdés a világbéke megőrzése. Ezért is a politika egyre nagyobb hatást gyakorol az emberekre, nő az emberiség olyan erkölcsi értékeinek jelentősége, amelyek megfelelnek az új valóságnak, a nukleáris háború veszélye, az emberiség fennmaradása kérdésének. Olyan értékek ezek, amelyek az osztályérdekek és a világnézeti különbözőségek fölött állnak. Közös érdek a háború megakadályozása. Ezért az emberek politikai, világnézeti hovatartozásukra és meggyőződésükre való tekintet nélkül egyre jobban tudatosítják, hogy egy földön élnek és egyre jobban összekapcsolja őket a felelősségérzet a béke és az élet megőrzéséért. A KOMMUNISTA PÁRT VISZONYA A HÍVŐKHÖZ A világnézeti nevelés és az átalakítás százaléka volt felekezet nélküli. Tudjuk, hogy a párttagok egy része, főleg az idősebbek még ma is részben vallásos befolyás alatt állnak. De éppen velük és a hívőkkel együtt kollektivizáltuk falvainkat, iparosítottuk Szlovákiát, építettük a szocializmust. Ez a megállapítás azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy a párt lemond, vagy le kellene mondania a világnézeti nevelésről. Amennyiben eredményesen akarja megvalósítani humánus eszméit, nem mondhat le ideológiájáról és annak magvárói, a marxista-leninista világnézetről. Ebben rejlik ereje a kommunista mozgalomnak a más társadalmi, politikai és filozófiai mozgalmakkal és irányzatokkal szembeni erőfölénye, a szocializmus fölénye a kapitalizmus fölött. A párt mindig azt hangsúlyozta és hangsúlyozza napjainkban is, hogy a tudományos materialista világnézet terjesztésének és megszilárdításának kérdése a nevelés, a meggyőzés és mindenekelőtt a kommunisták személyes példa- mutatásának feladata. A gottwaldi hagyományokról van szó és ezen a téren ebben a szellemben folytatjuk nevelömunkánkat. A párt mindig világnézeti nevelést fejtett ki tagjai között és a közvéleményben, s az átalakítás megköveteli, hogy napjainkban ezt a tevékenységet még céltudatosabban és hatásosabban végezzük. Jelentőségét és fontosságát tudatosítva sem állíthatjuk azonban előtérbe a világnézetet, nem oszthatjuk a társadalmat hívőkre és hitetlenekre. A világnézet az emberek sokrétű érdeklődésének csak egyik, ráadásul másodrendű kritériuma. A döntő, meghatározó kritérium az emberek társadalmi helyzete, valamint a tudatát - szellemi életét meghatározó anyagi lét. Nagyon fontos, hogy helyesen értelmezzük ennek a kérdésnek a módszertani jelentőségét, a politika és az ideológia (világnézet), a politikai egység és a világnézeti különbözőségek viszonyát. A szocialista társadalom építéséért folytatott osztályharc története világosan bizonyítja, hogy a politikai egység a meghatározó és elsődleges a világnézeti különbségekkel szemben. Más szavakkal, az ember megítélésében nem a világnézet az alapvető kérdés, a fő, hanem a szocializmus iránti hűség és a részvétel a szocializmus építésében. A hívók döntő többsége aktívan részt vesz az építésben, amit a párt, mint politikai élcsapat nagyra becsül. Az SZLKP kongresszusán 1981 -ben Jozef Lenárt elvtárs kijelentette: ,, Nagyra becsüljük a hívők aktív részvételét hazánk építésében, ami népünk közös érdekeit bizonyítja“. Az európai kommunista és munkáspártok 1976. évi berlini konferenciáján egyhangúlag jóváhagyott Az európai békéért, biztonságért, együttműködésért és társadalmi haladásért című dokumentum kifejtette a kommunisták nézetét a hívőkkel való együttműködés kérdésében. A dokumentum többek között leszögezi: ,,A dolgozók jogaiért, a demokráciáért és a békéért folytatott harcban egyre jelentősebb szerepet töltenek be a katolikus erők, más keresztény hitközösségek képviselői és egyéb felekezetek hiVei. A kommunista és munkáspártok tudatosítják, hogy párbeszédet kell folytatniuk és közösen kell eljárniuk ezekkel az erőkkel“. Ennek felel meg az a gondolat, amelyet Mihail Gorbacsov fejtett ki közös európai hazánk békés építéséről. így tehát a kommunistáknak és a hívőknek a szocializmus, a haladás és a béke érdekében még szorosabban együtt kell működniük és közösen kell eljárniuk. A társadalmi és gazdasági fejlődés gyorsításának fő feladatai sok szempontból meghatározzák a világnézeti nevelés jellegét, az ateista nevelés tartalmát, formáit és módszereit. A kommunisták és a hívők politikai-erkölcsi egységének további elmélyítésére és .megszilárdítására kifejtett törekvés nem jelenti a marxista-leninista világnézet, a szo- > cializmus elméleti-módszertani alapjának gyengítését. Éppen ellenkezőleg, a világnézeti nevelés elmélyítéséhez vezet, a szocializmus demokratikus alapelveinek megfelelő szemléltető meggyőzés módszere alapján. Társadalmunk további demokratizálásának folyamata nem jelentheti az antidemokratikus klerikális csoportok, ,,a titkos egyházak", a politikai klerikális emigránsok, a különböző nyugati klerikális antikommunista központok nemkívánatos tevékenységének tolerálását. Nem titok, az egyes egyházakon belül egyének vagy kisebb csoportok a klerofasiszta múlt befolyása alatt állnak, klerikális ambícióikat társadalmunk azon érdeke és célja fölé helyezik, hogy tovább kell haladnunk a szocializmus építése útján. Körükben már olyan követelések is elhangzanak, hogy felül kell bírálni az 1968 óta kifejtett egyházpolitikát, le kell mondani e politika számos alapelvéröl, az állam és az egyházak viszonyát szabályozó törekvésekről. Azok a kísérletek, hogy a vallás leple alatt feltámasszák a politikai klerikalizmust, és a politikai ellenzéket, ellentétben állnak a széles tömegek érdekeivel, antiszocialista jellegük van és eleve kudarcra vannak Ítélve. Egész politikai rendszerünk lehetővé teszi, hogy a hívők az össztársadalmi érdekekkel összhangban megfelelő mértékben kifejezzék és érvényesítsék érdekeiket. A világnézeti és ateista nevelés, valamint az egyházpolitika számos kérdését jobban át lehet és át kell gondolnunk, de nem mondhatunk le a marxizmus-leninizmusból eredő elveinkről, amelyek egyházpolitikánk alapját képezik. JÓZANABBUL ÉS REÁLISABBAN Túlságosan leegyszerűsítve értelmeztük például magát a világnézetet és kialakításának folyamatát. Nem viszonyultunk hozzá mindig tudományosan, dialektikusán, reálisan, hanem inkább „mechanikusan“ és L idealizálva. Elég hosszú időn keresztül az az elképzelés uralkodott, hogy a tudományos világnézet a szocialista, a szociáliskulturális változások alapján automatikusan terjedni fog és megszilárdul. Olyan folyamatként értékeltük, amely az embereket a tudományos-materiaíista világnézet elsajátításához csakis az igazsághoz és a helyes nézetek kialakításához vezeti. Olyan világnézeti változásnak tartottuk, amely önmagában mindig és mindenütt jót jelent. Gyakorlatunk azt mutatja, hogy ez nem megy végbe mindenütt és mindig ilyen mechanikusan. Ma már józanabbul és reálisabban tekintünk a tudományos-materialista világnézet kialakítására, a szellemi-erkölcsi viszonyokban eszközölt lényeges változásokra. Megértettük, hogy a társadalom szociális struktúrájának megváltozása döntő feltétel, de önmagában automatikusan nem szavatolja a szocialista öntudat formálását. Ahhoz, hogy ez a nevelés aktívabb szerepet játsszon a társadalmi tudat átalakításában, meg kell változtatnunk és tökéletesítenünk kell tartalmát és szervezését. Az ateizmus és az ateista nevelés nem szorulhat szűk keretek közé, az embert nem ítélhetjük meg csak aszerint, hogy hivő vagy nem hívő. A marxista ateizmus abban is különbözik az előző ateizmusoktól, hogy nem korlátozódik az Isten létének egyszerű tagadására. Engels Bernsteinnek írt levelében azt írta, hogy az az ateizmus, amely kizárólag a vallásosság tagadása, és amely szüntelenül a vallásra hivatkozik, nélküle nem ér semmit, és így tehát önmagában is még vallást jelent. ETIKA ÉS ERKÖLCS Az ateista nevelés további fejlődése megköveteli, hogy számos problémát megoldjunk az ateizmus elméletében és gyakorlatában, és sokkal nagyobb hangsúlyt helyezzünk pozitív oldalára. Alapja a világnézeti és az erkölcsi nevelés kell hogy legyen. Ebből ered az ateizmus elméletének az a feladata, hogy komplexebben és mélyeb- ber kell kidolgoznia a pozitív, humánus oldalát tükröző fogalmak rendszerét, megtöltve azt az etikai-erkölcsi fogalmak egész rendszerével. Az ügy érdekében meg kell mondanunk, hogy nálunk már hosszú ideje nem értékeljük helyesen az etika és az erkölcs kérdését. Nincs megfelelő szerepe az iskolai oktatás és nevelés rendszerében, az alapkutatásban, és véletlenszerűen vetődik fel a pártoktatásban és propagandában, beleértve az ateista nevelést is. Az ateista nevelésnek nemcsak erkölcsi tartalmat kell adni, hanem politikait is, vagyis szorosabban össze kell kapcsolni a gyakorlattal, az élettel, mellőzve a kioktatást, a formalizmust. Elő kell segíteni, hogy az emberek olyan tulajdonságokat sajátítsanak el, mint a munkaszeretet, az alkotókészség, a kezdeményezés, a felelősségtudat stb. Ez megköveteli: az ateista nevelés tanítsa meg az embereket, hogy az államról és az állam- polgári felelősségről politikusán gondolkozzanak. Csakis az erkölcsösség és az eszmei-politikai elvszerűség egysége szavatolja a kommunista eszmények eredményes érvényesítését. Marx a valódi gyakorlati humanizmusban látta a társadalmi viszonyok erkölcsi értelmét. Azért is nagyobb figyelmet kell szentelnünk ezeknek a kérdéseknek, mert az embereket egyre jobban érdekli, kinek az oldalán áll az igazság, kié a történelmi kezdeményezés, kié a jövő a kapitalizmus és a szocializmus közti mai küzdelemben. Nem véletlen, hogy fokozottan érdeklődnek e kérdések iránt. Ez azzal is magyarázható, hogy ezeket a kérdéseket összehasonlíthatatlanul magasabb szinten kezdik megoldani. Az ateista nevelés további eredményei mindenekelőtt attól függnek, hogy helyesen értelmezzük-e majd az ateizmus szerepét az ideológiai nevelőmunka egész rendszerében, szorosan összekapcsoljuk-e azon elméleti és gyakorlati kérdések komplexumával, amelyeket a párt és az egész társadalom a CSKP XVII. kongresszusát követően old meg. PETER PRUSÁK tm
